Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Robert Fray

 
Beosztása: Magánnyomozó
Nem: Férfi
Életkor: 47 (születésnap: január 06.)
Testalkat: 178 cm-es magasságához átlagosan sovány alkat társul. Sem a sportnak, sem a középkorúakra jellemző eltunyulásnak nincs nyoma.
Vonások: Átlagosságához mérten egész megjegyezhető. A mélyen ülő szemek fölé hajoló szemöldökök, a felsőnél hangsúlyosabb alsó ajka és a mosolyráncok, amik valamelyest egyedibbé teszik.
Szem: Sötétkék, beszédes szempár.
Haj: Nagyon sok, nagyon hullámos és nagyon nem annyira barna, mint régen, de az a pár ősz tincs inkább javít az összképen. Egyébként az ápoltság és karban tartottság az alkalomtól függ.
Általános öltözet
A trikó - melegítő nadrág - strandpapucs összeállítástól egészen az élére vasalt öltönyig terjed a repertoárja. Egyszerűen attól függ, mit vesz fel, hogy mi a konkrét célja, vagy hogy van-e egyáltalán. Az öltözködés számára csupán egy eszköz, mert egyébként bármiben képes jól érezni magát. Ízlése átlagosan jó, ha mondjuk öltönyválasztásról van szó és suttyóságba menően igénytelen, ha a kényelemről. A köztes állapotokban meg olyan, mint bármelyikünk és inkább ez a jellemző.
Első benyomás, kisugárzás
Szeretnivaló egyszerűséggel illeszkedik a társadalom sztenderdjébe. Lehetne ő a fickó, aki melletted kapaszkodik a villamoson, vagy aki maga elé enged a hipermarketben, amikor látja, hogy csak egy dolgot szeretnél venni. Mindezt üdítően megmosolyogtató humorral képes abszolválni, ami valószínűsít egy nagy adag lazaságot és némi intelligenciát is.
Szemlátomást minden társaságban képes megállni a helyét a panel tövében gangelő tizenévesektől, a felső tízezer öltönyös nagykutyáiig, igazából ezért is olyan nehéz őt hova tenni. Még csak azt sem mondhatnánk, hogy a lehengerlő magabiztossága tenné őt vonzóvá, inkább a megkapó átlagossága mögött húzódó, tetten érhető fesztelenség.

Leírás



Fejem a hátsó ülés támlájára döntöm így kezdem stírölni a furgon plafonját. Ez a várakozás a legrosszabb a melókban. Amikor nincs más dolgunk, mint ülni a kocsiban összezárva, csendben, meglapulva és… figyelni. Hát figyelek, figyelek Jackie mekis zacskójának zizegésére magam mellett és annak az idegesítő légynek a zümmögésére. Nem hiszem el, hogy a többiek nem hallják. Renitens légy, meg vagyok győződve, hogy már nap közben is ugyanez volt idebent, amikor még próbáltam nézni a házat. Jó, talán egy kicsit szét vagyok csúszva és _talán_ nincs is légy, attól még engem zavar.
A nikotinrágóm is teljesen ízetlen már, kelletlenül forgatom már csak a számban és az igazat megvallva inkább cigiznék. Csak az alkalomra várok, hogy mikor fogja már valamelyikük megelégelni és rágyújtani. Persze-persze, azt mondtam leszokok, mindig ezt mondom, de ez a hosszú eseménytelen várakozás mindenkinek próbára teszi az akaraterejét, nem? Nagyjából így sikerült leszokni a fűről is, meg az ivásról, meg a vörös húsokról, meg a… szóval sehogy, de nem lehet azt mondani, hogy meg sem próbálom. Állandóan rajta vagyok az ügyön, hogy olyan mosolygós reklámember lehessek, aki boldog az egészséges életével. Ha pedig sikerül… akkor jó lesz nekem. Bár… oldalra fordítom a fejem, majd előre sandítok a másik kettőre is… lehet, hogy akkor nem ártana ilyen mosolygós reklámemberekkel körbevennem magam, mert ha ez lenne a cél, akkor eléggé mellé lőttem. De nem baj, bírom őket.
Persze továbbra sincs semmi mozgás a házban. A normális emberek ilyenkor alszanak, nem egy furgonban ülnek és nézik, ahogy a normális emberek ilyenkor alszanak. Nagyon költői vagyok, le kéne írnom a gondolataimat. Amúgy is már régóta szerettem volna könyvet írni. Végül is Rowling is tanárból lett író.
Akkor… miről írhatnék? Mondjuk írhatnék sci-fi-t. Ja, nem, utálom a sci fi-t. Akkor megkapó realitással ábrázolhatnám az eddigi munkáinkat. Az mondjuk érdekes lenne. Történetek az emberi esendőségről, a pénz hatalmáról, a férfiról, aki békésen alszik ott a szemközti házban a családjával és egyszer majd rájön, hogy rossz társaságba keveredett, de akkor már késő lesz. És a mi dolgunk tenni arról, hogy késő legyen. Hát barátom, mindennek ára van, én is saját bőrömön tanultam meg, te sem lehetsz kivétel.
Vagy csak kunyerálhatnék egy szál cigit Redtől és elkérhetném Jackie kávéjának a maradékát. Igen. De előtte szarrá idegesítem őket a léggyel, hogy a végén már ők akarják, hogy rágyújtsak. Addig is csendben lennék.


Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2014.03.24. 00:42:50

Üzenet küldése