Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Sárközy Csongor

 
Beosztása: Gemmárius
Nem: Férfi
Életkor: 31 (születésnap: április 04.)
Testalkat: Nem égimeszelő (180 cm), átlagosan férfias alkatú.
Vonások: Kifejezetten sármos, ha visel is arcszőrzetet, az mindig ápolt, egyébként pedig a száján található egy sebhely, ami még így sem ront különösebben a pozitív összképen.
Szem: Sötétbarna és kettő van belőle.
Haj: Félhosszú, gesztenyebarna. Igyekszik hátrafésülni, de gyakran nem engedelmeskedik a séró.

Általános öltözet

Munkában az előírtaknak megfelelő öltözetet visel. Egyébként pedig teljesen változó, alaphangulatától függ, hogy épp kicsit sportosabban érzi jól magát, vagy elmegy az a zakó is a pólóhoz és a farmerhez. Fiatalos és lezser. Viszont nem költ sokat a ruháira, nagyjából egy márkás darab sem található ruhatárában. A kínaiból öltözködik, és a legkevésbé sem szégyelli. Persze nem igénytelen. Soha nem koszos vagy szakadt, amit visel.

Első benyomás, kisugárzás

Egy megkapóan sármos fiatalember. De őszintén szólva, nem az a tipikus gemmárius alkat. Nem igazán lehet megmondani miért, talán mert megjelenésével elég felemás benyomást kelt az emberekben. Ő tipikusan olyan, akit baromi könnyű a szép, de hülye kategóriába sorolni, de ha jobban megismeri az ember, jócskán megváltozhat a véleménye. Alapvetően jó társaság, hiszen vidám és humoros, de hosszasabb beszélgetés alatt könnyen leszűrhető, hogy a munkája a mindene. Ha nem épp elszalad, hogy valamit elintézzen még, akkor beszél róla.
Egyáltalán nem él vissza külsejével, benne még mélyen mindig az él, hogy kicsinek azért csúfolták, mert lófeje volt és szemüvege. Csak ezt közben sikerült kinőnie. Félreértés ne essék, egyáltalán nem önbizalom hiányos, teljesen egészséges önértékeléssel bír. Sosem volt visszahúzódó, vagy olyan tipikus háttérben sunnyogó srác.

Nem az a nyűglődős típus, ha problémája van, akkor nem beszél róla. Megoldja. Igazi cselekvő, néha hajlamos el is hamarkodni a dolgokat emiatt. Viszont elvárja, hogy mindenki más is hasonlóan önálló legyen, nem szereti a siránkozást. A végletekig segítőkész tud lenni, ha az ember felől lát némi önállóságot. Segít, de más helyet nem tesz meg semmit, nem lehet palira venni sem a munkában, sem az életben.
Alapvető határozottsága néha már forrófejűségbe megy át, makacssága pedig legendás.

Kedvenc elsőosztályú léglabdacsapat: Miskolci Magyar Mennydörgők (1)

Kedvenc alsóbb osztályú léglabdacsapat: Csíki Csábos Csibék

Leírás


’86 tavaszán látta meg a napvilágot Szolnokon. Egy igazi művészcsaládba csöppent bele. Az édesapa neves szobrász, míg az anyuka, festő. Mindkettejükről el lehet mondani, hogy nem egészen ebben a világban élnek, elég elvarázsoltak, de ez nem olyan meglepő, hisz művészek. Gyakran annyira belefeledkeztek a munkába, hogy el is felejtették, hogy van egy fiúk. Vagyis… kettő. Ez utóbbi tényről meg aztán végképp. Ugyanis Csongornak van egy tíz évvel idősebb bátyja, Endre. Tehát az ifjabb fiú már akkor jött, amikor a szülők a korai szenilitás jeleit mutatták. Nem volt könnyű… mármint a srácoknak.


Egyébként teljes mértékig máguscsalád, sosem volt ismeretlen Csongor előtt a varázslat, lévén mire felfogta maga körül a világot, bátyja már ment a Martionba. Annyit illik még megjegyezni Endréről, hogy tökéletesen örökölte a szülei művészi hajlamait és elvarázsolt világlátását. Öccse pedig bár külsőre talán hasonlít a bratyóra, de jellemben a szöges ellentéte. Eleven kissrác volt, csupa fiús dologgal, például gyűjtötte a léglabda-kártyákat, vagy párbajosdit játszott. Endre pedig egy nyegle szobrász lett, még a nők sem jelentenek közös témát köztük. A mai napig olyanok, mint két idegen. A Mirarx után Csongor a Martionban tanult tovább. A Lelkek Tükre a Ferfex ösvényre osztotta be, ami ugyancsak merőben szokatlan volt a maradéktalanul Neredines családból. Az apuka és a nagyapa például nem egy szobrot is készített a Neredin ösvénynek, amik itt-ott fellelhetőek a kastélyban és büszkén viselik a Sárközy-névjegyet.


Kifejezetten a tehetségesnek bizonyult a fiatal srác, főleg az átkok terén. Amikor harmadikosként kinevezték DOM tanársegédnek, akkor határozta el, hogy gemmárius lesz. A szülei persze ezt az ötletet nem díjazták annyira, lévén ők egy művész-család és egy ilyen „durva és földhözragadt” szakma nem illik hozzájuk. De nem tudták meggyőzni a srácot, lévén már öt évesen kijelentette, hogy ő párbajhős lesz. Onnantól kezdve a szülei masszívan keresztülnéztek rajta, bár ez nem volt kifejezetten nagy változás. Végül meg beletörődtek kisebbik fiúk pályaválasztásába, nem igazán tehettek mást. (Bár valójában abba törődtek bele, hogy fiúk a pálcikaembereknél ragadt le művészi hajlam terén és ez úgy tűnt, hogy nem fog változni.)
Jobbára átlagos eredményekkel végezte el a Martiont, így elég kérdéses volt, hogy felveszik-e a König-re. Utófelvételivel, de bekerült, bár ezt nem reklámozza. Elsőre a fizikai alkalmasságit bukta el. Viszont a három évet tisztességesen elvégezte tökéletesen középszerű eredményekkel, egyedül szorgalmával és átkaival emelkedett ki a többiek közül.
A König alatt már Pesten lakott, szülei béreltek neki egy lakást. Amikor aztán munkába állt, már ő bérelte magának a fizetéséből. A mai napig ott él, egyébként egy apró kis lyuk, de tökéletes legény-lakás.


A munka az egy igen sarkalatos pont az életében. Attól eltekintve, hogy az a mindene, lelkes, szorgalmas, meg kellett küzdeni bizonyos előítéletekkel. Ugyanis jóképű lett és örökölte azt a tipikus művész-fejet a családtól, ráadásul néhány gesztusa sem feltétlen túl férfias (A genetika fintora) … A kollégái is rávágták rögtön, hogy ez egy bájgúnár és majd úgyis ki fog hullani az első hét után. Tehát egy darabig ő volt a „szőke nő”, aki ha jót mond, akkor szerencséje van, ha rosszat, akkor meg natessék. Viszont az elmúlt négy év alatt már volt alkalma bizonyítani a képességeit és hogy nem érdemtelenül került oda. Viszont szinte legendák keringenek arról, mennyire peches. Valószínűleg többször került életveszélybe, mint a kollégái együtt véve.




ÁV-karakterlap
Fizikum – 10 – Nem kifejezetten sportos, vagy izmos, de véznának sem lehet nevezni. Átlagos.
Ügyesség – 10 – A pálcaforgatáshoz elég ügyes, de artista sosem lesz.
Észlelés – 10 – Nem kiemelkedően jó, vagy rossz.
Megjelenés – 13 – Jóképű, fiatalos és még gemmárius is. A „bájgúnár” jelző sem véletlenül ragadt rajta.
Intelligencia – 11 – Megvan a magához való esze, de tudós biztos nem lesz.
Akaraterő – 13 – Kifejezetten makacs. De kitartóan és ész érvekkel meg lehet győzni.
Mágia – 15 – Tehetséges.

Lehet, hogy nem izomkolosszus, vagy magas, nagydarab, de „szívós kis dög”, nem adja könnyen a bőrét. (Vitalitás[2], Kitartó[2]) E mellett pedig kifejezetten előnyös tulajdonságokkal bír, amiknek hasznát is tudja venni a szakmájában. (Testfókusz, Kiváló tulajdonságok) Átkok terén meg mindig is meglepően jó volt, igazán tehetséges. (Veszett tehetség[Átkok]) Nagyon szereti a munkáját és néha hajlamos túlzásokba esni, mint önként vállalt túlórák, egyéb áldozatok, amik neki egyáltalán nem jelentenek problémát. (Beteges mánia[2][Munkamánia]) Viszont gyakran megesik, hogy önfejű és nem elég körültekintően szalad bele a dolgokba. De hát fiatal és lelkes… (Vakmerő) Persze neki is vannak olyan mágia-ágak, amik nem mennek, hiszen senki sem lehet mindenben jó. (Jövő hiánya II. [Jóslás, Átváltoztatás, Asztrálmágia]) Kellemetlen hibája még, hogy felettébb érzékeny a különféle mérgekre, de igyekszik ügyelni arra mit iszik. (Méregérzékeny) Elvileg szemüveget is kellene hordania, de inkább a kontaktlencse mellett döntött, hiszen az előnyösebb a munkában. Ennek ellenére nem derogál időnként szemüveget viselnie, leginkább, amikor olvas. (Rövidlátó[2]) Viszont minden igyekezete, szorgalma és lelkesedése ellenére sem jönnek mindig össze úgy a dolgok, ahogy azt ő szeretné. (Szerencsétlen)



Sárközy-família
Sokan, akik kevésbé jártasak a nagy magyar máguscsaládok felépítésében, gyakran Sárközy-éket is közéjük sorolják, pedig az bizony fatális tévedés lenne. Tény, hogy régi családról van szó, de közel sem tiszta a vérvonaluk, sosem érezték azt, hogy származásuk bármilyen előjogot biztosítana számukra. Természetesen ők is rendkívül büszkék, de nem a vérükre, hanem a generációkon átívelő művészi tehetségükre. Mert egyébként volt olyan időszak, amikor a családot elnyomó többségben talanok és sutták alkották. Viszont számukra a művészi hajlam megőrzése a cél, így ők előszeretettel találják meg párjukat más, neves művész-családokban, legyenek ők talanok, vagy mágusok.
Az okozhatja a félreértést, hogy amikor épp a mágusvér dominált a családban, gyakran alkottak maradandó műveket olyan helyekre, mint a Martion Mágustanoda, a Magyar Máguskormány épülete, Üvegpalota, Főnix Könnye Ispotály… De ugyanúgy felfedezhetjük a névjegyüket némely nagyobb, talan város főterén, vagy akár Budapesten itt-ott.
A nagy máguscsaládokról jobbára tudomást sem vesznek, lévén hol érdekli őket. Ők sokkal többet letettek az asztalra, mint azok a kékvérűek – Gondolják ők. Persze ez a mentalitás az igazi, nagy családoknak sincs ínyére, így Sárközy-ék kapcsolatai leginkább kölcsönös érdektelenségen alapulnak. Ma már az újabb generációkat kevésbé érdekli ez a hideg-háború… legalább is Sárközy-ék részéről.




Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2011.05.27. 19:11:23

Üzenet küldése