Utálom a szombatokat. Már megint nem lehet gépet használni. Persze amit anyámék nem látnak.. az nem fáj nekik >:)

Szóval arról volt szó, hogy idén kapok egy mobilt. Csakhogy mivel eltörtem Peti karját (megint), ez most kimarad.

Hoppácska, kinek van új telója?

Eljöttem megint. Ezúttal csak csavargok, és várom a naplementét.

Most, hogy hanukáig nem kell megint látni az ősöket, beszereztem egy halom mindent. Nem mindegyiknek vagyok biztos a funkciójában, de kell! Mert új, mert király. És mert elég volt már a szülőkből, és mert megérdemlem.

Meg kéne szülni, mit akarok az élettől. A semmi nem opció, ellenben három darab egyetem van, amire jelentkezni kell a következő hónapban. Persze, szerpentárius, gemmárius... A szüleim nagyon el vannak varázsolva. Nem az, hogy nem vesznek fel, nem vagyok hülye a tanuláshoz, egyszerűen ha bekerülök sem fognak sose felvenni gemmáriusnak, és még kevésbé orvosnak. Harmadiknak megjelöltem volna a TF-et, de anyám elkezdett ordibálni, szóval jobb a békesség alapon inkább beadtam biomérnöknek. Állítólag nyugis szakma, ha meg utána békén hagynak, miért ne.
A jelentkezési idő lejárta után meg úgyis megfordítom a sorrendet az online felületen, azt nem fogják tudni csekkolni az ősök. Ja és.. tanulok a bioszra és a fizikára. Már most utálom az egészet.

Kende nagy arc, már egy ideje jóban vagyunk. Anyámék meg ezt tuti kiszúrták, mert úgy gondolták, miért is ne házasodjunk össze. Teljesen retardált az egész ötlet, de persze nekem ebbe semmi beleszólásom nincsen. Sebaj, a sráccal leegyeztünk, hogy mikor majd tizennyolc lesz, fogja az örökségét és lepattan. Én meg pityergek utána, egy vadiúj mobillal a zsebemben meg némi költőpénzzel.
Ezzel meg is voltunk előző hónapban, és még mindig van némi tartalék. Beújítok majd néhány edzőcuccot, ha lement a hülye karácsonyi szezon.

Szóval.. leléceltem. Persze, már ideje volt, és véletlenül sem engem dobtak ki. Én mentem, mert csak. A vörösnek igaza volt.
Kit akarok becsapni? Majd meghalok, annyira sz*r. De sebaj, már túlléptem rajta, és beálltam verekedni. Végre azt csinálom, amit mindig is akartam.

Az van, hogy anyám megint a fülem rágja, hogy most már ideje lenne túltennem magam Kendén és fogni valakit, már ha kellek akárkinek is. Megint elővette az "I dare Gabi" című játékot, csak azzal nem számolt, hogy már ismerem az aljas trükkjeit. Szóval fogadtunk, és megkapom az új mPhone-t, ha egy Családos sráccal kézen fogva jelenek meg az évindító bulin. Nosza, előkaptam a sufniból Anasztáz barátomat, és egy hétnyi kézen fogdosós mászkálás után meg is kaptam a kütyüt. Anya, kezdesz nagyon lemaradni.

Párterápia. No nem nekem, hanem anyáméknak. Nem tudom, miért most vették észre, hogy napi szinten öt szót beszélgetnek, de mindegy, valamelyik pszihomókus szerint közös nyaralásokat, családi hétvégéket kellene szervezni. Aha, nagy összegben mernék rá fogadni, hogy egyetlen hónapig nem fogják bírni.. sebaj, addig is nyaralás. Első alkalommal Skóciába jöttünk el fókákat meg delfineket nézni, és ameddig anyámat "vészhelyzet" ügyben felhívták, meg apámat és keresték konzílium miatt, én leléceltem.
Találtam is egy szimpatikus pocsolyát, csak éppen járt hozzá egy pikkelyes is. Mint kiderült, a srác szerviens és nem mellesleg Hóhér, szóval némi összeszólalkozás után pancsoltunk egy jót, éss.. szóval előhívta a Loch Ness-i szörnyet. Személyesen. Azért.. premier plánból megnézni, ahogy elropogtat valakit, hááát.. cink volt az egész, de aztán harcoltunk, és az nagyon jó volt. Azt is mondta, hogy kiképezne hóhérnak. Ami igazából klassz lenne.
Elvitt a skót hercegi kastélyba, öltem, életemben először igazából.
Jók voltak a delfinek is, de ez pláne.

Tanulok érettségire (csak tudnám minek), és tanulok Hóhérkodni is, mert ez a legújabb. Anasztáz pedig rákapott a komolyabb udvarlásra, amit csak úgy simán nem értek. Mármint.. jóban vagyunk, chatelünk, chatszobán többekkel szoktunk baromkodni, de ettől még nem értem.

Szóval az történt, hogy eltűntem. De még persze októberben, mikor voltunk a szöszkével kihámozni, hogy mi volt Skóciában a megszentelt Loch Ness. Ilyen marha nagy harangok voltak, de aztán mikor a víztisztítóban is megnéztük a cuccokat, átszívódtunk egy szar helyre. Mindegy, sokáig elvoltunk, futottunk, próbáltunk hazajutni, ilyenek, és menet közben összeszedtünk egy másik főnit is. Mindegy, nagyon lógott a belünk a végére, és akkor hazahoztak, én meg kidőltem.
Kiderült, hogy vagy két hónapon keresztül el voltunk veszve, és még vagy egy hétig aludtam, anyámék meg teljesen kiakadtak, mert közben rájöttek, hogy nem iratkoztam be egyetemre. Amikor hazamentem szólni, hogy amúgy élek, akkor szobafogságot kaptam, én meg összepakoltam és eljöttem. Nem tudnak velem mit kezdeni, és én se velük. Talán már leesik nekik, hogy kilenc éve eldőlt, hogy nem leszek olyan, mint amilyennek akartak.

Sokat harcolok, amit imádok, a szimulátorban pedig úgy lehet durvulni, ahogy csak akarok. Persze a nagyok ellen addig vagyok csak helyzeti előnyben, míg nem érnek el, hogy kapjak egy sallert. És hát.. másokra vigyázni egyáltalán nem tudok. A gyerekek megégtek a vízgőztől, Aengusszel együtt lehúzódtam, satöbbi.. szóval nem az igazi. De amúgy jó vagyok, nálam nagyobb, tapasztaltabb elleneket is le tudok teríteni, bár a távharcokat még kell gyakorolnom.
Ja, és kaptam egy fülest, hogy anyámnak gyereke lesz. A hó végén születik majd meg, természetesen fiú.

Lassan egy éve átjárkálok. Tényleg második otthonom volt, itt befogadtak, enni adtak, mikor elvesztem, és apának szólíthattam Ványát. Pedig nem Ványa az apám, hanem Nadia a testvérem, és történetesen neki vannak új szülei, lesznek új kistestvérei. Egyre kevésbé illünk közéjük, és ha lezárul a háború, nekem nem lesz náluk több keresnivalóm. Legszívesebben a hónom alá csapnám Nadiát, hogy hazahozzam Athénba, mert ő épp annyira nem való hercegnőnek, mint én Családosnak.

Aengus Zsóryra ment, én pedig utána. A bőregérrel akart körbenézni, szóval kihasználtam az időt, és pancsoltam addig.
Ahogy a szüleim is és az öcsém, akit korábban nem is láttam. Csak apával beszéltem, de lehet, nem kellett volna, mert azt akarja, hogy térjek vissza az életükbe, legyek a kislányuk. Anya nélkül tényleg jófej, de nekem semmi helyem köztük. Azért meghívott majd hanukára magukhoz.