Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Sebestyén Dorottya

 
Beosztása: Vendégtanár
Nem:
Életkor: 37 (születésnap: február 12.)
Testalkat: Karcsú
Vonások:
Szem: Barna
Haj: Szőke, hullámos
Általános öltözet

Ruhatára nagy részét egyszerű, kényelmes ruhák alkotják: szereti a hosszú, bő szoknyákat, a nőies blúzokat, de nem idegenek tőle a sportosabb darabok sem. Ékszereket nem visel, néhány bőr nyaklánc és karkötő, amiket kiegészítőként hord.
Első benyomás, kisugárzás

Harmincas évei elején járó, fiatalos nő; de még mindig sokszor nézik fiatalabbnak valódi koránál. Szőke, enyhén hullámos haja vállig ér, többnyire kibontva vagy laza copfban hordja. Arca nyílt, barátságos; melegbarna szemei többnyire ábrándosan fürkészik a világot.

Leírás




1980. február 12-én született egy Vas megyei településen, Körmenden. Gyermekkorát az Őrség egy kicsiny falujában, Őriszentpéteren töltötte. Ezek az évek gondtalanul szálltak, a kis Dorottya számára mindig akadt felfedeznivaló. Hol a közeli erdőben kószált édesapjával, aki hivatásos vadász volt, vagy nagynénje ezernyi titkot rejtő könyvtárában töltötte az idejét régmúlt idők meséi társaságában. Édesanyja ennek nem örült igazán, az ő véleménye szerint egy kislánynak nem a könyvek közt van a helye; és igazából tartott egy kicsit attól, hogy különc nővére befolyásolja lányát, de mikor látta, hogy Dorottya mennyire jól érzi ott magát, nem emelt több kifogást a látogatások ellen.

1990-ben iratkozott be a Martionba, Viktória néni hatására, aki mesélt neki egyet s mást arról a világról, mely mellett az emberek nagy része úgy megy el, hogy észre sem veszi. Bár édesanyja nehéz szívvel engedte el egyetlen gyermekét, a nagynéni ismét latba vetette minden rábeszélőképességét, így szeptemberben már az ódon falak között kezdte meg tanulmányait.

A Varázsvilág egy picit furcsa volt ugyan számára, de a nagynéninek köszönhetően nem volt teljesen idegen; elég hamar megtalálta a helyét. Nyílt, kedves természetének köszönhetően sok barátot szerzett. Az új tantárgyak sem jelentettek gondot számára, bár a gyakorlati órákat mindig szívesebben vette, mint azokat, ahol száraz elméletet kellett bemagolnia. A martioni évek furcsa kettősségben teltek számára: szeptembertől júniusig a Varázsvilágban élt, a szüneteket azonban otthon töltötte, akár egy átlagos talan. A Defenzív és offenzív mágiákat szerette leginkább a tantárgyak közül, ebben különösen tehetségesnek mutatkozott, így amikor elvégezte a Martiont, egyértelmű volt, hogy merrefelé próbálkozik tovább. Gemmáriusnak jelentkezett, és elsőre fel is vették az elit intézménybe. A képzés három éve szinte észrevétlenül szállt el a lány számára, és bár élvezte a tanulást, élvezte egyre növekvő hatalmát, csak a vizsgák után döbbent rá, hogy valami kimaradt az életéből. A barátok nagy része már elkopott mellőle, újakat pedig nem szerzett, jóformán egyedül volt a világban.

Kiváló képességeinek és kifogástalan eredményeinek köszönhetően egyből munkát kapott az Máguskormánynál a Varázsbűnüldözési főosztályon, és néhány egyszerűbb megbízás után egyszerre bedobták a mély vízbe. Egy kis csoportba osztották be, akikkel egy Magyarországon bujkáló amerikai mágust kellett volna elfognia. Az akció a tapasztalt társakkal együtt rutinmunkának ígérkezett, de hiba csúszott a tervbe; a mágus ugyanis nem volt egyedül. Az egyszerű elfogási munka egy véres varázspárbajba torkollott, ahol a még zöldfülű Dorottya súlyosan megsérült, és hosszú időre a Főnix Könnye ispotályba került.

A sérülés és a kudarc hatalmas sokkot okoztak a lánynak, aki felépülése után sem tért vissza a Minisztériumba. Bár kifelé igyekezett leplezni, legbelül még mindig rettegett, álmában gyakran visszatért az a nap. Tudta, hogy képtelen lenne gemmáriusként dolgozni. 2002. szeptemberében beiratkozott a tanítóképzőbe, és jóformán újra visszatért a régi életéhez: a nyitott, életvidám Dorottya hamarosan megtalálta a helyét az életben.

2005. nyarán kézbe vehette a tanítói diplomát. Munkát nem keresett, visszatért szülőfalujába, ahol egyszerű talanként élte az életét – legalábbis látszólag.

2005. novemberében kezdődött életének új korszaka, amikor meghívást kapott, hogy tanítson a Martion Mágustanodában. Nagy reményekkel és apróbb kétségekkel a szívében vágott bele új, választott szakmájának gyakorlásába, és néhány hét alatt rádöbbent, hogy ez az a munka, ami igazán neki való. A gyerekekkel könnyen megtalálta a hangot, első tárgya, a DOM pedig mindig is a szíve csücske volt.

Később egykori ösvényénél, a Ferfexben mentor-helyettessé vált, aztán felkérték, hogy tanítson Bűbájtant is, majd az előző mentor távozása után ő vette át az ösvény irányítását. A sok pozitív visszajelzésnek köszönhetően felülkerekedett az új munkával járó nehézségeken, és egészen 2009. végéig dolgozott az iskolában tanárként és mentorként. Az évek során azonban egyre nagyobb terhet róttak rá a bürokratikus feladatok és a politikai csatározások, így elhatározta, hogy új munka után néz. A döntés nem volt egyszerű, tudta, hogy hiányozni fog neki az iskola, a gyerekek - akik közül néhányat szinte sajátjaként szeretett -, de egy angliai nevelőnői állás és az azzal járó úgy perspektívák végül átlendítették a holtponton, és eldöntötte, hogy távozik az iskolából.

A nevelőnői munka igazi felüdülést jelentett számára. Egy nagymúltú angol család négy gyermekét - három lányt és egy fiút - kellett felügyelnie és részt venni az oktatásukban. Származása ellenére a család hamar befogadta, és afféle pótanyjuk lett a gyerekeknek. Megszerették, és ő is megszerette őket. 2013-ban azonban a legkisebb gyerekek, egy ikerpár is bentlakásos iskolába került, így nem volt többé szükség a munkájára. Néhány hónapig utazgatott a nagyvilágban, aztán hazatért Magyarországra, amelyre mindig otthonaként gondolt.

Jelenleg Kőszegen él egy rokona üresen maradt házában, és keresi a lehetőségeket. Továbbra is gyerekekkel szeretne foglalkozni, de konkrét tervei még nincsenek.


Aktuális állapot:
Túrabakancs, farmernadrág, világoskék garbó és barna bőrkabát. A haja egyszerű lófarokba fogva, és bár már sokkal-sokkal kevesebben nézik diáknak, mint néhány éve (hiába, a kor őt sem kíméli), azért még mindig jóval fiatalabbnak tűnik a valós koránál.

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2005.11.27. 20:24:07

Üzenet küldése