|
Nem: Férfi
Életkor: 37 (születésnap: december 25.) Testalkat: 181 cm-ével nem számít túlságosan magas férfinek, leginkább átlagos: kissé vékony, de követi a férfias arányokat, szögletes formákat.
Vonások: Nemesi kitenyésztettség uralja a vonásait, de az androgün hatású Sokoray-vonások ellenére markáns állkapcsa, erőteljesebb járomcsontja tesz érte, hogy arcának láttán a fájdalmasan szép és a lélegzetelállítóan jóképű egyszerre jusson az ember eszébe.
Szem: Gyöngyszürke.
Haj: Sötétszőke, hátközépig ér, hullámos, szinte mesébe-, de minimum samponreklámba illő. Hivatalban összefogva viseli, de ha otthon dolgozik, az is előfordul, hogy gombócba köti a tarkóján. Állítólag aranyos.
Általános öltözet
Kimondottan szerény, de nem feltűnően, természetesen jól szabott, felső kategóriás ruhaneműket hord, de megvan benne mind az üzleties lazaság, mind pedig valamiféle alázat, és ha épp nem dolgozik, nem ragaszkodik az öltönyhöz. Diszkrét ismertetőjele a fehér ing, amelyet általában szürkék, olívák, bézsek, umbrák egészítenek ki. Úgy hat, mint egy zseniálisan jó festmény pácolatlan fakeretben.
Első benyomás, kisugárzás
Akármit hallottál róla, szinte megejtő, ahogy ez a kerub szépségű férfi szerényen és kedvesen rád mosolyog, érdeklődik, bár láthatóan kicsit mindig befelé figyel. Látszik rajta, hogy van benne valami elementáris visszafogottság, de így is olyan kisugárzása van, hogy egy egész utcát ki lehetne világítani vele. Csak a tekintete mélyén bújik meg valami oda nem illő vadság, szertelenség, mint egy saját farkába harapó kígyó… De akárhogy is, azért akinek szeme van, rajta felejti.
| |
Leírás
Az egyébként nem különösebbben nagymúltú Sokoray család csak néhány generációval ezelőtt emelkedett ki a tisztavérű családok középszeréből, és ez robbanásszerű meggazdagodásuknak köszönhető. Az 1880-as években megalapították a Szőke Illatszerészetet a Hegyalja utcában, a századfordulón Sokoray Szőke Béni Illatszertára néven nyílt üzletük a Belvárosban. Az 1930-as években már a Sokoray Illatszeripari Vállalat látta el drogériáikat produktumokkal, és Bécsben, valamint Pozsonyban is nyílt bűbájos illatszertár. Etele nagyapja, Sokoray Szőke Benjámin nevéhez fűződik a vállalat felvirágoztatása, amely a vállalatot Közép-Európa vezető mágikus illatszergyártójává és –forgalmazójává, a Sokorayakat pedig dúsgazdaggá és megbecsült Családtaggá tette, mind rózsadombi, mind Andrássy úti villájukat ekkor vették, lecserélve az ősi, ám nem elég előkelő rákospalotai otthont. Benjámin 1989-ben huny el szifiliszben, miután különféle élvezeti szerektől meggyötört szervezete feladja a szolgálatot. Felesége, a botrányosan karakán néni ma is boldogan és teljes egészségnek örvendve él többnyire a család bakonyi vadászbirtokán.
Etele apja, Sokoray Eugén nagy ambíciókkal lépett elődje örökébe, és bár Benjámin üzleti zsenialitása hiányzott belőle, az erős alapokon nyugvó vállalat irányítása alatt is egyre gyarapodott. A családi vagyon révén sikerült előnyös házassággal frissítenie a vért: Pável Antóniát vette el (a család tisztavérű ága időközben fiúágon kihalt, az utolsó Pável, dr. Pável Argóna ez év márciusában vesztette életét). Fiatal korától kezdve küzd örökletes immungyengeséggel, de ez a fogyatékossága az üzleti életben csak még makacsabb, könyörtelenebb ragadozóvá teszi. Bátyja, Erik, miután fény derült homoszexualitására, és apjuk kitagadta az örökségből, jogot tanult, és Benjámin halála után a vállalat jogtanácsosaként helyezkedett el.
1987 karácsonya – megszületik az elsőszülött, a reménybeli örökös, Etele. Angyali szépségű gyermek, ám apja maximalista szigora árnyékában nevelkedik, korán tanítót fogadnak mellé, sorra üzleti oktatójátékokat, majd nyolcéves korában részvényeket kap a születésnapjára, hogy gazdálkodni tanuljon. Kiütközik nagyapja vére is, gyakran szorul apja nadrágszíjának iránymutatására, tündöklő szépségének hála még nincs tizenkettő, mikor egy tiszteletreméltó, idősebb dáma bevezeti a testi szerelem világába. Vadmágiái halovány aktivitást mutatnak, 1999-ben az iskolaköteles kort elérve a Karpena ösvényére lép, apja elnyomó nevelésétől elszakadva kibontakozhat a bájitalok tudománya iránti különleges érdeklődése. Diákévei a torkos kis szerelmek és a tudatmódosító főzetek jegyében telnek. A nadrágszíj nem pihen.
1993 – világra jön a második fiú, Réva, aki már puszta születésével is apja kedvencévé válik. Etelét apja egyre gyakrabban szólítja mihaszna senkinek és élete legnagyobb csalódásának, valószínűleg csak a nagyobb korkülönbség teszi, hogy nem tagadják ki az örökségből.
1995 – a szülők csaknem zátonyra futott házasságában reménysugárként születik meg a harmadszülött, Nátán. Ez a reménysugár elég hamar kialszik. Nem tudni, hogy a depressziós édesanya majomszeretete vagy egyszerűen a gének teszik Nátán személyiségének varázsát.
2007-ben Etele végzős diákként először komolyabban beleszeret egy fiatalabb karpenás lányba, akivel való házassági szándékait apjával is megosztja. Apja ekkor, hogy elterelje a figyelmét a lányról, távoli tanulmányútra kényszeríti, üzleti ismereket kell tanulnia Kubában, Norvégiában és Oroszországban, kárpótlásul a család pénzén tanulmányozhatja a bájitalok művészetét is. Bár később sokezerszer megbánja gyávaságát, nem mond ellent az apai szónak, összetört szívét kicsapongással gyógyítja.
2009-ben súlyos baleset éri: delíriumos állapotban rá és aktuális szeretőjére robban egy kísérleti bájitallabor. Majdnem elveszíti mindkét lábát, súlyos égési sérüléseket szerez, csaknem kiég belőle a mágia, hónapokig lebeg élet és halál között egy orosz ispotályban. Odahaza már felkészülnek a temetésre, a Családban terjeng a közelgő halálhír, mikor Etele magához tér és állapota javulni kezd. A baleset hatására életvitele teljes változtatása mellett dönt, teológiát tanulmányoz betegágyában, és egy év után lábra áll, majd jóformán teljesen felépül, egyedül a mágia fókuszálására nem képes. Hitében megerősödve végleg lemond a Sokoray-örökségről, és bevonul egy szibériai papmágusrend rendházába, hogy kemény, önmegtartóztató életmódot folytasson. Példamutató magaviseletének jutalmaként ajándékot kap a rend főnökétől: azt a ritka gyűrűt, amely segítségével újra képes mágiahasználatra. Minden vágya, hogy pappá szenteljék, ám mielőtt ez megtörténhetne, eléri a hír, hogy apja haldoklik, és az a kívánsága, hogy hazatérjen Magyarországra.
Apja, bár idősebbik öccsét tartja a legalkalmasabbnak a cég vezetésére, látja azt is, hogy Réva akaratgyenge, így féltve a vállalat jövőjét, az a végakarata, hogy fiai együttesen vezessék halála után a Kft.-t. Etelének pedig hajlandó megbocsátani, ha megígéri, hogy nagybátyjuk óvó szárnyai alatt igazgatja a céget néhány évig, és eközben segít felkészülni az öccseinek, hogy annak méltó igazgatóivá váljanak. Etele minden korábbi sérelem ellenére elfogadja haldokló apja utolsó kívánságát, és elfogadja a cégvezetői posztot addig a pillanatig, míg mindkét öccse el nem végzi az egyetemet, és alkalmassá nem válik a megosztott igazgatói székre. És hogy Etele a régi környezetbe, régi ismerősei közé csöppenve visszatér-e a megszokott, gyarló életmódjához, csak rajta áll.
Fizikum: 11
Ügyesség: 8
Észlelés: 11
Megjelenés: 19
Intelligencia: 13
Akaraterő: 17
Mágia: 6
Kiváló tulajdonságok
A jövő ígérete I. 2 - Teológia, Önuralom, Szexuális kultúra, Méregellenállás, Csábítás, Meggyőzés
Az emberi határokon túl 1 - Megjelenés
Híres 2
Anyagi háttér 3
Igaz hit 4
Fókuszfüggő 4 - Egyedi csontgyűrű
Agresszió 4
Jövő hiánya I. - Álcázás, Idomítás, Orvoslás, Tolvajlás
Jövő hiánya II. - Idézés, Átváltoztatások, Igézések
Fogyatékos 4 - Ügy 2, Fiz 2
Beazonosítható 4
Sokoray Eugén |
megboldogult apánk, egykori zsarnok és üzleti ragadozó |
Sose szeretett minket, csak felhasznált a céljaira, de azt hiszem, mikor már közel volt a vég, sikerült rendeznünk a kapcsolatunkat, legalábbis visszakerültem a végrendeletbe. Én mindenesetre megbocsátottam. |
Sokorayné Pável Antónia |
szeretett anyánk |
Nem sok mást csinált életében, mint hogy szép volt és szót fogadott apánknak, évek óta antidepresszánsokkal tömi magát, és konyakospohárral a kezében a rózsadombi villánk kertészét stíröli. Az, hogy Nati ilyen elkényeztetett, hiú kis tetű lett, véleményem szerint főként az ő hibája... de hát tudná egy fiú nem imádni az anyját? |
Sokoray Réva |
a középső fivér |
Száraz és karótnyelt, de legalább diszkréten intézi altáji ügyeit. Az igazat megvallva nem mindig beszélgetek az idősebb öcsémmel, de mikor igen... ó, nem. El kéne kezdenem építeni a kapcsolatunkat, mert lehet, lassan ő lesz az utolsó rokonom, aki hajlandó szóba állni velem. |
Sokoray Nátán |
a legkisebb fivér |
Semmi sem érdekli a ruhákon, a nőkön és a pénzen kívül. Elég rosszul jövünk ki... az az igazság, hogy azért, mert rohadtul hasonlítunk. Sokszor bántam vele igazságtalanul, nem csoda, hogy sikerült elüldöznöm otthonról. Reméljük, sikerül a házassága. Ő meg merte lépni, amit én annak idején nem - igaz, neki már csak én álltam a háta mögött, és nem apánk. |
Sokoray Erik |
nagybátyánk, a család és a cég ügyvédje |
Kicsit szomorú alak, de ha belekalkulálod, hogy nagyapánk kihagyta az örökségből, csak mert kiderült róla, hogy meleg, nagyjából érthető. (Pedig voltaképpen az ő hozzáértésének köszönhetem, hogy az irányításom alatt - egyelőre még - nem omlott össze a vállalat.) |
Sokoray Szőke Béni |
megboldogult nagyapánk, a samponmágnás |
Ha nem tudnám, hogy szifiliszben beópiumozva halt meg, azt mondanám, ő az, akire büszkék lehetünk. De így azt mondom, ő az, akire igazából hasonlítunk. Csak neki volt üzleti érzéke. |
Sokorayné Grassalkovich Gréta |
gyanúsan karakán nagyanyánk |
Utálja a céget, és a piperéző férfiakat. Szerencsére ritkán találkozunk, mert egész évben elvan azzal, hogy vidéken vadászik. A vadászpuskája szerintem része a toalettjének. |
|