Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Soleczky Niké

 
Beosztása: Színművész - Örkény István Színház
Nem:
Életkor: 31 (születésnap: szeptember 14.)
Testalkat: Vékony, de izmai kirajzolódnak rajta, teste láthatóan állandó edzésben van.
Vonások: Erőteljes vonásai mögött nehezen, de kivehető különleges szépsége.
Szem: Világosbarna. Kötekedő, kihívó, követelő, bátor tekintet.
Haj: Szinte mindig más. Tegnap szőke, ma lila, holnap barna. Nincs határ.
Általános öltözet
Extrém, néha túl elegáns, máskor a legnagyobb szakadt. Nincs középút.
Első benyomás, kisugárzás
Energiabomba. Egyszerre beszélgetni szeretne vele az ember, de valahogy félelmet is kelt. Látszik, hogy nem cicózik, ha konfliktusra kerül a sor: ő lesz az első, aki visszabeszél.
Kedvenc elsőosztályú léglabdacsapat:

Kedvenc alsóbb osztályú léglabdacsapat:

Leírás

Előtörténet

SN.
A kis Niké ’85-ben látta meg a napvilágot Budapest egyik gettójában élő, zűrös, csóró családban. Mágus édesapa (Soleczky Dénes) és talan származású édesanya (Bustya Olga) negyedik gyermekeként. Születésekor Niké ikerbátyjai (Soma és Laci) már nyolc évesek voltak, nővére (Fanni) pedig éppen csak betöltötte a hatot. A Nikével hattagúvá váló család éveken át szinte a semmiből élt, az édesapa alkalmi munkákból tartotta fenn úgy-ahogy a családot.
A gyerekek édesanyjánál súlyos depresszió ütötte fel idővel a fejét, ami később alkoholizmusba és drogfüggőségbe fordult át.
Nike még csak öt éves volt, amikor ’90-ben a gyámügy kiemelte családjából és a szőke, szeplős, félénk kislányt állami gondozásba helyezték. Testvéreit és szüleit sosem látta többé. Évekkel később, felnőtt fejjel kutatott családi gyökerek után; felkereste a régi lepukkant albérletet, ahol éltek, de a szomszédok azon kívül, hogy Niké édesanyja 93’-ban, túladagolásban elhunyt, semmi mást nem tudtak mondani.
Nikének állami gondozottként hamar meg kellett tanulnia önállósodni és megvédeni magát. Az eredetileg félős kislányból két év múltán társai által rettegett hétéves vált, aki nemcsak, hogy kerülte az iskolát, de verekedett, sokszor önbíráskodott, sem a fiúktól, sem az idősebbektől nem riadt vissza.
Nyolc múlt, amikor egy gyermektelen pár örök befogadta és Budapest egyik szép környékére vitték a vad gyermeket. Niké élvezte ugyan a fényűző életet, de utálta örökbefogadó szüleit, s lassacskán megmutatkozó vadmágiájával az őrületbe kergette őket. Örökbefogadói két év után nem bírták elviselni a káromkodós, verekedős, sokszor idegbetegség jeleit mutató tíz éves kislányt, így Niké visszakerült a nevelőintézetbe.
Még másfél évig kellett elviselniük a gyerekeknek és a tanároknak a lányt. Amíg Niké nem nyert felvételt a Martionba, több pszichológus is próbálta őt megfejteni; nevelőtanáraitól sokszor kapott fenyítést, amelyek szintén roncsoltál egyébként is hasadt személyiségét.

Martion

A mágustanoda falai között kicsit konszolidálódnia kellett, hiszen rájött, végre tagja lehet egy értékes, baráti közösségnek. S bár hamar kiderült, sosem lesz belőle hatalmas mágus, a Martion falai között visszafogta magát és a régen dédelgetett álam valóra válni látszott: lettek barátai, az ösvénytagok megkedvelték, és tanulmányaiban is elkezdett végre jeleskedni.
Utolsó éve végére kezdett csak igazán benőni a feje lágy; minden erejével az érettségire és a Színház- és Filmművészeti Egyetem felvételijére készült.
A színészethez mindig komoly kötelék fűzte; ezen kívül semmi másban nem tűnt ki. Nem volt alkalma zenét tanulni, nem tanult meg soha sakkozni, vagy kártyázni, nem volt tehetséges sem a rajzban, sem a festészetben. Egy valamiben azonban mégis sokkal jobb volt mindenkinél: a színészkedésben. A nevelőintézetben kezdődött a „pályafutása”, amikor elpanaszolta, hogy ő csak azért ütött, mert a többiek szekálták. Volt, hogy duplán vacsorázhatott, mert beadta a szakácsoknak, hogy a nagyok elvették a kajáját.
Ezért készült ő már tudat alatt a színészetre már egészen picike korától. Martionos tanárai szerencsére nem legyintettek a lány álmaira, segítettek neki felkészülni a nehéz felvételire, táncolni és gesztikulálni tanították, na meg színészi fogásokra, praktikákra.

Egyetem

A Martionból kilépve ébredt csak rá, hogy csak magára számíthat.
Nem volt sem keresete, sem bármilyen jellegű megélhetése, így más lehetőség híján első útja a bankba vezetett, ahol diákhitelt igényelt első egyetemi éve finanszírozására. Számára a színészet és az egyetem volt az egyetlen ugródeszka, ezért egy percig nem habozott sem ekkor, sem később, amikor bármit áldozni kellett céljai érdekében.
A kollégiumba a sok fiatal, tehetséges, gyönyörű és gazdag lány közé úgy érkezett meg, akár egy utcagyerek. Ekkor még nem sejthette, hogy négy év múlva a legnagyobb dívaként távozik majd közülük.
A színészmesterség kitanulása az első perctől fogva fölöttébb jól ment neki, tanári elismerését és csodálatát hamar kivívta.
Diákhitelét törlesztendő kezdetben éjszakai bárokban, pincérként dolgozott, később a nagyobb fizetség érdekében táncolásra adta a fejét. A klubok, ahol extrémen kisminkelve, mini ruhákban táncolt nagyon jól fizettek, s bár kezdetben undorodott a kéjenc, szemüket kocsányon lógató férfiaktól, később rádöbbent, e férfiak többsége befolyásos. Ekképpen ismerkedett meg G. Kováts Hunorral, a színházi rendezővel, producerrel, akivel igen közel kerültek egymáshoz. Kapcsolatuk az egyetemi évei alatt végig tartott, s Niké számára ez a viszony több beugró szerepet biztosított neves színházakban.
Niké naptára a negyedik évben már roskadásig tele volt: iskola, próbák, táncórák, határidők, bemutatók. Az egyetemen neki volt először szerződése. Ekkor kezdődött el…

Az út lefelé

Sürgették a határidők, sok volt a próba, jött az államvizsga – nem bírta energiával. Jó barátja, Sebestyén egy üvegcsét adott neki, tele volt pici pirulákkal. Beszedve a leányzó tényleg jobban érezte magát. Később nem volt szüksége alvásra, nagyon ételre sem. Tündökölt, pompázott, ám mire lediplomázott, iszonyatosan lesoványodott és drogfüggővé vált. 2008 tavaszán kezdett el dolgozni az Örkény István Színháznál, ahol akkoriban öt darabban is játszott egyszerre. Ekkortájt próbálta felkutatni családját, de mivel kísérletei kudarcba fulladtak, még jobban az éjszaka és a drogok felé fordult. Nappal próbált, este előadásokban szerepelt, éjszaka pedig ivott és bulizott, hajnalig sosem volt megállás.
Ezt a durva, őrült, brutális életmódot két évig folytatta, megállás, leállás nélkül. 2010-ben a rendező és a színház igazgatója választás elé állították a 25 éves lányt: ha nem kezelteti magát, repül a színházból. Niké 2010 novemberében vonult be az elvonóra, amit teljes egészében munkahelye finanszírozott számára.
2011 júniusában engedték ki, s bár drogfüggőségét teljesen kiirtották a lányból, labilis idegzetűvé, hirtelen haragúvá vált. Tetteit olykor nem magyarázza a realitás. A színház szerint ez kifejezetten jót tesz az előadásmódnak, a színészek egy része azonban fél tőle.

Mostanában

Egykori drogfüggősége és balhéi ellenére ő a színház arca, egy üde, bár érthetetlen színfolt a társulatban. Férfi már G. Kováts Hunor óta nincs az életében, négy éve nem volt komoly kapcsolata.
Előfordul, hogy ő is fél, megijed saját magától. Tudja, hogy legbelül egy vadállat, bár ezt az énét próbálja kordában tartani. Olykor személyiségproblémái erősebbek nála.
Baromi erőteljes személyiség, egóban sincs nála hiány, kifejezetten erős, bár ha verekedésre kerülne sor, nem feltétlen azért verne péppé bárkit, mert ereje végtelen, hiszen nem; egyszerűen egy energiabomba, egy lendületes, durva nő.
Szereti extrém ruhákba bújni, néha olyan, mintha egy másik világból jött volna közénk. Haja színét szinte naponta változtatja, így a színpadon általában parókát visel.
Állítása szerint másfél éve tiszta, bár a cigiről és az alkoholról nem tud lemondani. Jelenleg hat darabja fut a színházban.
SN.

Aktuális állapot:

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2013.04.04. 16:46:21

Üzenet küldése