A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Soltész Ria

 
Beosztása: a Ópium pultosa

Nem:
Életkor: 25 (születésnap: március 13.)
Testalkat: Kreol bőr, tökéletes formák, hosszú combok. Vajon sportol valamit? Bár nem dagadnak a muszklik, olyan energikusnak tűnik mint azok az emberek, akik futással kezdik a napot.
Vonások: Van valami különleges a vonások összességében, a bájos mosoly és a folyton érdeklődően csillogó szempár egyszerűen csak... bizalomgerjesztő.
Szem: Mandulavágású, kellemesen egyszerű, csokoládé barna. Napsütésben egészen karamellre hajaz.
Haj: Dús és természetesen hullámos barna. A vitae jótékony hatása, hogy a vállig érő tincsek mindig fényesek és soha nem töredezettek.
Általános öltözet
Nem szeret órákig gondolkodni azon, hogy mit vegyen magára, ennek hála pedig csupa remekül kombinálható alapdarab lelhető fel a szekrényében. Az esetek nagy többségében, csak leveszi a kupacok tetejéről a legfelső darabot és jó is lesz. Innentől érdekes, hogy akkor hogy van az, hogy mégis mindig olyan rá jellemzően harmonikusak a szettek?
Első benyomás, kisugárzás
Szereti azt gondolni magáról, hogy egyszerű ember. Egyszerű vágyakkal és célokkal, elérhető tervekkel a jövőre nézve. Nem szeret a maga mélységeiben megmártózni így főleg, a tieidet szeretné majd felfedezni. Azt, hogy nem sokat mond el magáról, könnyen összekeverheted titokzatossággal és misztikummal, de hosszútávon inkább csak bántó és zavarbaejtő. Kell idő ahhoz, hogy teljesen megnyíljon.
Ettől még nem lesz túl összetett mint jellem; a legtöbb szituációban inkább enged, csak ne kelljen konfrontálódni és az is ő lesz, aki mindenekelőtt bocsánatot kér még akkor is, ha igazából te hibáztál.

Leírás:
"Az a probléma, hogy nem igazán érdekelt soha semmi. Mármint persze, valami fellángolásom mindig volt de alapvetően nem ragadott magával sem hobbi, sem szakma, sem valami rajongás. Ettől függetlenül nem volt üres az életem, inkább csak problémás. Nem is gondol bele az ember, hogy mennyi energia tud felgyűlni ha nincs mivel levezetni; körülöttem mégis mindenki itta ennek a levét.
Nem volt velem édesanyám, hogy elmondja mikkel foglalkozzak, az apám és a testvéreim pedig nem foglalkoztak ezzel a jelenséggel. Ment minden, ahogy kell. Mutatkozott a mágiám, bekerültem a Martionba, viszont továbbra sem volt meg a helyem. Nem kötöttek le a lépteim nyomán sarjadó virágok vagy a halálból éledő páfrány. Nem igazán foglalkoztam az állatokkal sem, pedig a tanárok mindig ajánlották az iskola mögötti menhelyet. Biztosan jó lett volna de soha nem jelentem meg. Aztán kiderült, hogy az órákon sem igazán voltam ott.
Mármint, inkább beszélgettem kettecskén a tanáraimmal, de soha nem tudtam huzamosabb ideig megülni a fenekemen, főleg, hogy a téma az általában soha nem fogott meg. Nyilván ennek a felfogásnak az eredménye is látszott; búcsút kellett intenem a gimnazista éveknek és belesüppedhettem a magánórák kínos valójába. Ezek alól képtelenség volt kibújni, pedig eleinte próbálkoztam! Az első után még könyörögtem is apámnak, hogy tegyen vissza a Martionba. Minden istenre és varázslóra megesküdtem, de apa nem olyan ember, aki megváltoztatja a véleményét. Ezt gondolom tőle örököltem.
Szóval így, valahogy az évek múlásával belőlem is kezdett normális ember kerekedni még akkor is, ha az elvárásokkal ellentétben nem sikerült a jövőmet tervezgetnem.
Van ez így!
De itt már megismerkedtem az abeomágiával, ami a szívemnek legkedvesebb mágia fajta. Jobban meghatározta a jellemem mint a vitae bármikor, pedig mindkettőre ugyanolyan szinten hagyatkoztam. Talán a vitae... annyira a részem volt mindig is, hogy nem tűnt fel mennyire meghatározza minden mozdulatom. Ezzel ellentétben az abeomágiához teljesen máshogy álltam.
A macska testem millió és egy lehetetlenül kínos helyzettől mentett már meg, szóval képtelen vagyok nem hálás lenni, amiért ezt az adományt még itthagyta nekem édesanyám.
Megízleltem általa a szabadság és a kóborlás szépségét és talán ekkor kattantak a vágyak a helyére. Fel akartam fedezni a világot! Eljutni mindenhová: tengerről sivatagba, fények elől eldugott dzsungelekbe. Megmászni hegyeket, szállni a magasban. Fázni és izzadni, sátorozni vagy a luxusban megpihenni. Ezt mind vágytam, hiába az értetlenkedő kérdések. Menni akartam!
Így mentem is."

KLIKK a képre ha megmozgat egy kilóméter élettörténet és szerelmi dráma!

Dw értékek/Karakterlap

Abeomágia



Leírás


Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2013.12.02. 16:16:15

Ez a karakter a Ópium céghez tartozik.

Üzenet küldése