
A Wald cég története ugyan úgy indult, mint bármelyik egyszerű vállalkozás. Kicsit talán nagyobb tőkével, mint a mesékben lenni szokott, de mindössze csak egy ember és annak kitartása volt adott kezdetben. Később betársult az az ember is, akiről lentebb bővebben szót ejtek, így mára már lényegében a tervezés első momentumától a kivitelezésig képesek megalkotni, amit a kedves megrendelők belsőépítészet terén megálmodnak.
De kit akarok untatni az ország egyik legnagyobb és legsikeresebb építészeti és lakberendezési máguscégével? Térjünk át inkább Steigerwald Farkasra. Merthogy ő a már említett ember.
A férfi március idusán született, Budapesten. Tisztavérű család sarjaként nevelték, megfelelő módon és szellemben.
Középfokú tanulmányait /1976 – 1982/ a Martion Mágustanodában (Lorton ösvényén) végezte el, majd a családi kapcsolatoknak köszönhetően a nyugati blokkhoz tartozó Franciaországban tanulhatott tovább /1982 – 1987 / építésznek.
Ekkor ismerte meg későbbi feleségét, a kevert származású Szirmay Hangát is. Találkozásuk nevezhető romantikusnak, de hogy sorsszerű volt, az egészen biztos. Unalomig mesélték már, szinte állandóan felemlegetett volt egy időben a Családi összejöveteleken… eleinte a romantikát, később mást láttak benne a Családtagok, de ne siessünk ennyire előre.
Történt ugyanis, hogy végzős évében Farkas betért a francia főváros egyik mágusok által igencsak felkapott kávézójába késő délután. A hely zsúfolásig volt munkájukban megpihenők dolgozókkal, harsányan nevetgélő hölgyekkel és egymást ugrató, hozzá hasonló sihederekkel. Ő maga is saját baráti társaságával érkezett ám a beszélgetés közben rég hallott, ékes magyar beszélgetést szúrt ki a körötte levő hangzavarból. – az akkor alig tizenhat éves Hanga és a nagynénje voltak azok. A Farkasnál kilenc évvel fiatalabb lány a tántinál „ragadt”, míg szülei odahaza, Magyarországon.
Ez a találkozás adta meg a kezdő löketet a többinek, innét pedig már folytak az események maguktól. – A páros elválaszthatatlanul egymásba habarodott a nagynéni „szárnyai alatt”.
Ahogy Farkas elvégezte a főiskolát, szinte azonnal munkába állt. Be is rendezkedett volna egy Montreuil nevű városkában párjával, ám a fiatal lány minduntalan hazavágyott, levelezett az otthoniakkal. A berlini fal lebontása után egy évvel /1990./ tértek haza családjaikhoz, szüleikhez. Még ugyan ebben az évben, édesapja minden tiltakozása ellenére, feleségül vette Hangát. Budapesten vásároltak lakást és rendezték be közös kis életüket, melyből idővel már csak egy csöpp kis utód hiányzott volna az idillhez.
Évekig próbálkoztak, néha már-már úgy voltak vele, feladják a dolgot. Hanga nem is volt igazán oda egy síró-rívó kis pelenkás ötletéért, de a párja iránti szeretete és Farkas lelkesedése láttán képtelen volt nemet mondani. Így született meg 1995-ben szemük fénye: Veronika.
Ugrunk kicsit az időben, viharfelhők gyülekeznek az Édenkert felett. A hét éves kisleány „ereje teljében”, merthogy született mágus az angyalka, szóval van vele foglalkozni való bőven… csakhogy anyuka nem ér rá, mert ezernyi más dolga lenne: társaságba, fodrászhoz, manikűrbe vagy épp szórakozni járni. Apa széles vállai elbírják a leánykát is még, az akkortájt gyenge lábakon álló munkája mellett… Mondanom sem kell, nem lett jó vége a történetnek: egy évnyi huzavona után Farkas közölte, hogy vagy változtat a nő a viselkedésén vagy válnak. Verának persze határozott elképzelései voltak már nyolc évesen róla, hogy kivel is szeretne maradni, amikor a szülők felbontották a házasságukat.
Az egyedülálló apukának jól jött a társulás lehetősége Steigerwald Annával, aki a Wald céggel biztos alapot rakott a férfi alá munkahely terén. Persze, a többi rokon is megértő volt, apja pedig jött az ilyenkor annyira közkedvelt „Én megmondtam, hogy nem neked való.” szöveggel.
Időközben a dolgok rendeződtek, a Wald cég virágzik és Veruka is felnőtt, bár számára örökké az ő kicsi lánya marad, akinek mindig és mindenben a legjobbat igyekszik megadni, hisz, ahogy egyszer nyilatkozta „a lánya az a személy, aki egy fárasztó nap végén mosollyá képes varázsolni arcán a ráncokat.”

Steigerwald Veronika - Az egyetlen és örök "szerelem" az életemben. Nincs olyan, amit ne tennék meg a boldogságáért.
Steigerwald Anna -
Raffai-Fodor Zoltán - Ha összetöri Verukám szívét, beátkozom a képét.
Lavotta Laura - Lolácska a legjobbtól akart tanulni, de csak én jutottam neki.
feltöltés alatt
feltöltés alatt