|
|
Nem: Férfi
Életkor: 35 (születésnap: augusztus 18.) Testalkat: Hosszban az európai viszonylathoz képest dobogós (186cm), széltében pedig első pillantásra sem hívná senki sem kákabélűnek. Azt a benyomást kelti, mintha sokat úszna. Széles vállak, szálkás izmok.
Vonások: Állkapocs vonala annyira éles, hogy már-már műnek tűnik. Biztos illúzió, vagy valami sebészeti beavatkozás… Nem, valóban ennyire erős jellemzők ülnek rajta. Annyira sem piperkőc, hogy az örök gucci pakkokat eltüntesse a szeme alól. De ettől valahogy még barátságosabb a tekintete.
Szem: Ritka a tiszta zöld szem, neki sem jutott belőle. Bár így is különösen szép, ahogy a méregzöld szín a pupilla felé haladva átfolyik a szinte mahagóni árnyalatba. További előnye, hogy nem csak néz vele, hanem lát is.
Haj: Szőke, vastag szálú, dús, de nem veszik el benne a fodrász ollója. Nyáron praktikumból sokkal rövidebbre nyíratja (nem is érti, hogy hogyan bírják a lányok a seggig érő hajukkal), télen nem bánja, ha kicsit tovább nő.
Általános öltözet
Otthon szigorú mackó nadrág és ezer éves, nyűtt pólók. Minek is öltözne ki? Az utcára már konszolidáltabban érkezik, ám a kényelmet nem adná fel egyetlen „menő” ruhadarabért sem. Szorítja a nyakánál az ing? Ha ajándék, akkor sem kell neki, csak illendőségből megtartja, hogyha elég ideig porosodott a szekrényben, rászorulók megkaphassák.
Egyébként a világ legjobb találmánya a kishúg ilyenkor: minden alkalomhoz fel tud öltözni, tudja melyik szín mivel kombinálható, tisztába van vele, hogy a pulóverre húzott póló ideje lejárt és amúgy igen, elolvassa a címkét a ruha anyagáról és tisztításáról.
Első benyomás, kisugárzás
Messziről csak egy a tömegből. Ugyan miért menne oda hozzá bárki is? Hiszen csak egy arc, átlagos férfi, jól néz ki (főleg a Blaha aluljárójában fetrengőkhöz mérve), de ez nem indok. Közelebb érve mégis különös. Elkapja az embert a rossz érzés. Ez a férfi más. Olyan illat lengi körbe, mintha az olvadó hó alól emelt földet és tűleveleket hordaná a zsebében. És ha jobban megnézi az ember, van valami a tartásában, a mozdulatban, amivel körbekémlel... Mintha kiutat keresne, akár a csapdába csalt vad. Fura, mindenesetre – gondolja egy átlagos ember és kikerüli. Ám aki ismeri a mana világát, tisztában lesz vele, hogy mitől olyan szokatlan alak ő. És lehet, hogy ő is kikerüli inkább.
Sok helyről visszaköszönhet a Stelczer név. Például járt a Martionba ezzel a névvel egy likantróp fiú, aki ennek tetejébe még születettmágus is volt. Sőt, ha jobban meggondolja az ember, most is jár egy végzős, likantróp lány ilyen családnévvel abba a suliba. Biztos rokonok.
Ha valakit érdekelnek a talan, vagy rúnázott gépek, a gyártás, az elektronika, akkor biztosan belefutott a névbe, hiszen nem egy találmány kötődik hozzá. Marógépek, szelektív forrasztók, esetleg a hibrid motorvezérlők behozatalának úttörője? Mindhez kezet, ötletet, terveket és forrásokat adott.
Ha éjlénykörökben mozogsz, akkor pedig biztosan tudod, hogy ő a szombathelyi Falkának az új Alfája. Tudni lehet, hogy az apja után örökölte, ám az csak kusza pletyka tárgya, hogy pontosan mi okozta az erőskezű, karakán vezér halálát.
Auralátóként: Egyértelműen rejtegeti magát néhány varázstárggyal. Nagy részüket az édesapjától örökölte, ám azok, amelyek mind a betegségét, mind a hangulatait elfedik, bizony-bizony általa készítettek.
Manalátóként: Két lábon járó tűzijáték, szinte minden zsebében el van rejtve egy-egy varázstárgy, a nyakában lógó láncról és a karján pihenő óráról nem is szólva. Nem is tudná tagadni a foglalkozását.
|
Nap az Oroszlánban
Szereti a tekintélyt, elérhetetlen ideákra törekszik. Szeret tanácsot adni. Őszinte, egyenes, hűséges, nyitott és igaz jellem.
Lehetséges problémák: büszkeség, hiúság, arrogancia, előítéletes mások felé.
Hold a Halakban
Ötletes, éles meglátásai vannak. Befolyásolható; bőséges fantáziával. Gyengéd, szerető, humoros, művészi.
Lehetséges problémák: túlzott érzelgősség okozta gondok, folytonos aggodalmak, egészségtelen mennyiségű fantáziák, menekülés a valóságból, idegeskedés, túlgondolás.
Ellentét a Hold (Halak) és a Mars (Szűz) között
Nagyon érzelmes, így általában érzelmi alapon cselekszik. Előfordulhat, hogy adott helyzetben nem mindig gondolja át vagy végig a dolgokat. Ingadozó tud lenni, és könnyen felidegesíthető. Előfordulhat házassági vagy családi viszály, vagy felforrósodott otthoni légkör.
Hármas a Hold (Halak) és a Plútó (Skorpió) között
Ingadozik a gazdag és eredményes családi élet és a társadalmi siker között, mindkettőben nem tud egyszerre érvényesülni. Nagyon érzékeny, minden adottsága megvan a pszichoanalizáláshoz. Egy stratéga. Erőteljes érzelmek és intenzív megérzések.
Hármas a Mars (Szűz) és a Neptunusz (Bak) között
Érzéseit a bölcsesség, az intuíció és az ösztön uralja, gyakran az ideái felé fordul. Szereti a furcsa embereket, helyzeteket. Szelíden közelíti meg még a saját vágyait is.
Lilith a Mérlegben
Lehet, hogy kényelmetlenül, vagy rosszul érzi magát, amiért társaságra van szüksége, vagy éppen mások helyeslésére. Úgy érezheti, hogy a másoktól való függőség és az értük való megalkuvás gyenge jellemre utal és ettől ő "rossz". Ha elfogadja, hogy időnként másokra kell támaszkodnia, az segíthet megoldani a kapcsolataiban fellépő szélsőséges viselkedésből adódó problémákat.
|
|
| |
Leírás
Két bőrbe születtem. Előre elvetett kockák sorsolták ki a nehezebb szintet nekem. Tucatnyi különböző pszichológus hallgatta végig a bizonytalan eszmefuttatásom arról, hogy mennyire nem fair, hogy ebbe az életbe kényszerültem. Farkashangon átkoztam el ezerszer a Holdat, az átalakulás nyálkás-tekergő fájdalma után. Állat arcú emberek figyeltek az első lépéseimtől és sokszor a legszebben csomagolt tanács is lyukakat mart az épelméjűségemen. Annyira a legjobb akartam lenni a legrosszabb esélyek között is.
Az iskolában is ki akartam taposni az utat, hogy a húgomnak ne kelljen kiállnia azt, amit nekem. Ekkor még fogalmam sem volt róla, hogy ő mennyivel jobban fogja kezelni a létünk minden aspektusát, vagy hogy egy pár éven belül olyanok is a jogainkért fognak demonstrálni, akik nem közülünk valóak. Nem tudtam, hogy feleslegesen választom a rosszabbat az elágazásoknál. Nem tudtam, hogy nem szégyen, ha teherként élem meg az előre leosztott szerepeimet.
Csak azért mentem egyetemre, hogy ne kelljen olyan sokat otthon lennem. Ez olyan jól sikerült, hogy rögtön kettőt is végeztem egymás mellett, majd még egy mestert is végig csináltam. Amennyire pocsék szándékkal álltam hozzá, annyira megszerettem ezt az utat. A rúnákkal kapcsolatban nem kellett többé tettetnem, hogy csak Apa miatt érdekelnek. A barkácsolás már nem csak a hétköznapiság értelmében érdekelt, kiderült, hogy mennyire érdekes a gépek, azok működése, a háttérben futó elektronika. A menekülésből így lett életcél; sőt még a külön töltött idő a szüleimmel is jót tett nekünk. Csak a húgom hiányzott... Egyébként az életem egyik legszebb időszakaként emlékszem a kollégiumi évekre.
Talán a hosszú idő alatt kiépített önbizalomhiányomat a legnehezebb legyűrnöm a munka kapcsán. Nem értem, hogy mások hogyan csinálják csuklóból, mert nekem az önsegítő könyvek sem tudnak megfelelő támaszt adni. Pedig az energiáim legnagyobb részét a karrierembe ölöm. Úgyhogy van ez; meg a különböző edzéseim, a reggeli futás, a Falka, a múzeumok, az önkénteskedéssel töltött délutánok – minden egy nagy massza, ami csak azért létezik, hogy legyen mivel legalább látszólag betömni a hiány méretes kátyúját. A család vesztesége, vagy éppen a szerelemé; teljesen mindegy. Mind a kettő ugyanazzal a bénító semmivel tölti meg a perceimet, amikben nem koncentrálok valami teljesen másra. A masszára, amit azért alkottam, hogy ne kelljen szembenéznem a valósággal. Csak hogy ez a valóság folyton előttem áll, és a leggyönyörűbb arcával emlékezetet, hogy mi is lehetne… Én pedig józanul hátat fordítok, arra gondolva, hogy a végén úgysem lesz semmi sem.
Javulótendenciát mutatok. Mintha nem akarnám folyton homokba dugni a fejem – legalábbis nem mindennel kapcsolatban. Sokat segít, hogy nem vagyok az új lakásban egyedül, még úgy is, hogy folyton itt lebeg a pillanat, amikor újdonsült barátom tovább költözik. Addig igyekszem olyan szorosra húzni a köteléket, hogy ezen ne ejtsen csorbát majd a távolság. Régóta először élvezem a Szombathelyen töltött napokat. Most hogy már nem egyedül viselem a terhet, ismét felfedezem az életem ezen részét. Hogy milyen könnyű a félhomályos erdőben mozogni, hogy mennyire biztonságos, hogy sosem vagyok egyedül. Vagy éppen mennyire élvezem a fiatalabbakat vezetni, tanítani. Egyébként csendesek az éjszakák, felszínesen alszom. Igyekszem megbékélni a változással, akkor is, ha ehhez a szívem adott esetben ki kell hajítanom az ablakon. De már nem félek megélni ezt az érzést. Hiszen csak tanulhatok ebből is, nem? A bűntudat pedig csak arra jó, hogy az összes lehetséges döntésem előtt hátraarcot vágjak és visszabújjak a jól begyakorolt gondolatokba. Javulótendenciát mutatok. Nem akarom folyton homokba dugni a fejem…
- Születettmágus, de szerencsére nem fél a levegőben, mindössze van valami elemistákra jellemző beteges vonzalma a földhöz. Imád túrázni, feküdni órákig a földön és érezni az összes kis rezgést. Éppen ezért a farkas alakját is van miért szeretnie, hiszen nincs közelebbi élmény annál, mint hogy a mancsai dobbannak a földön, megtelik az orra az erdő illataival és ő meg csak szeli a hosszú utat a kifáradhatatlan testben, miközben mind a föld, mind a farkas ösztönei az állatok által használt ösvényekről, zsákmányokról és a falkatársairól dalolnak neki.
- Star Wars függő. A matricás albumtól kezdve, a ruhákon át, a filmekig mindent begyűjtött. Máig teli a szobája velük, és a ruhatárát se hagyták el a darabok (csak már nagyobb méretben kellett megszereznie őket). Szentül hiszi, hogy családi ereklyékké fognak avanzsálódni a kincsei. Nem mellesleg teljes lázban ég, hogy új film lesz, bár ott van benne egy egészséges félelem, hogy igencsak el fogják szúrni az új részt.
- Úgy imádja a húgát, ahogy testvérpár a világon sem. Nagyon sokszor vigyázott rá kiskorukban, felelősséget és fegyelmet tanult mellette, ráadásul Era engedte, hogy befolyásolja egy-két dologgal kapcsoltban, így általában minden filmre-sorozatra-könyvre egyszerre függnek rá. És akkor bizony napokra eltűnnek az elsötétített szobában.
- Pokémon mániás. Bár abból nincs akkora gyűjteménye, de imádta az anyja által keltett illúzió játékokat. Máig szoktak napokat tartani, amikor ilyesmivel játszadoznak Erával, bár most már ő húzza fel az illúziót maguknak. Nem mintha ezzel bármi baja lenne.
- Nincs szerencséje a nőkkel. Húszéves kora óta legalább tíz különböző lányt mutatott be otthon, de egyiknek se volt nagy sikere, mert a család (de leginkább Era) rögtön meglátta azt, amit Domonkos nem volt hajlandó (?) észrevenni: hogy minden nő, akivel ő kapcsolatba került csak a sikert és a pénz ígéretét látta benne. Sose volt több számukra egy jó partinál. És míg Domonkos a lelkét kitette a hölgyekért, vissza nemigen érkezett semmi. Így sajnos folyton csak kihasználták, majd elhagyták. Már nem is nagyon van kedve ismerkedni, a családalapításról pedig gyerekkora óta nem ábrándozik, hisz vérfarkasként túl sok jó gént amúgy se tudna átadni. Nem szeretne olyan fájdalmakat a saját gyerekének, mint amit neki kellett elszenvednie. Így igyekszik távol tartani magát minden nőtől a szó legszorosabb értelmében.
Fizikum: Nyilvánvaló, hogy sok időt tölt mozgással. Látványosan izmos, a nehezebb súlyok sem okoznak gondot neki. Nem kell attól tartania, hogy belé kötnek egy-egy kocsmatúra alkalmával, ám ha mégis megtörténne, biztosan meg tudná védeni magát. Az erő adott, ezt pedig többféle technikával is képes kombinálni. (15)
Ügyesség: Nem kétség, hogy egy erdő mellett nőtt fel. Élelmes és gyors minden mozdulata. Kicsi eséllyel boríthat meg tárgyakat, azokat is elkapja inkább, mintsem hogy eltörjenek a földre érve. Nyoma sincs holmi tinédzserkori hirtelen növésből maradt koordinálatlanságnak, ura a testének; de nem a táncosok módján. Kifinomult, precíz - akár egy ragadozó. (17)
Akaraterő: Pontosan tisztában van a határaival. Súlyos érvek kellenek ahhoz, hogy megváltoztassák a véleményét -ám a jó nevelésnek hála, hajlandó belátni a hibáit és más döntést hozni. Az ő életében máshogy nem is lehet létezni, szüksége van a hidegvérre és a precíz objektivitásra. Mindig képes ráhúzni még egyet a legnehezebb lépésekre is. (15)
Intelligencia: Reál beállítottságú, ezért ezekhez a területekhez kivételes fogékonysággal nyúl. Képes elengedni azokat a dolgokat, amik egyszerűen nem mennek neki. Talán éppen ezért adatott neki ennyi ész: pont elég, hogy tisztában legyen az érzelmeivel és a gondolataival, de ne túl sok, hogy követhetetlenné váljon a gondolatainak folyama. (15)
Megjelenés: Nincsen problémája a külsejével, megállja a helyét a képeken is. Összességében vonzó, de valahogy nem az igazi az összhatás. Talán a folyton elrévedő tekintete, vagy a feszültsége az, ami miatt mégsem vonzza az embereket maga köré. Bárhogy is legyen, a betegsége nem segít a benyomásban, ami róla keletkezhet. (13)
Észlelés: Nehéz megtéveszteni - nem csak farkasként, emberként is remek megfigyelő. Gyakran kitölti a beszélgetőpartner kimondatlan dolgait a saját benyomásaival - akár érzések terén is. Konyít a nyomolvasáshoz is. Ügyességével és erejével kombinálva igazán figyelemreméltó. (15)
Mágia: A teste tele manával, egyes mágiaágak a kisujjában vannak már. Remekül képes kamatoztatni a tehetségét. Rátermett, pontos és kifinomult. Nem egy ősmágus, de a vérében ott csordogál valami ösztönös tudás. (15)
-Akarod tudni, hogyan lehet egy nőt igazából elcsábítani?
-Persze.
-Szeretlek.
-Ennyi?
-Aha. De az is segít, ha tudsz gitározni.
|
|
|
Demeter Orsolya: „Drága Orsi… Olyan hosszúra nyúlt a kettőnk fejezete, hogy a kezdeteket már homályosan kell kutatnom az elmém labirintusában. Persze a pszichológia furcsa játéka a felejtés, amit nem érthetek. De kérlek, hidd el, ha azt mondom, hogy nem úgy keltem fel egy reggel, hogy nem érzem jól magam. És az is igaz, ha azt mondom, hogy még mindig szeretlek. Szeretni is foglak – mert nem a te szerethetőséged a kétséges. Én magam vagyok megkérdőjelezhető a kétismeretlenes egyenlet ezen felén. Az a helyzet Orsi, hogy mindig is diszfunkcionáltam. A legelejétől kezdve töredezett volt bennem valami, és ettől valahogy soha nem tudtam Rád fókuszálni. Illetve: azt gondoltam, hogy mégis. Arra gondoltam, ha nyakig merülök benned, akkor majd én is egyszer csak egész leszek. Aztán valahogy mégis mindig elcsúsztunk az időben egymás mellett, nem?
Aznap reggel is ugyanezzel a sajgó valamivel keltem fel. Ugyanúgy megpróbáltam elterelni a gondolataim a zuhany alatt meg fogmosás közben, de valahogy mind egyre hangosabbak voltak bennem. Te pedig ártatlanul kávét főztél kettőnknek, köntösben, az alvás emlékétől még kócosan, kissé bedagadt szemekkel. Olyan voltál, mint egy angyal, tudod? Gyönyörű – hogy attól nem éreztem a padlót a talpam alatt. Szúrni kezdett a szemem körül a bőr.
Helyette a pulthoz hívtalak és a legsemmitmondóbban elmenekültem tőled. Szerintem nem is adtam rendes magyarázatot, talán ezzel bántottalak meg igazán; nem tudom. Nem kérted a segítségem a pakoláshoz sem és nem tettél megjegyzést sem.
De azt tudod Orsi, hogy nálam felejtetted a szappanod? Két hete vetted. Alig használtan figyelt a fürdőszobámban, és valahogy inkább Te illatú volt, mint bármi más. Először ki akartam dobni, Orsi. Végül mégis otthagytam, hogy aztán pár nappal később kezet mossak vele. Hosszú órákon át éreztem magamon az esszenciád és arra gondoltam: vajon ezzel jelzi az univerzum, hogy valahogy mindig itt leszel a horizont peremén? Hogy minden, ami belőled bennem maradt, örökre itt marad, soha nem múlik és végül mindez mindig rád fog emlékeztetni? Vajon eljön a pont, amikor a dolgok jelentőségüket vesztik, vagy mindig fájni fog, ha a kedvenc törölköződ a kezembe akad a szekrényben?”
|
|
Kolozsvári Villő: „Olyan szétszórt már megint! Tetettet mérgelődéssel figyelem a narancslevet, ami a tölgyfa asztalomon elterülő tárgyakat igyekszik most magába szippantani, miután Villőnek sikerült kiszabadítani a kartonbörtönéből. Persze a mágia kimossa a helyzetet, de még játszom az eszem kicsit, mert úgysem fog elítélni a viselkedés miatt. Mellette legalább nem érzem magam huszonhatnak. Jó, a tizenhéttől is messze visznek a tapasztalatok, de jó néha lepakolni a terhet a vállamról, amit az a sok szerep ró rám, amik Damoklész-kardjaként várakoznak fejem felett, jó hóhérhoz méltóan. De ennek a lánynak a mélykék tekintetében megnyugodhatok.
Miután elmúlt a narancs-veszély, kicsábítjuk egymást az erdőbe. Hogy ki kezdte el, már nem emlékszem. De a közös megegyezés gyanánt minden lépte dús virágmezőt hagy mögöttünk. Néhány falkatag végtelen békével pillant felénk az erdő szélén és én egyre inkább megnyugszom azt illetőleg, hogy Villő beilleszkedik-e vagy sem. Egyre több társával ápol jó viszonyt és így már én sem tartom konstans az oldalamnál a teleholdas éjszakáinkon. Maximum azért, mert nekem úgy esik jól. És ennek a különleges érzésnek okát már nem is keresem magamban.”
|
|
Lázár Nola: „Amikor először ráírtam Nolára, azt mondta, hogy nincsenek testvérei, visszakérdeztem és kiderült, hogy mégis vannak, csak össze-visszabeszél, ha valami miatt kínosan érzi magát. Megállapítottuk, hogy mind a kettőnket piszok könnyű zavarba hozni. Megkérdezte aztán, hogy hívhat-e Sominak, igent mondtam, és sosem hívott többet így. Aztért valahogy este mégiscsak találkoztunk, hogy jósolhasson nekem.
Választottam egy paklit, amiből profi gyorsasággal olvasta ki, hogy egy friss találkozás boldog szimbiózist fog hozni az életembe. Olyan támasz lesz, amit semmi sem tud majd megbontani – ha engedem magam feloldódni benne. Valamivel később árulta el, hogy szőkeséget látott mellé. Akkoriban sok mindenkire gondoltam. Olyanokra, akik valahogy mégis lekoptak az évek során, talán az őszi levélhullás, vagy a tél utáni hóolvadás során – nem tudom már pontosan.
Könnyed barátságunk szinte legelején tűnt el Nola, a hosszú évek után pedig azt sem tudtam, hogy mit mondhatnék neki. Azt gondoltam, hogy a szerettei sorban fognak állni az ajtaja előtt, és csak zavarni fogok; ám a valóság szívszaggató volt és igazságtalan. A felszínes, érdeklődő ismeretség rohamos tempóban szilárdult meg a mozdulatlan nappalok, bájitaloktól zavaros, szinte horrorisztikus álmok és az azokat követő éber éjszakák között. Egyszerre láttam borzasztóan törékenynek és a hihetetlen erősnek. Olyan intim közelségben zajlott a kitavaszodás, hogy tudom, én is más lettem közben.
Egy félévvel később már én ültem a fürdőkádban, hogy lehűtsük a makacsul belázasodó testem. Nola közben erőt vett megán és a csempének döntött háttal beszélgetett velem, hogy az emberségemre koncentráljak. Gondoskodó kedvességgel támogatott és akkor már tudtam, hogy sok-sok évvel azelőtt saját magáról jósolt nekem. Nem mertem azóta sem megkérdezni, hogy rájött-e már erre ő is.”
|
|
Pálvölgyi Mirabella Szorina: „Rágyújt, az elmúlt húsz percben harmadjára. Már-már szoborszerűnek tetszik, ahogy kényelmesen birtokba vette az ablakpárkányom. A vékony csuklót figyelem és azon jár az agyam, hogy vajon miért nem az erkélyemre ül ki inkább, az kevésbé rémisztő. Aztán rájövök, hogy azért marad az ablakban, mert az veszélyesebb. Ez a szó pedig annyival többet mond Miráról, mint bármilyen anekdota, amit a féléves ismeretségünkből példaként tudnék felhozni..
Csuklójáról a vörös tincsekre rebben a tekintetem. Az elvékonyodott, kócos hajszálak között megtörve halad át a fény. Így képzelem azt, amikor a gondolataimban olvas. Millió pókháló-szerű fonalakként pihen az összes gondolatom és Mira, akár a szigorú sorban haladó fotonok, megszűri ezeket. Pont végszóra emelkedik meg kicsit az ajkainak szeglete. És rádöbbenek, hogy magamtól nem fogok rájönni, hogy most valóban a tudatom figyelte, vagy csak kiült az arcomra az elmúlt pár másodperc. Valamiért borzasztóan kecsesnek érzékelem a mozdulatot, amivel elnyomja a cigarettát a párkányon, majd lehuppan és maga után hív. Az ablakom nyitva marad és beontja a lakásba a májusi hőt. Ez messze visz minden farkas emléktől. Helyettük minden emberi defektemmel megnyílhatok, azokból ugyanis a másik oldalon sincs hiány.”
|
|
Stelczer Era: „Fel-alá járkál a szobájában. A dühe beissza magát a tört fehér falakba és a világosbarna ajtó fakeretébe. A Falka is megérzi lent, mert ez a fajta elvakult méreg alattomosan siklik át a küszöb és az ajtó közötti résen, majd lassan, hogy feleméssze a házban levőket, lecsordogál a szőnyeggel borított fokokon és bekúszik a lentiek levegőjébe. Majd tüdejükben talál otthont magának, ahol kibonthatja szörnyű szirmait és virágozhat tovább a lelkekben.
Kivéve engem. Én itt ülök –a szobában, ahol senki másnak nem lehet maradása– és méltatlan figyelemmel kísérem a húgom állapotát, anélkül, hogy engem megfertőzne. Néha rám pillant, olyankor nem dühösnek tűnik, hanem elveszettnek. Tudom, hogy ez se vállalná fel más előtt, és azt is, hogy állnom kellene a tekintetet, de legyőznek a szokások és elfordítom a fejem. Kivárom, amíg görcsöt kap a sok járkálástól és magától ül le hozzám. Közben mantrázom, hogy nekem kellett volna lépni, de mégsem tettem. Mindig lebilincsel a húgom mély érzelmi átélése. Ha ő zuhanásban van, akkor az intenzív, mint egy működésben lévő vulkán. Felsóhajt és én csak ekkor szólalok meg arról, hogy ketten meg fogjuk oldani. Mindig ezt ígérem neki. Most kissé hite vesztettnek tűnik, én pedig átveszek valamit a dühéből, mert valami megfoghatatlanul rosszat érzek amiatt, hogy a szüleink a máguspályát erőltetik rá. Tudom, hogy mire képes. A Falka büszkesége, nem kétség, de ezenkívül is valaki ő. És ha ez nem valami mágikus orientáltság, akkor itthon rögtön semmibe veszik. Átgondolatlanul buknak ki a szavak a számból, amik arról szólnak, hogy amint tizennyolc lesz, támogatni fogom az álmában. Ahogy pedig kimondom, magamban meg is fogadom. Ha anyáék azzal fenyegetőznek, hogy kirakják itthonról, hozzám költözik. Lelkesen mesélek a lakásról, ami még meg sincs, de majd! Mindig csak majd. Most azonban megnyugtatja Erát és eldőlve az ágyán, láb lógatva enged az álmainak.”
|
|
Volynskii Katya: „Megérkezek az illanási végcélomhoz, ami valamiféle tisztás. Nem tudom pontosan merre járok, mert csak egy mentálképet kaptam. Körbenézek, sehol sem látom Katyát, de az ösztöneim azt súgják, hogy ez a játék része. A bennem élő farkas pedig felébred és a sűrű ágak közé vonz. Könnyedén kerülgetem az akadályokat, a föld pedig készségesen súg nekem –merre szaladt egy nyúlcsalád, hol a hangyafészek– arról, hogy merre jár az az egzotikus nő, aki ma idecsábított. Ő már négy lábon, én még kettőn. Kissé idegesen az ismeretlen helytől, de engedek az ösztönnek és hosszú percekre megtorpanva veszítem az el az emberségem jórészét. Mire az otthonosabb testet kihasználva tovaügethetnék, nekem csapódik oldalról egy fehér villanás. Megrezzenek, de se a súly, se lendület nem elég nagy, hogy kizökkentsen engem. Ehelyett játékos verekedésbe kezdünk, akár a vadállatok a szafarin. Hogy tud valaki tigrisként is úgy ringani, mintha kifutón lenne?”
|
|
Zsigmond Diána: „Megint részeg vagyok. Elvakítanak Pest erőszakos, narancs fényei. Ha felfelé nézek, a csillagtalan ég elnyel, megforgat és ízlelget, majd undorodva visszaköp a jelenbe. Melegem van és összezavar, hogy nem folyamatosan érzékelek. Csak képek, villanások, a vállamnak ütköződő alak, az erős ujjak a karomba mélyedve, hogy felhúzzanak. Másnap nyoma lesz, de már nem fogom tudni megmondani, hogy honnan származik és miért. Ilyenkor visszaugrándozik hozzám, hátba vereget és húzva-vonva terelget. Összedőlünk, felnevetek, mindig kihozza azt az énem, amit én magam sem ismerek. Mintha a nem létező tinédzser éveim élném, vagy egy klipben lennék, amiben biztos valami elcsépelt ’szabadok vagyunk’ bullshit szól. Dia úgy néz végig rajtam és zavarba jövök, mert túlságosan lelassít az alkohol, hogy megértsem. Már tovább is szökken, nem látszik rajta semmi, ismét csak a narancs fények játszanak az arcán és a szőke tincsein. Behúz egy drágának tűnő hotel aulájába, pezsgőt veszünk a nem is nekünk szánt tálcákról, táncolunk, elfáradunk, betörünk, bájolgunk a gazdagokkal, és egyszer csak a pincében vagyunk. VIP meg minden. Póker nagy tétben, tüll… tüll mindenhol. Valaki beleül az ölembe, valaki újabb italt kever és én az összes forgó, színes álcán át is csak azt az arcot figyelem, ami megtalálja az enyémet és úgy néz vissza rám.”
|
|
