Kornélia családi háttere nem egyszerű. A Törökbálinton lakó fiatal házaspárnak már volt egy három éves kislánya, Gabriella, mikor a második csemete, Kornélia megszületett.
, de nem kizárólag Magyarországon, hanem Nepál szegényebb részein is praktizál, mióta csak lánya betöltötte nyolcadik életévét. A nagy ünnepeken túl évente kétszer-háromszor látogat hosszabb időre haza. Anyjuk –
ban. Ide jártak a lányok is, majd pedig Budapestre egy egyszerű talan gimnáziumba. A mágiát a Kormon Tehetséggondozóban sajátították el.
Nővérével ellentétben Lia örökmozgó, nyugtalan gyerek volt. Kicsiként hiperaktívság miatt kezelték is, de szerinte nem ennek köszönheti, hogy „lenyugodott”. Egyszerűen kinőtte a dolgot.
Talan és mágushaverjaival egyaránt állandóan bandázott az iskolában, az iskola mellett, helyett, és ezzel együtt szívták magukba a külvárosi kultúrát. A korosztályra jellemző élvezeti cikkek kipróbálgatása, fogyasztása mellett például ekkor motorozott először.
Gabriella főiskolára ment jogásznak tanulni az érettségi után, Korni OKJ-s kaszkadőr képzésre a Kormon mellett.
Bizony, oda! Miután kitudódott, hogy motorozgat, szülei szorgalmazták a jogosítvány megszerzését, illetve egy családi barát révén került kapcsolatba a Független Magyar Kaszkadőrök Szövetségével és végezte el a képzést.
Mellette tizennégy éves kora óta rendszeresen, amikor csak lehetősége nyílt rá, eljárt tévés, színházi vagy épp filmes castingokra. Kitartásával és képzettségével elérte, hogy az elmúlt években már ne csak sétálgasson fel alá töltelékemberként, hanem dublőrként is alkalmazzák egyik-másik húzósabb jelenetnél.
Gyula Azazel - a falkavezér.
Ember, ez a pasas veszélyes! Ha nem hiszed, nézd meg magadnak! Mellé van képe jófejnek is lenni. A lazaság persze nem kritériuma annak, hogy kedvelni fogod. Vagy, hogy ő kedvel majd téged. Én minden esetre csípem, a "Főnökkel" pedig sosem árt jóban lenni.
Cséplő Koppány - a kölyök.
Helyes kis farkasfiú, jól veszi a poénokat és a magasabb labdákat egyaránt, de ennek ellenére mégis olyan gyerek még. Hjó, én is az vagyok valahol, de ő... máshogyan! Biztosan tartogat még egy-két nevelő célzatú pofont számára az élet. Kellemes társaság, remélem még összefutunk.
Görgey Manfréd - akivel nem szívesen futnál össze egy sikátorban éjjel.
Eléggé magának való a fószer, és akkor itt finoman fogalmaztam. Remélem elkerüljük egymást a továbbiakban.
Horányi-Szabó Sándor - a pasiból lett barát.
Sanyika - ahogy anya mai napig emlegeti - a környékünkön lakott, együtt jártunk bandázni. Sok mindenben akadt hasonló véleményünk, de igazán meghatározónak a veszélyről alkotott elképzeléseink voltak nevezhetők. Tinédzserként nem volt nehéz belezúgni egy olyan srácba, akit hasonlóan az adrenalin éltet. A többi meg már jött magától.
A gimis évekkel együtt a kettőnk kapcsolata is véget ért, de mai napig remek kapcsolatot ápolunk; tűzbe mennék a srácért. Szó szerint.
Juhász Péter Ákos - az egykori tanár.
A Kormonban még viccesnek találtuk, mikor random elkezdte kergetni a táblára vetített lézerpöttyöt, de utólag visszagondolva, egyáltalán nem volt az. Valahol szomorú az egész belegondolva, annak ellenére, hogy ő ezt nem éli meg így. Vagy nem mutatja... Minden esetre kétségtelenül egy jelenség a pasas, akivel mai napig tartom a kapcsolatot.
Kreszcencia Tilla - az illúziókalandor-társ.
Egyszer-kétszer összefutottunk a Határtalanban és ami azt illeti, rendkívül jófej lányt ismertem meg benne a gazdag kölykökről szóló sztereotípiákkal ellentétben. Pedig nem semmi pénzekkel bírhat az apja és biztos vagyok benne, hogy mindent meg is kap otthon, amit csak szeretne. Mindegy is, ez nem rám tartozik. Viszont ha megdöntöd a rekordunkat zombi-vadászatban, az háborút kíván!
Lólé Fatima - ha ő a tűz, én a víz.
Nem mondanám, hogy szimpatikus, de nem is utálom. Egyszerűen csak annyira eltérőek vagyunk, mind jellemben, mint pedig gondolkodásban, hogy jobb, ha nem erőltetjük egymás társaságát. Megteszi az élet helyettünk.
Bár nem mondja ki, tudom, hogy fontos neki Sanyi és azt hiszem, ez bizonyos dolgokat egyszerűen... felülír.
Pados Gergely - a gemmáriusok gyöngye.
Bár mindössze egyszer találkoztam vele, akkor is alig fél órára, mert lelépett a
vallatásom kihallgatásom közepette valami miatt; de az biztos, hogy a nevét örökre megjegyeztem, akárcsak anyám arcát, mikor közölte, hogy valami Pados Gergely keresett, hogy jelenjek meg ekkor és ekkor a Gemmáriusi Hivatalnál.
Saidi Cume - az afrikai 'fajtárs'.
Mindenkinek meg van az az olcsó vicc, hogy hogyan jön le az oroszlán a fáról? Hát csak úgy lájön. - Na ő lehet, még nem értené ebben a poént és magyarázni kellene neki, de igyekszik és ez rendkívül tisztelendő. Szimpatikus, nyitott srác, aki megígértette velem, hogy minden egyes hibáját kijavítom és rászólok, ha angolul akarna megszólalni. És most már falkatárs is.
Tamássy Máté - a bejövős, de tipikusan az a fajta herceg, aki sosem jön el az olyan lányok életében, mint én.
Ha most találkoznánk először, biztosan nem hagynám, hogy elkísérjen a Ligetbe, akármennyire is erősködne... Hell no! Persze, hogy engedném. Semmit nem tennék másként, az meg ő nyűgje, ha nem tud mit kezdeni a likantrópiával.
Kedves, segítőkész, jó humorú srác, de egy vágyálom és addig jó, míg ez így is marad, mert ezt a "színészet szerelmese vagyok" dumát hallottam már párszor.
Végh Auróra - a steak-tolvaj.
Annak ellenére, hogy képesek voltunk egy szelet steak-en is összeveszni a Tesco-ban, kedvelem. Leszámítva azt a somolygós arckifejezését, amit mindig magára ölt, amikor egy kicsit is a nagybátyja felé terelődik a szó.
Végh Tibor - a 'Minek nevezzelek'.
-
Vizkeleti Ambrus - a fura srác.
De valahogy imádom. A közvetlenségét és a lazaságát... Minden fur... a nagy átlag által nem megszokott dolga ellenére gyorsan megtaláltam vele falkán belül a közös hangot, legnagyobb örömömre, hiszen ki mással osztanék meg egy csésze méregdrága kávét, ha nem vele?