Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Szántó Marcell

 
Beosztása: a Leviatán tulajdonosa
Nem: Férfi
Életkor: 20 (születésnap: február 13.)
Testalkat: Nem túl magas, vékony férfi, vállban sem szélesebb az átlagnál. Szálkás testalkat 177 centivel.
Vonások: Még nincs húsz, akár kölyökképű szépfiúnak is tűnhetne, ha nem lenne valami fajta állandó komorság a tekintetében.
Szem: Kékeszöld, közel ülő szempár az övé, melyből nem sok mindent lehet kiolvasni.
Haj: Félhosszú, erős szálú haja a válláig ér, amit mindig gondosan befésül.
Általános öltözet
Akárhol van jelenése, mindig elegáns, mintha csak skatulyából húzták volna ki. Az öltöny - ing a leggyakoribb, ezt szívesen ötvözi régebbi stílussal: köpeny csattal, esetleg zsebóra - utóbbi mindig nála van.
Első benyomás, kisugárzás
Jó modorú fiatalember, hűvös távolságtartás jellemző rá. Nem az a típus, akit utcán leszólítva szimpatikusnak találnál, de útba igazít és megmondja az időt is, ha megkérdezed tőle.

Leírás

12


Johannának

- Csinálj nekem virágkoszorút! – kérte csilingelő hangon, ahogy megsimogatta a férfi haját. A vastag, barna tincsek lomhán terültek szét hófehér szoknyáján, ahogy ujjai köré csavarta és szépen kisimítgatta őket ismét.
- Nem tudok fonni. – válaszolta csendben, ki sem nyitva a szemét, amíg beszélt. Élvezte az év első meleg napját, fejét belehajtotta Johanna ölébe és a fa árnyékában is érezni vélte a nő illatát, ami erősebb volt bármely más réti virágnál.
- De igenis tudsz. A minap is láttam, hogy virágdíszeket kovácsoltál az úrnak.
- Azokat kovácsoltam, és nem fontam. – mosolyodott el egy kicsit, és hunyorogva felpillantott a másik arcára.
- De ügyes vagy. Biztosan tudnál nekem készíteni. – fonta keresztbe karjait durcásan, de nem sokáig maradt így, megenyhült arccal hajolt a férfi fölé és lehelt gyengéd csókot a homlokára.
- Majd kapsz egyet, ha feleségül vettelek. – simogatta meg Johanna kézfejét, és behunyt szemekkel várta, hogy cirógassák tovább a haját.

Hunornak

Nem akart lélegezni. Nem akart érezni. Nem akart gondolkodni.
Az ételhez, amit behoztak neki, hozzá sem ért, csak akkor mozdult meg, ha jöttek hozzá. Akkor is inkább távol tartotta magát tőlük, ha kellett, mágiával, de nem engedte, hogy megközelítsék. Hiába azonban mindenféle erőlködés, egyre inkább le volt gyengülve, és könnyen hátracsavarhatták a karjait. Most is az ajtó nyílására kapta fel a fejét, és rögtön felült, hogy lássa, kik jöttek hozzá.
- Jobban vagy?
Az úr állt előtte, finom bársony zekében és csizmában, kezében lovaglópálcát tartott. Nyilván vadászni volt. Mivel nem kapott választ, közelebb sétált, de megállt a szoba közepén és intett két hajtójának, fogják le a fiút.
Némi ellenkezés után sikerült is, mire Hunor elé sétált és két ujjával maga felé fordította a másik arcát. Gellért nem nézett rá, pedig egy fejjel magasabb volt a nemesnél.
- Fáraszt a viselkedésed, Marcell.
- Nem vagyok Marcell! – hördült fel, és most először nézett urára. Tekintetéből sütött a gyűlölet.
- De igenis, hogy az vagy. Azt teszed és csinálod, amit én mondok.
Gyors, ám annál pontosabb köpés találta el Hunor arcát, mire a két férfi, aki lefogta a fiút, hatalmas pofont kevertek le neki, aki hátratántorodott és nekiesett az ágyának.
- Modortalan vagy és neveletlen. Meg kell tanítsalak viselkedni. – törölgette meg arcát egy selyem zsebkendővel, és nyugodt léptekkel kisétált a szobából.

Melindának

Csodálatos estélyt adott a gróf. A hölgyek hosszú, selyem és szatén ruhákban táncoltak partnerük oldalán, a férfiak frakkban, kisebb csoportokba verődve iszogattak és beszélgettek. Az egyik asztalnál fiatal pár üldögélt, a nő sóvárogva nézte a mellette lévő alakot. Finom kis ujjait ráfonta a kezére, a másiké azonban meg sem mozdultak. Az asztallapon pihentette tenyerét.
- Szeretlek. – mosolygott reménykedve, mire a férfi lassan felé fordította a fejét. – Komolyan.
- Ha te mondod. – Megint elpillantott a táncolók felé, így nem látta, ahogy a nő lehunyja a szemeit és szabad kezével eltakarja az arcát.
- Őt szereted, igaz? Még mindig. Ennyi év után is képes vagy.
Nem válaszolt, csak félrebiccentett fejjel szemlélte az egyik festményt a falon.
- Soha nem fogsz szeretni. – Folytatta tovább a nő, és levette kezét a férfi kezéről. Idegesen tördelve ujjait kereste Marcell pillantását. – Mindig második leszek, igaz?
- Igaz. – bólintott, és felállt, hogy közelebbről is megvizsgálhassa a képet. Csak a felhangzó zokogásból tudta, hogy Melinda távozott az estélyről. Soha többé nem látta.

Eliánnak

Már közeledett a hajnal, de ők még mindig a pókerasztalnál ültek. Nagy kupacban hevert előtte a zseton, kártyáin pihentetve ujjait nézte az előtte ülő férfit.
- Tedd el a cigarettát, nem dohányzó helyiség.
A másik dühösen csúsztatta vissza dohánytálcáját a zsebébe, és tanácstalanul nézte a kiterített lapokat.
- Nincs zsetonom.
- Tudom.
- Csaltál.
- Szerinted. Dobod vagy emeled a tétet?
A másik bizonytalanul ellenőrizte a két lapot maga előtt, látszott rajta, hogy mennyire gondolkodik.
- Emelem. Odaadom Johannát.
Felhorkant erre, kicsit hátra is dőlt, nem értette, hogy gondolta ezt Eli.
- Nem kell a nőd.
- Nem a nőm. A hajóm. – Felelte csendesen, mert olyan gyengéden beszélt róla, mintha tényleg a társa lenne.
Kinyújtotta érte a kezét, mire Eli egy gyűrött tulajdoni papírt tett az asztal közepére.
- Royal flush. – fordította fel a lapot Marcell, mire játékpartnere elkerekedett szemekkel a kártyákra meredt.

Csabának

A rulettasztalnál várakozott, kezében elegáns ki mappát tartva nézte a vendégeket. Telt ház, zaj, nagy bevétel, nincs oka a panaszra. Zsebórájára pillantva állapította meg, hogy már megint késik.
Bizonytalan tempóban zárta le azt a három kurta lépést, amivel a másik mellé ért. Senki nem gondolhatta rápillantva, hogy sokkal több, mint egy középkorú futár vagy raktáros. Mert így festett a laza farmeres-pólós összeállításban.
- Látom a fejeden, hogy főnök üzemmódban vagy, nem másodperc alapon számlázunk egymásnak, szóval spórold meg a szövegedet emiatt...
Lehunyta a szemét, mielőtt válaszolt.
- Nincs is erre most időm. - nyújtotta át a dossziét. - Nézd át őket, a jelenlegi felhozatal. Bejelöltem a szerintem használható darabokat.
Végignézett Csabán, tekintete megállapodott a farmeren, de annyira nem érdekelte, hogy szóvá is tegye.
Mintha csak mulattatná a másik stílusa, úgy vette át a dossziét.
- Ejj, Marcell gyerek, biztos ne szerezzek neked valaki szépet, aki kiszedi a seggedből azt a karó... cölöpöt?
Persze ezalatt nem állta meg, hogy bele ne pillantson az átadott mappába, közben egyébként megérezte a tekintetet, és ezt mi sem mutatta jobban, minthogy elmosolyodott, és jellegzetes mimikájával húzta fel a szemöldökét. A szavai szinte dünnyögésnek hatottak, de nem is kellett több itt a közvetlen közelségben. Fel sem pillantott közben.
- De legalább az üzletben egyetértünk. - csapta össze újra a mappát, a mosolya széles volt, és beragyogta az egész arcát, ahogy felpillantott.
- Más?
Megmasszírozta orrnyergét, és megállta, hogy ne szóljon vissza.
- Ha nem értenénk egyet, már nem lennél az üzlettársam. És ne vigyorogj ennyire, kiesik a fogad.
Már megint nevelte.
- Nincs, ezeket vedd szemügyre, és ha megvagy vele, juttasd el neki. A többieket meg tüntesse el.
- Micsoda kegy. Mihez is kezdenénk, ha nem látnánk egymás csodálnivalóan tetszetős képét minden nap...? Na... igen, Rékának újra kell szabatni az egyenruháját fenékben, drága kislány, látszik, hogy jól van tartva, de azért majd figyelek rá.
Egyébként pedig egy halántéktól induló kurta intéssel jelezte, hogy minden tiszta.
- Bizonyára telesírnám a kispárnámat.
Bólintott, kicsit meg is igazította a zakóját, mintha azon morfondírozna, mondjon -e még valamit.
- Ha így folytatod, jöhetsz hajósinasnak hozzám. - biccentett a szalutálásra, és intett, hogy még dolga van. Nem volt kedve hülyeségeket hallgatnia.

Aktuális állapot:
Sötét nadrágot visel, fehér inget és sötétkék zakót. Fekete félcipője matt, zakója hosszított.

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2013.06.02. 23:11:41

Ez a karakter a Leviatán céghez tartozik.

Üzenet küldése