csak pár hónapos voltam. Anyámat sosem ismertem és hallani sem akartam róla, pedig apám párszor megpróbált mesélni, de én mindig elhárítottam. Nem mondanám, hogy azért, mert haragszom rá. Csak sosem volt az életem része, ezért nem érdekel. Nevelőanyámat inkább mondanám igazinak, mint őt. Szilvi nevelt fel, mint mondtam anyám helyett anyám volt. Egyszer a nyomdokaiba is szeretnék majd lépni, mint mágiakutató. Ezzel szemben apám munkája sosem vonzott. A sárkányrezervátumban sem voltam kint soha, hogy megnézzem pontosan mit is csinál, a fóbiám miatt. Így jár az, aki hydromágusnak születik. Ne értsd félre, imádom, de mindennek megvan a maga hátulütője.
Amint mondtam, évek óta ismersz, mégsem tudsz rólam semmit. Gondolom észrevetted, hogy havonta pár napra mindig eltűnök. Születésem óta likantróp vagyok, húgommal, Kincsővel együtt. Míg mások attól rettegnek, hogy egyszer bemarják őket, majd újra kell tanulniuk élni… nekünk ez az egész természetes. Ez inkább egy állapot, mintsem betegség. Vannak hátrányai, de rengeteg pozitívummal is együtt jár. Például, hogy ki tudom szagolni az emberek érzelmeit. Könnyű volt megszerettetnem magam másokkal, hisz mindig tudtam mit mondjak, éreztem, hogy mi esik jól nekik, vagy épp mivel bántom meg őket, akkor is, ha nem mutatják ki. Veled is ez a helyzet.
Te is ugyan olyannak látsz, mint bárki más. Udvarias, türelmes, kedves, segítőkész… Holott mindez csupán neveltetés kérdése, na meg érdek. A személyiségem mindez alatt nyugszik, amit nem sikerült kitapasztalnod. Szeretem izgalmasabbá tenni magam körül a dolgokat. Nem egy balhé ötletgazdája voltam, de eszméletlen, hogy senkinek se jutott az eszébe, hogy esetleg én állhatok az egész mögött. Talán ehhez az is hozzájárul, hogy a tanulmányaim nagy részében mindig osztályelső voltam. Emlékszel, mikor az az idióta Kovalcsik megidézett egy lidércet a ti hálókörletetekben? Egyedül az eszébe se jutott volna, kellett egy kis „úgy sem mered” féle noszogatás. De mivel azt tudja mindenki, hogy én voltam, aki időben riadóztatta a tanárokat és védelmére keltem a lányoknak, valószínűleg,
most hazudok és semmi közöm az egészhez…
Igazából ennyit akartam mondani. Ha még mindig ugyan úgy érzel irántam, mint a
levél elolvasása előtt, akkor nagyon boldog vagyok. Akkor akár még lehetett is volna
valami közöttünk, hisz én sem vagyok teljesen közömbös irántad.
De ha már ezeket a sorokat olvasod, én már félúton vagyok Budapest felé a családdal.
Ezentúl ott fogunk élni, én meg a Martionban fejezem be a sulit. Köszönöm, hogy mindig
ott álltál mellettem, mint egy hű kiskutya. De új gazdit kell keresned, mert mi már nem találkozunk.

Ölel,
Kolt

2014.12.16.