Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Szalay Kolt

 
Beosztása:


Nem: Férfi
Életkor: 21 (születésnap: január 03.)
Testalkat: Látszik, hogy nem veti meg a sportot. Erős testalkatú, magassága átlagos.
Vonások: Kerek arcát vállig érő haj és olykor borosta keretezi.
Szem: Hatalmas, kerek, mosolygósan csillogó és sötétbarna, már-már fekete.
Haj: Lágy tapintású, vállig érő, sötétbarna, egyenes.
Általános öltözet
Tipikus „mai fiatal”. Nyáron tornacipő, télen bakancs. Nyáron színes pólók, ingek, télen ugyan ez pulcsival és bőrdzsekivel. Mellé évszaktól függetlenül farmer. De öltönyben sem érzi feszélyezve magát, ha az alkalom megköveteli. Viszont ami minden öltözete mellett fellelhető rajta, az az apjától kapott pecsétgyűrű, ami fókuszeszközként funkcionál.
Első benyomás, kisugárzás
Társasági ember. Folyton mosolyog, a lányokkal udvarias, kedves, a hím egyedekkel is mindig jól kijön, könnyen megérteti magát. Segítőkész és különféle programokban is mindig benne van. Viszont a felszín alatt bizony más is rejtőzik…
Kedvenc elsőosztályú léglabdacsapat:

Kedvenc alsóbb osztályú léglabdacsapat:

Leírás

A szünet előtti napok mindig a legnehezebbek, de ő mégsem a kimerülést érzi, hanem az izgatottságot. Végre sikerült elmondania az érzéseit az évek óta szeretett fiúnak, így nagy esély van rá, hogy együtt fogják tölteni a szünetet. Mosolyogva lép be a szobájába.
- Sziasztok! - Köszön a szobatársainak, majd az ágyára szórja táskájából a könyveket és egyből válogatni is kezd, hogy miből van lecke.
- Ezt elejtetted. Vigyázz a cuccaidra, egyszer az eszedet hagyod el!
- Ó, köszi… hát ez? - Veszi át a felé nyújtott levelet értetlenkedve, majd felismeri rajta a saját nevét.
- Biztos szerelmes levél! Bontsd már és olvasd el! Ez tök izgi! - Vigyorogva noszogatja szobatársa, majd hasonló lelkesedéssel tépi fel és kezdi olvasni.

Drága Panka!

Évek óta ismerlek, jóban vagyunk, közel kerültél hozzám. Mára már tudok rólad mindent, a legapróbb
félelmeidet is. Viszont fordítva ez nincs így, amit sokszor mondtál, hogy nagyon zavar. Úgy érzem most
jött el az idő erre, főleg, hogy bevallottad az érzéseidet irányomba. Szóval most elmondok neked
mindent.
Pesten születtem, de mióta az eszemet tudom, itt, Csíkszeredán élek. A szüleim elváltak, mikor még

csak pár hónapos voltam. Anyámat sosem ismertem és hallani sem akartam róla, pedig apám párszor megpróbált mesélni, de én mindig elhárítottam. Nem mondanám, hogy azért, mert haragszom rá. Csak sosem volt az életem része, ezért nem érdekel. Nevelőanyámat inkább mondanám igazinak, mint őt. Szilvi nevelt fel, mint mondtam anyám helyett anyám volt. Egyszer a nyomdokaiba is szeretnék majd lépni, mint mágiakutató. Ezzel szemben apám munkája sosem vonzott. A sárkányrezervátumban sem voltam kint soha, hogy megnézzem pontosan mit is csinál, a fóbiám miatt. Így jár az, aki hydromágusnak születik. Ne értsd félre, imádom, de mindennek megvan a maga hátulütője.
Amint mondtam, évek óta ismersz, mégsem tudsz rólam semmit. Gondolom észrevetted, hogy havonta pár napra mindig eltűnök. Születésem óta likantróp vagyok, húgommal, Kincsővel együtt. Míg mások attól rettegnek, hogy egyszer bemarják őket, majd újra kell tanulniuk élni… nekünk ez az egész természetes. Ez inkább egy állapot, mintsem betegség. Vannak hátrányai, de rengeteg pozitívummal is együtt jár. Például, hogy ki tudom szagolni az emberek érzelmeit. Könnyű volt megszerettetnem magam másokkal, hisz mindig tudtam mit mondjak, éreztem, hogy mi esik jól nekik, vagy épp mivel bántom meg őket, akkor is, ha nem mutatják ki. Veled is ez a helyzet.
Te is ugyan olyannak látsz, mint bárki más. Udvarias, türelmes, kedves, segítőkész… Holott mindez csupán neveltetés kérdése, na meg érdek. A személyiségem mindez alatt nyugszik, amit nem sikerült kitapasztalnod. Szeretem izgalmasabbá tenni magam körül a dolgokat. Nem egy balhé ötletgazdája voltam, de eszméletlen, hogy senkinek se jutott az eszébe, hogy esetleg én állhatok az egész mögött. Talán ehhez az is hozzájárul, hogy a tanulmányaim nagy részében mindig osztályelső voltam. Emlékszel, mikor az az idióta Kovalcsik megidézett egy lidércet a ti hálókörletetekben? Egyedül az eszébe se jutott volna, kellett egy kis „úgy sem mered” féle noszogatás. De mivel azt tudja mindenki, hogy én voltam, aki időben riadóztatta a tanárokat és védelmére keltem a lányoknak, valószínűleg,
most hazudok és semmi közöm az egészhez…
Igazából ennyit akartam mondani. Ha még mindig ugyan úgy érzel irántam, mint a
levél elolvasása előtt, akkor nagyon boldog vagyok. Akkor akár még lehetett is volna
valami közöttünk, hisz én sem vagyok teljesen közömbös irántad.
De ha már ezeket a sorokat olvasod, én már félúton vagyok Budapest felé a családdal.
Ezentúl ott fogunk élni, én meg a Martionban fejezem be a sulit. Köszönöm, hogy mindig
ott álltál mellettem, mint egy hű kiskutya. De új gazdit kell keresned, mert mi már nem találkozunk.

Ölel,
Kolt

2014.12.16.

Fátyolos szemekkel pislog a levélre, próbálja összerakni magában az olvasottakat. Pár másodpercig csak tágra nyílt szemekkel mered a papírra, majd ráhull az első könnycsepp.
- Panka, minden rendben? Mi van benne? - Szobatársa aggódva néz a lányra, aki ráemeli a tekintetét. Szóra nyitja a száját, de hang nem jön ki rajta, csak megremegnek ajkai és keserves zokogásban tör ki. Siratja összetört szívét és az elvesztegetett időt…

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2015.03.17. 21:57:16

Üzenet küldése