Nem: Férfi
Életkor: 38 (születésnap: november 10.) Testalkat: Magas, nem egy vasgyúró, de nem fújja el az első szél. (186 cm) Vonások: Szép, szabályos arcú, tökéletesen egyenes orra kékvérű őseinek öröksége. Szem: Sötétkék, vesébe látó pillantással. Haj: Sötétszőke vállig érő dús haját sokszor hagyja kiengedve, de előfordul hogy hátracsatolja. Általános öltözet Elegáns, méretre szabott öltönyök, ruhák, zakók jellemzik. Bár nem mindig vetette fel a pénz, egy ideje megengedheti magának ezt a luxust. Első benyomás, kisugárzás Fiatal kora ellenére merev, büszke tartása tekintélyt követel, csak úgy mint szigorú tekintete. Senki nem merné csak úgy leszólítani az Internátusban, és sosem keverték még össze diákokkal. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Leírás DW
Pálca: szil, griffkarom Genotípus: mentál, halál
Magasság: 186 cm Súly: 80 kg Vércsoport: 0 - Csillagjegy: Skorpió Kara felvételi elbeszélgetése Maroda Lászlóval Rektorral
A fiatal férfi némán sétált végig az ismerős folyosókon. A kaputól egészen a rektori irodáig egy kísérőt kapott, aki eligazította, bár ez csak a szokás miatt volt szükséges, jól ismerte már ezeket a falakat és termeket. Kellemes volt újra itt járkálni.
Ezt tudod Karáról, ha...
Ahogy a harmadik emeletre érkeztek és balra fordultak megpillantotta az intézet egykori vezetőjének bronz domborművét a rektori iroda előtti falon, hirdetve Mráz Kálmán születési és halálozási dátumát. Végigpillantott a képen, ez az ő idejében még nem volt itt. Hosszan nézte majd a kísérőjére emelte tekintetét. - Innen már megoldom magam is – mondta és halványan mosolygott. Volt benne valami távolságtartó, mintha nem csak öt éve végzett volna ugyanezen intézmény falai közt. Megvárta, míg a kissé bizalmatlan tekintetű diák befordult a lépcsőnél és bekopogott a vastag tölgyajtón. - Fáradj be – hallatszott bentről a jól ismert hang. Maroda a szoba másik végén elhelyezkedő jókora íróasztal mögött foglalt helyet. Szemmel láthatóan egyre inkább berendezkedett újdonsült irodájába. Első dolga volt, hogy kipucolta onnan az egykori rektorok emlékét, leszámítva az internátus alapítójáét, Mrázét. Talán úgy érezte tisztességesnek, ha a férfi, akinek az intézet a legtöbbet köszönhette – legalábbis eddig – nem merül feledésbe. Ezért is nevezte át az internátust, és annak ösztöndíj programját is. Kara halvány mosolya kiszélesedett, miután körülnézett, és tekintete megállapodott régi kedves ismerősén. Az asztalához sétált, és kezet fogott az idősebb férfival, majd helyet foglalt vele szemben a kényelmes bőrszéken. - Felvitte az Isten a dolgod, Rektor úr... – jegyezte meg mosolyogva, és végignézett az asztalon heverő papírkötegek tömkelegén. - Nem mintha előtte panaszkodhattam volna. Egy angliai vállalkozás vezetőjének lenni se utolsó dolog – jegyezte meg, miközben vigyora változatlan volt. Kara jól tudta, hogy az Avalonra célzott. - Nos, az Avalon vezetése szép... De a Mráz... A jövő üzleti vezetőinek mentora vagy. Ez megtiszteltetés – mondta Kara és kicsit megvonta a vállát, hogy ellensúlyozza majdhogynem magasztos szavait. - Nem sok minden változott. Utoljára akkor voltam itt, mikor az öreg Mráz felkért, hogy mondjam el a végzősök beszédét. Az sem ma volt. – tette még hozzá és keresztbe tette a lábát. Szemmel láthatóan kényelmesen érezte magát méretre szabott ezüstszürke öltönyében. - Úgy beszélsz, mintha most olyan idős lennél, és hosszú évtizedek teltek volna el a diplomaosztód óta – jegyezte meg és kicsit felvonta egyik szemöldökét. - Lehet, hogy nem telt el olyan sok év, de már régmúltnak tűnik. Az idő relatív. Vannak évszázadok, amikor semmi sem történik, de a huszonegyedik század... nos nem ez a világ - mondta elgondolkozva a fiatal férfi és hátratúrta dús, szőke haját, hogy az ne lógjon a szemébe. - Megkérhetnélek, hogy mesélj arról, milyen érzés az asztalnak azon az oldalán ülni... De őszintén, jobban felcsigáz, miért ülök én ezen az oldalon. Ahogy megkaptam a meghívásod csak három lehetséges dolog jutott eszembe, mint indíték, és ebből egyet biztosan nem itt intéznél, ebben az irodában – mondta Kara és finoman megcsóválta a fejét. Senki sem számított rá, hogy a férfi lesz az új Rektor... Bár ő maga mikor felröppent a kósza híresztelés, már tudta, hogy igaz. Ennyire már ismerte Marodát. A vele szemben ülő férfi elnevette magát a hallottakra. - Nem tudom, hogy kíváncsi legyek-e arra a bizonyos okra, amit nem itt akarnék intézni... De ha már így felvezetted, kénytelen leszek megválaszolni a kérdésedet, ahelyett, hogy a Hogy vagyokkal és társaival fárasztanálak – mondta és összefűzte az ujjait az asztalon, majd egy kicsit előrébb dőlt, hogy közelebb kerüljön a másikhoz.
Ahogy mondandója végére ért, kissé hátrébb dőlt a székében, és jelentőségteljesen nézett Karára. - Hogy nekem tulajdonítod, hacsak részben is ezt az eredményt, az nem tudom, hogy naiv, vagy fennkölt gondolat. De megható, hogy így emlékszel gyermeki lelkesedésemre az alma materem iránt – mondta Kara és hátradőlt a székében, hogy úgy hallgassa tovább idősebb barátja mondandóját. - Munkát ajánlok neked, itt a Mrázban – jelentette be kertelés nélkül Maroda . - Arra kérlek, hogy légy itt előadó tanár, nem csak vendégként, hanem legyél állandó tagja a professzori karnak. Ha szállás kell, bármelyik felszabadult professzori lakot fel tudom ajánlani, ha idő kell, amíg elrendezed a dolgaid, és nekilátsz az itteni feladataidnak, az se probléma. Mindig tudtad, hogy nagyon sok lehetőséget látok benned, és azt akarom, hogy segítségeddel megtaláljuk, és megfelelően kineveljük a jövő üzletembereit – kérésnek hangzott, felajánlásnak, de látszott rajta, hogy bizonyos az igenlő válaszban, mintha a férfinak nem is lenne más lehetősége. Kara halvány mosollyal az arcán, érdeklődve hallgatta végig Maroda ajánlatát, s ahogy haladtak a mosolya egyre szélesebb és elégedettebb lett. - Már akkor tudtad, hogy igent mondok, mikor beléptem azon az ajtón. És azt is tudod, hogy nem vagyok könnyű ember. Én nem várok se többet, se kevesebbet a jövő nemzedékétől, mint amit én nyújtottam. Mit gondolsz, megengedheti magának a Mráz jelenlegi állapotában ezt a követelményt? – kérdezte és elhúzta szép vonalú száját, ahogy egykori iskolája rohamosan romló színvonalára célzott. Akárhogy is, az internátus egyike volt azon kevés dolognak, aminek a sorsa érdekelte őt. - Ha tehát arra kérsz, segítsek felvirágoztatni a Mrázt, és azzá tenni, ami volt... A válaszom igen. De ha azt várod tőlem, hogy nézzem végig lassú, gyötrelmes útját, amint a többi úgynevezett gazdasági iskola szintjére süllyed, ahhoz nem asszisztálnék – jelentette ki egyenesen a fiatal férfi, kissé előredőlt ültében és egyik kezét megtámasztotta a térdén. - Tehát, mik a céljaid a Mrázzal? Hamvaiból feltámasztod, vagy megadod neki a kegyelemdöfést, hogy másra használhasd a romjait? - kérdezte felvont szemöldökkel, miközben fürkészőn próbálta kiolvasni a másik férfi tekintetéből a választ. Pont ő ne tudná, hogy egy jó üzletember éppúgy hasznot húzhat valaminek a bukásából, mint sikeréből? És Maroda nem jó volt. Hanem kiváló. - Pontosan tudom, hogy eleinte csak azért hívtak ide, mert félreismertek – kezdett bele magyarázatába az idősebb, és tűnődőn nézte Karát az asztal túloldalán. - Egy jól kezelhető bábnak hittek, aki majd táncol a támogatók és a professzori kar füttyszavára... Ebből is látszik, hogy mennyire előre valóbb volna, hogy jobban ránézzenek az külföldi kapcsolataik körmére, és felmérjék, mennyi igaz az információkból, amiket kapnak - valami felvillant az férfi tekintetében, ami nem feltétlen jelentett jót nála. Tény, hogy Maroda szerette egy utolsó idiótának láttatni magát, de ha valóban át akarta venni az iskola irányítását, akkor le kellett dobnia magáról ezt az álcát. - Az előző váltott rektorok a világ bolondjai közül valók voltak. Mind csak a pénzre vágytak, és nem látták a nagyobb célt. Hogy azért hívtak-e ide, hogy tisztára mossák a lopott vagyont? Egyértelműen... De én már akkor tudtam, mekkorát tévednek –jegyezte meg a fiatal férfi elégedett mosollyal. - Én, barátom ismerlek, és ismerem az álcád. Bármire képes vagy, és annak az ellenkezőjére is épp úgy. Nem befolyásol téged erkölcs vagy morál. Te tudod, hogy Kockázat nélkül nincs haszon - kissé hunyorított, ahogy iskolája jelmondatát idézte, mely idővel személyes mottójává is vált. Maroda egyetértően bólintott, majd újra belekezdett egy nagyobb légvétel után, hogy megválaszolja barátja további aggályait. - Minden kezdet nehéz, és nem azt mondom, hogy a jelenlegi diákok, akiket a régi rendszer vett fel, azok mind megfelelnek majd az elvárásaidnak, sőt... Lehet, hogy elvéreznek sorban. Még nekem magamnak sem volt lehetőségem felmérni őket, de szeptemberben, akkor dől el minden igazán. Nem hiszek a kimutatásoknak, amit a régi rektorok emberei gyártottak – mondta és elhúzta a száját, majd akaratlanul is elnevette magát, mikor megértette Kara aggályait. - Valóban ilyen aljasnak tartanál? Ez valahol megtisztelő – mondta, és lassan rendezte vonásait, majd előrébb dőlt, és komolyan a másik szemébe nézett. - Ha az intézmény halálát akarnám, akkor mást hívtam volna. Vannak erre a feladatra tökéletes embereim. Nem mintha lebecsülnélek, de nem hinném, hogy remek segítőtárs lennél egy kegyelemdöfés véghezvitelében, ellenben van a környezetemben olyan személy, aki ezt szívesen segítené elő. - Tény, hogy nem én volnék arra a legjobb. Bár tudod, hogy kevéssé érintenek meg a könnyek és könyörgés, a Mráz tett azzá, aki vagyok. Szülőjére nem emelhet kezet a gyermek – jegyezte meg Kara, de hangja enyhén gúnyosan csengett, ámbár az internátus elpusztításában tényleg nem szívesen segédkezett volna. Maroda megrázta a fejét, és ismét hátrébb csúszva a székében folytatta. - Kérdésedre válaszolva pedig nem, nem akarom azzá tenni, ami egykor volt. Nagyravágyó vagyok, Kara, többet akarok. Véghez akarom vinni Mráz álmát, amit nem tudott befejezni. Nagyon sok interjút, nyilatkozatot olvastam az öregtől, és szinte megható volt, hogy mennyire a szívén viseli a magyar üzleti élet sorsát, hogy mennyire fel akar emelkedni a nagyhatalmakhoz. Tény, talán ott rontotta el, hogy nyugatba tette minden reményét, és nem látta meg a lehetőségeket a világ más tájaiban - mondta elgondolkodva. - Talán megleptelek ezzel, hogy elvállaltam a feladatot, de valljuk be, azért menekültem el itthonról, mert úgy gondoltam, ebbe a földbe kár a vetőmagot vetni. Viszont ha jól műveljük meg, ha a saját kezünkbe vesszük az irányítást, akkor még van remény. És ugye, igazán elszomorít, hogy nincs gyerekem... Most a nyakamba veszek néhányszázat – Maroda könnyeden elvigyorodott és ujjait újra összefűzve az asztal sötét lapjának támasztotta. - Tehát velem tartasz, avagy megriaszt az álmom, és a könnyebbik utat választod? - Ha valóban ez az álmod... Akkor közös a célunk, és én melletted leszek. De most megmondom Neked, nem kegyelmezek azoknak, akik nem méltók rá, hogy a Mráz diákjai legyenek. Ha ehhez az elmúlt két évfolyamot tövestől kell kigyomlálnom, hát én leszek a kasza, ami levágja a gyomot. Innen nem kerülhet ki selejtes áru. Nem az én kezem alól. Támogatsz, vagy megrémít, hogy szembe kell szállnod a magyar újgazdagok seregével és a könnyebbik utat választod? - összeszűkítette szemét és kis félmosollyal tette fel kérdését, szándékosan használta ugyanazokat a szavakat, mint Maroda is az imént. Az idősebb férfit szemmel láthatóan kifejezetten mutattatta, hogy saját szavait használták ellene fegyverként. Talán épp ezért széttárta karjait a hallottakra, majd a férfire vigyorgott. - Te magad mondtad, hogy jól ismersz, így pontosan tudod, hogy mindig a nehezebb utat választom. Nem áll szándékomban olyan diákokat az iskola falai között tudni, akik csak úri szeszélyből, vagy szülői nyomásra jöttek ide. Még most rostáljuk ki azokat, akik nem alkalmasak erre a pályára. Egy jó barátom mondta nekem nemrég, hogy az én kezem alatt egy cápaképző lesz ebből a helyből. Ha ez kell ahhoz, hogy valóban újító, a jövőbe tekintő üzletembereket neveljük ki, akkor csak bátorítani tudlak abban, hogy a nem ide illő diákoknak megmutasd, merre van a kijárat – fejezte be, hiszen egyértelművé tette Kara számára is, mint már oly sokszor, most is egy volt a céljuk. - Akkor azt hiszem már csak egy kérdésem maradt számodra: most szeptembertől óhajtasz kezdeni, vagy még el kell intézned néhány dolgot? Kara elégedetten vigyorgott barátja elhangzott szavaira és hátratúrta a haját. - Ez nem kérdés, Rektor úr... Augusztus végén beköltözöm. Én a Mráz elveiben hiszek, az itt tanulókkal együtt élek és lélegzem. Bármennyire is fojtogatja majd őket ez a közelség. Amit el kell intéznem, azt innen is megtehetem. De én választom meg, melyik szakon mit tanítok... Ha megbízol bennem, én a maximumot hozom ki ebből az ellustult bandából... Kikérdezem tőlük az elmúlt két év anyagát, és aki nem kellőképp felkészült... annak nem lesz maradása… Különös tekintettel a levelező tagozatra... – tette hozzá hamiskás mosollyal, ami semmi jót nem sejtetetett. Mint minden tisztességes volt nappali tagozatos hallgató, ő is magasról nézte le a levelezősöket. - E- téren szabad kezet kapsz, tégy belátásod szerint. Bárki kérdezi, vagy ellenkezne, küld hozzám, a többit én elintézem. Nekem csak jó, ha így jársz el, ha te nem, akkor én tettem volna ezt – bólintott rá az elhangzottakra az idősebb férfi, majd elvigyorodott a bejelentés vége hallatán. - Szegény levelezősök, őket végképp meg fogod kínozni, mi? Nem lennék a helyükben – jegyezte meg, de töretlen jókedvéből látszott, hogy valójában nem érzett szánalmat növendékei iránt. Tekintete egy pillanatig a vele szemben ülő ifjú tehetségen időzött, majd az asztalon heverő papírokra pillantott és elhúzta a száját. - Nem mintha nem élvezném a társaságod, de mint mondtad, egy iskola rektorának lenni megtiszteltetés... és ez a pozíció sok papírmunkával jár, amit nem bízhatok egyelőre az itteni alkalmazottakra. Sokakban még nem bízom meg teljesen – sóhajtott fel lemondóan. Kara elégedetten bólintott, felállt a székből és elmosolyodott. - Megértem, és nem aggódok... Ezentúl gyakrabban élvezhetjük egymás társaságát... – mondta, majd hirtelen mintha zakója belső zsebéhez nyúlt volna. - Majd elfelejtettem... Hoztam neked valamit. Azt hiszem jól fog jönni a papírmunkával töltött éjszakák során. Az aurájából előhúzott egy csinos kristálypalackot, amiben a legújabb fejlesztésű energiaitaluk volt. - Azt tanácsolom, ne igyál belőle egyszerre túl sokat... Lórúgásszerű a hatása, de ébren tart – mondta mosolyogva. - Igazán nagyvonalú ajándék. Köszönöm - vette át az üveget, majd biccentett a javaslatokra. - A közeli viszont látásra… Küldd ki a szerződést, holló-fordultával visszaküldöm – tette hozzá a fiatalabb férfi, miközben búcsúzóul kezet fogtak. - Ne aggódj, nem kel sokat várnod arra a hollóra – mondta Maroda, és fiatalabb kollégája távoztával visszaült íróasztalához, hogy nekilásson az papírhalmok rendezésének. ...idegen vagy:
-Megnyerő, a megjelenése tiszteletet parancsoló fiatal kora ellenére. -Még az egyetem alatt indította vállalkozását az EnergetiKarát, amely mágikus energiaitalokkal, teljesítményfokozó italokkal foglalkozik. -A Család tagja. ...otthon vagy az üzleti életben:
-Igen kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezik, és nagy befolyása van az ország határain belül, és európaszerte. -A szavának súlya van szakmai körökben. -Több neves gazdaságtudományi lapban publikált. -A Mráz Kálmán Nemzetközi Gazdaságtudományi Egyetem szinte minden szakán oktató, az újonnan indult Éjszakai tagozat megbízott felelőse. -Temperamentumos, kérlelhetetlen üzletember, aki szerint az üzletben nincs barátság, és nincs véletlen. ...a diákja, kollégája vagy:
-Ő a Mrázi Mészáros, az ő vizsgáin hasalnak el a legtöbben, sokan suttogják, hogy Maroda azért hívta ide tanítani, hogy az előző években ide került "gyenge eresztésű" diákanyagot kigyomlálja, és ezt meg is teszi. -Azt beszélik, hogy nem egy diákot döntött már meg, de soha nem kivételezik ezért velük sem pozitív, sem negatív irányba. Ennek ellenére mindig akad, aki bepróbálkozik. -Hirtelen haragú, heves természetű. Azt mondják egyszer a falhoz vágott egy széket, mikor az egyik diák kiakasztotta a tudatlanságával. Személyi sérülést sosem jelentettek. -Senkit sem szólít a keresztnevén, és bár köztudottan sok rokona jár az internátusba, ővelük sem tegeződik iskolai körülmények közt. -Láncdohányos -Kőgazdag, hobbiból tanít. -Az ő termékei, energiaitalai kaphatók a Mráz büféjében. -A másnaposságra összeállított EnergetiKara verhetetlen. ...a Család tagja vagy:
-A Szentágothai család régi, nagymúltú, tiszteletben álló oszlopos tagja a Családnak. -Jelenlegi feje Szentágotai Zovát, aki márciusi idegösszeroppanását követően egy vidéki szanatóriumban lábadozik, ezután a tisztség idősebbik fiára, Karára maradt. -Az ük-üknagyapja alapította a Szentágothai Dominik Szerpentárius képző egyetemet, amit nagyjából húsz éve az apja, Szentágothai Zovát újíttatott fel teljesen önköltségen, így bár hivatalosan nincs köze az egyetemhez, mindig is számítani fog a Szentágothai család szava. -A Családos események rendszeres résztvevője, minden héten 1-2 eseményen megjelenik, rendszeresen adnak maguk is összejöveteleket. -A férfiaknak kiváló beszédpartnere, politikáról, gazdaságról, közéletről, a Család sorsáról bármikor elbeszélget bárkivel. -A Családos nőkkel udvarias és előzékeny. -Heves természetéről ettől függetlenül nem lehet elfeledkezni, ki ne látta volna már, hogy ha egy rosszabb természetű rokonnal összeakasztották a bajszukat, ott pohár törött, vagy rosszabb esetben berendezési tárgy? -Augusztus 20-án vette el ifjú feleségét Sóskúthy Anasztáziát -18 évesen mindenki úgy hitte elveszi Hankovszky Rebekát, de a várva várt esemény ki tudja miért elmaradt. -Vannak, akik azt beszélik, hogy nőtlensége egyetlen okra visszavezethető, méghozzá, hogy többre becsüli a férfiak társaságát, mint a nőkét minden téren. -Van egy öccse, Szentágothai Nemere, aki több mint tíz évvel fiatalabb nála, és jelenleg elsős a Mrázon. -Évek óta a legjobb barátja Sokoray Réva, aki jelenleg szintén a Mrázon tanul. Ez évtől üzlettársa is, mivel Réva betársult az EnergetiKarába. -Anyai ágról Domaniczky vér folyik az ereiben. -Első unokatestvérei: Szentágothai Kornél, Szentágothai Adorján, Domaniczky Dominik, Domaniczky Flávia, Domaniczky Gellért, Benegeszery Leon, Benegeszery Kora, Benegeszery Zoé -Miután családfő lett, visszafogadta a régen kitagadott Szentágothai Flórát férjével, Bárkay Ödönnel, és fiával Bárkay Sebestyénnel együtt. -Bár részegen nem szokták látni, nem veti meg az alkoholt, általában már napközben is egy-egy pohár tiszta whiskeyvel vagy vodkával látni. Emellett láncdohányos hírében áll. ...nem, ezt csak a legbelső köre tudja róla:
-Senki sem tudja bizonyítottan, hogy Kara biszexuális. (Kivétel: Sokoray Réva, Szentágothai Nemere, Sóskúthy Anasztázia, Baits Mihaéla, Sokoray Erik, Hayden Everill) -Több alkalmi partnere mellett állandó férfi szeretője van. (Kivétel: Hayden Everill) -Nincs rá bizonyíték, hogy agressziója fizikai tettlegességig megy.(Kivétel: Szentágothai Nemere, Szentágothai Adorján, Séll Armand, Baits Mihaéla, Harmathy Ada, Domaniczky Vince, Závody Sz. Stella) -Senki nem is sejti, hogy apja komoly adósságokat halmozott fel, amit egyedül ő törleszt. Erről a legközvetlenebb családtagjai sem tudnak. (Kivétel: Hayden Everill, Bruckner Richárd, Szentágothai Anasztázia, Sokoray Réva, Szentágothai Nemere, Maroda László) -Senki nem tudja, hogy Bárkay Ödön egy komoly összeggel vette meg a Családba való visszatérésüket, újabb nagy összeget fizetett ki azért, hogy Kara rábeszélje nagybátyját, adja hozzá lányát, Fláviát Sebestyénhez.(Kivétel: Bárkay Sebestyén) -Senki nem tudja, hogy az apja súlyosan bántalmazta egészen mostanáig, emiatt a háta hegekkel volt tele, míg Réva fel nem fedezte, és helyre nem hozatta neki. Emiatt gyűlöli ha hozzáérnek a hátához. (Kivétel: Szentágothai Nemere, Sokoray Réva) -Tényleg senki nem tudja, hogy lefekszik az öccsével. (Kivétel: Szentágothai Nemere, Hayden Everill, Szentágothai Anasztázia) -Zsarolással vette rá Sóskúthy Anasztáziát, hogy legyen a felesége, és írja alá a házasság előtti szerződést, miszerint attól a perctől ő kezeli minden vagyonát. (Kivétel: Bruckner Richárd, Szentágothai (Sóskúthy) Anasztázia) - Hiába sikeres az üzleti életben, bizonyos egyedek sikerét a Családi kapcsolataira és a vonzó megjelenésére fogják (lásd: Grófok). Viszont azt nem mindenki tudja, hogy kifejezetten rafinált, ravasz érdekember. (Kivétel: Domaniczky Vince) Egy házassági szerződés margójára...
| |||||||||||||||||||||||||||||||
Aktuális állapot: Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2014.02.11. 12:12:44 Ez a karakter az EnergetiKara Kft. céghez tartozik. Ez a karakter a [M] Mráz Kálmán Internátus - Nemzetközi Gazdaságtudományi Egyetem céghez tartozik. Ez a karakter a [M] Szentágothai Dominik Szerpentáriusképző Egyetem céghez tartozik. Ez a karakter a Szentágothai család tagja. Ez a karakter tagja a Családnak. |