Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Tajler Flóra

 
Beosztása: Szobalány
Nem:
Életkor: 32 (születésnap: augusztus 27.)
Testalkat: 163 centiméteréhez törékeny alkat társul, talán a combjai kicsit vastagabbak, de lehet, hogy csak szerinte.
Vonások: Lágy, sajnálatára sokkal inkább kislányos mintsem nőies.
Szem: Kerek, világoskék, kifejező.
Haj: Hosszú, és természetes szőke. Vékonyszálú, de sok van belőle, az alja szokott hullámosodni, ha éppen nem vasalja ki, vagy fogja össze valamilyen módon.
Általános öltözet
Munkában szigorúan egyenruha, hétköznapokon laza és kényelmes. Kivéve, amikor rájön az ötperc, és megpróbálja ellensúlyozni kislányos vonását nőies darabokkal. Ekkor szokott erősebben sminkelni is, ami amúgy tényleg tesz rá pár plusz évet (azaz talán huszonnégynek is kinéz olyankor).
Első benyomás, kisugárzás
Bájos, aranyos, tündéri fiatal lány. Áldásnak és átoknak is lehet tekinteni gyermeki vonásait - ha leküldi valaki dohányboltba, mindig elkérik a személyiét, aztán nagyokat csodálkoznak. Sokat mosolyog, sokat csodálkozik, naivnak tűnhet. És nincs benne semmi turpisság - az is. Könnyen meggyőzhető mindenféle őrült elméletről, ő tökéletes hallgatóság. Könnyen irányítható, de a friss utasítás szinte mindig felülírja az előzőt.

Leírás

Leírás:


Teljesen átlagos gyerekkorom volt. Legalábbis számomra mindenképpen, mivel nem ismertem mást. Akkor kezdett furi lenni, amikor beirattak a Mirarxba, kérdezték, hol lakom, aztán kinevettek, amikor azt mondtam, hogy Karadin villában, mert hogy akkor a nevemnek is annak kéne lennie. Amikor meg mondtam, hogy mi teljesen külön szárnyban lakunk, mert apa szokott szaladni, ha csengetnek, és anya egész nap főz, akkor még rosszabb lett. A Martionban már nem is nagyon emlegettem inkább, ha kérdezték, hol lakom, azt mondtam, hogy a XI. kerületben.
Ettől függetlenül mondjuk igazán nem szégyelltem, csak gondoltam a suliban jobb a békesség. Soha meg sem fordult a fejemben, hogy más irányba haladjon az életem. A "kitörés" számomra inkább ijesztő bizonytalanságnak tetszett. Meg arra ott volt az unokatesóm, a Zotya. Ő bizony sokra vitte! Persze én sem panaszkodom, már tíz éve (2005 óta) Aufbergeréknél vagyok.
Az úr... érdekes. Épp egy évvel az előtt halt meg a felesége, hogy munkába álltam. Mármint a második felesége. Vagy az már a harmadik volt...? Mindegy is. Néha komolyan azt hiszem, hogy a kutyáját jobban szereti a gyerekeinél. De... nem, az nem lehet. Biztosan csak szomorú, neki is nagy tragédia volt.
Ráhel a legidősebb lány, őt nagyon szeretem! Igazán felelősségteljes, olyan, mintha ő nevelné a többit. Még egyetemre járt, amikor odakerültem, mégis szinte anyaként kellett viselkednie az ikerlányokkal. Aztán munkábaállt, lett neki párja is, akkor annyit nem volt otthon, addig igyekeztem figyelni a gyerekekre. Bírtam a férjét is, és szerettem, amikor boldog volt. Aztán neki is jött a tragédia, és haza költözött. Azóta nem nevet annyit, de igyekszem neki továbbra is segíteni, amiben csak lehet.
A legidősebb fiú Rafael... annyira sajnálom, hogy olyan keveset van itthon! A többiek is mindig úgy megörülnek, amikor hazatér egy kicsit. Mintha jobban is hallgatnának rá... mint abban a történetben, a tékozló fiúról! Szeretem, ha itthon van, mindig igyekszem a kedvében járni.
Rafael ikertestvére Mózes, de egy cseppet sem hasonlítanak. Nagyon furcsa az úrfi, és kifejezetten ijesztő tud lenni. Egyszer megkérdezte, hogy láttam-e az Eiffel tornyot, és amikor mondtam, hogy nem, elvitt Párizsba. Aztán este ottfelejtett valami szórakozóhelyen. Szerencsére Ráhel értem jött, bár nem hiszem, hogy gond lett volna, sokan felajánlották, hogy nyugodtan aludhatok náluk.
Nekik még édestestvérük Ezékiel. Fura név egy lánynak, de megszoktam már a fura neveket. Ő is zenész, mint Mózes, de más fajta. Játszik nagy zenekarban, mellette meg D.J. is, nagyon menő! Vidám természet, könnyű vele kijönni, nem szoktak lenni különleges kívánságai sem, nagyon bírom.
Dina az idősebbik ikerlány. Olyan furcsa, hogy hat éves koruk óta figyelemmel kísérem, hogyan fejlődnek nővé. És mennyire különböző irányban! Dina néha megijeszt, annyira nehéz olvasni róla, hogy az ember már azt hinné, nem is rezdül az arca! De emlékszem még rá kis korából, mindig azzal nyugtatom magam.
Marcsi a legkisebb gyerek, ennek minden velejárójával. Sokan felelőtlennek és üresnek tartják, de elképzelni sem tudom, hogy mondhatnak ilyet! Nagyon okos lány, az érettségit is letette már előbb, abeomágus, és biztos vagyok benne, hogy egy nagyon rendes férjet fog magának találni, ha eljön az ideje. Legalábbis én szurkolok neki!
Az évek során rengeteg munkatársam és főnököm volt. Pár hónapja érkezett Mátyás, ő most a lakáj. És nagyon remélem, hogy jobban fogja bírni, mint az előzőek, mert sokkal inkább hozzáértő. Nem a többieket akarom szidni, tényleg, de ő... még talán nálam is erősebb benne a hivatástudat, és ezt nagyon tisztelem benne. Felnézek rá.

//Karikép: Emily Kinney//


Aktuális állapot:

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2015.09.08. 16:38:01

Üzenet küldése