Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Tatay Marcell

 
Beosztása: BKF - Kommunikáció és médiatudomány
Nem: Férfi
Életkor: 25 (születésnap: augusztus 26.)
Testalkat: 180 centis, meglepően izmos srác. Tényleg meglepő, az ember ki se nézné belőle az egészségesen méretes pólói alatt.
Vonások: Pisze orr, kerekded arc, kifejezetten aranyos.
Szem: Az érzelmi skálát széltében, hosszában bejáró, kifejező, barna szemek.
Haj: Rövid, barna, általában mérhetetlenül kócos.
Általános öltözet
A lehető legátlagosabb típus, aki farmert és kicsit bő pólót vesz fel az esetek nagy százalékában.
Első benyomás, kisugárzás
Nehéz eldönteni, hogy ennyire vicces, ennyire idióta vagy mindkettő. Könnyen esik túlzásokba, könnyen lesz rettentő lelkes. Kifejezett intelligencia és kreativitás lapul a fejében, csak időnként rémesen nehéz lépést tartani a tempójával. Mintha képtelen lenne hosszan koncentrálni és egy dolognál megmaradni.

Leírás

Jellem
Abszolút és teljességgel idióta. A jó értelemben persze. Még csak erőlködnie sem kell, úgy is mindenki könnyesre neveti magát a közelében a furcsa fogalmazás módjától, és érdekes arckifejezéseitől. Az a legjobb benne, hogy könnyedén képes magán is nevetni.

Karakterlap
Fizikum10
Ügyesség13
Észlelés15
Megjelenés11
Intelligencia15
Akaraterő17
Mágia8


ElőnyökHátrányok
Művésztehetség
Képzőművészet
A jövő hiánya I.-4
Megfélemlítés, Gasztronómia, Lőfegyveres harc, Orvostudományok, Manadinamika
A jövő ígérete I-2
Általános műveltség, Könyvtárhasználat, Kreatív írás, Kitérés, Bölcsésztudományok, Kihallgatás
A Jövő hiánya II
Jóslás, Bájitalok, Idézés, Átok
Kiváló tulajdonságokBal lábbal
LogikusSzerencsétlen
MűvészElkötelezett-3
Németh Richárd, Abai Cecil
Fájdalmas mágia
Mentális betegség-2
Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar


Haverok, buli, banda (Klikk)


Marculás (Klikk)
1. Fejezet


Sosem voltam kiemelkedő vagy különleges. Legalábbis ms szemében biztosan nem. Megmondjam, hogy hogy láttak engem a többiek? Udvari bolondnak. Tömören. Mindig én voltam a furcsa, vicces, szerencsétlen gyerek, akit különleges élvezet galacsinnal megdobálni, és rágót nyomni a hajába. Meg persze nincs annál nagyobb poén, mint bezárni a bolondot a szekrénybe vagy a vécébe, aztán ráolvasztani a zárat. Igen, jól látjátok, ráolvasztották. Tudjátok, az én világomban ez egy teljesen átlagos dolog. Mármint megolvasztani dolgokat. Nálunk nem úgy mennek ám a dolgok, mint a normális emberek között. Úgy bizony, solarisok vagyunk. Hogy halvány gőzötök sincs, ez mit jelent? Megnyugtatásul közlöm, csak annyit jelent hogy normálisak vagytok. Egyébként nem is erről akartam beszélni.

Szóval solaris. Ki nem találnátok, a nappal kapcsolatos. Most kapaszkodjatok meg, mielőtt a röhögéstől lecsúsztok az ágyról, fénnyel táplálkozunk. Jó, jó, most, hogy kinevettétek magatokat, elmagyaráznám, hogy nem úgy esszük a fényt. Úgy képzeljétek el, mint a napelem. Magunkba szívjuk, feldolgozzuk, és képesek vagyunk kiadni magunkból. Nem kihányni, hanem sugározni. Van egy rakat dolog, amire fel lehet használni, formálni, koncentrálni, szóval hasznos.

Amúgy ha kíváncsiak lennétek rám, Andrew Sutter, szolgálatotokra. Barátoknak Drew. Mondjuk kevés van belőle, azokra is kalandos módon tettem szert. És nem, egyikük sem solaris. Szóval ha éppen érdekelne titeket, Washingtonban élek a szüleimmel, Sarah és Emily Sutterrel. Nem csalás, nem ámítás, két anyám van és nulla, azaz zéró apám. Az biztos, hogy nem egyenes út a népszerűséghez, ha egyszer különc vagy, hogy a szüleid melegek. De én imádom őket, náluk jobb szülőket el se tudnék képzelni. Nem vagyunk biológiai kapcsolatban, ha csak nem számítjuk a hasonló flórát, amiben élünk. A petesejt, amiből lettem egy olyan nőhöz tartozott, aki nem tudott nemet mondani se a drogokra se az alkoholra, szóval a vártnál kevéssel (értsd sokkal) hamarabb érkeztem meg a geoid felszínére. Az egyik anyám nővérként dolgozik, és végül kissé kalandos utazás során kerültem az ő kezébe. Na meg a másik anyáméba. Mondom én, tiszta haszon.

Solarisnak lenni nem egyszerű. Pontosítanék, solarisnak lenni nagyon vagány... lenne, ha nem volna egy aprócska hiba az egyenletemben. A fájdalom. Ritkán, de előfordul, hogy születik egy hozzám hasonló, akinek fájdalmat okoz minden egyes kitörés. Mert hogy így hívjuk, mikor a képességeinket használjuk. Vannak kisebbek, nagyobbak, és hogy pontosan mire használjuk, az is változatos. De számomra minden egyes kitörés kifejezetten kellemetlen. (Próbálok finoman fogalmazni az érzékeny lelkűekre tekintettel.) Most már legalább értitek, miért röhögtek körbe. Persze annak is köze lehetett a dolgokhoz, hogy kicsit nehézkesen terelem a figyelmem. Nem vagyok az a típus, akit leültetsz egy asztalhoz pár színes ceruzával, és három óra múlva ugyanabban a pózban találod egy kész művel. Inkább a "belekapok, majd ha meguntam, ott hagyom" fajtájú személyiség vagyok. Ami persze hosszú távon nem kifizetődő, de én tényleg próbálkoztam! Csak sikertelenül. Pedig állítólag eszes kölyök vagyok. Mármint a világ egyik fele szerint. A másik úgy gondolja, kötözni való bolond. Persze vannak átfedések...

Aktuális állapot:


Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2015.03.02. 19:44:58

Üzenet küldése