Terezin Trisztán 1116. április 12-én, egy napsütéses reggelen született gróf Terezin Andor (derék talan nemesember) és neje, Terezin Marianna (leánykori neve Vecsésy, maga is nemesi család gyermeke, boszorkány, férjeura birtokain talanok között is híres gyógyító) második gyermekeként a család ősi, Terézvári birtokán. (Innen a család neve is: Terézi - Terezi - Terezin).

Második gyermekként természetes volt, hogy katonai pályára lépjen, hiszen a birtokot úgyis fivére örökli majd, így hát atyja egy tekintélyes lovag, Buday Péter mellé adta apródnak. A kis Trisztánnak Buday úr lett a példaképe, tőle tanulta meg a lovagi életmód minden titkát, a kardforgatást, valamint a versírás rejtelmeit. Buday úr oltotta lelkébe azon lovagi értékek tiszteletét, melyek már abban a korban sem jelentettek életbiztosítást, mikor még elméletileg divatban voltak.. Mikor kiderült, hogy Trisztán örökölte anyja tehetségét a mágiához, a varázslás fortélyait is tanulmányozni kezdte, s nem is kevés eredménnyel.

Mikor tanulmányait befejezte, szívében bátorsággal, hősi eszményekkel és szép reményekkel, fejében egyelőre ködös, de mindenképpen nagy tervekkel, zsebében pedig nagy mennyiségű pénzzel indult útnak, hogy úgymond "szerencsét próbáljon". Éveken át mentette meg sorra a bajba jutott leányokat, gyilkolta a vérengző óriásokat, trollokat és egyéb fenevadakat, sőt, nemegyszer egy-egy sárkányt is elpusztított, ha az valamely talan falut rettegésben tartott.

Egy szép nap összehozta a sors Lorton Lillával, és ő amint megpillantotta, azonnal beleszeretett. Mindent megtett, hogy kegyét megnyerje, s ez sikerült is neki. Egy alkalommal szelídített mókust ajándékozott a leánynak, aki ettől kezdve tartotta igen nagy becsben ezt az állatfajt. Azonban Trisztán és Lilla szerelmére sötét árnyék vetült: egy Zsivány Zsigmond nevű, rossz hírű, tisztességtelen lovag szintén feleségül kívánta a lányt. Trisztán beleegyezett, hogy párbajt vív vele, s le is győzte tisztességes harcban. Ám mikor ezután Lilla felé fordult, hogy fejet hajtson, az aljas Zsigmond tőrt rántott elő csizmájából, Trisztán háta mögé lopakodott, és leszúrta az ifjút, aki szeretett Lillája karjai között halt meg. A leány búcsúzóul megcsókolta őt, s valamit a fülébe súgott. Hogy mit, senki sem tudja, csupán annyi bizonyos, hogy Trisztán szellemként visszatért, s állandó kísérője lett kedvesének, aki hamarosan belehalt a bánatba. Trisztán azóta magányosan, kedveséről ábrándozva járja a Martiont. Szívének kedves minden Lortonos, mert hőn szeretett Lillája jellemének egy-egy vonását ismeri fel újra és újra hölgye házának diákjaiban. A Lorton Lovagja név a Lorton Lilla lovagjából rövidült az évszázadok során.