A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Váradi Dóra

 
A Neredin ösvény diákja, Negyedik évfolyam
Nem:
Életkor: 16 (születésnap: július 01.)
Testalkat: Igazán szerencsés. Erre mondják, hogy gazella alkata van. Alakuló kamasz vonalai most kezdenek csak nőiessé válni.
Vonások: Kissé szögletes áll, amit már igyekszik puhítani sminkkel. Vastag, telt ajkai és kifejezetten karakteres, bozontos szemöldöke van. Ez viszont nem teszi fiúsabbá az arcát.
Szem: Kerek, méregzöld szeme akár fenyegető is lehetne, a mosolya viszont minden vonását ellágyítja.
Haj: Hosszú, váll alá érő, barna. Ő is megörökölte a "problémás" és nehezen kezelhető hajtípust, de azért sikerül karbantartania.
Általános öltözet
Bár minden ilyen egyszerű lenne, mint az öltözködés! Ebből nem csinál nagy ügyet. Ha egy lezser alvós-pólóban menne suliba, azt hinnék ezt is a divatlapokból húzta elő. Mégis igaz, hogy nem a ruha teszi az embert, hanem az ember, aki benne van? Vagy ez nem is így szól? Áh, már két szakadt farmerrel és egy bőrdzsekivel ezelőtt elfelejtette... Az viszont feltűnő, hogy sokszor inkább a fiús darabokat választja, minthogy órákig álljon a tükör előtt, míg tökéletes nem lesz a szett. Ugyan kinek van erre ideje?!
Első benyomás, kisugárzás
Nem nehéz őt kedvelni. Átütő vidámsága napfényt hoz a legsötétebb napokban is. Kicsit száraz, szarkasztikus humorával lehet nincs mindenki kibékülve, de ha jobban megismeri az ember, rögtön rájön, hogy a cikizéssel leplezi a törődését. Csak azt szívatja, aki felkeltette az érdeklődését. Sokszor elmegy viszont a végletekig, hogy egy pillanatra se telepedjen meg az unalom a társaságban. Akad akinek ez már-már túl sok. Ha viszont nem a suli legintrovertáltabb diákja szeretne barátkozni vele, vélhetően nincs nagy baj. A pezsgése, buborékos nevetése már önmagában jó hatással van a többiekre. És a szétszórtsága egyelőre a tanulmányi eredményein sem látszik meg.

Leírás

"Három bátyámmal és a nővéremmel Debrecenben nőttünk fel. Nem váltak el a szüleink, nem kellett tíz évesen dolgozni és nem ért feldolgozhatatlan tragédia! Tulajdonképpen az élet szuper. Bőszen keresem benne a problémákat. Azt mondják, ha sok gyermek van egy családban, akkor ott a kisebbeket már a nagyobbak nevelik. Nem mondom, hogy nincs szoros kapcsolatom a bátyáimmal, meg a nővéremmel, de azért anya mindenkire igyekezett a tőle telhető legjobban odafigyelni. És különben is! Legkisebb lánynak lenni a családban nem mindig hálás feladat. A két bátyám elég sokat bandázott együtt, és már mind ketten befejezték a gimit. A nővérem Debrecenben maradt magániskolában. Így az öcsémmel sokáig ketten laktuk be anyuékkal a nagy kertvárosi házat. A legszebb emlékeimet továbbra is otthonról hozom, és sosincs olyan, hogy nincs kedvem hétvégén hazautazni. Sokszor az volt az érzésem, hogy csak mi ketten vagyunk gyerekek. Én és Dani. Örökké! Ha a nagyok hazajöttek, és a suliról, meg az életről meséltek, már nem tudtunk osztozni az élményeken. Ezért aztán Danival a legjobb a viszonyom. De ha bármi baj történik, a mai napig inkább Balázshoz rohanok a rezervátumba. Ő a példa, és a megtestesült szuperhős a szememben. Nem hiszem, hogy ezt bármi meg tudná bennem ingatni. Érdekes, hogy már gyermekkorunkban milyen árulkodó volt viselkedésünk alapján, kiből miféle ember lesz, ha felcseperedik. Balázs túlparázza a dolgokat, és a felelősségérzete sokszorosa a miénknek. Nem csoda, hogy ő köztünk a legsikeresebb. Az idő neki dolgozik. Peti hirtelen haragú, lobbanékony és lázadó. A nővérem igazi művészlélek, aki sehogy sem találja a helyét sem az emberek között, sem a családunkban. Dani pedig egy STRÉBER! Anya kiskedvence. Mindene csillagos ötös, folyton tudálékoskodik. Néha az agyamra megy, főleg ha mondvacsinált hülyeségekkel próbál beköpni apánál. De azért nagyon szeretem. Én? Ja, hogy most már magamról is kellene valamit mondanom... Még nekem is csomó minden kérdőjel. Fogalmam sincs, hogy ki vagyok. De izgatottan várom, hogy kideríthessem. Szeretem a pörgést, a jó kis bulikat, ha sokan vesznek körül. A nagy nevetéseket, és a töprengős, elmélkedős csöndeket. Szeretem ha szeretnek, csak úgy önmagamért, ha nem kell hozzá szerepet játszanom. Egy dolgot nem szeretek igazán csak, ez pedig a magány. Van egy csaj, na az egyedül akart beköltözni a hálóba. Mondtuk neki, hogy nem normális! Az esti hálókörletes pletyiknél nincs is jobb ezen a világon! Legalább az nem volt meglepetés, hogy a Neredinbe kerülök. Így le tudom csekkolni öcsit, ha kell, és mindenhol a bátyáim nyomában lépkedem. Annyit meséltek a társalgóról, a konyháról, de úgy a kastélyról általában, hogy az első évem úgy telt, mintha mindig ide jártam volna. Mondjuk mind ketten elég ismertek voltak a léglabda pályán is, de azt bosszankodva vették tudomásul, hogy csak a lánytesójuk igazán menő ebben a sportban. Sárkányra születtem, ez nem is kérdés. Emiatt viszont annyi időt töltök a srácokkal a pályán, hogy sokszor úgy érzem azt sem tudják, hogy csaj vagyok. Azért szoknyát nem fogok felvenni, hogy feltűnőbb legyen."

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2018.10.30. 11:59:51

Üzenet küldése