Helló. A nevem Vadász. Vadász Kriszta.
*Kezét pisztolyra formázza, aztán durr: lő. Végül kacag. Játékos, gyermeki hangszín, tipikusan az a fajta, aki mindenen tud nevetni, és csintalanságért sem megy át a szomszédba. Van raktáron elég.*



Mondd, hogy ismerős a nevem (Hirhedt)... mondd, vagy istenúccse összeborzolom a beállított friszkód. Naná, hogy a bátyám. Idejárt az istenadta. Mind a kettő, most gondolhatod… Ezek után vágod, hogy engem ilyen olyannak néznek? Pedig ezerszer olyanabb vagyok. És valószínűleg én vagyok Erzsi sógornőmön kívül az egyetlen, aki majomimádattal lógok a bátyóimon. De kell is a támogatásuk, mert két pofon, és kidőlök (Fizikum: 6, Alacsony fájdalomküszöb). Mindenesetre az egyik bátyám sárkányokat kutat, a másik seprűket modellez illetve folyton a jövőt fürkészi (meg ne kérdezd, hogy mit lát, mert én nem látok semmit(Jövő hiánya II: Jóslás)) miután Derskrovnak köszönhetően a múltját elfelejtette. Én meg kártyázok. Annyi kártyatrükköt tudok, amennyit te elképzelni sem tudsz (Hamiskártya: 10, Beteges mánia 3: szemfényvesztés). A példaképem Rodolfo, és bármennyire is nem úgy látszik, rengeteget gyakorlok (Akaraterő: 17), hogy a kezeim ügyesek legyenek (Ügyesség: 15, Macskaügyesség), ezáltal úgy keverem majd a kártyát, ahogy akarom. Miután ezzel foglalkoztam varázskodni a szó *idézőjelet mutogat* „hagyományos” értelmében annyira nem tudok (Mágia: 11), de tök mindegy, mert ha én elhitetem veled, hogy nyulat látsz (Bűbájok: 11, Átváltoztatás: 12), akkor nyulat látsz, és pássz. Ha azt akarom, hogy elhidd, fóbiád van a nyulaktól, akkor az lesz (Pszichológia: 8). Arra utazom, hogy az Ördög Bús Öreganyját is eladjam, ha kell (Kereskedelem: 11), és ha át akarsz verni, akkor előbb kelj fel, moss fogat, fürcsizz le, mert mocskosul nem hagyom magam (Önuralom: 10). Mindemellé még szép is vagyok (Megjelenés: 15), jól öltözködöm (Megjelenés/Smink: 11), és a pasik nyelvét is beszélem – igen, akkor viszek sört, amikor eszükbe sem jut, és csinos, vékonyka csípőmet is ügyesen riszálom, ha kell (Csábítás: 11). Beszélek valamennyire talanul (Talanismeret: 5) – vagyis be tom kapcsolni a számítógépet, és felhívom Vandálékat, ha buli van. Meg Holmészt és Besztercyt is szívesen hívom, de ha ezt el mered árulni valakinek, hát eskü, hogy békaként végzed…



Most érjen véget a bemutatkozásom, mert minden jót elmondtam magamról. Azt a pár apróságot meg, amihez nem értek… simán countereli minden frankóságom. Állítólag nem vagyok különösebben okos (Intelligencia: 11), már ha a kettyós sakkbajnokokat tekintjük alapul, rohadtul nem érdekel (Jövő hiánya: I) a művtöri a sima mágustöri vagy a politika – gyepálják csak egymást Kaczár meg az Éjlényei. A vámpírok meg a vérfarik szexik, de max képregényben. Különben sem láttam még igazit, az is lehet, hogy nem is léteznek. Démonokról hallani sem akarok, amióta a bratyóm bekapta azt a nyavalyát a vizsgán. Biztos ő is hülye volt az idézésekhez (Jövő hiány II: idézés). Nem látok túl jól (Észlelés: 10) ezért kontaktlencsét viselek, de erről psszt. Tök hülyén nézek ki szemüvegben, mint valami titkárnőcske. Különben soha nem vagyok én olyan rossz lány, sose próbálkoztam megátkozni (Jövő hiánya II: Átkok) senkit. …



Hogy mit akarok a jövőtől? Sok bulit, pörgést, animét, és ami mostanában tökre érdekel az az abeomágia. Össze akarsz futni velem? Hívj az 555-555-KRISZTA számon, gyere le a Vándorba, vagy valami bulis helyre //vagy küldj nekem belső üzenetet//.

És nekem ilyenem is vaaaaaaaaaaan: