Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Varga Zselyke

 
Beosztása: a MSTV operatőre
Nem:
Életkor: 28 (születésnap: március 28.)
Testalkat: Alacsony, mindössze 162,5 centi. Nincs sok fognivaló rajta, sosem lesz "bögyös- faros maca".
Vonások: Alapvetően kedves arca van. Maximum tizenhétnek tippelné az ember, többnek nem. Szeplős, mosolygós.
Szem: Világoskék, amelyet kiemel az írisze körül húzódó egészen sötétkék karika.
Haj: Természetes vörös, hullámos. Gyakran kelt rendezetlen hatást, de sosem ápolatlan. Hosszúságát tekintve hátközépig érő.
Általános öltözet
Jelige a kényelmes és lányos! Mivel a munkája megköveteli, ezért általában nadrágban járkál. Stílusa kissé hipster, kissé hippi, kissé mindenfajta. Farmer szára felhajtva, saru, cuki felső, temérdek karkötő. Esetleg virágos szoknya, kicsiny blúz, balerinacipő. Függetlenül attól, hogy apró, nem szereti a magassarkú cipőket. Nagyon ritkán visel, csak különleges alkalmakkor.
Első benyomás, kisugárzás
"Kicsi, vörös és mérhetetlenül bosszantó." - egy régi, martionos ösvénytárs
"Fontoskodó, és azt hiszi mindig mindent jobban tud mindenkinél." - Sanyi, az ex
"Imádom ezt a csajt! Állandóan pörög- forog, kacag. Mindig mosolyt csal az arcomra." - Réka, volt szobatárs a koleszban
"Zselyke? Okos és nagyon ügyes. Csak ne lenne annyira kanyhalló!" - kedvenc tanárbácsi
"Négy gyerekem közül ő sikeredett a legbohócabbnak. Már kicsi korában is mindig kitolt a többiekkel." - anyuka
"Az egyik legjobb barátnőm. Bár néha az agyamra megy azzal, hogy mindent felvenne videóra..." - Honi, a jóbarátnő

Leírás



Zselyke vagyok, huszonhat éves és csillámpóni! *pukedlizik* Tudom, tudom, azért jöttél ide, hogy meséljek egy kicsit az életemről... Készíts elő pop corn-t és colát. Élvezni fogod!

Budapesten sírtam fel az egyik kórházban, 1989 márciusának 28-án. Nagy volt ám az öröm! Én voltam a család harmadik csemetéje. Na meg én hasonlítottam legjobban apura. Mindenki barna hajú, csak mi ketten vagyunk vörösek. Budapesten éltünk és élünk a mai napig.

Vidám és mágiával megborsozott gyerekkorom volt. Panellakó kölyökként rengeteg mindent kiokoskodtunk, hogy lehetne elütni az időt és játszani. A lakóház többi csemetéjével egy csomó szórakozási lehetőséget találtunk ki. Lent a panel előtt volt egy játszótér. Mindig ott lógtunk. Egyszer be is törtem a fejem, mert megpróbáltam megállni a mászóka legtetején... egy kézen.

Büszkén mondhatom, hogy én voltam a legboldogabb kiskölyök a világon! Mivel több fiú volt, mint lány, hamar megtanultam focizni, katonásat játszani a bokrok között, csúzlizni és a garázsokban mindenféle dolgokat összeszegelni.

Tizenegy éves voltam, amikor az addig szunnyadó vadmágiám utat tört magának. Emlékszem, Petike, az akkor négyéves kisöcsém (ő a negyedik, egyben utolsó kiskölyök a családban) feldobta a szekrény legfelső polcára az egyik plüssállatot. Sehogy sem értem el... Egyszer csak arra gondoltam, mi lenne, ha jönne egy erősebb fuvallat és... Csodák csodájára jött is! A plüssmókus pedig szaltót dobva bár, de leérkezett a szőnyegre. Ismét öröm, hisz én voltam a második, aki aeromágus lett a családban. A legidősebb nővéremnek, Timinek nem adatott meg ez a képesség, ahogy később Petikének sem. Csak én, és a tőlem három évvel idősebb nővérem, Anna lettünk levegőmágusok.

Szeptemberben elkezdtem a tanulmányaimat a Lorton ösvényén. Nincsenek véletlenek- mondják. A plüssállat mókus volt, a Lorton ösvényére kerültem és sokáig KócosMókusnak is becéztek. Az éveim itt vidáman teltek, remek baráti társaságom volt, imádtam, tényleg. Hatodikos koromban pedig láss csodát, a sok- sok gyakorlás megtette a hatását. Abeomágussá váltam, mégpedig egy kicsiny, vörös mókussá. Mára már úgy gondolom, az a plüssállat egy jelzés volt.

Mivel mindig érdekelt a filmipar, a gimi befejezése után a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán folytattam a tanulmányaimat, először Kameraman alapszakon, majd az utána következő mesterképzésen Filmoperatőr művész szakon. Irtó hálás vagyok a szüleimnek, hogy nem birizgáltak amiatt, hogy talan főiskolára jártam. Mindig segítettek és támogattak.

Friss, ropogós diplomával a kezemben jelentkeztem a januárban induló MSTV hirdetésére. Behívtak, meghallgattak, megnézték pár munkámat, majd csodák csodájára felvettek! Azóta ott dolgozom és nagyon szeretem csinálni! Gyakran borzolom össze a kamera mögött állók haját egy kis szellővel, hogy szexisebbek legyenek!



(Karakterkép: Esther Boller)

Aktuális állapot:

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2013.07.06. 13:48:06

Ez a karakter a MSTV céghez tartozik.

Üzenet küldése