Itt született, de élete legnagyobb részét Amerikában töltötte, ott járt középiskolába és egyetemre is. Ezután azonban hazaköltözött, és úgy tűnt semmi nem zavarhatja meg felhőtlen boldogságát. Mi mást is kívánhatna az ember, ha valaki fiatal, jóképű, gazdag, és úgy tűnik az élet igencsak igyekszik mindenben a kegyeit keresni.

Mígnem egy napon arra tért haza a klubból, hogy egyetlen kishúga, és szüleik rendelkezéséhez híven az ő örökségének kulcsa, ön-kezűleg oltotta ki az életét, összevérezve a török kézzel csomózott szőnyeget, és ha mindez nem volna elég megrázó, még mesés vagyonát is az utolsó fillérig az árvákra, a gazdátlan kisállatokra, meg a leukémiás gyerekekre hagyta. A hoppon maradt férj és a kisemmizett fivér tehát egy szál magukban maradtak, se nő, se vagyon, se munka, se lehetőség. Hát hallottak már ilyen önzőséget? Egy biztos. Ha ez a nő azt akarta elintézni, hogy a temetésén a könnyek őszinték legyenek, elérte a célját.