Elő,- és jelen történet
Volynskii Katya a nevem (Kátya), 1988. november 21-én láttam meg a napvilágot Moszkvában. Elméletileg egy nagyon hideg reggelen születtem, talán ezért is bírom annyira a telet, szeretem a havat és a többi…

A családommal a magyarországi rendszerváltozás után költöztünk ide. Bár én ebből nem sokat érzékeltem, a koromra való tekintettel… de azért is fontos, hogy ekkor jöttünk át, mert én már magyar iskolában tanultam. Így bizony. Tehát magyarul beszélek, élem a minden napjaimat és oroszul beszélni tudok jobban, megérteni, hogy mit mond a másik… írni és olvasni eléggé döcögősen megy. Majd megtanulom jobban…
Szóval, jelenleg kis családommal Budapesten élünk. Bent az ötödik kerületben és a Starbucks fölött Öcsivel, a macskámmal, apukám pedig pár utcával odébb. Amúgy a Starbucks előtt egy kedves kis étterem volt ott, azt jobban szerettem.

Nem messze onnan, ahol lakom, édesapám nyitott egy saját tetováló szalont. Hű, mekkora vagányság! Szóval, apám tetoválóművész. Én is annak készülök. A kézügyességem megvan hozzá. Tudok rajzolni, nagyon állatul firkálok… van fantáziám is. Eddig mindig meg voltak velem elégedve, de még van mit tanulnom! Ezért dolgozom apám mellett. Szóval, okulok és tanulok… aztán majd lesz belőlem valaki.
Az apám, ő egy talan ember, ezért is van ilyen foglalkozása. Anyám pedig boszorkány, de ő meghalt, még, amikor tizenkettő voltam. Szóval, apával közösen csináljuk a bizniszt. De egyébként van egy nővérem, meg egy öcsém. Ó igen, apukám orosz. Ízig-vérig orosz. A nővérem Tatyjana, az öcsém pedig Leonyid (ami Leonárd egyébként, csak így még is csak oroszos…) Anyukám pedig Helga volt, szintén bár nem ízig-vérig, de orosz nő. Ezért mi egy ilyen furcsa család vagyunk. Oroszok a „nagy” Magyarországon.
Szóval, a testvérkéim… Tatyjana jelenleg őshazánkban tanul. Tanár akar lenni… de nem itt Magyarországon, hanem Oroszországban… úgy gondolja, ha oda köti a gyökere, akkor ő ott akar maradni… Leonyid pedig főiskolára jár. Most kezdte az első évét a König-en… hajrá neki. Én meg maradtam apuval a szalonban (Sorry Mom Tattoo). Nem volt kedvem a Martion (Karpena) után még sok évet valami főiskolán ücsörögni és azt tanulni, hogyan rajzoljak, mert biztosan nem mentem volna valami habi szakra...

Jelenleg édesapámnál dolgozom a szalonban, még mindig. De szeretem csinálni.
Emellett pedig magánórákat adok azok számára, akik érdeklődnek az orosz nyelv iránt. Megtalálsz a hirdetések között, ha szemfüles vagy! Néha nap pedig, mint orosz-magyar fordító tüsténkedem a hivatalban, vagy, ahol szükség van rám.

Van egy-két tetoválásom.
- A tarkómon egy Ankh kereszt látható, ha felkötöm a hajamat.
- A mellemen van egy rózsatövis, s a szívem felett édesanyám neve, és, hogy mettől-meddig élt, ezek az adatok Oroszul vannak felírva.
- Van még a két combomon (hátulnézet) egy-egy masni.
- Újonnan szerzett tetoválásom pedig 2012-ben került a jobb csuklómra. Talanok számára egy sima fekete csillag, de igazából mágikus tetoválás, és a Holdállást mutatja, hogy épp merre tart.
- Továbbá egy újabb, a jobb oldalamon. Karomnyomok által felhasított bőrfelület van megalkotva. Még az is olyan élethű, ahogy kicsit lelóg a bőr, és a csontok is karcolódtak.
Aztán egyelőre kifújt a tudomány, majd még szerzek pár szépséget.

Hobbim a rajzolás, festés, mintázás, firkálás, alkotás. Minden, amivel kifejezhetem magam. Talán művész lennék? Ez egy nagyon érdekes szó... de fogalmazzunk úgy, hogy én is az lennék.

Szeretek még zenélni, állítólag abszolút jó a hallásom, doboltam régen, mert Leo is dobolt. Nekem is ki kellett próbálnom, hogy oda ülök és püfölöm a dobokat meg cineket. Bejött… szerintem megállnám a helyem valami bandában.
Szeretek emberekkel ismerkedni. Nagyon nyitott vagyok mindenre. Ez talán a munkámból adódik, mert megismerem az emberek életét, a történetet, hogy mit és miért akarnak magukra varratni. Bocsánat, magukra tetováltatni. Akár egy családi traumáról legyen szó, vagy valaki új családtag érkezéséről… mindent elmondanak, mert tudják, hogy engem érdekel. Így számtalan ismerősöm van, sokukkal összefutok az utcán és köszönünk, megtudjuk, hogy mi a helyzet a másikkal. Vagy adott esetben tényleg annyira jól megvoltunk, hogy a kis baráti listámra felkerültek és együtt járunk bulizni. Na az a vad! A bulizás. Mint mondtam, nyitott vagyok, flörtölök, kacérkodom, nem szokásom nemet mondani semmire. Élni kell az életet, meg élvezni. Nincs igazam?

Tulajdonságok:
Fizikum: Azt hiszed, hogy a lehető legtörékenyebb nővel van dolgod. El kell, hogy szomorítsalak, de nem. Nagyon is tévedsz ebben, hiszen látszatra egy kis virágszál, de percek alatt be tudja bizonyítani ennek ellenkezőjét. Lehet, hogy egykoron ő volt a leggyengébb láncszem. (13)
Ügyesség: Nem kell attól tartani, hogy átbukna, elesne, vagy csak leejtene valamit. Nagyon is jól egyensúlyoz vagy kerülget valamit anélkül, hogy megerőltetné magát. Arról nem is beszélve, hogy kecsessége már átcsap abba a kategóriába, amire azt mondják a férfiak: Hmm, ez már ügyes! (15)
Észlelés: Bevallása szerint, ügyessége ellenére, tud figyelmetlen is lenni. Felettébb szétszórt, így észrevenni is nehezebben vesz dolgokat. Ha elé raksz valamit és azt mondod, hogy ott van előtted… lehet elnézne felette és azt kérdezné: Mégis hol? Persze észreveszi a közeledő embereket, vagy azt, aki tőle akarna valamit, vagy épp el akarna előle osonni. A reccsenő ág hangját is belövi, hogy merről jött, csak hát nem az erőssége... régen se volt. (11)
Megjelenés: Ó, igazán szemrevaló teremtés. Bárki, aki észreveszi őt, nos, jogosan bámulja meg. Csinos pofi, formás fenék, hosszú lábak és minden nagyon el van találva! Fő vonzereje a megjelenés. Ügyesen használja ki ezt, mindig tudja valami rosszaságra felhasználni. A szépség hatalom, ő pedig a császárnő is lehetne akkor már. Kellemes ránézni, egyből eszedbe jut, hogy igazán eltöltenél vele egy éjszakát… (15)
Intelligencia: Nem tanult tovább, igazán suli idő alatt se nagyon figyelt, így azt lehet mondani, hogy átlagos műveltséggel, átlagos tudással rendelkezik. Nem fog okoskodni, vagy feleslegesen belemenni olyan beszélgetésekbe, amiről tudja, hogy semmi újat ne tudna elmondani. (11)
Akaraterő: Bele lehet vinni a rosszba. Nem elrontója semmi rossznak. Makacsnak ugyan mondható, de koránt sem akaratos, és meglehet győzni észérvekkel arról, ha nincs valamiben igaza. Nem köti úgy az ebet a karóhoz, ahogy azt az emberek nagy része szokta. Vitákban is van, hogy inkább ő enged, hogy meglegyen a béke és harmónia. (11)
Mágia: Valójában a mágia fontos része az életének, és ennek oka is, hogy jól használja tudását. Nincsenek lehetetlenek, ráadásul egy talannak tűnő munkában is tudja hasznosítani. Na nem azért, hogy gyorsan ki legyen takarítva. Mágikus tetoválásokat is készít, így fontos, hogy jól tudjon bánni vele. Kevert származása ellenére meglepően erős a mágiája. (17)

Gondoltad volna a suliban, hogy talán én ügyesebb, okosabb vagy erősebb lennék nálad? Ugye nem… sőt, ha úgy vesszük, pont le is néztél, pedig nem tudtad milyen lehetek valójában. (Kiváló tulajdonságok) Az, hogy mindig a külső alapján ítélkeztek, elég meredek! De azért aranyosak voltatok, hogy minden egyes nap leteszteltétek, hogy tényleg tudok-e oroszul. Persze ti azt se tudtátok, hogy mit mondtam olyankor, de mosolyogva bólogattatok, és könnyen lehet, hogy közben elküldtelek titeket melegebb éghajlatra. (Két anyanyelv) De tudjátok mit? Akkor is a Karpena volt a legjobb hely a világon. Nem éreztem magam különcnek… annyira. Macskához méltóan viselkedtem, és igyekeztem mindig kecsesen vonulni mindenhol. Igazi macska voltam mindig is és az is maradok. (Macskaügyesség) Ezt az egyet nem felejtem soha… persze nagyon sok minden mást igen. Nem mindig tudom felidézni egyesek arcát, vagy nevét, sőt könnyen elfelejtettem bárkit, akivel összejöttem. Mindig megszoktam kérdezni, hogy lefeküdtünk-e már, vagy honnan ismer… (Feledékeny – 2) De sokszor mentegetőzöm azzal, hogy nem vagyok egybe, igazán azt se tudom, hogy hol áll a fejem egy pörgősebb nap után. Néha el is hiszik. (Szétszórt) Ezek sokasága viszont nem zárja ki, hogy másoktól is elvárjam a maximumot. Magamtól is elszoktam, teljesítem is, de kérem, ha el is felejtek valamit, később tuti, hogy tökéletesen meg lesz! Ez nálam elvárás… (Maximalista – 3) Nincs apelláta. Ha lenne, akkor egyből lereagálnám, amit nem biztos, hogy jó néven vennének. Gyakorlatban sokkal eredményesebb vagyok... (Gyakorlati elme) Az ételek terén ellenben már kevésbé vagyok meggondolatlan. Nagyon sokáig tart kiválasztanom valamit, és ha sikerül is, akkor sem habzsolom be. Kiélvezem minden egyes falatját, ízlelgetem, mint a jó borokat szokás, és én nem csak italokkal teszem ugyan ezt. Hosszú folyamat, de egy fagylaltnál a férfiak különösen szoktak örülni nekem… (Ínyenc – 3)


A változás
Az életemben elég sok változás történt még Július végén, egészen addig egy –bár átlagosnak nem mondható- de maximum annyi izgalommal élő lány voltam, aki könnyen teremtett kapcsolatokat, és szórakozott férfiakkal. Most már ennél egy kicsit komplikáltabb a helyzetem, ugyanis a budapesti zavargások következtében bemartak.

Ennek következtében nem csak személyiségre változtam egy csöppet, de küllemre is. A bőröm, és hajam színe sokkal világosabb, mint egy átlagos fehér bőrű, szőke lánynak. Legalább mostantól nem kell festenem a hajam. Ráadásul, mintha a bundám csíkozása is látszódna, ha jobban odafigyelünk erre. A pupillám enyhén csíkszerű… és már majdnem olyan, mint egy igazi macskáé. (Vendigó – 2) Sokkal gyorsabban kijövök a sodromból, és olyankor különös dolgokat művelek. Volt, hogy morogni kezdtem, de akadt, hogy megnyúltak kissé a tépőfogaim. (Veszett agresszió) Pedig elhiheted, hogy nem direkt csináltam! Szerencsére nem befolyásol a Holdállása. Ha telihold van, akkor se kell átalakulnom, elég a következő hónapban plusz kört futnom ezzel. (Holdállástól független) Vagy, ami a legjobb, hogy tudok olyan trükköt, hogy mondjuk... csak a kezemből lesz mancs. Vagy, hogy a fogaim megnyúlnak tépőfogakká... ilyen extrák. (Részleges átalakulás) Ettől függetlenül nagyon rossz érzés, mikor készülünk a teliholdra. Sajog minden csontom, fáj a fejem, rosszul vagyok, szinte kerülget a hányinger is, és nem vagyok a toppon, nem vagyok jó formában egyáltalán... olyankor jobb messzire elkerülni! (A fájdalom 72 órája) Szereztem még jó pontokat, például észrevettem, hogy jobban mennek bizonyos tevékenységek. Talán úgy lehetne mondani, hogy ügyesebb lettem egyes területeken. (Ügyes) Persze, amikor átváltozom, messzire, nagyon messzire kell kerülnöm a várostól. Egyszerűen nem tudom elviselni a zajokat, hangokat, szagokat, valamiért teljesen kikészít. (Vadon hívó szava) De talán jobb is, mert ha elájulnék, akkor kiszőrösödöm. (Védelmi reakció) Szürkületkor eddig sose volt probléma jönni-menni, most már sajnos nem a legjobb. Mintha valamiért bántaná a szemem a fény, vagy az, hogy épp nincs elég... nem tudom szavakkal elmondani, de nagyon kellemetlen érzés. Extrán semmit se veszek észre! (Farkasvakság) De alapjáraton néha olyan, mintha gyorsabb is lennék. Mármint... így reflexekre értve. A múltkor is durva dolog volt, mikor elkaptam röptében a legyet. (Gyors reflexek - 2)

Lábjegyzet
2012 karácsonyi bálja után az életét merőben megváltoztató trauma érte. A karakter jellemvonása finomodott, kissé távolságtartó személlyé formálta, és életvitelét is sokban megváltoztatta.
Balin töltött rehabilitációja során vegetáriánus lett (amennyire ezt egy tigrisnél lehet mondani), napjai egy óra meditációval kezdi, és igyekszik stressz mentesen élni életét. Augusztus óta pedig stresszlevezetés céljából lőni tanul.