Nem: Nő
Életkor: 26 (születésnap: február 07.) Testalkat: Kicsinek és törékenynek tűnő, ám utóbbit illetve cseppet sem az. Vonások: Sápadt bőr, finom vonások. Szem: Nagy, zöldesbarna. Számszerint kettő. Haj: Kusza, enyhén göndör, szőke. Általános öltözet Amit a szekrényben talál: hatalmas kötött vagy kapucnis pulóverek, harisnyák, rövidnadrágok, számtalan tornacipő - szinte mind eléggé megviselt -, pólók; egyetlen dolgot utál, és az a hosszúnadrág. Színekben nem túl válogatós, viszont a citromsárgát és a rózsaszínt ki nem állhatja. Első benyomás, kisugárzás Kifejezéstelen arc és csend fogad bárkit, aki a közelébe merészkedik. Ritkán mosolyog, csak ha olyan személy tartózkodik a közelében, aki - úgymond - kiérdemli. Ha sértést vágnak hozzá, s épp rossz kedvében találják, csupán egy éles tekintettel válaszol, máskor pedig szemöldökfelhúzás kiséretében előtör belőle szarkasztikus énje. | ||
Kedvenc elsőosztályú léglabdacsapat: Kedvenc alsóbb osztályú léglabdacsapat: Miklósfai Makrancos Medúzák | ||
Leírás Csendes lány, nem szeret beszélni. Ha mégis, csak olyannal, aki szimpatikus neki - és olyanról, ami érdekli. Képtelen a semmiről fecsegni órákig, s tökéletesen jól érzi magát egy zajtalan szobában, könyvet olvasgatva vagy firkálva (kevés ember tudja róla - mert nem sokkal közli -, hogy verseket ír). Londonban született, de csak kevés időt tölthetett az angol fővárosban: édesanyjával - Zielinszky Lédával - egy héttel később már távoztak is, s a nő szülővárosában, Szegeden kötöttek ki. Édesapját azóta sem ismeri, és nem is kíváncsi rá. A családjáról - ahogy úgy általában semmiről, ami nem tartozik másra - nem szeret beszélni, ha kérdezi valaki, nem biztos, hogy kap is választ. Anyja boszorkány, költő, s egyben amatőr zongoraművész - a lány Léda darabjain nőtt fel. Sokáig próbálkozott Zoé zongoratanításával, de próbálkozása minduntalan kudarcot vallott; a lány, anyja nagy csalódására, egy fikarcnyi érzéket sem mutatott a zene iránt, s végül Léda, belenyugodva abba, ami már úgy is megváltozhatatlan, elintézte egy legyintéssel: lánya bizonyára apja botfülét örökölte. A költészet és úgy általában a könyvek szeretetét viszont Lédától örökölte. Zoé notórius könyvmoly, s írásban is mutat némi tehetséget - bár ez utóbbit nehéz lenne bizonygatni, mivel senkinek nem mutatja meg műveit. Egy kívülálló nyilván nem is sejtheti, hogy a lány, akitől általában csak kérdő, gúnyos tekintetre és ironikus megjegyzésekre futja, művészlélek; és Zoé ezt nem is igyekszik senkivel közölni - habár nagyon ritka, hogy mégis megtörténik, de akkor is csupán legyint, s az egésze elintézi egy "áh, csak firkálok" mondattal. A Martionba való felvétele sem anyját, sem őt nem lepte meg, hiszen már egészen kiskorában érezhető volt az őt körülvevő mágia (ezt a láthatatlanná vált dolgok, a közelében, érintés nélkül szétzúzott tárgyak is bizonyíthatják). Az is egyértelmű volt, hogy a Karpenába kerül; Léda elmondása szerint a családjukban legalább négy generációra visszamenőleg mindenki ezen az ösvényen járta ki a varázslóiskolát. Zoé egyébként egészen jó tanuló - kitűnő memóriájának köszönhetően még azt is megjegyzi, ami nem érdekli, bár hajlamos dacból, a "csakazértis elvet" követve, nemtörődöm módon magasról tenni az efféle dolgokra. Nyilván ennek köszönhető, hogy jóslástanból közepes szinten tévelyeg. | ||
Aktuális állapot: Piros harisnya, fekete rövidnadrág, zöld kapucnis pulóver, illetve a megunhatatlan tornacipő. Világos haja kócosan omlik vállaira, de a változatosság kedvéért fekete hajpántot biggyesztett a fejére; bár tulajdonképpen ez nem használ semmit. |