A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Martion és Marót > Kastély

Folyosók

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (0)  Könyvjelzők  Régi üzenetek (0)  Események (0)

Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy mivel ma holdtölte van, szíveskedjenek kerülni a nyílt és/vagy zöldövezetes területeket.

hozzászólás megjelenítése.

143300 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Dobos Alíz
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Dobos Alíz, Karpena, Harmadik évfolyam #143300 / 2023.06.19. 10:35:15
*Na jó, azért a pofátlanság-pajzsa sem tud mindent kivédeni. Máté nyilvánvaló kínlódása őt is kicsit visszatartja a nagyszájúskodástól. Bár egyelőre érzelmi vonalakat nem tud felhúzni rövid és nem túl izgalmas tapasztalatai mögé, a szégyenérzete azért még működik. Kicsit vissza is húzódik a saját térfelére, Máté pedig makog valamit, de nem jut el minden szó kristálytisztán hozzá. Elgondolkodik a felajánláson, de már közben feltápászkodik, hogy lassan elszivárogjon szépen Máté mellől.*
Hétvégén haza szoktam menni. Majd meglátjuk. Dobj majd egy mentált, vagy… üzenetet. Nem tudom. *Még utoljára megáll, mintha szemmel megállapíthatná Máté egészségét - ahhoz már inába szállt a bátorsága, hogy hozzá is érjen.* Szerintem megmaradsz. Én még visszamegyek órára. Szia!
*És már surran is ki az ajtón. Kicsit nehezebb lesz elkerülni a srácot, lévén ösvény- ÉS évfolyamtársak is, de ha teheti, akkor a hét maradékára meghúzódik kicsit az árnyékban. Azért ott, hogy nehogy letámadja ugye szegény fiút legközelebb.*
Benkovszky Máté
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Benkovszky Máté, Karpena, Harmadik évfolyam #143299 / 2023.06.19. 10:34:44
*Önkéntelenül is felnevet erre a képre, ahol elképzeli Alízt, ahogy random pillanatokban ront rá nagyközönség előtt. Hát persze.*
Ó Alíz, hidd el, három kézzel is pont ugyanígy szórnám el a komponenseket. Lehet még több is menne az üstbe. *Pedig kimondottan ügyes, inkább csak arról van szó, hogy az iskolai munkára nehezen fókuszál, elvégre idegen neki. Világ életében csak elevickélt a tanulnivalóval, sosem próbált belemerülni - a koncentrációját a szenvedélyének tartogatja.*
Jó-jó, értem, nincs halálos mérgezésem. *Morgolódik a széken fészkelődve, és nem foglalkozik Alíz arckifejezésével, amin ott ül a lány véleménye, hogy még mindig egy idiótának tartja. A váratlan felajánlásra viszont szégyenszemre zavarba jön - pótcselekvések egész hada indul el a kérdést követően, az egyik keze megvakarja az orrát, aztán hátratúrja a haját a homlokából. A cipői befelé fordulnak, ahogy áthelyezi a testsúlyát a széken. Tuti nem normális ez a lány!*
Szerintem egyelőre örüljünk a dicső túlélésemnek. De figyelj, a hétvégén lesz egy buli Maróton. Gyere el te is, és majd… majd ott megmutathatod, ha sikerül megjátszanod persze, hogy tetszem neked. Mert ugye nem ez a helyzet. *Össze-vissza beszél.*
Dobos Alíz
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Dobos Alíz, Karpena, Harmadik évfolyam #143298 / 2023.06.19. 10:34:37
Nem. Módosítom a hobbim. Legközelebb majd fényes nappal az udvaron rontalak meg! *Lepereg róla minden élcelődés, amit a fiú hozzávág. Nem is feltétlenül szeretne közösködni a jövőben - legalábbis órákon semmiképpen sem. Most jót nevetgél az ölébe hullott lyukasóra lehetőségén, de amikor majd pótolnia kell a bájitalt, nem lesz ennyire jókedélyű.*
A három kézzel többre mennél. Talán akkor nem rontottad volna el a bájitalunkat. *Feleli szemtelenül, minden implikációt félresöpörve. Úgy könnyű, hogy háttal áll még. Valójában eléggé zavarba ejti, hogy Máté ilyen szabadszájú. Csak egy vicc, persze… de ki tudja mit rejt a talár alatt? Elég magabiztosnak hangzott. Brrr, kirázza a hideg. A szó rossz értelmében. Reméli a szatírkodás nem zsenírozza a srácot sem. Lassan fordul meg, hogy aztán hamar fel is sóhajtson (“ne már!”), elfelejtve az előbbi szorongásait.*
Nem fog minden csip-csup dologra kiugrani Rózi néni. Azért van felbűbájolva az egész kóceráj, hogy kiszolgálják magukat az olyan egyszerű esetek, mint te. Hidd el, ha be kéne feküdnöd, már itt sürögne-forogna az öreglány. *Alíz már csak tudja. Előfordult vele ilyesmi.*
Úgyhogy elég hozzáértő vagyok én is, meg te is. Húzd le! *Nem az ő szava dönt végül, hanem Máté türelmetlen stílusa, de célba ér végre a bájital. Ez tuti biztosan jó minőségű cucc. Még egy kicsit leül a srác mellé, mégiscsak együtt kellene megvárniuk, hogy minden rendben lesz-e. Bár a zsigereiben érzi, hogy sínen vannak, mint József Attila. Erre jó bizonyíték a hülye kérdés is. Hát mert tanul! Nem megfejthetetlen egyenlet ez… Ki is ül az arcára, hogy mit gondol. Inkább kifordul a fiú felé és egy sokkal izgalmasabb kérdést tesz fel.*
Megmutassam, hogy hogyan csókolnálak meg, ha tetszenél? *Vajon ez egy csapda, vagy más miatt mosolyog ilyen szélesen?*
Benkovszky Máté
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Benkovszky Máté, Karpena, Harmadik évfolyam #143297 / 2023.06.19. 10:34:21
*Mire utoléri Alízt, a lány valami furcsa elégedettségben lubickol, ő meg csak a szemét forgatva zárkózik fel az oldalára.*
Oké, akkor ezt tisztáztuk, hogy nem akarunk egymástól semmit. Remélem, legközelebb nem próbálsz majd megerőszakolni a következő félárnyékos folyosószakaszon! *Szúrja oda, mert Alíz hozta fel az egész csók dolgot közöttük. Sőt, ragaszkodott hozzá! Rámászott! Igen, ez lesz a jó szó, ha esetleg elmesélné majd valakinek.
A gyengélkedőn összepréseli a száját, mikor világossá válik számára, hogy senki le se szarja, hogy túléli-e az ad hoc jellegű komponens evést. Néhány utasítást kap csak Alíz egy pennától? Vagy ki miatt világítanak a fiolák?*
Harmadik szem? Az menne a harmadik lábamhoz pedig. *Dünnyögi az orra elé a megszokott, öltözős poénok színvonalát, és bizalmatlanul szemléli Alízt, aki az üvegcsék között válogat. A felesnek is kicsi mennyiséget körbelötyköli, mint aki borkóstolón van, és megszaglássza - legalább csak a színe ocsmány. Az utasítás ellenére azért még megpróbálkozik némi gyenge ellenállással.*
Biztos vagy benne, hogy ez kell? Ne várjunk meg valaki… hát, hozzáértőbbet? *Körülnéz, de nem sietnek felé fehérköpenyes orvosok, úgyhogy minden-mindegy alapon lehúzza a löttyöt, aminek pont olyan íze van, mint a spirulinás turmixnak, amit egyszer megitatott vele az anyukája. Rémes. Kirázza a hideg, és a borzongás után az apró műanyag poharat a kukába dobja.*
Köszi, hogy segítettél. *Találja meg magában a hálát, mikor a bájital eltünteti a kezdődő lázat jelző szemégés tünetét.*
Hogy vagy ilyen jó mindenből? *Bukik ki belőle a kérdés, amíg tovább üldögél a széken - nem úgy néz ki, mint aki nagyon sietne vissza az órára.*
Dobos Alíz
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Dobos Alíz, Karpena, Harmadik évfolyam #143296 / 2023.06.19. 10:34:10
*Elindulnak ismét, Alíz kedve pedig szárnyal. Milyen tökkelütött ez a srác! Kineveti a csókos megszólalást, mert Máté pont úgy néz ki, mint aki a halálos ágya utolsó, elérhető kívánságát próbálja beteljesíteni. Tényleg igaza volt anyukájának. Nincs erre szüksége. De nagyon szórakoztató ez az ide-odacsapongás köztük.*
Dehogyis. Sok veszélyes dolog van a kastélyban, de nem egy kitinszárny fog kinyírni, nyugi. *Persze csak 99%-ban tenné rá a nyakát, de erről igazán nem kell tudnia a srácnak.*
Na persze! Nem tetszem, de még egy utolsó csók pont belefért volna, mi! *Nevet a fiúra, aki még csak most éri be. Kicsit elfelejtkezik magáról, és az egyik teremből kipisszegnek rájuk, de nem állítják őket meg. Jaj, jobb lesz visszafognia magát.*
Nem versz át. És tudod mit? Te se tetszel nekem. *Vonogatja a vállát, mielőtt benyitna a Gyengélkedőre. A recepción (surprise!) nem ül senki. Lediktálja a lebegő pennának, hogy ki a “beteg”, ki kísérte és miért jöttek. Ezután a tinta megszárad és nem történik semmilyen jelzés Rózi néni felé - nem sürgős ellátás ez. Sőt, feldereng néhány üvegcse a vitrinek mögött, amik most engednek Alíz kutakodó kezeinek.*
Vigyázz, a gondjaimra vagy bízva! Nehogy valami olyat adjak neked, amitől ormányod nő, vagy harmadik szemed.
*Kuncog, de végül csak egy fibrelio főzetet emel ki, amíg Máté leül az egyik háttámla nélküli székre. Kis pipettával méri ki a lázt megelező lötty megfelelő mennyiségét és tiszta pohárban adja oda. Alig két cent, de a zöldes-sárga szín nem túl csábító. Legalább szagtalan. Visszapakol mindent a helyére, a használt eszközök maguktól ellebegnek fertőtlenítésre, a vitrin pedig ismét lezárul előttük. Amikor megfordul, Máté még mindig csak szorongatja a poharat.*
Tapsra vársz? Idd meg!
Benkovszky Máté
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Benkovszky Máté, Karpena, Harmadik évfolyam #143295 / 2023.06.19. 10:34:01
*Kavarog a gyomra, és úgy érzi, mindjárt elájul - a fülében hallja a szíve dobogását, és tudja, hogy ezt nem engedheti meg magának. Az elrontott csók után még ki is fekszik, mint egy kislány? Ennyi erővel oda is adhatja Alíznak a golyóit, hogy tegye el őket kulcstartónak.
Mikor végre a folyosóra érnek, és a lány hátrafordul, az arcára kiülő hitetlenkedés aláírja a halálos ítéletét. Ennyi volt, majdnem egy szép élet - a sírkövére meg majd ráírják, hogy “majdnem bejutott az NHL-be”. Egy kudarc emlékét viszi magával a másvilágra. Ez nagyon gyászos.*
Hé, ha már úgy is végem, akkor azért még egyszer smárolunk? Nem lehet basszameg, hogy még az se jött össze. *A lány pont úgy néz ki, mint aki már az ötlet miatt is készül pofán röhögni őt, ahogy a szájára szorítja a tenyerét. De Alíz talán mégis benne van, mert kinyújtja felé az egyik karját a lépcsőn ülve, ezért bizonytalan léptekkel, de oda sétál ő is, és lerogy az egyik fokra. A lány tenyere az arcára simul és hűvösnek érződik, az átmeneti megkönnyebbüléstől lehunyja a szemét. Magában megfogadja, hogy ez most jobb lesz, rendes nyelves csók, de Alíz végül csak a homlokát érinti az ajkaival. Ártatlan a mozdulat, olyasmi gesztus, amit az apukáktól látott a kislányuk felé a játszótéren. Megalázó és lekicsinylő, mint egy fejpaskolás. Kész, ennyi, örökre elvágta magát a lánynál. Mikor meghallja a diagnózist, csodás módon azonnal megszűnnek a tünetei.*
MI? Ennyi? Nem fogok kidögleni és felfordulni attól a szartól? *Ja hogy a lány egy esetleges lázat mért rajta? Az ő anyukája mindig csak a homlokára tette a tenyerét, hogy “jólvanazúgy, megmaradsz, kisfiam”. Baszki, de ciki - végül is nyáladzott Alíz után, mint a kutyák, éppen csak egy smárért könyörgött.*
Aha, csak az utolsót, ami a kezemben maradt. De nem azért, hogy ilyen elbaszott Hófehérke-szitu legyen a vége, tényleg. Nem tetszel nekem. *Jelenti ki, szerinte meggyőzően, amíg a lány után indul a lépcsőn.*
Dobos Alíz
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Dobos Alíz, Karpena, Harmadik évfolyam #143294 / 2023.06.19. 10:33:50
*Legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy amikor oldalra pillant egy Oscar díjas jelenetet fog végigkövetni, de meg kell hagynia, nem csak Poppert, hanem őt is meggyőzi a színjáték. Ez siker! Már kapaszkodik is a fiúba, a teremben már megint mindenki őket nézi, Popper pedig felteszi a millió dolláros kérdést: biztos elég lesz Alíz kísérőnek?*
Igen-igen, persze! Látja… menni tud, nem lesz baj! Maradok vele Rózi néninél! Sietünk! *Beszél már össze-vissza mindent és amikor becsukódik mögöttük az ajtó, majdhogynem a levegőbe boxol. EZ AZ! El is felejtkezik arról, hogy sietős léptekkel közelítse meg a Gyengélkedőt, éppen csak poroszkál az úticél felé, amikor mögüle kínzott hangon szólal meg Máté.
Ezt hívják nem vár fordulatnak. Kikerekedett szemekkel fordul meg a lépcsőn topogó felé. Egy elbaszott rajzfilm jelenetévé alakul, ahogy a hasára fog meg a szájára - csak neki nem a hányinger miatt, hanem a nevetést próbálja valahogyan visszafojtani.*
TE NEM VAGY ÉPESZŰ! *A suttogós kiabálás is megüt egy újabb tartományt és le kell dobnia magát az egyik lépcsőfokra.* Gyere… gyere ide elém.
*Az életét féltő Máté engedelmesen lentebb ül pár lépcsőfokkal, és várja a halálos ítéletet. Alíz nem sok mindent csinál, két keze közé fogja a fiú arcát, csak hogy megnézze magának kicsit közelebbről. De hirtelen változást nem lát, és amikor az ajkait a fiú homlokának nyomja, azt is normál hőmérsékletűnek állapítja meg.*
Na jól van. Szerintem nem vagy rá érzékeny, mert akkor szinte azonnal hőemelkedésed lenne és nyáladzanál mint a kutyák. De gyere, felmegyünk tényleg.
*Feltápászkodik és ha nem is futva, megindul az emeletre.*
Csak egyet ettél meg, ugye? Gagyás… Sose kóstolgasd a nyers alapanyagokat! *Hihetetlen, hogy ezt el kell mondani! De amikor hátat fordít, visszafogottan mégiscsak hálálkodik.* Köszönöm. Hogy ilyen hülyeséget csináltál.
Benkovszky Máté
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Benkovszky Máté, Karpena, Harmadik évfolyam #143293 / 2023.06.19. 10:33:40
*Alíz hangja belecsúszik egy magasabb tartományba még a suttogás közben is, ami talán a kezdődő pánik jele lehet? Vagy csak denevérekkel próbál kommunikálni, ki tudja. Amíg a lány láthatóan a könyvben keresi, van-e bármi, amivel vissza tudják fordítani az ezek szerint negatív reakciót, ő összeszedegeti az asztalra potyogott páncélokat, aztán szinte összerezzen, mikor a tanár odahajol hozzájuk. Ezért nem szereti az első padokat, túl könnyű az interakció. Alíz közben élete kamuját próbálja előadni, az egyetlen probléma, hogy ő éppen kiválóan érzi magát - az arca egészséges színben pompázik, nincs fátyolos tekintet, nem görnyed a gyomorfájástól… ez baj. Lebámul a kezében szorongatott, utolsó fülikére, és jobb ötlet híján bekapja, éppen azelőtt, hogy Popper felé fordulna. Az arca elég autentikusan sápad le, majd szép lassan zöldes színt vesz fel, miközben a valószínűleg rovar alkatrész elolvad a nyelvén. Édesjézus, ez de kibaszott undorító!*
Mindjárt hányni fogok. *Nyögi ki, most már őszintén, és kis kétségbeeséssel néz Alízra.*
Kérlek mondd, hogy nem fogok kipusztulni valami mérgezésben. *Szegény lány, valószínűleg azt hiszi, tökéletes színész, mert fogalma sincs róla, mit művel. A stressztől kezd leizzadni, a homloka már fénylik, és a tanárhoz fordul, aki türelmetlen intéssel engedi őket az útjukra. Alíz tenyere keselyűket megszégyenítő gyorsasággal ragadja meg a karját, és engedelmesen követi a lányt, aki a gyengélkedő felé indul (remélhetőleg). Ahogy becsukódik mögöttük a terem ajtaja, suttogva megvallja a bűnét.*
Lenyeltem egyet Alíz!!! Most mi a faszt csináljak? *Remélhetőleg nem valami illegális doppingszer, mert azt sose fogja tudni megmagyarázni az edzőjének.*
Dobos Alíz
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Dobos Alíz, Karpena, Harmadik évfolyam #143292 / 2023.06.19. 10:33:18
*Fogalma sincs, hogy mi ez a hullámvasút, amire folyton felkapaszkodnak, de Máté érzelmi ingamozgását egyelőre elnaplózza egy következő hétvége talányának. Most nehezebb feladat előtt áll, mint a férfiúi büszkeség, amivel durván visszakeveri a fiú a kezdőpontra magukat.*
Ó-oké. *Súgja vissza bizonytalanul. Megpróbál teljes mértékben a feladatra koncentrálni, félállásban meg Máté szerencsétlenkedéseit is felügyeli, de a katasztrófát nem tudja így sem elkerülni. Ez az egy szerencsétlen komponens, ami rá lett bízva a srácra úgy kerül szétszórásra, mint esküvőkön a rizsszemek.*
Mit csinálsz?! *Sikkant suttogva a gyászos jelenetre. Az üstben az egészben lehulló szárnyak zöldes színt adnak a bájitalnak. Ez nem jó, nagyon nem. Elfojtott dühvel pörgeti a tankönyvet, hátha talál valami ellen variációt, de Popper tanár úr úgy jelenik meg felettük, mint egy horgas keselyű.*
Minden rendben? *Kérdezi tőlük színtelen hangon a férfi, nem is rájuk, inkább az üstre fókuszálva. Jaj ne! Alízt elönti mindenféle rémálom kép arról, hogy egy egyest húznak a jegyei közé. Nem mintha a BIT lenne a kedvence, de… a fenébe is, szeretné tartani a tökéletes átlagát! Úgyhogy bár sosem volt jó az improban, most megpróbálkozik.*
Máté rosszul van! Remeg a keze meg hányingere van. Tiszta sápadt. *Reménykedve a partnerére néz, hátha ettől le tud fehéredni parancsszóra. Ha az nem is, akkor meg nagyon ajánlja, hogy az előző izgalmakból maradjon még valami látványos kínlódásra ereje a srácnak.*
Felkísérem Rózi nénihez! Majd bejövök az egyik faktos órára és megcsinálom a feladatot. De szerintem most nagyon fontos, hogy Máté eljusson a gyengélkedőre, igen! *Várakozóan fixírozza Poppert, hátha jófej lesz és kiengedi. Ilyen mentőakciót még sosem csinált és ettől egyszerre érzi borzasztóan átlátszónak magát, másrészt megerősíti, hogy így hihető a sztori.*
Benkovszky Máté
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Benkovszky Máté, Karpena, Harmadik évfolyam #143291 / 2023.06.19. 10:33:01
Nem tudom. *Motyogja maga elé, ahogy megereszkednek a vállai. Valami régi bánat emléke kúszik a szemeibe, és akármennyire is irracionálisnak érzi, neheztelni kezd Alízra, mintha miatta érezné magát ilyen rosszul. Úgyhogy a további kérdésekre már csak rázza a fejét, és a terembe érve lerámolja a cuccait a pad mellé. Amíg előszedi a felszerelését, még durván odasuttogja Alíznak.*
Áhh, igazad volt, felejtsük el az egészet. *Nem érti, miért ilyen nehéz megtalálni a közös hangot másokkal. Világ életében egy közösség tagja volt, az ideje nagy részét mások társaságában töltötte - haverok és csapattársak, egy és ugyanaz. Most viszont olyan, mintha egy másik világban rekedt volna, és fogalma sincs, hogyan közeledjen a diáktársaihoz.
Lelke rajta, igyekszik követni a lány utasításait, és a harmadik “nem, ez nem az” után meg is találja a megfelelő komponenst. A szárított, a bogarak kitinpáncéljára emlékeztető valamiből beleszór egy fél tégelyt a mozsárba.*
Ööö mennyi is kell ebből? *Les bele a könyvbe a lány felé hajolva. Aha, aha, nagyjából a fele is elég - most pánikban próbálja visszaöntögetni a cuccot, mire néhány darab a pad tetejére és az üstbe is beleszóródik. Ajjaj, ez biztos nem jó.*
Dobos Alíz
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Dobos Alíz, Karpena, Harmadik évfolyam #143290 / 2023.06.19. 10:32:55
Dicsekedni? Kinek? *Nem hangzik úgy, mint akit zavar az ötlet. Csak éppen nincs túl sok barátja, akik előtt menőzhetne Mátéval - már ha a fiú egyáltalán értékesnek számít az iskolai ranglétrában.*
Mmm, nem tudom. Mit mondhatok? Egy csókot? Vagy azt, hogy összejárunk, hm? *Még maga sem biztos, hogy meddig menjen a vicc keretein belül, ahogy az sem tiszta, hogy ez most feltenné-e arra a bizonyos térképre, vagy inkább levenné róla. Nem tudja hogyan kellene bánni a fiúkkal. Az anyja szerint ők csak ilyen izgalmas kis kitérők, de semmiképp sem biztos pontok egy nő életében. De még nem érzi magát nőnek… és így még nehezebb eldönteni, hogy mit kellene tennie a fiú kérdéseivel kapcsolatban.
A válaszokra viszont még várnia kell kicsit, mert sikerül néhány perccel az óra kezdete után befutniuk végre. Ó, és egy párba osztják őket! Nagyon jó. Most nézte végig a harmadik évfolyam, hogy együtt érkeznek és ha még kicsit susmusolnak is a bájital kavarás közben, tutira elindul valami pletyka. Ezt szeretné a srác? Valószínűleg, mert tényleg nem fogja be. Felüti a könyvüket a táblán jelzett oldalszámon és elmélyül a leírásban, mielőtt válaszolna.*
Mindenre. Add ide a szivárványlepe szárnyakat, meg kezd el megtörni a mozsárban a szárított fülikét. Ne azt, hanem a rozsdaszínűt. *Krákog egy kicsit Popper tanár úr, de Alíz nem annyira veszi a szívére. Helyette nekiáll dolgozni a feladaton, hátha az üstbe mártott kanál zaja majd elüti a beszélgetésüket.*
Benkovszky Máté
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Benkovszky Máté, Karpena, Harmadik évfolyam #143289 / 2023.06.19. 10:32:42
*Alíz bocsánatot kér, ő meg csak simán zavarban van. Nem tűnik túl elégedettnek a lány, nem úgy néz ki, mint akinek ez volt a napja fénypontja - de annak kellett volna lennie, nem? A rossz érzések csak fokozódnak, mikor a csaj simán megoldja a kijutásuk problémáját. Néhány pillanatnyi habozás után megnyújtja a lépteit, hogy utolérje Alízt.*
Meg nem történtté tenni? Nem akarsz vele… eldicsekedni vagy nem tudom? *Mióta lett ő szégyellnivaló?*
Mármint érted, ez megtörtént. Vagy nem ezt akartad? *Köszönhetően a csodálatos ötletének és a folyosón eltékozolt, beszélgetéssel töltött perceknek épphogy az óra kezdete előtt érnek a teremhez, utolsóként.*
Örülök, hogy sikerült idetalálnotok. Ma párban dolgozunk, a többieket már beosztottam, úgyhogy ti gyertek ide az első asztalhoz. Az órai munkára jegyet kaptok. *Úgy néz ki, mint akinek hamarabb jött a karácsony: ha Alíz jó bájitaltanból, akkor ez egy ingyen jó jegy, amíg ő hátradől és próbálja nem összekutyulni a dolgokat.*
Erre is sokat készültél? *Próbál diszkréten suttogni, de a csendesség nem az erőssége.*
Dobos Alíz
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Dobos Alíz, Karpena, Harmadik évfolyam #143288 / 2023.06.19. 10:32:19
*Összezavarodik, amikor kiderül, hogy sokkal ártatlanabb ez a helyzet, mint gondolta. Szóval itt nem lesz semmilyen csók? Nem dolgozik most benne elég gyorsan a tagadás, mert két másodperccel később már az ajkaira nehezedik a fiú szája. Száraz, érzelemmentes érintés. Olyan, amit az év elején kapott a Petitől. Ott is valami hasonló túlesős-sztoriban volt. Egyszerűen nem engedi a szívét ezekhez a helyzetekhez, mert akkor szomorúan felismerné, hogy valami se nem adok, se nem kapok szituációt teremt azzal a kevés számú fiúval, akivel összesodorja a sors.*
Hát, ne haragudj. *Préseli ki, bár zavart vagy szégyent továbbra sem érez. Egy csók nem lehet a világ! Legalábbis akkor nem, amikor ennyire nem történik semmi sem a mellkasában utána. Mert hogy olvasott erről, bizony. És a regényeiben a latba sokat nyomó csókok mindig féloldalas leírást kaptak.
Elfordul tőle Máté, úgyhogy jobb híján ő is a falhoz fordul. Mondjuk nem tudja, hogy mit szeretne csupán érintéssel elérni a srác. Előkerül inkább a pálcája.*
Gyere mögém. *Kéri a fiút, hogy egy könnyű bűbájjal felfedje a fal mágia-mechanizmusát. Ahha. Egy S betűt rajzol a levegőbe, összekötve a fal mintáját eggyé és ismét megtörténik a vízszerű járat. A pálcát hamar elrejti és előre indul, várhatóan Mátéval a nyomában.*
Szóval félreértettelek. Akkor ezt tekinthetjük meg nem történtnek, igaz? *Nagyot sóhajt a földszinti, alacsony forgalmú folyosó levegőjéből. Órájuk még együtt lesz - terve szerint mire átlépik a BIT tanterem küszöbét úgy fognak tenni, mint akik nem estek át egy gépies szájon át lélegeztető akción. Brrr.*
Benkovszky Máté
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Benkovszky Máté, Karpena, Harmadik évfolyam #143287 / 2023.06.19. 10:32:09
*A lány lehunyja a szemét, ő pedig hallhatóan nyel egyet, mert tudja, hogy most jött el az a pillanat, amikor be kell teljesítenie valamit, amit várnak tőle. Ehelyett a szerencsétlen kérdést dobja kettejük közé, mint egy akadályt, de Alíz nagyjából rögtön félresöpri, és még csak magára sem veszi. A picsába.*
Essünk túl rajta? Ez nem egy napirendi pont! *Fortyan fel, és úgy érzi, örökre puhapöcs lesz, ha most nem smárolja le a lányt. Szerencsére Alíz még úgy érzi, magyarázatot kell szolgáltatnia, honnan is jött ez a következtetés.*
Mi? Na nem nem nem, megvártalak, mert segítettél! És tényleg azt hittem, ez a rövidebb út, csak nem emlékszem, mit kellett csinálni a kijáratnál. *Túl sokáig olvadt be a talanok közé, a szeme és a gondolkodása is arra a világra állt rá, nem a mágiára.*
Merlinre, nem akarom megfogni a melled. Egyébként is, kurva lelombozó, hogy úgy beszélsz erről, mint valami… orvosi vizsgálatról. *Nyilván a lány hibája az egész. De Alíz úgy néz ki, mindenképpen szeretne túllépni a napi feladaton, mert már a vállába kapaszkodik és… csücsörít? Legyen, basszameg. A másik tenyere a lány arcára simít, és egy pillanatra a másik szájához érinti a sajátját. Nincs bizsergés, nincs izgalom, pedig Alíz arca igazán szép, de bármiféle hangulaton már hatszor átment a lány verbálisan egy teherautóval, aztán még ki is szállt, hogy megtapossa.*
Na, ez is megvolt, mehetünk tovább. *Engedi el a lányt, igazodva a minden-mindegy stílushoz, és a falat tapogatja, ahol a kijáratnak kellene lennie.*
Dobos Alíz
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Dobos Alíz, Karpena, Harmadik évfolyam #143286 / 2023.06.19. 10:31:56
*Megkapaszkodik a féloldalas táskájának pántjába, de csak azért, mert hülyén nézne ki, ha csak lógatná a karjait maga mellett. Máté keze a könyöke és az oldala között csúszik át, hogy a derekára tapintson. Eközben Alíz úgy figyeli a jelenetet, mint aki fejben már a bájitaltan órán ül és a kikutyult főzet reakcióját várná. Ja! Tényleg. Most nem nézelődni kellene, hanem becsukni a szemét. Engedelmesen lehunyja a pilláit és várakozik a csók előtti pillanatra, amikor a fiú lélegzetét az arcán érzi. De semmi ilyesmi nem történik, csak valami hülye kérdés érkezik a szűkös átjáróban.*
Mi van? Te meg miről beszélsz? *Kérdez vissza zavarodottan.* Nem kavarok senkivel. Csak essünk túl rajta. Szeretnék menni az órámra. *Biccent állával a mozdulatlan fal felé. Máté úgy néz vissza rá, mint aki élete legbonyolultabb egyenletével birkózik éppen meg, úgyhogy Alíz türelmetlenül folytatja.*
Megvár a fiú, mi vagyunk az utolsók. Behív egy alig kivilágított, elszeparált lépcsősor végére és nem enged ki. Nem vagyok hülye. *Megkocogtatja kicsit a halántékát. Most mondta el, hogy egy csomót tanult a jóslástan dolgozatra is. Nem egy vele egyidős srác fog kifogni rajta.* Vagy mi? A mellemet akartad megfogni? Esküszöm nem csak a pulóver előnytelen, tényleg nem sok minden van itt. Szerintem jobban jársz azzal, ha lesmárolsz. De nekem mindegy. *Csak döntsön ugye a fiú. Ránéz a telefonja kijelzőjére, máris hét percet elmajomkodtak itt lent. Még mindig nem csinál semmit a másik, úgyhogy megadóan megkapaszkodik a fiú vállában. Na? Így jó lesz akkor?*
Benkovszky Máté
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Benkovszky Máté, Karpena, Harmadik évfolyam #143285 / 2023.06.19. 10:31:51
*A lány halk, de határozott önbizalommal jelenti ki, hogy mindenre válaszolt. Elég meggyőzőnek tűnik tőle - még talán meggyőzőbbnek is, mint amikor ő hangosan veri a mellkasát valamiért. Bólint a nevére, és örül, hogy helyreáll a világ rendje, ahol mindenki a környezetében ismeri a nevét, és tudja róla, hogy mit csinál (persze neki nem a pergamen felgyújtás jut eszébe).*
Aha, úgy értem, én is azt utálom a legkevésbé. Már a mágikus tárgyak közül. *Mert amúgy a testnevelést választaná, az örök megúszósként. Egy darabig csak bámulnak egymásra, aztán Alíz felteszi azt a kérdést, amitől lecsúszik a válla a falról, amivel eddig támaszkodott, de gyorsan újra felegyenesedik.
Felrémlik neki az egyik győztes meccs utáni buli, ahol a Krisz a nyakába dobta a karját, és a fülébe ordította: Akármelyik csajt megdughatod ma este, mind átmegy hokikurvába, amikor nyerünk! Összeakadó nyelvvel mutatott végig a szobán a srác, és helyesbített, hogy persze az első sor választ először. Úgy beszélt a lányokról, mintha ők is csak elvehető trófeák lennének. Akkor nem válaszolt, mert akkor már meggyőződése volt, hogy ha megszólal, mindenki rájön, hogy még sosem volt senkivel. Most valahogy Alíz is úgy viselkedik, mintha ez járna neki, mintha nem egy névvel és személyiséggel rendelkező lány lenne, csak valami eldugott élmény egy sötét átjáróban, csak néhány percnyi izgalom.*
Ööö én nem tudtam, hogy ez is opció. *Most hogyan kéne ezt csinálnia? Itt nincs alkohol, vagy zene, hanem valami steril kényelmetlenségen osztoznak csak. Közelebb lép a másikhoz, és a derekára teszi a kezét - hálás a ruha szövetéért, mert biztos nyirkos a tenyere már az stressztől. Hirtelen a merevedési zavarok, amivel eddig csak spam e-mailek képében találkozott már nem is tűnnek olyan elképzelhetetlen problémának. Oké, ez is csak egy kis izgalom, mint a meccsek előtt - nem szabad lefagyni. Mégsem tudja, hogy mit csináljon a kezeivel - karolja át a lányt? Vagy csak nyomja a falhoz, ahogy a filmekben látta? De ott elég nehéz volt komolyan venni a sztorit, tekintve, hogy a nő beszállt egy liftbe a földszinten, a harmadikon meg már nem volt rajta a felsője.*
Te ilyen mindenkivel kavarós lány vagy? *Ez az egyetlen menekülőút - ha úgy tesz, mintha derogálna neki Alíz. Ettől hirtelen máris fontosabbnak érzi magát.*
Dobos Alíz
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Dobos Alíz, Karpena, Harmadik évfolyam #143284 / 2023.06.19. 10:31:35
Hát így működik a beszélgetés. Amíg nem szól közbe a tanárnő. *Megvonogatja a vállát, még nem ismeri a kollektív büntetést. Abban a pillanatban, hogy az ő dolgozatára is egyest osztanak majd, soha többet nem fog segíteni senkinek sem.*
Mindenre tudtam válaszolni. Sokat készültem. *Mindig, mindenre. Tudja ajánlani a fiúnak sok-sok szeretettel. A diáktársalgóban, vagy a könyvtárban szokott készülni, de nem ajánlja fel, mert hamarjában valami mágikus átjárót nyit a srác. Ez klassz! Figyelmesen várakozik, beissza a mozdulatot, ezt fogja használni később, az tuti! Gondolkodás nélkül követi a fiút a nyirkos-hűvös lejáróba. Itt már óvatosabb, bár maguk a fokok nem tűnnek csúszósnak. Azért a falba nem fog kapaszkodni, az olyan dedós lenne.*
Alíz. Te pedig Máté, ugye? *Még a biztonság kedvéért visszakérdez. Elég nagy hírverése volt a fiúnak. Na nem az évközepi kezdés miatt, az itt elég gyakori. Inkább azért, mert az első napján kigyújtott valami pergament az átváltoztatás órán, és a wasser helyett csak a tanári asztalra röptette az égő tárgyat. Kálovics tanárnő nem volt lenyűgözve, de nem szidta meg. Ő nem olyan büntetős figura, inkább a türelmes.
Kicsit visszhangzik, ahogy a cipő sarkaik kopognak. A fiú mögött marad, ha előre esik, legyen ami tompít, nem igaz? De nem esik hasra senki, csak megérkeznek az aljára és Máté úgy tűnik nem akarja kiengedni. Óóó! Hát erről van szó!*
Tessék…? Ja, izé, az MLI. Az klassz. *Várakozóan pillant a fiúra, aki csak visszadobja, hogy ő mit szeret. Most akkor mi lesz? Vár valami rámenős lépést, de nem történik semmi.* És most…? Mármint, megcsókolsz, vagy mi lesz?
Benkovszky Máté
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Benkovszky Máté, Karpena, Harmadik évfolyam #143283 / 2023.06.19. 10:31:30
*A lány épp készülne belebújni a telefonjába, ő pedig úgy érzi, minimum egy ínhüvelygyulladástól és nyakfájástól kímélte meg azzal, hogy leszólította.*
Várj, ez így működik? Ha elsuttogtam volna a többi kérdést, akkor azokra is megmondod a választ? *Ez pont úgy néz ki, mint egy eltékozolt esély egy kettesre. Kicsit zavartan vakarja meg a tarkóját az érdeklődésre, de valami csak onnantól gyengeség, ha szégyelled, nem?*
Nem túl jól. Neked? *Reméli, nem az a típus a lány, aki előadja, hogy semmit nem tanult és szörnyű lett a dolgozata, aztán visszakapja hibátlanul.*
Ó várj, tudok egy rövidebb utat! *Gyúl ki a villanykörte a feje felett, mert az egyik léglabdás srác megmutatta neki a titkos átjárót, amivel rögtön a BIT teremre merőleges folyosóra lehet érkezni. Az egyik vastagon díszített, kopott-arany keretes festményhez lép, és megérinti az indás mintázatot az egyik sarkon. Erre a kép melletti kőfal vízszerűen hullámozni kezd, ő pedig pont úgy néz ki, mint aki tudja, mit csinál. Végigbizsereg a bőrükön a határvonal, és egy lépcsőház-szerű lejáróba érnek, ahol a fal tövében kékes lidércfények mutatják az utat. A hátuk mögött lezárul a bejárat, ahogy mindkettejük talpa megérinti az első lépcsőfokot.*
Egyébként hogy hívnak? Bocs, a nevekkel még eléggé bajban vagyok. *Eszébe sem jut, hogy illene bemutatkoznia, vagy hogy talán Alíz nincs tisztában élete központi tragédiájával, miszerint márciustól rendes iskolába kell járnia, ezért simán lehet, hogy egy aranyhal memóriájával ruházza fel fejben, hogy három év alatt nem sikerült megtanulnia legalább a Karpenások neveit.
A csigalépcső alján rájön, hogy nem emlékszik, hogy kellene rávennie a masszív kőfalat, hogy kijussanak. Basszameg. Mindegy, úgy tesz, mintha nem lenne semmi gond, és összefont karokkal dől neki a nyirkos falnak, ahogy a lányt nézi - mintha ez teljesen normális lenne, hogy leállnak a gyászos sötétben némi csevegésre. Nem tudja, mi a terv - talán az, hogy majd csak erre jár valaki?*
Ööö mi a kedvenc tárgyad? *Kicsit felhúzza a vállát, ahogy rájön, mennyire kibaszott cringe ez hangosan kimondva. Mi lesz a következő, mint valami 8 éves kislányok megbeszélik, mi a kedvenc színük?*
Dobos Alíz
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Dobos Alíz, Karpena, Harmadik évfolyam #143282 / 2023.06.19. 10:30:28
*A késő délután fénysugarai szakadozva vetülnek a dolgozatára. Öt perccel az óra vége előtt fog végezni. Kihúzza magát, megmozgatja a vállait, ami inkább a görnyedéstől fájdogál, semmint a teszt miatti stressztől. Éppen összefűzi ujjait a hasán, amikor Máté fojtott hangja megüti a fülét. Mi a fene. Nem fordul hátra, csak némi érdeklődést mímelve egy csomag zsebkendő iránt, kissé oldalra fordulva visszasúgja a választ. Más interakció nem történik. És hogy Lenke néni miért nem avatkozik közbe? Több válasz is lehetséges. Talán nem akar olyasvalakinek szólni, aki egy újabb évnyi kitűnőség felé menetel, vagy úgy van vele, hogy egy jó válasz még nem fogja Mátét megmenteni. Mindenesetre egy jelentőségteljes pillantáson kívül nem oszt semmi egyebet Alíz nyakába. Visszakanyarog a padjához, összepakol, nem siet, úgyhogy utoljára lép ki a teremből. Már csak egy órájuk van úgyis. A zsebéből előkerül a méregdrága mPhone, de csekkolni már nem fogja tudni, mert meglepetésére társaság várja a reneszánsz festmények alatt. Befékez, amikor az összepillantásukra meg is állítja őt a fiú.*
Mondd csak. *Egyikük sem köszön. Naphosszat ugyanazokban a termekben ülnek, miért tennék?*
Ahha… *Fura gyerek - állapítja meg azonnal. Mi az, hogy nem találta még ki?* Nincs mit. Csak kérdeztél, én meg válaszoltam. *Nem is gondolt erre igazán segítségnyújásként. Akkor lemásolhatta volna a teljes lapot róla Máté, nemigaz?* Hogy ment a többi feladat? *Udvariasan visszakérdez, ahogy megindulnak a folyosón. A negyedórás szünet hamar elillan, ha most a harmadikról le kell jutniuk a földszinti BIT terembe.*
Benkovszky Máté
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Benkovszky Máté, Karpena, Harmadik évfolyam #143281 / 2023.06.19. 10:30:12
*A jóslástan teremben ülnek, a levegőben teafű illata lebben a huzattal összhangban, neki pedig a levendula és citromfű párájától valószínűleg kevésbé kellene stresszesnek éreznie magát, de összevont szemöldökkel, dacosan összepréselt szájjal nézi maga előtt a padján fekvő papírt. Aminek a nagy része reménytelenül üres. Már csak öt perc van a csengetésig, ő pedig elkenődve emeli fel a kezeit a plafon felé, nyújtózást mímelve, amíg az előtte ülő, vékonycsontú lány válla fölött próbál átlesni néhány válaszért. A gerince hangosan roppan a mozdulattól, mire a karpenás lány hátrakapja rá a fejét, de bocsánatkérés helyett a szeme kétségbeesetten tapad a másik papírjára, de nem látja a kérdésre a választ, csak egy gyöngybetűs mondatkezdeményt: A tarot kártya nagy arkánuma… nem látja. Picsába.*
Hány lapos az a szar? *Súgja kétségbeesetten maga elé, mikor halkan meghallja a választ - fogalma sincs, ki volt a jótét lélek, de gyorsan lefirkantja a súgást. Az óra végén valamelyik jó pontokat gyűjtő, magában csak strébernek címkézett ember végigszalad a padok között, és beszedi a dolgozatát, ő pedig a táskáját a vállára kapva kilép a teremből szinte az elsők között - álmos, hétfő délután, már alig lézengenek a folyosókon. Egy váratlan impulzusnak engedelmeskedve megvárja a lányt, aki halványan ismerős neki a társalgóból, bár nem sokat van ott, de úgy sejti, ösvénytársak lehetnek.*
Hé, bocs, van pár perced? *Szól a rövid hajú lány után, aki nagyjából egymagas vele. Hát ezért nem látott tőle semmit!*
Csak meg akartam köszönni. Már ha te segítettél, persze. Ha nem, akkor meg… nem tudom, még nem találtam ki. *Laza félmosoly, ami elfedi, hogy leginkább fogalma sincs, hogyan kellene a diáktársak szociális hálójában elnavigálni.*
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!