A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Martion és Marót > A Martion környéke

Birtokhatár - út Marótra

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (1)  Könyvjelzők  Régi üzenetek (0)  Események (0)

hozzászólás megjelenítése.

4092 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Kolozsvári Villő
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kolozsvári Villő, ELTE EMK #4092 / 2019.02.19. 22:50:11
*Próbálja felfogni Levi szavait és a múltat ott hagyni, ahol annak a helye van. Mégis piszok nehéz, főleg, hogy a terhet egyedül cipeli és nem is akarja, hogy más legyen. Még azt hitte, hogy itthon minden könnyebb lesz! De... legalább már olyan emberek között van, akiket ismer és szeret...
Ahogy felpillant, ugyanazt véli látni, amit ő érez irántuk. Képes lenne tényleg megtagadni egy barátjának a segítségkérését, csak azért, mert fél? A kiskamasz éne most nagyon haragudna saját magára.
Mélyet sóhajt, majd teljesen a jelenre koncentrálva hátradől és latolgatja a lehetőségeket.*
Hogyha azt egy kicsivel pontosabb személyleírást, utána kérdezek bátyáméknál, hogy elő tudnak e kaparni bármilyen használható infót róla... hátha akad egy kiindulási pont, amin el tudunk indulni. *Igen, ez a helyes út. A démonaival meg majd megküzd máskor.* De ígérd meg, hogy nem fogsz egyedül csinálni semmit. *Cseberből vederbe.*
Tsicsói Tatros
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Tsicsói Tatros, Diákmentor, ELTE Elméleti Mágia kar hallgatója #4091 / 2019.02.19. 22:41:00
*Nem biztos benne, hogy ugyanaz játszódik le Villőben mint az ő fejében. Egyfelől egészen más kapcsolata van már Levivel mint annak idején és a lány szegény, még csak most esett vissza közéjük, ki tudja milyen élmények után. Ellenben ő itt volt végig, a kétségbeesésbe, a majdnem feladásba és a megkerülésbe. Azóta is töretlenül itt van Levinek mikor csak kell és akkor is ha épp nincs rá szükség.
Képtelen lenne nemet mondani, már csak emiatt a ragaszkodás miatt is és ha mellé telepszik a fiú, oda is biccent neki. Azért elég egyértelmű, hogy egyikük sem kötelezné a másikat arra, hogy beleálljon valamibe, amibe nem akar. És, ahogy Villő arca elfehéredik úgy mereng el azon, hogy talán az ember mindig hamar tesz meggondolatlan kijelentéseket. Mint, hogy bármi van is, segítenek. Aztán meg arra gondol, hogy számára ez egyértelmű és lehet ez is furcsa valahol.
És bár kettejük nevében nem beszél, azért halkan biztosítja a fiút, hogy ha tud, segít. Persze, hogy úgy tesz... bár tényleg, fogalma sincs, hogy álljanak egy helyzetbe, amit a gemmáriusok nem tudnak megoldani. Majd ők meg igen? Neki ez nagyon elrugaszkodott, de persze meg kell próbálni. Ha fontos. És mivel hangsúlyosan az...
Bár a hangulatot mindenképpen megöli a felvetés. Villő még mindig méla arcára pillant és tudja, hogy rengeteg dolog van, amiről nem tudnak.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #4090 / 2019.02.19. 22:28:45
[HKM szombat]

*Bár Fecske meg-megszólal, Veréb mélységes csöndbe burkolózik. Mindegyiket megérti...és azt is tudta, ha ezt most felhozza, a lányok nagy eséllyel beleugranak valami ismeretlenbe a kedvéért. Azt viszont már aligha hiszi, hogy ezt össz-vissz hárman megoldják, Szandi ő meg Ádám. Plusz nagyon félti mind kettőt, de a szőke irányába már katlan mélységű rajongás is húzza, még ha ezt nem is fogja világgá kürtölni. Elég nyilvánvaló lehet így is, hogy állandóan a nyakán lóg. Hagyhatna maguknak pár hónap nyugalmat, és kamasz-szerelmes bújást. De képtelen beletörődni a gondolatba, hogy Szandit megbénítja újonnan felfedezett betegsége. És szinte...ha kinyújtaná a kezét...lehet el is érné a megoldást. De segítségre lesz szükségük, és nem ismer ezen a kettőn kívül mást, akikre rá merné bízni grandiózus terveik titkát.*
Figyeljetek...nem kell belemennetek semmibe, amit nem akartok. Ez nem olyan falhoz állítós, hogy most akkor nem vagytok elég jó barátok, ha ezt nem vállaljátok be a kedvemért. Lassan elemelkedik Villő mellől, hogy áttelepedjen Fecskéhez. A rövid idő alatt is elgémberednek a tagjai a nagy feszülésben.*
Ezt a bizonyos illetőt történetesen a hatóságok is keresik. Nem gondolom, hogy teljesen veszélytelen... De nem is úgy kell elképzelni, hogy most feldobjuk a hátunkra a sulitáskát és neki indulunk, mint az őrültek.
*Nyomozásra lesz szükség, legalább három különböző oldalról. És bár első körben talán a lányok azt gondolják nem hasznosak, vagy nem tudnának hozzá tenni...Levi tudja, hogy mind a kettőjüknek pótolhatatlan képességeik vannak, aminek igencsak hasznát vehetnék egy efféle kaland során. Legalábbis akkor, ha azt szeretnék, hogy ne legyen sírás a vége.*
Kolozsvári Villő
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kolozsvári Villő, ELTE EMK #4089 / 2019.02.19. 22:16:30
*Bátorító mosolyt küld Levi felé, hátha ezzel segít kicsit leküzdeni a másik aggodalmát. Hiszi, hogy nincs olyan, amire nemet mondana, hisz szereti őket, lenne bármi ami azt mondatja vele, hogy nem lenne képes elmenni értük a végtelenségig? Hisz mégis... mi problémája adódhat egy tizenéves fiúnak?
Aztán ahogy szépen lassan csordogálnak az információmorzsák, úgy hervad le az a mosoly is az arcáról. A lányig még kusza a dolog, de teljes mellbedobással rá is állna nyomban, hogy keresésre induljon - már ami az első fellángolást illeti -, majd szépen lassan kúsznak elő a kérdések a fejében és próbálja kirakni a hiányos kirakóst. Kezd aggódni ő is, hogy mibe akarja keverni magát a fiú, mikor épp csak túlélt egy dimenzióugrást...
De ahogy meghallja a kulcsszót, minden érzelem az arcára fagy. Kósza emlékképek ostromolják meg a tudatát, amiket próbált minél mélyebbre elzárni magában. Nagyot nyel és inkább a takaró ráncait bámulja maga előtt nagy elánnal. Nem tudja, hogy mégis mit mondhatna. Túlságosan fél a következményektől, mert nála a veszély már egy konkrét esemény- De minden idegszálával azon van, hogy leküzdje a görcsöt a bensőjében, ami galád módon hatalmába kerítette.*
Tsicsói Tatros
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Tsicsói Tatros, Diákmentor, ELTE Elméleti Mágia kar hallgatója #4088 / 2019.02.19. 21:54:54
*Biccent a fiú felé, kis mosollyal, hogy mondja csak nyugodtan és türelmesen kivárja, amíg Levi nehézkesen kinyögi, hogy miről van szó pontosan. Abban persze nem sok a ráció, hogy majd az ő képességei felülemelkednek a gemmáriusokén, akik ugye tényleg nem találják meg a lányt, de erről a részről ugye nem tud, szóval kíváncsian és valóban, kellően értetlenül figyel. Nehezen buknak fel a lényeges információk, de úgy fest, hogy mind a két lányba szorult némi türelem.*
Veszélyes. *Megismétli a szót és figyeli a fiú arcát. Nem titkolt aggodalom ül meg a vonásain már csak azért is mert ha tehetné, akkor mindentől távol tartaná Levit, ami egy cseppet is veszélyes. És ha a fiú önszántából keresi ezeket a helyzeteket? Akkor meg mi mást tenne mint, hogy segítene? Legalább tudná végig, hogy mi történik és lenne lehetősége ott lenni, mikor kell. Hiába minden, neki még nagyon közeliek az emlékek, amikor rettegett, hogy soha többet nem látja a barátját. Fogalma sincs a fiúnak arról, hogy miket éltek meg az itthoniak.
Valószínűleg őfelőle egyébként sem kérdéses, hogy segít amiben csak kell. Ismeri már ennyire Levi is; így nem mond mást, csak Villőre pillant ha a lány megszólal. Nem mintha az arcára ülő aggodalmat csak úgy letudná most mosni.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #4087 / 2019.02.19. 21:25:44
[HKM szombat]

*Nem tűnik fel ennek a tökelütöttnek semmi. Annyira pörög benne az adrenalin. Erre ugyanis nem kért engedélyt, sem Szanditól, sem Ádámtól. Ezért aztán megfelelő mód burkoltan kell fogalmaznia, hogy mindenki jogait biztonságban tartsa.*
Iigeeen....igen tudooom. *Elhúzza a mondat végét és megmasszírozza a halántékát. Fecskére pislog segélykérően, de őszintén... olyan sokat segített neki a lány az elmúlt időszakban, hogy szégyell újabb szívességet kérni. És Veréb?! Épp csak hogy újra feltűnik az életében, és máris behúzza valami hülyeségbe. Összeszorítja az ajkait, és most a nyakát masszírozza. Hátha levezeti a stresszt. Hatásszünetből nála sincs hiány. Hogy miről van szó?*
Meg kell találnunk valakit. Ennél a valakinél ugyanis lehet, hogy van valami. De az is lehet, hogy lópikula nincs nála.
*A csúcsos mennyezetnek magyaráz, hogy ne lássa az értetlenkedő arcokat, amik valószínűleg úgy merednek rá, mint egy idiótára.*
Erről a valakiről csak azt tudjuk, hogy néz ki....de képünk az nincs. És a teljes nevét se tudjuk. Mondjuk úgy...ő az elveszett lány. De nagyon...naggggyon fontos, hogy rábukkanjak.
*Kicsit nehezített a pálya, tisztában van vele.*
És még nem biztos, hogy beszélhetek erről részletesen nektek. De tudnom kell, hogy ha oda kerül a helyzet, akkor segítenétek-e.
*Villőre sandít.*
Azért körítek, mert valószínűleg veszélyes...
Kolozsvári Villő
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kolozsvári Villő, ELTE EMK #4086 / 2019.02.19. 21:13:44
*Fülig ér a szája és örömmel fogadja a gratulációkat is - már ami a szavakat illeti. Épp Tatrosra terelődött a figyelme, ahogy Bagoly mellette kötött ki és a hirtelen ölelésre érezhetően megmerevedik, de csupán egy pillanatra. Gyorsan visszaölelget, hátha nem vette észre a másik és az arcára is gyorsan visszakerül a mosoly.*
Ámen. *Kacarászik a jókívánságokon, majd odakacsint a lánynak. Majd együtt a nyakukba veszik az egyetem minden zegzugát és egymást viszik a tutiba. Efelől nagyon kétsége sincs.
Miután leül a lelkendezés, minden figyelmét a fiúnak szenteli. Vár, vár, de mivel nem jön érdemben infó, a szemöldöke szalad a magasba.*
Figyelj... *Hatásszünet, csak hogy kellően megalapozza a mondandója súlyát* ...minek ez a nagy körítés? Úgy is tudod, hogy számíthatsz ránk Ez egy szent hely, nincs itt helye ellenvetésnek. *Vigyorog és tűkön ülve várja a feladat kihirdetését. Már megérte hazajönni!*
Tsicsói Tatros
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Tsicsói Tatros, Diákmentor, ELTE Elméleti Mágia kar hallgatója #4085 / 2019.02.19. 20:43:28
*Csak azért sem szakadnak meg mert ha már késett a fiú, akkor legyen türelemmel, nem? Ettől függetlenül, mikor a sztori végi kacagásnak is annyi, ő már odafordulna Levihez, csak ugye Villőnek még van mondandója. Az érdeklődése nyilván képes osztódni így, ahogy elhangzik az infó összecsapja a tenyerét.*
Merlinre már, ez óriási! Megint egy suliban leszüünk! *Szóval igazából tőle nem fog szabadulni a szőke, ennek örömére pedig meg is lóbálja a feje fölött a karjait. Fel azért nem tápászkodik, ehehe.*
Mondanám, hogy beviszlek majd a tutiba, de még mindig nem vagyok elég partiállat. *Szomorú vagy sem, ez van. A végén majd még így is Veréb lesz az, aki beviszi őt, mi? Nem lepődne meg rajta. Ha meg Levi felméri akkor ingatja a fejét.*
Mondhatod! *Neki most nincs mit bejelentenie. Nagy az idill, sok a mosoly és boldogság. Éppen csak sikerül mindig eltekinteni a jövőtől, ez pedig egyelőre remek is így.*
Miről lenne szó? *Lehet akármilyen titokzatos Bagoly, őt nem tántorítja el úgysem. Segít ha tud, mindig, mindenben. Ez már csak így megy! És ha ott maradt a teljes matrac számára akkor visszadől és megtámasztja az állát, hogy úgy nézzen fel a kettősre.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #4084 / 2019.02.19. 20:26:11
[HKM szombat]

*Illedelmesen megvárja, hogy a csajok befejezzék a csacsogást, de türelmetlenség tükröződik a gesztusain. Az ahogy toporog, meg várakozik...egyértelmű, hogy komoly céltudattal csődítette össze a népet, nem holmi nosztalgia kedvéért. És a HKM mindig a probléma megoldások legjobb színtere volt. Veréb végre befejezi a történetet, ami kábé bármikor jó lett volna újrahasznosításra egy unalmas esős délutánon, de megint visszaszívja a levegőt, mert újra leintik. Mi van máááár?! A hír viszont annyira elfeledteti vele egy pillanatra, hogy miért jött, máris felderül az arca.*
Ne baaassz!! Ez nagyon jó hír! *Aztán önkéntelenül a szőke felé mozdul, hogy mellé üljön le végül. Megölelgeti, gratulál és széles vigyora a füléig ér.*
Sok sikert kívánok, sikeres vizsgákat, jó sok berúgást kúl egyetemi bulikban! *Meg mindent ami ezzel jár. Még Fecske felé pillog, vajon neki is van ilyen nagy bejelenteni valója? Mert Levinek van. Lenne... egyik sem ekkora kaliberű. Leszámítva, hogy megtalálta a jövendőbeli feleségét, de talán kicsit creepy lenne ezt bejelentésként kezelni. Fecske meg amúgy is tudja. De a jogsi, a meló, meg az új bakelit lemezek is felférnek az újdonságok közé. Ha a barna szeretne valamit mondani, azt is megvárja, de aztán már tényleg belekezd.*
Segítenetek kell... de nem mondhatom el miért, és hogy kinek. Vagyis azt elmondhatom végülis...mert kicsit nekem is.
Kolozsvári Villő
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kolozsvári Villő, ELTE EMK #4083 / 2019.02.19. 20:16:43
[HKM szombat]

*Tökéletes időzítés ez a kis összeröffenés. Teljesen kiheverte már a Hold utáni fáradalmakat, elrendezte az utolsó papírmunkákat a suliban - fene se gondolta volna, hogy ennyire macerás, ha keresztfélévben kezdi meg a bulit - és lerendezte az otthoniakat is. Mióta csak hazajött, a szüleire rátört a dili, hogy töltsenek együtt több időt. Persze, megérti, meg próbálják bevonni a fiúkat is, hogy ne legyen annyira feltűnő a dolog, de... van, hogy picit sok már az idillből. Bármennyire imádja a családját, elszokott ettől a folyamatos együttléttől.
Így ő érkezett a leghamarabb és lelkesen fogadta a régi ismerős közeget. Megfogdosott mindent és felmérte az új dolgokat. Azért furcsa érzés, hogy utánuk se állt meg az élet. Vagyis utána... hisz a többiek maradtak.
Ahogy megérkezett Tatros is, be nem állt a szájuk és hatalmas elánnal vetette bele magát a boldog nosztalgiába és boldogan kacarászott az emlékek tömkelegén.
Levi érkeztére odasandít, de pont mondat közepén volt, szóval csupán azután szentel rá figyelmet, hogy azt a roppant fontos momentum felidézését befejezte; hát volt annál jobb, mikor azt az egeret hajkurászták a társalgóban, akit előző este vitt be sutyiban a fagy elől?!*
Nahát, nézzenek oda, majd kicsattan! *Vigyorogva int végre a fiúnak és arrébb és kucorodik egyből, hogy helyet kínáljon neki.*
Várj, várj! *Emeli is a kacsóját, ezzel persze szegény Domiba fojtva a szót.* Mielőtt letesszük a véresküt, meg ilyenek, elmondanám, hogy felvettek az ELTE-re. Szóval, csak közölni akartam, hogy felkészülhessetek rá, hogy most már nem szabadultok meg tőlem. *Vigyorogva húzza ki magát és leginkább Tatrosra pislog, hisz még neki se mondta. És annak a véletlennek különösen örül, hogy egy egyetemen kötöttek ki.*
Jó, most már folytathatod.
Tsicsói Tatros
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Tsicsói Tatros, Diákmentor, ELTE Elméleti Mágia kar hallgatója #4082 / 2019.02.19. 20:01:27
[HKM szombat]

*Köszönik, nem kell aggódni miattuk. Szinte ugyanonnan sikerül folytatni mindent, ahol annak idején abbamaradt: nevetgélve idézik fel a közös emlékeket a ferfex hálóból: az a sok állatka, aki majdnem, hogy kitúrta őket a helyükről, az Ágika-féle kirohanások és az érettségire való véres felkészülés. Ugh, mennyi hülyeség volt annak idején!
Meg eleve az egész Zazis-ügy, amit most nagyon ügyesen kikerülnek, hogy véletlenül se kelljen szót ejteni a majd egy évig tartó gyász időszakról, amibe belenyomta a fejét. Eh, igen.
Mikor Levi felér a létrán éppen azon röhögnek, hogy tesin mennyire ellentétes világot éltek: míg Veréb éppen szekrényt ugrott majd tigrisbukfencelt addig Tatros a szivacson fetrengett. Ez azóta sincs amúgy másként, de legalább jó hangulatukban sem felejtenek el visszaköszönni. Nagyszerű! Ezer éve nem voltak így együtt.*
Nem hát. Mi a helyzet? *Még mindig vigyorog a korábbiakon és ha magától nem mozdul Levi, akkor megütögeti maga mellett a matracot, hogy akár oda is leteheti magát.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #4081 / 2019.02.19. 19:44:57
[HKM szombat]

*Persze ő hívta össze a bulit, de k*rvára utolsóként érkezik. Toporog egy sort a hálóban, mert nincs tiszta ruhája. Fogalma sincs mit vegyen fel ami nem foltos, vagy eleve szakadt. A szemüveget ott hagyja és végül a legkonszolidáltabb holmijában jön, meglepetééés! Farmer póló kombó, a többit megoldja a Pallissal a kabát alatt. Felkapaszkodik a deszkákon, és mikor kikandikálnak bozontos tincsei a csapóajtó alól egészen fura, hogy nem Szandi várja a matracon héderelve. Szinte bűntudata van, hogy nem vele tölti az időt, mikor így is alig van szabad szusszanásuk egymásra. Na de! Ha márciusban letette a jogsit megint felszabadul valamennyi a szoros napirendből, és akkor le se lehet majd vakarni. Mondjuk azt most se lehet...
Brintey helyett a Madár szövetség egykori(?) hűséges tagjai ücsörögnek egy-egy ülőalkalmatosságon, és látványosan arra várnak, hogy megjelenjen.*
Heló csajok! *Verébbel a szegedi látogatása óta nem sikerült összefutni sajnos. De Fecske kitartóan jár hozzá a suliba, és ha teheti ő is megy utána Pestre. Ezen kívül remek tanácsadóként is funkcionál a nővére, így igazából már csak az a kérdés a két hölgy milyen szintre tornázta vissza elkopott kapcsolatát, amíg Levi késve csúszott be a célszalagig. Ahogy felér, ledobálja a sálat, meg a kabátot és felborzolja elől a haját, természetesen lóf*szt nem segít a kaotikus helyzeten, ami a feje tetején alakul.*
Nem véletlenül gyűltünk ma itt össze! *Kezdi drámaian, és elfelejt helyet keresni magának, hogy ő is leüljön.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #4080 / 2019.02.05. 15:25:53
[HKM estefelé]

*Zsibbadt. Ez a legjobb szó arra, amit most érez. Túl sok inger, túl sok új infó amivel meg kell barátkoznia a következő napokban, hetekben. Lehet azért nem tudja ezt túlzott komolysággal kezelni, mert még túl sok a processzálni való. De akárhonnan nézi, ez a hír nem rossz. Sőt, egyelőre számára sem változtat sok mindenen. Inkább izgalmas plusz azzal kapcsolatban, milyen közel volt és egyszerre távol ami annyira meghatározza...a származása, a múltja és a jelene. Ádám vigyora elsimítja azt a kevés parát is, ami kialakul benne ebben a nagyon fura szituban. Jó darabig semmit nem is tud kinyögni, csak bárgyún vigyorog. Hagyja, hogy Maszler húzza-vonja, összemérje őket, és még ezen is csak nevethetnékje támad. Az öccse... magasabb nála! És mondjuk edzettebb is. De tessék! Prémium genetika! xDD Ezt már könnyes szemmel röhögi ki. Magára sose mondana ilyet, de most hogy már egy csomagban emlegetik magukat, van benne valami jóleső zsinnyegés! Mindig szeretett volna kicsit olyan lenni, mint Ádám és tessék! Nem is állnak olyan távol. Innen már nem nehéz elképzelni, hogy kicsit tényleg olyan, mint ő! Nincs ideje rögtön arra gondolni, hogy minden sejtjével tudni szeretné közös történetüket, mert máris ölelésbe húzzák Szandit a "dilinyósok". És akkor itt a HKM rejtekében, hirtelen úgy érzi a legjobb dolog akkor történt vele, mikor Füst-testvéri fogadalmat tettek az erkélyen. Mind kettőt szorosan átkarolja, és nagyot szusszan. A nevetés hullám valahol átcsap egy felszabadult sírás kényszerbe, de azért visszafogja magát. Elég sok férfiatlan dolgot csinált az Armageddonban is, nem hiányzik, hogy itt pityeregjen. De hosszú gyermek éveken át, annyira hiányzott neki, hogy valóban tartozzon egy baráti társasághoz. Hogy valódi barátai legyenek, akik előtt semmi sem ciki, akik előtt önmaga lehet. Most egyszerre szakad rá a felismerés, hogy megkaptam a barátnőt, a barátot, és a családot is velük együtt, amiért olyan pokolian sóvárgott eddig. Szaggatottan felsóhajt, és a hálától megrészegülve, összeszorított szemekkel ígéri magának, hogy ezt a pillanatot sosem fogja elfelejteni. Azt, ahogy ők hárman összekapaszkodnak, mint a világ legszorosabb szövetsége. És az érzést, hogy most már egészen biztos nincs egyedül, akármit hozzon is a holnap.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #4079 / 2019.02.04. 23:51:05
Nekem ennyit mondott. Meg, hogy ilyesmiben nem szokott tévedni. *De persze, hát ő is úgy szerette volna elsőre, hogy Dani is legyen jelen. Aztán meg arra gondolt, hogy miért kellene a férfinek itt lenni, amikor ez kiderül? Így is túl masszívan belehúzza az életükbe, szóval igazán megérdemel egy kis szünetet. Ettől fogva nyilván, mikor legközelebb találkoznak akkor szeretné vinni a két fiút, hogy erről szót ejtsenek.
Most meg csak figyeli, ahogy minden félelme ellenére oldódnak a görcsök és felszabadulnak az első konklúziók. Valahogy bízott abban, hogy mindketten belátják majd azt, hogy ez igazából egy nagyszerű hír! Szerinte, aki megrágta már mindenhonnan ebben a pár napban. Egész Debrecen alatt azt figyelte, hogy már most olyan a kettős mintha testvérek lennének -és bár eddig vak volt a hasonlóságokra, sorra felfedezte azokat is. Érdekes, hogy másoknak mennyire kiüti a szemét mindig, ő pedig ennyire nem vette figyelembe! Bizonyosan mert már az eleje óta a személyiségükkel azonosítja a két fiút be és nem külsőségekről. Így más.
Figyeli, ahogy hirtelen helyzetváltás bontakozik ki közvetlenül előtte és egészen észrevétlen mód alakul mosoly a képére. Még el is neveti magát megkönnyebbülésében és bólint egyet jelezve, hogy igen, az az öt-hat centi tényleg ott van. Hiába a göndör tincsek mindkét fejbúbon...
Megforgatja a szemeit, mialatt lehuppan az asztalról és még fel is horkan.*
Már melyiket? A dilinyóst? *Tényleg ilyen egyszerű lenne? Még mindig fáradt és képtelen kiverni a fejéből a mai nap félelmeit, ettől függetlenül sikerül belesimulni az eseményekbe. És nem is lehetne hálásabb... Úgy áll meg a kettő előtt, hogy egyértelmű legyen, hogy némi megtámogatást ő is kér! Oké, hogy ő nem a harmadik testvér, de hátha... A kezeit mindenesetre úgy tárja ki, hogy az igényei egyértelműek legyenek.*
Maszler Ádám
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Maszler Ádám, Karpena, Negyedik évfolyam, Diákmentor #4078 / 2019.02.04. 23:33:21
[HKM estefelé]

Ja, talán. *Zsibbadtan bólogat Levi felvetésére - na nem mintha bármit érthetne abból, amit Dani elmondhatna nekik. Genetika? Szakszó-rengeteget képzel el olyan dolgokról, amikhez sose akart hozzászagolni. Meghallgatja, de nem fog közelebb kerülni az áldásos megértéshez.*
Elég durván ne már bazdmeg. *Fel se tűnik neki, ahogy vigyorra vált az eddigi kétkedő grimasz. Segít az, hogy Bagoly is lazán veszi. Ez jó! Nem szeret nagyon belerepedni ezekbe a dolgokba.*
Most ne értsd félre, de tulajdonképpen alig változik valami, nem? Mármint, már most is a legjobb haverom vagy és... Most féltestv... A bátyám ráadásul!
*Kisebb fajta eksztázissal csapja össze a tenyereit és igazából úgy megrészegíti a gondolat, hogy képtelen tovább héderelni. Ahogy felpattan pedig, felrántja Levit és maga mögé tuszkolja.*
De én vagyok a magasabb! *Olyan öt-hat centi különbséggel, de valóban.* Hah! Így is neked kell rám felnézned. *Gunyorosan összébb húzza a szemeit, és mielőtt hozzáfűzhetne valamit Levi, félig átkarolja, hogy szembefordulhassanak Szandival.*
Hát nem mondom, prémium genetikából választottál. *De jó lesz ezen élcelődni. xD Végig mutat magukon, mintha méregdrága autókról lenne szó.* De azért akárhogy is lesz, megtartom a becenevem.
*Úgy tesz, mint akik épp örökbe fogadták egymást, holott tényleg nem változott igazából semmi. FüstTesók valódi vérkötelékkel.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #4077 / 2019.02.04. 22:39:13
[HKM estefelé]

*Nem ma határozta el, hogy ezt elengedi, de tényleg ma mesélt erről Szandinak. Ádámra néz, aztán a szőnyegre, meg a fapadlóra. A képekre a falon, amin már ők is ott vannak. Sűrűn pislog, a hajába túr. Ráharap a szájára, és látszik hogy végtelen parancssort futtat a fejében. Kizár minden lehetőséget, és eshetőséget, ami a mellett szól, hogy tévednek. Aztán valamiért még mindig hitetlen. Gombóc nő a torkában, ami nem hagyja levegőhöz jutni. Nem azért, mert Ádámról van szó, hanem mert elérhetetlen távolságokba löki az információ az igazságoktól amit keres. És mégis ide tartja egy karnyújtásra. Egy levéltári papírra, valamiféle dokumentációra gondolt elsőként, mikor eszébe jutott, mi lesz majd amit talál. Nem egy húsvérember, a legjobb barátja... egy féltestvér. Neki nem olyan szerencsés a családi háttere, az örökbefogadástól függetlenül, mint Ádámnak. Volt a mostohaapja temetésén, és folyamatosan gondoznia kell a pánikbeteg mostohaanyját. Szereti őt, de ugyanakkor óriási terheket rak a vállára, amitől önkéntelenül távolodna.*
Azért ez... kicsit vicces nem? *Megint a hitetlenkedés, és a zavartsága jeleként nevetnie kell. Itt volt mindvégig mellette egy rokon?! Egy vérrokon? Szürreális az egész. És hirtelen legalább tíz közös vonást talál magukban, aminek semmi köze a külsőségekhez.*
Nem tudom mit mondjak. Talán megnézhetné újra... lehet... lehet nem látott valamit jól. Én azért meghallgatnám Danit is. Most kajak nem tudom eldönteni, hogy ez kurva király... vagy ilyen ne már bazmeg kategória!
*Semmi rossz értelemben. Egyszerűen nehéz processzálni az információt.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #4076 / 2019.02.04. 22:28:59
*Onnantól, hogy sikerül kinyögnie minden szót, leereszt az eddig pattanásig fújdogált ballon és ott marad megszottyadva. Ez most ő, épp csak annyit tesz meg, hogy felpakolja magát az asztal szélére, ahelyett, hogy bármelyik fiúhoz közelebb menne. Itt most nem is igen van rá szükség, ez kettejük dolga. Ő már megint csak... megtudott valamit-valahogy. Mintha mindig ez lenne, nem?
Hallgatja a kettőst, még bólint egyet arra, hogy igen, ez vitae információ. Abban mind a hárman megegyezhetnek, hogy Dani nem olyan ember, aki tévedne ilyesmiben. Sőt, ezt még a férfi is kiemelte! És talán a két fiú őt is ismeri már annyira, hogy ha nem lenne megalapozott a dolog, akkor nem hozakodott volna elő vele. Így pedig csak figyel és hallgat, hogy mire jutnak a srácok a felismerés fázisaiban.
Azt tudja, hogy Levi egészen idáig kereste az igazi szüleit. Többször is beszéltek erről, még annak idején is; egészen a mai napig, amikor is kijelentette, hogy elég volt. És bár Ádámmal ez konkrétan soha nem volt téma, ismeri a ragaszkodását a szüleihez. Látta már együtt őket, nem is tudná letagadni... ha ebből indul ki, akkor úgy sejti, hogy nem igazán érdeklődött a múlt iránt. Ki tudja?
Nem mond semmit, csak kissé görnyedten várja, hogy hogyan tovább.*
Maszler Ádám
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Maszler Ádám, Karpena, Negyedik évfolyam, Diákmentor #4075 / 2019.02.04. 22:18:10
[HKM estefelé]

*Megvakarja az állát, összeérinti az ujjait maga előtt, aztán meg csak úgy hagyja, hogy végigcsorogjanak a tények. Tények egyáltalán? Megfeszül az arca, ahogy az állkapcsa egymásnak préseli az alsó- és felső fogsorát. Aztán csak értetlenség. Leginkább ez ütközik ki rá a felszaladó szemöldök és kérdő tekintet mintájából.*
Mi van?
*Nem mintha ne látná az egyértelmű hasonlóság jeleit, de valahogy úgy képzelte, hogyha valaha találkozik a családjából... akárkivel, akkor lesz valami hatalmas reveláció. Egy felismerés, csodálat, szikra, valami isteni jel, hogy ez! És bár a barátságuk valóban sorsszerű, ez azért bőven kevés ahhoz képest, amit várt.
És hát, tiszta hülyeség, de mindig azt gondolta, hogy egyke. Már csak azért is, mert így nőtt fel. Egy féltestvér persze nem a világ, csak... És mi esély van rá, hogy ez nem igaz? Lehet, hogy ő a hülye, de amit ő lát Daniból az igazából egy csomó tudós cucc meg egy valag mana. És valahogy nem tudja elhinni, hogy ebben téved, de Szandi sok ismeretlenes betegségére viszont művészein rátapint. Ilyen nincs! Mintha egy ember le tudná festeni a Mona Lisát, de egy stilizált macska már gond lenne.*
Nem mondtam... *Vagy nem emlékszik.* Csecsemőotthon, aztán meg a Szilágyiba kerültem, onnan meg anyáékhoz.
*A szüleihez. Akikhez erősebben kötődik, mintha vérrokonságról lenne szó.*
És ez akkor most...? *Kicsit elfelejtkezik arról, hogy Szandit megnyugtassa a témában, inkább csak Bagolyt fixírozza és várja azt a nagy felismerést, ami úgy tűnik most már jó ideje késik.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #4074 / 2019.02.04. 21:47:40
[HKM estefelé]

*Annyit hall az egészből eleinte, hogy blablablabla és trrrrrttrrr.... Szandi erőt vesz magán és lelassít. Vázákat tanulmányoz, szegényke arcára kiül az Armageddon pánik. Ezt már mind a két fiú jól ismeri. Az a fajta grimasz, amit a nap bármely szakában elő tud varázsolni, bármilyen pánik helyzetben. Kábé 24 órás "segítség" Szandi fej. Tényleg valami komoly dologról lehet szó. Amikor kimondja végül ami miatt idejöttek, Ádámra pillant és önkéntelenül a hasonlóságokat keresi újra, amin mások annyit élcelődtek.*
Hehehe... szerintem... ez valami félreértés. Várj... Dani a vitea-vel érezte?
*Megrázza a fejét összeszorított szemekkel. Lassan excel táblát készít fejben, és sorolja az önigazolásokat. Mind ketten örökbefogadott gyerekek. De nem ugyanabban a lelencházban nőttek fel... Mondjuk az mit számít, ha csak az anyjuk közös? Vagy az apjuk? Mind a ketten varázslók és a genotípus is hasonló. Dehát egyébként lófasz hasonlóság nincs köztük! Hiszen épp szöges ellentétei egymásnak! Ez lehetetlen!*
Ez most... kábé olyan, mint egy vicc...vagy nem tom'... *Hitetlenkedve nevetgél zavarában. Ha valóban így van, akkor ennek kábé mennyi volt az esélye.*
Ádám, mit mondtál, melyik szociális otthonból hoztak el?
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #4073 / 2019.02.04. 21:28:12
*Az, ahogy érzi magát csak fele arányban fogható arra, hogy feleszi az ideg, hogy már megint ott tart, hogy nagy bejelentenie kell valamit. Mindkét fiú marha laza pozícióba helyezkedik, ő meg csak nekibillen az asztalnak egyenlő távolságban elhelyezkedve közöttük. Karbafonja a kezeit, látja, hogy megint hülyének van nézve amiatt, hogy túlizgulja az eseményt. Mit számít, hát ismerik? Biccent egyet, inkább csak magának és belekezd az elejétől ha már így mindketten jelzik, hogy készen állnak meghallgatni. Jó gyorsan, nem mondja! De oké.*
Fuh, szóval! Az egész úgy indult, hogy azt gondoltam Emma félreértett valamit, amit Danitól hallott, aztán meg nem ment ki a fejemből. Szóval megkérdeztem Danitól, mert hát az a legegyszerűbb, nyilván. *Megdörzsöli a homlokát és kifigyel egy pontot féltávnál: egy ronda mintájú, üres padlóváza. Nincs is most annál érdekesebb és más nem is tudja jobban összetartani a millió gondolatot.*
Arról van szó, hogy azt mondta Emmának, hogy testvérek vagytok. És ezt nem csak mert amúgy hasonlítotok, mert direkt megkérdeztem és... azt mondta a vitae miatt érezte meg. Hogy féltestvérek vagytok. *Inkább csuklás már az utolsó szó és érezhetően nagyon bénán lett ez prezentálva. Még a hangja is majdnem elment, olyannyira remeg a gyomra. Egészen olyan mint mikor az osztály előtt kellett prezentálnia.*
Szerettem volna úgy elmondani, hogy ő is itt van, hátha tud ennél többet is mondani, de nem akartam tovább húzni mert tudnotok kell róla. *Oda-oda pillant a két fiú arcára, de egyiküket sem figyeli annyi ideig, hogy bármit kiolvasson a vonásokból.*
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!