A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Martion és Marót > A Martion környéke

Birtokhatár - út Marótra

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (0)  Könyvjelzők  Régi üzenetek (0)  Események (2)

hozzászólás megjelenítése.

4080 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #4080 / 2019.02.05. 15:25:53
[HKM estefelé]

*Zsibbadt. Ez a legjobb szó arra, amit most érez. Túl sok inger, túl sok új infó amivel meg kell barátkoznia a következő napokban, hetekben. Lehet azért nem tudja ezt túlzott komolysággal kezelni, mert még túl sok a processzálni való. De akárhonnan nézi, ez a hír nem rossz. Sőt, egyelőre számára sem változtat sok mindenen. Inkább izgalmas plusz azzal kapcsolatban, milyen közel volt és egyszerre távol ami annyira meghatározza...a származása, a múltja és a jelene. Ádám vigyora elsimítja azt a kevés parát is, ami kialakul benne ebben a nagyon fura szituban. Jó darabig semmit nem is tud kinyögni, csak bárgyún vigyorog. Hagyja, hogy Maszler húzza-vonja, összemérje őket, és még ezen is csak nevethetnékje támad. Az öccse... magasabb nála! És mondjuk edzettebb is. De tessék! Prémium genetika! xDD Ezt már könnyes szemmel röhögi ki. Magára sose mondana ilyet, de most hogy már egy csomagban emlegetik magukat, van benne valami jóleső zsinnyegés! Mindig szeretett volna kicsit olyan lenni, mint Ádám és tessék! Nem is állnak olyan távol. Innen már nem nehéz elképzelni, hogy kicsit tényleg olyan, mint ő! Nincs ideje rögtön arra gondolni, hogy minden sejtjével tudni szeretné közös történetüket, mert máris ölelésbe húzzák Szandit a "dilinyósok". És akkor itt a HKM rejtekében, hirtelen úgy érzi a legjobb dolog akkor történt vele, mikor Füst-testvéri fogadalmat tettek az erkélyen. Mind kettőt szorosan átkarolja, és nagyot szusszan. A nevetés hullám valahol átcsap egy felszabadult sírás kényszerbe, de azért visszafogja magát. Elég sok férfiatlan dolgot csinált az Armageddonban is, nem hiányzik, hogy itt pityeregjen. De hosszú gyermek éveken át, annyira hiányzott neki, hogy valóban tartozzon egy baráti társasághoz. Hogy valódi barátai legyenek, akik előtt semmi sem ciki, akik előtt önmaga lehet. Most egyszerre szakad rá a felismerés, hogy megkaptam a barátnőt, a barátot, és a családot is velük együtt, amiért olyan pokolian sóvárgott eddig. Szaggatottan felsóhajt, és a hálától megrészegülve, összeszorított szemekkel ígéri magának, hogy ezt a pillanatot sosem fogja elfelejteni. Azt, ahogy ők hárman összekapaszkodnak, mint a világ legszorosabb szövetsége. És az érzést, hogy most már egészen biztos nincs egyedül, akármit hozzon is a holnap.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #4079 / 2019.02.04. 23:51:05
Nekem ennyit mondott. Meg, hogy ilyesmiben nem szokott tévedni. *De persze, hát ő is úgy szerette volna elsőre, hogy Dani is legyen jelen. Aztán meg arra gondolt, hogy miért kellene a férfinek itt lenni, amikor ez kiderül? Így is túl masszívan belehúzza az életükbe, szóval igazán megérdemel egy kis szünetet. Ettől fogva nyilván, mikor legközelebb találkoznak akkor szeretné vinni a két fiút, hogy erről szót ejtsenek.
Most meg csak figyeli, ahogy minden félelme ellenére oldódnak a görcsök és felszabadulnak az első konklúziók. Valahogy bízott abban, hogy mindketten belátják majd azt, hogy ez igazából egy nagyszerű hír! Szerinte, aki megrágta már mindenhonnan ebben a pár napban. Egész Debrecen alatt azt figyelte, hogy már most olyan a kettős mintha testvérek lennének -és bár eddig vak volt a hasonlóságokra, sorra felfedezte azokat is. Érdekes, hogy másoknak mennyire kiüti a szemét mindig, ő pedig ennyire nem vette figyelembe! Bizonyosan mert már az eleje óta a személyiségükkel azonosítja a két fiút be és nem külsőségekről. Így más.
Figyeli, ahogy hirtelen helyzetváltás bontakozik ki közvetlenül előtte és egészen észrevétlen mód alakul mosoly a képére. Még el is neveti magát megkönnyebbülésében és bólint egyet jelezve, hogy igen, az az öt-hat centi tényleg ott van. Hiába a göndör tincsek mindkét fejbúbon...
Megforgatja a szemeit, mialatt lehuppan az asztalról és még fel is horkan.*
Már melyiket? A dilinyóst? *Tényleg ilyen egyszerű lenne? Még mindig fáradt és képtelen kiverni a fejéből a mai nap félelmeit, ettől függetlenül sikerül belesimulni az eseményekbe. És nem is lehetne hálásabb... Úgy áll meg a kettő előtt, hogy egyértelmű legyen, hogy némi megtámogatást ő is kér! Oké, hogy ő nem a harmadik testvér, de hátha... A kezeit mindenesetre úgy tárja ki, hogy az igényei egyértelműek legyenek.*
Maszler Ádám
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Maszler Ádám, Karpena, Negyedik évfolyam, Diákmentor #4078 / 2019.02.04. 23:33:21
[HKM estefelé]

Ja, talán. *Zsibbadtan bólogat Levi felvetésére - na nem mintha bármit érthetne abból, amit Dani elmondhatna nekik. Genetika? Szakszó-rengeteget képzel el olyan dolgokról, amikhez sose akart hozzászagolni. Meghallgatja, de nem fog közelebb kerülni az áldásos megértéshez.*
Elég durván ne már bazdmeg. *Fel se tűnik neki, ahogy vigyorra vált az eddigi kétkedő grimasz. Segít az, hogy Bagoly is lazán veszi. Ez jó! Nem szeret nagyon belerepedni ezekbe a dolgokba.*
Most ne értsd félre, de tulajdonképpen alig változik valami, nem? Mármint, már most is a legjobb haverom vagy és... Most féltestv... A bátyám ráadásul!
*Kisebb fajta eksztázissal csapja össze a tenyereit és igazából úgy megrészegíti a gondolat, hogy képtelen tovább héderelni. Ahogy felpattan pedig, felrántja Levit és maga mögé tuszkolja.*
De én vagyok a magasabb! *Olyan öt-hat centi különbséggel, de valóban.* Hah! Így is neked kell rám felnézned. *Gunyorosan összébb húzza a szemeit, és mielőtt hozzáfűzhetne valamit Levi, félig átkarolja, hogy szembefordulhassanak Szandival.*
Hát nem mondom, prémium genetikából választottál. *De jó lesz ezen élcelődni. xD Végig mutat magukon, mintha méregdrága autókról lenne szó.* De azért akárhogy is lesz, megtartom a becenevem.
*Úgy tesz, mint akik épp örökbe fogadták egymást, holott tényleg nem változott igazából semmi. FüstTesók valódi vérkötelékkel.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #4077 / 2019.02.04. 22:39:13
[HKM estefelé]

*Nem ma határozta el, hogy ezt elengedi, de tényleg ma mesélt erről Szandinak. Ádámra néz, aztán a szőnyegre, meg a fapadlóra. A képekre a falon, amin már ők is ott vannak. Sűrűn pislog, a hajába túr. Ráharap a szájára, és látszik hogy végtelen parancssort futtat a fejében. Kizár minden lehetőséget, és eshetőséget, ami a mellett szól, hogy tévednek. Aztán valamiért még mindig hitetlen. Gombóc nő a torkában, ami nem hagyja levegőhöz jutni. Nem azért, mert Ádámról van szó, hanem mert elérhetetlen távolságokba löki az információ az igazságoktól amit keres. És mégis ide tartja egy karnyújtásra. Egy levéltári papírra, valamiféle dokumentációra gondolt elsőként, mikor eszébe jutott, mi lesz majd amit talál. Nem egy húsvérember, a legjobb barátja... egy féltestvér. Neki nem olyan szerencsés a családi háttere, az örökbefogadástól függetlenül, mint Ádámnak. Volt a mostohaapja temetésén, és folyamatosan gondoznia kell a pánikbeteg mostohaanyját. Szereti őt, de ugyanakkor óriási terheket rak a vállára, amitől önkéntelenül távolodna.*
Azért ez... kicsit vicces nem? *Megint a hitetlenkedés, és a zavartsága jeleként nevetnie kell. Itt volt mindvégig mellette egy rokon?! Egy vérrokon? Szürreális az egész. És hirtelen legalább tíz közös vonást talál magukban, aminek semmi köze a külsőségekhez.*
Nem tudom mit mondjak. Talán megnézhetné újra... lehet... lehet nem látott valamit jól. Én azért meghallgatnám Danit is. Most kajak nem tudom eldönteni, hogy ez kurva király... vagy ilyen ne már bazmeg kategória!
*Semmi rossz értelemben. Egyszerűen nehéz processzálni az információt.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #4076 / 2019.02.04. 22:28:59
*Onnantól, hogy sikerül kinyögnie minden szót, leereszt az eddig pattanásig fújdogált ballon és ott marad megszottyadva. Ez most ő, épp csak annyit tesz meg, hogy felpakolja magát az asztal szélére, ahelyett, hogy bármelyik fiúhoz közelebb menne. Itt most nem is igen van rá szükség, ez kettejük dolga. Ő már megint csak... megtudott valamit-valahogy. Mintha mindig ez lenne, nem?
Hallgatja a kettőst, még bólint egyet arra, hogy igen, ez vitae információ. Abban mind a hárman megegyezhetnek, hogy Dani nem olyan ember, aki tévedne ilyesmiben. Sőt, ezt még a férfi is kiemelte! És talán a két fiú őt is ismeri már annyira, hogy ha nem lenne megalapozott a dolog, akkor nem hozakodott volna elő vele. Így pedig csak figyel és hallgat, hogy mire jutnak a srácok a felismerés fázisaiban.
Azt tudja, hogy Levi egészen idáig kereste az igazi szüleit. Többször is beszéltek erről, még annak idején is; egészen a mai napig, amikor is kijelentette, hogy elég volt. És bár Ádámmal ez konkrétan soha nem volt téma, ismeri a ragaszkodását a szüleihez. Látta már együtt őket, nem is tudná letagadni... ha ebből indul ki, akkor úgy sejti, hogy nem igazán érdeklődött a múlt iránt. Ki tudja?
Nem mond semmit, csak kissé görnyedten várja, hogy hogyan tovább.*
Maszler Ádám
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Maszler Ádám, Karpena, Negyedik évfolyam, Diákmentor #4075 / 2019.02.04. 22:18:10
[HKM estefelé]

*Megvakarja az állát, összeérinti az ujjait maga előtt, aztán meg csak úgy hagyja, hogy végigcsorogjanak a tények. Tények egyáltalán? Megfeszül az arca, ahogy az állkapcsa egymásnak préseli az alsó- és felső fogsorát. Aztán csak értetlenség. Leginkább ez ütközik ki rá a felszaladó szemöldök és kérdő tekintet mintájából.*
Mi van?
*Nem mintha ne látná az egyértelmű hasonlóság jeleit, de valahogy úgy képzelte, hogyha valaha találkozik a családjából... akárkivel, akkor lesz valami hatalmas reveláció. Egy felismerés, csodálat, szikra, valami isteni jel, hogy ez! És bár a barátságuk valóban sorsszerű, ez azért bőven kevés ahhoz képest, amit várt.
És hát, tiszta hülyeség, de mindig azt gondolta, hogy egyke. Már csak azért is, mert így nőtt fel. Egy féltestvér persze nem a világ, csak... És mi esély van rá, hogy ez nem igaz? Lehet, hogy ő a hülye, de amit ő lát Daniból az igazából egy csomó tudós cucc meg egy valag mana. És valahogy nem tudja elhinni, hogy ebben téved, de Szandi sok ismeretlenes betegségére viszont művészein rátapint. Ilyen nincs! Mintha egy ember le tudná festeni a Mona Lisát, de egy stilizált macska már gond lenne.*
Nem mondtam... *Vagy nem emlékszik.* Csecsemőotthon, aztán meg a Szilágyiba kerültem, onnan meg anyáékhoz.
*A szüleihez. Akikhez erősebben kötődik, mintha vérrokonságról lenne szó.*
És ez akkor most...? *Kicsit elfelejtkezik arról, hogy Szandit megnyugtassa a témában, inkább csak Bagolyt fixírozza és várja azt a nagy felismerést, ami úgy tűnik most már jó ideje késik.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #4074 / 2019.02.04. 21:47:40
[HKM estefelé]

*Annyit hall az egészből eleinte, hogy blablablabla és trrrrrttrrr.... Szandi erőt vesz magán és lelassít. Vázákat tanulmányoz, szegényke arcára kiül az Armageddon pánik. Ezt már mind a két fiú jól ismeri. Az a fajta grimasz, amit a nap bármely szakában elő tud varázsolni, bármilyen pánik helyzetben. Kábé 24 órás "segítség" Szandi fej. Tényleg valami komoly dologról lehet szó. Amikor kimondja végül ami miatt idejöttek, Ádámra pillant és önkéntelenül a hasonlóságokat keresi újra, amin mások annyit élcelődtek.*
Hehehe... szerintem... ez valami félreértés. Várj... Dani a vitea-vel érezte?
*Megrázza a fejét összeszorított szemekkel. Lassan excel táblát készít fejben, és sorolja az önigazolásokat. Mind ketten örökbefogadott gyerekek. De nem ugyanabban a lelencházban nőttek fel... Mondjuk az mit számít, ha csak az anyjuk közös? Vagy az apjuk? Mind a ketten varázslók és a genotípus is hasonló. Dehát egyébként lófasz hasonlóság nincs köztük! Hiszen épp szöges ellentétei egymásnak! Ez lehetetlen!*
Ez most... kábé olyan, mint egy vicc...vagy nem tom'... *Hitetlenkedve nevetgél zavarában. Ha valóban így van, akkor ennek kábé mennyi volt az esélye.*
Ádám, mit mondtál, melyik szociális otthonból hoztak el?
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #4073 / 2019.02.04. 21:28:12
*Az, ahogy érzi magát csak fele arányban fogható arra, hogy feleszi az ideg, hogy már megint ott tart, hogy nagy bejelentenie kell valamit. Mindkét fiú marha laza pozícióba helyezkedik, ő meg csak nekibillen az asztalnak egyenlő távolságban elhelyezkedve közöttük. Karbafonja a kezeit, látja, hogy megint hülyének van nézve amiatt, hogy túlizgulja az eseményt. Mit számít, hát ismerik? Biccent egyet, inkább csak magának és belekezd az elejétől ha már így mindketten jelzik, hogy készen állnak meghallgatni. Jó gyorsan, nem mondja! De oké.*
Fuh, szóval! Az egész úgy indult, hogy azt gondoltam Emma félreértett valamit, amit Danitól hallott, aztán meg nem ment ki a fejemből. Szóval megkérdeztem Danitól, mert hát az a legegyszerűbb, nyilván. *Megdörzsöli a homlokát és kifigyel egy pontot féltávnál: egy ronda mintájú, üres padlóváza. Nincs is most annál érdekesebb és más nem is tudja jobban összetartani a millió gondolatot.*
Arról van szó, hogy azt mondta Emmának, hogy testvérek vagytok. És ezt nem csak mert amúgy hasonlítotok, mert direkt megkérdeztem és... azt mondta a vitae miatt érezte meg. Hogy féltestvérek vagytok. *Inkább csuklás már az utolsó szó és érezhetően nagyon bénán lett ez prezentálva. Még a hangja is majdnem elment, olyannyira remeg a gyomra. Egészen olyan mint mikor az osztály előtt kellett prezentálnia.*
Szerettem volna úgy elmondani, hogy ő is itt van, hátha tud ennél többet is mondani, de nem akartam tovább húzni mert tudnotok kell róla. *Oda-oda pillant a két fiú arcára, de egyiküket sem figyeli annyi ideig, hogy bármit kiolvasson a vonásokból.*
Maszler Ádám
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Maszler Ádám, Karpena, Negyedik évfolyam, Diákmentor #4072 / 2019.02.04. 21:13:15
[HKM estefelé]

*Egyáltalán nem vágja, hogy mi a helyzet, az meg, hogy ennyire szét van menve Szandi, teljesen feleslegesnek tűnik. Adott esetben, most igyekezne valami blődséggel emelni a komfort szintet, esetleg teljesen elfeledtetné a görcsöket, de úgy van vele, hogy az új kannak bizony meg kell tanulnia ezeket most majd. :D És igazából szeretné a kettőt egymásra bízni ebből a szempontból. Tanuljanak csak! Lesz mit...
Kiperdíti a támlátlan széket a pulttól, amin mindig Levi görnyed, ha valami bájitalt eszkábál, feldobja rá a lábait, a kényelmesebbik székbe pedig hátra dől, karfára pakolt kezekkel.
Nem egrecírozza Szandit, aki ígyis úgy néz ki, mintha épp hányni szeretne. Helyette egy színpadias mozdulatot tesz, jelezve, hogy nyugodtan bökje ki, övé a figyelem.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #4071 / 2019.02.04. 21:01:02
[HKM estefelé]

*Mivel ő délután kapott egy sokkos üzenetet, hogy menjen le Szandihoz Marótra, ezért becsapta a könyveket, és valahogy sikerült csak félig felkészülni a holnapi dolgozatra. Cserébe fogalma sincs segített-e, hogy ott téblábolt Bódi apuka körül, és teát főzött Szandival, hogy megnyugodjon a lány az Emma sztori miatt. Kicsit kusza az egész. Ő tök nyugodt, mióta a ma délutáni Ádám beszélgetés barátságos vizekre terelte gondolatait. Nincs harag a Füsttesók között, és Debrecen is iszonyú jól sikerült! Mi lehet ez a rendkívüli dolog, amit csak személyesen és csak hárman...? Ha nem ők, és nem Emma...akkor miii? Mindenesetre sose volt ilyen mintapéldány, mint ma. Még sem sikerült maradéktalanul elsimítani Szandiban a frusztrációt. A birtokhatárra együtt jönnek vissza, és alig szólalnak meg. Ádám az erdő szélénél várja őket, utána már hárman caplatnak tovább. Szandi előre trappol, hogy minél hamarabb odaérjenek a kisházhoz, a fiúk pedig csak kérdőn összepillantanak mögötte. Mi a szar?!
Szóval aztán csak előremegy, felhúzza Szandit, segítene Ádámnak is, de a fiú ügyes, sportos mozdulattal felmászik maga is, majd ha mind nekivetkőztek a téli cuccokból, akkor ő személy szerint az egyik lyukas huzatos fotelbe huppan, és két kezét összekulcsolja a hasán, szétterpesztett lábakkal.*
Hadd halljuk! Ne tartogasd tovább, mert a végén kárt teszel magadban...
*Tényleg minden a lány arcára van írva, és esélyesen most fog megbomlani valami az agyában, ha nem jutnak egyről a kettőre.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #4070 / 2019.02.04. 20:48:53
[HKM, estefelé]

*A délután masszív pánikrohama után, most valahogy semmi kedve a gallyak között bóklászni és esélyesen Levinek fogalma sincs, hogy honnan jött a lendület, amivel a sírós-kuckózós délutánt átvariálta. Szerencsére Ádám is éppen elérhető volt, hogy mégis átszervezze a holnapit mára, így csak az idegessége az, ami akadály lehet. Mondjuk úgy érzi, ha még egy napig tartania kell magát beleőrül; pláne azok után, amiket Levi írt a chaten. És ez egyébként egy... jó hír, nem? Szerinte mindenképp, miután már átrágta minden oldalról. Sokkoló, de a jó értelemben!
Már csak azért sem megy előre a létrán, mert ha rajta múlik akkor percekig baszakodnak a csapóajtóval; mert hát Ádám a múltkor is inkább kivárta, amíg megoldotta a bejutást, mintsem, hogy segítsen. Fáradt és nyűgös és azt érzi, hogy a csontjai ólomból vannak, ettől függetlenül mégis kezdi felrázni az adrenalin, ami lassan termelődik bár, de annál hatásosabb. Mire Levi felsegíti az utolsó pár foknál már nem aggódik azon sem, hogy Ádám már tud róluk de ő még nem beszélt vele egy szót sem. Lesz rá idő! Azért mégis kissé sután állnak meg, miután szokásosan lerúgja azt a nyekergős, szar csapóajtót és, hogy elterelje a beült zavart, azonnal lehámozza a sálat-sapkát.*
Szia! Köszi, hogy jöttél egyből! *Rámosolyog a fiúra, mert ez sokat jelent. Mondjuk elég sokszor sikerült leírnia, hogy FONTOS mondandója van. Ugh, mégis összekapja a gyomrát az ideg. Pedig na... Jó lenne higgadtan kezelni, nem? Micsoda elvetemült álmodozás ez...*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #4069 / 2019.02.03. 01:11:17
[HKM tegnap]

*A kijelentés bárgyú mosolyt varázsol a képére, láss csodát nem is kellenek olyan nagy szavak, éppen elég, hogy ott a kontraszt ahhoz képest, ami eddig ment. Szeretné elraktározni a mostani pillanatokat, ha esetleg egy ideig minden megint kusza és megfoghatatlan lenne majd. Most csak elhiszi, hogy ez így van rendben és derűs-rózsaszín felhőcskében fogalmazódik meg a gondolat, hogy milyen szerencsések, hogy már ilyen fiatalon megtalálták egymást. Hehe! Kicsit túl romantikus? Nem baj, az ölelés melegében szabad ilyeneket. Nem is érti, hogy honnan volt annyi kétsége ezt illetően! Hiszen Emma mondta jól, hogy nem kell elzárkózni az elképzelt rossztól, mikor lehet, hogy jó lesz nagyon! Mindig igaza van végül a nőnek. Arra sem gondol, hogy ez csak a kezdeti fázis, mert most nagyon elhiszi, hogy őket kábé a Jóisten is egymásnak teremtette.*
Nagyszerű. *Tényleg! Leviéknél a legbiztonságosabb és harmonikusabb. Na meg, oda köti az elsejei kezdeti pontot is. Ott indult az év, oda kell vissza-visszatérni. Aztán csak addig, amíg nem érzi majd magát pofátlannak miatta.
Tökéletes a kényelem mellé a másik hangja, ahogy felvázol egy világot, amiben szívesen élne. Talán még mindig visszamenne ha minden helyrerázódna! Kár, hogy erre kevés az esély. Egyébként is marhára le van maradva a gyakorlattal. Pillanatok pörögnek csak a fejében, amiket a másik lefest; szép lenne, ahogy éjjel, kézen fogva lopakodnak a kastély folyosóin vagy Ádám mellett baktatnak a razzia alatt. Nem szeretné úgy képzelni a képet, hogy bármi is más a FüstTesók között mint eddig! Bizonyosan minden rendben lesz, igaz? Szeretne mindent pozitívan látni. Végül is, nincs szó tragédiákról.*
Aztán mikor ránk un, egyszerűen csak megbüntet a francba! *Dünnyögősen fűzi még hozzá, mialatt moccan a fiú után. Egészen jó ez esti mesének is! A kettejükre szűkített jelenetektől pedig újfent mosolyoghatnékja támad és átkarolja a fiú derekát. Sikerül úgy gondolni a régi kedvenc helyére, na meg a könyvtár bármely pontjára most, hogy nem szakad bele a mellkasa, csupán csak elönti némi honvágy. Nem tudná megmondani, hogy húzza-e a szíve a gimis románchoz vagy így van ez rendben, hogy kettejük világában marad minden.
És amíg a fiú beszél, ő félig tudatosan rajzolja az ismerős betűket az oldalára, ahol a póló épp csak kissé felcsúszott mocorgás közben. Nem tudja, hogy a fiú érzékeli-e, nem is számít. Ha csak a HKM fényei és ő tudja, akkor is valósággá válik a pillanat folyamán és millió kis csillag táncol a szeme előtt a felismerés nyomán.
Azt pedig, hogy ezek után nem szeretné bontani a találkozást más sem jelzi jobban mint, hogy csókért hajol, ahogy elfogynak a szavak, aztán utána is, hogy kitöltsék a csöndet. Még... mondjuk egy-két órán át, amíg már a testükben száguldozó impulzusok mély álmosságba nem sodorják őket. És tényleg muszáj hazamenni, nem kockáztatja meg, hogy aztán ne mehessen Debrecenbe ha kell lázasan, gethesen.
A HKM létrájának alsó fokáról is lesegíti a fiú és még egy kicsit ölelésben maradnak az erdő rejtekében. Itt még szabad, itt nincs veszélye annak, hogy rájuk bukkannak. Felfoghatatlan mámorban sétál, ahogy Levi a kezét szorongatja, hogy fel ne essen a mély sötétben, ami menet közben rájuk szakadt és csak jóval később, valamikor, mikor egyik oldaláról a másikra fordul, akkor jut majd eszébe az, hogy mi motoszkál még a mélyben.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #4068 / 2019.02.03. 00:38:59
[HKM tegnap]

*Szélesedik a vigyora. Ez a lebaszás már ismerősebb, mint amit az elmúlt napokban tapasztalt. Ő is alig bír enni, aludni... főleg az elmúlt pár napban, de őszintén a cseresznyés is kész érzelmi terror volt idegeinek. Egy csomó dolog a feje tetejére fordult egy hónap alatt.*
Annyira, hogy asszem hajlandó vagyok alkudozni. *Eljutott egy olyan szintre, ahol összeszorítja a fogát ha kell. De úgy tűnik, nincs erre szükség és nem kell Szandi függönye mögé sem elbújni. Mindenesetre az éjjeli lopózást lehet az unokáiknak is mesélni fogják, akkora adrenalin-futam volt. Minden értelemben.*
Hát...hozzánk jöhetsz majd Szegedre akár egész hétvégére, mint a múltkor! *Banyek az két este volt, szóval inkább összesen két nap. Visszatekintve egy villanásnak tűnik, pedig sok klassz dolgot csináltak. Meg Konival lógni mindig nagyon jó szórakozás, ezért szerette volna Ádámot is behúzni.
Szandi inkább a mellkasához bújik, úgyhogy újra átkarolja a lányt, és csöndben mosolyog. Ha két pillanatra lehunyja a szemét, lehet el is alszik. Érzi, hogy a délután legurított kávé - amit kedélyesen mesélt Fecskének, mint életmentő elixírt - már rég kiürült a szervezetéből. Most már tényleg csökkentett üzemmódban csak simogatja a szőke babahajat a lány tarkójánál, arcát pedig elkényelmesedve a csurinak dönti. Fájdalmas grimaszt vág a kérdésre.*
Kurvára király lenne, hidd csak el nekem! Órák közben mehetnénk együtt ebédelni. Nyáron kijárnánk megint a tópartra, meg az erkélyre hesszelni. Járnánk a könyvtárba dumálni, meg túrni a sci-fi szekciót...jó a te esetedben akár mást is! Mennénk hülyülni az uszodába. Éjjel kilógnánk fagyizni a konyhába, Ádám jönne velünk razziázás közben, és csempésznénk ki a kedvencéből addig... Hát amúgy valószínűleg ugyanezt, mint most.
*Hangosan gondolkodik csak, de aztán nem biztos benne, hogy választ adott a kérdésekre, úgyhogy megint átgondolja összepréselt ajkakkal. Visszafordul a hátára, szabad karját a tarkója alá bújtatja, és a három égő gömböt figyeli a HKM csúcsában, miközben fél kézzel még közelebb vonja a lányt.*
De...hogy mi mit csinálnánk? Biztos sokat járnánk a belső kertbe, ahol mindig a szökőkútnál találkoznánk. *oda járnak a szerelmesek nem?* Vagy a mosodában, és egy óra mosás lenne alibim, hogy veled legyek kettesben. Vagy az üvegházban, ott mindig olyan jó csönd van. És mennénk a zeneterembe, oda ahol plafonig érő polcokon válogathatjuk a lemezeket. Megírnánk a házit Vitália nénitől jó messze, a boltíves nagy ablak alatt. Az volt a kedvenc helyed... Meghátmittudomén... összefutnánk a folyosón, és kiültetnélek egy ablakba, ahogy a lányokat szokták...azok a srácok... szóval tudod...
*Hű fene tudja miért hangzik ilyen hülyén kimondva, amit már elképzelt vagy százszor. Ez legalább úgyis esélytelen, hogy valaha beteljesül, hiszen Szandi nem jön vissza, ő meg lassan csak-csak elballag.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #4067 / 2019.02.03. 00:14:42
[HKM tegnap]

Jól van már, okostojás! Nem volt itt az a lényeg. Megkaphattad életed masszázsát. *Nem gondolja, hogy akkora tragédiát csináltak volna abból ha Levi elhozza ide Grétit. Esélyesen ők az a társaság, akiknél a legkönnyebben elakadhat a hagyomány, mert hát főleg csak egymással barátkoznak, szóval ugyan kit hoznának ide? Maximum benne szakadt volna keresztbe valami, ha kicsúszik az áldásos "egy szem lány" szerepből. Nem igazán vágyik más női társaságra már csak azért sem, mert nem tud mit kezdeni vele. Állandóan elkapják a komplexusok és azt érzi meg kell felelnie. Lehet ezt még a Berényi Biankás pillanatok nevelték belé, mikor annyira erősen igyekezett beilleszkedni. Jobb is, hogy félbeszakadt a dolog.*
A mindenit! Tényleg nagyon szeretnél, látni mi? *Szórakozott mosollyal piszkálja a fiút, mert jó ég, hányszor is vitatták meg, hogy milyen szörnyű tragédia összefutni a szülőkkel? Számát sem tudja.*
De inkább legyen a HKM. Nekem megéri az a tíz perc séta, hogy nem kell pánikban lenni. *Nem, nem szándékozik elmondani otthon, hogy mi a helyzet kettejükkel. Büdös életbe többet nem mehetne Leviékhez ottalvósra! Arra meg már csak kissé felvonja a szemöldökét, hogy ezt képes megkérdezni a fiú. Mondta már, ez az alap, hogy mikor tud ott dekkol. Esélyesen nem miatta fogják kirúgni a fiút, mert hát elég nyugodt ember: megül a pult mellett és onnan figyel. Ofkorsz csak akkor szól ha üres a bolt.
Egy fintornál többet viszont nincs módja válaszolni, de nem is baj. Szívesebben veszi a szívpörgető csókot, mint a kosárkák iránti aggodalmat. Egyszerűen ezzel tényleg nem lehet most betelni! Igyekszik higgadtan tűrni, ahogy a fiú érintése is végigsiklik az arcán. Nem tudja, hogy mitől van az, hogy ha mást csinálná ezt akkor szabályosan kikészülne, most pedig ez is olyan borzasztóan kedves és szerelmes? Ilyen gyorsan sikerült felvenni a rózsaszín szemüveget? Hát ez aggasztó. Meh! Nem baj, most csak kis mosollyal fordul oda, ahogy elveszi a kezét a fiú.*
Úgy érzem kissé hullámzol a lehetőségek közt. *Haha. Szembefordul és közelebb húzza a fiút, hogy aztán lehunyt szemekkel hajtsa a mellkasára a homlokát. Már csak a jellegzetes Levi illat miatt is eltölti a tudatát a boldogság, emellett meg az is igaz, hogy szinte képtelen anélkül elaludni, hogy együtt lennének. Persze, biztosan elmúlik majd ez is, ahogy szépen lassan az összes tünet; addig viszont pár órácska alvásokkal húzza ki a napokat. Valahogy átjut majd ezen is, most hirtelen könnyűnek tűnik nem aggódni miatta.*
Szerinted, ha még a Martionba járnék, akkor mit csinálnánk? *Akkor is a HKMet választanák búvóhelynek? Vagy a kastélyon belül oldanák meg? Az ösvénykülönbségek miatt akkor is nehézkes lenne: legalábbis ezzel nyugtatja magát.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #4066 / 2019.02.02. 23:43:37
[HKM tegnap]

*Látja, hogy Szandi megütközik a kérdésen. De oda-vissza hiteles lenne kíváncsiskodni. Azt hitte aznap este, jobb ha kettesben hagyja a barátait. Hát nem őrültség? Hogy a magas barna, sötét szemű srác az esete. A helyes, sportos izgága Ádám. Aki kábé mindenkinek az esete, és ő az aki Liát tényleg elhozta ide. A szupercsodanőt! Igazán szokatlan nem irigynek lenni a nehézsúlyú bombázóra, mikor úgy érzi a lottó ötös nyereménye, épp zavartan csurizza haját a feje búbjára, és olyan fejeket vág, ami régen is mosolyra késztette. Kihagyta a táncot... meg a közös bulit. És igen, ott kellett volna lennie velük. De jó volt megismerni Grétit is. Örül neki, és szeretné, ha valóban barátok lehetnének a lánnyal, nem csak úgy néha emlegetnék. Nem volt kellemetlen rájönni, hogy egyikőjük sem érzi a szikrákat a levegőben, és a randevú baráti találkozásra hajazó mivolta is kellemes emlékekkel telíti.*
Olyan majom vagy... *Ráncolja a homlokát. A HKM tagok beavatása nélkül - plusz engedély is kéne - valószínű soha nem hozna ide senkit. Őket is úgy csalhatta idáig, hogy Balázzsal beszélnie kellett róla, pedig úgy tűnik a pasi már nem igazán érdeklődik a HKM tagok sorsa felől. Még rémlik neki pedig, mikor Tatros, Veréb meg ő feljöttek ide Baluval, és türelmesen végighallgatták a szabályokat. A titok addig titok, míg mindenki titokban tartja. Ha túl sokan tudnak róla, nem sokára az összes diák idejár majd! Oké papa, megjegyeztük!
Sokáig nem tud mit mondani, mert ott lóg a levegőben, hogy neki kellett volna elhívni ebbe a bálba Szandit. Dehát Ádám talán meg is írta, hogy hivatalosan is elhívta a lányt. És amikor a cseten rákérdezett: Akkor te viszed a bálba? Akkor egyértelmű választ kapott, hogy "együtt megyünk". Ezen is képes volt keresztül nézni a dac felhőben. Úgy áll össze minden múltbéli hülyesége ma este, mint a legó.*
Kénytelen leszek találkozni a szüleiddel, és többet látogatni otthon. Túl macera Marótról feljönni ide, nem? És ha bejönnél hozzám a mindenesbe amíg dolgozom?
*A főnök lehet nem bánná, eddig kábé egyszer nézett rá betanítás után, akkor is csak úgy morgott ezt azt, meg szöszmötölt a cuccokkal. Álommeló, nem sok vele a feladat, és még túrhatja is mellé a sok érdekes holmit.*
Én meg azt nem akarom, hogy veszekedj anyukáddal. Az kéne még, hogy kiderüljön, hogy miattam maradsz ki. Utána elkaszálhatom a süti adagomat! *Hallatszik a kaján hangsúlyon, hogy viccel csak. Pozíciót vált, hogy Szandi fölé hajolhasson, amíg a lány a hátán fekszik el. Újra az ajkakhoz tapad, minek beszélnek egyáltalán? Most már a szőke tincsekbe sem akad bele. Számolja, ma este harmadjára csókolják meg egymást. Mindegyik kicsit jobb, mint az előző, ha ez lehetséges. Aztán csak belekönyököl egy párnába a lány mellett és óvatosan egyenletlen vonalat rajzol ujjbegyeivel Szandi homlokától az álláig. Szinte érzi, ahogy nyomot hagy az érintés a receptorokban.*
Nem menjünk ki innen soha. Az a legbiztosabb!
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #4065 / 2019.02.02. 23:18:23
[HKM tegnap]

*Vannak azért dolgok, amiket egyelőre még otthon, egészen biztonságos magányban sem mer lepörgetni, nem még így, hogy itt vannak közvetlen közelségben. Nagyon-nagyon elégedett azzal, hogy Levi ugyanott tart mint ő, szóval nagyon az elején mindennek, ahol még a csuklójának cirógatása is millió felfoghatatlan tünetet generál a szervezetében. És nem kell félnie, hogy túl lassan halad a fiúhoz képest, hogy egyszerűen csak nem tudja megadni, amire vágyik. Mert minden stimmel! Lehetetlen mértékben fokozza a biztonságérzetét ez a tudat. És mindahhoz képest, amit a saját tempójáról gondolt, most mégis összesimulva lehel csókokat, az ő fejében intimnek számító pontokra. Valahogy ez természetes és belefér és egyébként sem adná a kellemes bizsergést, ami minden hasonló gesztus után átpörög a testén. Ez most még tökéletes és ennél több nem is igen kell a boldogságához.
Megáll a mozdulatban a kérdésre, hogy most azért mert megilletődik vagy mert végre beleakad az ujja egy ott felejtett hajgumiba az kérdéses. Viszont az biztos, hogy összefogja a haját mielőtt megválaszolná.*
Nem igazán, csak sejtettem. Leléptél a kastélyból, mire mi jöttünk kifelé, szóval eszembe jutott, hogy itt lehetsz. *Mondjuk mire ideért már messze jártak a gondolatai a lehetőségtől mert minduntalan visszakanyarodtak a látványhoz, ahogy a páros, tőlük éppen annyival arrébb, hogy ne hallja miről van szó, jókedvűen felnevet valamit. Tisztára mint a kamasz filmek sablonos montázsaiban! Nevettek, összehajoltak, ő meg azt gondolta, hogy ez nem fair! Levinek ott kellett volna lennie mellettük, az utolsó Martionos bálján! Vele kellett volna nevetgélnie akkor éppen... és bár az este hamar továbbvitte a féltékeny gondolatokon, azért jó ideig ott pörögtek a tudata peremén. Gréti is... Era is! Ezek a lányok, akiknél végigasszisztálta a randevú előtti izgalmakat, ahol biztatta a fiút, hogy nincs mitől félnie, mert ő a világon a legfantasztikusabb. Ezt azért mindig így gondolta, még annak idején a könyvtár csendjében is, mikor átpillantott az éppen olvasott kötet felett a hirtelen szerzett új barátra.*
Attól féltem, hogy idehoztad Grétit. *Ugh, most ez is feldereng. Lehet rosszul is lett volna, ha felszenvedi magát a látványért, hogy a kettőst itt találja aztán összegabalyodva! Olyan rossz belegondolni, hogy véletlenül sem kell sokat kuncsorogni -mondjuk esélyesen amúgy sem- ahhoz, hogy a csókkal biztosítsa őt a fiú, hogy erre már esély sincsen. Ugye nincsen? Valahogy a Gréti sztorit is hagyta elcsorogni inkább mint, hogy aggódni kezdjen miatta.
Már csak azért sem veszi le a pulóverét mert félő, hogy a szürke póló alatta nagyon gyorsan tisztázza, hogy milyen szinteken izzadt le az események folyamán. Inkább csak szó nélkül dől vissza a fiúval, kis mosollyal az arcán.*
Nem akarok sietni haza... azt sem tudom mikor lesz megint ilyen, hogy csak úgy elleszünk ketten. Szeretném kihasználni akkor már! *Egyrészt az időbeosztásukat sem egyszerű összeegyeztetni, másrészt meg ki tudja mi következik ezek után. Ha kiderül a titok, nyilván újra borul minden. Szégyelli magát, de most minél több kedves percet szeretne lopni a fiúval.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #4064 / 2019.02.02. 22:46:22
[HKM tegnap]

*Most akkor vajon ilyen lesz minden találkozás? Kimerítően kellemes maratoni futkorászás? Nem tudja lerohanni a másikat, mert bár szétfeszíti tagjait a vágyakozás, még nagyon nem jár ott, ahol a saját korosztálya talán már rég. Valami olyasmiről beszélt legutóbb, hogy tapasztalatlan, de semmiképpen sem rohanna. Egyszerűen képtelenség azonnal megszokni, hogy egyáltalán egymáshoz érnek, ajkuk összeér, érzi Szandi leheletét az arcán, és a nyakán. A garázs rock ritmusra dübörög a szívével, lehetetlen mosolyszünetet tartani az év legvidámabb beteljesülésében. Ezzel együtt megszűnik aggódni ma estére amiatt, hogy zéró gyakorlata van ezekben a dolgokban. Vagyis egy kevés...az amit eddig műveltek és hát az nem sok. Volt egyáltalán olyan, amikor lerázta magáról a lányt?! És ha igen, miért tett ilyen idiótaságot?? Ki akarná elengedni Szandit? Azt, ahogy beszívja az alsó ajkát mikor nevet. Ahogy tök random göndörödik a haja, mikor elered az eső és párás lesz a levegő. Ahogy értetlenkedés közben ráncolja az orrát, és összevonja a szemüveg mögött halvány szemöldökét. Nagyon fura élmény folyton visszanyúlni abba az időbe, mikor még egy barlang-szerű lyukban feküdtek hárman, a lány középen, és éjjel ha nem tudott aludni, csöndben vizsgálgatta a halkan hortyogó lány vonásait. Gondolkodott azon amit Ádám mondott: hiszen Szandi jó csaj! A szakadt ruharétegek alól kibújó karját feje alá húzta párna gyanánt, és Levi a sötétben az apró, szőke pihéket figyelte rajta. Csak a lélegzetvételük törte meg a világvége csöndjét. A hidegtől látni vélte a lúdbőr pöttyöket a lány kezén, és ott az éjjel kellős közepén arra gondolt, talán ha hozzáér, elmúlik a fázós reszketés. Mutatóujjával alig-alig érve a másikhoz, végig szántott a lány fagyos bőrén, lassan ráérősen. És ettől Szandi aznap este mikro-ébredésben a másik oldalára fordul, és behúzódott Ádám testmelegtől aligha kályhaminőségre fűtött hátához. Levi most tisztán emlékszik, hogy olyan rémülettel ugrott össze a gyomra a lebukás veszélyének közelségétől, hogy magában soha olyan cifrát nem káromkodott előtte. Hátat fordított a másik kettőnek, és sorozattüzet nyitott szidalmazásokkal saját magára. Aztán inkább azzal a gondolattal zuhant álomba, hogy milyen idegesítő, ahogy Szandi minden nap nyíg valamiért, pedig hát mind nyígtak...
Butaság - gondolja ilyen távolságban mosolyogva. Megrészegült bódultsággal bújva a puszikhoz minduntalan közelebb. Butaság, hogy ilyen sokáig nem jött rá... *
Tudtad, hogy itt leszek? *Most már megkérdezi, ha kigondolta. Feltámaszkodik a könyökére, és figyeli az orosz regényekre jellemző végtelen szenvedéstörténetet a hajgumi hajkurászásáról. Amíg Szandi kézzel tartja a tincseket, ő megint nyújtózik egy csókért. Mennyit szabad egymás után kikuncsorogni?*
Áh nekem is... *Ő a saját pulcsijától inkább meg is szabadul. Pedig jó a klíma, valami belülről gyújtotta be a kazánházat. Ledobja a ruhaneműt a matrac mellé, amitől megszabadult, és félig meddig sikerül konstatálni, hogy Bódi apuka által készített lemez egyik fele lejárt. De ő már inkább megint visszadől a helyére és nyújtja a kezét.*
Gyere vissza... utána eskü hazakísérlek... csak még egy kicsit... *Na, máris megy a fogadkozás!*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #4063 / 2019.02.02. 22:20:24
[HKM tegnap]

*Majdnem kapásból rávágja, hogy hát ő sem hiszi el, hogy ezt csinálják, de talán árulkodó lenne a hangsúly, hogy nála kicsit más a forrása ennek. Végig, amíg eldőlnek a párnák közé és rásimul Levi felsőtestére, csak a fiú arcát nézi, hogy ne vigyék el nagyon a hirtelen pattanó szikrák a gondolatait. Képtelenség nyomon követni, egyszerűen csak csaponganak a gondolatok. Hol elképzelhetetlennek tartja azt, hogy ez a valóság, hol pedig engedi, hogy a forróság végig perzselje az érfalakat, mert Levi vonzónak találja. Nem tudja hova tenni, talán jobb lenne csak úgy kikapcsolni mindent, nem? És hagyni, hogy vigyék ezek az impulzusok!
Nem igazán mer mozdulni mert a közelség mindamellett, hogy csak még tovább fokozza a zavarát, felpörgeti minden funkcióját. Ah, furcsa az egész de közben meg annyira jó, hogy az már ijesztő! Nem kellene, hogy bármi beárnyékolja ezt: akkor mi a szarért viaskodik fejben meg keresi a kifogásokat, hogy ez miért nem lehet a valóság? Elmosolyodik, ahogy a lemezről felcsendülő Last Nite betölti a kis kuckó minden négyzetcentiméterét és bár dünnyög, de olyan közel sikerül, a fiú nyaka hajlatához, hogy nem lehet nem meghallani.*
Utoljára a bál után aludtunk itt együtt. *Meg úgy nagyjából először is úgy, hogy csak kettecskén. A kérdés pedig nagyszerű, pár pillanatnyi csend után puszit nyom oda, ahol éppen éri a másikat: kicsivel a füle mögé, a puha bőrre. Olyan nagyon új és lúdbőrözős, hogy szabad ilyesmiket is! Szinte várja, hogy mikor tolja félre a fiú, ahogy eddig mindig, mikor már elege volt a kapaszkodásból.*
Nekem tetszik az ötlet! Ééééés simán megkockáztatom! *Azt a, nagyon rossz lány lett belőle! De egyébként is hajlamos manapság arra, hogy szembemenjen kicsit az otthoni szigorral. Ha arról van szó... megüzeni, hogy Emmánál van! A nő ezerszázalék, hogy fedezné!
Elhúzódik annyira, hogy a fiú mellé henteredjen ahelyett, hogy egészen már rajta feküdne: egyszerűen leveri a víz lassan! Vastagnak bizonyul most a finom kötött pulóver! A párna alatt tapogatózik, hogy hajgumit találjon és az értetlen pillantásra hirtelen csak megvonja a vállát.*
Csak kéne egy gumi. Hajgumi! Melegem van... *Ugh. Megdörzsöli a homlokát és inkább izgágán feltérdel, hogy felfogja a haját már keresés közben is. Érzi, hogy csupa verejték a tarkója már csak abból is, ahogy megcsapja a hideg. De gáz! Elsüllyed menten...*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #4062 / 2019.02.02. 21:49:25
[HKM tegnap]

*Lassan felbomlik körülötte a HKM összes molekulája. A színek, a hangok az érces bakelit lemezzel, az illatok és az erdő zajai. Bizonyára elcsattant itt néhány csók a fapadlón elnyúló matracon. Mintha bele lenne vésve a hely történetébe, hogy ide el lehet bújni olyan kamasz szerelmeseknek, amilyeneknek kívülről tűnhetnek. És jóég! Tényleg ezt érzi a mellkasában, a gyomra mélyén, lángoló bőrén! Hogy annyira szereti ezt a lányt... semmi jobbat nem tud elképzelni, minthogy vele történnek ezek a dolgok először. Finom masszírozás az egész, igazán semmi hevesség. Kettő között még memorizálják is ajkuk nyomát, vajon látszik-e rajta az édes íz, amit az előbb lecsókoltak? Levi ujjával végig simít Szandi száján, és belebambul a földöntúli élménybe. Neki is sóhajtania kell. Kifújni az izgatottságot, a gyilkos petárdákat, amik odabenn megdolgozzák az érintésektől. A vállára és tarkójára simuló vékony ujjaktól. Bár ne reszketne ennyire az egész belsője. Az egész olyan, mint egy cunami, földrengés és a Katrina hurrikán. Szeretné ezekbe a természeti katasztrófákba szuicid hajlammal újra és újra belevetni magát.
Elhajolnak, és pár pillanatig csak marad a cirógatás a keskeny csuklón, a lány karjának belső felén.*
Hát komolyan nem hiszem el, hogy ezt csináljuk... *Mosolyodik el megint, és tuti hogy újra lázas. Finoman saját nyaka köré fonja Szandi karjait, elhúzza a párnákra, és valamit artikulálatlanul a takaróhuzat közé morog, hogy kiadja az energiáit, levezesse a dúló tesztoszteron vihart. És hirtelen szorosabban öleli egy röpke pillanatig a lányt, jelezve hogy alig bír magával. Legszívesebb kiugrana a bőréből. Nem hogy eszébe sem jut, mi az esete. Milyen Szandi esete...? Egyenesen szarik rá. Ma megint kiderült, hogy ők egymás esete. Hogy Lia, Era vagy Veréb lehet bármilyen jócsaj, ha nincs a csinos test mögé rejtve valaki, akiért megbolondul. Szó szerint. Nem ugrik szeme elé Viktor, vagy Ádám képe. Nem akar olyan jóképű és izmos lenni mint a többi srác. Hirtelen nem róla szól ez az egész, vagy arról ki ő ebben a történetben. Egyszerűen csak Szandi van, meg az hogy édes a mosolya, szép a szeme, erdőtüzet robbant egy csókkal és a karja alá fészkel mikor együtt olvasnak egy könyvet.*
Hát lehet nem kérezkedtél el... de én meg nem engedlek haza. Akkor mi lesz?
*Mind ketten betegszabin vannak nem? Jövőhéten megint beindul az élet, és ez az egész kuckózás, csók-kísérletezés és simogatás csak vágyálom meg ábránd lesz az órákon, ahol maximum az ablakon tud kibámulni réveteg szemmel. Még a végén leromlik az átlaga...*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #4061 / 2019.02.02. 21:11:16
[HKM tegnap]

*Elmosolyodik a kijelentést hallva, hogy aztán elfelejtsen levegőt venni pár pillanat erejéig. Tehát, nem sok kell, hogy a figyelme elterelődjön ebben a pillanatban, éppen csak annyi, hogy a fiú ajka hozzáérjen a bőréhez. Millió apró kisülés fut végig a bőrfelszínen és a mélyben is, szinte biztos, hogy ahogy Levi a csuklója vékony bőréhez ér, érzi a pulzusát rohangászni a zöldszín erek mentén.
Nem gondolta el, hogy egy-két óvatos és tapogatózó puszitól ilyen mértékű robbanások jönnek létre a testében de így már legalább érthető az, hogy miért vágyik erre minden ember a világon. Talán nincs is jobb érzés, nem? Mármint most, hogy a fiú orra óvatosan birizgálja a nyaka mentén ezt hiszi. Nem is számít semmi más csak, hogy kicsit visszaadhasson a kedveskedésekből. Talán Levi is ezt érzi, amit ő! És ha igen, akkor érezze minél inkább most, hogy nincs is nála fontosabb. Nincs is ennél az egésznél fontosabb!
Nagyon-nagyon zavaros, hogy mi megy végbe ilyenkor agyban. Mármint, mintha ezek a percek kisöpörnék a fejéből azt, amit eddig fontosnak tartott és csak az örvénylően boldog újdonságoknak maradna hely. Eltölti a tudatát a fiú illata -ez valami új, a szobája sötétjében is érezte már!- és az, ahogy egyre közelebb bújnak egymáshoz. Nem tudja azonosítani, ami a gyomrában ébredezik! Hasonlíthatná akár izgalomhoz is de mégis más valamiben; ez az, amit nem tud megfogni egyelőre.
Már akkor lehunyja a szemeit, mikor az óvatos puszik a halántékához érnek, de a pillanatnyi várakozás így is ott cikázik előtte, mintha apró kis szikrákat látna. Szóval... még mindig kérdés, hogy ez normális?! Vagy csak ő misztifikálja ennyire túl? Viszont, ahogy összeér az ajkuk újra azt érzi, hogy tűzijáték robban valahol a fejük fölött. Valahogy még jobb mint akkor éjjel, pedig azt gondolta azt nem lehet felülmúlni. Viszont mialatt kissé eltávolodnak, leginkább levegőért, már azt is tudatosítja, hogy a kezei egész felvándoroltak: egyik a fiú vállában kapaszkodik, míg a másik újra tarkónál, hogy az ujjai a göndör tincsekhez érjenek. Szusszanósan majdnem felnevet zavarában, mert amilyen új az élmény, annyira fantasztikus!
Aztán meg, pár hónapja még, az Armageddon alatt biztos benne, hogy büdös életbe nem gondolta volna, hogy ez lesz. Még utána sem! Hát hányszor is kapta meg azt, hogy sohadesoha nem látta őt lánynak Levi? És amilyen mélyre tuszkolta az önbizalmát, most olyan hevesen építi vissza a téglákat. Mondjuk elég hihetetlen.
Mialatt újabb óvatos csókká formálják a közelséget, felsejlik az üzenete régről, amiben még azon tanakodtak, hogy kinek mi az esete. Levinek fogalma sem volt, hogy a sötét haj és sötét szem, az tökéletesen passzol ő rá is... Ellenben azzal, hogy ő milyen távol áll az eddig favorizált szépségtől. Hát nem is tudja! Mármint, az összekapaszkodásban osztott csókoknak teljesen el kellene törölnie a kétségeit! Nem, hogy ezen morfondírozzon... de lehet, hogy ennél jóval több kell ahhoz, hogy elhiggye, hogy ez a valóság.
Épp csak annyira húzódik el, hogy vegyen egy nagyobb levegőt, ami remélhetőleg kissé kitisztítja a fejét, mert most a hormonháztartása is összevissza, meg az önbizalma is cseszettül ingadozik. Mi a fene? Miért ilyen elképesztően körülményes?!*
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!