A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Martion és Marót > A Martion környéke

Birtokhatár - út Marótra

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (0)  Könyvjelzők  Régi üzenetek (0)  Események (2)

hozzászólás megjelenítése.

4104 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #4104 / 2019.11.07. 22:59:42
[délután]

*Nem akar nagyon mártírnak hangzani azzal, hogy kivárja amíg nem ő lesz az aktuális távol tartandó pont, úgyhogy inkább csak bólint arra, amit Nola mond.*
Hidd csak el. *Mosolyog az egyértelműn. Már csak szórakozásból is küldd egy mentál képet arról az emlékéről, amikor még az anyjával együtt nézegették a régi fotóalbumot egy jó pár évvel ezelőtti májusi délután. A tabló képéről egy szarkalábaktól mentes, kevésbé bedagadt szemű, frissen borotvált Domonkos néz vissza. A fényképen kopottasnak, színtelennek tűnik a haja és a szeme is. Ráadásul, amíg az a néhány kép, amit a barátaitól kapott különböző integetésekbe, fellendülő öklökbe és csintalan nyelvnyújtásokba fordul, ő csak a komoly arcot cseréli egy szolid, de őszinte mosolyra. Úgy tűnik akkoriban sem lehetett túl harsány.
Ha Nola elmosolyodik az emlékre, és aztán meg is adja az irányt, akkor tényleg nem árt, ha kicsit felfrissítik a ház képét, nehogy rossz helyre érkezzenek.*
Írni fogok. *Ígéri, már pedig az a fajta, aki ezeket meg szokta tartani. A Bálinttal kapcsolatos megerősítésre bánatos mosollyal bólogat. Nem tudja senkinek sem elmagyarázni, hogy miért olyan fontos neki, hogy jó kapcsolatba kerüljön az unokaöccsével. Nem azért nem találkoztak, mert ő személy szerint nem akart. Plusz, még ha nem is olyan fiatalon, de ő is átélte a szülők elvesztését. Era még korban is közel áll a tragédiához. És ha más nem, azokat akik még élnek és a vérükhöz tartoznak, szeretné nagyon közel tartani.
Elbúcsúznak aztán, pontosan úgy, ahogy Nolának kényelmes, aztán ő is hazaindul. Életében először zaklatottabban tér haza egy Nola-féle látogatásból, mint ahogy érkezett.*
Lázár Nola
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Lázár Nola, Jósnő #4103 / 2019.11.07. 22:36:12
[délután]

Igen, egyetértek. Az értelmetlen tragédia elég gyűlöletes dolog. Muszáj találni valakit vagy valamit, amire haragudhat az ember. *Ez egy olyan dolog, amit ő is a nehezebb úton ismert meg. És habár ide vezető útjuk során Domonkos hamarabb érezte, legalább mostanra benne is felébred az halvány délibáb, hogy most megint úgy beszélgetnek, mint a felnőttek. Komoly felnőtt témáról, miközben biztos benne, hogy egy csapatban játszanak.*
Na ne mondd. *Féloldalas mosolya arról árulkodik, hogy ezt magától is kitalálta. Talán jobb ha nem tud róla Domi, hogy Bálint megkeresi őt néha a nagy szociális hálón - gondolja Nola. Talán jobb, ha semmi furcsaságról nem számol be, amit az éterben érzékel. Vagy a tapasztalati, vagy az orvosa dühítő konklúziói nyomán, de most már egyáltalán nem biztos benne, hogy jól értelmezi a kapott jeleket.
A kérdésre azt akarja mondani, hogy haza. De még mindig nincs meg pontosan, az micsoda, így nem szívesen használja ezt a kifejezést.*
A pesti lakáshoz jó lesz. Köszönöm. *Egyetlen egyszer látogatta ott meg a férfi. Így ha nem emlékszik pontosan hová kell menni, természetesen elismétli. Ott majd összeszedi magát és siet Zsófiért az óvodába. Ma este Egerbe mennek a mamáékhoz vacsorára.*
Majd írj néha. *Kedvesen mosolyog, mert ebben inkább olyasfajta üzenet rejtőzik, hogy a chaten túl sok rossz dolog nem történhet. Ha tisztes távolságban marad Domitól, idővel ugyanaz lesz, mint Daninál. Tulajdonképpen részben most is ez van. Elfogadta a felállást, és nem próbál versenyre kelni se Riával, se Orsival. Mintha egy futtatóban kéne tempóznia agarakkal, génhibás kevert kutyaként.*
Ha bármi történne Bálinttal a suliban, azonnal értesítelek. *Ki tudja? Talán a drága telefon már be van vágva a fiók aljába, pedig elég egyértelmű funkcióval érkezett az iskolába.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #4102 / 2019.11.07. 22:21:52
[délután]

Nem várom el, hogy az apja... a családja elvesztése után hat hónappal teljesen rendben legyen. Viszont azt érzem, hogy olyan dolgok miatt neheztel rám, amikről nem tehetek. *Hogy pontosan mik lehetnek ezek, jó kérdés. Sejtése persze van, de az bőven kevés az esetleges konfrontálódáshoz. Meg hát a türelemmel mindig többre ment. Néha arra gondol, ha legalább farkas lenne Bálint, akkor kénytelen lenne tisztelni... Aztán mindig rácsodálkozik, hogy egyáltalán ilyesmik jutnak eszébe.*
Ezt sejtettem. *Mármint, hogy bomlanak utána a lányok. A hallgatást gyakran összetévesztik az emberek a bölcsességgel és a misztikussággal. Aztán elég fájó szembenézni a ténnyel, hogy általában valami súlyos mentális problémát takargat csak ezzel az ember. És talán még jó nagy bunkó is. Megmenteni pedig nem lehet ebből senkit sem, hiszen a végén mindenki önmagát kaparja össze. Ezt a nehezebbik úton tanulta meg.*
Szerintem nem mutattam a középiskolából képeket, de egész hasonlítunk Bálinttal. *A különbség talán abban van, hogy Domonkosnak már akkor is élesebb vonásai voltak és kevésbé hosszúkás arca. Ezen kívül az ő szeméből nem a közöny sütött, hanem a bizonytalanság. Utána nem is szaladgáltak semmilyen lányok. Talán titokban... talán. Amikor még ő járt ide, eléggé kinézték a vérfarkasokat. Egyáltalán ketten voltak az iskolában vérállatok. Most úgy hallotta két tucatnyi bemart diák jár a Martionba. Ahogy egyre többen vannak, elfogadóbb a közösség is. Az iskola is jobban felkészült az esetleges őrjöngésre. Vagy csak ezzel nyugtatják a többi szülőt?*
Merre vigyelek? *Állnak meg végül az illanási pontnál.*
Lázár Nola
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Lázár Nola, Jósnő #4101 / 2019.11.07. 22:01:59
[délután]

*Arra nem volt felkészülve, hogy a semmilyen válasz is hiányt okoz majd. Domi arckifejezéséből nagyjából magától is rájön, hogy soha nem jelentette ugyanazt az érintés és egy része megkönnyebbül, hogy nem vallott színt túl korán mikor még reménykedett. Másrészről megint leszakad a szíve.
Felveszi a ritmust és mantrázza magában az orvos állításait, amitől olyan gyakran dühbe jött. Mint például, hogy Dani az imprintje. Mint a kiskacskáknál, mikor kibújnak a tojáshéjból és szakadatlanul futnak az után, akit először láttak meg. Ezen talán még most is felhúzza magát.*
Sajnálom, hogy ilyen nehézkesen megy. *Van elképzelése, hogy mi lehet az oka. Nem ma este fogja megosztani, az előbbiek után. Úgy fest, Dominak nem csak a nők terén nehéz regisztrálni az efféle szociális jelenségeket.*
Elég meglepő... de örülök neki én is, mert így legalább nyugodt vagyok, hogy minden rendben az unokaöcséddel. *Jótékonyan elengedi a füle mellett a bókot. Kisebb listája van róla, kik nem kedvelik. De most már mellé rakhat egy másik listát is szerencsére. Még egy nüansznyi pillanatig betolakszik gondolatai közé egy harmadik lista is, hogy vajon miért nem kell a pasiknak? Az első pontok között van a kinézete...pár személyiségjegy, amiket ki nem állhat magában. És hogy olyanokat választ akik messze a saját kategóriáján felül helyezkednek el. Legközelebb illene lentebb adni, és olyat választani, aki a saját kasztjába tartozik. Legközelebb...haha!*
Jóképű srác. Rajonganak érte a csajok! *Végre elmosolyodik kicsit és felpillant Domonkosra. Nem tervezte, hogy hangosan kimondja, amit Lenke néni irodájában kigondolt, de valamiféle pozitívumot is akar mondani a kisebbik Stelczerrel kapcsolatban és valamiért presztízs értékűnek ítéli ezt a felszínes hülyeséget. A népszerű fiúk könnyebben beilleszkednek, ez lehet még a javára válik.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #4100 / 2019.11.07. 21:48:23
[délután]

*Megütközik az összebújás szó használatán, ám végül nem fűz hozzá érdemben semmit sem. Úgy tűnik ez most nem a kardoskodás ideje.*
Hát... jó. *Akkor ezzel lezárták a témát. Észre sem veszi, hogy lemásolta Nola testtartását. Csak most eszmél fel, hogy karba tett kézzel állnak egymással szemben - a különbség annyi, hogy az egyikük a földet figyeli, a másikuk pedig keresné azt a bizonyos pillantást. Inkább lassú sétába kezd, mert tényleg soha nem fogják elhagyni a birtokhatárt. Azért zsebre teszi a kezeit a hideg elől.
Persze nem akarja lelki terrorral kicsikarni a szokásos érintéseket, úgyhogy igyekszik máris lerázni magáról az előbbi furcsa görcsöt és inkább visszatér a Bálint témára. Jelzésértékűen nem feszegeti az összebújást.*
Nem sokat javult a dolog. Most már legalább néha beteszi a lábát a lakásba. Gondolom leginkább akkor, amikor már tényleg nincsen semmilyen más opciója sem. *Felhúzza kicsit a vállait, aztán vissza is ejti őket. Most sem akar panaszkodni, hogy fogalma sincs mit kellene tennie.*
De veled úgy tűnt jól kijön! Örülök neki, hogy kedvel téged. Mondjuk ki nem. *Barátságosan elmosolyodik. Komolyan gondolja ezt is.*
Lázár Nola
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Lázár Nola, Jósnő #4099 / 2019.11.07. 21:38:06
[délután]

*Átöleli magát saját karjaival és hirtelen borzasztóan zavarja, hogy megtorpantak itt a birtokhatárút kellős közepén. Így minden arcvonása látszik. Mert hát az, hogy a pórusaiból áradó jeleket nem tudja elrejteni...már egy ideje szokványos dolog.*
Neem! Dehogyis! *Hevesen tiltakozik és megrázza a fejét hozzá. Két oldalt előrehullik a frissen készített frizura. Ahogy a lányok mondták: Figyeld meg, minden megváltozik! - és amíg átnyújtották a szépségcikket úgy tettek, mintha egy doboz hajbalzsamtól tényleg minden megváltoznak. Lol.*
Csak ezt...ezt ne csináljuk többet. *Domi értetlenkedő arcára reagálva folytatja.* Hát ezt! Ezt az összebújást.
*És akkor ez még igazán nem is volt semmi, így valóban félreérthető a hirtelen menekülése. Reméli nem kell agyon magyarázni az egészet, mert idén több elutasítást nem tud elviselni. Nincs miről beszélgetni - ezt meg Dalma mondta. Annyi félreértés lóg a levegőben, hogy hirtelen meg se tudja számolni. De nem biztos benne, hogy mindet hangosan ki is akarja mondani, mert egymás után túl sokszor szakadt meg a szíve.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #4098 / 2019.11.07. 21:29:33
[délután]

*Nem kap választ a kérdésre, sőt megint elhúzódik Nola az érintések elől. Azt hitte, hogy a törődés ezen formája mind a kettejüknek ugyanazt a biztonságot jelentik, de most összekuszálja a valóságát, hogy a zavaron kívül vágyat érez a fagyott levegőben. Nem érti, hogy mit jelent ez pontosan.
Nem is tud egyelőre azokkal a dolgokkal foglalkozni, amikre most terelni próbálja a szót Nola. Az elsőre még erőtlenül bólint, de a Bálintot érő kérdéseket már egyértelműen figyelmen kívül hagyja. Enyhén összevont szemöldökkel keresi az őszinte választ a nő arcán, ahogy neki szegezi a kérdést:*
Csináltam valamit Nola? Megbántottalak? *És most megfogadja, hogy nem csak a szavakra fog figyelni. Egyébként inkább csak az aggodalom látszik rajta, semmi más. Nagyjából ezt is érzi. Végülis Orsi sok éves vágyakozását is abszolút vakon kezeltek. Kérdéses, hogy miért áll ezzel hadilábon. De fájdalmat okozni nem szeretne senkinek sem.*
Lázár Nola
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Lázár Nola, Jósnő #4097 / 2019.11.07. 21:11:12
[délután]

*Ha már a párhuzamállításnál járnak...ez is élesen visszaköszön. Míg Dani szökőévben egyszer mondott ki valamit, Domiból időnként dőltek az olyan szívszorítóan kedves dolgok, amitől körbefutotta volna az utcát, amelyikben élt. Lehet igaz, hogy alapból sok muníció volt benne rossz gyerekkora miatt, ami fűtötte a kazánt, hogy menjen tovább. De tagadhatatlan, hogy az ilyen kinyilatkoztatásoktól minden alkalommal elöntötte a libabőr. Mintha Domonkos azt az oldalát ismerte volna meg, ami mindenki más számára láthatatlan és értékelhetetlen volt. Ettől pedig erősebbnek érezte magát, mint amilyen valójában volt. Úgy sejti, haláláig emlékezni fog a kimerevített mozijelentre, ahogy a Főnixből elsétálva megállnak a kirakat üveg tükröződésében. Sosem érezte, hogy különösebben vonzó, de aznap kifejezetten taszító volt önmaga látványa. Túl nagy volt a kontraszt a férfi mellett. És minden ami aznap történt a konzultáción, elég dühöt generált benne, hogy nekilóduljon egy kis segítséggel a változásnak. Úgyhogy igenis órási részt vállalt ebben Domonkos, csak talán nem is tud róla.*
Igen, tudom tudom. *Valójában nem tudja. Tényleg így van? Folyton kételyek gyötrik. Megszeret valakit és lecsúszik róla. Elrontja, elszalasztja, rossz irányba lép. A közelségtől meg teljesen gyökeret ereszt a lába. A doki szavai hullámoznak kusza gondolatai között. "Nola, ez a férfi bárki lehetett volna... mindegy ki nyújtja ki a kezét, érzelmileg rögtön elköteleződsz. Hiszen megbomlottál azért, hogy valaki akarjon, mert úgy tűnt, mindenki elfelejtette hogyan szeressen viszont. Ez nem jelenti azt, hogy ennek a férfinek nem vagy fontos. Azt jelenti, hogy felnagyítod a jelentését... amit érzel, nem vonzalom."
Felnagyítja? A barátok szokták úgy megölelni, ahogy az előbb a folyosón? Megfogják a kezét, és simogatják az arcát? És attól, hogy általában nem tudja mit érez mások iránt, máris megmondhatja helyette az orvosa? Mit mondana most? Valamit arról, hogy hamis illúzió, nem is igazi vágyakozás, hogy legszívesebben Domonkos nyakába ugrana, és pofátlanul figyelmen kívül hagyva Orsit meg mindenkit - megcsókolná, ha eddig nem volt mersze hozzá. Megint elszakad a közelségből, elhúzza a kezét is, és egy darabig nem mondd semmit.*
Te is elmondhatsz bármit. Azt is amit nem szabad... tőlem senki sem tudja meg. *Jah, mert végülis koponyatörők nem is léteznek ugye.*
Mi ez az egész Bálinttal? Még mindig ilyen feszült a hangulat? *Prego! Gyors tématerelésből csillagos ötös!*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #4096 / 2019.11.07. 20:51:50
[délután]

*Végtelen gyengédséggel szelídülnek a vonások az arcán egy könnyű mosoly köré. Neki nem hangzik úgy, mintha idegennek ilyeneket mondana az ember. Sőt, mintha az óvatos közeledéssel együtt, most először lennének megint olyan, mint régen. Ettől máris sokkal jobban érzi magát.*
Igyekszem. *Biztosítja efelől Nolát, noha az esetek többségében egyáltalán nem szeretne bajba keveredni, mégis szörnyű dolgok történnek körülötte. Talán ha ismerné Danit, akkor pontosan meg tudná mondani, hogy a különbség kettejük között az, hogy a Nola ex-férje önként és dalolva lép minden borzalom elé, vele ellentétben. Neki egy porcikája sem kívánja a szuperhős szerepet. Egyszerűen a szeretteiért képes ezt félretenni. Talán meglepődnének az emberek, hogy milyen hidegvérű, érzelemmentes döntéseket hozott már meg az életében.*
Én már akkor is nagyon erősnek tartottalak, amikor megismerkedtünk. De amiken átmentél mostanáig... Nem sokan képesek rád. Nem ismerek még egy ilyen bátor és akaraterős embert, mint te, Nola. *És ezt bárkinek megmondaná. Úgy sejti, hogy ami ennek a nőnek kijutott, annak a felébe is beleroppannának mások. De legalábbis érzéketlen robotokká alakulnának, hogy tovább tudjanak funkcionálni az elkövetkező évek során. Sokaknak a segítő kéz elfogadása is hatalmas nehézségeket okoz. Az, hogy a legtörékenyebb állapotában is közel engedte magához, hihetetlen erőről tesz tanúbizonyságot. És a tény, hogy milyen tragédiák után állt fel és tanult meg tovább működni a világban, valóban lenyűgözi. Pedig sejti, hogy lehet még benne néhány dolog, amiről nem hallott...
Nem tudja egy félöleléssel megtoldani a mondandóját, mert a sétapartnere lefékez. A kínlódás felismeréséhez még csak farkasnak sem kell lennie. Félrebillenti a fejét, ahogy várja a folytatást - hiába. Amilyen hirtelen lefékezett Nola, olyan hirtelen meg is gondolja magát. Meg is ragadná csuklónál a másikat, hogy megállítsa és szembefordítsa magával.*
Nola, tudod hogy elmondhatsz nekem mindent, ugye? Nem fogok erőszakoskodni, de ha bármi bánt, vagy segítségre van szükséged, szólj, oké? Tudom, nem beszéltünk annyit manapság, de mindig itt leszek neked. Akkor is, ha évekig nem hallunk egymásról.
*Nem akar az Armageddonnal példálózni, pedig jó példa rá, hogyha egyszer valaki egy kicsit közel kerül hozzá, nos... próbálja csak meg levakarni.
Miközben beszél lejjebb csúsztatja az ujjait a nő csuklójáról a tenyerébe, hogy bátorítóan megszorítsa azt. Ahogy pedig tovább rágcsálja Nola az ajkait, szabad kezével eltűr néhány kósza tincset az arcából. Nem titkoltan végigsimít a másik arccsontján közben, hátha akkor észreveszi magát és abbahagyja a szája sebesre harapdálását.*
Lázár Nola
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Lázár Nola, Jósnő #4095 / 2019.11.07. 20:31:27
*Nem az ő korosztálya, úgyhogy egy pillanatra összeszűkül a szeme ahogy próbál emlékezni a felsőbb éves fiú arcára. Talán ő is szőke? Össze se rakja, hogy ez a srác Orsi exe. Mindenre bólogat, és a mondatok végét notóriusan elveszíti a Domonkos felől áradó farkas illat miatt. A nosztalgia maga alá gyűri. Bár már nagyon ügyes, hogy semmi se térítse le az útról. Nagyon óvatosan kell örülnie ezeknek az apróságoknak, mert a végén azon kapja magát, hogy sírdogál egy sarokban és ölelésekre és puszikra vágyik valakitől, aki úgy fest sosem neki szánta ezeket. Most mégis - ellentmondva önmagának - közelebb araszol kicsit, és hagyja felszökni neuronjai közé a pézsmaillatot.*
Áh értem. Mindig zajlik az élet. De remélem nem keveredsz bajba! *Ezt úgy mondja, mintha egy idegenhez szólna a távolba. "Nem láttalak ezer éve! Remélem nem keveredsz bajba!"*
Ami azt illeti...várakozáson felül...remekül. *A karácsonyi zombi állapotokhoz képest? Mind ketten rendkívül fájdalmas és hosszú utat tettek meg, hogy megint tudjanak normálisan beszélgetni. Most őszintén fürdőzik a tudatban, hogy bármikor felhívhatják egymást akár nyűgről van szó, akár nem. Zsófi miatt amúgy is napi kapcsolatban kell lenni.*
Kicsit...túlhajtotta magát... de most már biztosan minden rendben lesz. Nem változtathatunk mindenen egyszerre. 2019 arról szólt, hogy...*miről is?* ... hogy megerősödjünk. *Azóta sem mert a Corvin közelébe menni, nehogy triggerpoint legyen.*
~Hiányzol.~ *Nem mondja ki hangosan, mert a chaten egymás után ilyen üzeneteket hagyott, és kicsit megalázónak érzi kívülről. Pedig Domitól mindig jön válasz.*
Van még valami. *Megtorpan a tisztáson, és sebesre harapja az alsó ajkát. Nem tudja bele akarja-e rángatni Domonkost. Csak ugyanazt érzi, mint rég, hogy elbújna a kedvességbe és biztonságba. Mondjuk ez elég önző dolog nem? Ah nem még sem...hülye ötlet volt.*
Bocs nem...nem, semmi. Nem tudom mi van ma velem. *Zavartan nevetgél és újra megindul az ösvényen. Domi érdekeit kell szem előtt tartania.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #4094 / 2019.11.07. 20:16:51
[délután]

*A Falkába pont nem tartozik bele Orsi, mert nem érezte otthonosan magát a nő köztük. Valahol megérti, úgyhogy nem forszírozta a témát. Pedig azaz igazság, hogy sokkal jobban érezné magát a Hold alatt, ha vele lenne Orsi is. És persze bántja, hogy a Falka nem azt jelenti a nőnek, mint neki. Jobban érzi magát Levivel... Megbarátkozott ezzel a gondolattal is. Mindennel meg tud egy idő után békélni, úgyhogy a téma felhozására sem ezek ugranak be elsőre neki.*
Jól vagyunk. Még a nyáron megkeresett Morion. *Nem tudja, hogy mit mondd a név Nolának és mit nem.* Az egyik volt falkatag elég... zűrös dolgokba került. De ennél többet nem mondhatok. Még ennyit sem, ami azt illeti. Tudod, folyamatban lévő nyomozásról nem nagyon lehet kiadni semmit. *Finoman felhúzza a vállait, jelezve, hogy ez egy olyan téma, amit igazából senkivel sem tud megvitatni. Orsival is inkább arról tárgyaltak, hogy feltűnt a férfi, akivel együtt volt. Együtt... addig, amíg nem csalta meg Orsi vele. Nem volt könnyű találkozás.*
Danival hogy vagytok? *Mind a ketten remekül tudnak témát választani.*
Lázár Nola
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Lázár Nola, Jósnő #4093 / 2019.11.07. 19:56:57
*Túl sokszor járta meg ezt az utat, hogy ne fogja el nosztalgia. Ahogy az idő téliesbe hajlik, kicsit depis is lesz tőle. Minden rossz dolog a télre tartogatja magát. Olyan, mint egy lebegő ómen a feje felett, úgyhogy legszívesebben elbújna a világ elől, míg megint kitavaszodik. Példának okáért, már bontogatta virágait a tavasz, mikor második otthonában - Dominál - egy reggel úgy ébredt, hogy nem üvölt a szervezete semmiféle tudatmódosító, vagy gyógyital után. Próbál nem kattogni semmin, amíg kilépnek a kapun. A teától mindenki épp elég nyugodtnak tűnt, de zavartnak is. Mivel Domonkos nem sűrűn engedte közel a családjához, így nem igen képzelte el, milyen lesz mondjuk hármasban beszélgetni. De mondjuk mindenre számított, csak erre nem.*
Mi a helyzet a Falkával? *Jahm öööh...ebbe mondjuk Orsi is beletartozik. Akarja is tudni, meg nem is...*
Kolozsvári Villő
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kolozsvári Villő, ELTE EMK #4092 / 2019.02.19. 22:50:11
*Próbálja felfogni Levi szavait és a múltat ott hagyni, ahol annak a helye van. Mégis piszok nehéz, főleg, hogy a terhet egyedül cipeli és nem is akarja, hogy más legyen. Még azt hitte, hogy itthon minden könnyebb lesz! De... legalább már olyan emberek között van, akiket ismer és szeret...
Ahogy felpillant, ugyanazt véli látni, amit ő érez irántuk. Képes lenne tényleg megtagadni egy barátjának a segítségkérését, csak azért, mert fél? A kiskamasz éne most nagyon haragudna saját magára.
Mélyet sóhajt, majd teljesen a jelenre koncentrálva hátradől és latolgatja a lehetőségeket.*
Hogyha azt egy kicsivel pontosabb személyleírást, utána kérdezek bátyáméknál, hogy elő tudnak e kaparni bármilyen használható infót róla... hátha akad egy kiindulási pont, amin el tudunk indulni. *Igen, ez a helyes út. A démonaival meg majd megküzd máskor.* De ígérd meg, hogy nem fogsz egyedül csinálni semmit. *Cseberből vederbe.*
Tsicsói Tatros
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Tsicsói Tatros, Diákmentor, ELTE Elméleti Mágia kar hallgatója #4091 / 2019.02.19. 22:41:00
*Nem biztos benne, hogy ugyanaz játszódik le Villőben mint az ő fejében. Egyfelől egészen más kapcsolata van már Levivel mint annak idején és a lány szegény, még csak most esett vissza közéjük, ki tudja milyen élmények után. Ellenben ő itt volt végig, a kétségbeesésbe, a majdnem feladásba és a megkerülésbe. Azóta is töretlenül itt van Levinek mikor csak kell és akkor is ha épp nincs rá szükség.
Képtelen lenne nemet mondani, már csak emiatt a ragaszkodás miatt is és ha mellé telepszik a fiú, oda is biccent neki. Azért elég egyértelmű, hogy egyikük sem kötelezné a másikat arra, hogy beleálljon valamibe, amibe nem akar. És, ahogy Villő arca elfehéredik úgy mereng el azon, hogy talán az ember mindig hamar tesz meggondolatlan kijelentéseket. Mint, hogy bármi van is, segítenek. Aztán meg arra gondol, hogy számára ez egyértelmű és lehet ez is furcsa valahol.
És bár kettejük nevében nem beszél, azért halkan biztosítja a fiút, hogy ha tud, segít. Persze, hogy úgy tesz... bár tényleg, fogalma sincs, hogy álljanak egy helyzetbe, amit a gemmáriusok nem tudnak megoldani. Majd ők meg igen? Neki ez nagyon elrugaszkodott, de persze meg kell próbálni. Ha fontos. És mivel hangsúlyosan az...
Bár a hangulatot mindenképpen megöli a felvetés. Villő még mindig méla arcára pillant és tudja, hogy rengeteg dolog van, amiről nem tudnak.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #4090 / 2019.02.19. 22:28:45
[HKM szombat]

*Bár Fecske meg-megszólal, Veréb mélységes csöndbe burkolózik. Mindegyiket megérti...és azt is tudta, ha ezt most felhozza, a lányok nagy eséllyel beleugranak valami ismeretlenbe a kedvéért. Azt viszont már aligha hiszi, hogy ezt össz-vissz hárman megoldják, Szandi ő meg Ádám. Plusz nagyon félti mind kettőt, de a szőke irányába már katlan mélységű rajongás is húzza, még ha ezt nem is fogja világgá kürtölni. Elég nyilvánvaló lehet így is, hogy állandóan a nyakán lóg. Hagyhatna maguknak pár hónap nyugalmat, és kamasz-szerelmes bújást. De képtelen beletörődni a gondolatba, hogy Szandit megbénítja újonnan felfedezett betegsége. És szinte...ha kinyújtaná a kezét...lehet el is érné a megoldást. De segítségre lesz szükségük, és nem ismer ezen a kettőn kívül mást, akikre rá merné bízni grandiózus terveik titkát.*
Figyeljetek...nem kell belemennetek semmibe, amit nem akartok. Ez nem olyan falhoz állítós, hogy most akkor nem vagytok elég jó barátok, ha ezt nem vállaljátok be a kedvemért. Lassan elemelkedik Villő mellől, hogy áttelepedjen Fecskéhez. A rövid idő alatt is elgémberednek a tagjai a nagy feszülésben.*
Ezt a bizonyos illetőt történetesen a hatóságok is keresik. Nem gondolom, hogy teljesen veszélytelen... De nem is úgy kell elképzelni, hogy most feldobjuk a hátunkra a sulitáskát és neki indulunk, mint az őrültek.
*Nyomozásra lesz szükség, legalább három különböző oldalról. És bár első körben talán a lányok azt gondolják nem hasznosak, vagy nem tudnának hozzá tenni...Levi tudja, hogy mind a kettőjüknek pótolhatatlan képességeik vannak, aminek igencsak hasznát vehetnék egy efféle kaland során. Legalábbis akkor, ha azt szeretnék, hogy ne legyen sírás a vége.*
Kolozsvári Villő
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kolozsvári Villő, ELTE EMK #4089 / 2019.02.19. 22:16:30
*Bátorító mosolyt küld Levi felé, hátha ezzel segít kicsit leküzdeni a másik aggodalmát. Hiszi, hogy nincs olyan, amire nemet mondana, hisz szereti őket, lenne bármi ami azt mondatja vele, hogy nem lenne képes elmenni értük a végtelenségig? Hisz mégis... mi problémája adódhat egy tizenéves fiúnak?
Aztán ahogy szépen lassan csordogálnak az információmorzsák, úgy hervad le az a mosoly is az arcáról. A lányig még kusza a dolog, de teljes mellbedobással rá is állna nyomban, hogy keresésre induljon - már ami az első fellángolást illeti -, majd szépen lassan kúsznak elő a kérdések a fejében és próbálja kirakni a hiányos kirakóst. Kezd aggódni ő is, hogy mibe akarja keverni magát a fiú, mikor épp csak túlélt egy dimenzióugrást...
De ahogy meghallja a kulcsszót, minden érzelem az arcára fagy. Kósza emlékképek ostromolják meg a tudatát, amiket próbált minél mélyebbre elzárni magában. Nagyot nyel és inkább a takaró ráncait bámulja maga előtt nagy elánnal. Nem tudja, hogy mégis mit mondhatna. Túlságosan fél a következményektől, mert nála a veszély már egy konkrét esemény- De minden idegszálával azon van, hogy leküzdje a görcsöt a bensőjében, ami galád módon hatalmába kerítette.*
Tsicsói Tatros
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Tsicsói Tatros, Diákmentor, ELTE Elméleti Mágia kar hallgatója #4088 / 2019.02.19. 21:54:54
*Biccent a fiú felé, kis mosollyal, hogy mondja csak nyugodtan és türelmesen kivárja, amíg Levi nehézkesen kinyögi, hogy miről van szó pontosan. Abban persze nem sok a ráció, hogy majd az ő képességei felülemelkednek a gemmáriusokén, akik ugye tényleg nem találják meg a lányt, de erről a részről ugye nem tud, szóval kíváncsian és valóban, kellően értetlenül figyel. Nehezen buknak fel a lényeges információk, de úgy fest, hogy mind a két lányba szorult némi türelem.*
Veszélyes. *Megismétli a szót és figyeli a fiú arcát. Nem titkolt aggodalom ül meg a vonásain már csak azért is mert ha tehetné, akkor mindentől távol tartaná Levit, ami egy cseppet is veszélyes. És ha a fiú önszántából keresi ezeket a helyzeteket? Akkor meg mi mást tenne mint, hogy segítene? Legalább tudná végig, hogy mi történik és lenne lehetősége ott lenni, mikor kell. Hiába minden, neki még nagyon közeliek az emlékek, amikor rettegett, hogy soha többet nem látja a barátját. Fogalma sincs a fiúnak arról, hogy miket éltek meg az itthoniak.
Valószínűleg őfelőle egyébként sem kérdéses, hogy segít amiben csak kell. Ismeri már ennyire Levi is; így nem mond mást, csak Villőre pillant ha a lány megszólal. Nem mintha az arcára ülő aggodalmat csak úgy letudná most mosni.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #4087 / 2019.02.19. 21:25:44
[HKM szombat]

*Nem tűnik fel ennek a tökelütöttnek semmi. Annyira pörög benne az adrenalin. Erre ugyanis nem kért engedélyt, sem Szanditól, sem Ádámtól. Ezért aztán megfelelő mód burkoltan kell fogalmaznia, hogy mindenki jogait biztonságban tartsa.*
Iigeeen....igen tudooom. *Elhúzza a mondat végét és megmasszírozza a halántékát. Fecskére pislog segélykérően, de őszintén... olyan sokat segített neki a lány az elmúlt időszakban, hogy szégyell újabb szívességet kérni. És Veréb?! Épp csak hogy újra feltűnik az életében, és máris behúzza valami hülyeségbe. Összeszorítja az ajkait, és most a nyakát masszírozza. Hátha levezeti a stresszt. Hatásszünetből nála sincs hiány. Hogy miről van szó?*
Meg kell találnunk valakit. Ennél a valakinél ugyanis lehet, hogy van valami. De az is lehet, hogy lópikula nincs nála.
*A csúcsos mennyezetnek magyaráz, hogy ne lássa az értetlenkedő arcokat, amik valószínűleg úgy merednek rá, mint egy idiótára.*
Erről a valakiről csak azt tudjuk, hogy néz ki....de képünk az nincs. És a teljes nevét se tudjuk. Mondjuk úgy...ő az elveszett lány. De nagyon...naggggyon fontos, hogy rábukkanjak.
*Kicsit nehezített a pálya, tisztában van vele.*
És még nem biztos, hogy beszélhetek erről részletesen nektek. De tudnom kell, hogy ha oda kerül a helyzet, akkor segítenétek-e.
*Villőre sandít.*
Azért körítek, mert valószínűleg veszélyes...
Kolozsvári Villő
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kolozsvári Villő, ELTE EMK #4086 / 2019.02.19. 21:13:44
*Fülig ér a szája és örömmel fogadja a gratulációkat is - már ami a szavakat illeti. Épp Tatrosra terelődött a figyelme, ahogy Bagoly mellette kötött ki és a hirtelen ölelésre érezhetően megmerevedik, de csupán egy pillanatra. Gyorsan visszaölelget, hátha nem vette észre a másik és az arcára is gyorsan visszakerül a mosoly.*
Ámen. *Kacarászik a jókívánságokon, majd odakacsint a lánynak. Majd együtt a nyakukba veszik az egyetem minden zegzugát és egymást viszik a tutiba. Efelől nagyon kétsége sincs.
Miután leül a lelkendezés, minden figyelmét a fiúnak szenteli. Vár, vár, de mivel nem jön érdemben infó, a szemöldöke szalad a magasba.*
Figyelj... *Hatásszünet, csak hogy kellően megalapozza a mondandója súlyát* ...minek ez a nagy körítés? Úgy is tudod, hogy számíthatsz ránk Ez egy szent hely, nincs itt helye ellenvetésnek. *Vigyorog és tűkön ülve várja a feladat kihirdetését. Már megérte hazajönni!*
Tsicsói Tatros
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Tsicsói Tatros, Diákmentor, ELTE Elméleti Mágia kar hallgatója #4085 / 2019.02.19. 20:43:28
*Csak azért sem szakadnak meg mert ha már késett a fiú, akkor legyen türelemmel, nem? Ettől függetlenül, mikor a sztori végi kacagásnak is annyi, ő már odafordulna Levihez, csak ugye Villőnek még van mondandója. Az érdeklődése nyilván képes osztódni így, ahogy elhangzik az infó összecsapja a tenyerét.*
Merlinre már, ez óriási! Megint egy suliban leszüünk! *Szóval igazából tőle nem fog szabadulni a szőke, ennek örömére pedig meg is lóbálja a feje fölött a karjait. Fel azért nem tápászkodik, ehehe.*
Mondanám, hogy beviszlek majd a tutiba, de még mindig nem vagyok elég partiállat. *Szomorú vagy sem, ez van. A végén majd még így is Veréb lesz az, aki beviszi őt, mi? Nem lepődne meg rajta. Ha meg Levi felméri akkor ingatja a fejét.*
Mondhatod! *Neki most nincs mit bejelentenie. Nagy az idill, sok a mosoly és boldogság. Éppen csak sikerül mindig eltekinteni a jövőtől, ez pedig egyelőre remek is így.*
Miről lenne szó? *Lehet akármilyen titokzatos Bagoly, őt nem tántorítja el úgysem. Segít ha tud, mindig, mindenben. Ez már csak így megy! És ha ott maradt a teljes matrac számára akkor visszadől és megtámasztja az állát, hogy úgy nézzen fel a kettősre.*
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!