A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Magyarország > Nyilvános helyszínek

Városok

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (0)  Könyvjelzők  Régi üzenetek (0)  Események (0)

hozzászólás megjelenítése.

15432 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Tsicsói Zete
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Tsicsói Zete, Energetikai mérnök, Programozó #15432 / 2018.12.04. 12:36:56
[Eger - 11.25. éjszaka]

*Lotti előtte mászik fel, és bárcsak tisztességből (ami amúgy a múltjukat tekintve tök hülyeség), nem indul a másik után, sőt még arra is hajlandó, hogy nem nézi végig a mozdulatokat. Inkább csak görcsmentesen vizsgálódik maga körül, de hát nem fognak előugrani a fák közül a farkasok. Ugye?
Elég rozogának tűnt a les, de szinte rögtön kiderül, hogy egyetlen nyikkanás nélkül viseli a súlyát. Nem bánja, ha nem kell félnie mászás közben. A kis helyiség nem nyújt többet, mint amennyit ígért. Furcsa mintás szőnyeggel van leterítve, nyilván a meleget igyekszik bent tartani – bár ha tippelhetne, inkább mágia lehet a mögött, hogy nem fagynak szét idefent. Pasztell pokrócok hevernek fészek-szerűre gyűrve, félhomály van és enyhe por. Látja az arca előtt táncoló szemcséket.
Odalép a távcsőhöz, ami egy pillanatra megmutatja az egyik fenséges vendéget. Sok-sok kérdés jut eszébe, amikor egy pár percnyi várakozás után elhajol és a közben tábort verő nő pillantását keresi.*
Köszönöm. Hasonlóan érez, mint a képpel kapcsolatban. Tudja, hogy ez valami különleges. Lehet, hogy fogalmuk sincs, hogy mi a másik kedvenc színe, de valami egészen más szinten tisztában vannak egymással.
Sose voltam még ilyen közel farkasokhoz. *Ha maradt hely a matracon, akkor helyet talál magának Lotti mellett. És itt egész szigorúan igyekszik tartani a távolságot. Nem azért, mert nem akarna a másikhoz érni, hanem azért, mert érzi, hogy ez valami furcsa hely, ami Lottinak otthon, neki pedig ismeretlen. Kicsit mintha vendégeskedne a másik emlékei között. Szeretné ezt tiszteletben tartani. *
Hányan vannak? *Lehet, hogy más ebben az esetben arra kérdezett volna, hogy honnan ismeri ezt a helyet, honnan tudta, hogy nem fognak bántani a farkasok, de Zete úgy érzi, hogy ez is egy olyan rész, amiről mesélni fog a másik, ha eljön az ideje. Csak türelem. *
Farkas Lotti
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Farkas Lotti, Csontváry hallgató - Grafika #15431 / 2018.12.04. 12:36:33
[Eger, 11.25 éjjel]

*Jól esik neki a tudat, hogy nem kell kitölteni a csendeket és nem okoz kínos pillanatokat, ahogy belevesznek a saját gondolattmeneteikbe. Nem szeretné tudni, hogy mire gondol a másik, közben meg mégis. Arra vágyik, hogy Zete is érezze ugyanazt a misztikus megnyugvást, ami benne terpeszkedik, ahogy egyre mélyebbre érnek. Nem tudná megmondani, hogy miért, de ez talán nem is számít. Ha már elkezdi megfogalmazni és elemezni akkor elveszik a varázsa.
Igyekszik el-elkapni a mellettük suhanó testek, fürge sziluettjét, de ennyire nem létezik komfortosan a sötétben és az ő érzékei messze nem elég élesek ahhoz, hogy bármit is megtapasztaljon az állatok rezgéseiből. Nem kell olyan sokat gyalogolni, hogy odaérjenek a leshez egyébként; ő maga már gyakorlottan mássza meg azt a pár létrafokot, amivel felér a kívülről apró, de belülről sokkal tágasabb magasleshez. Nincs benne semmi igazából, egy matracon, pár párnán és pokrócon kívül. Ezeket is már csak ő hordta ide még annak idején, mikor napi szinten látogatta a helyet. Egyébként egy teljesen egyszerű kilátó, még távcső is van szerelve az egyik tartógerenda fájába. Még csak nincsenek is olyan magasan; a nagy csendben hallani, az alattuk mozgolódó állatokat és olykor újra meg újra belehasít a sötétbe egy-egy vonyítás. Gyerekkora óta szeretné azt hinni, hogy ez neki szól, hogy régi ismerősként köszöntik őt mikor belép a területre.
Amíg Zete felmászik addig körbejár a területen. Alig van annyi hely, hogy a bepakolt matracon kitudja nyújtani a lábát az ember, de még így is olyan kényelmes-komfortos az egész. Nyilván ezért is kapcsolódik ez a hely a beszélgetésükhöz.
Ahogy felér a férfi széttárja a kezeit és így szinte átéri a teret.*
Itt volnánk. *Nem akarja és mégis, eszébe jutnak azok az alkalmak, mikor elhozta ide Donátot. Kicsit azt gondolta, hogy azokkal az alkalmakkal kitágult a tér, hogy ez már nem csak neki volt AZ a hely, ahol mindent fényesebbnek gondolt. Aztán annak is vége lett. Kíváncsian figyeli, ahogy Zete tekintete körbejár. Idefent dereng valami halvány fény, ami pont annyira világítja meg a férfi arcát, hogy még súlyosabbnak tűnjenek a szeme alatti táskák. Az árnyékok miatt képtelen bármit is kiolvasni az egyébként is sokszor megfejthetetlen pillantásból.
Ha a férfi belepillant a távcsőbe, még pont elkapja a fehér bunda villanását a mesterséges réten de egyébként észrevétlenek maradnak a körülöttük mozduló árnyak.
Letelepedik a matracra és a hátára borítja az egyik prémes pokrócot, holott valamiért leveri már így is a víz. Furcsa szimptomák! Nem tudja őket Zetéhez kötni, de akkor mégis mi?*
Tsicsói Zete
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Tsicsói Zete, Energetikai mérnök, Programozó #15430 / 2018.12.04. 12:35:53
[Eger - 11.25. éjszaka - Előzmény: Farkas Lotti, 2018.12.03. 21:01]

*Nem mert tippelni miféle programba egyezett bele. Valahogy sejti, hogy ami Lottinak komfortzóna, az őt ki fogja lökdösni a sajátjából. Akkor miért is jött? Mert... van valami megmagyarázhatatlan bizalma a nő felé. Talán amiatt, hogy nem ítélkezik a viselkedése felett, nem akar igazán a felszín mögé nézni. Ez egyszerre megnyugtató és mégis szorongásra készteti. Talán mert ő már ragaszkodik a másikhoz, és egyáltalán nem biztos benne, hogy ez a másikban is jelen van. Vagy annyira erős, mint benne. Nagyon könnyű elrontani valamit, ami még csak gyerekcipőben jár.
Hideg kúszik a bőréhez a kabát nyakánál és ujjainál. Belecsíp a bőrébe, a tüdejéből pedig tömött pamacsokban szökik meg. Elmúlik a kellemetlen hűvös, ahogy Lotti ujjai megtalálják a sajátja közötti szüneteket. Nem tudja megállapítani, hogy a tenyér túl jeges, vagy csak a kisülő érzékek játszanak a testében. Talán mindegy is.
Átengedi a vezetést Lottinak, meg egy kicsit a vitaenek. Mindent arra használ, hogy figyeljen és tanuljon. A fenyők sokkal idősebbek náluk együttvéve is. Nem mintha pontosan tudná, hogy hány éves Lotti. Lehet, hogy a szociális hálón meg kellett volna néznie? Hülyeség, direkt kerüli a választ. Még ennyi mágikus tehetséggel is belőtte, hogy húszas évei elején jár a nő, de nem akarja pontosan tudni. Szemtelenül fiatal. Főleg Zetéhez. Főleg azokhoz a dolgokhoz, amiket csinálnia szoktak. Nem is bánja a sötétséget, mert a szégyen rózsái kinyílnak az arcán, és azért mágusoknak nehéz azt hazudni, hogy a hideg csípte ki az arcukat.
A gondolatmenet végén át is érnek azon a fura erőfalon. Nem torpan meg, de valami kellemetlen azért átszalad rajta, libabőrt hagyva. Csak azért nem pánikol, mert Lotti sem teszi.
Aztán megérti, mert a jelek, amik eddig csupán tompa zajnak minősültek, most szinte harsányan töltik meg a teret. Felesleges belebámulnia a sötétségbe, mert a szemek csupán haszontalan vakságot nyújtanak ilyenkor, ellenben a többi érzéke nagyon is kiélesedik. Lepillant a nőre, a kérdés átszeli az eddigi némaságot, mint a forró kés a vajat.*
Különös. *Nincs rá szava. Az ismeretlen mindig rémisztő. És hiába na, fogalma sincs, hogy mennyire szokottak az állatok a vitaehez nagyon, és ennél nagyobb dózisban. De nem tűnik úgy, hogy most érne véget az életük. Úgy mozognak körülöttük, mint tavasszal az árral szemben, felfele úszó lazacok. Nehéz különválasztania őket. Inkább nem is próbálkozik. Helyette felveszi Lotti nyugalmát és átadja magát a furcsa békének, aminek inkább riadalmat kellene szülnie. De mintha valami módszeresen altatná a benne feszülő kétségeket és szokásos jelzőrendszereket, amik folyamatosan éberen tartják egy-egy helyzetben. Még kielemezni is elfelejti, miközben egyre mélyebben járnak. A kócos ágak között hiába leskelődik rájuk a szemtelen Hold, nem láthatja meg őket. Így még egy mosolyt is megenged magának. Hiszen nem számít.*
Farkas Lotti
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Farkas Lotti, Csontváry hallgató - Grafika #15429 / 2018.12.03. 21:01:43
[Eger, 11.25 éjjel]

*Fák közé érkeznek, teljes sötétségben. Kicsit süpped a talaj az esőzések miatt, de még nem az a kategória, ami megköveteli a dagonyázós csizmát. Nem tudja, hogy miért ver ilyen rettenetesen hevesen a szíve; amiatt, hogy újra itt van, az ismerős idillben vagy amiatt, mert nem egyedül érkezett. Szusszan, körbepillant, szoktatja a szemeit a sötéthez és közben lassan összekulcsolja az ujjaikat.*
Gyere! *Most még nagyon a szélén vannak a rezervátumnak, de ha Zete érzékei elég kifinomultak, akkor már feltűnhetnek neki a furcsa rezgések. Még nagyon tompák, nem azonosíthatóak, de minél több lépést tesznek meg az erdő-féleség mélye felé, annál élesebbek lesznek. Egyelőre még nem mond semmit, elmélázik kicsit az érzésen, hogy újra valaki kezét fogja. Szokatlan! Donát keze mindig forró volt, kontrasztban a karácsonyi vásárokban tett séták farkasordító hidegével. Zete ujjbegyei hidegen tapadnak a kézfejére.
Arra gondol, hogy a férfi talán nem is merné elhúzni a kezét az érintése elől. Mindig kicsit úgy kezeli mint valami vadállatot, akit szelídíteni kell. Még nem tudja, hogy mit is érez ezzel kapcsolatban, de a gesztusok magukért beszélnek. Az is lehet, hogy Zete mindenkivel ilyen. Minden embert kiismerne és elemezne, mielőtt felengednének benne a görcsök. Nem lenne elképzelhetetlen...
Ahogy mélyebbre érnek az óriás fenyők között, az egyik lépést furcsa löket követi. Mintha valami gumis-ragadós és épp csak egy kicsit elektromos falon sétáltak volna keresztül. A rezgések, amik eddig még tompák és jellegtelenek voltak, most felerősödnek. A négylábú testek valahol a közelben őrködnek, mélyeket szimatolnak és valahonnan felhangzik az első jelző vonyítás. Elmosolyodik.*
Kísérteties, mi? *Csak félvállról érkezik a kérdés, mert számára ez a hely soha nem hordozott félelmet, ide mindig megnyugodni tért. A jég illatú éjszaka sötétje valamivel elviselhetőbb mióta átlépték a kaput. Sokkal jobban tudnak fókuszálni, így pedig nem áll fent a veszély, hogy felbuknak egy feltűnésmentes gyökérben; azért ő nem engedi el a férfi kezét.*
Egy kicsivel beljebb lesz egy magasles. Oda megyünk. *Valamivel halkabban beszél, hogy ne zavarja meg a mély-sötét csendet. Óvatos léptek nesze hallatszik valahonnan jobbról vagy balról, de semmi fenyegető. Van valami megnyugtató az erdő harmóniájában, ami elhiteti, hogy itt tényleg minden lény együtt tud létezni. Hiányzik a feketeség fenyegető mivolta.*
Kolozsvári Villő
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kolozsvári Villő, Ferfex, Ötödik évfolyam #15428 / 2018.11.22. 21:43:19
[Szeged]

*Lelkesen bólogat. Izgalmas belegondolni, hogy mennyi titkot rejthet még előlük az a hely. Ahhoz képest, hogy félve hozta fel eredetileg a kis klubbukat, most olyan izgatottan várja, hogy újra felmászhasson és beleszippantson az ismerős illatokba, amik körüllengik a helyet.
Bagoly tudatlanságán pislog párat, majd felnevet.*
Ez egy bál! Még szép, hogy flancolni kell. Tudod, fekete zakó, frakk, ilyenek. Felesleges hacacáré szerintem, de ez a követelmény. *Ő is legalább annyira odavan ezért, mint Bagoly. Elvből utasítja el az összes szoknyát, meg ruhát, amit az anyja évek óta próbál rátukmálni. Sosem érezte kényelmesnek azokat a darabokat.
Csendben hallgatja a beszámolót, levegőt is alig mer venni közben. Fél, hogy lemarad egy-egy mozzanatról. Na nem mintha így képes lenne összerakni bármit is, nagyon kuszának tűnik neki az egész.
Épp válaszolna, mikor érkezik a mentál. Hiába lett nagykorú, az anyja szava ugyanúgy köti, mint korábban.*
Ez lehetne tudod, egy ízelítő szöveg egy könyv borítóján. Viszont mennem kell, bátyámnak szüksége van a térszelőre. De be kell fejezned majd a sztorit. Úgy örülök, hog jól vagy! *Azért most megnyugodott a lelke. Mosolyog és persze még egyszer mégöleli, ha engedi, aztán illedelmes elköszönések után el is tűnik.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #15427 / 2018.11.22. 21:30:07
[Szeged]

*Jót nevet a felvetésen. Köszöni többet nem megy. Ha éhezni és rothadni szeretne, akkor inkább meglátogat egy afrikai kisfalut. Most hogy így belegondol, arra hasonlított leginkább...brrr.*
Ugye? Hátborzongató az a hely. Tuti csomó titkát nem fedeztük még fel. *Vajon az alapító tagok sem ismerik a HKM összes rejtett zugát?*
Mér' oda muszáj felöltözni? *Ádám annyira el van merülve ebbe a DM-kedésbe, nem szólt róla, hogy kötelező tartozék a szép ruha. Neki olyan nem nagyon van.*
Olyan táncot találj ki, amit csak el kell képzelnünk! *Mosolyog, de kínosra sikerül. Ő meg a táncolás? A böte lábával? Már azt is nehezen dolgozza fel, ha sportolnia kell vele.*
Szerencsére nem is kell kitalálni. Olyan sok elképesztő hülyeség történt velünk. Például képzeld el, nem tudtunk zuhanyozni, mert víz is alig volt. És akkor Szandival nekiindultunk, hogy keressünk valahol zuhanyzót. Mert volt ott ez a könyvtár, ahol a királyságuk élt. És alatt találtunk is, de atom jéghideg volt. Ez meg azért szar, mert a földfelszínen irtóra ki lehet dőlni a melegtől. A bunkerekben meg nagyon hideg van. Ki érti ezt?
Kolozsvári Villő
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kolozsvári Villő, Ferfex, Ötödik évfolyam #15426 / 2018.11.22. 21:04:06
[Szeged]

Na látod! Legközelebb szóljatok, ha kirándulást szerveztek egy másik világba. De ha nem akartok olyan messzire menni, eljöhetnétek hozzánk, kimennénk az erdőbe, sátoroznánk. A Madárszövetség újra összeállna! *Boldogan mosolyog, bele is élte magát itt hirtelen az ötletbe. Kicsit elbújni a világ elől és olyanok lennének körülötte, akiket szeret. Meglenne a teljes löket, hogy újra csak vágtázzon előre, mint régen. Na meg biztonságban tudhatná a baráit. Mintha ő mindenre képes lenne, persze...*
Most, hogy mondod... mintha minden generációnak sajátja lenne, hogy esélyed se legyen összefutni másokkal. *Igazából nem lepődne meg, ha tényleg így lenne. Elég sok furcsaságot látott és tapasztalt már ott, azokhoz képest ez egy megmosolyogtató apróság lenne.
Hallgatja a beszámolót és próbál arcokat társítani a nevekhez. Persze, az újságban sétáltak a képen ők is, így nehézkesen, de össze tudja tenni a dolgot. A lány halványan, de ismerősnek tűnik neki még a kastélyból is. Aprókat bólint az elhangzottakra, majd el is mosolyodik. Szívet melengető ez az apró gesztus.*
Ne hagyd ki, biztos király lesz. De tény, ki nem hagynám, hogy lássalak elegánsba. Egyefene, még táncolok is veled. Robottánc jó lesz? *amilyen mozgáskultúrája van még mindig, más nem is igen menne neki. De tény, hogy ezt sose vallaná be.
Kicsit emésztgeti a mondatot és reménykedett is benne, hogy valami hasonlót válaszol Bagoly. Kell neki a megerősítés, bár tény, hogy elsősorban tényleg a fiú miatt érdeklődött.*
Hmm... biztos híresek lesztek ám, sőt már vagytok is. Nem fogtok tudni úgy végigmenni a folyosón, hogy valaki meg ne állítson, hogy meséljétek el a részleteket. Szóval ideje kitalálni egy sztorit, amit ti is szóvesen meséltwk majd tucatszot. *Vigyorogva böki gyengéden oldalba a fiút.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #15425 / 2018.11.22. 20:43:07
[Szeged]

Az menő lett volna! *El sem tudja képzelni odaát mi mindenre jó lett volna egy ilyen képesség. Ehhez képest ők bugyipelenkás kis szerencsétlenek voltak, és még a varázslásról is le voltak tiltva. Sosem hiányzott neki ennyire a mágia, mint ott. Azóta mindenért csak intene a pálcával ha itthon is lehetne. Na de majd a suliban, csak győzze manával.*
A régiek is simán visszajárnak. Nem tudom mikor, mert varázslatos módon persze sosem találkozunk. De úgy szól a fáma, hogy aki egyszer HKM tag volt, az az is marad!
*Ennek különösen örül, mert esze ágában sincs kilépni a klubból. Sőt, ha felveszik valamelyik egyetemre, akkor is szívesen visszaszökik a birtokhatárútra.*
Hétfőn már beülök egy órára. Ádám mondjuk jól el van tanulás nélkül...Szandit meg nem tudom. Azt ígérték, a karácsonyi bálra elmegyünk. Mondjuk egy porcikám se kívánja, de annyit emlegették, hogy végülis...baj nem lehet belőle. Tatros is jön! *Finom utalás, ha esetleg Veréb is úgy döntene... Szépen összefújja a szemetet a szél.*
Hát hogyne lehetne...nem változott semmi, csak kicsit átalakult. *Talán még jobb is lesz. Talán úgy néznek majd rájuk, mint a hős túlélőkre, és nem egy túlvilágról szökött weirdo csapatra. És különben is...ha így lesz, akkor is ott lesznek egymásnak. Mi kell ennél több?*
Kolozsvári Villő
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kolozsvári Villő, Ferfex, Ötödik évfolyam #15424 / 2018.11.22. 20:33:55
[Szeged]

Sosem húztam ki magam a kalandok elől. Aztán hasznát vehettem volna a Fenevadnak, én lettem volna a testőrötök. *Vigyorog egy sort. Könnyebb elpoénjodni kicsit, mint belegebedni a valóságba. Bár valahol mindketten tudhatják, hogy pontosan így próbált volna viselkedni. Nem hagyta volna, hogy bajuk essen... és pontosan ez a hozzáállás lenne az, ami miatt valószínűleg már nem is élne.
Hümment egyet a hallottakra. Annyira fura végiggondolnia ezeket. Mintha csuoán egy kósza fejezet lett volna a HKM vaskos kötetében. Persze, maradandó fejezet, hisz szítcincálta az egész helyet. De hiába menne vissza, hogy újabb sorokat véssen bele, már csak kívülálló lenne. Pedig milyen fantasztikus búvóhely volt!*
Nem akarok belerondítani... öreg vagyok már oda. *Pimasz mosolyra húzódnak az ajkai. Inkább a zavarát próbálja leplezni ezzel, na meg a felismerést, hogy tényleg nem tartozik sehova se.*
Mikor mész vissza a kastélyba? Szerinted lehet majd olyan, mint... előtte? *Nyugodt, mégis izgalmas, a maga könnyű módján.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #15423 / 2018.11.22. 20:22:36
[Szeged]

Nem tudtál volna, ezen ne emészd magad. Maximum belerángatunk téged is, az meg aztán kiváló ötlet, nem?
*Még egy PTSD-s szerencsétlen a saját dimenziójukba. Kinek jó az? Villő így is elég sérült a maga módján, elég neki megtalálni abban a stabilitást. Különben is mindenkinek a maga baja a legnagyobb, és nem győzi ismételgetni, hogy hetek óta biztonságban vannak. Szépen lassan múlik majd ez is.*
Én meg nagyon örülnék neki. Bár Tatros se jár már, merthogyugye elballagott. Csak nagyon ritkán. De ha még nem ismered az évfolyamtársaimat, akkor nekik bemutathatnálak.
*Bizony, ott az új generáció, ahogy minden váltásnál érkeznek. Ádám és Szandi. Nem csak a nevek cserélődnek, hanem a sorsok is.*
Kolozsvári Villő
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kolozsvári Villő, Ferfex, Ötödik évfolyam #15422 / 2018.11.22. 20:15:59
[Szeged]

*A heherészésre elpirul. Merlinre, tényleg annak beszél a saját nyűgjeiről, aki megélte a poklot!? Eddig tapintatosnak gondolta magát, lehet át kéne értékelnie a dolgokat... Nem akarta ezzel lefitymálni mindazt, amin Lebi átment, szó sincs róla. Sőt... végiggondolva annyira hülyeségnek tűnik mindaz, amit összehordott. Úgy érzi magát, mint egy tizenhat éves kis csitri, aki még csak most pislog bele a világba, holott eddig minden körülötte forgott. Kezd búrjánzani benne a bűntudat elég sebesen.*
Tényleg sajnálom, hogy nem voltam itt... hogy nem segítettem. *Merlinre, három hónap! És ő nem tudott semmiről... milyen barát az ilyen!?
A szájára tapasztja a kezeit, úgy néz a hatalmas kékjeivel a fiúra, jelezve, hogy befejezte ám itt a szabadkozást. Nem akarta ám itt elrontani a fiú kedvét.*
Mondhatjuk, igen. Elég sok mindent megtanultam kint. Összességében jót tett, azt hiszem. *Von vállat, majd a kérdésre elmosolyodik és megrázza a fejét.*
Odakint eléggé... belehúztam a tanulásba. Kint leraktam a vizsgákat, így a Martionba már nem térek vissza. *Amúgy is egy évvel Bagoly felett járt, így talán nem olyan meglepő a dolog.* De nagyon szívesen meglátogatnálak benneteket a HKM-ben... már ha szívesen látnátok még ott. *Vajon már egy újabb generávió van ott? Vagy még mindig "csak" az övéké a placc? Az mennyire menő lenne!*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #15421 / 2018.11.22. 20:03:31
[Szeged]

Hehehehát ezt én is elmondhatom. *Felnyújtja a tenyerét mellmagasságba, és úgy csinál, mint aki jelentkezik. Tényleg fura, hogy Villő itt van. Meg szabadkozik és bocsánatot kér. De miért? Nincs hozzá szokva, hogy az emberek ilyen őszinte szeretettel ragaszkodnak hozzá.*
Úristen ne csináld... Veréb, azt se tudom, hogy maradt meg a lélekjelenlétem, de komolyan.
*Létezik, hogy az Armageddon eltörölt az elméjéből kis időre dolgokat, amik nagyon megviselték? Ez a történet egyike ezeknek.*
Nahát! Ez annyira jó hír! Akkor...mondhatjuk, hogy gyakorolsz? *Amikor rájött, hogy Villő fertőzött, nem tagadja, kicsit megijedt. De végülis átgondolva az egészet, már érti, miért lett beavatott a HKM-ben.*
Te is nekünk. *Most már halványan elmosolyodik, és itt természetesen Fecskére gondol, a madártársaság harmadik tagjára. Atya ég! Milyen hihetetlen, hogy rögtön két triumvirátus tagja, ami nem csak két hetet élt...
Az anyja megint rájuk nyit. Ő összerezzen, csak úgy mint Szandinál. Fogalma sincs mi ez a félelmi reflex, nincs min rajta kapni. Gyorsan elhajtja, a tőle telhető legszigorúbb kedvességgel, és Domján anyuka már nem is akar semmi fontosat mondani, csak sokat sejtetően mosolyog, és narancslevet tesz az asztalra. "Összepakolhatnál!" Pirít rá gondoskodón. Jahh...pont ő, a szomszéd szobában nagyobb a káosz, mint jelenleg a Zúnióban.*
És akkor visszajössz te is a suliba? *Ha már így kontroll alatt tartja a másik a betegséget. Más farkas is jár oda, nem? Ő egyet sem ismer Villőn kívül.*
Kolozsvári Villő
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kolozsvári Villő, Ferfex, Ötödik évfolyam #15420 / 2018.11.22. 19:44:07
[Szeged]

*Ha kívülről figyelné valaki az eseményeket, talán álszentnek tűnhet Veréb. Mintha csak ürügyet keresett volna, hogy felkeresse Levit és a szerencsés túlélős sztori pont kapóra jött neki. Talán furcsa, de hozzá nem értek el a szóbeszédek, a hírek, túl sok mindent kellett intéznie az utóbbi időben. Az újság is már kidobásra lett a pultra készítve, teljesen véletlenül akadt a kezébe. Aztán rohant.
A válasz hallatán odalép a könyvespolchoz és óvatosan leemeli az említett könyvet. Nem ismeri... persze, hogy nem... bár már rászokott az olvasásra! Csupán eléggé válogatós is lett emellé. De ugye a mostaninál nincs is jobb pillanat, hogy újdonságokat lapozgasson... reménykedik, hogy el tud rejtőzni mögé, ha épp szükségessé válok.
Leül Bagoly mellé, ha már engedélyt kap és rámosolyog. Próbál felidézni pillanatokat, mikor fesztelenül voltak egymás mellett. Olyan rég volt...
Nyel egyet a továbbiakra. Teljesen igaza van a fiúnak és rosszul is érzi magát, hogy így alakultak a dolgok. Nem mondhatja, hogy nem jutott eszébe a másik. Csupán... szégyellte magát, nem csak előtte, hanem mindenki előtt. Ezért sem jött haza egyszer sem a két év alatt.*
Annyira sajnálom Bagoly... túl sok minden történt és magammal sem tudtam lépést tartani. *Szomorkás mosoly terül el az arcán, úgy pillant oldalvást a másikra. Tőle szokatlan komolyság játszik a régen mimdig vidám szemekben.*
Meg... féltettelek, még ilyen távol is. Te voltál az, aki rám talált az őrjöngésem után. Tudom, hogy rég volt... de ne tudd meg mennyire rettegtem, hogy esetleg újra megtörténik és.. akkor bántani foglak. Vagy bárki mást. Aztán... akadt ez a lehetőség. Csak kísérleti fázisban, teljes megoldás még most sincs. De sokat tanultam és kontroll alatt tudom tartani, magamtól is. De van egy bájital is, ami segít. * Kicsit hadar, gesztikulál, próbál átadni mindent, hogy értse Bagoly, amit még ő sem ért... Annyira el akarja hinni a saját szavait, amik igazak is, mégis csupán kifogásnak hangoznak a saját szájából.*
Tényleg sajnálom... hiányoztál.
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #15419 / 2018.11.22. 18:59:03
[Szeged]

*Észre veszi ám az aggódó pillantásokat, de tényleg már hetek óta itthon vannak. Amit nagyon kellett, rendbe hoztak rajta a Főnixben. Igazából ő az, aki egy karcolás nélkül megúszta. Az a forradás is tök régi. Le van picit soványodva, még szedi vissza, amit az Armageddonban leadtak, csak úgy, mint a többiek. Nyomasztó volt az egész, de igazán csak a vége viselte meg, ahogy a szemük láttára összeomlott ott minden Dani érkezésével. Még sem panaszkodhat, mert nem volt egyedül. Fogalma sincs hogy csinálta az, akit egyedül vittek át. Ha nem lett volna kikbe kapaszkodni, egész biztos megzakkan.
Veréb szórakozottan menti a helyzetet, és lefesti a saját szobáját. Hát nem elég megnyugtató, de igyekszik nem ráparázni feleslegesen. Nem az a fajta lány, aki holnap a suliban szétkürtöli, milyen csórók.
Az állát vakargatva, elgondolkodik hogy melyik is most épp a kedvence.*
Az Orwell, Állatfarm. *Mutat a jobbszélső polc könyvsokasága között, ott bújhat meg a regény. De az éjjeli szekrényen valami tök más van lefelé fordítva. Nem látszik, mert innen csak a leírás apróbetűje figyel.*
Ülj le nyugodtan. *Isten ments, hogy Veréb egy pókot is kifigyeljen a sarokban.*
Mesélj...mi van veled? Ezer éve nem találkoztunk...egy mentált sem küldtél. *Bizony kimaradtak a HKM bulik. De nem akarja felróni, mert hallott persze ezt-azt. A teljes történetet nem ismeri, és így méginkább meglepő, hogy Veréb itt állt a küszöbön. Tulajdonképp alig ismerte meg.*
Kolozsvári Villő
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kolozsvári Villő, Ferfex, Ötödik évfolyam #15418 / 2018.11.22. 18:38:32
[Szeged]

*Annyira fókuszál, hogy semmit sem vesz észre maga körül. Válni lát egy kis forradást a szemöldökénél... az eddig is ott volt neki?! Vagy kínozták szegényt?! Bele se mer gondolni, hogy mit élhettek át ott... a túlvilágon? Igen, valami ilyesminek tudja elképzelni a helyet. Teljesen végigpásztázza a fiút, hogy megnyugtassa a saját háborgó lelkét. Ezek mind olyasmik ugye, ami mindig csak mással történhet meg. Erre itt áll vele szemben egy túlélő... Imádta Levit, ez nem is kérdés. Volt kire támaszkodni és szerette a társaságát, a közös kis titkokat. Az megint más kérdés, hogy a kapcsolat kissé megszakadt, ahogy elhagyta az országot. De attól még ugyanúgy a barátjának vallja a fiút. Hát nem csoda, hogy aggódik!*
Három hónap!? Annyira örülök, hogy... élsz. *Az utolsó szót épp csak el tudja suttogni. Szemei csillognak az el nem hullajtott könnycseppektől. De tartja magát ám, nem fog itt teljesen elérzékenyülni. Nem is az ő stílusa, ugye.
Kicsit habozva követi a a másikat és barátságos mosollyal mutatkozik be Levi anyukájának. Mindent hárít, amivel kínálnák, így is kissé bűntudata van, hogy így hívatlanul állított be. De felesleges már ezen aggódnia, hisz már megtörtént.
Igazából épp csak körbepillant, egyre figyel úgy igazán; a tükröt elkerüli a tekintetével. Fő az óvatosság.
Ahogy beérnek a szobába, szusszan egyet és itt már felméri azért jobban a terepet, hagyva időt a szívének is, hogy végre tudjon normális ütemben kalapálni újra. A könyvek sokaságán áll meg a tekintete, amin el is mosolyodik. Igen, ebből Levi nélkül is rájött volna, hogy a fiúhoz tartozik a szoba. Viszont ő semmi rosszat nem tud a szobáról mondani. Biztos tele vannak emlékekkel a szegletek, így pedig máris otthonos a kis szoba.
Hezitál, hogy helyet foglaljon-e, nem akar tiszteletlen lenni, kicsit, mintha el lenne veszve. Odáig volt meg a terv, hogy eljön és megnézi, hogy jól van. Ez megtörtént... hogyan tovább?*
Látnád az enyémet! Kész káosz, még minden bedobozolva és a ruhák meg lehányva az ágyra. Minden este úgy ásom be magam alájuk. *Elvigyorodik kicsit, de még mindig habozik, hogy beszéljen-e tovább. Elég hirtelen lépett le anno, nemigen hagyott magának sem időt, hogy elköszönjön, vagy hasonlók. Fogalma sincs, hogy mit gondol róla most Bagoly.*
Melyik a kedvenced? *Jó, semleges téma, jó beszélgetésindító. Fejével közben a könyvek felé bök, ezzel saját magát is megerősítve.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #15417 / 2018.11.22. 18:17:08
[Szeged]

*Köpni nyelni nem tud, mert Veréb máris a nyakába borul. Tyű mostanában mennyi ölelkezést kell fogadnia. Nincs hozzá szokva ezekhez a aggódó női pillantásokhoz. Már ami nem az anyjáé ugye. De most már listát írhatna, és ez valami férfias büszkeséggel tölti el, még akkor is ha csak a barátai. Vagy inkább buzis? Ádám biztos beszólna mennyi öri barija van. Áh szarik rá, visszaölelgeti Villőt, és elnyomja a mosolyát.*
Már minden oké. Itthon vagyunk. Életem legszarabb három hónapja volt.
*Azon vacillál, hogy be merje-e hívni a lányt. Soha senki nem járt még nála. Az utcában lakó egyetlen és réges régen nem látott gyerekkori barátja sem. Kicsit szégyelli a helyet, de az is fura lenne, ha ebben a sötétben sétálni hívná a lepukkant utcákra. Van olyan rész ahol az utca lámpa se ég...*
Gyere...gyere csak be. *Az anyukája is csak kimerészkedik, mosolyogva köszönti a lányt, kezet fog vele, bemutatkozik. De hamar magukra is hagyja őket egy kis kérdezősködés után - még abszolút nem tolakodó. Rászól Leventére, hogy kínálja meg valamivel Villőt. Tényleg? És mégis mivel?! Zacskós virslivel, amit a hónap vége miatt megengedhetnek maguknak? Vagy jó lesz a csapvíz is? Végülis Villő nem kér semmit hála égnek, nem is nagyon tudná kiszolgálni tényleg semmivel.
Az előszoba olyan apró, hogy ha hárman akarnak megállni benne, akkor hamarosan elfogy a levegő. A bejárati ajtó mellett van a wc, mellette egy sufni tároló a porszívónak, seprűnek meg mindenféle vegyszereknek. Kis folyosó vezet Levi szobájába, így elkerülik a bejárattal szembeni ajtót, ami az anyja "nagyszobájába vezet a panelben. A folyosóról rögtön a konyhafülke nyílik. Két embernek is szörnyen kicsi, és szörnyen zsúfolt. A hűtő például már el sem fér benne, az kiszorul a spájz mellé. Kicsit bentebb nyílik a fürdő, egy pici káddal, a zuhanyfüggöny helyét jelzi a vélhetően letörött tartórúd. Nincs a helyén, így egy picit védtelen a kicsapódó nedvességtől minden. A zötyögős öreg mosógép, meg a szoci műanyag keretes tükör. És a folyosó legvégén egy vitrines ajtó. Kitárja a fiú, és feltárul a félszoba, ahol egész eddigi életét töltötte. Levi lakhelye olyan, mint egy kompakt költözködős doboz. Az utolsó, amit átcipelnek az emberek egy transzfer során. Kihúzhatós kanapén alszik, faltól falig polc roskadozik a könyveitől, és ha az íróasztala szekrényét szeretné kinyitni, beleütközik a konvektorba. Az asztal felett oldschool nyílászáró. Repedezik róla az egykor fehér festék. A függöny is sárgul, beitta a füstöt, valahol két dohányos élet között. Ha azt szeretné esetleg kitárni, akkor mindent lever vele az asztalon. Így a szellőztetések során előbb le kell pakolja az összes holmit a bútorról.*
Pont ma porszívóztam. *Dünnyögi, legalább e miatt nem kell aggódnia. Lepillant az ezeréves fika zöld, érthetetlen mintákra. Nagypapáknál szokott ilyet látni az ember. De legalább eltakarja a foghíjas parkettát. Leül a kanapéra, és idegesen piszkálgatni kezdi a tapétát ott, ahol elalvás előtt szokta. Rajta van a körme nyoma...
Nem akarja tudni, hogy mit gondolhat Veréb. De elhatározza, hogy ez volt az utolsó, hogy beengedett valakit a szobájába.*
Kolozsvári Villő
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kolozsvári Villő, Ferfex, Ötödik évfolyam #15416 / 2018.11.22. 18:01:15
[Szeged]

*Mióta újra itthon leledzik, próbál kicsit visszarendeződni az életbe. Egyelőre eléggé kívülállónak érzi magát, hiába vannak körülötte olyan emberek, akiket ismer, mióta az eszét tudja. Egyszerűen semmi nem olyan, mint rég, holott egy-két ilyen kósza pillanatnak nagyon is örülne. Ehhez mérten próbálja felvenni a kapcsolatot ismerősökkel, akikkel meg-megszakadt a kapcsolat és elölről kezdeni mindent. Már ha akarják a szőkét az életükbe.
Ma is hasonlót tervezett, de reggel tótágast állt minden terve. A reggeli kávé mellett félkómásan bámulta a pulton hagyott újságot, mikor megakadt a tekintete az egyik cikken és... Levin?! Az ütő állt meg benne, ahogy végignyálazta a szavakat és már zakatoló gondolatok közepette össze is tudta tenni az eseményeket. Eszeveszett gyorsasággal avanzsált át nyomozóvá és épp így is került ide. Nem volt könnyű, de egy meridián és egy merre jársz csodákra képes.
Ahogy nyílik az ajtó, szerencsétlent szóhoz se engedi jutni, egyből a nyakába borul. Persze, írhatott volna facebookon is, de neki látni kellett, hogy tényleg él és jól van.*
Bocsi... *Kissé pironkodva húzódik hátrébb, de kékjeit le se veszi a fiúról.*
Ma láttam... már olvastam és Merlinre, a szívbaj kerülgetett, látnom kellett, hogy jól vagy, Jól vagy...? *Zaklatott még kicsit a hangja, nagyon szívére vette a dolgot. Legszívesebben azonnal letapogatná a vitaével, de engedély nélkül azért mégsem kéne..*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #15415 / 2018.11.22. 17:47:18
[Szeged]

*Ma már mindent csinált, amit sose szokott. Bevásárolt, vasalt, pakolászott. Készített magának kaját!!! Olvasott és olvasott. Várja a szombatot, amikor Ádámmal és Szandival megint hármasban bandázhatnak. Reméli, hogy hamarosan mindenki túl lesz a traumán, ő gyorsan rehabilitálódik, és egyre jobban vágyik vissza a suliba, a normális kerékvágásba. Neki már nem sokat kell várni. Ádám meg már amúgy is ott van. Úgy egy órája az anyja is itt van, és természetesen dolgozatokat javít a nagyszobában. Amikor csengetnek...? Ki lehet az? A nő háromszor is kiabál Dominak, hogy nyissa ki az ajtót, mert most nagyon benne van a munkában. Levi meg puffogva eldobja a könyvet a szobájában és öregesen, recsegve ropogva feltápászkodik kordgatyában, kockásingben, összefércelt szemüvegjében. Majd kisebb szívbajt kap, mikor meglátja a kukucskálón keresztül, hogy ki áll az ajtóban. Veréb?! Lassan elfordítja a kulcsot a zárban, és tényleg Baglyokra hasonlító barna szemeivel mered a lányra.*
Helló...? Hát te meg?
*Igazából váltottak pár mentált, Tatros kicsit többet kereste. De arra azért nem számított, hogy a madártársaságból, bármelyik lány az ajtóig jön. Idegesen toporog a küszöbnél, és óvatosan hátrapillant a válla fölött. Az anyja ismét fejhangon kikiabál: KIAZ?! Ő meg rákontráz a gyorsasággal*
Csak egy barátom! *A szegedi panelrengeteg egyikében laknak, a negyedik emeleten. Már az is kérdés, Veréb hogy jutott fel kapucsengő nélkül...bár egy talan környéken egy mágusnak nem sok problémája akad ugye?*
Dögei Alfréd
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Dögei Alfréd, A GyROsz vezetője #15414 / 2018.11.11. 23:14:56
[Göd]

-Nem, de azért szerintem jobb úgy. *Ne kérdezzék, hogy miért. A felvetésre meg fel is nevet.*
-Ne is mondd. Az egyik még meg sem született, és már most... *Csóválja meg a fejét, de aztán csak megindulhatnak visszafelé, mielőtt még nagyon feltűnne a hiányuk.*
Dögei Jósua
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Dögei Jósua, Gemmárius #15413 / 2018.11.11. 23:10:50
[Göd ]

*Elkésik a vigyorral a másik, mert előbb érkezik az ő lesújtó pillantása, de aztán csak elröhögi magát.*
Felvilágosítalak, hogy amúgy a keresztanyának és keresztapának nem kell törvényszerűen egy párt alkotnia, de ezzel leszállok a témáról, hadd örüljenek ők is. Viszont ha lassan nem mutatjuk meg magunkat odaát, szerintem anya utánunk jön, hogy visszarángasson. Kész terrorban tartanak minket a nők, kortól függetlenül.
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!