Maróti Csárda

Leírás Regisztráció Bejelentkezés Játékostárs-kereső (0) Könyvjelzők Régi üzenetek (0) Események (0)

552 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás

Aktuális	Erdősi Júlia, Lorton, Negyedik évfolyam	#552 / 2012.10.31. 03:16:17
	*Nos, valóban lehetne a családról mesélni, hogy megértse az ember, miért lett olyan... amilyen. De magától nem igazán mesélne, csak akkor ha az szükséges a további előremenetelhez. Csendesen, de figyelmesen hallgatja tanárát, közben elfogyaszt egy pohár hideg vizet.* -Érdeklődő vagyok minden irányba. *Ezzel annyit mondott, hogy bizony nem lenne ellenére, ha tudhatna olyan dolgokról, amiről még nem. Érdekli minden, ami a világon létezik. Okos lány, bár tény, hogy vannak neki is gyengéi, nem csak típus, de tantárgyügyileg is.* -Persze, le lehet... és igazából nem fájdalom-félelem kapcsolatban élem meg. Csak tudom, hogy ez fájni fog mondjuk, és nem akarom, hogy fájjon, ezért tartok tőle. *Megmagyarázta, hogy végül is nem fél, hanem csak tart valamitől.* -Hát, ezt a kapcsolatot még nem sikerült felfedeznem. *Csak úgy nevet fel, mint, amikor felzörren valaki. Csak kevésbé hörög, inkább nevet. Az, hogy a fájdalom és öröm kéz a kézben jár, mintha már hallotta volna otthon, de nem biztos, hogy így volt megfogalmazva. Talán a bánattal, vagy szomorúsággal volt behelyezve, de ezek majdhogynem testvérek. Még egy kis ideig elbeszélgetnek a további teendőkről, arról, hogy mit kell gyakorolnia Julcsinak, és, hogy mikor lesz a következő óra, amiről ajánlott nem elkésni. Természetesen együtt mennek vissza a Martionba, és most is nagyon figyelmesnek kell lennie Julcsinak, ahogy kérték még idefelé jövet. Ezek után pedig végre aludni tér. De jó, hogy holnap nincs órája!*

Aktuális	Sándorfalvy Péter, Átváltoztatástan tanár, Életművész	#551 / 2012.10.31. 03:05:05
	*Továbbra is kitartóan fürkészi a lányt, és ahogy hallgatja a válaszait, elgondolkodik, vajon mi formálta ilyenné a lányt. Igen, hallott már a családjáról egy pár szót tőle, de egyáltalán nem olvas a gondolataiban.* - Vitaemágusként ez egy nagyon érdekes helyzet. És tudom, hogy nem ezért kerestél meg engem... de azt hiszem, hogy ez ügyben is taníthatnék neked dolgokat, és beajánlhatlak Felföldihez... aki hozzád képest ég és föld, viszont tud neked olyan dolgokat mondani, amiről sosem hallottál még talán. - A félelmeket, különösen a fájdalomtól valót le lehet küldeni. A fájdalmat akár élvezni is lehet, hiszen olyan dolgokat vált ki a szervezetben, amik nagyon hasonlatosak az örömhöz. *Pedig, ahogy az előbb is említette, vérfarkasok mindenhol vannak és lehetnek, még akár a Martionban is. Persze a tanárok és a diákmentorok azért vannak, hogy vigyázzanak a többi diákra. A balesetek ugyanakkor nem mindig kerülhetőek el.*

Aktuális	Erdősi Júlia, Lorton, Negyedik évfolyam	#550 / 2012.10.31. 02:35:21
	*Amilyen gyorsan csak lehet le is teszi magát a székre. Már minden sokkal jobb. Végre ül, és nem akar a világ körülötte táncot járni. Ez már igazán jó jel, nem lesz semmi baj, és a kis-róka is megmarad a helyén. Számára egyértelmű volt, hogy nem fognak tovább menni ma. Főleg nem állatalak után kutatva... de a kérdésre csak megvonja a vállát.* -A legnagyobb félelmem a haláltól való félelem. *Ez teljesen evidens. De úgy van ezzel, hogy akkor is félne tőle, ha nem ellentétes genotípusa lenne a halál.* -A fájdalomtól is félek, bár attól másképp. Inkább úgy mondanám, hogy attól félek, hogy valami fájni fog. De amikor fáj, akkor már nem félek, hanem eltűnt az egész. *Tehát ez valami gyerekkori félelem lehet, mert fiú testvéreknél bevett szokás volt, hogy péppé verjék egymást, és ebből a húgi sem maradhatott ki. Ezért megmaradt benne, hogy féljen attól, hogy jönnek a nagyok, verekednek... és az neki fájni fog. Különösebben nem tudja elmagyarázni, hogy mégis hogy is van ez. Nincs rá értelmesebb magyarázat.* -De elég strammnak tartom magam ahhoz, hogy kijelenthessem, nincsenek félelmeim. *Alapvető félelmek, mint irtózás a pókoktól, vagy attól, hogy kitörik a foga. A múltkor, bár mai napig győzködi magát, hogy vérfarkasok nincsenek a kastélyban, megvolt arról is győződve, hogy egy diákfarkassal hadakozott, aki majdnem széttépte, ha nem altatja el. Ha nem gyorsabb. Na akkor... akkor félt. A helyzettől, a diáktól, a fájdalomtól, a haláltól.*

Aktuális	Sándorfalvy Péter, Átváltoztatástan tanár, Életművész	#549 / 2012.10.31. 02:28:15
	*Nem foglalkozik olyasmi hepajokkal mint Halloween, a szakmájának és az embereknek él. Örül, hogy a lány kezdi jobban érezi magát ahogy kijönnek a temetőből. A csárdában egy kényelmes asztalnál helyet foglalnak és rendel mindkettőjüknek ízlés szerint.* - Látjuk, hogy hol vannak a határok, lassan következhet az, hogy először tapogatózunk az állatalak irányába. Persze, nem most, félre ne értsen, csak beszélgetek róla, hogy haladjunk valamerre. Itt nem is lenne ildomos, majd azt fenn újra a szobámban. Vannak még félelmei? Néhány ember magához hasonlóan nagyon fél a temetőkben, másokat viszont egyáltalán nem zavarja a dolog. Tud még olyan dolgot mondani, ami ennyire ki tudja készíteni? *Mélyen a lány szemébe néz ahogy egymással szemben ülnek... igen, ha elmondja, akkor ki fogja vele készíteni, ebben biztos lehet, de talán mégis célszerűbb lenne őszintének lenni.*

Aktuális	Roth Gábor, Pálcakészítő inas	#548 / 2012.02.01. 22:17:04
	*A boríték diszkréten cserél gazdát.*Köszönöm szépen.*majd fizetnek és ábor még a kastélyig visszakíséri a tanárnőt, csak késő este van és pálcája sincs a hölgynek.* //Én is köszönöm, Jó éjt!//

Aktuális	Gedeon Lenke, Jóslástan tanár	#547 / 2012.02.01. 22:14:10
	Nahát, azt hittem egy pálcakészítő mesterrel találkozom és íme egy filozófus! *mosolyodik el, majd kiüríti a borospoharat.* Nos, nagyon köszönöm előre is! *Borítékot tesz Gábor elé az asztalra.* Az előleg amit megbeszéltünk. Akkor a többit holnap hozom. *Még egy ideig elbeszélget Gáborral, aztán fizeti a vacsora rá eső részét és visszatér a kastélyba. Későre jár már az ő öreg fejének.* //Köszönöm a játékot! =) //

Aktuális	Roth Gábor, Pálcakészítő inas	#546 / 2012.02.01. 22:08:25
	-Hát bevallom elballagásom óta nem jelentem meg a vén jó alma mater falai közt...*lassan ő is végez étkével* -Nos én se voltam jóstehetség. Viszont a filozófiát említette a tanárnő, azt szerettem, érdekesnek találtam. Bár inkább egy saját katyvaszt alkottam a számomra hasznos tudásból, hogy saját bölcseletet teremtsek. Mindazonáltal ebben is meghatározó elv a sztoicizmus.*most már csak a bort kortyolgatja.*

Aktuális	Gedeon Lenke, Jóslástan tanár	#545 / 2012.02.01. 22:03:39
	Én jóslástant tanítok, és szerencsére most már csak olyan diákokkal foglalkozom, akik tehetségesek és elhivatottak. Máshogy ennek nincs értelme, azt gondolom, hogy a jóstehetség fejleszthető, de ha valakinek alapból nincs, akkor nem is lesz soha. *közben befejezi az édességet. Szívesen rágyújtana, de itt nem teheti.* De egyébként szerintem minden a régi. Maga vissza szokott járni néha?

Aktuális	Roth Gábor, Pálcakészítő inas	#544 / 2012.02.01. 21:54:54
	-Köszönöm. Igen, sokszor elhangzik, hogy Gyulára hasonlítok.*és tényleg van hasonlóság, mind természetében, mind szellemi képességeiben. Az apjára csak higgadt türelmében és enyhe lustaságában ütött igazán, Na jó, meg a humora és a nők iránti erősebb vonzalma...* -És milyen a diákanya mostanság? Mert hallok olyasmiket, hogy az idő előrehaladtával egyre kevésbé értelmesek a gyerekek. Már ha lehet hinni az ilyen pletykának.

Aktuális	Gedeon Lenke, Jóslástan tanár	#543 / 2012.02.01. 21:48:23
	Jó étvágyat! *ő is enni kezd, időnként iszik a borból is.* Hát nagyon köszönöm. És persze, hogy ragaszkodom hozzá, 60 év után most romlik el először. *Elmosolyodik.* Emlékszem még a nagyapjára, az akkori egyik tanárom vitt el az üzletbe. A szüleim talanok voltak. A nagyapja nagyon kedves volt, mintha hasonlítana rá egy kicsit. *Persze nem emlékszik már a vonásaira, ezt csak úgy kedvességből mondja.*

Aktuális	Roth Gábor, Pálcakészítő inas	#542 / 2012.02.01. 21:38:23
	-Rendben.*bólint, majd érkezik az étel is, mindkettejük számára. Ezen a helyen adnak a pontosságra, az már látszik. Az asztalra kerülnek a gőzölgő ételek tányérjai.* -Jó étvágyat.*mondja Gábor s ha a másik elkezd falatozni, úgy ő is. Az első két falat után folytatja mondókáját.* -Teljesen megértem az álláspontját és méltányolom is. Köszönöm, hogy ilyen hűségesen ragaszkodik a pálcájához és ezáltal a Roth família munkásságához is. Én megteszek minden tőlem telhetőt, hogy a lehető legjobb állapotba kerüljön a pálca. És holnap este meg is lesz.*igen, kicsit munka mániás. Holnap visszatér a műhelybe és munkába fog. Az eddig vizsgált pálcák nem kívántak ilyen komplexebb munkákat, vagy azonnali cserét, vagy csak egy újra lakkozásnyi munkát.*folytatja az evést.* -Ez a vadhús isteni... hol is tartottam? Ja igen! Bér nem üzletünk fő profilja, de én magam foglalkozom varázstárgyakkal is. Így ha van valami különleges óhaja, akkor azt is szívesen elkészítem.*ezt nem veri nagydobra, csak néhány ügyfélnek említi, elvégre kis tételben dolgozik és szigorúan megrendelésre. Viszont panaszmentesen és nagyon jó minőségben.*

Aktuális	Gedeon Lenke, Jóslástan tanár	#541 / 2012.02.01. 21:27:58
	Akkor kérem, tegye azt! Csak akkor cserélném le ha nincs más megoldás. Már tényleg hozzám nőtt, nem tudom, hogy meg tudnék-e szokni egy másikat. *A memóriája nem az igazi, de arra a mai napig emlékszik, amikor először kezébe vette a pálcát. Fájdalmas lenne a szakítás.*

Aktuális	Roth Gábor, Pálcakészítő inas	#540 / 2012.02.01. 21:22:18
	*Először csak nézi a pálcát, majd fel is veszi az asztalról, óvatosan fogva azt. Mutatóujjai hegyével fogja össze a két végét és emeli fel. Roth munka, na nm az apjáé, még a nagyapja műhelyéből került ki. Látható ez a pálca markolatán: a Roth műhelyben kerülik a cikornyás faragványokat, színezést, csak enyhe pácolást használnak és a markolat egyszerű, domború faragványai a tenyérbe simulást szolgálják. A nagyapja pálcáira volt jellemző a markolati kiképzés alatt kettő, a markolat felett egy faragott gyűrű kialakítása. Gábor végigszagolja a pálcát, orra alá tartva, óvatosan, majd előre fordítva néz végig a hossztengelyen, és körbe forgatja. Nem kapkodja el, alaposan méregeti, mérlegeli, hogy mit is lehet tenni. végül az asztalra teszi a pálcát és megszólal:* -Hát kérném szépen, a diagnózis a következő: bizony nem egy mai darab a pálca, s ez a kiváló diófa, ami magyar eredetű, bizony az idők folyamán sokat öregedett. Ennek köszönhetően csökkent a terhelhetősége, és ehhez hozzájárul az, hogy kissé agresszívabb tulajdonságúak a diófa pálcák, ami miatt feszültség van a fában. Ez a mag környékén, valamint a pálca hegyén aprócska repedéseket indukált, amiket sikerült észrevennem. Meg tudom éppenséggel hosszabbítani az életét, de nem tudom mennyivel. Egy átcsiszolás újrapácolás és lakkozás valamennyit segítene.

Aktuális	Gedeon Lenke, Jóslástan tanár	#539 / 2012.02.01. 21:09:15
	*A pincér kihozza a bort, ő pedig kortyol egy párat a pohárból.* Nos igen, ha már rosszállapotú pálcákról beszélünk... *Táskájába nyúl és előhúzza a sajátját. Szép darab, diófából készült, a magva pedig loreleihaj. Odahelyezi az asztalra Gábor elé.* Mint írtam, felforrósodik ha használom. Nagyon remélem, hogy meg lehet javítani. *reménykedve pillant a férfira.*

Aktuális	Roth Gábor, Pálcakészítő inas	#538 / 2012.02.01. 21:05:09
	*bólintással nyugtázza a választ, mikor a pincér elsiet.* Értem. Természetesen nem haragszom, a napokat így is Maróton töltöttem, mivel pálca klinikát tartottam, átvizsgálva és javítva, vagy esetleg cserét ajánlva a rossz állapotú pálcáknál.*hát igen, ez amolyan házhoz futkosós munka volt a napokban, meg nosztalgiázott is egy kicsit, Martionos éveire visszagondolva.* És természetesen elnézem, ha a tanárnő is, hogy én meg csak főételt.*ismét egy kisebb mosoly. Nem kíván a tárgyra térni, míg a másik valahogy nem utal rá, nem ront ajtóstul a házba, elvégre a másik a megrendelő.*

Aktuális	Gedeon Lenke, Jóslástan tanár	#537 / 2012.02.01. 20:56:16
	Értem, én akkor kezdtem 2009-ben, valószínűleg váltottuk egymást. *kabátját a szék hátára akasztja, majd helyet foglal Gáborral szemben.* Köszönöm, hogy eljött, és ne haragudjon a kései időpontért, konferenciák vannak a héten. *Ismerős a csárdában, így az étlapot kézbe sem veszi. Aranygaluskát rendel, és valamilyen édes fehérbort.* Remélem elnézi nekem, hogy csak desszertet eszem.

Aktuális	Roth Gábor, Pálcakészítő inas	#536 / 2012.02.01. 20:50:31
	-Jó estét!*viszonozza a köszönést és a kezet is elfogadja. Arcán kisebb diplomatikus mosoly jelenik meg a tanárnő megjegyzésére.* -Igen, valóban még csikóéveimet élem, viszont nem emlékszem, hogy szerencsém lett volna a tanárnőhöz, 2009-ben végeztem.*és tényleg nem nagyon rémlik neki a tanárnő, mármint, hogy tanította volna. Azért látni látta már a Martionban anno domini... ekkor érkezik a pincér két étlappal. Gábor épphogy felnyitja, már rendel is:* -Vörösboros őzpörköltet kérnék juhtúrós sztrapacskával és még egy pohár bikavért hozzá.*a rendelést is egy mosollyal kísérve adja le.*

Aktuális	Gedeon Lenke, Jóslástan tanár	#535 / 2012.02.01. 20:39:56
	Á maga az, jó estét kívánok! *lép oda az asztalhoz és a kezét nyújtja Gábornak.* Nahát, milyen szemtelenül fiatal. Tanítottam? *Ha Gábor nem is érdeklődött a jóslástan iránt, Filozófiáról talán ismerheti a tanárnőt.*

Aktuális	Roth Gábor, Pálcakészítő inas	#534 / 2012.02.01. 20:36:38
	*Kortyol egyet a borból, majd pásztázóan tekint körbe így pillantva meg a kutató tekintetű idősebb hölgyet, minden bizonnyal ő lesz az ügyfél, így jobbja egy diszkrét, az étteremhez illő intéssel hívja fel magára a figyelmet.*

Aktuális	Gedeon Lenke, Jóslástan tanár	#533 / 2012.02.01. 20:33:21
	*Pár perc késéssel érkezik. Az ajtó előtt megáll és gyorsan befejezi a megkezdett cigarettát, csak ezután lép be a csárdába. Hollóváltással beszélték meg a részleteket a pálcással, úgyhogy nem is tudja kit keres, kicsit tétován lépdel az asztalok között és keresgél.*

következő 20 hozzászólás

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!