A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Magyarország > Magánterületek

[M] Sziklás-vadászkastélyok

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (0)  Könyvjelzők  Régi üzenetek (0)  Események (0)

hozzászólás megjelenítése.

884 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Sziklás K. Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Sziklás K. Alexandra, Nyelvész #884 / 2018.07.27. 23:16:37
[Akkor]

- Értelek. *Maga sem fogalmazhatta volna meg egyszerűbben, s szebben mindazt, ami az esetleg látszat ellenére pozitív irányba billent el benne valamit ezúttal.*
- Nem, dehogy! Pete, az istenért... *Simít tenyere a másik arcélére, épp csak annyira elhúzódva, hogy a férfira tekinthessen.*
- Ugyanolyan komolyan gondolok mindent, amit odakint mondtam, akárcsak te.
Kisgrévy Péter
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kisgrévy Péter, Vállalkozó #883 / 2018.07.27. 23:04:14
[Akkor]

Ez nem idill, törekvés. *Nem mediterrán nép sarja, hogy mindent pozitívan lásson - de talán ez a megengedhető arany középút elfogadható a tökéletesen kritikus magyar nőnek is... de valahol annak a közelében üti fel a fejét benne a gondolat - ami miatt megráncolódik mégiscsak a bőr a homlokán, ahogy oldalvást próbál csak a másikra tekinteni.*
Alexa... ha kampányolnom kell, kérlek hagyjuk ezt az egész beszélgetést. *Ha már volt egy pár pillanat, amikor nem volt a sarokba állítva... akkor szívesebben dédelgetné azt az emléket még ... pár napig, míg felül nem írja valami.*
Sziklás K. Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Sziklás K. Alexandra, Nyelvész #882 / 2018.07.27. 22:50:24
[Akkor]

* Épp csak megrezzen ajka szeglete, szólna - mégsem teszi, mert belátja, bármennyire állítaná, hogy nem volt egyedül, mindig akadt segítsége, társasága... valami mégis hiányzott a képletből. Valaki, egészen pontosan, s ezt nem rest bevallani magának eme gyengébbnek tetsző pillanatában. Aztán majd visszaszívná jól. A csupaszív-szeretet kép nyomán fejét ingatja meg, miközben közelebb lép a másikhoz.*
- Ezt az idilli képet te sem hiszed el teljesen... nem igaz? *Súgja szinte csupán kérdését immár, orra a másikénak oldalához ér az elenyésző közelségben.*
Kisgrévy Péter
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kisgrévy Péter, Vállalkozó #881 / 2018.07.27. 22:20:46
[Akkor]

*Nem sieti el a válaszadást, szinte látszik, ahogy átgondolja a megfelelő érveket - mégis elhanyagolható az a pár gondterhelt ránc, aminek szorult helyzetekben szokása meggyűlni a homlokát.*
Tudatosak vagyunk és nem leszel egyedül. *Reméli... szeretné hinni... és hasonlók - mindenesetre a világ állása az ő malmára hajtja a vizet - és szerencsére nem Alexának van csalása, hogy felfedezze az itthon nem fedett aurában azt a bizonytalanságot az állítása nyomán.*
És mindketten szeretnénk.
Sziklás K. Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Sziklás K. Alexandra, Nyelvész #880 / 2018.07.27. 22:12:11
[Akkor]

- Sose lehet tudni... *Persze, hogy tudja. Most mégis finoman húzza hangjában, szavaiban is a másikat kicsit - hogy minden könnyedség egy apró sóhaj keretében szaladjon tova, mikor érkezik a mellékesnek aligha szánt mondatzárás a férfi részéről.*
- Miben lenne más ezúttal, Peter? Miként?
Kisgrévy Péter
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kisgrévy Péter, Vállalkozó #879 / 2018.07.27. 21:38:34
[Akkor]

*Ki kell fújnia egy kis adag levegőt - talán a maga részéről is nevetősnek tűnik - vagy talán hitetlennek, hogy még most is olyannal vádolnák, hogy manipulál valahogy. Elengedve a kilincset finoman dől háttal az ajtólapnak, és a másikra tekint.*
Nem lettünk kitiltva onnan, remélem tudod. *Biztosan, de mindenféleképpen nyomatékosítaná, ha a másiknak ilyetén értései támadnak.* Biztosan kellemesebb is ott az évnek ezen szakaszában... Amit pedig odakint mondtam, komolyan gondolom.
*mostépp*
Sziklás K. Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Sziklás K. Alexandra, Nyelvész #878 / 2018.07.27. 21:24:53
[Akkor]

*Hangosabb, a szoba belterében mégis békésen elülő sóhajjal lép beljebb, engedve a másiknak, hogy ő bajlódjon a kilinccsel. Halk nevetés közepette túr sötétszín tincsei közé, fáradt mozdulattal simítva füle mögé balján azokat.*
- Te. Mi. Tulajdonképpen az iménti beszélgetést forgatom át újra és újra. Egyfelől nosztalgikus... nem tudom, hogy csinálod, de majdhogynem hiányzik London. *Szusszan, s apró mosoly kúszik ajkaira lágyan.*
Kisgrévy Péter
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kisgrévy Péter, Vállalkozó #877 / 2018.07.27. 20:59:03
[Akkor]

*Ez a gesztus elégnek bizonyul ahhoz, hogy belépjen a másik után a hálójába... a közös hálóba, voltaképp, holott ezt a funkcióját elenyésző kivételeket nem számolva már rég nem tölti be.
Ő húzza be maguk mögött az ajtót, és halkan kattan helyére a zár nyelve is. Valamiért fontosnak tartja ennek ellenére is leellenőrizni a kilincset - vagy talán mert ennyivel is később kell magához ragadnia a szót.
Mert megteszi, ó, nem is várt nyíltsággal - de közben a fémalkatrészen a figyelme egyelőre, tompítva a kérdésén.*
Mi jár a fejedben?
Sziklás K. Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Sziklás K. Alexandra, Nyelvész #876 / 2018.07.27. 20:40:49
[Akkor]

* Egyik keze a félig nyitott ajtón pihen lazán, miközben érdeklődő tekintetét magáénak tudhatja a másik. A kettejük közé ejtett kérdésre pedig habozni látszik, ajkait finoman préseli össze, mígnem végül fejét ingatja meg csupán óvatos mozdulattal. Nem szeretné. Vagy nem biztos. Ki tudja... - A nyílászáró mindenesetre kijjebb tárul, ahogy elengedi kezével a kilincset.*
Kisgrévy Péter
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kisgrévy Péter, Vállalkozó #875 / 2018.07.27. 14:01:15
[Akkor]

*Ha pedig kinyílik az ajtó, a küszöb előtt megállapodva, kezeit a dereka mögött csuklónál összefogva látható ő maga, ahogy a lefelé billentett álla sejteni engedi, eddig ilyen tartásban gondolkodott az ajtónyitásig. Most felfelé tűzi a pillantását a másikra. És szinte már megmosolyogtató az angolsága, amit egy halk torokköszörülés előz meg.*
Biztos szeretnéd ezt ennyiben hagyni?
Sziklás K. Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Sziklás K. Alexandra, Nyelvész #874 / 2018.05.27. 01:47:34
[Akkor]

*Talán még elcsíphet egy szórakozott, kósza mosolyt ajkain a másik, hogy aztán valóban kattanjon az ajtó zárja mögötte. Szusszanva ingatja meg fejét, lefekvéshez készülődne - ma már másodjára - ám az ágy felé tartó lépteiben megakasztja a halk kopogás.
Az ajtó meglepő gyorsan nyílik ki ezt követően, s kérdő pillantással fürkészi a másikat egyúttal.*
Kisgrévy Péter
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kisgrévy Péter, Vállalkozó #873 / 2018.05.27. 01:28:54
Jó éjt. *Közli kicsit szórakozottabb hangszínnel, halkan. Nem állítja meg a másikat. Van elég impulzus és gondolat a fejében, amiket szeretne szépen elrendezni - a gondolkodás pedig a tettek halála.
Valószínűleg a másik helyett majd az ajtólapra nézhet majd, amikor egy nagyobbacska sóhaj szakad fel a mellkasáról. Többször is elindul a be nem fejezett mozdulat - egy, amivel az arcát dörzsölné kissé meg, és fordulna. Egy amivel a görbített mutatóját emeli az ajtólaphoz.
De végül csak ez utóbb teljesedik be, három halk koppintásban - alig fél perccel a küszöbjelenet után.*
Sziklás K. Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Sziklás K. Alexandra, Nyelvész #872 / 2018.05.27. 01:14:36
[Akkor]

*Részéről a nyíltsága mellé egy lesütött pillantás jár, óvatosan tekint fel a beálló csendben a másikra, s annak elnyíló ajkai láttán önkéntelenül ül meg árnyalatnyit görbület ajkai szegletében. Aurája is alátámasztja gondolatainak vágyát, keveredve némi lányos zavarral és bizonytalansággal a könnyed határozottság álcája mögött.
A kilincs után nyúl, hogy lenyomva azt, kívánja megtörni a csendet.*
- Nos... Jó éjt. *Nem mozdul azonnal.*
Kisgrévy Péter
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kisgrévy Péter, Vállalkozó #871 / 2018.05.27. 01:02:02
*... akármennyire is nincs hitele, most így gondolja. Sosem volt benne rossz szándék, ami azt illeti. .az egy más kérdés, hogy a rossz szándék mellett előfordulhatnak érdekek, és erővonalak, amik viszont igen, és amik miatt ez elcsúszhatott - és a jövőben is megvan minderre a lehetőség...
De most nem ez a buborék, amiben létezik, és nincs is egyedül benne, olybá' tűnik. Főként, hogy a nő kiigazító megjegyzése ilyen - magához képest - nyíltan érkezik.
Amire leginkább csak kissé elnyíló szájjal kell a másik arcán végigszánkáznia a pillantásával - kitérve arra a bizonyos auravonalra is.*
Sziklás K. Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Sziklás K. Alexandra, Nyelvész #870 / 2018.05.27. 00:48:44
[Akkor]

*Kósza gondolatként érkezik, csuklóból a pontosítás szavai nyomán, ugyanakkor nem hagyja el hang ajkait. Lopott mosoly csupán, mi a férfi szavai nyomán odakúszik vonásaira. Meglehet, nem kellene hinni a másik szavainak, mégis oly könnyedén adja meg azok jelentéstartalmának a hitelt...
A hálója ajtaját elérve apró szusszanással simít rá a félfára, féloldalasan fordulva a másik felé.*
- Úgy értettem, ikreket nem.
Kisgrévy Péter
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kisgrévy Péter, Vállalkozó #869 / 2018.05.27. 00:34:20
*Ma roppantul egyszerűen rángatja Alexa egy-egy ilyen és hasonló apró megnyilvánulással az időben. Most megintcsak visszafelé, egy szinte másik világ nosztalgiájába. Épphogy nem vet egy bukfencet a gyomra tőle.
Talán ezért is kell kicsit elhallgatnia, ahogy "kíséri" a másikat a nagyon lassú léptekkel a szobája felé.*
Ma már egészen máshogy csinálnám.
Sziklás K. Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Sziklás K. Alexandra, Nyelvész #868 / 2018.05.27. 00:22:30
[Akkor]

*Felnevet a frappánsnak tetsző válaszra, könnyedén, már-már kamaszos zavarral konstatálva ezt követően, hogy talán nem kellene felvernie a folyosó csendjét holmi kacarászással.*
- Még mit nem... *Pillant a másikra oldalt.*
Kisgrévy Péter
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kisgrévy Péter, Vállalkozó #867 / 2018.05.27. 00:09:31
Ikrek. *Igazából a másmilyenné színeződő mosolya mögött talán magában ő is meglepődik, hogy mennyire nem idegen a gondolat (már alapjaiban, nem az ikrek kérdésében). Talán másnak is üres az a ház... vagy valamit szeretne jobban csinálni. Mindkét felmerülő, önanalitikus gondolat ér annyit, hogy a szőnyeg felé hajtott állal mozduljon önkénytelenül is a másik mellett*
Sziklás K. Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Sziklás K. Alexandra, Nyelvész #866 / 2018.05.27. 00:03:25
[Akkor]

- Mi is lenne velünk egy harmadikkal vagy negyedikkel... Oda lenne a mérleg egyensúlya. *Szórakozott, csendes kis kacaj hagyja el ajkait, fejét ingatja meg, mintha ezzel hessegetné el a képet gondolati közül, hogy továbblépjen. - Fizikailag is a térben.*
Kisgrévy Péter
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kisgrévy Péter, Vállalkozó #865 / 2018.05.26. 23:54:29
Meglehet. *Hagyja inkább a másikra a békesség kedvéért. Sajnos van olyan sejtése, hogy rossz időszakban erős alapok hiányoznak ahhoz, hogy nagyon más legyen ez a dinamika, mint hellyel-közzel működő.... Rebekával szerencséje volt. Nagy szerencséje...
A pszichológia pedig nem annyira ördöngősség, mint ahogy egyesek tartják - a kezdetekben legalábbis. Plusz ugyebár azok a fránya nemi sajátosságok...*
Legalább igazságosan lehetsz te a fiús anya, én pedig a lányos apa. *Közli halovány, valahogy udvariasnak inkább, mint őszintének tűnő mosollyal.*
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!