A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.
Magyarország Magánterületek
Leírás 
Regisztráció Bejelentkezés Játékostárs-kereső (0) Könyvjelzők Régi üzenetek (0) Események (0)
910 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).
 |
Kisgrévy Péter, Vállalkozó | #910 / 2021.02.05. 23:11:56 | |
| *Megtörli a kezét miután egy kevés vízzel is öblögetett, eközben fordul az ajtó, így a másik irányába, és az elkapható érdeklődését a váratlan közlendő tökéletesen elvágja. Bármennyire is igyekszik, már csak a szakmájából fakadóan is gondosan úrrá lenni a vonásainak, Alexa megintcsak megtöri az ez iránti igyekvését. Megáll a mozdulatban, ahogy az egész ábrázata halványabbá sápad. A bólintása is kissé vérszegény, mert úgy pillant a másikra, mintha ezzel a számszerűsített leírással egyetemben arcon is ütötték volna.... Érdemlegeset pedig nem is tud közölni, csak a nő elforduló háta mögött engedi el kissé a befeszült állkapcsát. |
|||
 |
Sziklás K. Alexandra, Nyelvész | #909 / 2021.02.05. 22:56:58 | |
| *Ő pedig élne is ezzel a ráérős mozdulatok adta lehetőséggel, noha jósálmokról szólva, az ajtóban megtorpanva pillant hátra a másikra. Nem most jutott eszébe, de most jutott elhatározásra, hogy talán mégis szerencsésebb, ha megosztja vele az infót. Számára úgysem bír különösebb információ értékkel:* - 317-es ajtó. Sötétzöld, valami hotelben lehet... Vigyázz vele. *Meglehet, nem csak a gyerekért tud aggódni, még ha másként is mutatja ki a két hímnemű irányába ezt. Még egy fél pillanatot vár, ha reagálna bármit a férfi, de aztán távozik a hálój |
|||
|
Kisgrévy Péter, Vállalkozó | #908 / 2021.02.05. 22:47:27 | |
| *Bólint egyet, értőn, és érzi hogy nem alkalmas firtatni a témát... bár voltaképp ilyenkor nincs nagy esély rá, hogy máskor fogja. Egy kis, néma tanakodás után ő is behelyezi a szennyes bögrét a mosogatóba, majd egy gombbal kikapcsolja a főzőgépet is. A mozdulatai ráérősek, mintha ezzel akarna a másiknak időt adni, ha távozna őelőtte.* | |||
|
Sziklás K. Alexandra, Nyelvész | #907 / 2021.02.05. 22:40:33 | |
| - De. Csak még nem jutottam oda, hogy kitaláljam, miként lehetne akképpen tálalni felé az ötletet, hogy ne vállvonogatós oké legyen a válasza rá. Talán a képzőművészet iránti érdeklődésével lehetne összekötni. Kellemest a hasznossal.*Kései - vagy épp korai - az időpont, hogy efféle terveken mélyebben gondolkozzon, hirtelen felvetés az is, ami most jön felőle. Nem elvetendő mondjuk.* | |||
|
Kisgrévy Péter, Vállalkozó | #906 / 2021.02.05. 22:30:55 | |
| *Oldalra billenti a fejét - amolyan egyetértő, megadó bólintással. De csupán, mert nem kíván belemenni az egyértelműbe: Rebeka más volt. Számára merőben, mint Ricsi. Ott ő szorongott a gondolattól, most Alexandra másik jár a gyerek nyakára... nem játszunk kedvenceket, túl egyértelmű.* Nem gondoltál rá, hogy lehet jót tenne neki, ha nem csak itthon járna összejövetelekre..?*A felhozatal... igencsak szűkös. Aki adott, túl közeli ága a Családnak.* |
|||
|
Sziklás K. Alexandra, Nyelvész | #905 / 2021.02.05. 22:21:53 | |
| - Bahh...! Remélem Ricsi valami nyugodt természetű lányt talál magának. Nem mintha ne fogadnám el, bárkit is választ. *Emeli fel kissé a tenyereit megadó, könnyed védekezéssel. Azért mindennek van határa, így a látszólagos szabad párválasztásnak is.* - Rebeka más volt. *Mereng el kissé, ellökve magát a pulttól, minek támaszkodott.* - Mindkettőt félti az ember, nyilván, de róla tudtam, hogy bármi jön, meg fog birkózni vele. Akkor is, ha ütnivaló a képe. *Mosolyodik el. Mire nem jók a jósálmok időnként, mint némi bizonyosságra az élet kérdéseit illetően...* - Ricsi még mindig egy nagyra nőtt kamasz. |
|||
|
Kisgrévy Péter, Vállalkozó | #904 / 2021.02.05. 21:53:04 | |
| Kérlek. *Biccent a köszönömre, és a maga részéről, ha ürül is a bögre, tökéletes ürügy a kezei és a fél figyelme foglaltságára az, hogy a tenyerében tartsa. Egy pár pillanatig körülbelül csak ezt teszi, a bögre fenekén figyelve a feketeségét, még mielőtt megjegyezné... mintegy mellékesen.* Rebekával sem volt könnyebb nekem sem... És nem segített rajta a kedves férje ütnivaló képe sem. Szóval annál csak jobb lehet. |
|||
|
Sziklás K. Alexandra, Nyelvész | #903 / 2021.02.05. 21:43:47 | |
| *Nem töri meg a békés csendet, ritka kincs, mikor nem teher kettejük közt a szótlanság. Csupán felhajtja a maradék kávéját és a bögrét egy óvatos mozdulattal teszi az egyébként üres, a cselédek által nagy gonddal rendben hagyott mosogatóba. Mintha bármi nesz megzavarhatná a műveletét a másiknak... A válaszra ugyan nem lesz teljesen nyugodt ugyan, de értékeli a gesztust.* - Köszönöm. |
|||
|
Kisgrévy Péter, Vállalkozó | #902 / 2021.02.05. 21:13:12 | |
| *Egy pillanat, amíg éppcsak pislog egyet a másik válla fölött elnézve, megbizonyosodva a nő valós hangulatáról. Aki ismeri, jellegzetes, és elkapható manőver. Mindezután pedig a mágia jeltelenül és nyomtalanul száll, hogy a fiú nyomára akadjon. Ha a másik nem szólal meg eltelik némán jópár másodperc, még mielőtt egy aprócska sóhaj el nem hagyja a mellkasát.* A kollégiumban van, nem pislákol a jelzés, rendben van. |
|||
|
Sziklás K. Alexandra, Nyelvész | #901 / 2021.02.05. 20:47:39 | |
| *Oldalt sandít a férfi felé a kérdés nyomán, s finom, önkéntelen mosoly szökik ajkaira, mert már a tudata annak, hogy mennyire valószerűtlent kérdez vissza, megmosolyogtatóan bugyutának tetszik, mégis kiszalad a megjegyzés felőle:* - Most? *Nem gondolja ám (teljesen) komolyan, legyint is egyik kezével.* Nem tudom... Lefekvés előtt mondjuk. Csak, hogy minden okés-e. *A többivel talán megbirkózik az aggódó anyai szív holnap reggelig, mikorra remélhetőleg már hazaeszi a hajnali órák egyike a gyermeket.* |
|||
|
Kisgrévy Péter, Vállalkozó | #900 / 2021.02.05. 20:38:53 | |
| *Kivárja a másikon nyugtatott pillantással a reakciókat, csak addig engedi el a tekintetével, míg kortyol a kávéjából, ha már "ittragadt" és nem a dolgozója nyugalmában fogyasztja. A megereszkedett vállas kérdésre felsandít:* Mit szeretnél... mikor? *Mármint... félreértés ne essék, de nem fogja ellenőrizni hogy mikor sündörög haza a fiú a tanulókörből... ha egyáltalán* |
|||
|
Sziklás K. Alexandra, Nyelvész | #899 / 2021.01.19. 22:21:05 | |
| *Ő is így gondolta. - Elcsípve a másik tekintetét ő maga lesüti a saját pilláit, a kávét tetején úszó hártyavékony kis habréteget figyelve... hogy aztán hirtelen nézzen fel, vissza a másik vonásaira. Hétvégén? Kedd van, az istenért! Hétvégéig a fele haja kihullik, ha így folytatja a gyerek... Kissé megereszkednek vállai.* - Mondasz valamit. Ettől még, ha nem jelentkezne, ránéznél tényleg? |
|||
|
Kisgrévy Péter, Vállalkozó | #898 / 2021.01.19. 21:56:55 | |
| *Enyhe megütközése nem tudni minek szól inkább: hogy "nevelési" témákba hirtelen porondra állítják, vagy hogy előrángatták a sírból azt a halott nevet. Kellemes, mert tudja kitől jött, és kellemetlen, mert tudja miért használják... Zavarát sikerül némiként egy köhhentéssel elfednie, mielőtt a nőre pillant még mindig lefelé billenő állal* Semmit. *Le se tagadhatná, hogy eredeti, hamisítatlan brit szülők gyermeke ő maga. Majd a hétvégén el lehet vele beszélgetni arról, hogy milyen feltételei vannak annak, hogy itt lakik... amit most hiányolsz tőle. |
|||
|
Sziklás K. Alexandra, Nyelvész | #897 / 2021.01.19. 21:45:36 | |
| - És mégis mit javasol a szakértő a témában, Mr. Ferries? *Kacc. A bögre felett, mit ismét szájához emel, tekint a másik felé, valamiféle kérdő éllel pillantásában. Szoborszerűen szép vonásain enyhít némileg a szemüveg, mi az olvasószobában töltött idő "maradékaként" csücsül még mindig orrnyergén.* | |||
|
Kisgrévy Péter, Vállalkozó | #896 / 2021.01.19. 21:29:50 | |
| *Elhallgatja a másikat, és hümment egyet. A testtartása változik - míg eddig feltett szándéka volt, hogy nemleges válasz esetén elhagyja a konyhát, és Alexa anyai aggodalmát, most kicsit engedve a feszes tartásából billenti a hátát a pulthoz, megtámasztva kicsit magát. A pillantását leejti közben a bögréje sötétlő tartalmába* Nem vagy rossz anya, csak ő fiúgyerek. *és meg is áll ennyiben a halk kijelentése* |
|||
|
Sziklás K. Alexandra, Nyelvész | #895 / 2021.01.19. 21:13:54 | |
| *Nem sieti el a választ, érezhetően emészti a hallottakat. Talán még igazat is ad valahol neki, végig gondolva a múltat, de persze mindezt sose adná a másik tudtára. - Pontosan ama bizonyos rovás végett, amin akad a férfinak is.* - ... És még csak a tanulókörre se foghattam, amikor így volt. *Van valami keserédesen nosztalgikus éle a megjegyzésnek, hiába a hűvös tárgyilagosság.* |
|||
|
Kisgrévy Péter, Vállalkozó | #894 / 2021.01.19. 20:57:18 | |
| *Azért a költői kérdésre ő beletemeti magát a bögre peremébe, onnan hangzik el az egészen síri megjegyzés... bár lehet jobb lenne, ha nem hánytorgatná azt az időszakot, mert neki is van a rovásán a nő sérelmére... mégis megteszi:* Édesanyádat csak akkor érdekelte hol vagy, mikor hirtelen fontos volt neki, hogy más se lásson. *Pillant fel kissé a nőre. Vagy olyan rég lett volna?* |
|||
|
Sziklás K. Alexandra, Nyelvész | #893 / 2021.01.19. 20:49:10 | |
| *A kérdésre zavart szusszanással, bosszús kis pillantással veszi át a kávét.* - Szívem szerint azt mondanám, hogy igen. De egy órát még talán kibírok... Anyámnak is ilyen volt ez annak idején? *Szalad ki a költői kérdés, ahogy hátát a pultnak döntve emeli ajkaihoz a bögrét. Erősen kétli amúgy. És nem azért, mert ő mindig szólt volna, mikor lelépett hazulról.* |
|||
|
Kisgrévy Péter, Vállalkozó | #892 / 2021.01.19. 20:20:07 | |
| *Ő csak szépen bekevergeti a kávét - vagy ahogy a másik szereti, békénhagyja - míg a másik belül őrlődik. Egy pillantást vet rá a határozott kijelentése után, de nem tesz semmit, nem hívja fel a figyelmet a nyilvánvalóra. Inkább csak szöszöl egy keveset, még mielőtt átnyújtaná a másiknak a kávét egy halk, sokat sejtő kérdéssel karöltve:* Megnézzem, merre jár? *Az mégiscsak profilba illőbb neki.* |
|||
|
Sziklás K. Alexandra, Nyelvész | #891 / 2021.01.19. 20:04:36 | |
| *Finoman préseli össze ajkait, mielőtt kibökné a véleményét a témában. Ha maguk között túlzónak is tűnhet a fia iránt, azt egy ideje a srác felé igyekszik visszafogni. Tényleg olyan nagy kérés az, hogy szóljon, merre jár éppen? Mégsem ellenőrizheti varázslattal, az messze nem volna egészséges. A férfi szavaira szóra nyílna szája, de nem jön ki hang felőle, csupán egy hangosabb szusszanással és némi zavartan megugró vérnyomással reagál az elhangzottakra - meg annak tovább gondolására, persze.* - Engem nem érdekel, * |
|||
