A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Martion és Marót > Marót

Játszótér

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (0)  Könyvjelzők  Régi üzenetek (0)  Események (0)

hozzászólás megjelenítése.

2232 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #2232 / 2019.01.14. 15:38:04
*Meh. Jobb híján fújtat egyet, mert azért ez eléggé lelombozó válasz volt. Nem igazán van most lehetősége tapasztalt tanárt szerezni maga mellé már csak azért sem, mert a szülei... nos, ők nem tudnak arról, hogy alternatív csatornákon keresi a gyógymódot. Emiatt csak néha érzi magát rossz embernek.*
Gondolod... *Ráncolja a homlokát. Nyilván, ő is tudja, hogy veszélyes, ellenben neki megoldás kell! És a fiú még azelőtt kérdez, hogy befejezhetné a saját mondatát.*
Passz. De majd megkérdezem, mert egyébként is találkoznunk kell. *Megmozgatja a nyakát, addig is erre figyel és nem a zavarra, amit az vált ki, hogy Emma túl sokat mesélt a férfiről. És itt a túl sok az tényleg TÚL sok. Nem akarta ilyen részletességben ismerni Danit.*
Aztán majd azt veszi észre, hogy már mindenféle miatt a nyakán lógok. Szegény. *Halkan, röviden kuncog fel. Ez van! Most legalább van valami, amiben ő is fog tudni segíteni. És az apja természetesen, amint megtudta, hogy kiről van szó, azonnal nagyon segítőkész lett. Még jó, hogy Dani mindenki szemében hős!*
Maszler Ádám
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Maszler Ádám, Karpena, Negyedik évfolyam, Diákmentor #2231 / 2019.01.14. 15:28:42
*Neki persze teljesen más dolgokon jár a feje hintázás közben. Egyrészt nem talál kifogásolni valót a hiányzásban, mert éppen nem ír semmiből, plusz ritkán marad igazolatlan nélkül – pontosan tudja, hogy mennyi órát hiányozhat évismétlés nélkül. Sokkal kényesebb és ijesztőbb dolgok lepik el a gondolatait, miközben egyre magasabbra lendül. Legalábbis a kérdésig, amire olyan arcot vág, mintha Szandi valami világi ostobaságot mondott volna. Tulajdonképpen…*
Szerintem marhára. Biztos nem véletlenül gyakorolják évekig az emberek szigorúan tapasztalt tanárok mellett. *Ez nem egy tenyérből jóslás, ami vagy sikerül, vagy nem. Itt simán beragadhat egy fél-kiméra testébe is a lány.*
Az a csoda férfi nem abeo véletlenül? *Gondol természetesen Danira. Egyelőre nem volt még megoldhatatlan feladat a palinak, ki tudja, lehet ez is a sok másik mellett a szuperképessége. Igazából meglepődne, ha ehhez pont nem értene.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #2230 / 2019.01.14. 14:15:49
*Már csak amiatt is mosolygós volt a kedve, mert mentálra ébredt, viszont nem kapott tőle agyérgörcsöt. Ez olyan felemelő! És van valami klassz abban, hogy Ádám hangjára ébredt és Levi üzenete várta a messengeren. Kicsit olyan volt a reggel, amilyennek lennie kell: nem volt gyomorgörcs meg aktív mérlegelés. Reméli, hogy Bagoly is leadja majd ezt a kedves-szívecskés stílust, mert az eddigi jól bevált belsős humor sokkal jobb! Esélyesen amúgy is csak viccelt tegnap a fiú vagy ilyesmi.
Aztán hamar ment át elégedetlenbe, ahogy Maszler vázolta a mai nap tervezetét. Mi az, hogy lógás?! El sem hiszi, hogy mire végre elkezdenek javulni a fiú jegyei, kitalál valami ilyesmi baromságot. Ettől még nyilván itt van mert hát... itt van és kész. Most ha egyszer így is, úgy is kimarad a fiú akkor nem mindegy? Nem gondolja, hogy pont az ötödik menj be órára járt volna sikerrel, mikor ez már egy kész terv volt.
Szóval ott ül, megint abban a hintában, amiben pár hónapja -tavaly- elbőgte magát. Szerencsére már ez is távolinak tűnik, bár nyilván, az idegei még mindig nincsenek abszolút rendben. Még jó, hogy sikerül másra koncentrálni! Mert hát valahogy mindig van mire! Most ez az Emma és Dani dolog is? Esze megáll!*
Szerinted mennyire lehet veszélyes felügyelet nélkül gyakorolni az abeot? *Nem néz oda, helyette kényelmes tempóban löködi magát a hintán. Nyilván veszélyes... de kit érdekel?*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Neredin, Negyedik évfolyam #2229 / 2018.11.21. 21:09:09
[ma délután]

*Ő viszont úgy van vele, hogy Dani nem az a kategória, akit joga lenne belehúzni az élete drámájába. Jobb így, hogy inkább feledésbe merül, hogy egyáltalán megkereste. Ne meg jobb lesz nem olyan bizalmatlannak lenni a Főnixel szemben.
Ajjajj, közben meg már megint a saját taknyában van az arca Maszler vállán, szóval volt egy átmeneti képzavar, mikor egyszerűen csak kikapcsolt az agya. Kellően lassan reagál tehát, de igazán még fel sem fogja.*
Jó-jólvan, elég mert megfulladok! *A korábbi zavar ellenére is sikerül felnevetni. Mi is történt? Úgy tesz, mintha minden rendben lenne és fújtat egyet.
Hát ő honnan tudja? Maszler dumálta le, szóval igazán ne tőle várja a részleteket. Ő abban a biztos tudatban kucorgott a kanapén, hogy semmi esély arra, hogy kimozduljon. Ehhez képest ma már volt könyvesboltba és játszótéren is. Apró kis lépések, de annál többet érnek.*
Induljunk el! Nem szeretném, hogy anya kiakadjon vagy ilyesmi. *Bár a nő szemmel láthatóan elolvadt Maszler bájától. Biztosra veszi, hogy egész este hallgatja majd, hogy milyen kedves ez a fiú, ahogy Levinél is hallgatta, hogy milyen kedves ennek a fiúnak az édesanyja... Aha.
És csak majdnem győzik le a reflexek, hogy a fiú kezébe kapaszkodjon séta közben, ahogy eddig is tették egy másik világban. Ideje lesz elengedni.*
Maszler Ádám
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Maszler Ádám, Karpena, Negyedik évfolyam, Diákmentor #2228 / 2018.11.21. 20:47:37
[ma délután]

Mindenkinek, de nem kell ettől rosszul éreznie magát senkinek sem. Vagy elfordulni egymástól. *Mindenesetre megrántja a vállát, hiszen nem az ő dolga, plusz semmit se tud arról, hogy Dani mennyire volt segítőkész.*
Jójó, ezt is meg tudom ígérni. *Felnevet, mert hát ez azért sokkal könnyebb, mint nem varázsolni. De azért azt eldönti, hogy többet nem fog pálcát rántani Szandi előtt - ez a minimum.
A saját átmeneti (?) defektjére igazából nagyon próbál lazán reagálni. Szerinte ami vele történt nyuszifüle volt ahhoz képest, amin Szandi átment. És miatta... Nagyon igyekszik nem magára venni. Nem segítene egyikőjükön sem.*
A lényeg, hogy rendben legyünk. *Gyengéden elmosolyodik és még egyszer gy jóóóó nagy ölelésbe vonja a másikat. Senki se élte volna túl a másik nélkül. Annyira egymásra voltak utalva, hogy el se tudja most már képzelni az életet enélkül.*
Mikor kell visszamenned? *Nehogy Bódi anyukának kelljen kisétálni értük. Inkább hazakísérné Szandit, amolyan "tetszik látni, hogy mennyire figyelmes vagyok?" jelleggel. Ha már szegény Levi nem győzte meg.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Neredin, Negyedik évfolyam #2227 / 2018.11.21. 20:08:24
[ma délután]

*Nem mond semmit, viszont látványosan ráncbaszalad a homloka. Exfeleség. Hát, ő nincs annyira képben mint Ádám, viszont ezek után meg pláne nem szeretné belevonni Danit a saját dolgába.*
Megvan a maga baja. *Felhúzza a vállait. Nem tudja, hogy tényleg ezt gondolja vagy csak megijedt az előrevetített képen. Hogy az is megtörténhet, hogy bármennyit törik magukat, ő már akkor sem lesz normális. Most még legalább reménykedhet, hogy majd szépen, lassan rendbejön minden.*
Ne legyél hülye! Elég ha nem jössz nekem a boldog, sutta léttel. *Ezt is jó, hogy letisztázták. Most még el is engedi, de legközelebb lehet, hogy ezen nyüszít fel. Hát, semmit nem ígér!
Látja viszont, hogy most ő is valami olyanba kérdezett bele, ami nem egészen feldolgozott, dehát tudnia kell, hogy minden rendben van-e mostmár. Megdörzsöli a fiú karját, ahogy lassan visszatér a szín az arcába és halványan elmosolyodik. Úgy sejti, hogy ezen is, ahogy minden máson is, majd irigylésreméltóan gyorsan túlteszi magát a fiú. Reméli. Szeretne valami bíztatót mondani, viszont szerinte mindketten tudják, hogy az most nem az ő reszortja. Hogyan is papolhatna pont ő arról, hogy minden rendben lesz? De legalább egy kicsit szeretné, már csak a rövid érintéssel is éreztetni, hogy ő is itt van a másiknak ezért óvatosan elhúzza a fiú kezét a mellkasáról, hogy egy apró simítással visszategye a térdére, ahol addig is tárolta. Aztán legyen elég ennyi. Levi mellett már megszokta, hogy lehet néha nagyon drámai egy pillanat, de Maszler mellett... fura és zavarbaejtő. Mondjuk csak akkor ha elkezd rajta gondolkodni, mert egyébként ez is tök természetes.*
Szóra sem érdemes. *Azért szemmel láthatóan megremeg. Soha többé nem akar annyira félni mint amikor azt hitte, hogy Maszler talán nem jut ki. Minden egyes nappal ezen járt az agya. Még azt is elfogadta volna ha számára is évekig tart a fogság, ha valahonnan megtudja, hogy a fiú jól van. Atyaég, mennyi mindenen rágódott vele kapcsolatban! Annyira bánt minden pillanatot mikor elutasító volt.*
A lényeg, hogy rendben leszel.
Maszler Ádám
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Maszler Ádám, Karpena, Negyedik évfolyam, Diákmentor #2226 / 2018.11.21. 19:37:05
[ma délután]

Hát, az exfelesége neked köszönheti, hogy kint van, szóval... *Széttárja a kezét, mert erre azért nem mondaná, hogy nem jön neki semmivel sem a férfi. Mondjuk nem érti, hogy mit töri magát, ha tényleg elváltak. Fura csávó. Lehet valakinek ennyire helyén a szíve? Nem gondolná. Amennyire megfigyelte valahol mindig ott kell lennie az önzésnek.*
Jól van! Sajnálom. Mit szólnál, ha megígérném, hogy addig én sem varázsolok, amíg nem találod ki, hogy mihez fogsz kezdeni? Együtt nyomjuk végig, ahogy... eddig is. *Nem akarja kimondani az Armageddon szót. Akkor lehet tényleg elsírná magát Szandi.
Aztán persze jön a kérdés, és arra már ő is tükör mozdulatban nyomja tenyerét a mellkasához. Sose érzett még olyan fájdalmat, mint akkor. Lehet azért annyira érzékeny a magas, erős hangokra, mert amikor beleállt a cső, esküszik, hogy hallotta a szakadás hangját. Kirázza a hideg és egy pillanatra szüksége van, hogy visszanyerje a lélekjelenlétét.*
Igen. Fizikálisan mindenképp. *Még aznap Dani összehúzta a sebet. Utána beszélték Domival, hogy ez a képesség odaát biztos megfizethetetlen. Amennyi golyvás, fertőzött, megnyomorított ember csúszkált az utcákon... Belterjesek voltak és borzasztóan rossz egészségügyi állapotban.*
Tudod, hogy nélküled most nem lennénk így itt, ugye? Elképesztően bátor voltál. Köszönöm.
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Neredin, Negyedik évfolyam #2225 / 2018.11.21. 18:30:30
[ma délután]

*A felfázás már annyira a legkevesebb, hogy nem is érdekli. Pedig mennyire félt tőle eddig, mert majd mennyire rossz lesz neki utána!? Aztán hónapokig feküdt rongyokon, a hideg padlón. Láss csodát, nem az cseszett ki vele.*
Nincs, persze. *Ingatja a fejét és igazából csak maszatolja a cuccot a szeme alatt. Látja az ujján, hogy fekete, de mit tud csinálni? Ha jól gondolja akkor nincsen tükör Ádám egyik zsebében sem, szóval egyetlen morgós nyöszörgéssel feladja az arcának tisztogatását. Erre is tud egyébként egy igét, amit eddig akkor használt ha mondjuk valami mákosat evett. Mert a mágia használata egyszerűbb egy fogmosásnál vagy egy alapos sminklemosásnál. Már érti, hogy mivel lehet eltölteni órákat a mosdóban.*
Ne izgulj, majd ráfagy! *Elvigyorodik azért, még ha nagyon laposan is, de egy pár pillanattal később már hevesen rázza a fejét. Nem, még nincs benne. És addig jó, amíg ezt mindenki elhiszi.*
Azt hiszem, hogy azt hiszi kötelező igent mondania. Holott miért lenne? Idegenek vagyunk és egyszer már megmentett. Nem akarok rácsimpaszkodni, hogy legyen a személyes hősöm. *Megforgatja a szemeit. Neki aztán nincsenek olyan messzemenő következtetései mint Ádámnak, de tényleg furcsa, hogy erre is szakítana időt a férfi. Legyen inkább... Nolával, nem? Mondjuk őt a hideg rázza a nőtől, de Daninak meg a felesége ha jól értette az elmesélésekből. Na meg abból, hogy mindkettő Péterfy a fészbukon. Igen, manapság minden infója onnan van, oké? Folyton fent lóg, jobb dolga nem lévén még akkor is, ha Levivel ellentétben, az ő képeit nem kedvelik szét a népszerű emberek. Akkor érezné csak igazán, hogy kifordult a világ...
Azért a képére fagy a kifejezése, ahogy Maszler a mondata végére ér. Mit is mondott, hogy feltudja tölteni? Nos, le is tudja szívni.*
Komolyan ezzel jössz? Tudod, hogy én imádom. *Még cicceg is és nagyon igyekszik, hogy ne bőgjön fel megint. Ő nem lesz sutta! Talán... ha nincs más mód, akkor megtanul együtt élni a fájdalommal, hogy ne kelljen a varázslatról lemondania. Ezt az áldozatot meghozhatja. Mondjuk egyelőre retteg... az utolsó próbálkozásnál még percekig zsibbadt a karja a görcsös kíntól.
Azon gondolkodik, hogy mennyire ironikus. Ő félt a legjobban attól, hogy ez történik vele és nézd meg, be is vonzotta magának. Viszont, ahogy Ádámot figyeli, teljesen megérte.*
Te teljesen rendbejöttél? *Rásimítja a tenyerét a saját mellkasára ott, ahol a másikon lehetett körülbelül a sérülés. Még mindig elönti a rettegés ha eszébe jut a sok vér és a fiú sápadt arca. Ez is örökké kísérti majd.*
Maszler Ádám
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Maszler Ádám, Karpena, Negyedik évfolyam, Diákmentor #2224 / 2018.11.21. 18:06:52
[ma délután]

*Csak ő fél, hogy felfázik Szandi? Biztosan. Csendben marad, mert nem az anyja, hogy ebbe beleszóljon. Azért viszont nagyon büszke magára, hogy megállította a könnyeket. Hihetetlen! Tényleg nem haszontalan. Ez új.*
Nincs miért bocsánatot kérned. *Meg az elrebegett köszönömet se várta el. Kicsit amúgy ijesztő, ahogy a fekete festék begyűrődik Szandi szeme alá, de remek barát, szóval nem teszi szóvá. Ha fekete lenne a haja, akkor tiszta Samarának nézné.*
Igen? *Behúzza a nyakát, hogy megnézze a vállát. Meh, egy nagy folt az egész, nem tudja külön válogatni a dolgot.* Fúj. Na mindegy. Csak anyám meg ne tudja, hogy szabadidős tevékenységként lányokat siratok meg a játszótéren.
*Hát nem ironikus? Egy ilyen helyen összetört álmokkal sírni az elmúló gyerekkor szilánkjai felett.*
Amennyire én értem, már benne van. *Ki sejtette, hogy Dani ehhez is ért? Neki mondjuk eszébe se jutott volna. Közben meg felvetődik benne a kérdés, hogy mi az a helyzet, amiben az a férfi nem tud segítséget nyújtani? Honnan erre az energia és a szabadidő?? Biztos szarban lehet a magánélete, ha másokéban turkál állandóan.*
Egyáltalán nem lehet rossz suttának lenni egyébként. Persze, le kell mondanod csomó dologról, de én mondjuk a karomat adnám, ha nem kellene DOM vizsgára készülnöm. *Megint vigyorog. Nem sokáig képes szomorú témákról beszélgetni.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Neredin, Negyedik évfolyam #2223 / 2018.11.21. 17:45:34
[ma délután]

*Nem kell Maszlernek magára vennie, mert manapság mindenen képes elsírni magát mint valami érzelmi analfabéta, de tény, hogy nagyon jól esik a támasz. Ki gondolta volna, hogy ez ennyire jól megy Ádámnak? Ő biztosan nem. De abban a pár pillanatban, amíg összekapaszkodva kucorognak a deres kavicsokon rájön, hogy mind a két fiú máshogy bár, de száz százalékig képes felrázni és megerősíteni. Fuh.
Belekapaszkodik a hallottakba és iparkodik tudatosítani magában, hogy komolyan beszél a fiú. Hogy tényleg nem kell ettől tartania. Úgy érzi, hogy a haját cirógató ujjai az idegeít simítgatják tökéletesre. Pillanatok alatt borul ki és eszmél fel. Persze a szakember azt mondja, hogy ez normális.
Szipogva engedi el Ádámot, hogy aztán lebillenjen a fenekére. Jellemző. Úgy tesz mintha mi sem történt volna: ott marad csak kihúzza magát, ahogy a macskák szokták. És a hintába még nem sikerült belefejelni!*
Köszönöm. És bocsánat. *Törölgeti a könnyet a szeméből, hátha nem jön több. A festék is biztos lefolyt, amit még a délelőtti fotózkodáshoz kent fel. Eh, mostanában olyan érzése van mintha évek telnének el az események között. Teljes volt a boldogsága az átchatelt délelőtt alatt. Most meg... Inkább ne kommentáljuk.*
Asszem' összetaknyoltalak. *Ennyit a filmes jelenetről! De inkább csak szeretné elterelni a saját drámáját. Ha valaki az embere ebben az Ádám.
A hobbi tudósra meg biccent.*
Megkerestem Danit, hogy... tud-e segíteni. Csak aztán olyan komolyan nézett rám és nem is tudom. Nem akarom mégsem belekeverni ebbe. Ő is azt mondta, hogy hónapokig vagy akár évekig kellene járnom hozzá, hogy mindent feltérképezzünk és megijedtem. Mást meg nem ismerek. *Felhúzza a térdeit, hogy átkarolja őket. Nem vágyik vissza a hintába. Valamiért tökéletes a földön is.*
Maszler Ádám
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Maszler Ádám, Karpena, Negyedik évfolyam, Diákmentor #2222 / 2018.11.21. 16:15:47
[ma délután]

*A motyogást meg nem hallja, de mindegy, amúgy sem várt érte semmit. Mindig is úgy volt, hogy az ilyesmit természetesnek tekintette. Biztos benne, hogyha most fordítva lenne a szituáció, akkor Szandi is ugyanezt tenné érte.
De ezért megsiratni semmiféleképpen sem akarta. Előbb megfogja a kilengő ülőkét, fejbe ne vágja Szandit. Más esetben talán hagyná és jót nevetne, most viszont valahogy az egész helyzet megérinti őt is. Elengedi a hintát, és helyette szoros ölelésbe vonja Szandit. Sose hallott még ilyen szomorúságot ezelőtt.*
Jaj Szandi, dehogy utállak meg. Ne viccelj. Képtelen lennék. *Ezt pedig teljesen komolyan gondolja. Próbál valami filmjelenetet a fejébe idézni, hogy mit is kell most pontosan csinálnia... hajbirizgálás! Tényleg. Azt szokták. Fura, hogy mennyire természetesen jön az egész cirógatás. Fura, hogy nem érzi furán magát tőle.*
Szerintem csak próbálsz túlélni valahogy. Lehet, hogy én ugyanezt tenném a helyedben, nem tudom. *Ha belegondol, egyáltalán nem elképzelhetetlen. Annyira borzasztó a helyzet, hogy ebbe már beleérezni is nehezen tud.*
Akárhogy lesz, mindig itt leszek neked. És Levi is! Bízhatsz bennünk, akármit fogsz tenni. *Csak egy egyszerű kamasz, nem fog tudni se kontaktot, se semmi egyebet adni, ami közelebb viheti Szandit a megoldáshoz. De azt meg tudja ígérni, hogy átkísérik ezen az úton, legyenek akármekkorák is azok a démonok.*
Lehet, hogy keríteni kellene valami hobbi tudóst vagy nem tudom. *Nyilván Szandi minden ilyesmin túl van, csak Maszler nem tudja. Vagy pont, hogy nem akar a lány végigmenni ezeken a procedúrákon, azt is abszolút megértené.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Neredin, Negyedik évfolyam #2221 / 2018.11.21. 14:07:00
[ma délután]

*A hirtelen hőmérsékletváltozástól csak még fagyottabnak érzi magát. Ez normális? Még a keze is remegésbe fog, pedig már igazán kellemes neki, nem úgy ahogy eddig. Pontosan, ezek miatt az érzelmek miatt nem kér másnak a mágiájából de azért próbál erőt venni magán. Az is csak egy elmotyogott köszire elég.*
Ha visszamegyek az is megváltoztat dolgokat. Szerinted önmagam tudnék maradni? *Régen nem mer már a fiúra nézni. Ha igaza van az azt jelenti, hogy elveszíti azokat, akik a víz fölött tartják, nem? Ha viszont ott marad, akkor is fennáll ez a veszély. Bíznia kell abban, hogy ennél többet érnek egymásnak. Hogy nem csak a közös vacsorák tartják őket egymás mellett... Abban biztos, hogy márpedig ő foghal körömmel kapaszkodik ebbe a kettőbe! Túl sokat gondolkodott már azon, hogy mit veszít és bármit feldolgoz; a Martiont, az egészségét, azt, hogy vélhetőleg soha nem lesz abeo... de csak akkor ha a barátai támogatják át ezen.
Felkapja a fejét, ahogy Ádám felhördül. Hirtelen nem érti, de hamar jön a magyarázat.*
Én sem így akartam, gondolhatod! *Nincs annál rosszabb mint, hogy nem rajta múlt, hogy megtudja a fiú vagy sem. Ez annyira személyes és keserű. Csak neki kellene elviselnie a terhét; hiába csengenek Dani szavai a fülében.
Nem mer megmozdulni mert Ádám hevessége teljeaen leokkolja. Egyáltalán...
Mire eléguggol a fiú addigra már hüppög. Azt csinál a kezeivel amit csak akar, mert ő már nem kontrollál semmit. Úgy bámul bele a barna szempárba mintha kiolvashatná belőle a feloldozást.*
Ne utálj meg, kérlek! *Szinte leesik a hintából, ahogy a másik elé térdel és belekapaszkodik a fiú vállába. Soha nem volt még ennyire szanaszét mint most, más sem bizonyítja mint, hogy Ádám vállán sírja ki magát. Ennyire még nem volt őszinte mellette.
Még a vidámabb hangnem is csak a könnyeket tolja a szemeibe, de azért rekedten nevet a fiú sáljába. Na, innen kotorja össze mert most gyakorlatilag mindent elsír, amit Levi látogatása alatt magába passzírolt.*
Fogalmam sincs, hogy mit csinálok. *Azt várja, hogy majd megmentik. Az orvosok, a szülei...Dani vagy majd Maszler. Mert, hogy ő maga most képtelen ilyen összetett folyamatokra.*
Maszler Ádám
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Maszler Ádám, Karpena, Negyedik évfolyam, Diákmentor #2220 / 2018.11.21. 11:23:53
[ma délután]

*Pakol magára és Szandira is egy Pallist. Esze ágában sincs engedélyt kérni, vagy ilyesmi. Hiszen biztos benne, hogy az lenne az első, hogy nem kell, meg elvan nélküle a lány, stb.*
Tudom Szandi. De az tény, hogy valami meg fog változni. Sőt, már most sem ugyanaz, mint régen.
*És ez nyilván nem csak a Martion miatt van. De szerinte tagadhatatlan, hogy idejük nagyrészét kiteszi (vagy csak tette?) az iskolában töltött idő. Nincs többé csavargás éjszaka, nem fog Szandi és Levi a feje fölött ácsorogni, hogy fejezze már be a házi feladatát. A közös ebédek és vacsorák is a két fiúra fognak korlátozódni. Komolyan eddig nem gondolt ezek hiányára Szandi? Vagy csak tényleg ennyire rosszul van.*
A fenébe is Szandi... *Ilyesmiről titkolózni! Ráadásul Bagoly előtt! Feltápászkodik a hintából és felrúg egy halom kavicsot, amik fagyosan koppannak a füvön.* Szóval nekem is hallgatnom kell.
*Nevetséges. Előre lép, háttal a másiknak. Összefűzi az ujjait a tarkóján és már előre látja, hogy ez milyen orrvérzős vitákat fog robbantani a nem is olyan távoli jövőben.
Visszafordul a lányhoz és lassú lépéssel bezárja a távolságot. Leguggol elé, és a hintalánchoz fagyott ujjakat finoman a kezébe veszi.*
Ne aggódj, nem fogom elmondani. Nem az én dolgom. De a bál után meg kell vele beszélned. És legyenek nagyon jó indokaid a hazugságra. *Összedörzsöli a tenyereit Szandi kézfeje körül, mint aki épp tüzet csihol.*
És ezzel most elérted, hogy két naponta itt fogok toporogni a házatok előtt, amíg ki nem enged anyukád. *Felvillantja az ezer wattos mosolyt, mintha már el is múlt volna minden rossz dolog. Túl könnyű a jelleme ehhez.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Neredin, Negyedik évfolyam #2219 / 2018.11.20. 23:37:24
[11.21. délután]

*Pár pillanatig csendben marad, mert ez kicsit szíven üti. Nem gondolná, hogy a Martion köztük az összekötő kapocs, de ha Ádám szerint igen...? Talán akkor máris kár ezen aggódni, nem?*
Nem szeretnék elsodródni tőletek, ez nem erről szól. *Nem tudja, hogyan magyarázza a másiknak már csak azért sem, mert még mindig sokkban van a kijelentéstől. Ott visszhangzik a fejében a mondat. Újra és újra. Ez a lehetőség eddig fel sem merült benne pedig.
De ez ilyen, Ádám tudja, hogy mik az érzékeny pontok. Addig akarja talán lökdösni amíg ahhoz a részhez nem ér, ahol beszakad alatta a jég? Csak mert onnan már nem bukkan fel.*
Nem mondtam el... *Ráncolja a homlokát. Egyértelmű lehet, hogy Ádámnak sem mondta volna.*
Nem szeretném, hogy azzal teljen ez az időszak, hogy sajnál meg bűntudata van úgy kábé minden miatt. Jó ez így, hogy normálisan vagyunk.

//odafagynakszegények//
Maszler Ádám
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Maszler Ádám, Karpena, Negyedik évfolyam, Diákmentor #2218 / 2018.11.20. 23:25:33
[11.21. délután]

*Lassan megáll alatta a hinta, kifogy a lendület. Megtámaszkodik a térdein és egy hosszabb sóhajjal veszi tudomásul Szandi mondanivalóját.*
Megértelek, azt hiszem. Csak attól félek, hogy ezzel nagyon messzire fogunk sodródni egymástól és az biztos neked sem lenne jó.
*Hacsak nem direkt megszabadulna Szandi a múlttól, az egész betegség tudatától, már pedig ahhoz nyilvánvalóan tőlük is el kell búcsúznia. Miért nem jönnek rendbe a dolgok? Mióta itthon vannak csak arról beszélnek, hogy nem tudnak visszailleszkedni, hogy mennyire brutálisan nehezen mennek a hétköznapok. Hol a megkönnyebbülés?*
Mindenképp. *Kicsit azért csak sikerül mosolyogni ezen.* Levi tudja? *Az egész macerát, nem csak a bált.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Neredin, Negyedik évfolyam #2217 / 2018.11.20. 23:15:02
[11.21. délután]

*Nem mer odanézni, inkább a kavicsokat figyeli a csizmája alatt. Szóval kimondta. Innentől lesz valóságos és elkerülhetetlen; eddig még ő sem hitte el, hogy ez már megfogalmazódott benne. Hát most itt vannak.
Nagy pamacsot lélegez ki a játszótér hideg levegőjébe és megvonja a vállát.*
Eldöntöttem már. Nem érezném jól magam egy mágusképzőben... *Nem fejezi be, inkább csak belerúg a kavicsokba. Ő is el van keseredve, de nem lát más lehetőséget.*
Ez már a megoldás. Mármint, amúgy sem tudnék rendesen bejárni a... vizsgálatok miatt és csak stresszelnék rajta. *Az meg rosszul hat a bioritmusára és el sem hiszi, hogy ezt kibeszélte Levivel. Őrület hol tartanak.*
De a bálba még megyek, szóval valami nagyon ütőset hozzatok össze! *Halvány mosolyt erőltet a képére és eszébe jut, hogy pár hónapja még DM pozícióért ácsingózott, most meg?! Túl hamar romlott el minden.*
Maszler Ádám
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Maszler Ádám, Karpena, Negyedik évfolyam, Diákmentor #2216 / 2018.11.20. 22:58:13
[11.21. délután]

Ezt eddig még nem is hallottam. Most még jobban el akarok oda menni. *Felnevet, mert tetszik neki Szandi eszmefuttatása. Szerinte is fun helynek tűnik.
Nagyon sokáig kell várnia a válaszra. Nem esik kétségbe, és még véletlenül azt is érzi, hogy nem kellene most sürgetnie a másikat. És a fiatalkorukhoz mérten egy kifejezetten erős mondattal zár a lány. Azonnal elmegy Maszler kedve a dülöngéstől, hagyja magát az utolsó ingások tehetetlenségének.*
Le tudlak róla beszélni? Vagy ez teljesen biztos? *Nem rejtegeti az elkeseredettségét. Persze, iskolába járva nehéz eltölteni egy életet külföldön, de az most még csak ábránd, nagyon nagyon távoli. Ez viszont húsba vájóan fájdalmasnak és élesnek hangzik.*
Kell lennie megoldásnak.
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Neredin, Negyedik évfolyam #2215 / 2018.11.20. 22:08:20
[11.21. délután]

Kezdésnek jó. *Valóban, ha egy mód lett volna akkor ő sem az Armageddonba vált jegyet; ráadásul egy útra szólót? Örökké azon az egy pillanaton fog kattogni az üresjáratokban, ahogy beléptek a rezzenő portálon. Rémálom. Picit el is mélázik, ahogy az emlékeiben még mindig ott izzik Jázmin lépte után a varázslat-kék kapu. Lassan kapcsol vissza. Bár kicsit rezignáltan szólal meg, legalább hallotta mit mondott a fiú.*
Van erre egy mondás, hogy Nápolyt látni vagy meghalni. Elég végletes, szóval biztosan jó hely. *És nem is csak amiatt, hogy kézzel esznek az emberek.
Ahogy egyenesen nekiszegezi Maszler, hogy nem egészséges az amit művel csak széttárja a kezét. Nem tud jobbat. Neki nem vágya a világutazás és az, hogy azonnal visszakerüljön a tömegbe. Az emberek... megbízhatatlanok. Mágia nélkül pedig védtelen. Nem szeret kockáztatni; pláne a rossz tapasztalat után. Viszont ez a beszélgetés hirtelen túl nyílt ahhoz, hogy kényelmesen érezze magát benne. Elpillant az úttest irányába, ahol egy-egy maróti diák igyekszik hazafelé az iskolából. Szívesen tűnne el inkább a föld alá, minthogy kimondja amire készül, de valakinek tudnia kell.*
A Karácsonyi bál után kiiratkozom a Martionból.
Maszler Ádám
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Maszler Ádám, Karpena, Negyedik évfolyam, Diákmentor #2214 / 2018.11.20. 21:43:49
[11.21. délután]

Ehgen, csak most olyan helyre, amit én választok. *Ha Szandi mosolyog, akkor annak szívből, és kimondhatatlanul örül. Amennyit búslakodtak, ez a fajta apró jelzés egészen újfajta nyugalommal tölti el.*
Hmm, mondjuk valahova oda, ahol láthatok végre tengert. Mondjuk Nápolyba! Állítólag iszonyatosan kedvesek az emberek, kissé szegényesebben élnek, de ettől valahogy csak még nagyobb a varázsa. Ó! És hatalmasakat esznek, akár kézzel. Annyira lazának hangzik.
*Ha Maszlerról van szó, nem is nagyon lehetett másra számítani. Kifejezetten az a fajta, aki valami különösen barátságos hangulatú helyet keresne a világban magának.*
Fogalmam sincs. Úgy hangzik, mint ami baj. *Hát Maszler nem szedte magára a pszichológusok visszakérdezős stílusát. Mindent ugyanolyan egyszerűen és lecsupaszítva kezel, mint amúgy.
Elvigyorodik az ostobaság kérdés körén és esze ágában sincs magára venni, vagy ilyesmi. Nem kell mindenkinek a folyamatos tanulás iránti vágyban égnie.*
Ez egy nagyon kikerülős válasz volt. Biztos vagyok benne, hogy szinte az összes lehetőséget számba vette már a zseniális elméd. Szóval? *Ennyivel nem szúrhatja ki Szandi a szemét.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Neredin, Negyedik évfolyam #2213 / 2018.11.20. 21:33:34
[11.21. délután]

Világgá menni mégegyszer? *Halványan elmosolyodik. Na ez! Ez az, amit nem tud átvenni, pedig mennyire jó lenne. Ő most azt szeretné, hogy ha nem is teljesen, de záródjon be akkorára a világ, ahol nem kell rettegnie.*
Mondj egy példát! *Meglöki magát és igyekszik eltekinteni a fogvacogtató hidegtől. Hiába a sapka, sál és kesztyű, az ő keze gyakorlatilag ráfagy a vasláncra. Legalább stabilan kapaszkodik.*
És az baj? *Csak egy kicsit. Egy nagyon kevés idő kell, hogy összeszedje magát. Valahogy csak sikerül, nem? Igyekszik Dani példájából táplálkozni ha felmerül benne a kétség. A férfi is él és még csak nem is bezárkózva. Persze a gyógyszereknek hála, ő azért aktívan megtudja védeni magát a veszélyektől, neki meg belesajdul mindene egy pallis feldobásába is. Részletkérdés.*
Aha, akkor az ostobaságban van a megoldás. Megszívtam. *Belemerül a hintázásba, szóval most már arra is tud figyelni, hogy ugyan melyikük ér magasabbra. Kicsit az ég felé, kicsit a mély felé.
A másik nevetése ragadós, de erre már csak a fejét ingatja. Fura érzés nevetni mert olyan mintha ezer éve nem tette volna. Azért elhalkul a kérdésre.*
Hát... *Lassul a hinta, viszont a gondolatai felpörögnek. Mit fog csinálni?*
Még nem tudom. Sokmindentől függ. *Szép lassan megáll a hinta, ő meg nekibillenti a sapkás fejét a láncnak. Nem valami kényelmes.*
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!