A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Budapest > Közterületek

Otthon Budapesten

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (0)  Könyvjelzők  Régi üzenetek (0)  Események (1)

hozzászólás megjelenítése.

32933 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Tsicsói Zete
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Tsicsói Zete, Energetikai mérnök, Programozó #32933 / 2018.11.18. 05:55:14
*Egyáltalán nem úgy reagál Lotti, mint ahogy azt sejtette volna. Milyen különös nő! Mindig van valami abban a láthatatlan tarsolyában. Megköszörüli a torkát, ám mire mondana valamit, lényegét veszti. Egy csók, két csók... Belemerül és ha ez a kérés, akkor teret enged az ösztöneinek - azoknak, amikkel átfordítja magukat, meg azoknak, amik miatt feltűri a pólót a lapos hasfalon. Jóég...
Ha ez a kérés, akkor nem fog gondolkodni, analizálni, és így kétségei sem lesznek az este hátralévő részére. És már csak a végén, amikor hosszan kifújt levegővel hátradől az ágyon, már csak akkor fog eszébe jutni a kérdés: ez is a menekülés egy fajtája végülis, nem?*
Farkas Lotti
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Farkas Lotti, Csontváry hallgató - Grafika #32932 / 2018.11.18. 05:05:57
[Nála]

*Teljesen tudatos, hogy addig vár, amíg Zete végül is belefog a mondandójába. Talán máshogy az életbe nem mondja ki ezeket a kérdéseket, amik benne visszhangoznak tovább. Még ő sem biztos abban, hogy jól értette a korábban történteket, de az meggyőződése, hogy bajuk nem lenne a folytatásból. Talán. A meggyőződései legtöbbször tévesek, de nem számolt rájuk átlagot.*
Honnan tudhatnád? *Persze, hogy nem emiatt hívta; a mosolya azért elárulja. Az ujjai még mindig a másik tincseivel játszadoznak de nem tudja hirtelen hova tenni a váltást a magabiztos férfi és aközött az alak között aki most van vele szemben. Furcsa.*
Nem szeretném, hogy uralkodj rajta. *Hozzásimul Zete mellkasához és rácsókol az ajkára. Egyszer. Aztán kétszer. Visszavágyik a pár perccel ezelőtti jelenetbe, mikor végre igazán jól érezte magát a bőrében. Talán ez valamilyen mágia, vagy csak a gondolatai ereje, nem érdekli. Kell neki az érzés!*
Tsicsói Zete
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Tsicsói Zete, Energetikai mérnök, Programozó #32931 / 2018.11.18. 03:47:49
[Lottinál]

*Hogyan maradhatnak le ennyire egymástól? Amit Zete félreért, az olyan... banális. És persze nem segít megfejteni a nő, hogy mi lehet a dolog, vagy mi történik most. Megtámaszkodik maga mellett, de nem változik semmi. Lotti kezei még mindig a nyakában, a tarkóján játszadozva a sötét tincsekkel; vele szemben meg annyira közel ez az elképesztő szépség, hogy alig kap levegőt. Ilyen nincs!*
Nem... nem tudom, hogy jól értelek-e. *Csak belekezd, mert láthatóan Lottinak esze ágában sincs ezt elkezdeni. És ha már nem megy a szuggerálás, akkor majd megoldja némi magyarázkodással. Nem mintha egyikben, vagy másikban jó lenne.*
Tudom, hogy nem ezért *kettejük között megbillegteti az ujját, utalva az előző közjátékra* hívtál át. És szeretném tiszteletben tartani ezt. Csak... ha ilyet csinálsz velem, akkor... nem tudom. Nehéz ezen uralkodni.
*Azért a végére csak elszáll a magabiztosság. Lehet hülyeség ez az egész, amit próbál itt elmagyarázni. Fogalma sincs! Bárcsak belelátna a nő fejébe!*
Farkas Lotti
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Farkas Lotti, Csontváry hallgató - Grafika #32930 / 2018.11.18. 03:34:36
[Nála]

*Benne nem peregnek ennyire gyorsan az események. Még mikor Zete feltűnően máshogy viselkedik ő akkor is csak visszavágyik a korábbi, vágytól iszapos pillanatba, amikor mintha a helyére kattantak volna a dolgok a fejébe. Míg ő úgy érzi, hogy felfedezett egy egérutat, addig a férfi teljesen félrekalkulál. Hogy van az, hogy ugyanazokat az ingereket élik meg ugyanabban a pillanatban, de ennyire máshogy csapódik le? Neki teljesen abszurd a téma választás és az, hogy Zete elveszi róla a kezeit, de egyelőre nem feszegeti vissza magukat.*
Nem baj. *Nem igazán távolodik el, ami azért kevés mocorgási lehetőséget ad a férfi részére. Ugyan merre mehet anélkül, hogy lepakolja magáról a szemmel láthatóan kényelmesen üldögélő Lottit? Így nincs olyan sok lehetőség arra, hogy elkerüljék a valós problémát. Probléma? Érdeklődve figyeli Zete arcát pont olyan közelről, hogy azt nehéz legyen figyelmen kívül hagyni.*
Tsicsói Zete
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Tsicsói Zete, Energetikai mérnök, Programozó #32929 / 2018.11.18. 03:09:52
[Lottinál]

*Fogalma sincs, hogy honnan ez a merészség, és senki se látja a lelkét, de biztos, hogy meghalt volna zavarában, ha Lotti eltolja magától. Ám semmi ilyesmi nem történik, sőt! Olyan természetesen fordul át az a könnyed érintés olyan igazán kifulladós, vágytól nehéz csókká, hogy fel sem tud eszmélni. Ösztönösen Lotti csípőjére fog, hogy pontosan odahúzza az ölében, ahol ezt a borzalmasan élő érzést a legjobban tompíthatja a nő teste. Más esetben talán valami vészcsengő azért megszólalna, de most minden ilyen hangot túl harsognak a vágy harsány harci dobjai. Őrület...
Persze akkor ér véget, amikor a legjobb - és valóban félreérti az arcán pihenő tekintetet. Biztos arra gondol Lotti, hogy milyen szemét Zetétől, hogy egy ennyire gyengéd pillanatot is kihasznált! Bűntudatosan elkapja a tekintetét és kínjában fogalma sincs, hogy hova rakja a kezeit a szőkeség csípőjéről. Minden nagyon rossz ötletnek tűnik.*
Khm... sajnálom, hogy lelöktem a kamerád. *A jól megtervezett stratégia egyetlen pontja: kérj bocsánatot valami teljesen irreleváns témában, hátha nem kell a valóságos problémával foglalkozni! Zseniális.*
Farkas Lotti
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Farkas Lotti, Csontváry hallgató - Grafika #32928 / 2018.11.18. 03:00:12
[Nála]

*Bár az nem lepi meg, hogy Zete engedelmesen mozdul, a csípőjére simuló ujjak már annál inkább. Figyeli a jelenetet és egy pillanat alatt fordul az állás; már nem ő irányít. Ahogy Zete csókba invitálja azt érzi, végigfut a gyomrán az a régi, kellemes bizsergés és szinte maguktól mozdulnak a karjai a másik nyaka köré.
Nem sokat gondolkodik.
Az, hogy sikerült előhívni a másik eddig rejtegetett magabiztosságát, neki nagyon izgalmas távlatokat nyit meg. Nem számolt hasonlóval, de talán ettől lesz szép, hogy ezt nem valamiért teszi. Csak úgy megtörténik.
Hallja, ahogy a mozdulatoktól a félretolt kamera koppan a földön, de nem tudja érdekelni. Beletúr helyette a másik sötét tincseibe és most először sikerül mindentől elvonatkoztatni.
Annyira hirtelen jön a megkönnyebbülés, hogy egy pillanatra nehezen kap szusszt és kénytelen eltávolodni, hogy belenézzen addig is a másik lehetetlenül nyílt tekintetébe. Kapkodja a levegőt és valószínűleg kiül az arcára a meglepettsége, amit Zete nagyon könnyen félreérthet.*
Tsicsói Zete
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Tsicsói Zete, Energetikai mérnök, Programozó #32927 / 2018.11.18. 02:35:15
[Lottinál]

*Engedelmesen eldől, akármilyen feszélyezve érzi magát. Talán csak a bor próbálja nagyon nehezen feloldani azokat a régen begyepesedett gátlásokat. A mellette felkúszóra már tagadhatatlanul megugrik a pulzusszám, ami persze akkor éri el a maximumot, amikor Lotti a csípőjére helyezkedik. Oké... az a kevés tapasztalata is életre hívja a vágyat és a gondolatot, hogy ilyet csak az a nő csinál, aki tisztában van a saját csáberejével.
Nem lepődik meg rajta, hogy a képen valami zavart-vágyat lát saját magáról visszaköszönni. Hát persze! Érzi, hogy a vér forrón lüktet minden tagjában. Eszébe jut az első éjszaka és valahogy az emlék, meg a narancsfények, amik kereszttüzében Lotti lesújtani kész végzet asszonyának tűnik, láthatatlan huzaloknál fogva húzzák fel ülésbe. Épp csak kinyomtatja a gép az előző képet, amikor Zete magabiztosan eltolja közülük a kamerát. Nem vár, nem kérdez, egyszerűen csak rácsókol a bortól édes ajkakra. Annyira bódító a közelség, hogy még a hibahatárokkal is elfelejtett számolni.*
Farkas Lotti
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Farkas Lotti, Csontváry hallgató - Grafika #32926 / 2018.11.18. 01:47:42
[Nála]

*A felvetésre benne kisimulnak a meggyűrt idegek és képes egészen tisztán visszagondolni az elmúlt pár pillanat drámájára. Talán pont az a baj, hogy Zete még most is az ő kedvére próbál tenni és mégis, nem bírná el ha nem így lenne. Mit kezdene az elutasítással? Nem szól semmit, még rá is harap az ajkára, hogy ne válaszoljon, inkább csak felkel és a fiókhoz sétál. Érintetlenül helyezi le a borospoharat és a polaroid gépért nyúl.
Felkapcsolja a fényeket, amik az ablak peremére simulnak, így sárgás derengés lepi el a szobát és ezzel Zetét is. Félrebillen a feje és ő is azon gondolkodik, hogy melyik volt az utolsó olyan képe, amit csak az érzésért csinált. Mikor nem várt érte pénzt, mikor nem kellett súlyos órákat töltenie a tökéletesítésével?
Közel sétál a másikhoz és jelzés értékűen helyezi a tenyerét a mellkasára, hogy eldöntse az ágyon. Figyeli az arcának rezdüléseit, ahogy lassabb, megfontoltabb mozdulatokkal mászik utána. Szeretné azt az előbbit megidézni; de más a pillantás, mások a rajta átfutó érzelmek is.
Kis mérlegelés után lépi csak át a határt, amit testi kontaktok terén kijelölt magának és elhelyezkedik a férfi derekán, hogy egészen fentről nézhessen le rá.
Elmosolyodik a másik pillantása alatt. Egy kicsit zavarba jön, de könnyű még elbújni a gép mögött.
Nincs vaku, sem semmiféle mesterséges rásegítés. Ahogy lenyomja a gombot, már nyomtat is a gép, ő pedig anélkül rázza le, hogy Zetére pillantana közben. Elég a kép; bár épp csak egy pillantást vet rá mielőtt odaadná a férfi kezébe.*
Meglepett vagy rajta. *Talán nem ez a jó szó. Viszont a narancsos fények valami megfoghatatlan érzékiséget adnak, az árnyékos tekintet és a kissé elnyílt ajkak összességének. Ahogy Zete a fotót figyeli, kattint még egyet.
Órákig tudná a sorozatokat készíteni, hogy észre vehesse a rezzenéstelen arc mikrováltozásait.*
Tsicsói Zete
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Tsicsói Zete, Energetikai mérnök, Programozó #32925 / 2018.11.18. 01:00:31
[Lottinál]

*Könnyű azt kérni! Minden, ami eszébe jut unalmasnak és élettelennek tűnik. Valami olyat szeretne, ami Lottinak kedves lehet és esetleg jól érezhetik magukat közben.
Aztán persze olyan egyértelmű! Hiszen majd száz emlék függ a falakon, különböző arcokkal és fényekkel. Eléggé meggondolatlanul, de ledönti a bort, mert ehhez amúgy nem lenne mersze.*
Fotózz le! Úgy, ahogy te látsz engem. Biztos még belőlem is ki tudsz csiholni valamit. *Szórakozottan int a képek irányába. Kimondani is egyféle bátorság, de ha eszébe jut, hogy pózolni kell, vagy ilyesmi, akkor azért picit lezuhan a gyomra a talpába. Azért nagyon figyel, hogy ne látszódjon rajta.*
Aztán én is lefotózlak, mit szólsz? *Vajon mikor élvezte ki a szórakoztató részét utoljára Lotti a képkészítésnek? Amikor nem munka, vagy kötelesség, hanem csak elkattintgatják, hogy maradjon valami kézzel fogható a jelenből.*
Farkas Lotti
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Farkas Lotti, Csontváry hallgató - Grafika #32924 / 2018.11.18. 00:53:28
[Nála]

*Neki ez az egész együttlét a határok átlépése, mocorgás valami új irányba. Emlékszik, hogy mikor először beszélgettek még mennyire idegesítette, hogy Zete csak hallgat és magában elemez. Fényévekre van már ettől.
Szórakozottan felnevet a kijelentésre, de mit mondhatna? A belső aggályai annyira mélyen gyökereznek, hogy fogalma sincs, honnan kellene kezdeni a lebontásukat. Meg kell magyaráznia? Inkább igyekszik összeszedni magát, első körben azzal, hogy felegyenesedik. Hirtelen hűvös a távolság, mintha távolabb állna tőlük ez a felállás mint az ölelkezés. Kifordultak kicsit az érzékek, de talán most jó ez így.
Koccan az üveg nyaka a poháron, neki pedig nincs ennél jobb végszó, hogy kicsit megrázza magát.*
Nem akarok most ezeken rágódni. *Elfogadja a poharát, közben meg felügyeskedi törökülésbe a lábait is. Igyekszik lesöpörni magáról az előbbi kiborulást, különben soha nem fejezi be. Ami viszont mindennél könnyebben megy, hogy eljátssza azt, hogy összekapta máris magát.*
Tereld el kérlek a figyelmem! *Egy korty fölött pillant a másik egzotikus arcára.*
Tsicsói Zete
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Tsicsói Zete, Energetikai mérnök, Programozó #32923 / 2018.11.18. 00:33:37
[Lottinál]

*Óvatosan simít a nő hátára. Nagyon törékeny a pillanat és esze ágában sincs pont most elrontani ezt az egészet, amikor úgy tűnik, hogy egy picit felnyílt a kagyló eddig törhetetlennek hitt héja. Finoman megrázza a fejét a bocsánat kérésre. Nem érzi, hogy bármiféle határt átlépnének ezzel.*
Nincsen semmi baj. *Addig tartja ölelésben, amíg igényli Lotti. Megvárja, amíg kibontaná az érintést a másik, addig pedig nem áll meg a simogatással. Ennyit tud nyújtani a közös kis egyedüllétükben.
Ha elhúzódik Lotti, Zete az ölébe ejti kezeit. Hirtelen fogalma sincs, hogy mit kellene velük kezdenie. Jobb híján teli tölti a poharakat. Fogalma sincs mi mással indíthatna további beszélgetést. Túlságosan is mélyre süllyedtek most és nem feltétlenül tudná megmagyarázni, de valahogy csak a csendet tartja elég beszédesnek a kortyolások háttérzenéjeként.*
Farkas Lotti
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Farkas Lotti, Csontváry hallgató - Grafika #32922 / 2018.11.17. 23:38:59
[Nála]

*Mi van akkor, ha neki nem jár ez a fajta megértés? Mindig ezen mereng. Huszonévesen máris ott tartana, hogy elvesztette az élete értelmét? És atyaég, még csak nem is feltétlenül kell itt Donátra gondolni. Nyilván benne van, sőt, kiadja szinte a teljességet, viszont annyi mindent elszúrt már. A sajátja mellett még két életet. Bencére gondolni sem mer már két éve... fogalma sincs, hogy mi van vele.
Mintha még mindig gimis lenne és semerre sem tudna lépni. Mindig ugyanazok az elbaszott mozzanatok. Most pedig nem látja, hogy ez, az óvatos ölelés és idomulás a másik karja alá, mégis merre viszi tovább? Nem bízik a saját ítélőképességében és abban, amit helyes lépésnek gondol. Abból soha, jó még nem sült ki. Ahogy abból sem, hogy csak elengedte magát és hagyta sodródni testét-lelkét.
Beletemeti az arcát a tenyerébe és úgy billen neki a férfi oldalának. Tehetetlen és dühös; majd meghasad, annyi ki nem mondott gondolat kavarog az elméjében. Hogy van az, hogy ez az idegen jobban érti mint bárki más? Már az is meglepő volt, hogy mindenek ellenére mellette maradt. Nem várta el tőle ezt az estét, hogy első szóra megjelenjen és mégis itt van. Miért? Nemet kellett volna mondania.
Éreztetnie kellene végre valakinek, hogy hol vannak a határok a másik ember érzelmi kizsákmányolásában. Viszont azt sem vitatja, hogy az ölelés benne megolvasztja az aggályokat.*
Sajnálom. *Leejti a kezeit az ölébe és próbál a férfi ujjainak gyenge nyomására koncentrálni a vállánál. Mindent ahhoz köt. Amíg nem moccannak addig még meg tud kapaszkodni bennük.*
Tsicsói Zete
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Tsicsói Zete, Energetikai mérnök, Programozó #32921 / 2018.11.17. 22:38:01
[Lottinál]

*Megérzi a pillanat súlyát és ezért minden idegszálával a másikra koncentrál. Be akarja fogadni a rezdüléseket és szeretné megmutatni, hogy tényleg figyel. Nem úgy, mint azok az emberek, akik minden második mondathoz odafűzik, hogy "aha, értem, jó" és hasonlók. Tényleg számít ez az egész, akármilyen lehetetlen a helyzetük. És hát... Tatrosnak sem tudta elmondani, hogy mi ez az egész. Barátok? Nem hinné. De nem is ismerősök. Ez egy tanulatlan terápia mind a kettejüknek.
Ez az egyetlen mondat is és vészjóslóan hasonlít Zete azon gondolataira, amiket a magányosan töltött éjszakák során szokott megfogalmazni magában. Rengeteg minden van, ami lgetett pecsétként forr az elméjére, soha nem nyerve feloldozást. De mindez az egyedüllét szűk körébe van zárva. Nem lesz könnyebb, főleg hogy sohasem dolgozza fel. Gyerekként úgy sejtette, hogy ilyenkor már családja lesz, de talán tizenhárom volt, amikor először szembesült vele, hogy ezzel a személyiséggel ez soha nem fog megtörténni.
Nem lát sok párhuzamot köztük, de valami oknál fogva a konklúzió ugyanez - hát ezért érti meg, hiába más kiinduló pontokról indultak el.
Megemelkedik a matrac, ahogy Lotti lehúzódik az ágy szélére. Valami borzasztóan meggondolatlanul követi és ő is felül, csak hogy a kiürült pohárt óvatosan kivegye a karcsú ujjak közül és a földre tegye, maguk közé.
Hezitál. Attól fél, hogy csak mélyebb árkot váj mindennel, de aztán valami ismeretlen bátorság (valószínűleg a pohárnyi borból kölcsönzött) emeli a karjait, hogy könnyű ölelésbe húzza Lottit. Semmi erőszakos, nem is szorítja igazán magához. Nem azt mondja, hogy "velem biztonságban vagy", hanem azt, hogy nem engedlek tovább csúszni.
Ez lehet a jó válasz? A legnehezebb sakkmeccset játssza most.*
Farkas Lotti
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Farkas Lotti, Csontváry hallgató - Grafika #32920 / 2018.11.17. 22:21:22
[Nála]

Az már valami. *Szusszan. Ő sem szakértője a hosszú kapcsolatoknak; de atyaég, megint Donátra gondol és megint kell egy kis idő, amíg kiradírozza az arcát a fejéből. Miért van az, hogy mindig, mindenről ő jut eszébe? Ez a régi szerelem vagy csak a bűntudat? Már azért is utálja magát, hogy ez a kérdés felmerült benne.*
Érdekes. *Hogyan lehet ennyire ellentétes két testvér? Nem ismeri ennek a logikáját, viszont jelenleg annyira nem is foglalkoztatja. Zete kérdése benne olyan érzéseket mozgat meg, amiket mindig gondosan elnyom.
Szeretne beszélni, mindenről, de ezer éves akadályok feszülnek a válaszok előtt. Az, hogy soha nem beszél a gondokról már a lelkébe kerül és mégis, féltőn óvja minden önző és gyűlölt kis gondolatát. Viszont Danival... valami kibukott. Onnantól borult az eddigi világ.*
Túl sok olyan dolog, amit nem tudok kezelni. *És még most is, képtelen választ adni. Az édesanyja hiánya, Donát hiánya. A bűntudat és a fájdalom, hogy ki tudja, hogy látja-e még Danit?! Mint valami méreg, úgy marják szét ezek belülről. Nem akar egérutat, de nem is tud mit mondani. Felkel és a pohárért nyúl, mintha az megoldás lenne bármire is. Azt gondolja, hogy segíteni fog, hogy a szájába adja a szavakat, amiket kiszeretne mondani. De sokkal inkább csak leépül.*
Tsicsói Zete
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Tsicsói Zete, Energetikai mérnök, Programozó #32919 / 2018.11.17. 22:01:51
[Lottinál]

Lassan féléve, azt hiszem. *Igen, ennyire figyelmes Tatros dolgai iránt. Hogy ez régótának számít-e? Tizennyolc évesen biztosan. Meg Zetéhez mérten is. Sosem voltak hosszú kapcsolatai. Nem talált még olyan embert, aki a hozzáhasonlót kedvelte volna hosszútávon.*
Mindig hiányoztak. De én kicsit jobban kilógok közülük. Ők hangosak, nagyon életvidámak, rengeteg ember szereti őket. Én kicsit introvertáltabb lettem.
*Nem fordul át a hátáról, csak a fejét fordítja a drága ágyneműn a nő felé. Valami titkon éledező izgalmat érez a zsigereiben. Minden dolog, amit megoszt magáról Lotti - győzelem a magány felett és a borzasztó szociális skilljei felett.*
... Mi történt Lotti? *Hogy ezt most a családjára, vagy úgy en bloc érti... Rábízza a nőre, mert így nincs kényszer, hogy erre, vagy arra a dologra nyíltan kellene válaszolnia. Megadja az egérutat és a választást, hogy mennyire szeretné Lotti beavatni.*
Farkas Lotti
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Farkas Lotti, Csontváry hallgató - Grafika #32918 / 2018.11.17. 21:38:41
[Nála]

*Ráncba szalad a homloka, de még így is, mintha sokkal őszintébb lenne a mosolya.*
Igen? Régóta együtt vannak? *Nos, ha magából indul ki, akkor biztosan kihasználna egy ilyen alkalmat. Persze már nem tizennyolc és még csak barátja sincs. De ha visszagondol... nem. Donát soha nem volt olyan, aki kihasználta volna az üres ház adta lehetőségeket. Egyébként is maximum egyszer ha otthon jártak. De elég is! Nem akar Donátra gondolni, mert elkerülhetetlenül önutálattal végződik minden gondolatmenet.*
Gondolom azért hiányoztak. *Nem nehéz kiérezni a szeretetet a másik hangjából, ahogy a családjáról beszél.*
Nincs. *Odafordul a másik felé és bepakolja a karját a feje alá. Elnézi a másik arcát, a karakteres vonásokat és a méretes táskákat a szeme alatt. Szívesen nyúlna a gépért, hogy csak ezt az egy pillanatot az estéből megörökíthesse, ahogy a másik rápillant, a válaszra várva*
Nem is szerettem volna, soha. *Megvonja picit a vállát és arra gondol, hogy ezt biztosan nem érti meg a férfi ezzel a háttérrel. Úgy érzi meg kell még magyaráznia, fogalma sincs miért. Csak nem szeretne rossz benyomást tenni.*
Nem azért mert magamnak akartam a reflektorfényt, csak nem olyan család voltunk. Vagyunk. *Valami láthatatlan húzza össze a szívét-lelkét, ahogy belegondol. Ha az édesanyja tovább marad köztük... nyilván minden más lett volna. Ő maga is.*
Tsicsói Zete
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Tsicsói Zete, Energetikai mérnök, Programozó #32917 / 2018.11.17. 21:14:44
[Lottinál]

*Lehúzza a maradékot, és úgy dönt, hogy elheveredik Lotti mellett. Szabad ennyire otthonosan éreznie magát? Reméli, hogy igen.*
Tizennyolc. Meggyőztem, hogy hívja át a barátját, szóval reményeim szerint semmi probléma nem lesz most már. *Túl nagy az a ház a magányhoz. Szerinte minél nagyobb a tér, annál súlyosabban préseli az embert az egyedüllét. Zete is gyakran érzi üresnek magát, ha otthon van, a testvérei meg a világ különböző pontjain.
A kérdést nagyon sokáig ízlelgeti. Talán pont azért, mert Lotti olyan különösen fixírozza, hogy az neki szinte a tüdejébe mar. Elpillant a szőke tincsek felett, az ablakon ki, ami a sötét eget mutatja csak, alig átszűrve egy utcai lámpa fényével.*
Különös nagyon. Kicsit azt érzem, hogy engem hagytak a legszabadabban kibontakozni anyáék. Amikor a Martionba jártam mindenki kiköltözött Amerikába, csak én nem... És nem azért, mert ez valami drámai történet, vagy ilyesmi. Egyszerűen csak olyan sokan vagyunk, és annyira jól ismerjük egymást, hogy időről-időre szükségem van a magányomra.
*Nem tudja meghatározni magát a testvérei nélkül, akármilyen függőhelyzet is ez.*
Neked van testvéred? *Nemre tippelne, Lotti egy-egy személyiségi jegye alapján, de lehet, hogy téved.*
Farkas Lotti
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Farkas Lotti, Csontváry hallgató - Grafika #32916 / 2018.11.17. 20:32:51
[Nála]

*Elmosolyodik és leteszi a poharat a lába mellé, hogy hátradőlhessen az ágyon.*
Nem sokat szoktál mesélni. *Ahogy ő sem. Nincs is ezzel semmi baj, sőt! Általában inkább igényli a csendet mintsem a felesleges információk tömkelegét. Most mégis úgy néz Zetére, mintha az élet értelmét magyarázná el neki. Talán nem is teljesen tiszta a tekintete, de ki tudja? Zete látta már egészen magánál?*
Mennyi idős? *Isten őrizz, hogy valami kiskamasz miatt kelljen megdöglenie a magányban. Behunyja a szemeit és leolvad a mosoly is az arcáról.*
Milyen érzés középsőnek lenni? *Milyen érzés ha testvéreid vannak? Amikor aggódnak érted otthonról, ha nem találnak a szobádban? Messze van ettől a világtól.*
Tsicsói Zete
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Tsicsói Zete, Energetikai mérnök, Programozó #32915 / 2018.11.17. 19:59:43
[Lottinál]

*Bárcsak tudná, hogy számít! Még most se látja, hogy milyen szerepet tölt be ebben a táncban, szóval úgy sakkozik mindent ki, mintha az élete függne tőle. Borzasztóan ragaszkodik Lottihoz és fogalma sincs, hogy miért.
A kitöltött bor után éppen csak összekoccintják a poharat és lecsúszik mondjuk két korty, mire vezsettül elkezd rezegni a telefon. Bocsánatot kér, és előveszi, hogy vissza tudjon írni a testvérének. Eltelnek a percek, fel se tűnik neki, hogy mennyire kellemetlen a dolog, csak amikor rákérdez Lotti.*
Óh nem, sajnálom... *Elmereng egy pillanatra és egy rövid hümmentés után folytatja.* Meséltem már a családomról?
*Valószínűleg nem. Lotti nem nagyon szokott utána kérdezni a dolgoknak, de nem veszi a szívére, vagy ilyesmi. Most viszont a bor nyújtotta magabiztossággal kérés nélkül is folytatja.*
Sokan vagyunk testvérek. Van két bátyám és két húgom. A legkisebbik most egyedül van otthon, és csak azt kérdezte, hogy merre járok.
*Lehet egyáltalán nem is érdekli ez az egész a másikat, fogalma sincs. Felhúzza picit a vállait, amolyan "ez már csak ilyen" üzenettel.*
Farkas Lotti
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Farkas Lotti, Csontváry hallgató - Grafika #32914 / 2018.11.17. 19:36:54
[Nála]

*Átveszi az üveget és nem tudja, hogy mit kellene mondania. Manapság úgy dönti magába az alkoholt, hogy meg sem nézi miféle méreg az. Talán kárért teszi ezt magával, elvégre bármennyi folyékony bátorságot vesz magához, soha nem lesz mersze a továbblépéshez.*
Tökély. *Nyilván. Az óvatos mosoly, benne ledönti az aggályokat. Zete nem bánja, hogy jönnie kellett és amilyen őrültnek tartja emiatt, legalább annyira hálás is. Minden egyes alkalommal elgondolkodik azon, hogy talán ez már a feloldozás. Hogy van egy ember, aki képes a helyén kezelni minden egyes baromságát. A modortalanságát, azt, hogy nem kommunikatív de ha mégis, akkor is undok. Zete pedig ezt eltűri és ebben van a varázslat.
Viszont a kérdés benne lassan tudatosul. Hogy van? Tartja a poharat, hogy a férfi kitölthesse az italt, de nem igazán van jelen a saját testében. Mit tud erre mondani?*
Jó, hogy jöttél. *Odakoccintja a poharát a másikéhoz, mielőtt minden nőiességét összeszedve visszatartaná magát attól, hogy ledöntse a felét. Megold valamit vagy sem; az örök dilemma! El van vele, amíg a másik a telefonját bűvöli. Még ha visszaemlékszik a régi énjére akkor eszébe jut, hogy mennyire gyűlölte azt, ha valaki nem neki szentelte a teljes figyelmét. Most még akkor is eltendálna a másik környezetében ha az egész este a mobilt akarná nyomkodni. Nem bánja, csinálja csak.*
Gond van? *Reméli nem, mert még a végén mégiscsak maga marad.*
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!