Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Budapest > Közterületek

Otthon Budapesten

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (0)  Könyvjelzők  Üzenetek (0)  Események (0)

hozzászólás megjelenítése.

31379 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #31379 / 2017.06.17. 00:46:07
Apró semmiségek, mint például fellógni a tetőre. Tudtad, hogy oda nem lehet felmenni? Amúgy is mindegy, mert amikor észnél vagyok akkor kegyetlen tériszonyom van. *Legyint rá. Azért egyszer nagyon szeretne felmenni csak úgy.
Odapillant, hogy vajon nem meglepő-e a tény, hogy valóban van bakancslistája. Annyira nem számít ez jelenleg, mikor lélegzetvisszafojtva várja a választ a kérdésére.
Fogalma sincs, hogy mit reagáljon erre. Elvégre, volt egy olyan sejtése, hogy Domonkos valami hasonlót válaszol majd és mégis... teljesen elbizonytalanodott. Az őszinte hang valahol a fülében megreked és folyton ismételgeti magát. Soha nem okoz kényelmetlenséget? Nem is tudja... elvégre már az előző nap is problémát okozott, eltekintve a mélyben zúgó viharoktól. Igyekszik meglapulni de talán az lenne a legjobb ha belátná, hogy az nem az ő otthona. Ha képes lenne visszarázódni és elengedni azt a kapaszkodót ami Domi mellett tartja. Talán egészségesebb lenne még akkor is ha belehasadna.
Bólint egyet, kisebb-nagyobb meggyőződéssel.*
Köszönöm. *Nem pillant oda csak tovább rágja a száját mindenféle gondolatokkal harcolva, amiket eddig az alkohol jótékonyan távol tartott.
Szeretne nyíltan beszélni. Szeretné ha Domonkos is minden nyíltan kimondana előtte, hogy mit szeretne igazán? Tisztában lennének azzal, hogyan állnak.
Másrészt talán az sem változtatna semmin. Eltúrja a nedves tincseket amik az arcára tapadnak és csavar egyet az összefogott copfon.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #31378 / 2017.06.17. 00:26:24
[tegnap hajnal]

Mik vannak még a listádon?
*Ugyan kinek fáj, ha néha ábrándoznak. Nem baj, ha kicsit húzza a szívüket a súly, most úgyis lecsorog minden az esőcseppekkel, aztán a víznyelő majd olyan mélyre küldi, hogy úgysem találkoznak vele soha többet. Vesszen a józan ész! Ha kimondják nem válik valóra, de legalább néhány dekával könnyedebb lesz a lelkük. Ennyiért már megéri leválasztani ezeket magukról.
A kérdés visszarántja a földre. Lehunyja a szemeit, mert annyira rossz a témaválasztás. Konzekvensen szereti elkerülni a helyzeteket, amikben saját magán kell neurológiai vizsgálatokat elvégezni, plusz mégy nyilatkozni is róla. Neki pont egyszerűbb azzal, hogy még az esőfüggöny okozta petrichor ellenében is elérnek hozzá az érzések lassú folyama. A borongós valóság pedig izgatottan lóbálja felettük homogén testét, alig várva, hogy rájuk ereszkedjen. Ennyit a boldog béke időkről.*
Higgy nekem, oké? Mert nem akarok erről sokat beszélni. *Tipikus férfi, akit a konvenciók önmegtartóztatásra és a lehető legtöbb érzelem elfedésére nevelt.* Soha nem okozol kényelmetlenséget. Soha. Sem ebben a kontextusban, sem másban.
*Most már halkabban beszél, hiszen az is csak alig csepereg, plusz a hajnal első hangjai még tompák, ködösek.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #31377 / 2017.06.17. 00:06:56
Mondjuk inkább úgy, hogy csak ezt pipálhatom ki. *Hunyorog kicsit, ahogy felnéz a továbbra is csapkodó esőben. Nem buta, tudja érzékelni azt, hogy az igyekezete ellenére nem ugyanaz már a légkör mint volt. Bár nem tudja konkrétan de biztos abban, hogy ő rontott el valamit; sajnos nincs még azzal tisztában, hogy Domonkos úgy olvassa az érzelmeit mint mások egy könyvet. Ez lehet meglepné és... akkor legalább tudna levonni pár következtetést.
Fájdalmas lenne, erre pedig valójában nem is vágyik. Jó most egy kicsit naivnak maradni. Csak pár órácska... na meg egy leélt élet.
Biccent egyet és egészen csendesen lépdel a másik mellett egy darabig.*
Kérdezhetek valamit? Szeretném ha őszinte lennél. *Felkészül egyébként az érzelemszaggatásra így már, hogy a szokásos ború kezd visszatérni a téma fölé. Talán kárnak teszi, de belesajdul mindene ha nem talál erre bizonyosságot.*
Kényelmetlenséget okozok neked azzal, hogy ennyire sok időt töltök nálatok? *Mindent összevetve; az apró megjegyzések és odaszúrások, a szimpla jelenléte... talán eddig nem gondolta végig, hogy milyen terhet jelent ez egy Falka vezetőjére nézve. Akarva akaratlanul is odakeveredett a magánélete... ráadásul ilyen lehetetlen az egész. Még ha néha nem is tűnik annak; legalábbis ebbe ringatja bele magát, a falak attól még állnak.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #31376 / 2017.06.16. 23:41:41
[ma hajnal]

Ezt is kipipálhatod a bakancslistádról. *Úgy mondja, mintha egy aranyos gyerekhez beszélne. Mert tényleg nagyon kedves a lelkesedése; hiszen olyan lélekre utal, amire még nem tenyerelt rá az élet fekete tintával. Vagy ha igen, kitudta mosni belőle magát, hogy újra fehér legyen, akár a friss vászon a festő előtt.*
Jól van, de szólj, ha szükséged lenne rá. *Nem akarja Orsit nehéz helyzetbe sodorni ezzel az egésszel. De olyan lehetetlen ehhez normálisan hozzáállnia, mintha egy karját készülne amputálni. Az esetek nagy többségében ez igényel némi fájdalomtűrő készséget. Vajon eleget fejlesztett már ki?*
Sétáljunk, jó? Szerintem most jobb lesz a szabad levegőn. *Csak nem akarják majd kirabolni őket.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #31375 / 2017.06.16. 23:15:25
Váó. Soha az életben nem voltam még fent egész éjjel! *Valami meglepett lelkesedés kezdi átjárni. Mennyire jó!*
Azt hiszem hajnal négy volt a maximum... de akkor esküvőn voltam. *Szóval az nem is számít. Ez pedig sokat elmond egyébként a gimis éveiről ha akarja, ha nem. De az is lehet, hogy egyszerűen csak azért járatja a száját, hogy ne feszüljön be.
Amúgy bármerre irányítja Domonkos, ő arra megy. Minden bizalma ott van.*
Nem kérek. *Nem mondja ki, hogy rögvest az jutott eszébe, hogy majd kitátja a száját némi esővízért ha megszomjazna. Lököttnek gondolja magát ebben a pillanatban, de még ez is olyan jóleső. Egy ideje nem volt már felszabadult ennél fogva el is felejtette micsoda jóságokkal jár.
Igyekszik nem magára venni a lelkesedés megfogyatkozását már csak azért sem mert fogalma sincs arról, hogy mivel váltotta ki. Inkább félrenéz, mialatt Domi mellett bandukol előre. Akkor most gyalogolni fognak? Illanni biztosan képtelen lenne.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #31374 / 2017.06.16. 23:04:47
[ma hajnal]

*Félő, hogy kiolvassa a tekintetéből, ezért inkább a menetirány felé fordítja magukat: Majd mindjárt kitalálja, hogy merre menjenek, csak még neki is bootol az agya.*
Én se. Ahogy elnézem a napot... Hat múlt?
*Kétesen tippelget, annyira amúgy nem is érdekli. Csak jó elterelni a gondolatait. Jobb ez, mint az a sanyarú kép, ahogy visszasüllyednek az eredeti állapotba. Most megint vonzzák őt a fák, a természet, minden hang. Jó lenne kiszakadni és elmenekülni, ahogy mindig.
Most már soha nem rejtőzhet el sem Orsi, sem maga elől.*
Ne vegyünk valahol innivalót? Nehogy rosszul legyél. *Igyekszik annyira távolságtartó maradni, ami még nem bántó, de ő se akar megzavarodni azért. Csak egyensúlyt szeretne találni, semmi mást.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #31373 / 2017.06.16. 22:47:56
*Próbálja kitalálni, hogy mi jár a másik fejében, hogy mit tudna tenni érte, hogy az előző mosolya sose tűnjön el. Zavaros megint a mit szabad és mit nem, visszatér lassan az önfeledtségre húzott maszk, ő viszont még nem hajlandó elengedni a tegnap harmóniáját. Még nem aludtak, még ma van, még nem eshetnek vissza a maguk által ásott gödörbe; legalábbis ilyesmiket mantrázik magában.
Bólint egyet a felajánlásra, mert miért mondana nemet? Domonkossal sétálni az esőben nem tűnik gyötrő kínokkal teli útnak. Kifejezetten jó választásnak fest, ahogy így fel néz rá. De még mindig bódult egy cseppet és ezt talán csak egy kiadós alvás fogja kiirtani belőle.*
Járnak már a villamosok? Azt sem tudom mennyi az idő... *Elmosolyodik mert nem jutott el a tudatáig, hogy a csuromvizes nadrágzsebében lapul a mobilja is. Ó, igen, ilyen az ő formája. Spontán volt! Legalább. Nem teljesen beszámítható a lány.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #31372 / 2017.06.16. 21:52:07
[ma hajnal]

*Nem tehet róla, de a beteljesületlenség maró fájdalma végig remeg benne. Szeretné máshogy látni; Orsi érdekeit a sajátjai elé helyezni. Olyan jó lenne ennyire önzetlennek lenni. De neki más kell.
Hajnali kelés, közös kávé az erkélyen, Orsi-sampon illat a fürdőszobájába, cetli kedves üzenettel a hűtőjén, közös kis viccek, este rendelt kínait enni és fetrengeni a kanapén. Nem baj, ha soha többet nem érnek egymáshoz. De a hétköznapi dolgok rögtön közös programokká válnának és minden egy újabb és újabb kis kaland lenne. Ki tudja hamarabb felszívni a tésztát egy levegővel? Reggeli készülődés, tülekedés a tükör előtt - ki az erősebb?
Ez amúgy csak egy álom, amit elmos az eső. Erőtlenül bólint arra, hogy hazamenne Orsi és tehetetlenül engedi, hogy a szorosan és gyorsan hulló cseppek vékony erekké duzzadjanak az arcán és az állán összpontosulva a földre vessék magukat. Már nem rázza meg magát és nem is törli le. Hát nem fölösleges? Ez is, meg minden más.*
Hazakísérlek. Nem akarom, hogy bajod essen. *Pest elég sok meglepetést tud okozni még azoknak is, akik itt nőttek fel.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #31371 / 2017.06.16. 21:25:58
*Élvezi az esőcseppek látványát, ahogy csordogálnak a bőrükön a hajlatokba tömörülve. Zúg a füle és lassan eldugul az orra is, mégis teljes az elégedettsége a pillanatukkal kapcsolatban. Ez egyértelműen olyan fajta, ami meghatározza az ember életét, amit nem fog tudni elfelejteni; persze nem is akarná. És jó ez így, ha tudna tisztán gondolkodni akkor teljességgel egyetértene; most csak az jelzi a józan eszét, hogy továbbra sem elégedetlen.
Belemosolyog a jelenetbe aztán még pár pillanat erejéig Domonkos mellkasának dönti a homlokát. Nem érez hiányt mégis jó mély levegőt kell vennie, hogy kitudjon szakadni mielőtt baromságot tenne.*
Azt hiszem hazamegyek. *Minden kis porcikája ellenkezne de pontosan ez jelzi azt, hogy ez lenne a legjobb döntés. Így volt tökéletes a közös idő, ebben biztos azért. Felmosolyog jelezve, hogy még véletlenül sem érzi magát elutasítva, nincs miért aggódni felőle. Minden rendben. És kezd eluralkodni a megnyugvás mellett valami ólmos fáradtság...*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #31370 / 2017.06.16. 20:12:21
[ma hajnal]

*A felszabadultság érzése ott hullámzik benne. Fojtott hangok törnek ki belőle, hiszen nem kellene felverni az egész lakóházat. Ugrálni akar, nevetni, elszégyellni magát. Minden lépcsőfordulóban levet magáról egy súlyt: a farkasság, a viszonzatlanság, a félelmek egyesével, akár egy-egy ruhanemű elmarad mögötte, ő pedig Orsival összekapaszkodva kivágódik a járdára. Lábuk alatt szétfreccsennek a tócsák, ijedten ugranak szét a cseppek. Rosszallóan kikerülik őket a buliból igyekvők, úgy tűnik ők nem akarnak elázni. Nem baj, úgyis csak arra kell figyelniük, hogy egymást ne hagyják a gravitáció csapdájába esni.
Olyan tisztán éri el őt Orsi ki nem mondott kérése, mintha a gondolataiban olvasna. Nem akarja tönkretenni sem így, sem úgy. Köztes megoldást választ: közelebb húzza az elázott lányt, és csak azért megáll egy kicsit, hogy pontosan láthassa, ahogyan ránéz Orsi. Bár iszonyatosan lehűti a testét a cseppek milliárdja, belül mindene forró és derűs. A lány tarkójára csúsztatja egyik kezét, másikkal kisöpri a homlokából az odatapadt tincseket, mindezt azért, hogy rövid csókot adjon a nedves bőrre. Olyan friss és megnyugtató, hogy akaratlanul is örök mosoly marad az arcán.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #31369 / 2017.06.16. 19:30:32
*Boldogság árad szét az ereiben, ahogy az első cseppek a homlokáról legördülnek egészen a válláig, követve minden formát, kanyart. Valamiért az, hogy beteljesült amire várt most tökéletesen elégedetté teszi, főleg, hogy pillanatokon belül átázik a farmer a lábán és Domonkos izgatottsága szinte szemmel látható.
Elvigyorodva kap a másik keze után és szapora léptekkel rántják át egymást a lépcsőházon, csendben, visszafojtott nevetéssel, mintha valami nagyon szabálytalan dolgot művelnének.
Túláradó energiával vágódnak ki a szakadó esőbe, ami szinte másodpercek alatt teríti le őket. Hosszú, feketének tűnő tincsek tapadnak az arcára és ebben a pillanatban annyira szakad az eső, hogy szinte beletudnának fulladni. Még Domonkost is alig látja, csak a kezét szorongatja továbbra is.
Azért furcsa az, hogy most először nem ő az, aki romantikus filmekbe illeszti az élete szegmenseit, hanem csak igyekszik a legjobban jelen lenni a pillanatban.
Csupa sár a lába, ahogy szinte csúszik a sárban a másik után mint valami rossz gyerek, de mit számít? Nevetve kapaszkodik meg Domonkos derekában, vagy ahol elérik az ujjai, hogy ne vágódjon hanyatt se lehetőleg.
Tisztában van a kényszerrel, hogy legszívesebben csókért könyörögne, hogy teljes legyen az élmény és most még ez sem riasztja meg. Már olyan régen fojtja vissza mindig amire vágyik, hogy ha most is így tenne akkor már esélyesen belebetegedne.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #31368 / 2017.06.16. 19:02:29
[ma hajnal]

*Ő a korlátnál marad, csak az alkarjait felváltják a könyökei. Így az arcát is megtudja támasztani a tenyereiben; sokkal kényelmesebb.*
Nem, nagyon éber vagyok. Szóval megvárhatjuk. *Igazából nagyon vonzó, hogy elázzanak az esőben. Elképzeli a hűsítő cseppeket, az aszfalton felszabaduló atomokat, a fényköröket, amik szétfröccsennének a rosszul beállított utcai lámpák időzítője végett. Minél többet gondolkodik rajta, annál inkább elönti a tettvágy, ám akkor csúcsosodik ki, amikor valóban cseperegni kezd.*
Menjünk le! *Egyértelműen izgatott. Szeretne elázni, mert az a romantikus filmekben is működik, mindenki ráébred mindenre és probléma megoldás gyanánt jobbat nem is találhatnának. Ez kell nekik! Kinyújtja a kezét Orsi felé, és csak reméli, hogy átragad az izgatottsága.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #31367 / 2017.06.16. 18:54:36
[Előzmény: Stelczer Domonkos, 2017.06.16. 18:32]

*Felpillant, az égre, addig sem kell a bőrét érintő ujjakra koncentrálnia. Szürkék a felhők sőt, az egész mindenség és ez igazából nem illik a feldobott érzelmeihez. Elvégre kezdi úgy érezni, hogy másodpercenként folynak le benne apró kisülések már csak a férfi jelenlététől is. Talán még soha nem volt ennyire tisztában azzal, hogy mennyire követi a tudata Domonkos minden kis rezdülését. Szeretné azt gondolni, hogy ez azt jelenti, hogy valahol mélyen tényleg szoros kapocs köti őket össze, ami mindennek ellenáll. Ez a romantikus lelkének tökéletesen megfelelne.
Viszont ezek a gondolatok úgy távolodnak el, ahogy maga a férfi, kihátrálnak vele együtt és újra kap levegőt. Praktikus.
Leül az erkély sarkába és kinyújtja a lábait.*
Várjunk a zuhéra! *Mintha még nem ázott volna el eléggé.*
Van kedved? Vagy álmos vagy már? *Félrebillen a feje, de az erkély kemény korlátja megakadályozza, hogy hátrabukjon. Talán ha lecsukná a szemeit eltudna aludni. Így viszont, hogy Domonkos alakját méregeti folyton-folyvást, tökéletesen ébernek érzi magát.
Nagyon lassan kezdi visszanyerni a józan eszét, de a hűvös levegő egyértelműen sokat segít neki ebben.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #31366 / 2017.06.16. 18:32:28
[ma hajnal]

*Az erkély korlátjának feszülve, na meg mert ő is odakapott, alig két ujjnyira felcsusszan Orsi felsője, neki pedig ott marad a keze, a másik forró, szabadon látszó bőrén. Így nagyon nehéz lesz figyelnie, mert a tenyere alatt szinte életre kell a lány bőre, megfeszül, akár az ő zsigerei. A szembeforduláskor azért csak elengedi, viszont Orsi belé kapaszkodik, úgyhogy nem lép el végül. Pedig ez lett volna az eredeti terv. Így akkor a korlát hidegének támaszkodik és közelebb dől, hogy kényelmesen tudja őt ölelni a nő.*
... Érzem. Lóg a lába. *És tényleg. De hát ők mindent kicsit hamarabb megéreznek, nem? A farkas mindig a felszín alatt motoszkál, a bőrére tapad, az izmaival mozdul. Valami hasonló miatt alakult a múltkori este is, nem? Összeráncolja a homlokát, pont úgy, mintha valami számára nem tetsző dallamot hallana.
Elfordul tőle Orsi, és ekkor már tényleg ellép, mert ettől az előre hajolástól olyan nagyon vonzóan nőies, hogy félő, nem tudna nemet mondani a saját vágyainak. Aztán már pont örült, hogy nem erről szólnak a gondolatai - tényleg azt hitte, hogy lekorlátozta ezeket. De úgy tűnik az alkohol a legmélyebb érzéseit is kiásta a dologgal kapcsolatban. Így inkább tisztes távolságban telepszik mellé. Sokat hallgat, mielőtt mondana valamit - ezzel is csak a nyugodtságára akar erősíteni.*
Mit szeretnél csinálni?
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #31365 / 2017.06.16. 18:15:01
*Nem akarja, hogy véget érjen közöttük bármi is, azok után amin átmentek mire most itt vannak, azok után biztosan nem. Legyen akármilyen a kapcsolatuk, évődhetnek, nevethetnek, neki ez akkor is kell és csak akkor marad teljes egész ha Domonkos van mellette. Kár lenne tagadni és lehet, hogy már nem is tudná. Túl nagy számára a kötődés ahhoz, hogy szemet hunyjon felette.
Ilyen gondolatok mellé pedig nagyon is kell a hűvös és nedves levegő, ami az arcát körbeöleli. Kissé nyirkos a bőre, ettől pedig kirázza a hideg de mégis sikerül komfortosan lehunyni a szemeit, miközben a párkányra hasal.
Magasan van, szédítően, valahogy most mégsem ugrik mélyre a gyomra és nem kezd el pániktól összeszorulni a torka.
Persze, mindezt bepótolja amikor Domonkos tenyere a csípőjére szorul; nem tudja, hogy maga az érintés lepi meg, ami mintha már a felszínen is szikrákat vonna maga után nem csak mélyen benne, eltemetve vagy az, hogy nem vette észre a másik közeledtét. Talán tényleg túl gyorsan lépett mögé a férfi vagy csak kihagy az agya.
Nagyon nehezen lép rá a józanság talajára, talán akkor is csak egy kicsit tér észhez mikor szembefordul a másik rémülettől sápadt arcára.
Egy pillanatig nem tudja értelmezni. Meglepi a hirtelenség, a hangsúly és úgy az egész, mert nem esik le neki, hogy mit látott Domi ami ennyire felzaklatta. Persze, hiszen teljesen normálisnak érzi magát attól, hogy kihajolt egy kicsit...
Szusszan.*
Eső szag van, érzed? *Ráfog a másik derekára, két kézzel mintha kapaszkodnia kellene.*
Nem vagyok még álmos. *Ingatja a fejét mellé és visszafordulna az ablakhoz, mintha csak a kedvenc műsora menne a tévében. Még mindig nem elég tiszta a tekintete sem.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #31364 / 2017.06.16. 17:50:24
[ma hajnal]

*A játékra nem tud komoly maradni. Szórakozottan enged a könnyelműségnek, aminek nem kellene. Hát sose ér véget ez a kötélhúzás köztük? Talán, ha nem kötötte volna örökre magához... Szinte látja a köztük feszülő köteléket, ami eltéphetetlen, szilárd, akár az acélsodrony.
Fura, ambivalens érzések gyötrik, mert egyrészt azon jár az esze, hogy vajon jól emlékszik, hogy merre fekszik Orsi hasán azaz anyajegy, amire egész biztosan egy óvatos mosollyal az arcán csókolt rá; másrészt meg azon, hogy milyen ártatlan dolog a barna fürtökkel játszani. Sehogy sem jó ez igazán.
Az viszont tényleg segít, hogy hátat fordít. A megszokott, hétköznapi mozdulatok megnyugtatják és elterelik a figyelmét. Szinte a normális élettel kecsegtetnek felé, már pedig ennél jobb illúzióra nincs szüksége jelenleg. Közben észreveszi, hogy Era néhány ruhája a széken pihen. Nem rakta el, amikor itt járt legutóbb. Beteszi őket a szekrénybe, pedig amúgy felesleges. Csak nem kérdezne rá Orsi. De lehet amiatt, mert azt hinné, hogy van valakije. Vagy ilyesmi. Nem tud tisztán gondolkodni. Akárhogy is, az lenne a legrosszabb, ha itt maradna és nem érdekelné Orsit - hiszen ez azt jelentené, hogy tényleg leépítették ezt a valamit.
Persze nem Orsi lenne, azonnal szívinfarktust kap, ahogy kidől a korláton a nő. Nem győz egy lépéssel mögé érni és a biztonság érdekében ráfog a csípőjére. Ha kiborul, abba megbolondul. Teljesen biztos.*
Jézusom! Mit csinálsz? *Pont annyira vonja kérdőre, mint amennyire kihallatszik a rémület a hangjából. És erre az arckifejezése is ráerősít. Nagyon.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #31363 / 2017.06.16. 16:25:32
Tudom. *Mégis némi elkeseredettség van abban, ahogy lebiggyed az ajka, mintha csak eszébe jutna valami. Olyan sok ígéretet tett már életében, amiket aztán ilyen-olyan okok miatt nem váltott be. Nem is tudja, hogyan hihette azt magáról, hogy ő jó ember. Vagy legalább, hogy az elvei mellett ki tud tartani. Kegyetlenül sokszor lőtt mellé és kanyarodott félre egyhuzamban. Innentől fogva minden felismerése és érzelme más kontextusba került már mint alapjáraton.
Erőnek ereje kell ahhoz, hogy a derű ami eddig kitartott mellette most se kavarodjon félre. Szóval, ahogy elsöpri Domi a haját szórakozottan libbenti vissza, hogy még egy kissé megcsiklandozza a másikat. Mint egy gyerek, még a mosolya is.
Viszont a tiszta ágynemű említése egészen messzire viszi a jelentől és zsiborog a tudata, ahogy emlékek kapargatják. Nem mintha engedne nekik de mégis, mintha máris helytelenebbnek tűnne az, hogy itt éjszakázzon. Messze jár az igazságtól mikor a miérteket pedzegeti magában.
Ha Domonkosnak ez rendben van -odapillant, hogy ez így van-e vajon- akkor neki is. Megszemléli az összepréselt ajkakat, a ragyogó szempárt és azt az egyetlen tincset ami lázadóként meredezik a félresimított csapat között.
Rosszat tesznek ha most itt marad? Sérül miatta valaki? Talán ők maguk. Azon viszont könnyen lehet, hogy már túl vannak. És egyébként is barátok! Nem is kellene semmi ilyesmin gondolkodnia, mégis messze viszik az ábrándok és az izzasztó forróság ami kitölti. Szusszan, ahogy a férfi felkel mellőle és lehunyja újfent a szemeit.
Ahogy Domonkos és az aurája eltávolodnak máris érzi, hogy túl fülledt minden. Hogy kevés a levegő.
Megcsúszik kicsit a lába a tócsán, ahogy felkel, hogy az erkély felé irányítsa magát. Vagy az csak ablak? Mindenesetre olyan szélesre tárja és olyan mélyen hajol a hajnali levegőbe, hogy félő mindjárt kiborul.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #31362 / 2017.06.16. 16:09:13
[ma hajnal]

*Számára is vontatottabban működik a jelen, így nem kap a pohár után. Bár lehet ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy a lány arcát fixírozta mindemellett.*
Csak víz. *Még arra se veszi a fáradtságot, hogy mágiával felszárítsa. Nem számít, komolyan, a legnüasznyibb semmiségről van szó.
Meg amúgyis, az a beharapott ajak egészen más dolgok felé tereli. Összeszorul valami nagyon nyers érzés miatt az alhasában minden izom. De ma nem akar drámázni, mert annyira örült a délutánnak. Nehezen indult, de a félidőre már megint olyanok voltak, mint a régi barátok. Kicsit be is rekedt a nagy szurkolásban, ami azt illeti.*
Megígértem, és igyekszem tartani a szavam. *Amit mond, azt teszi - általában. Ez leginkább amiatt van, mert nem szereti elkeseredettnek, vagy épp csalódottnak látni az embereket maga körül.
Bennreked kissé a levegő mert nagyon régen értek egymáshoz és olyan, mint a rossz drogos - ha kap egy kicsit, akkor teljesen elveszik. Újra és újra és újra. Ez lesz az ő örök mókuskereke.
Csiklandozza a karját a lány vállára hulló tincsek, amiket az eddigi szabad kezével most szórakozottan arrébb söpröget, lehetőleg olyan gyöngéden, ahogy az őszi fuvallat felforgatja a földön pihenő faleveleket. A puha szálak tapintása egy pillanatra teljesen elvarázsolja, amiből szinte erőszakkal szakad ki, ahogy visszahúzza maga mellé a kezét.
Nem szabad ezt tovább húzni.
Hálás mosollyal meglapogatja a nőies vállakat, hogy aztán erőnek erejével felállásra kényszerítse magát.*
Felhúzok neked tiszta ágyneműt. Maradj csak itt, oké? Egy perc és megoldom. *Mert valószínű, hogy pálcával fogja, az jelenleg biztosabb, mint az ő kezei. Addig is lesz köztük egy valóságos fal, ami kezdésnek nem rossz; megnyugodni kicsit. Aztán a nappali két ellentétes pontjából nyíló szobák majd még messzebb viszi őket egymástól.
Bár ettől függetlenül nagy tételben merne fogadni arra, hogy egy percet sem fog aludni, mert egész éjszaka bizseregni fog mindene, már csak a gondolattól is, hogy Orsi tőle nem messze a friss lepedőn fekszik.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #31361 / 2017.06.16. 15:35:58
[Előzmény: Stelczer Domonkos, 2017.06.16. 04:57]

*Elvigyorodik és lepakolja a poharat az asztalra, amit a kezébe csereberélnének. Vagyis az asztal szélére, ahol pedig jócskán utána kell kapnia; meglepő mód sikerül neki de a víz egy minimális része a padlóra borul. Meglepve néz rá, aztán fel Domira. Kicsit remeg a szája, kérdéses, hogy a nevetéstől vagy a bőgéstől.*
Bocsánat! *Azért nem egy vörösbor folt a perzsaszőnyegen, szóval nincs lelki törés. Persze normális helyzetében azért szégyenkezne maga miatt.
A kellemes közvetlenség kitölti forrósággal minden kis porcikáját így pedig széles mosollyal kucorodik bele a karok nyújtotta kényelembe. Képtelenség nem észrevenni, hogy mi az az apró pöcök, amit átkapcsol benne az alkohol. Valahol a harmadik legurított kupica után kezdett derengeni, hogy ha már egyszer ennyire szereti ezt a férfit akkor miért nem mutatja ki neki soha? Butaság de nagyon emberi, hogy szégyelljük magunkat amiatt amit érzünk. Azok elől titkoljuk akiknek a legtöbbet számít.*
Én is. *Ráharap a szájára.*
Nem hittem, hogy tényleg elmegyünk még! *Azt sem hitte, hogy látja még a világos színű falakat és tapasztalja a bőr kanapé érintését a bőrén. Kellemes meglepetések.*
Szomorú lettem volna. *Még jobban nekisimul a másik oldalának, a legnagyobb természetességgel. Ebben a pillanatban nem tudja, hogy mikből épült közéjük a sziklaszilárd fal.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #31360 / 2017.06.16. 04:57:35
[Nála]

*Most már kezdi sejteni, hogy Orsinak beütött a dolog. Nem is annyira kicsit. De hát amíg nincs rosszul, addig nem kell aggódni!
A nagy szomjoltásra azért felszaladnak a szemöldökei. Nem gondolatolvasó, csupán csak magából indult ki. Ám a hatalmas elán arra készteti, hogy kicserélje a poharaikat, így Orsinak lesz még mit innia és egyelőre nem kell itt hagynia sem. Van valami borzasztóan békés abban, ahogy az ablakon beszökik a reggel fénye, de náluk még tegnap van, mert nem aludtak. Szürreális, libabőrös, sok-sok emléket felhozós. Legalábbis benne.
A karjához dőlt vallomás valami földöntúli örömmel tölti el. Hát mindig rágondol ez a lány? Nem kellene pedig. Ideje lenne a saját boldogságával törődnie. Domonkos elél a jég hátán is, de Orsinak a Bahamákat adná a kis úszó malacokkal. Meleget, homokot, pálmafákat, szabadságot.*
Ó, ugyan. *Teljesen természetesen karolja át, pedig ezer éve nem értek egymáshoz ilyen fesztelenül. Bár amikor észreveszi magát, akkor sem engedi el, csak figyel rá, hogy baráti maradjon a gesztus.*
Nagyon jól éreztem magam. Annyira... jó, hogy eljöttél velem. Köszönöm.
*Nem akar a szükségesnél érzelmesebb lenni. Gyorsan végletekbe szaladhatnak az alkohol miatt.*
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!