Otthon Magyarországon

Leírás Regisztráció Bejelentkezés Játékostárs-kereső (0) Könyvjelzők Régi üzenetek (0) Események (0)

8391 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás

Aktuális	Lovász Ramón, a Vármúzeum igazgatója	#8391 / 2024.12.27. 23:02:13
	[Szeghalom] *Nyilván egyik része beszállna a szitkozódásba - nem csak orálisan -, de eléggé sok munkája van benne, hogy nem ez a része nyer. Kicsit oldalra dönti a lányt, amikor látja, hogy jönne ki belőle valami, épp csak arrébb húzódik, amikor Lívi próbára teszi a dobhártyáját.* -Bemegyünk a Főnixbe. *A nőnek mondja inkább, mivel a lány nincsen igazán magánál.* -Rohadj meg, te gyáva féreg. *Csak félig fordul hátra, nyakig beleépítve a férfit a talajba - szedje ki nyugodtan itt az apraja-nagyja ha nagyon akarják. Ki tudja, lehet örülnek is neki, csak a száját tömik majd be. Mindenesetre ráfog a két nőre, hogy az ispotályba tegye át magukat. Feltételezi, hogy Lívia be akar jönni a lányával, de ha nem is lenne így, akkor sem akarná most itt hagyni.*

Aktuális	Lovász Lüszi, Színésznő	#8390 / 2024.12.27. 22:37:13
	[Szeghalom] *Úgy kap az oxigén után, mintha először venne levegőt. Fájdalmas, borzasztóan fájdalmas, de próbálja benyelni a levegőt és pótolni az elmúlt percek hiányos készletét. Ezzel együtt köhög is, a köhögéssel jön a hányás, amit eddig próbált visszafogni. Az viszont háton fekve nem a legjobb ötlet. Az agya azt dolgozza be, hogy oldalra kéne fordulnia, de nagyon sok mindent furcsán vagy fájdalmasan érez, így valószínűleg segítségre szorul. Ahogy felismeri - vagy a tudatalattija bedolgozza, hogy ki az, de legalábbis, hogy valaki segít rajta, kicsit elereszt a kényszeres feszítésből, és ahogy az adrenalin sokk lassan lecseng, le-lebukik a feje az eszméletlenség áldásos sötétjébe. A másik oldalon egy sebzett vad ordítása hangzik fel, ahogy a föld megfogja, megroppantja, majd a fizikális erő hátraveti. Hangos, erős lovári káromkodás is követi, szóbeli átkok szóródnak a másik fejének.* - Persze, hogy feltűnsz! Pont most! Takarodj a házamból *hangzik a részeg gurgulázás* - Itt a kurva is. Meg a lányod, te patkány! Te gerinctelen féreg, hogy fordulna ki a beled! Kamatyolsz a feleségemmel, te meg… volt képed azt hazudni, az enyém! *fröcsög. Lovász mögött Livi tűnik fel, onnan egy hangos sikoltás hangzik fel, az első ösztön üt be és Ramónék mellé térdelve óbégat hangosan Lüszi fejénél.*

Aktuális	Lovász Ramón, a Vármúzeum igazgatója	#8389 / 2024.12.27. 22:01:26
	[Szeghalom] *Hamar méri fel a terepet, gyorsabb megoldás, hogy a lány süllyed meg pár centit, és kétoldalt a feje mellett fog rá a talaj a férfi alkarjára, és szorítja azt meg - lehet az egyik el is törik itt a nagy hirtelenségben, a lényeg, hogy eleressze a lány torkát. Mindeközben tud haladni, és feltűrni jobban az inge ujjait, majd a kettős mellé érve a testvére kikerül a föld fogságából, csak azért, hogy a pólója nyakánál megfogva kapja le a lányról, és dobja félre. Meg köp is utána egyet mielőtt visszafordulna Lüszi felé - vajon mennyire lehetnemozgatni.*

Aktuális	Lovász Lüszi, Színésznő	#8388 / 2024.12.27. 21:29:00
	[Szeghalom] *Az ajtó mögött a szoba legjobb esetben is feldúlt. A szekrényajtó félig kitépve a helyéből szomorúan kapaszkodik az alsó zsaluval korábbi helyéhez. Kicsit távolabb egy félrecsúszott mobiltelefon, még szomorúan világítva a megszakított hívás után. Az ágyról a paplan félig lehúzva, a vége egy kar alá csavarodva, a kar folytatásában pedig Lüszi fekszik a padlón erőtlenül kapálózva, felette, félig a hasában térdelve az apja. Az erős, munkás tenyerek a lány nyaka köré szorulva, a férfiból árad az alkohol szaga, mintha csak parfümként öntött volna magára egy literrel. A lány feje már egészen vörös, az arca jobb felén monokli, a homlok-halánték nagy részét egy nagy kékes-vörös folt foglalja el, az orrából folyó vér egy része az arcára száradt. Egy kezével próbálja a másik arcát eltalálni, ami vörös és tele van karmolás nyomokkal. Egy lába a padlóba süllyedve, keményen odaszögezve.*

Aktuális	Lovász Ramón, a Vármúzeum igazgatója	#8387 / 2024.12.27. 20:13:07
	[Szeghalom] *Talán némi nosztalgia is átfut rajta, amin időzne is más körülmények között. Így csak kicsit elhúzza a száját, miközben megindul a szoba felé nagyobb léptekkel. A telefont végre kinyomja és aurába teszi, nehogy elhagyja itt a nagy eseményekben - vannak fontos dolgok azért rajta. Nem figyeli igazán azt sem, hogy Lívia követi-e, az energiáit befelé irányítja, ahogyan kinyitja az ajtót.*

Aktuális	Lovász Lüszi, Színésznő	#8386 / 2024.12.27. 19:51:00
	[Szeghalom] *Az arcában még mindig felfedezni a szépet, talán csak a nehéz évek öregítették meg és terhelték le. Az ő arca is felderül kissé, mikor látja az arckifejezést változni, talán a szíve is beledobban kicsit erősebben. Olyan rég látta ezt az arcot, annyi kellemes emlék kapcsolódik hozzá. A kérdés viszont megzavarja kicsit.* - Lüszi? Mi… Kint volt az udvaron… fél órája? Nem tudom, veszekedtek a nappaliban, csinált a padlóba egy lyukat… azóta nem láttam… *kicsit idegesebb arccal néz körül, és megnyugszik, mikor nem látja a férjét. Azután kicsit idegesebb lesz, mikor fejben összerakja, hogy sem Lüszit nem látja, sem Máriót, kicsit talán le is sápad. A vonal nem szakadt meg, birkózás, fizikalitás hangjait hallani, a háttérben pedig a nappaliban szóló zenét csak tompábban. A közelebbi szoba felé lévő testek a földhöz közelebb állnak, vagy fekszenek, a másik szobában lévők állnak a fal felé.*

Aktuális	Lovász Ramón, a Vármúzeum igazgatója	#8385 / 2024.12.27. 18:50:33
	[Szeghalom] *Nem is nagyon néz itt körül, csak azt érzékeli a szeme sarkából, hogy valaki megindul felé. Ahogyan rápillant a nőre, picit azért enyhülnek a vonásai, de mosolyogni ebben a környezetben amúgy sem lenne ingerenciája.* -Lívi, hol van a lányod? *Nincsen különösebb él a kérdés mögött, talán valami sürgető. Továbbá rájön, hogy a telefont még mindig fogja a másik kezében, azt odateszi a füléhez, hogy vonalban vannak-e még.*

Aktuális	Lovász Lüszi, Színésznő	#8384 / 2024.12.26. 23:58:04
	[Szeghalom] *Úgy tűnik, tényleg nagy családi karácsony van, legalább húsz-huszonöt ember préselődött a házba. Bőséggel szűrődik ki mulatós is és hangos beszélgetés is, láthatóan elsőre senkinek nem tűnik fel az sem, hogy valaki még belépett. Úgy tűnik, a tömeg a nappaliba torlódott, egy-két ember a kertben lézeng vagy a mosdóban, az oldalsó szobákban pedig egy helyiségben kettő ember és tőlük messzebb másik kettő. Az alapzatban egyebekben némi egyenetlenség érzékelhető. Néhány frissen javított területen kívül két nagyobb luk, az egyik a nappaliban, ezt látható is, ahogy mindenki kerülgeti, a másik a hálószobák valamelyikében. Az első, aki észreveszi egy középkorú nő. Valaha szép arca lehetett, mielőtt nem az elsőt és nem is a másodikat szülte, és mielőtt elhagyta a negyvenet… vagy a harimcötöt. Kikerekedő szemekkel közelíti meg a belépőt, a két kezét teszi az alkarjára.* - Ramón? Mit keresel itt? El kell menned, Márió így is hangulatban van… ha meglát… *meg is rándul kicsit az arca.*

Aktuális	Lovász Ramón, a Vármúzeum igazgatója	#8383 / 2024.12.26. 23:31:27
	*Sóhajt egy aprót, ahogyan felfogja a választ, ugh. Még fintorog is ott magának egyet.* -Lüszi? *Próbálkozik még azért mielőtt felállna a helyéről. Az a baj, hogy ismeri a bátyját tiszta vele, hogyha odamegy, az csak rosszabb lesz. Mármint neki csak kicsit, Lüszinek nem, de mondjuk az anyjának meg az ottmaradó testvéreinek tuti. Ettől függetlenül - miután továbbra sem szól bele a lány a telefonba -, előszedi a térszelőt, hogy olyan koordinátát üssön be, amit már jópár éve nem tett… Odaérve a ház elé, újabbat kell sóhajtania, miközben automatikusan méri fel, hányan vannak bent, és merrefelé. Csenget amúgy, csak hogy jelezze, valaki érkezett - hátha megzavar bármit is -, utána viszont egyszerűen nyit be, és ereszti be magát.*

Aktuális	Lovász Lüszi, Színésznő	#8382 / 2024.12.26. 22:29:29
	[Szeghalom - 12+] *A telefonba behallatszódik a kintről beszűrődő zsibogás, abból van bőséggel. Vesz néhány levegőt, mielőtt megint bele tud kezdeni egy mondatba.* - Tthon… I… tthon *nyel egy nagyobbat. Kicsit közelebb jön a zsibogás egy része. Egészen közel, egy ajtót be is húznak, és egyetlen, erősen ittasnak imponáló hang szűrődik át.* - Hallom, hogy itt vagy dzukli! A padlót is kifizeted, te ingyenélő, te! A rák egye ki a szíved! *Nagyon rég megfogadta, hogy nem fogja védtelennek érezni magát soha, és most még is így van. A feje szédeleg, egyetlen dolog tartja vissza a hányástól, hogy az hangos. Megzörren a szekrény ajtaja, ahogy kicsit hátrébb igyekszik húzódni benne.* - A házamban laksz, az ételemet eszed, mint ha csak az én kölköm lennél, te kurva! *A telefonban zörgés hallatszódik, mintha valaki egy szekrény ajtót cibálna, utána tompa kiabálás, dulakodás hangjai. Valaki öklendezik, reccsenés, mérges kiabálás, csattanás.*

Aktuális	Lovász Ramón, a Vármúzeum igazgatója	#8381 / 2024.12.26. 22:07:04
	*Ő türelmesen vár addig, amíg nem veszi fel a lány a telefont - nem gondol sokat mögé, olyasmi fordul meg a fejében, hogy lehet valami buli túl jól sikerült, vagy csak dramatikus… ami nem állna messze a lánytól.* -Lüszi? *Szól bele azért a nagy hallgatásba, hogy aztán visszatérjen a homlokráncolása is.* -Mi a baj? Hol vagy? *Azt sem ártana mondjuk tudni.*

Aktuális	Lovász Lüszi, Színésznő	#8380 / 2024.12.26. 21:48:09
	[Szeghalom] *A telefon hangosan szólal meg, nem volt lehalkítva. Fel is megy a pulzusa, sajnos a gyorsan lenyomni és felvenni nem fog menni. Háromszor próbálja meg felvenni, átkozott okostelefon! Mennyivel egyszerűbb lenne lenyomni egy gombot. Valahogy sikerül a képernyőn jobbra húzni, csak hogy utána lélegezzen a telefonba kicsit, mielőtt nagyon maszatosan képes beleszólni lassan:* - Segjes…

Aktuális	Lovász Ramón, a Vármúzeum igazgatója	#8379 / 2024.12.26. 21:13:52
	[Otthon] *Kicsit átalakította a tornácot így télire - mint minden évben -, hogy be lehessen fűteni, és tudjon ott szivarozni. Mormog kicsit, amikor megrezzen a telefon a zsebében, mert hát ki üzenget ilyenkor? Azért csak előveszi, hogy rápillantson, ráncolja is a homlokát. Elkezd lassan visszapötyögni, amikor eljut a ‘mi a’-ig, sóhajt inkább, és hívást kezdeményez.*

Aktuális	Lovász Lüszi, Színésznő	#8378 / 2024.12.26. 20:54:04
	[Szeghalom] *Nem büszke magára, sőt. A mai este közel sem úgy alakult, ahogy elképzelte. Úgy tűnik, a pofátlanságának még is csak van határa, végzést követően nyilvánvaló volt, hogy nem lesz képes fizetni egy albérletet Budapesten, ezért hazaköltözött, amíg gyűjt némi pénzt, hogy fent tudjon lakni. Addig marad a távoljárás és ez. Nyilván az öregedéssel az is jár, hogy a testvéreid is megnőnek. Egyesekből cingár lesz, másokból széles kétajtós szekrény, a családban erre meg arra is lett példa. Az ő jelenléte amúgy is általában nagy port kavar, de néhány pálinka után üvöltözésig is fajul a dolog. Sőt, időről időre tettlegességbe is. Persze terroként van némi előnye a többiekkel szemben, ugyanakkor az évekkel tudás is érkezik, hogy lehet kiegyenlíteni a térfelek erőszintjét. Egy szekrénybe zárkózva igyekszik nem feltűnőnek lenni, mert tudja, ha előkerül, nem lesz jó vége. A szeme alatt monokli, a feje jobb oldalán nagy, kékes-lilás folt. Az orrából még mindig szivárog a vér, a karja furcsa szögben lóg mellette. Ez mind a kisebb problémája, a fejét alig tudja fenntartani, annyira homályos. Büszkesége is van a világon, de mostanra elszivárgott belőle már ez is. A mentál túl nehéz volna, sms-t küld az egyetlen embernek, akiről úgy gondolja, hogy teljesíteni tudja a kérést. Ennyi áll benne: Segíts.*

Aktuális	Fésüs Alíz, Gemmáriusi szóvivő	#8377 / 2024.12.01. 22:49:57
	- Így, így, elégünk a Pokolban, nem kell velünk égned. *Szélesedik a mosolya.* - Igen. Ricci a beceneve, azt az olaszok is ki tudják ejteni. De mindenképp. *Kikíséri a nővérét, és talán egy leheletnyivel könnyebb szívvel búcsúzik ma tőle, mint az elmúlt tíz évben bármikor.*

Aktuális	Fésüs Margit, Gemmárius, GyROsz tag	#8376 / 2024.12.01. 21:47:13
	-Majd válogatok. *Mosolyog, aztán fel is nevet röviden.* -Nem akarok láb alatt lenni, ha ír a nőd. *Meg nyilván valóban menne már, ennyi érzelem elég volt a mai napon számára, ideje visszabújni kicsit a nihilbe. Majd néz valami darabolós horrort otthon. Feltolja magát amúgy lassan, meg is indul az ajtó felé.* -Jól van, mindenképpen. Meg akkor találkozhatunk… Csengével? Is. *Hirtelen nem teljesen biztos a névben, de ez rémlik.*

Aktuális	Fésüs Alíz, Gemmáriusi szóvivő	#8375 / 2024.12.01. 21:08:10
	- Egy biztos *ért egyet. Katáról nem tud nyilatkozni, de ő szeretne jelen lenni/maradni Margó életében.* - Csak kontrolláltan *mosolyog. Ő már kiitta a sajátját.* - Eleresztelek, menekülhetsz *teszi még hozzá a kiürült bögrét nézve.* - Ha találunk helyet, megmutatom.

Aktuális	Fésüs Margit, Gemmárius, GyROsz tag	#8374 / 2024.12.01. 20:24:51
	-El… hacsak nem változott meg fullosan az elmúlt… időben. *Nem tudná megmondani, mikor látta utoljára Katát. Ami szomorú, viszont ez teljesen kétoldalú dolog, ellenben Alízzal. Sóhajt is egyet, legyintgetve mellé a lány szavaira.* -Jó-jó tudom. Már hogy egy biztos. *Kihörpinti amúgy a bögréből az immár hideg forraltbor maradékát.* -Hjajj… égetnem kell, nincs mese! *Nevet is fel röviden.*

Aktuális	Fésüs Alíz, Gemmáriusi szóvivő	#8373 / 2024.12.01. 18:53:25
	- Fú, na azt ne, úgy se tenné meg.Most képzeld el az arcát… *mosolyogja meg a dolgot.* - De csak halkan elárulom, hogy maradt két testvéred. Nem vagyok Gergő, de… foglalkoztatsz. Érdekel, hogy vagy-e a világban. Még a végén pakolhatom ki a lakásod is, ott meg ki tudja, mit találok *teszi hozzá ugratósabb felhanggal.*

Aktuális	Fésüs Margit, Gemmárius, GyROsz tag	#8372 / 2024.12.01. 18:25:11
	-Hja. *Ezzel nem tud vitatkozni, bár megerősíteni sem, mert kétszer volt életében olaszban, ezek közül az egyik munka volt, szóval nagyon nem ismerte meg a kultúrát. Horkanósan felnevet aztán.* -Jól van, majd kikötöm a végrendeletemben, hogy ez Kata feladata legyen, az úgysem csinálná meg. *Vonja meg a vállait. Ha a hamvait kéne szétszórni, neki már úgyis mindegy lenne. Mondjuk most is az neki.*

következő 20 hozzászólás

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!