Otthon Magyarországon

Leírás Regisztráció Bejelentkezés Játékostárs-kereső (0) Könyvjelzők Régi üzenetek (0) Események (0)

7926 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás

Aktuális	Péterfy Gréta, Csontváry hallgató, Színművészet	#7926 / 2023.01.30. 09:52:00
	[április] Gyanús, hogy nagyon sokáig el tudnám tölteni az időm ki se mozdulva a lakásból és még csak úgy sem érezném magam, mint akit bezártak. *A sok-sok tennivaló nem jelenti azt, hogy nem szeret lustálkodni. Dehogynem! De csak akkor lehet értékelni a tétlenséget, ha előtte megtette a maga munkáját. Abból pedig szedett magára bőven.* Ez már annyi pirospont, hogy be se férne egy ellenőrzőbe. *Jókedvűen szűkíti össze a szemeit egy macskás mosollyal Lucára. Nem biztos benne, hogy a monologizálása jó helyre ment, de úgy tűnik a csoki kezdi helyre rázni a dolgokat. Egy kis boldogsághormon és máris elviselhetőbb a világ!* Jaaa, a Lonás dolog... *Bólogat kicsit és ebből ki is derül a számára, hogy Lona nem beszélt Lucának a köztük feszülő ellentétről sem. Amit bár elmagyarázni nem tudna, de ott van. És most sem bánja, hogy nincs itt a lány a lakásban. Beköltözik legjobb barátnőjéhez, a faszijával is puszi pajtik lesznek és még a másik legjobb barátnője csávóját is kartávolságba húzza. Mindezt néhány hét leforgása alatt. Mi lehet ez a hatalmas karizma és ezt csak Gréti nem látja, vagy neki soha nem is járt?* Pofátlanul olcsó az a szoba. *Sóhajtja ő is, bár úgy érzi megfeneklett a Donát témában és Dórinak sem tudott mostanra már mit nyilatkozni. A fiúnak egy rossz lépése sincs, de a múltját emiatt el lehetne engedni? Tényleg? És ha nem, hol az aranyközépút? Amiben az ember óvatos, de nem ítélkező? Hát erről fogalma sincs.* Hát, Domi talált magának lakótársat, szóval összességében talán mégis sikerült mindenkinek megtalálni a helyét. *Senki se lesz egyedül és ez tényleg a legfontosabb szerinte.* Gyere... találtam egy nagyon jó filmet, igazi trash csemege. Fészkeljünk be, tartsuk meg a beuty relaxot, aztán négy kérül pattanok a próbára. Mit szólsz? *Lucának jelenhelyzetben talán azt is mondhatná, hogy áldozzanak kecskéket az erkélyen, abba is belemenne. Ez pont amennyire megijeszti, annyira meg is melengeti a szívét: hogy a lánynak tényleg pont annyi elég, hogy itt van neki és a teljes figyelmét neki szenteli.*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#7925 / 2023.01.27. 21:45:48
	[április] Örülök, hogy itt vagy. *Szeretné elmondani a lánynak, hogy mennyire hiányzik neki mostanában, de nem szeretné ha számonkérésnek érezné. Ez egy kicsit nehéz. Próbálja tiszteletben tartani, hogy a barátainak meg van a saját élete és nem érnek rá arra, hogy nap mint nap meglátogassák őt itt a toronyban. Őszintén elmosolyodik, amikor Gréti biztosítja a majdani szülői kvalitásairól. Koránt sem biztos benne, hogy valaha találkozik olyan férfival, akinek gyereket mer majd szülni. Ez valahogy annyira távoli és idegen még, hogy akkor sem gondolkodott el rajta amikor a barátnője révén aktuális lehetett volna a téma. Most pedig minden képlékenynek érződik. Még nem biztos, hogy képes lesz folytatni az életét úgy, hogy a gyereknevelés valaha valós lehetőség legyen. Átnyújt Grétinek egy sor csokit és beljebb fúrja magát a szürke párnák közé.* Viszont az új lakás hihetetlenül világos az előzőhöz képest. Nem kell kimenned az utcára, hogy csinálj egy szép képet. *Szerette a lány régi lakását mert az övéhez képest is otthonos és vidám volt. Hiányzott belőle a budai luxus attitűd, látszott, hogy nem egy lakberendező tervezte meg a berendezést hanem Gréti szedett-vedett bútorai és díszei keveredtek azokkal, amik már alapból a lakás részét képezték. Jó volt belépni, belélegezni a lány házi tisztítószereinek illatát és nem izgulni azon ha csak az ablakot nyitották ki cigizés mellé, mert a kutya sem szólt érte. De nem szeretné elvenni a lány kedvét azzal, hogy ő is a régi albérletet és ezzel Gréti önállóságát siratná.* Újra használhatsz fürdőbombát. És az erkély is tök tágas. *Újabb sor csoki roppan a foga alatt és igazság szerint, amennyire nem kívánta az édességet, most olyan jól esik. Némi boldogsághormon már egyébként is ráfért. Megvonja a vállát a kérdésre.* Nem tudom. Kiírtam a facebookra, de azért nem töröm magam, hogy beköltöztessek valakit. Jó lett volna ha Dóri idejön, de van ez a helyzet Lonával... azért fura, hogy Donátékhoz megy inkább. *Nehezen tudná letagadni, hogy ez egy kicsit rosszul esik neki.* A hirdetésre meg csak Domi jelentkezett, de azt nem szerettem volna. *A másik két lánytól már megkapta, hogy talán nem kellett volna ennyire elutasítónak lennie. Ezek szerint tényleg ő az egyetlen, akinek több időre van szüksége, hogy megeméssze a dolgokat és mindenki más gyorsan továbblépett.*

Aktuális	Péterfy Gréta, Csontváry hallgató, Színművészet	#7924 / 2023.01.27. 21:02:16
	[április] Bárcsak tudnék valamit tanácsolni. Se a szüleid, se semmi mást nem fogok tudni átvenni tőled. De az jó érzés, hogy megengeded, hogy itt legyek. *Egyikük sem mozdul a telefonért. Az előző sms áttekintésből úgy érzékeli, hogy Lucának ez az egyetlen, amin jó ideig nem kell aggodalmaskodni. Olcsó vigasznak tűnik a szétzilált gyerekkor, a bizonytalanságba futó felnőtt lét árnyékai között. Amikor Luca abbahagyta az első félév után az egyetemet, Gréti úgy nézett rá, mint egy istennőre, amiért ezt "megbeszélte a szüleivel" és azon is elámult, hogy nem érkezett ellenállás Rolandéktól. Most már biztos benne, hogy ez a beszélgetés is csak Luca jóindulata miatt született meg és inkább csak egy tájékoztató bejelentés volt részéről. Nehéz is lenne valaki döntéseit megvétózni, akihez a nevén kívül nem sok minden köti az embert.* Te viszont csodálatos leszel, ezt tudom előre. *Gondoskodó, türelmes. A befelé gyűrt stressz még okozhat majd kellemetlen perceket, de tökéletes szülőség amúgy sem létezik. Csak oda nem figyelni... ezt az egyet nem tudja Gréti megbocsájtani az emlékeiben is igencsak elhalványodott Király házaspárnak. Luca bontogatni kezd a csokit, és Gréti a konstans görcs halk háttérzümmögésétől felbátorodva nyújtja a tenyerét a barátnője felé.* Persze. *Annyira nem izgalmas az élete, mint amennyire elfoglalt. De szerencsére nem a munkára, vagy az iskolára kérdez a lány.* Egyre jobban. De fura ez a nagy luxus környezet. Olyan szép meg tágas az egész, és én azt hiszem szerettem a saját albérletemben, hogy... öreg volt, nagy belmagassággal és kuckós. El lehetett bújni benne. *A berendezett harmadik szobával talán majd alakul még a kapcsolata a lakással.* De az, hogy választhatok, hogy kádban ázok, vagy gyorsan lezuhanyzok, az prominens. *Gyakorlatilag egyébként nincs olyan szükséglete, ami csorbulna az újépítésű ingatlan használatával.* Mi lesz a harmadik szoba sorsa? *Alias: van már Kevin?*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#7923 / 2023.01.27. 14:03:30
	[április] Lehet. *Hagyja rá a dolgot, mert már csak a gondolatba belefárad, hogy visszapörgessen mindennek az elejére. Sok korai sérelme már súlytalannak érződik, mégis lerázhatatlan jelenlétként nyomasztja az elméjét. Legalább ezeket jó lenne kigyomlálni - ezt elfogadja. Aztán Gréti kiolvassa az üzeneteket és legalább ezen a ponton nem kell semmit elmagyaráznia, elvégre a szülei nemtörődömsége ott van: feketén-fehéren. Letagadni sem lehet. Visszaveszi a mobilt és megforgatja az ujjai között egyszer, majd amíg átgondolja a válaszának magyarázatát már előre, addig még egyszer.* Nem. Nem tudom mit mondanék. Megnyugtatni nem tudom őket a jólétemről mert nem is aggódtak érte. Vagy köszönjem meg a pénzt? Amit ezek után nagyjából költhetnék terápiára? *Szusszan egyet és kiejti a kezéből a készüléket, ami így a kanapén megpattan és végül a földre esik. Kicsusszan egy anyázás, de inkább csak reflexből mint valódi indulatból.* És így már nem akarom hallani a hangjukat. Amikor megjártam itthon a poklot is, ők valami fehér homokos tengerparton épp teknősöket simogattak. Hát ennyi. *Lona volt itt vele, amikor ráborult a történtek súlya és ő volt az, aki próbálta összekaparni. Sosem felejti ezt el neki. Gréti kérdésére szomorkásan elmosolyodik és megvonja a vállát.* Gondoltam rá, hogy felhívom és kiosztom őket. Szembesíteni őket azzal, hogy miket éltem át, amíg eszükbe sem jutottam, de igazából nem sokra mennék a bűntudatukkal. Talán hazajönnének és egy rövid ideig eljátszanánk, hogy érdekli őket mi van velem. Vagy utalnának még valamennyit, kárpótlásul, amiért megbuktak szülőként. Inkább próbálok ezen felülemelkedni, mert változni már úgysem fognak... csak már azt hittem egyszer, hogy túl vagyok ezen az egészen. És most kiderült, hogy lehet nincs is ilyen opció, hogy elfogadom, hogy szar szüleim vannak. Ez újra meg újra tud fájni. *Ezt látja Lonán is. Talán épp ugyanezt éli meg Viktor is. Nincs valódi beletörődés. Kibontja a csokit, amit Gréti hozott és letör belőle egy kockát. Nem igazán kívánja, de talán egy kis édes majd segít.* Beszélhetünk egy kicsit rólad is? *Figyeli a lányt, aki pedig őt nézi. Reméli nem tesznek úgy, mintha csak neki lehetnének ma kibeszélendő problémái.* Hogy érzed magad az új lakásban? Megszoktad már? *Próbál nem a légies "hogy vagy?" kérdéssel nyitni. Azt mindig nehéz megfogalmazni.*

Aktuális	Péterfy Gréta, Csontváry hallgató, Színművészet	#7922 / 2023.01.27. 10:39:18
	[április] *Felhúzza a lábát a kanapéra, állát a térdére támasztja átalakítva magát egy kompakt kuckózás kényelméhez. Lábfejét azért az egyik dísztakaró alá fúrja, nem mintha hűvös lenne a lakásban.* Lehet az is segítene. Ha lassan, lépésenként átvennéd magadban, hogy mik történtek. Az elejétől. *Kicsit fél ilyen tanácsot adni, mert kívülről így is azaz impressziója, hogy Luca valamiféle gondolat-túlpörgetéssel ostromolja magát. Közben mégis érkezik némi káosz energia, amit talán jó lenne megregulázni. Megrázza a fejét a szülő témára. Oh jaj... fogadni mert volna, hogy ez fel fog jönni. Nem volt itt, amikor Luca hazaért, de magától is azt sejtette, hogy tobzódtak itthon a szülők. Pedig ilyenkor van a legnagyobb szükség a védőhálóra, nemigaz? Átveszi a telefont, kienged kicsit testtartása a kanapéba gömbölyödésből és megfejthetetlen arckifejezéssel, akkurátusan megolvassa, amit rábíz a lány. Március 10. Azóta nincs új üzenet. Elszorul egy pillanatra a torka, úgyhogy meg kell köszörülnie, mielőtt visszaadná a készüléket.* Azóta te hívtad őket? *Az sajnos egyértelmű, hogy ők nem keresték, annak ellenére, hogy Blanka üzenete alá sose érkezett egy kis kék szövegbuborék Luca válaszával. Hogyan lehet ilyesmit elfelejteni? Ha hajlandó elképzelni, hogy Roland és Blanka a legjóindulatúbb idióták a Föld kerekén, akik nem teszik meg azt a felfedezést, hogy talán bajban is lehet a lányuk... az sem jut ugyan eszükbe, hogy a több mint egy hónapos hallgatás mondjuk azt jelenti, hogy haragszik rájuk Luca? Milyen álomvilág lehet ez? Gyakorolt alkoholisták is nehezen húznak fel ekkora delíriumot, nem?* Nem értem. *Vallja be egy sóhajjal könnyítve vádló gondolatain.* Nem fér a fejembe, hogyan képesek hetekre, hónapokra elfelejteni. Nem... nem akarsz beszélni velük? Mármint elmondani, hogy ebből elég így? *Arról, hogy nem egy páfrány, amit a sarokban lehet felejteni. Bár fogalma sincs Grétinek, hogy mennyire szeretné tényleg Luca, ha az anyjáék ennyi év után felvennék a tényleges szülői szerepeket. Lehet már fojtogatónak érezné. Lehet, hogy a most nem túl magasra értékelt szabadság lekorlátozása súlyos bűncselekmény érzetét hozná.*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#7921 / 2023.01.27. 09:29:29
	[április] Nem igazán. *Nehéz beismerni, de mióta belekeveredett a "mentsük meg Grétit és Viktort, akik nem kérték, hogy mentsük meg őket" műveletbe, egy nagy önsajnáló masszaként olvad rá minden sérelme. Az, hogy elveszítette Kevint, a karriert, ami karnyújtásnyira volt (aztán ki tudja?), a békét, amit kiharcolt magának a történtek ellenére, majd végül az ártatlanságát. Az is lehet, hogy most már megszokásból is cipeli magával a problémáit, amiket inkább csak ott kellene hagyni egy távoli fűcsomó mellett. Gréti kérdésén elgondolkodik, majd biccent. Próbál őszinte lenni és elfogadni a lány törődését ahelyett, hogy magába fojtsa az összes fájdalmat. Nincs is már bent annyi hely...* Tudod mi várt anyuéktól? *Eltelt pár nap a hazaérést követően, mire a mobiljához nyúlt. Nem is jutott eszébe a pin kód, korábban talán csak akkor egyszer írta be, amikor először bekapcsolta a mobilt. Most, a csutkára lemerült készülék, miután magához tért három új üzenetet jelzett. Előkotorja a mobilt a taknyos zsepikkel kitömött zsebéből és megnyitja az üzenetlistát, hogy átadhassa a lánynak. Kronológiai sorrendben, lentről fölfelé: értesítés egy, azaz egy darab nem fogadott hívásról: Anya. Felette rögtön egy banki értesítés egy tetemes összeg beérkezéséről a számlájára. És végül egy üzenet: "Szia kincsem, nem tudtalak elérni, gondolom el vagy foglalva. Küldtünk apáddal egy kis pénzt, érezd belőle jól magad! Mi épp nyaralni vagyunk apád kollégáival, küldök pár képet, hogy lásd te is milyen csodálatos helyeken járunk. Puszilunk, anyu és apu!" Lehajtja a bor maradékát, amíg Gréti az üzenetek végére ér.* Én meg valamiért azt gondoltam itthon várnak majd. *Azóta lecseréltette a zárakat.*

Aktuális	Péterfy Gréta, Csontváry hallgató, Színművészet	#7920 / 2023.01.26. 18:50:49
	[április] *Luca még akkor sem veszi le róla a szemét, amikor a borba kortyol. Nem tudja, hogy ez bizalmi dolog, vagy keresi rajta azt a részt, amikor elbizonytalanodik. Ám nem kapja el a saját tekintetét, mert attól úgy nézne ki, mintha bűntudata lenne. Már pedig Luca ködös fogalmazásában nem szeretné saját magára forgatni ezeket a szorongató mondatokat. Egyszerűen csak örül, hogy legalább magáról a folyamatról szakadozik fel egy kevés.* Egyáltalán listapontokba tudod szedni, hogy mik bántanak? *Teszi fel végül, mielőtt ledobná magát a kanapéra. Nem mondaná meg, hogy Luca remete életet él (ha nem sejtené egyébként abból, hogy a közös programokon nem vett mostanság részt), ami vagy azt jelenti, hogy valaki a széthullásban is képes legalább az alapokat megtartani, vagy Lona remek lakótárs, aki gyakran szellőztet és porszívózik.* És van... amiről tudsz beszélni? *A jéghegycsúcsán kívül? Bár azt meg lehet megközelíteni nehéz, ki tudja.*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#7919 / 2023.01.25. 12:07:40
	[április] *Luca még letagadni sem tudná ha Gréti szemtől-szemben kimondaná azt, hogy a hozzáállása önbántalmazó. Tisztában van vele, bár próbál erre nem ennyire nyers formában tekinteni. A hasonló kaliberű bűnökért büntetés jár, ő viszont elsumákolhatná. Ha pedig senki sem tud róla, akkor senki sem fog rá büntetést kiszabni, pedig talán enyhülne a lelkiismeretének feszítése. Ahhoz viszont, hogy vallomást tegyen, úgy fest túlságosan gyáva. Így marad az, hogy saját magát bünteti csak azért, hogy legyen valami következmény. Ez viszont egy körforgó folyamatnak érződik, aminek nem tudja, hogy mikor lesz vége vagy egyáltalán vége lesz-e valaha? Vannak kérdések, amikre nincs válasza. De bízik benne, hogy ez is olyasmi mint Gréti helyzete a borral: amíg képes róla tisztán gondolkodni, addig van kiút is. Csak érte kell nyúlnia. Ő például nem aggódik azon, hogy mennyit iszik. Gréti végül új kérdést fogalmaz meg számára, amin rágódhat. Bár nincs min, elvégre elég biztos a válaszban és sejti, hogy éppen erre akar rávilágítani a lány.* Nem tudnátok olyat mondani. *Belekortyol a borba és nem veszi le a szemeit a lányról.* Még nem tudom kimondani, Gréti. De sokat gondolkodok ezen. Állandóan... *Persze azzal, hogy rosszullétig kínozza magát az emlékekkel sajnos csak azt éri el, hogy egy helyben toporog.* Pedig ez csak a jéghegy csúcsa, mert még az időugrást sem tudtam igazán feldolgozni. *Végül áttereli magukat a kanapéra, egy olyan emlék helyszínére, amire a másik nem is emlékszik. Talán egyszer nem lesz már olyan feszítő. Majd ha ebben az idősíkban is megtalálja a helyét. Talán.*

Aktuális	Péterfy Gréta, Csontváry hallgató, Színművészet	#7918 / 2023.01.25. 11:29:57
	[április] *Poharakat készít elő és elfogad egy pohár bort ő is. Már megint az jut eszébe, hogy gyanúsan sok bort iszik manapság... de igyekszik megnyugtatni magát, hogy amíg ez egyáltalán eszébe jut, nagy baj nem lehet. Ezt csinálja mindenki körülötte. Viktor rendszeresen bont valamit, az instantban eddig a pult mögött söröztek, Luca is úgy néz ki, mint aki ennek örül a legjobban abból a néhány dologból, amit hozott.* Ez kicsit úgy hangzik, mintha nem lenne jó válasz erre. *Most kicsit összezavarodik, hogy akkor mi a pontos elvárás feléjük. Azon kívül persze, hogy itt van, és figyel most is, ahogy a jövőben is bármikor. Kissé önbántalmazónak hangzik ez most kívülről, de visszafogja magát, nem akarja túlságosan elkapatni a fantáziáját. Belekortyol a borba, mielőtt tovább gondolkodna valami megnyugtatón.* Jól gondolod, hogy nem tudnál olyat mondani, ami miatt ne lennénk megértőek. Szeretünk és ez azzal jár, hogy előbb-utóbb mindent megbeszélünk, megbocsátunk, kidolgozunk. *Fura a gondolat, hogy ez esetleg feszítő lehet Lucának. Őt megnyugtató - de ugye nincs a lány helyében. És így aztán nem tesz meggondolatlan kijelentéseket, csak olyat, ami mögé be is tud állni.* Azt kérdezd meg magadtól Luca, hogy legyen ez... bármi is, ami bánt. Ha Dóri, vagy én lennénk a helyedben, eltávolodnál bármelyikünktől? *Megfordítja kicsit a szituációt, hátha rávilágít így a barátnőjénél, hogy ugyanazt az elfogadást és szeretet érzik mind. És ha a barátnőinek megbocsátana valamit, akkor saját magának miért nem?*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#7917 / 2023.01.24. 18:59:08
	[április] *Úgy fest mindenki egyetért abban, hogy van idejük megküzdeni a történtekkel. Az emlékekkel. Szeretné elhinni, hogy tényleg így van bár ő csak napról-napra mélyebben érzi magát. Tudja, hogy szüksége lenne valamire, ami kizökkenti és azt is tudja, hogy az menekülés lenne. Ha áthelyezné a fókuszt és megpróbálna másra figyelni akkor csak megpróbálná eltussolni azt ami történt, vagy nem? Már attól szörnyen érzi magát ha eltelik félóra az életéből önostorozás nélkül, így egy kicsit nehéz.* Nem tudom. *Megszabadítja a bort a dugótól és magának biztosan, Grétinek pedig csak akkor tölt ha a lány kér. Alig várja, hogy leöblíthesse a visszafojtott sírás keserűségét a torkáról.* Félek, hogy eltávolodnátok tőlem. *Erősen ráharap az alsó ínyére, ahogy Gréti arcát figyeli. Már most is sokszor elérhetetlennek érzi a lányt.* De attól is, hogy megértőek lennétek. *Lassan már olyan apró körben járnak a téma körül, hogy akár el is mondhatná, de már csak a gondolattól, hogy ki kell mondania hangosan, görcsbe rándul a borral felöntött gyomra.*

Aktuális	Péterfy Gréta, Csontváry hallgató, Színművészet	#7916 / 2023.01.24. 17:29:38
	[április] *Abban egy percig sem kételkedik, hogy Luca jól átrágta már magát a témán legalább egymilliószor. Nem szokása félmunkát végezni, ha az önanalízisről van szó. Úgyhogy nem is azt várta az ajánlatától, hogy a homlokára csap a lány, inkább csak azt akarta éreztetni vele, hogy nincs "gyáva" választás. Semmi baj nem történik, ha kiderül, hogy valamivel nem fog tudni egymagában megküzdeni. És hogy ha kell, együtt keresnek segítséget, elkíséri, ott lesz neki, amikor csak kell. Az egyetlen hibája, hogy nem fog tudni folyamatosan monitorozni - ezt sajnos Dórinál is érzi. Régen könnyebb volt... Felmentek a toronyba, egymás mellé tolták Lucával az ágyukat és suttogva beszélgettek, amíg el nem aludtak.* Nem is kell most azonnal. *Megérti az aggodalmakat is. A mentáltisztítás legalább olyan bonyolult és összetett feladat, mint egy valódi műtét. Eltávolítani azt az emléket, ami fájdalmat okoz, kigyomlálni minden gondolatot, amit magával hozott a trauma - precíz, türelmes munka. De nem lehetetlen, legalábbis ha nem évek, évtizedek rakódnak rá.* Ha... úgy gondolod, hogy megtanulsz együtt élni vele, akkor egy nap elmondod majd? *Kérdezi végül, amíg háttal áll neki a lány és éppen a parafadugót próbálja kiimádkozni az üveg szájából.*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#7915 / 2023.01.24. 17:14:35
	[április] *Hazudna ha azt mondaná, hogy nem gondolt még a Gréti által felvázolt lehetőségre. Csak ott a neheze, hogy nem fordulhat hivatalos szakemberhez érthető okokból: esélyesen már a kijáratnál ott várnának rá a gemmáriusok. Bármelyik dimenzióban követte is el, a gyilkosság nem bocsánatos bűn és talán még a háború ténye sem ad felmentést alóla. Szerinte semmiképp. Ahhoz pedig nem elég bátor, hogy olyanra bízza a folyamatot, akinek nincs gyakorlata az ilyesmiben. Ha már a menekülés a cél akkor jó lenne ha a végén nem válna nyáladzó szerencsétlenné.* Én... még nem döntöttem el, hogy mit akarok. *Az, hogy Gréti a létező legtermészetesebben nyilatkozik erről az útról összeszorítja a gyomrát. Mert ilyen egyszerű lenne megszabadulni a terhektől? És talán tudja magát addig gyötörni, hogy tényleg megtegye? Elengedi a lányt és úgy határoz, hogy most már szeretné felbontani azt az üveg bort, amivel Gréti beállított.* Kicsit azért félek ettől, hogy valaki belepiszkáljon a fejembe. Pláne olyan, akinek nincs benne gyakorlata. *Legfőképpen attól fél, hogy az emlék már olyan szinten megfertőzte az elméjét, hogy talán ha megszabadítják tőle akkor végül minden összeomlik odabent.*

Aktuális	Péterfy Gréta, Csontváry hallgató, Színművészet	#7914 / 2023.01.24. 16:56:29
	[április] *Nem tudja, hogy mi az, ami körül ennyire lábujjhegyen sétálnak, de ha Luca rébuszokban vonatkozva tud csak beszélni róla, akkor úgy fognak. Örül, hogy valamit kimond a lány, még ha nem is állíthatná, hogy érti.* Van rá megoldás. *Nem akar úgy tenni, mintha bizonyos emlékek nélkül nem lenne könnyebb élni. Bár neki valamiféle természetes zárolás történt a gondolatai között, úgy sejti, nem véletlenül.* Nem nálam, sajnos. De kereshetünk egy mentálmágust. Valaki olyat, aki letisztítja ezt. Rengetegen dolgoznak magánúton. *Őszintén, talán Domi is meg tudná tenni. Viktor szerint nagyon erős mentálmágus a fiú. Rásimítja a tenyerét Luca arcára, aki ugyan nem sír, de forró az arca - vagy az ő keze túl hideg.* Tudod a fiúk is... Mármint Ádám meg Domi, ők is lehet, hogy tudnak segíteni. Nem kötelező semmit sem cipelned. *Úgy érzi, hogy nincsenek rossz válaszok. Nem szeretné, ha Luca valami olyan sötétségbe süllyedne, ahonnan kevés eséllyel térnek vissza az emberek. Már pedig a lemondás valami ilyesmit jelent, nem?*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#7913 / 2023.01.24. 16:35:46
	[április] *Próbál felengedni az ajándék ölelésben és azt képzelni, hogy Gréti megértésének nincsenek korlátai. Hogy akkor is elfogadná és szeretné őt ha megtudná, hogy mit tett. De azt mondják, hogy aki önmagát nem szereti, az másoktól sem várhatja el ezt - Luca pedig elfogadja, hogy ennek a klisének is megvan a maga valósága. Éppen ezt érzi. Eltávolodik annyira, hogy lássák egymás arcát és próbál hinni a lánynak, ahogy mindig.* Csak szeretném elfelejteni. *Suttog, nem mintha ez segítene. Már csak a gondolattól fellángol benne a bűntudat és hangosan kimondva szinte azt várja, hogy menten belecsap egy villám.*

Aktuális	Péterfy Gréta, Csontváry hallgató, Színművészet	#7912 / 2023.01.24. 15:05:49
	[április] *Luca arcán mikro-változások történnek csak és ezeket nem olvassa túl könnyen. És ugyan a türelmet is sokszor tanulnia kell, Lucáért a legmélyebb tartalékokat mozgósítja most meg. Ezzel az egy mondattal pedig egy kisgyerek képére zsugorodik előtte a lány. A lelkiszemei előtt szimultán folyik a jelenet, amiben az egyik lányos vendégeskedésnél az anyukája megkérdezte Lucát a reggelire terített asztalnál: és most hol vannak a szüleid Luca? Ártatlan kérdés volt. Az utazásokról volt szó és a barátnője elejtette, hogy most neki is házon kívül van a családja. De valahogy a kérdés rosszul csapódott le. Persze nem sírt a lány. De valamiféle keménység költözött a vonásai közé - olyasmi, amit egy tizenéves gyereknek nemigen kellene ismernie. És most, jó pár évvel később Gréti ugyanerre a kérdésre gondol, de már vádlóan, dühösen: hol vannak a szülei? A vállához húzódik végül Luca, és neki most azaz egy feladata van, hogy nyugtató hangon azt ismételje: nincsen semmi baj. Gondoskodóan rendezgeti a barna tincseket, az ölelés pedig addig tart, amíg a másiknak komfortos. Hiszen mind a kettejüket gyógyítja ez a fajta melegség.* Pedig nincs mitől félned. *Ebben teljesen biztos. Viszont abban kezdenek kétségei támadni, hogy valóban Luca szüleiről van szó most. Odaát történt valami? De mégis micsoda?*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#7911 / 2023.01.24. 13:37:38
	[április] Kérlek. *Hálásan elmosolyodik, amiért Gréti egyetlen gesztussal képes áthidalni a távolságot, amit az elméje kreált kettejük közé. Az, hogy esténként ugyanúgy küzdenek pár órányi békéért azt jelenti, hogy valami még mindig összeköti őket. Luca hajlamos volt az elmúlt időszakban mindent megkérdőjelezni, kezdve a saját szerepéről mások életében. Ezzel mindig is voltak gondjai. De az őszinteség mindig segít és az, hogy Gréti nyitottan áll a témához, az ő mellkasában is felszabadít valamit, akármilyen fájdalmas is azt hallani a másik szájából, amit már egyébként is megállapított: az odaát történteket soha nem fogja tudni lemosni magáról. Vesz egy nagy levegőt, aminek a vége kissé remegőssé válik, bár nem szeretne sírni. Gréti minden kiejtett szavát magára veszi, de valahogy súlytalanul lebegnek a gondolatait között. Talán éppen azt szeretné, hogy agyonnyomják a történtek. Hogy végre elmenjen az esze és ne legyen ennyire tudatában minden egyes lefojtott emléknek és érzésnek. Onnan talán már nem rántja vissza terápia vagy gyógyszer, ez a lehetőség pedig ijesztő nyugalmat áraszt. A legrosszabb, hogy tudja milyen elbaszott ebben reménykedni ahelyett, hogy ő is valami gyógyuláshoz próbálna elérni.* Mindig egyedül vagyok. *Lezuhan a szíve a talpáig. Annyiszor hallotta már ezt a mondatot élete során és végül, a legvégén mindig ott állt egymaga - így jelentését vesztette. Ugyanolyan gazdátlan most is mint mikor átértek a dimenziók közti kapun és nem várta senki a túloldalon. És talán Gréti vagy Dóri soha nem fogja ezt igazán érteni, amit nem vethet a szemükre. Ettől függetlenül nem zárkózik el a lány elől és nem is sértésnek szánta az előbbit. Közelebb lép és rákulcsolja az ujjait Gréti kinyújtott tenyerére. Egy pillanatra kitágulnak a szemei, talán az ijedtségtől, amiért Gréti felismer valamit abból, amit mindenki elől próbál elrejteni. Az ilyesmi eddig mindig jól ment, bár nem kellett igazán fajsúlyos érzelmeket eltemetnie.* Nem merek. *Gréti kicsit közelebb húzza, mire beletemeti az arcát a lány vállába és összeszorítja a szemeit.*

Aktuális	Péterfy Gréta, Csontváry hallgató, Színművészet	#7910 / 2023.01.24. 12:36:58
	[április] *Sokáig hallgat, pedig röviden nyilatkozik Luca. Talán emiatt érzi meg a súlyát a hiánynak, annak hogy szó nélkül szívódott fel a lakásavatóról. Még ha rosszul is esett neki, pontot rak a végére, mert nehezen ugyan, de felismeri, hogy ez nem róla szól.* Elküldjem, hogy nekem írtak fel? Ha jófej a házidokid, tuti segít. Nincs benne benzodiazepin. *Azaz nem okoz függőséget. Ez fontos kitétel volt. És bár mind a ketten tudják, hogy ez nem megoldás, de amíg keresi az ember a kiutat, nem baj, ha a tünetek mérséklődnek. Hogyan is lehetne mentálisan egyben tartani magukat, ha a Maslow-piramis legalját sem sikerül kipipálni?* Nem lépek tovább. Azt hiszem örökre itt maradnak azok a dolgok, amik odaát történtek. *Nagyon sok minden nyomasztja. És úgy érzi, amíg Piktorék ideát vannak, esélye sem lesz eltemetni olyasmit, amit talán... amit talán mégis érdemes lenne.* Nem válnak meg nem történté a dolgok, de nem is tudok egyszerre ilyen sok mindenre figyelni. *Eddig nem jött fel ez a beszélgetés senkivel sem. Ezért úgy dönt, hogy amennyire csak őszinte tud lenni, az lesz. Megérdemlik mind a ketten.* És nem tartom elképzelhetetlennek, hogy egy ponton szakemberre lesz szükségem. Mert egyszer csak rám nehezedik és nem látom, hogy hogyan tudnék magamon segíteni. De ez a feladata, hogy összenyomjon. Ha nem tenné, akkor valószínűleg pszichopata lennék. *Leteszi a kiürült bögréjét, de azt megállja, hogy kicsábítsa Lucát az erkélyre. Ez most nem az a beszélgetés, amibe belefér a budapesti sziréna és duda szimfónia.* Nem tudom mi az egészséges. Nézd meg a tesóm... Ő se jön ki a saját traumáiból. Ezt nem szeretném átélni. Égjen át, aminek át kell, de ha túl sok lesz, nem hagyom, hogy belefagyjak. Nem lehet, mert eltelhet így az egész élet is. *A rossz példát már látja. Ahogy a jót is, ami Nola bámulatos felépülése jelent a számára. Persze tudja, hogy nem az államilag kirendelt terapeuta oldotta fel két év rabságának minden poklát. Soproni volt az orvos, akihez végül került? Mindenesetre Domonkos valami olyasmit tudott nyújtani, amire sajnos szerinte egyikük sem képes most. Talán... Talán Lóri? Esetleg Dominik? Utóbbit végül kihúzza a rövidke listáról, mert a közösen átéltekből kötve hiszi, hogy ki tudna emelkedni a fiú és összeszedni a többieket.* Nincsen semmi baj, ha nem megy egyik napról a másikra. Most értünk még haza, ülepednek a dolgok. Velünk beszélhetsz róla, és ha nincs is egy csettintésre megoldás a zsebünkben, nem vagy egyedül. Soha nem is leszel már egyedül. *Ez természetesen csak addig igaz, amíg a lány nem választja a teljes elzárkózást. De Gréti szeretné azt gondolni, hogy még azelőtt járnak, hogy Luca ilyen mélységekig menetelne egy spirálban futó lépcső végtelenjén.* Gyere ide. *Kéri felszabadult kezeit a másik felé nyújtva. Igaza volt Lonának. Sokkal nagyobb lehet a baj, mint gondolták. Felelőtlenség volt azzal magyaráznia a lány fura viselkedését, hogy mindannyiuknak nehéz most. Jó helyre teszi végül a budai lány motivációit. Tényleg a jószándék vezérelte és ha más nem, abban egyetértenek, hogy szeretik ezt a lányt.* Tudsz róla beszélni? *Susogja, ha Luca elfogadja a biztonságot a karjai között.*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#7909 / 2023.01.24. 10:23:26
	[április] Biztosan meglesz. *Hogy ezt most valami elmentett optimizmus vagy a vak hit mondatja vele az jó kérdés. Ő egy soros facebook posztokat is képtelen mostanában befogadni, így nehéz elképzelnie, hogy egy komplett tananyagot magáévá tegyen.* Hogy lépsz tovább? A rosszakon? *Gréti előtt kár lenne letagadnia, hogy ő viszont megrekedt és nem is látja a váltást a közeljövőben. Érez némi neheztelést egész mélyen, ami csak még rosszabb embernek festi le a saját szemében. Hát, ez van. Nem próbál menekülni a lány figyelme elől, elkapja a pillantását és tartja is a szemkontaktust, ahogy Gréti érdeklődik.* Nem jól. *Összeszorítja a száját egy pillanatra, úgy ingatja a fejét a következő kérdésre.* Csak ha beveszek valamit. *Különböző dolgokkal kísérletezik, hátha megtalálja a tökéleteset, ami mély, álmoktól mentes éjszakához segíti. Mikor nem ébred verejtékben fürödve, emlékekből áthozott fény pettyekkel a szemei előtt és füstszaggal az orrában. Vajon mi a gyógyír a bűntudatra?* De nem akarom magamra erőltetni a tovább lépést. *Úgy érzi, hogy ez szépen hangzik, bár nem fedi le a valóságot. Nem tűnik helyesnek az, hogy elengedje a történteket. Mindaz, ami most történik vele? Talán már a büntetés azért, amit tett. Így pláne nem akar kibújni alóla.*

Aktuális	Péterfy Gréta, Csontváry hallgató, Színművészet	#7908 / 2023.01.23. 22:11:03
	[április, Bp., Lucánál] *Nem érzi ennyire gyászosnak a helyzetet. Mindannyian keresik az utat a régi életükbe, ami mellett valóban több volt az üzenetírás meg a megejtett telefon, mint a találkozás. Még így is megkapta, hogy mindenkivel elég időt tölt, csak azzal nem, akivel egy fedél alatt lakik. Brrr. Az ölelést természetesen addig tartja, amíg a lány kéri azt. Nem szervezett keresztprogramot, úgyhogy ideje éppen van. Kezébe kerül a bögre, afelől mosolyog a sikeres házasságkérésre. Ha faszi lenne, valóban nem mondana ilyet, mert megfigyelése alapján nem megy a mai fiúknak túl könnyen az elköteleződés. Az övét egy borzalmas szerződéssel sikerült sarokba szorítani. Megint csak brrr. Lehet túlságosan magas piedesztálon ülnek a nagy tesók, de számára úgy tűnt, hogy Dani és Balázs is a kamaszéveikben hagyták a szoknyapecérkedést. Bár lehet téved, nyilvánvalóan nem volt túl közel egyik fiú randi-életéhez sem. Inkább csak az elmondásból gondolja ezt.* Jól ment, szerintem négyessel meglesz. Aztán meglátjuk. *Belekortyol a kávéba, ami pont ihatóra hűlt. Bár válaszol, aközben is türelmes figyelemmel követi Luca mozdulatait. Mintha megremegne a lány ajka, mielőtt a zománcozott bögre széléhez szorítja.* Vannak jó etapok, meg rosszak. *Engedi, hogy a hétköznapi élet gondjai foglalják le. Bízik benne, hogy a történteket nem eltemetni készül, hanem készíti magát arra, amikor egyszer számszerűsítve átgondolja ezeket. Ha elhiszi, hogy van holnap, holnapi problémákkal, akkor lehet, hogy a tegnap félelmei is azok lesznek, amik: egyszerű félelmek. Talán nem vérzik át az életét, ha a mostban mindig csak annyival küzd, amennyivel el is bír. Vagy csak profi módon áltatja önmagát, who knows.* És te hogy vagy? *Nem sorolja fel, hogy hány helyre nem jött se Luca, se Dóri. Mind a két lány be van fordulva és egyikük sem túl beszédes a témában.* Alszol rendesen? *Nincs smink a lányon, és a szemei alatti karikák aggódásra adnak okot. Erre talán nem a kávé a legjobb megoldás.*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#7907 / 2023.01.23. 14:19:01
	[április] *Őszintén meglepte az, hogy Gréti bejelentkezett látogatóba, ez pedig mélységesen lehangolta. Hát itt tartanak? Annak meg már idejét sem tudja, hogy Dóri mikor látogatta meg. Persze ő sem sietett egyik lányhoz sem, de mentségére legyen mondva, hogy manapság ki sem teszi a lábát a lakásból. Ezt a kanapén tornyosuló ágyneműk tökéletesen alá is támasztják. Annyit azért megtesz, hogy szépen összehajtja a paplant és arrébb pakolja, hogy letudjanak majd ülni. Meg is fésülködik, fogat most - mintha az elnököt várná vendégségbe. Olyan automatikusan készíti elő a bögréket, hogy gyakorlatilag ki is esik a folyamat a rövidtávú emlékei közül, csak arra eszmél, hogy mire a lány mosolygósan belép, addigra már gőzölögve várja a friss kávé.* Szia. *Jól esik neki Gréti ölelése, bele is kapaszkodik kissé, ahogy a lány már hátrálna. Nem vetik végül a szemére.* Áh, nincs okom panaszra. *Nem kifejezetten vágyik most arcmaszkra és csokira de a bor az mindig jó deal. Felhúzza kissé a vállait Gréti könnyedségén és kissé rozsdásan mosolyog.* Ha faszi lennél nem mondanál ilyet. *Nem mintha olyan sokat tudna nyújtani a megszokott kávén és a jelenlétén kívül. Kipakolászik Gréti szatyrából és megnézi, hogy miféle itallal érkezett a lány.* De nyilván hozzád mennék. *Már csak azért is, mert nem felejtette el a másik, hogy melyik a kedvenc roséja a sarki dohányboltból. Tessék-lássék azért az arcmaszkot is megforgatja de az nem különösebben köti le a figyelmét.* Hogy vagy? Hogy ment a vizsga? *Próbál figyelni az információkra, amiket kap. Na, nem mindre, de azért igyekszik követni, hogy kivel mi történik. Így is biztosra veszi, hogy nagyon sok minden van, amibe nincs beavatva, de most valahogy nem zavarja.*

következő 20 hozzászólás

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!