Leírás Regisztráció
Bejelentkezés
Játékostárs-kereső (0)
Könyvjelzők
Régi üzenetek (0)
Események (0)
105 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).
![]() |
Stelczer Domonkos, Mérnök | #105 / 2021.12.09. 00:00:07 | |
Nem... tenne ilyet. Segítene ő is. *A maga módján. Nem tudja elképzelni, hogy leteremtené Nolát. Vagy csak véges a fantáziája? Nem akarja felülírni, amit Nola él át, úgyhogy nem megy bele mélyebben, hogy az exférje mire-hogyan reagálna. Mindenesetre van egy pár életmágus a világban, akik akár véletlenül is ráérezhetnek a növekvő életre. Valaki csak gratulált volna azóta - bár ki tudja milyen intervallumról van szó. Két hét? Három?* Ez egy tervnek hangzik. És addig is, ugorjuk meg ezt, majd utána meglátjuk, hogy van-e még teendő. *A legnyugodtabb és barátságosabb hangszínt igyekszik megütni. Ugyanis, nincs világ vége. Vagy csak túl erős a pozitív hullám, ami most átcsap rajta. Konkrétan örül, hogy ebbe egyáltalán bevonta Nola. Hajlamos egyedül neki gyürkőzni ezeknek a dolgoknak, amíg teljesen el nem temeti már.* Jaj, Nola... *Csitítóan húzza biztonságos ölelésbe a lányt, és nem titkon legalább annyira jól esik neki a közelség, amennyire valószínűleg a másiknak is.* Itt voltam... és vagyok is. Mindig... így van ez. *Megsimogatja a másik fejbúbját, a hosszú szőke tincseket, hagyja hogy a felgyűlt orkán kiutat találjon a nőből. Fél kézzel zsebkendőt keres a zsebeiben.* Tess...hopp, ez műsoros. Van másik, biztosan. *Pár másodperc kutakodás után elő is kerül egy tiszta adag, mindet a másiknak adná, bár nem egy Niagara szakadt most ki a nőből.* Semmi baj, oké? Nagy levegő... A sarkon van egy drogéria, vagy kicsit fentebb még patika. Nem tudom van-e különbség a... választékban? Mindegy. Amelyiket szeretnéd. *Aztán majd biztonságosan eltávoljárnak hozzá. Semmi baja Nola lakásával, de még a vak is látná, hogy nála azért kényelmesebben elvonulhatnának. Vagy mennie kell Zsófiért? Na ezt még kitalálja majd Nola, ha kicsit megnyugszik.* |
![]() |
Lázár Nola, Jósnő | #104 / 2021.12.08. 23:44:35 | |
*Mintha az előbb nem üvöltözött volna, úgy hagyja, hogy Domi visszatámogassa a padra és közben kellőképp kétségbeesett arcot vág. Doki? Jaj ne, azt a megaláztatást inkább ne.* Ha már itt járunk Danit is kerülöm. Elsüllyednék a szégyenteljes deja vu-ben, ha egyszer csak odaszólna, hogy: "Hé, hárman vagyunk a szobában!" *Tralalala, ezt mintha már hallotta volna valahol. Gyorsabb volna kideríteni, bár Zsófival már igencsak előrehaladott volt az állapota, úgy könnyű dolga volt az exférjének.* Csak vegyünk egy tesztet, rápisilek azt jóvan... aztán soha többé nem csinálok ilyen marhaságot. *Nem volt színjózan az este bizonyos pontjaira nem is emlékszik. Pedig nem akar visszacsúszni a felelőtlenségbe, de ez ma már annyiszor elhangzott, hogy a rossz értelemben rázza tőle a hideg. Rászorít Domonkos kezére, önkéntelenül. Most már nem akarja elengedni, mert kiderült, nem kihasználják. Lehet ennek hinni? Nőből van, nem okoz problémát egyszerre öt dolgot érezni. Aggódni Zsófi miatt, hogy mi van ha egy idióta félkamaszlelkű vérfarkastól szül mellé egy kistesót. Aggódni Domi miatt, aki most mintha szeretne zöld utat adni Nola rég elnyomott vágyainak. És persze Dani miatt, aki mostanában abszolút nem kerüli a konfliktust, hiszen mindig is remekül ráérzett ha Nola alól kicsúszni látszott a talaj. Az álmáról, amiért a boltban jártak, már nem is érdemes szót ejteni. Legalábbis most még. Amikor ez az összes, mind összecsap a lelkében egy kis bűntudattal fűszerezve, hogy igen...ott kellett volna lennie Domi mellett a szakításban és rohadtul nem egyedül hagyni...na akkor kissé megtörve már de a férfi nyakába borul és elpityeredik.* Annyira hiányoztál...minden nap hiányoztál. *Nem úgy érti, hogy a beszélgetés, csak a lénye, amit elzárt egy szelencébe és bedobta a Dunába jó messzire.* |
![]() |
Stelczer Domonkos, Mérnök | #103 / 2021.12.08. 23:35:37 | |
*Abszolút nem tud az előző veszekedésre koncentrálni, annak konklúziójára pedig még inkább nem, mert máris új megoldandó feladat gurul eléjük. Kiköhög némi infót Nola, de nem tűnik túl összeszedettnek. Rá fog a nő kezére és visszahúzza magával a padra. Nem is engedi el, hátha most nyugtatólag, ha ő összeszedett és ésszerű marad.* Emlékszem a srácra. Illetve a szagára. *Pontosít, de már megbánja, mert a szagnak van egy pejoratív íze, már pedig nem erre gondolt... csak nem jut eszébe más szó hirtelen. Megrázza magát, most nem ez a lényeg.* Jó, rendben. Nincsen semmi baj. Amennyire én tudom, nem tesz jót a stressz és ez ilyen... öngerjesztő, amikor nem jön meg. Öhm... Nem akarod teszteltetni? Vagy orvos? Jobb, mint a bizonytalanság. *Attól nem szívódott még fel egy baba, hogy az ember várt.* Tudok segíteni? ~Azon kívül, hogy megkérsz, hogy boxoljak bele a hasadba.~ *Nem meri hangosan kimondani a viccet, túl ízléstelen lenne.* Vagy... Inkább az a baj, hogy megbántott Dani? *Az elmesélés alapján nehéz eldönteni, hogy mi a nagyobb sokk.* |
![]() |
Lázár Nola, Jósnő | #102 / 2021.12.08. 23:17:32 | |
Neehem...nem ezt. *Megrázza a fejét, a szőke tincsek az arcába hullanak, zaklatottan kifésüli az ujjaival. De basszus bár EZT látta volna, ami éppen most elevenedett meg a valóságban. Nem egészen így képzelte ábrándjaiban. Most kiszáll a vér a testéből és csak arra tud gondolni, hogy baromi rossz időzítéssel érkezik minden az életében. És általában úgy, mint amikor lakásátadási szerződést tolnak az orra alá. Nem tud Domi nyakába ugrani, hogy tééényleg bébi? Hát ilyen kis nyúlbéla vagyok, hogy nem vettem észre? Hihihaha! Akkor mostantól legyünk egy pár! Na persze. De valahol katlanmélységben megzizzen benne valami. A zavarodottság, a kifejezhetetlenség és a hitetlenkedés alatt ott lapul az az aprócska gyermeki öröm, hogy ha engedné, most örülne. Örülne, hogy újra a Stelczer házban éjszakázhat és valószínű egy percre sem fogná vissza magát, hogy éjjel a vendégszoba helyett Domi szobájába bújjon az ágyba, és ne csak akkor, mikor a férfi álmatlan farkaséjjeleit tölti valahol a birtokon.* Csak...késik...régóta késik és nem tudom... *Most el kell magyaráznia, hogy működik ez?* Emlékszel a másik farkas srácra, akit megéreztél rajtam annó? Hát felhívott én meg elmentem és nagy hülyeség volt, de már annyira...szomorú voltam és nem tudom... Daninak beszéltem róla, de teljesen kiakadt és összebalhéztunk. *Szóval innen a farkasfétissel való piszkálódás. Végülis érthető. De annyira nem volt jó, hogy gyerek legyen belőle. Sőt!* |
![]() |
Stelczer Domonkos, Mérnök | #101 / 2021.12.08. 23:09:19 | |
*Közelebb dől kicsit a kijelentésre, számot vet fejben, az arcára mintha egy több ismeretlenes egyenlet elméleti síkon való feldolgozásának nehézsége ütközne ki.* Nagyszerű. Ezt láttad az álmodban? *Elfelejt empatikus lenni, hiszen egyrészt annyira szürreális az egész jelenet, másrészt pedig az 'azt hiszem' induló kifejezés nem tűnik egy lottó ötös nyereménynek.* Egyáltalán... hogy? *Zsebre vágja a kezeit és az előbbi maunikás manír után most már két leeresztett gumimatrac erejével dolgozik mind a kettő.* Vagy... viccelsz? Nem tűnik viccesnek. *Próbál valamit Noláról "leszagolni", de a füst illata még túl erős ehhez.* |
![]() |
Lázár Nola, Jósnő | #100 / 2021.12.08. 23:02:40 | |
*Még folytatódik ez néhány percig, a vagdalkozás, az egymás mellett elbeszélés. De annál a résznél, ahol Domi megkérdezi tőle: "vagy nem akarsz?" - egyszerűen belé fagy a szó. Valószínűleg akkor sem festhetne idiótábban, ha a kvantumelmélet titkaiba próbálnák beavatni. Most ez...ez azt jelenti, hogy Domonkos így próbál közeledni? Ajánlatot tesz neki? Vagy már képtelen leolvasni a jeleket? Nem...olyan nincs, hogy Orsi helyett őt választja. Domi nem tud tisztán gondolkodni, mert végtelenül egyedül van. Ha nem is a legvészterhesebb időben, de valahol Orsi előtt és Nola felépülése után biztos lett volna esélye, hogy kifejezze ezt. Vagy akkor még nem járt ott? Tulajdonképpen a vallomást követően elmondta ő maga is, hogy többet érzett. De már annyira távoli az emlék erről, hogy masszává örvénylik Nola fejében. Olyan, mintha egy év telne el, mire megszólal.* Azt hiszem terhes vagyok. |
![]() |
Stelczer Domonkos, Mérnök | #99 / 2021.12.08. 22:56:38 | |
Nem... Nem így értettem. *Széttárja a karjait, mire Nola kiabál, és valahogy ő még mindig nem annyira ideges, mint amennyire tanácstalan.* Jó, akkor... *Folytatná, de sértések sorozata következik, mire tőle is már csak a teátrálisan megnyúlt arckifejezés a válasz. Nem játszik ő semmit. Ellenben számára egyre kevésbé tiszta, hogy tulajdonképpen miről beszélnek. Sőt, erős a gyanúja, hogy mindenki csak mondja a magáét, de gyakorlatilag semmilyen szinten sem egymás felvetéseire reagálnak.* És az miért baj, ha nem ugyanaz?? *Viccesen fest, ahogy a tarkójára simítja a bal kezét, mert ettől úgy néz ki egy pillanatra, mint aki saját magát akarja megtépni. Ellenben marad a nyugtató cigarettázás csak, még nagyjából két levegő vételig, utána kénytelen lesz elnyomni.* Húsz perce... magyarázom, hogy melletted akarok lenni. Cserébe legyél mellettem, pont. Mit nem értesz, Nola? Én kész vagyok. Te nem? Vagy nem akarsz? Erről... papolok. Hogy nem tudom meddig mehetek. Nem tudok...telefonon keresztül... hát, semmit. Valóban nem akarok egyedül lenni. De nem bárkivel akarok lenni. Választottam. Már rég. És...várakozom. Nem tudom miért nem hallasz meg már... Ki tudja mióta. *Valóban, egy éve lesz, hogy szétmentek Orsival. Lehet, hogy sok idejébe telt, hogy tovább lépjen, de ennyi lepergett homokszem alatt sok mindennel számot vet az ember. Számára hihetetlen, hogy hónapok óta ezerszer felhozta a témát és Nola mindig kihátrált előle. Ezért ne találkozzunk, azért... "Olyan fontos vagy Nola." "Persze, mert én vagyok az egyetlen barátod, haha... Csak csipkelődöm, Domi." De ő a hülye, ugye?* |
![]() |
Lázár Nola, Jósnő | #98 / 2021.12.08. 22:40:14 | |
Jaaj igazis! Te sose kérsz semmit, te csak adsz! *Túl gesztikulált dühös mozdulatokkal játssza a mártírt. Hiszen ez lenne Domonkos, az önfeláldozó? Aki most számon kéri végre, hol volt eddig? NINCS BAJOM VELED! *Most már kiabál, utánuk fordul egy békésen andalgó pár, mégis csak jelenet lesz belőle, ami annyira nem jellemző rájuk, mint egy artista mutatvány a kerekesszékes felvonuláson.* Úristen komolyan...hogy lehetsz ennyire tompa? Mikor állandóan elemzed a körülötted lévő embereket? Mindent kiszagolsz és folyton figyeled, merre kell lépni a sakktáblán?! Most tényleg ennyire hülye vagy, vagy csak eljátszod? *Tudhatta volna, hogy kifut ez az egész egy önvádaskodásba, de nem igazán gondolkozik tisztán, hiszen egy hordányi érzés tolul benne szépen felfelé, amit eddig akkurátuson leszorított a mélybe. Védve magát, védve a barátságukat és védve a tényt, hogy ha teljesen őszinte el is veszítheti Domonkost.* Az...az úgy nem működik, hogy fogod a kezem, és megölelsz, meg simogatod a hajam, meg a nyakamhoz bújsz és és és utána... *csak teátrálisan hadonászik és már attól libabőrös, hogy kimondja ezeket. Csak szeretne artikulálatlanul beleüvölteni az utcalámpa fényébe. Nem feltételezte, hogy kihasználták, inkább csak mindig vár az önigazolásra, hogy ez legközelebb is megtörténik.* Hát igen. *Megint dühösen fújtat, nem múlik el az indulat, és így az egyetértése sem lesz túl hiteles. * Veled kellett volna maradnom a szakításodban, meg vigasztalni. Csak tudod nem vagy ugyanaz, és akkor már én sem voltam ugyanaz, és ez ez ez ez az egész köztünk sem volt ugyanaz. *Sebesen mutogat oda-vissza magára aztán Domira.* Te nem úgy voltál mellettem a válásomnál, ahogy nekem kellett volna mellettem lenni a szakításod alatt. Ezt annyira nehéz felérni ésszel? *Utálja már ezeket a vallomásokat. És nem akar belemenni abba, mennyire sérülékennyé válik az érintésektől. De még a közösen töltött időtől is. A telefon biztonságos távolságot ad. Erre már az is rendkívül jó ráigazolás, hogy ettől az egy órától idegbeteg lesz. Szeretné azt hinni, hogy le tudott válni érzelmileg, meg tudja hol vannak a határai, de valószínűleg fogalma sincs. És a felelősségvállalásban sem túl jó...amiről szívesen beszélne, már itt van a nyelve hegyén, valószínű kivárja a legrosszabb alkalmat.* |
![]() |
Stelczer Domonkos, Mérnök | #97 / 2021.12.08. 22:18:38 | |
*Valamit akaratlanul is átszakít, mert Nola már azonnal és helyből kikéri magának a dolgot. Kihúzza magát ültében, amíg felbőszülten cigit lop tőle a másik.* Nem is...kértem én bármelyiket is tőled, valaha? Ne...ne csináljunk úgy, mintha rád tukmáltam volna magam. *Ezt meg ő fogja kikérni magának. Az, hogy Nola ebbe belezavarodott, számára csak akkor derült ki, amikor már rég a gödör alján ültek.* Nem az én hibám, ha nem tudod... mi fér bele a...az életedbe. Hogy hol a határ. *Ezt akkor sem fogadja el, ha ma itt összeverekszenek sem.* Abban igazad van, hogy felelősségteljesebbnek kellett volna lennem. Magam helyett, valóban. De helyetted... nem. *Élesen beleszív a szálba, kicsit túl hevesen talán, érzi ahogy égeti az ajkait. Eszébe jut, hogy milyen komikusan festhet két ilyen langaléta ember, ahogy öt perc alatt egy teljes Mónika show érzelmiskáláját megjelenítik. Bár remélhetőleg a székdobálás ki fog maradni.* Ne haragudj, ha összezavar az, hogy egyik pillanatról a másikra átmész télkirálynőbe. Nem voltam vele tisztában, hogy bajod van velem, vagy ez az új standard felém. És igen ez...baromi megkavarja az embert. *Szeretné a "tegyük fel, hogy valóban túlfeszegettük a barátság fogalmát -" kezdetű ökörzöldet, de aztán Nola úgy dönt még egyet jó gyomorszájra céloz. Összeszaladnak a szemöldökei, hogy ennyire rossz embernek hiszi, vagy... Hova kellene ezt raknia?* Szerinted ez erről szól? Hogy kihasználtalak? Neked minden olyan rossz volt...azért vagy most itt? Mert rossz ember vagyok? *Rábök a saját mellkasára. Ha Nola a csendes, morgós férfiakhoz van szokva, akkor Domonkosnál lassan egyértelművé válhat, hogy a csend általában feladást, vagy tanácstalanságot jelent. Ha van mondanivaló, akkor annak valahogy távoznia kell a szervezetéből. Most már fel áll ő is, kiborítja a lendülettel a forralt borát, de nem tűnik fel neki. Nem jellemző rá.* Figyelj, szerintem nem teljesen jogos, ami most történik. Ne...büntess engem mások miatt. Le kellett zárnom Orsit, oké? Hosszú...évek vannak mögöttem. Igen, ki kellett szenvednem. Neked kellene leginkább...értened. Ott voltam, amikor te...tetted le a múltat. Szerettem volna, ha mellettem vagy, amikor szükségem van rád, igen. Ez nem bűn. *Át se gondolja, ahogy a távolba pöcköli az elszívott csikket. Visszahátrál egyet, újra rágyújt, szinte öntudatlanul. Addig is lehet mondatokat szerkeszteni odabent.* És most is szeretném, ha mellettem lennél. Most is szükségem van rád. Szerintem...ez teljesen normális. Az, hogy mások ilyenkor...vagy ezek után, vagy hogy mondjam... Szóval, hogy elmentek? Azért engem ne büntess. Én - én vagyok, Nola. Nem a múltad. *Ismét beleszív a cigibe, nem zavarja a szaga. Füstös. Az őszi erdő jut róla eszébe.* |
![]() |
Lázár Nola, Jósnő | #96 / 2021.12.08. 21:49:27 | |
*Érzi, hogy Domonkosnak szarul esik a távolság. Meg az is, hogy kibontja az ölelést, pedig ő úgy érzi igen sokáig hagyta... Most már az exe meg az elérhetetlen csávó is az agyára akar menni? Persze amikor az ember kifogy a szeretetből, meg gondoskodásból és gyengédségből, amikor ezeket nem adhatja, marad a száraz távolságtartás. Dönthetett volna úgy, mikor Domi és Orsi szétmentek - újra - hogy visszaengedi a másikat egész közel. És aztán? Megint átbőgi az estéket? Nyaggadhatja Dalmát, meg Lotti viszonzatlan szerelmi bánatával?* Egyikünkre sem, oké? *Feleli dühösen. Most már ő is összezavarodott mire megy ki a játék. A barátság a legtöbb amit kapott Domitól és a legtöbb, amit adhatott. De ha jó mélyen magába néz - hisz ezt meg is beszélték - azért kicsit átlépték a határokat és tényleg többet jelent neki, mint egy szimpla barát. Ha belegebed se fogja ezt még egyszer kimondani. Inkább felpattan a padról, és tesz előre hátra néhány lépést, amíg a haját túrja idegességében. Ha már a távolságtartás sem működik...jön a düh.* Úgy érzed magad mint egy leprás? És akkor szerinted én? Mi van, csak rajtam van felelősség? Döntsd el te egyszer mi a lóf*szt akarsz! Hogy a barátod legyek? A kishúgod? Az álfeleséged? Vagy a csaj, aki megölel, ha kurvára egyedül vagy. *A férfi mellé lepakolt dohány felé nyúl és ő is rágyújt, de közben vad tekintettel figyeli a nyugodtan sétálgató embereket.* Ahha...csinálhatjuk ezt is. *Szólal meg úgy, hogy közben nem is néz Domira, csak lassan bólogat, amíg idegesen szívja a cigit.* Majd akkor megint átjárogatok, főzök-sütök, mire hazaérsz. Összebújunk, meg együtt alszunk. Én szarul leszek tőle, te meg majd jobban. Ezzel gondolom, még tartozom, vagy nem? *Azt azért sejti, hogy ezzel picit túlment a határon. De belőle nem a dependens kigyerek szól, hanem az, amelyiket az anyja óta mindenki elhagyta.* |
![]() |
Stelczer Domonkos, Mérnök | #95 / 2021.12.08. 21:35:18 | |
*Hiába kapaszkodik, mint a fuldokló, Nola bűntudat nélkül bújik ki az ölelésből. Zavartan elhúzódik, fura utcai jelenet lehetnek kívülről. Átszalad a téren a szélen, beletép a kabátjukba, majdnem elsodorja Nola hangját. Azonnal vérezni kezd az egoja a magyarázattól. A szorongásról egyre fájóbban jelez a gyomra és a mellkasa. Talán a gerincét görcsöli ez a fajta idegesség, azért érzi fizikailag is. Nolának nem kell önvédelmet tanulnia, a szavaival is agyon tud verni egy százkilencven magas férfit.* Nem tudom...melyikünkre nézve sértőbb, amit mondasz. *Messzire görgeti az ő ujjai közül kiesett félig elszívott cigaretta szálat a szél. Gondolkodás nélkül gyújt egy újat. Jól esik neki a fagyban.* Nem is értem... *Elakad a szavak között. Feltolulnak a nyelve alá, beleakadnak az ínyébe, átbukfenceznek a nyelve felett. A gondolatai autópályáján tömegbaleset alakul ki éppen. Lassan jobbra-balra ingatja a fejét, nem fejezi be.* De elfogadom a döntéseid. *Szóljon az bármelyikük érzéseiről. Tiszteletben szeretné tartani Nola határait. Ha a fél évente egyszeri vállveregetés az új standard, akkor majd hozzászokik.* Inkább magyarázd el az álomképet. |
![]() |
Lázár Nola, Jósnő | #94 / 2021.12.08. 19:57:24 | |
*Meglepődik a kérdés cunamin. A csöndes morgós férfiakhoz van szokva.- Mi? Én nem...jaj dehogyis. *Egyre zavarodottabb. Hiszen az előbb is hozzáért. Mit szeretne tőle? Ölelgesse? Bújjon hozzá? Milyen jól sikerült ez annak idején. Addig bújt. míg hamis vágyak nem ébredtek benne. Aztán mindig jön a pofon, hogy nem kell. Nem ő kell, hanem a tőle kilométerekre magasodó nők. Ria, meg Orsi, meg a többiek, akikről még nem is tud. És hiába dolgozza ki azokat az erős kötelékeket, ha ezek a nők két hét, fél év, öt év után megjelennek, Nola megy a süllyesztőbe. Megtanulhatta volna már a középsuliban, de a reménykedés mocskos undorító dolog. Nem akarja újra meg újra elkövetni a hibát, amit Danival megtett. Szerelmes lett, odaadta minden sejtjét, a lelkét a szívét és belepusztult, mikor a másik elhagyta, mert az igaz szerelem nem ő volt, hanem egy másik nő. Ez így működik, ennek így kell működnie. Csak egy embernek van hely a szívünkben, nem cserélődhetnek folyton, mint egy pakli kártya az asztalon. Képtelen másképp összepakolni a puzzle darabokat, csak ilyen módon. És mindenkihez tartozik valaki...talán csak hozzá nem. Bár sikerült Domonkossal szeretetben elválni. Elmondta mit érzett, most pedig maradt helyébe a hála és a barátság. Hát nem érti, hogy mennyire megbolydul az összes atom, ha hozzászokik a közelséghez? Engedi az ölelést, és gyengéden viszonozza is. De egy kis ördög a fejében azt mondja: na most szükség van valakire, és te mindig itt vagy! Add meg neki, amire vágyik. Ez a legkevesebb, amit megtehetsz érte azok után, amit ő tett érted. * Helyezz csak el ott, ahonnan indultunk. *Mosolyogva kibújik az ölelésből. Kedves, mert gondoskodó akar lenni. Nem vesz tudomást a táncoló zsigerekről, így nem is táncolnak. De nem vizsgálja a másik vonásait, mert az veszélyes, abban könnyű elveszni.* Nem tudom Domi...igazán... folyton csak össze-vissza beszélek. Lehet csak...csak magányos vagy most egyedül és azzal nincs semmi baj. Elég szomorú jövőképet szoktál elképzelni magadnak. És a gondolat nagy úr. *Ezt kicsit magának is mondja, mert félig meddig máshol járnak a gondolatai.* Kerget egy álomkép, és kíváncsi voltam, ráigazolunk-e ezzel a jóstérképpel. Ennyi. *Beleszív a cigi maradékába és eldobja a csikket. Most már jó büdösek mind a ketten.* |
![]() |
Stelczer Domonkos, Mérnök | #93 / 2021.12.08. 19:44:30 | |
Igencsak könnyűnek állítod be. *Pedig láthatóan egyikük sem túl jól cseverészik a másikkal. Meggyújtja a Nola és a saját szálát is. Sose tudja számon tartani, hogy mikor fog Nola kérni és mikor nem. Egyszer teljesen megtartóztatja magát, legközelebb elszív két szálat öt perc különbséggel egymás után.* Mi történt? Miért nem akarsz látni? Csináltam valamit? Ott bent... mire voltál kíváncsi? *Kiömlenek a kérdések, akár a túl nagyra fújt léggömbből.* Sose... érsz hozzám. Leprásnak érzem magam melletted. *Talán a bűbáj fűti túl, vagy a forralt bor, de ez a hőhullám szinte szurkálja a bőrét belülről. Lehet el is vörösödött, vagy csak a szél csípi az orrát.* Összezavarsz. Azt hiszem tudom mit akarok és aztán... mindig más vagy. Nem tudlak elhelyezni... tulajdonképpen semmilyen rendszerben. *Amennyire szereti a másikkal járó káoszt, pont annyira meg is viseli.* Nézd... *Leteszi a poharát és Nolától is elveszi. Kiesik az ujjai közül a cigaretta - szinte alig szívott bele -, lustán arrébb gurul kicsit a macskakövek szünetébe. Óvatosan rá fog Nola derekára és a padon egész közel húzza, amíg összeütközik a térdük. Innen pedig már igazán csak egy kevés kell, hogy szorosan átölelje a nőt.* ... Én már csak így érzem jól magam. Sajnálom. *Ahogy kimondja, igazzá is válik, mert a feszítő forróság lassan elpárolog belőle. Az ölelés is lazábbá, természetesebbé válik. Nem zökkenti ki, hogy csupa haj minden az arca előtt, és így ezer százalékon lélegzi be Nola pórusaiból minden egyes illat sejtet. Lehet máshogy is élni, egyedül egy hatalmas házban, reggeltől estig dolgozva - csak hogy ő nem akar. Soha nem is ez volt a cél. Megint elönti az önutálat, mert amíg nála lakott Nola minden egyes este így telt. Vigyázhatott a nőre, gondoskodhatott róla, cserébe kinyíló intimitást kapott, szövetséget, gyengédséget. Aztán beköltöztette Orsit... És minden reggel orvul kinyomta az ébresztőt, hogy még tovább bújhasson a másikhoz. Kit érdekelt, hogy hányra kell beérnie? Napokat tudott volna csak azzal eltölteni, hogy simogatják egymást. Mind a két nőtől megtelt élettel a lakás és maga Domonkos is - és mind a kettejüket sikerült jó messzire kergetnie. Az egyikük látványosan kerüli, a másik pedig olcsó illúziót tart fent. Tulajdonképpen pont ugyanolyan gyötrelmes, hiába hazudnak róla. Most pedig utolsó fűszálként kapaszkodik Nolába, hátha megérti végre, hogy Domonkos nem csak nem tud, hanem nem is akar már enélkül létezni. Több, mint harminc évig tanulta miként éljen önmagával - most már szeretne máshoz is hosszútávon alkalmazkodni.* Erre gondoltál régen... mármint, hogy dependens vagyok? *Dolgozni kellene ezen is, de egyelőre a csírája sincs meg benne.* |
![]() |
Lázár Nola, Jósnő | #92 / 2021.12.08. 19:16:50 | |
Jahj ne kérj...ne kérj már folyton bocsánatot. *Most még ez is idegesíti. Hihetetlen, hogy nem lehetett Domiból kiverni a mindenki helyett is bűnös vagyok gondolatot. Pedig elégsokáig próbálkozott.* Nekem kellene bocsánatot kérnem. Sajnálom, bunkóság volt köszönés nélkül belerángatni valamibe, amihez nyilvánvalóan nyugodt környezet kell, csak már nem tudtam mihez forduljak. A gömbben nem látok semmit. Az ingám meg se mozdul, a kártyák meg nagyjából százértelműek. Azt gondoltam, ezzel tuti kiderítem amit akarok. *De mit is? Talán még ma kiderül. Vagy már annyira nem is fontos... Követi Domit, és most neki kell behozni a rohanást, mert a másik mihamarabb távozna a helyről. Szereznek gyorsan egy pohár forraltbort, és lefékeznek egy nyugodt helyen bagózgatni. Nola csak úgy tarhál, nála most nincs. Felfűtik a kabátokat mágikusan és helyet foglalnak egy padon.* Nem ér visszadobni a kérdést. Vállával meglöki kicsit Domit.* Beszélgetünk picit. Tudod, amit a telefonba szoktunk. Csak most úgy, hogy látjuk is egymást. *A csípős szélben eltűnik a férfi illata. Mélabús nosztalgiával gondol vissza negyedórával előbbre, amikor nem élvezte ki az ismerős otthonos illatokat. Neki nincs olyan jó orra, hogy kilométerekről kiszagolja a srácot és az ilyesmit könnyű elfelejteni, ha ritkán ölelheti meg Domit. Most leginkább ugye zéró alkalommal.* |
![]() |
Stelczer Domonkos, Mérnök | #91 / 2021.12.08. 19:00:28 | |
*Idegesnek tűnik Nola. Az illata is ideges. Kár, hogy az irányt nem tudja kiszagolni. Ettől most már még frusztráltabb. Egymás tükörképeként préselik össze ajkaikat.* Bocsánat. *Kiveszik a keze közül a varázstárgyat és (baromság, de) borzasztóan hülyének érzi magát. Mintha mindig hibás lenne.* Nem tudom. Téged? *Dobja vissza a labdát, aztán kis hezitálással elindul kifelé. Nem szégyen, rá akar gyújtani. A zsúfolt bolt túl-melege után jól esik neki a téli hűvös. Bár ez a sötétség elég csalóka.* Mit csináltunk most? *Hátha lesz olyan kérdése ma, amire normális választ kap. Felsercen a zippo öt méterre a bejárattól. Lassú hömpölygésbe kapcsolódnak a járdaszigeten. A terve, hogy elkormányozza magukat a sátorokig, igyanak egy forralt bort vagy valamit. Lehet utána érdemes próbálkozni a kristályokkal. Az alkohol ügyesen stoppolni szokta a gondolatait.* |
![]() |
Lázár Nola, Jósnő | #90 / 2021.12.08. 18:50:08 | |
*Látja ám, hogy a másik nagyon próbálkozik. És kicsit el is szégyelli magát, mert rg találkoztak, ő meg felhívja, iderángatja, meg se kérdezi mi van vele, csak feladatokat dobál. Fáradtan kifújja a levegőt az orrán, száját összepréseli, most pont úgy néz ki, mint aki valami dühöt próbál visszafojtani, pedig csak magára haragszik.* Hát jó. Semmi baj. Azért jelöljük meg, ha már haza nem vihetjük. *Olyan óvatossággal húzza ki a másik kezei közül a dobozkát, mintha attól félne, hogy az maga a bomba nyomógombja. És ha elvéti a mozdulatot Domi felrobban. De persze semmi nem történik, úgyhogy visszateszi a polcra, miután megkapargatta körmével picit az alját, ezzel sebet ejtve a szöveten. Egész hátulra tuszkolja, és az elhagyatott régiségek polcainak csöndjénél, még tart egy pár másodperces bűntudatos szünetet, hogy eldöntse: megkérdezi a másikat, hogy érzi magát, vagy elmondja mi volt ez az egész?* Bánt valami? *Győzött a gondoskodás... megintcsak. Most úgy érzi elszakíthatatlan kötelék szövődött köztük. Ha két év múlva találkoznak, akkor is ilyen bensőséges lenne az egész, amibe csak úgy bele lehet csapni egy in medias res-el. De mivel ezt a fajta szakíthatatlan köteléket egyszer már leszakították róla, nem vesz róla tudomást, mert nyilván minden csak illúzió, és az összes kapcsolódás véges. Érdekes, hogy a vallomása után sem szakadtak le, az mondjuk elég nagy próbatétel volt. De evolválódnak az emberek, úgy látszik nekik ez remekül megy.* |
![]() |
Stelczer Domonkos, Mérnök | #89 / 2021.12.08. 18:40:07 | |
*Létezik olyan, hogy nem jár valami a fejében? Már maga a felvetés is lehetetlen, oximoron szintjére emelkedik és a statisztikai lehetőségek nullától végtelenig terjedő skáláján kezd el pörögni az elméje. A legjobb személyt választotta erre ki Nola, mintha egy másfél évesnek a kezébe nyomná a pálcikás jégkrémet azzal a mondattal, hogy "ne edd meg!", aztán magára hagyja a gyereket a nappali közepén. Teljes zárlat. És bár lehet, hogy Nola teljesen jóindulattal képzelte ezt a söprögetést, Domonkosban leginkább csak az ütő áll meg, de nem az agya. Nem tehet róla, a szeretetéhsége, az érintés utáni vágyódása szinte szélsőségesen hat rá. Nem emlékszik mikor értek hozzá utoljára az elismerő vállveregetésen kívül. Nola is módszeres távolságot tart a bizonyos este óta. Megereszkednek a vállai, talán kívülről úgy tűnik, mintha épp megnyugodna a lehunyt szemei mögött, de a valóság az, hogy csak rászakad a szerethetetlenség félelme és a magányának ténye. Képtelenek helyet találni a kövek.* Ne haragudj, nekem ez nem megy. *Nyújtaná is vissza a dobozt.* |
![]() |
Lázár Nola, Jósnő | #88 / 2021.12.08. 18:28:40 | |
Még nem tudom. *Feleli szétszórtan.* Nem lennénk túl gazdagok. *Sandít Domonkosra, és várja a csodát. Csalódottan felsóhajt.* Mondom ne gondolj semmire! *Pedig a semmi is valami. Hát bizony ez a legnehezebb feladat evör. A rézszálak tényleg úgy zsinnyegnek, mint gitáron a húr, mint amikor megpendítik. A csillagok is vibrálnak, de a kristályok vadul keresik a helyüket, és bár egy pillanatra megnyugodni látszanak, a végén mégis csak pozíciót vált mindegyik.* Kicsit koncentrálj. Hunyd le a szemed. *Végig simít Domi vállán, mint aki megpróbálja a férfi testéből kihessegetni a zavar piciny hangyáit, amik szédülés után az ember szeme előtt rohangálnak. Nem akarja megvásárolni a kristálygyűjteményt. Ritka és drága mulatság lenne. Most pont olyanok, mint az újságosbódénál lapozgató pofátlan járókelő és igen, sietnek. Mert ha nem vásárolnak hamar valamit, lehet kiküldik őket ebből az üzletből, ahová nem karácsonyi meglepetés beszerzőtúrára érkeztek.* |
![]() |
Stelczer Domonkos, Mérnök | #87 / 2021.12.08. 18:23:35 | |
Mmm. *Reagálja le gazdagon, amikor éppen csak nem csapja ki a kezéből Nola a dobozt. Jól van. Éppen csak visszateszi a polcra, máris tuszkolják rá a másikat.* Sietünk? *Veti közbe, amíg Nolának teljesen világos, hogy mire várnak vagy mi történik éppen. Idekint nem minden egy meg egy, de ezt elfelejtette talán a nő.* Van valami baj? *Próbál még utoljára valami beszélgetés kezdeményezni, de a harmadik dobozka tartalma szinte fizikai erő nélkül mozdul felé. Összepréseli az ajkait, mintegy realizálva, hogy nem beszélgetnek. Nem baj, csak sose tudni, hogy éppen milyen történetben van a nő. Hogy melyik lábával kelt fel reggel.* Oké. *Nem kérdezi meg, hogy mit csinálnak, biztos jóslással kapcsolatot. Talán tesztel valamit Nola? Kikotorja mind az összes kristályt, és akár a dobókockát szokás, megzörgeti a markában, mielőtt visszadobja a dobozba a furcsán mozduló köveket. Elragadtatva figyeli ahogy a mágikus tárgy teszi a dolgát, megmozdulnak a rézszálak, felerősödnek a fények.* Ez pont olyan, mint amit te találnál fel. *Jegyzi meg nem levéve a szemét a váltakozó fénypontokról.* |
![]() |
Lázár Nola, Jósnő | #86 / 2021.12.08. 18:01:50 | |
Nem baj. *Teszi hozzá gyorsan elterelve a témát. Úgy sejti inkább a félelem beszél Daniból, minthogy fellobbantak volna benne rég elfeledett gyengéd érzelmek. És hiába évekkel ezelőtt történt már a válás, még mindig rossz érzés ezzel szembesülni. Dani a gyereket félti, meg a gyerek anyját, aki esszenciális fontosságú, most hogy visszakapták. Nem mintha bármilyen sikerélménye lenne ezen a téren, de most legalább tudja kiket kell elkerülni, hogy "ne veszélyeztesse" a családját.* Ne parázz, vigyázok rád is. *Meg mindenkire is. Bár így hangosan kimondva elég vicces Domonkosnak célozni egy ilyen mondatot. Lol. A doboz tetejét elfordítva könnyen szétnyílik, a belseje tele van összekötött apró csillagokkal. Rézdrótok kapcsolják egybe az apró pislákoló fénypontokat. Elszórva a doboz alján egy félmarék kavics zörög. Vagy legalábbis kavicsnak néznek ki első ránézésre. Aztán már világos, hogy kristályok. Domi még meg is zörgeti őket, ahány darab van, annyi féle színűek.* Nem jó. *Csapja le a doboz tetejét a másik kezében Nola csalódottan. Elővesz egy másikat és megint megkéri a férfit, hogy nyissa ki. Azzal sem elégedett. Az utolsó ehhez hasonló kis ékszerdoboz a negyedik. Minden reményét ehhez fűzi, mert a maradék opciója - gondol rá ismét - a vitrin mögött van, és azzal bizonyára nem lehet játszani. Ám az utolsó dobozka szinte magától nyílik Domonkos kezében. Heuréka!* Most vedd ki a kristályokat, és próbáld meg kiüríteni az agyad. Ha sikerült, dobd őket vissza a dobozba. *Néha annyira belemerül a saját forgatókönyvébe, hogy el is felejti tájékoztatni a környezetét, mi történik éppen.* |