Leírás Regisztráció
Bejelentkezés
Játékostárs-kereső (0)
Könyvjelzők
Régi üzenetek (0)
Események (0)
695 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).
![]() |
Bódi Alexandra, Magántanuló | #695 / 2019.01.23. 22:53:32 | |
[01.21] *Látja Levi arcán a meghökkenést vagy megilletődést vagy a totális értetlenséget, hogy mégis mi a fenét akar ezzel? Ettől függetlenül az összekapart indokok neki éppen megfelelnek, főleg, hogy magát nem kell mentegetnie. Azután, hogy ennyire nyíltan közölte, hogy semmilyen praktikus szempont nincsen a kérés mögött csak annyi, hogy neki így lenne jó? Ugyan már! És ha Levi nem érti meg a pillanatnyi csend jelentését, hát nem is fogja neki elmagyarázni, csak kis mosollyal von vállat. Talán nem olyan buta dolog ehhez is pozitívan hozzáállni, nem? Mármint igaza lehet Emmának abban, hogy ő maga nagyon gyorsan eldöntötte, hogy mindenképpen csak rossz vége lehet annak ha a barátságon túlra nyújtózkodnak. Nos, ebben a pillanatban fogalma sincs. De ha ez már az, akkor nem olyan rossz. Senki mással ilyen jól nem érzi magát, legyen az akármilyen fantasztikusan felejthetetlen randi vagy csak egy tánc a HKMben. Levi mellett tud csak igazán önmaga lenni, ez meg... lehet, hogy jelenleg éppen elég. Mindegy, nem gondolja túl. Mármint lesz, ahogy lesz, egyszerűen csak szereti, akármi van.* Persze, hogy vigyük! Kárba ne menjen! *Meg vigyenek mindent felőle, segít összeszedni amit kell, azokat a cuccokat is, amiket Levi itt akarna hagyni azzal a mentséggel, hogy ne kelljen ezért még pluszba visszamászni a fiúnak. Aztán ha mindent összekotortak szusszan egyet.* És mivel megijesztettél a holdtöltével, a meridiánnal fogunk hazamenni. Nem érdekel, én nem gyaloglok a pusztában! Még csak az kéne, hogy bemarjon egy likantróp... *Tényleg, csak az hiányzik az életéből, hogy havi rendszerességgel roppanjon szét minden csontja. Köszi, ezt a dolgot elengedné! Szóval a szabad kezét nyújtja, hogy hazarepítse őket a mágia -amíg még van belőle.* |
![]() |
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam | #694 / 2019.01.23. 22:38:04 | |
[01.21.] *Az egyik pillanatban még röhögnek egymás nyomorán, a következőben meg elcsendesedik minden, Levi meg azt se tudja hová legyen. Eddig is volt, hogy így átkarolta a másikat, meg a takaró alatt megölelte vagy ilyesmi. Ez ma mégis más. Vagyis ő is kimondta, hogy más. Kicsit több, ugye? Ezért olyan fura. Neki nem kell keresni a pillangókat, meg a szikrát. Szinte érzi, ahogy bőrén kisebb felszíni elektrosokk buli van. Egyszerre jó érzés, és marhára kellemetlen. Gyávaságában menekülne, majd megint visszabújna a pokróc alá, hogy elteljen Szandi samponjának illatával.* Naa...mi az? *Olyan hosszú a csend, meg a bámulás... vagy csak annak érzi? Zavarba jön tőle, és ha lehetséges még inkább lepirul. Jó, hogy a sötétben ez nem látszik annyira. Feltolja a szemüveget az orrán, megint távolról próbálja piszkálni a tüzet, de ha már itt van nem engedi el a lány derekát. Az ajánlat meg nem is kérdés, mint inkább kijelentés. Oooookkéééé! Ha most szövegbuborék lenne a feje felett, tele lenne o.m.g. betűkkel ebben a sorrendben. xD* Aha, aha aha! Ilyenkor már úgysem...vagyis éjjel a birtokhatárúton, szóval ki tudja... most volt holdtölte. *Ilyen hülye kifogásokat szoktak kitalálni, hogy miért maradjanak a HKM-ben, meg miért maradjon még egy estét hétvégén Szegeden a lány. Most meg miért ne induljon vissza a kastélyba. Ettől megint visszakapcsol picit a normális állapotba. Szeretné ráfogni, hogy csak a forralt bortól melegedett ki annyira.* Alig ettél a gumicukorból. Felvigyük? *"Öhm...a házba ami tök üresen áll, mert nincsenek otthon a szüleid?" - jó rég járt a lány szobájában. Vajon minden ugyanúgy fest? Egyelőre nem akar a másik irányba elszaladni az ajánlattól. Bátor lesz, Koni is azt mondta, ne fosson már mindentől!* A pokrócokat elhozom, ezeket a HKM-ből csórtam. De a többit itt hagyhatjuk, nem hiszem, hogy holnapig bárkinek szüksége lenne ezekre. *Szóval ő egy röpke hajtogatást követően készen áll, mihelyst a papírszatyorba került a maradék ital, és rágcsa.* |
![]() |
Bódi Alexandra, Magántanuló | #693 / 2019.01.23. 22:25:39 | |
[01.21] Állok elébe! Nem azt mondom, hogy azt kérem vissza, ami volt csak, hogy jó lenne lepakolni ezt az egészet. *Megvonja a vállát és, ahogy átgondolja, igazából tényleg így van. Nem akar megrekedni annál, amilyen annak idején volt, mert szörnyű még csak belegondolni is; már a napló bejegyzések alapján. Sokkal elégedettebb a mostani énjével még akkor is ha tényleg végtelenül hisztis és sértődékeny. Attól még milliószor normálisabbnak érzi magát.* Ez a rejtett tehetségem, bocsi. *Jól van, ebben társ tud lenni. Heherésszék el a korábbi nyűglődést: erőnek erejével kényszeríti magát, hogy visszakapcsoljon inkább az első csók meg randik világába. Huh, mennyivel egyszerűbb! A kérdés hallatán körbepillant a lassan egészen sötétbe boruló környezetükön és csak egy biccentésre futja. Igen, jó belegondolni hirtelen az otthon kényelmébe, a csendes ház végtelen komfortjába. Aha... Éppen csak arra kapja fel a fejét, ahogy Levi kimondja a randi szót. A pillantása a másik arcát fürkészi, mialatt lassan mosolyra fordul az ajka. Ebben a pillanatban nincs semmi kínos neki az egészben. Végül semmi mást nem tettek, mint amit bármikor és így tökéletes volt az egész. El is felejtett izgulni.* Nagyon jól éreztem magam, ne legyél hülye! Muszáj lesz majd eljönnünk akkor is, mikor virágzás lesz... *Ah, előre imádja a lehetőséget. Csak reméli, hogy nem tervez túl távolra, hehe! Viszont nem mással akar ide jönni, csak Levivel. Lehet ez is egy ilyen hely lesz... Még nem mozdul a fiú, szóval ő sem kezdi el mániákusan összeszedni a cuccokat, csak figyeli a mellette ülőt. Keresi a szikrát, amiről Emma beszélt és, amit nem ismer fel, hogy ott motoszkál a gyomra mélyén. Ez a szokásos csak, semmi új, hát nem? Nem esik le, hogy ez lenne az vagy, hogy ez bármi lenne.* Szeretném ha ott maradnál velem. Neked az oké lenne? *Kicsit azt érzi, hogy sikerül elkapni ezt az egyenes beszéd dolgot, amit Emma is gyakorol. Mármint... ezt szeretné, tehát tesz érte. Ez így rendben van, nem?* |
![]() |
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam | #692 / 2019.01.23. 22:12:10 | |
[01.21.] *Ha látná nagyban az egészet, biztos átértékelni gyerekkori saját tragédiáját, mert úgy fest még egy Armageddon se tudta felülírni, hogy vigyáznia kell Anyára. Ez elkíséri jó darabig. Szandi élete ennél sokkal idilibb lehetett itthon. Bár az anyukája elég szigorúan fogta, mégis valahogy a biztonsági burok amit húzott köré, az okozhatott a lánynak sokkal nagyobb törést. Nem beszélve arról, hogy a bezártság élménye és a mana-csapolás őt és Ádámot elkerülte. Nem nevezné szerencsésnek, mert bármelyikük átvállalná az emléket ha lehetne.* És mi lenne...ha új dolgok történnének... és az is lehetne jó? *Talán nem kellene ennyire a múltban ragadnia Szandinak. Olyasmire vágynia, ami már nem fog bekövetkezni. Ezekkel a tapasztalatokkal, hirtelen felnőtté válással szeretne csak emlékezni a történtekre, mintha mese lett volna? Egyet megtanult. Az segít túllendülni a legnagyobb parákon, ha az ember halad tovább, és másra helyezi a fókuszt. Akkor hirtelen azok lesznek a megoldandó problémák. Tessék! Ő máris talált néhányat. Szandi a saját derekára simít, és egy pillanatra azt hiszi ő nyúlkál illetlen helyen, és most fogják lesöpörni a kezét. De végül egy apró izomránduláson kívül nem történik benne semmi.* Ja egy kicsit megint elvittük emóba a bulit. *Halkan felnevet, próbálná oldalni a feszültséget. A tűz meg közben kezd kialudni, picsába, nem is hozott elég gallyat, hogy újra felélessze.* Szeretnél most már inkább menni? *Úgy érezte az előzőből legalábbis.* Bocs, ha nem ez volt életed Cseresznyéskert randija... *Hangosan még nem sikerült kimondani ezt a végtelenül böte szót. Úgy is hangzik, amitől rögtön talpig levörösödik. Amíg a chat-en dobálóztak vele, sokkal kevésbé volt cringe.* Ha szeretnéd...akkor esetleg...hazakísérlek. *Majd holnap visszacuccol Sarl Atádhoz!* |
![]() |
Bódi Alexandra, Magántanuló | #691 / 2019.01.23. 22:03:01 | |
[01.21] *Igyekszik nem kihallani a rutint a másik hangjából, hogy elhihesse, amit mond. Tudja, hogy ő mélyebben van mint a fiú és hasonlóan Levihez, nem ezt a témát tartja ideálisnak az estéhez. Ellenben nehezen moccannak a fogaskerekek és ahogy kényelmes félölelésbe sikerül helyezkedni, kicsit engedi magát megpihenni. Nem szeretne beszámolni a saját gondjairól, azok nélkül viszont nehéz lenne megfogalmazni a tökéleteset. A tökéletes az lenne ha mind elfelejthetnének mindent; de ne így, ahogy ő teszi. Hogy bár tudja, hogy volt valami, tudja, hogy mi volt, de mintha csak elmondás lett volna. Holott nem! A zsigerei és a mélybe rejtett gondolatai nem engedik teljesen elfelejteni.* Nem tudom, hogy mi lenne a tökéletes. Talán csak jó lenne elhinni, hogy ez már a valóság és nem fogok felébredni belőle mint odaát. Vagy nem tudom. Olyan furcsa még néha. *Nem beszél inkább arról, hogy retteg a gyógyszerektől: attól is, hogy szedi és attól is, hogy abbahagyja. Arról sem, hogy nem csak hajnalokig nem alszik, hanem néha egyáltalán.* Szeretném ha minden visszarázódna a rendes kerékvágásba. *Elhalkul egy kissé, mert ő is rájön, hogy alig emlékszik már az Armageddon előtti időkre. Lapozgatja a régi naplóját néha és elcsodálkozik az akkori önmagán, ami merőben más volt mint manapság. Tényleg ennyit formált rajta a tragédia? Néha még mindig sajog a pont, ahol leszívták belőle a manát, pedig maga a folyamat nem fájt. Ahogy végighúzza az ujját azon a ponton a derekánál, mintha heget érezne, ami nincs ott. Ezek olyan fura és ijesztő pillanatok, nem tudja igazán hová tenni. Megrázza magát és elemelkedik a másik válláról.* Jó, inkább hagyjuk! Nem akarok most ezen gondolkodni, elvégre... *Ez egy randi? Hah. Kicsit nehéz innen befejezni a mondatot.*...eleget rágódtunk már rajta. |
![]() |
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam | #690 / 2019.01.23. 21:48:33 | |
[01.21.] Aah nem kell...nem, nem, persze. *Hevesen gesztikulál. Ezt szerette volna elkerülni. Maximális randi-téma! Annyira szidja magát. De közben meg nem szakadt rá az ég se. Most majd elmondhatja Ádámnak is, ha úgy jön ki a dolog. * Minden rendbe jön. *Bólogat továbbra is, de ő maga aligha hiszi el. Ilyen ez, mióta az eszét tudja. Jó gyorsan meg kellett tanulni rendbe tenni a lakást. Főzni, mosni, takarítani, postára járni, összerendezni a számlákat, befizetni a csekkeket ha anya széjjel van kicsit. Egy pillanatig majdnem kimondja az első gondolatot, ami eszébe jut. "Azt hiszem, azt akarja, hogy viselkedjek úgy mint apa." De ezt mégse dobná már a tűzre. Mert nem tud ennél jobban felnőttként viselkedni otthon, és jó lett volna, ha a pánik rohamok meg a depressziós sírások között kicsit rá is figyelt volna valaki. De mindig ugrásra készen kellett állni. Úgyhogy ő már inkább kicsit haragszik az anyjára ennyi év távlatából, amiért még mindig nem sikerült stabilizálnia a problémáját, ha megszüntetni nem is tudja. Talán így egy nap érthető lesz jövendőbelijének, hogy miért keresi olyan elkeseredetten azt a nőt, aki gondoskodik róla.* Elmúlik, ígérem. *Bár egy helyen voltak, nem hasonlítaná össze a traumát. Egyre kevesebbet álmodik vele, igazán gyorsan regenerálódik a lelke. Talán mert megosztották a kínszenvedést. És társaságban még a pokoli más. Szandi újra közelebb moccan kicsit, biztos tervezi, hogy Leventének leállítja az összes jól funkciónáló szervi működését. xD Úgyhogy a fiú kis várakozás után bátortalanul átkarolja a lányt derekánál fogva. Szusszan egyet lemondóan...még mindig olyan vékony... és hajnalokig fenn van. Itt is szeretne segíteni, csak nem tudja hogyan. Haszontalannak érzi magát, mikor ilyen kaliberű dolgok történnek az Eltén, mint ami nem is olyan rég.* Mit szeretnél? Milyen lenne a tökéletes? *Neki már az vált normálissá ami most van. Leült a sajtóőrület. Nem állítják meg a suliban, és tud a saját ágyában is aludni, még ha fel-felébred a homokos dűnék végtelenségéből. Jóformán arra sem emlékszik milyen volt előtte.* |
![]() |
Bódi Alexandra, Magántanuló | #689 / 2019.01.23. 21:36:23 | |
[01.21] *Csendesen iszogatja a maga adagját, amíg Levi elmeséli miről van szó pontosan. Nem tudja, hogy a "semmi" után mi fordult meg a fiúban, de arra gondol, hogy az ilyesmit mindig jó megbeszélni valakivel, nem? Nyilván eszébe sem jut most a másik lány, aki ott volt akkor is és mindig Levi mellett. Végül is, neki is jó volt az elején, hogy Ádámmal megbeszélhette a dolgait. Ha nem is direktbe alakította így azért... segített. És most, hogy Levi beavatja akarva-akaratlanul is nagyon együtt érez, de hirtelen nem jönnek szavak a nyelvére, csak egy apró bólintás. Túl közelinek tűnik a jelenség, hogy elnyomják a tudatát a lehetetlen mélységek. Néha csak úgy jönnek és kiforgatják; megkérdőjelez mindent, a világot, az életét? Egyszerűen csak jó lenne biztosra tudni, hogy nem csak a gyógyszerek nyomják el benne ezt a jelenséget.* Sajnálom, Levi. *Bár ott a mosoly a másik arcán, benne ez túl sok kérdést vet fel. Hiába igyekszik őket elnyomni, nem tud nem arra gondolni, hogy mi lett volna az ő anyjával ha nincs mellette az édesapja?! Egyszerűen tudja, hogy nem bírta volna ki a nő. És ez rettenetesen rémisztő. El sem tudja képzelni, hogy Levi anyukája min ment keresztül, mikor neki tényleg csak a fia van.* Remélem minden rendbe jön. *Nem csak velük, hanem a környezetükkel is. Sablonosnak és tehetetlennek érzi magát, de millió kérdés kering a fejében. Meddig tart még ez az időszak? Mikor egy rossz lépéssel borul minden? Meddig kell még rettegve élni, hogy esetleg nincs vége és rájuk szakad az ég? Jobb, amíg ezek csak az álmatlan éjjelek rejtélyei és nem kell őket hangosan kimondani. Nekidől a fiú oldalának és a vállára ejti a fejét.* Szerinted mikor lesz megint minden normális? Elmúlik majd valaha...? *Nem mondja, hogy mi, mert nem tudja, hogy Levi mit él meg manapság. Csak...Egy időpont máris támpont lenne, az pedig kellene, mert egy pillanat alatt fordult benne minden, az eddigi félelmek semminek tűnnek ahhoz képest, hogy talán nem sokára eljön a pillanat, hogy az ő elméje sem bírja tovább. Vajon a fiúnak is kell ilyenektől tartania? Vagy benne nincsen hasonló már?* |
![]() |
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam | #688 / 2019.01.23. 21:02:21 | |
[01.21.] *Ő teljesen abban a hitben van, hogy azok ketten még találkozgatnak. Na de akkor van rendben Szandi és közte a beszélgetés, ha ezt inkább nem emlegeti. Vagy úgy egyáltalán nem beszélnek Viktorról. Ott vannak erre a barátnők. Vagy az az egy, aki vagy tizenöt évvel idősebb?! Hát van még kérdés, miért ilyen kívülálló szegény lány? xD* Semmi. *Vágja rá rögtön, szinte gondolkodás nélkül. A nyelvére harap, amiért hangosan kimondta az előző kettőt is. Nem gondolta át, hiba volt. Már keresi a kibúvókat, hogyan maszatolja el megint, amiről nem akar beszélni. Vagy inkább nem szeretné, hogy kiderüljön? De ekkor Szandi magától ajánlja a diszkréciót. Ettől megint csak felolvad a mellkasa. Mindig jókor, jóhelyen... A hülye hisztiket leszámítva - amiket amúgy is ő generál, ugye? - tulajdonképpen Szandi mindig túl rendes. Már-már ábrándba valóan jófej. Próbálja helyretenni mi a különbség Gréti és közte. Miért dübörög egyiküktől minden porcikája, és miért nem moccan a másikra semmi? Összezavarja, hogy nem lehet listát írni a komponensekről, amikből aztán ki lehet keverni a megfelelően működő bájitalt. Ez csak egy nagy paca, és sehogy sem tudja tudományos szekvenciákba sűríteni a tapasztalatokat. Megadóan felsóhajt, esélye sincs megérteni a vonzalom kémiáját...főleg hogy előtte pont ezzel a lánnyal némi ellenérzése is volt.* Amikor utolsó pillanatban lemondtam a HKM bulit, anyához kellett hazamennem, mert bekerült a kórházba. Ezért kértem meg Fecskét, hogy vigyen el és ezért nem jöttem vissza pár napig a suliba. *Tatros arra biztatta, hogy mondja el. Most jó nagyot kortyol a borba és magában megfogadja, hogy mindent úgy tesz ahogy okos fogadott nővére javasolta.* Amikor kicsi voltam, és meghalt apa, akkor csak ketten maradtunk. És ő sem bírja túlzottan a nyomást. Lassan kialakultak ezek a szorongásos dolgai, tudod? Aztán egy jó ideje nem volt baj, mióta a Martionba járok. De... nagyon megviselte, hogy eltűntem. És most úgy tűnik visszaesett picit. Hamarosan jobban lesz, és visszamehet tanítani. *Feltolja a szemüveget az orrán és biztatóan mosolyog Szandira. Hát...elmondta. Ezt a titkot, amit csak Fecske tudhatott, és ő is muszájból. Ha nem mondja el neki, szegény lány azt sem tudja éppen miben segít. Az pedig nem fair.* |
![]() |
Bódi Alexandra, Magántanuló | #687 / 2019.01.23. 20:51:41 | |
[01.21] *Elmosolyodik. Attól függetlenül, hogy ő maga nem hasonlít Emmára úgy, ahogy mondjuk Ádám, ő is kijön vele. Talán pont ez olyan fantasztikus és irigylésre méltó a nőben, hogy mindenkivel képes megtalálni a közös hangot! Nincsenek benne azok a félelmek, amik bennük, hogy esetleg a személyiségük nem elég jó valakinek. Vagy a külsejük. Csak... elfogadja magát és nem komplikálja túl. Ez olyan jó lehet! És ha tanulható, akkor bizony bele is akar fogni, hogy ne legyen kisebbségi komplexusa Viktor mellett, például. Viktor? Eh, az is olyan fura. Mi lehet vajon a fiúval? Lehet egyébként is eddig tartott a fellángolás vagy ilyesmi, és full kár ezen gondolkodni.* Szerintem is. Próbálom mondani neki, hogy ez hülyeség de szerintem úgyis megy majd a saját feje után. Maximum Dani lesz rá hatással a kérdésben... *És tovább mosolyog, mert legalább a férfin azt látja, hogy igenis ragaszkodik Emmához. Tényleg drukkol azért, hogy legyen ebből valami komolyabb mint a... barátság extrákkal. Ah, a kifejezés is zavarba hozza. Hogyan lehet tartani a barátságot ilyesmi extrák mellett? Úgy helyezkedik, hogy ne kelljen még külön kapaszkodni a pokróc csücskébe, hanem kényelmesen ott maradjon a vállukon. Na, így már kuckós! És mivel a fiú nem ellenkezik így már tényleg nagyon kedves számára a pillanat.* Ühüm. *Hallgat egy rövid ideig, legalább egy falat gumicukorig, mielőtt megszólalna.* Mi van anyukáddal? *Nagyon homályosan beszélt róla Levi és amíg ott volt a hétvégén, látványosan kerülte is a témát. Na meg a nőt sem igazán látta, csak a zárt ajtót a szobáján. Azért szusszanósan helyesbít magán.* Tudod mit, hagyjuk! Mármint, nem kell elmondanod, ha nem szeretnéd... *Azért ez egyértelmű. Mármint, hogy Levi nem akar beszélni nekik erről. Fogalma sincs, hogy miért, de nem volt nehéz összerakni ennyi idő alatt.* |
![]() |
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam | #686 / 2019.01.23. 20:37:22 | |
[01.21.] *Neki is van egy öt másodperces üresjárat, és mivel Szandi nem kérdez rá rögtön, mint a múltkor, rögtön összeomlik a kis kártyavár. Koni felháborodására legalább rácáfolhat, hogy együtt alszanak, és? Majd most lehet emiatt is két lépés távolság lesz. Jó, jó erőszakkal csillapítja magát. Hol van még az este vége? Kezdi őt is átbizsergetni a forraltbor, ha kell után is tölt. Ebből legalább hozott eleget. Talán hazafelé lehet behívja a lány...és így hogy üres a kecó, nem lesznek stresszfaktorok, hogy be is menjen.* Érdekes ez a csaj...hogy ennyire nyílt. *Ádámmal megértenék egymást. A fiú sem aggódik a kimondott szavak után.* Ez pont úgy hangzik, mint valami über rossz kifogás. *Ráncolja a homlokát, és próbálja összerakni a képet. Vajon miért csinálják ezt az emberek? Falakat emelnek olyan dolgok elé az életükben, amire valójában vágynak. Szandi nem is tudja, milyen megkönnyebbülés Levinek, hogy ő bizony kicsit sem hasonlít erre az Emmára. És amennyire vágyja, hogy kicsit olyan lehessen, mint a bevállalós barátnője, annyira nincs szüksége ezekre a manírokra, hogy szerethető maradjon. A fiú otrombának, és tolakodónak látja, ahogy egy egy pasi végig dúrja az utat, amit be lehetne járni egész szépen is. Már ha arra érdemes lányt talál az ember ugye... ilyen lehet Emma nőben? Nem ismeri még, csak a történetek rajzolnak éles körvonalakat. Elmosolyodik, mikor elhangzik a felismerés. Kicsit összepréseli ajkait, hogy ne legyen feltűnő a kitörő öröm. Hjajj, annyi mindenre próbált figyelni! Legalább ez bejött... Aztán Szandi tényleg szeretné megosztani a pokrócot? Hű! Na mindjárt partner lesz a dologban, csak visszaboxolja zsigereit, mert épp szeretnének kiugrani a helyükről. Rögtön kétszer olyan meleg lesz, pedig nem csináltak semmit, épphogy a válluk összeér, ahogy megigazítja vállán a pokrócot. Vesz egyet ő is a gumicukiból, lassan rágódik rajta egy keveset, és igyekszik nem kiájulni ettől a semmiségtől. Ha csak ennyi jutott az estére - legyen bármilyen szánalmas - ő már ezzel is teljesen elégedett. Újra tölti közben a forralt boros poharakat, és megpiszkálgatja a tüzet.* Muszáj lesz, mert nagyon kell a pénz. Haza is akarok belőle adni... amíg anya táppénzen van, nem kapja meg a teljes fizetését... |
![]() |
Bódi Alexandra, Magántanuló | #685 / 2019.01.23. 20:24:32 | |
[01.21] Aha, szeretnék a szobámban aludni. *A HKM most eszébe sem jutott, annyira vágyik a saját körülményei közé. Pedig sokáig érezte magát kényelmetlenül a lila ágyneműk között is. Súlyos pillanatok telnek el, amíg mérlegel egyébként: most kérdezzen rá, hogy vele tart-e a másik, vagy ne örüljön ennyire előre annak, hogy most még király együtt lenni? Hüm. Inkább hallgat egyelőre, de szerencsére hamar elterelődik egyelőre.* Ah, nekem is ez jutott eszembe. Így sem fogok tudni Dani szemébe nézni Emma sztorijai után... *Látványosan rázkódik meg, mintha csak valami undorító dologról lenne szó. Pedig csak zavarba hozza és ennyi, de ha valaki, hát Levi megértheti ebben is.* Nem tudom, hogy eljutnak-e odáig. Olyan fura ebben Emma! Tudom, hogy tök jól érzi magát vele és kedveli, mégis állandóan azzal jön, hogy majd lassan el kell válniuk, meg ilyen baromságok, hogy Dani milyen fiatal. Pedig... jók lennének együtt. Meg jó lenne ha nem kellene titkolózni előtte. *Szussz. Tényleg sokat beszél? Tényleg sokat beszél. Masszívan el is kussol inkább, legalábbis amíg Levi beszél addig biztosan. Aztán meg... nem tudja hirtelen, hogy mit reagáljon az első részre, mert elviszi a gondolatait a második. Találkozó? Jó lenne tudni, hogy miről van szó. Ha Emma lenne akkor ez lenne az a rész, hogy nyíltan rákérdezne? Az "Akarsz smárolni?" jelenet? Hát, mivel ő nem Emma, egyelőre elengedi.* Szerintem hamar belejössz majd. *Meglötyböli a pohara alján az utolsó kortyot, mielőtt kiinná és a zacsis gumicukorért nyúlna.* Áh, a kedvencem! *Legalább egy-egy falatot jól meg kell rágni, mielőtt szóhoz jutna. Addig is átgondolja és... van értelme köntörfalazni? Maximum amiatt, hogy ne legyen kínos a szituáció. Inkább... átpakolja a pokróca egyik csücskét a fiú másik vállára és közelebb ficereg, mintha csak a gumicukrot szeretné így osztozkodós közelségbe vinni. Ebben sem nincs még semmi, mert igazából el az megszokott közelség és nem a kartávolság, nem?* |
![]() |
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam | #684 / 2019.01.23. 20:11:58 | |
[01.21.] *Felveszi a kifejezéstelen maszkot, amit Péterfy Danitól lesett el, így nem látszik rajta a szorongás sem. Attól tart Szandi betegsége, meg a fertőzés, kábé akkora vihart kavart benne, mint amikor a lány közeli hozzátartozói hallottak a dologról először. Magában jó nagyokat kattan a történet lépéről lépésre. Már annyiszor lejátszotta ezt a lemezt fejben, egészen addig, hogy ő tudta meg jóformán a legkésőbb, hogy csak nagyvonalakban, részletektől mentesen kattintgat a DVD extra kiadásai között. Pfhuuh...neki ennél több alkoholra lesz szüksége. Pedig egyikőjük sincs hozzászokva a piához. A következő kijelentésre felszalad a szemöldöke.* És itthon leszel Maróton, vagy...? *Vagy a HKM-ben? Hát nem tudja maga elől titkolni, hogy örülne egy meghívásnak. Vagy megijedne tőle? Annyira bizonytalan az egészben, mióta sikerül róla beszélni félig-meddig a távolabbi barátoknak. Ott nem számít, biztos azért megy könnyebben. De ha sokáig feszegeti belülről ennyi kettős érzés, lehet vattát köp. xD Milyen szerencse, hogy Szandi csak beszél és beszél. Sose volt ennyire hálás érte, hogy ilyen locsi-fecsi lesz a lányból. Máskor meg egy szót is alig lehet belőle kihúzni. Lehet ez a felnőtt Emma hatása? És különben is, ki ez a nőőő??? Csak ő nem találkozott még vele.* Fúj. *Az undor grimasza ül ki az arcára pillanatokon belül. Egyrészt lehet még ez a randivalami is kínos, de annál kínosabbat, hogy harmadik legyen egyben, nem tud elképzelni. Rögtön észreveszi, hogy a macsó pléhpofát egy pillanat alatt ledobta a megdöbbentő kijelentésre. Péterfy Menő Dániel legyen vele!* Azt akkor majd tartsad nekik a gyertyát, vagy mi? *Hehe, ebbe inkább nem akar belegondolni. Legalábbis annyiból, amit eddig hallott.* Vagy minket nehéz kikerülni. Különben ha összejönnek... lehet el is árulhatná neki, ha lefolytatták a hivatalos protokollt. Engem is felfedtek a szüleim előtt. *Ja, Prego Levi, az tök más.* Elmegy. Még nem volt olyan nagy forgalom, így év elején. Szóval csak betanulok. Aztán meglátjuk, mennyire bírom ezt a pénztárosdit. Csomó dolgot meg kell jegyeznem. Ja és persze vissza kell vigyem ezeket a kellékeket amiket a...találkozónkra hoztam. *Khm.* |
![]() |
Bódi Alexandra, Magántanuló | #683 / 2019.01.23. 20:01:09 | |
[01.21] *Színpadiasan megkönnyebbül, hogy nem ez volt a terv így estére. Nagyon valószínű, hogy csak a lobogó tűz és Levi okozza a kényelmes biztonság érzetet és ezek nélkül beenné magát a félelem a tudatába. Így meg minden remek, mert mikor ketten vannak akkor tényleg mindig minden oké. Nincsenek viták, harcok, aggályok. Levivel ellentétben könnyedén elfelejt ezen az egész randi-nem randi dolgon aggódni. Kit érdekel? A lényeg, hogy együtt legyenek. Emmának is elmondta, hogy számára a fiú már kábé a minden, ezen nem igazán változtathat semmi sem. Sem a hülye hormonok, sem béna veszekedések.* Én is, mondjuk meg is lepődtem. De nem akartam volna csak úgy lelépni, hogy aggódjon... így is ezzel megy az agyamra! Folyton a hülye betegségről beszél, meg arról, hogy anyuék milyen rosszul kezelik, hogy nem hurcolnak mindenféle orvoshoz vele. Már annyira... elegem van a témából. Mintha temetni kéne! *Mérgesen vonja össze a szemöldökét. Tényleg, mikor már éppen elfelejtené a dolgot, miért kell emlegetni? Már éppen pozitív lenne ezzel kapcsolatban és hiába tudja, hogy a családja nem tudja min dolgoznak, Danival... azért mégis nyomasztó.* Nem akarok visszamenni ma. Mondtam neki, hogy itthon alszom. *Mondjuk erre nem bólintott rá az asszony, de ezt már nem teszi hozzá. Meg egyelőre azt sem, hogy szeretné ha Levi csatlakozna majd hozzá... az majd eldől. És míg Levi küzd a téma felvetéssel, addig ő fossa a szót. Pedig csak egy napja nem látták egymást! Hát ez van.* Még nem. De hallod... *Elneveti magát, úgy ingatja a fejét.* Azt mondja nekem, menjek át ma este, ott lesz Dani is és mennyire jó lenne. *Felpillant, hogy Levi lássa a hitetlen kifejezést a képén.* Biztos nagyon jó lenne, kicsit sem kínos. Így is rezeg már a léc, hogy elszólom magam valami hülyeséggel. Pláne, hogy úgy tapadnak köré a mágusok mint valami mágnesre. *Mélyet sóhajt és beleiszik inkább az italába. Ah, az alkohol egyébként is nagyon hamar kimossa a negatív érzéseket a fejéből, tehát nem kell félni legalább a görcsöktől. Jó ötlet, Levi! Csak nehogy a szokásos, horkolós álomkór kövesse most is a nagy iszogatását.* Milyen egyébként a munka? *Nem is mesélte Levi, hogy alakult végül a dolog. Pedig ez is fontos, nem? Azt mondják a diákmunka mindig meghatározó.* |
![]() |
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam | #682 / 2019.01.23. 19:45:19 | |
[01.21.] *Összeugrik a gyomra egy egyszerű kijelentéstől. Alábbhagyott a lelkesedés. Mindent olyan drámaian él meg, mintha a vége lenne. Elront valamit, és elromlik minden. Miért nem érti ezt Koni?! Nagyon sok forog kockán. Igaz, hogy ők hárman egy csapat, és Ádámmal is imád együtt lógni, a srác mindig átráncigálja a rossz hangulatból valami igazán jóba... De neki Szandi a legjobb barátja. Lehet butaság ezt a rizikó instabil hullámvasútjára ültetni. Az Armageddonra meg egy pillanatra sem szeretne gondolni. Hiszen mind azt hitték, sosem jönnek vissza. Az lett volna a valódi csapás. Neki is itthon van a családja, és odaát a biztos pusztulás várt volna rájuk, az is csoda, hogy ilyen sokáig kitartottak.* Jesszus, dehogy. *Megrázza a fejét. Ez egy szerencsés fordulat, legalább sok mindenben hasonlítanak. Eszében sincs kitenni magukat felesleges veszélyeknek. Jó itt a meleg, lobogó tűz mellett, amit iszonyat sokáig tartott normálisan feléleszteni. És a forralt bor is könnyeden melegíti át a belsőjét. A pokróc persze full felesleges, csak gesztust szeretett volna tenni vele. Hátha ilyesmit jelent...a romantika?* Örülök, hogy elengedett a mamád. *Megköszörüli a torkát, forgatja ujjai között a poharat, és szünet nélkül azt kívánja, bárcsak Ádám lehetne egy pillanatra, aki nem ront el semmit és mindig olyan vagány. De már Koni bőrébe is jó lenne belebújni picit. Vajon mit lépne következőnek a fiú a sakktáblán? Fecske nem akar súgni? Most tudatosul benne, hogy már két embernek is megvallotta - így vagy úgy - hogy mi zajlik benne. És minden alkalommal kicsit valóságosabbá vált. Oldalra pislog, és nem tud már Szandira úgy nézni, mint egy "nemlányra". Hogy is mondta Ádám? Már mindenki tudja...Szandi is. Szandi is? Egyáltalán nem úgy viselkednek, mint akik romantikázni jöttek, hiába a sok minden, amit felhalmozott. Próbálja nem lehúzni magát a spirálba, amin a gondolatok mentén elindul. Ugyan már...tényleg Viktorral akar versenybe szállni? Vagy akárkivel... Az a paradoxon is feszíti, hogy egyszerre szeretné elhülyülni a randi gondolatát, de közben komolyan is venni, hogy esély legyen valami "meghittségre".* Emmát is meglátogattad Pesten? *Sosem volt még ennyire nehéz épkézláb témát találnia.* |
![]() |
Bódi Alexandra, Magántanuló | #681 / 2019.01.23. 19:34:16 | |
[01.21] Ez így erős kifejezés, maximum csak alábbhagyott ott a lelkesedés. *Megvonja a vállát, aztán mégis sikerül együtt nevetni a fiúval. Hát, legalább egyikük nagyon képben van mindennel; ez is bőven elég.* Hát, de nem az Armageddon miatt, az is tuti. Előtte is voltak bajok. *Igyekszik elviccelni inkább, mint sem, hogy most azon morfondírozzon mit rombolt benne a másik dimenzióbéli élet. Talán... ha majd nem figyel ezekre, akkor maguktól is elmúlnak. Elfogadja a felé nyújtott poharat és megcsapja a fűszeres illat. Tényleg ezt itta, mondjuk neki nem feltétlenül jut most eszébe a Főnix utáni történet. Tényleg, vajon meg van még Levinek a bagoly, amit akkor kapott? Ezen sem morfondírozik, inkább belekortyol az édes borba.* Kísértetház? *Ráncba szalad a homloka. Akkor nem is lőtt olyan messzire a véres kísértetekkel?* És most szeretnél? *Ugye nem azért hozta fel a fiú? Mert ő ezer százalékig nem szellemirtásra készült. Meg azt a részt, hogy meséli el Emmának, ha? Azért a vállára keveredő pokróc és a kezében gőzölgő bor, egyelőre kellő komfortot ad.* Köszönöm. *Picit elhallgat mert éppen ebben a pillanatban jut eszébe ismét a kérdés: akkor ez egy randi? Mert... annak egészen jó. Már csak azért is mert eltereli a figyelmét arról, hogy ezen elmélkedjen.* |
![]() |
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam | #680 / 2019.01.23. 19:20:52 | |
[01.21.] Áááh, szóval attól megijedtél. *Heherészik kicsit, pedig amúgy a lyukat is neki kellett a fa törzsébe eszkábálni, szóval esélytelen, hogy ilyen rövid idő alatt bármi beleköltözzön. Plusz nem volt sok ideje, úgyhogy ezt is csak sebtében rajta össze.* Kiváló ötlet. *Ő pontosan tudja, hogy rajtuk kívül nincs itt senki, úgyhogy ezen is jót nevet. Télen? Egy ilyen randi-helyen? Gemmáriusok meg főleg. Mindenki tudja, hogy jó időben be-beszöknek ide a diákok.* Mert amúgy dilinyósok is vagyunk, nem? *Előveszi a műanyag poharakat, és kiönti a forralt bort. Ezt itta Szandi, mikor olyan volt, mintha kicsit közelebb kerültek volna...végülis jó ha az ember figyel a részletekre. Ami egyszer bejött viszont egyáltalán nem biztos, hogy másodjára is be fog. A tűz nyugodtan recseg ropog, így most már mind ketten helyet foglalhatnak a kipárnázott félbehasadt rönkön.* Képzeld, egészen bent van egy tisztás, meg egy kísértetház. Korábban volt azért, hogy futottak a srácok, de én odáig sosem mertem bemenni. *Főleg, hogy a lába miatt nem egy sport ember. Kevesebb dolgot is mer kipróbálni, kétszer átgondolja előtte, hogy képes lesz-e végig vinni.* Van még itt pokróc kuckózáshoz. *Ezeket a HKM-ből nyúlta, elég lesz visszaköltözni... Ráteríti az egyiket a lány vállára. "Legyél úriember és ne böfögj!" Két fontos tanács, egyik Tatrostól, másik Konortól. Köszi srácok!* |
![]() |
Bódi Alexandra, Magántanuló | #679 / 2019.01.23. 19:12:29 | |
[01.21] *Innentől már tényleg gyerekjáték még neki is, pedig hát szokása a szükségesnél jobban megbonyolítani azokat a dolgokat, amik túl egyszerűnek tűnnek. Mert nincs olyan, hogy túl egyszerű, nem? Vagy igen? Mindenesetre egy ollót erősíteni még a fához klassz lett volna, akkor nem szenved azzal sem, hogy leoldja a fényes kis kulcsot. De kedves Levitől, hogy úgy rakta le a dobozkát, hogy még a fénybe essen és ne lehessen elvéteni! Szöszmötöl a hóban guggolva amíg össze illeszti a kirakóst, de nem tud sokat vacakolni, mert tényleg, abban a pillanatban szeretne megfelelő irányba kihullani a cucc. Jó, ezt is megérti, így meg tényleg nem kell sok, hogy végre megtalálja Levit. Az első fellélegzés alatt észre sem veszi, hogy mit rendezett be a másik.* Aha, de ne kényszeríts többet, hogy sötét lyukakba nyúljak be! *Azért a másik mosolya ragadós és nem is kell több ahhoz, hogy lenyugodjon és végigpillantson a felhozatalon. Meg a kezében szorongatott műanyagon, ami most már nyugodtan pihen.* Izgi volt. Azt hittem először, hogy elkaptak a gemmáriusok. *Közelebb sétál beszéd közben és ha odafér akkor lerakja magát Levi mellé.* Már kitaláltam, hogy mindent arra fogunk majd, hogy nem rég jöttünk haza egy másik dimenzióból és még mindig furák vagyunk miatta. *Nemzetközi kézmozdulattal jelzi a feje mellett, hogy a "fura" az "dilinyóst" jelent. Rávigyorog Levire, aztán meg a nyammogni valóra is, amit kipakolt.* |
![]() |
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam | #678 / 2019.01.23. 19:02:02 | |
[01.21.] *Nem kell szegény Szandinak sokáig szenvednie. Mert Levi tényleg a közelben van. És szemmel láthatóan csak három darabos a puzzle. A fa odvába nyúlva semmi nem harapja le a kezét, és nem próbálja csontig lerágni. Viszont valóban előkerül a második szelet műanyag. Innen már csak pár lépés a következő, ami nem is igazán feladvány. Az utolsó fára kötözött vékony kis kábelen egy kötél lóg, annak végén pedig egy érdekes kis kulcs. Márpedig ha van kulcs, van olyasmi is, amit ki tud vele nyitni a lány. Levi nem bízta a véletlenre. Rögtön annak a fának a tövébe rakta a dobozt, aminek tartalmát fel kell tárni. Hagy elég időt, hogy Szandi lekínlódja a vékonyka kötélről a kulcsot, kinyissa a fénydobozkát és megtalálja benne az utolsó darabkát a kirakóshoz. Az egész elfér a lány tenyerében. Egy, kettő, három. Nem nagy dolog. De így már látszik, hogy ügyes kezek vékony tintával gallyacskákat és lángocskákat rajzoltak a préselt műanyagba. Ha helyesen illeszti őket egymás mellé a másik, akkor egybe olvadnak, és mozogni kezd a kép. Jobb ha rászorít a lány, mert finoman húzni kezdi tenyerét a helyes irányba, és csupán néhány lépés séta után megtalálhatja az erdő mélyén Leventét a tűzrakás mellett. Egy félredöntött farönkön ül, és pokrócot, innivalót, rágcsát pakol ki.* Sikerült! *Kiszélesedik a mosolya, ahogy meglátja Szandit. Ujjongana is, de azért nem volt olyan nehéz a feladványsorozat.* A mindenesben... hát van egy csomó minden-es... gondoltam jó poén lesz... *Még erősen kutatja a lány arcán a reakciókat, hiszen az éjszaka közepén így magára hagyni, lehet hülye ötlet volt.* |
![]() |
Bódi Alexandra, Magántanuló | #677 / 2019.01.23. 18:53:36 | |
[01.21] *A friss hó felszínén nem olyan nehéz kiszúrni, ellenben legyen akármilyen okos, meg nem mondja ennyiből, hogy mi az. Szusszanva halad tovább, mert nincs új feladvány és azon gondolkodik, hogy micsoda energiákat fektetett be Levi, hogy ezt kitalálta. Tyűha! Csak azért nem mosolyodik el, mert kiszúrja a következő jelet. Aha, oda nyúljon be? Körbepillant azért, mert ez nem olyasmi, amit jó szívvel megtesz az ember. Azt ha valami lerágja a kezét?! Éppen csak annyira hangos a morgolódás ezzel az aggállyal kapcsolatban, hogy ha Levi valahol a közelben van, akkor hallhatja. Sebaj... kesztyűt húz és egy nagy levegővel benyúl, hogy kitapogassa mit rejtettek bele. Úgy kapja ki onnan a mancsát, mintha tényleg valami megharapta volna, viszont csak egy, az előzőhöz passzoló darabkát talál. A kirajzolódó minta még így sem egyértelmű és nem nehéz kitalálni, hogy tovább kell menni a folytatásért, szóval a kincset a kesztyűs kezében szorongatva halad tovább.* |
![]() |
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam | #676 / 2019.01.23. 18:44:34 | |
[01.21.] *Ha az élet nagy irányítójának van humora, most lehet inkább mosolyog, mint dünnyögve, szenvedve nézi végig a jelenetet. A két legokosabb diák... az egyik ilyen bugyuta feladványokkal, a másik meg rendesen gondolkodik rajta. xD Na de a szándék a lényeg. Amikor Szandi lenéz, láthatja, hogy itt ugyan zéró avar nincs. Maximum talpa alatt ropog a friss hó, ami ma hullott. Annak a tetején viszont tényleg van egy levél alakú anyag. Talán valaki kivágott egy szalvétát? Ha megemeli, a szalvéta alatt egy darabka préselt műanyagot talál. Ebben a fényben nem látszik olyan jó, de kicsit mintha egy törött egész valamilyen darabja lenne. És mivel átlátszó, szépen kirajzolódik, hogy fekete és vörös tintával fut rajta valami mintha. Lehet akkor volna könnyű kitalálni mi az, ha meglenne a többi része is! Szandinak javasolt persze tovább sétálni, mint egy horror filmes statiszta. Néha ez-az megbillen az ágak között, de a fényfüzér biztonságos glóriát von a kanyarodó útra. A következő feltűnően kipingált fa törzsére egy nagy kört rajzolt valaki. A kör közepén pedig egy kis mélyedés. Pont úgy néz ki, mint ami hívogatón várja, hogy belenyúljanak...* |