A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Budapest > Vendéglátás

[M] Krimó

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (0)  Könyvjelzők  Régi üzenetek (0)  Események (0)

hozzászólás megjelenítése.

1056 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Vöröslő Morion
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Vöröslő Morion, #1056 / 2019.07.25. 10:30:38
[07.23. este]

*Nehéz a határ egészséges oldalán maradni úgy, hogy a személyes ügy és a munka ennyire egymásba fonódik. Az óvatlanság miatt Domonkos olyan életbe sodorta Orsit, ami sokkal veszélyesebb, mint amit eddig ismert. Az elrettentésre szolgáló gyermekmeséknek mindig van valami alapjuk... de ez a féle valóságosabb, mint annak lenni szabadna.
Nem tehet róla, az eszével tudja, látja és érzi. De mindazok után, amit tapasztalt a rémálmok okozóinak körében, olyan fortyogó düh lepte el a tagjait a nyilvántartás láttán, amit talán még nem érzett soha. Eddig volt olyan szerencsés, hogy a szeretteit nem érintette eddig ez a fajta veszély. Orsi már nem az élete része, de az volt, nem haragszik rá, sem Domonkosra a történtek miatt. De van egy olyan "rossz" szokása, hogy akik mellette álltak, akár hosszabb, akár rövidebb ideig, azoknak szívén viseli a sorsukat. És ez igazak a korábbi barátnőkre is. Mindezek után Domonkosnak sem kíván rosszat, elég nagy a súly rajta így is és még sokkal nagyobb lesz. Mégis az önző éne egyelőre kellemes kárörömmel nyugtázza az előbbi szavakat.
Ahogy végérvényesen a munkára terelődik a figyelem, minden negatív és akár gonosz érzése elenyészik, a gondolatai mind az információk között mozognak. Csendben hallgatja a férfit és minden morzsát, amit megoszt vele az akkor még tinédzser lányról, összeegyezteti a nővel, aki vált belőle. Senki sem válik bűnözővé ok nélkül és ez most gyönyörűen alá is támassza ezt az állítást.*
Mikor láttad utoljára? *Látja a másik apró rezzenéseiből, hogy érzékenyebb a téma, de pont ezért kell a kapcsolat mélyére ásni, hogy ne keveredhessen semmi gyanúba a másik. Megbízhatónak ítéli Domonkost, de az ő szava ehhez kevés, -még a személye sérelmek ellenére is- de az ő szava ehhez kevés.*
Nem kötelezhetlek arra, hogy beszélj, ezt tudnod kell. De ha nem én teszem fel ezeket a kérdéseket, megteszi más. És amíg a kérdések nincsenek megválaszolva, addig én sem adhatok válaszokat. És... tudom, hogy ezek után pofátlanság, de lenne egy kérésem, a jövőbeni közös munka miatt.
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #1055 / 2019.07.24. 22:55:18
[Tegnap este +18]

*A legtöbb dologra egyáltalán nem akar reagálni, főleg hogy nem biztos benne, jól érti a színtelen hang üzenetét. Ő szeretne egy nap megbocsátani magának és ugyanezt kívánja Rionnak is. Meg családi házat, szerető feleséget és izgága gyerekeket. Érzi, hogy a jövő egy bizonyos pontján most épp erre a pillanatra tekint vissza, apró porszemként, csupa feledhető semmiségként. Egy lesz a tengermorajával, az ezer homokszemcse egynemű kupacával. Egy régi enyhén göröngyös emléke lesz csupán. Már pedig ha így nézi, ez az egész idő misztikuma sem egyetlen lineáris vonal leírása, hanem a különböző párhuzamok végtelen körforgása. És ha így nézi, akkor a 'majd' akár 'most' is lehetne.
Már pedig ha így nézi, akkor most éppen egyszerre tizenhét éves, szúrós tűlevelekkel a hátában, felhorzsolt, kamasz-kajla térdekkel; és egyszerre majd harmincévesen éppen egy bárpultnál ül, hüvelykujjával végigsimítva egy arcon, amihez valójában csak egyszer ért hozzá, de az egy életen át kíséri; és talán éppen egy évvel idősebb jelenleg, ahogy a vékony, kék erekkel befuttatott női nyakra zárulnak könyörtelen satuként ujjai. A kérdésre egy kicsit lehunyja a szemeit, mert vasas íz régi reminiszcenciája figyelmeztetően megül az ajaki mögött, pedig nem harapta el a nyelvét.*
Azon a nyáron került hozzánk, amikor a tizenhármat töltöttem. Azt hiszem a tizenhatodik születésnapját már megünnepeltük októberben. *Fogalma sincs, hogy érdemes-e Ádámtól és Évától indítani a válaszát, de valahogy kibukik belőle, valószínűleg azért, mert Rion úgyis szelektálni fog. A lelke meg biztosan nem érdekli - pont ezért könnyű vallani.* Ő nagyon... sérült volt. A szülei továbbadtak rajta, hogy így fogalmazzak. Ukrajnától egészen Szlovéniáig jutott, amikor az egyik alak, aki "kölcsön vette"... *Tiltakozóan felfordul a gyomra, hiába próbálja kozmetikázni a gyerekprostitúciót. Vagy túl tárgyilagos, vagy húsba maróan valóságos. Mindenesetre most úgy dönt, hogy igyekszik a lehető legjobban eltávolítani magát a témától. Mintha csak egy rossz álomról kellene beszélnie.*
Szóval vérfarkas volt és megfertőzte. Amikor Sejla átváltozott a következő Hold alkalmával, átkóválygott a határon. Gondolom a Birtokúrnak jelentették, de hogy ők hogyan beszélték meg az apámmal, nem tudom. *A maradék whiskyvel támogatja meg a történetet, meg a saját mentális stabilitását. Érzi, ahogy a szánalom és az undor között nyálkásan tekeregnek a gondolatai.*
Rion... Egy dühös emberből soha nem lesz jó vérállat. *Hideg verejték csorog végig a gerincén, ahogy túl sok minden ragad meg a bordái között egyetlen szusszal. A téma okozta émelygés ismerős vasnehezékkel szorítja össze az ajkait, miközben a fejében mintha régi vetítőszalagra kattantak volna át a múlt élénken vibráló lenyomatai: megállíthatatlan gyorsasággal pörög benne öt évnyi reménytelen várakozás emlékezete.*
Vöröslő Morion
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Vöröslő Morion, Gemmárius #1054 / 2019.07.24. 15:12:53
[Tegnap este]

*Ebben a világban valahogy minden szál összefut, csak az idő nincs meghatározva. Lehet két nap vagy akár tíz év, de vannak elkerülhetetlen találkozások, események. Rion már azóta készült erre, mióta csak említést tettek neki a beépülés lehetőségéről. Tudta, hogy egyszer szemtől-szemben fogják találni magukat. De arra álmaiban sem számított, hogy ez nem egyszeri alkalom lesz. De ez is csak egy próba, amitől sokkal jobb gemmárius és ember lesz, ha sikerül kiállnia. Legalábbis ezzel győzködi magát. Ezt a kis "alapozást" is igen hasznosnak tartja, a későbbiekhez.
De tény, hogy nem lesz egyszerű, a múltbéli sérelmek nehezen enyhülnek és egy-egy gyengébb pillanatban szörnyű hatásai lehetnek, mindkét félnél. Más körülmények között, teljesen más érzéseket keltenének a férfi szavai. Ez sosem derül ki.*
Kényes helyzet. Felelősséggel tartoztam érte, azt hiszem, ezt te pontosan érted. Az akkori események miatt viszont harag nincs bennem. Szeretett téged, még akkor is, mikor fogalma sem volt róla. Nem volt mellettem jövője... a betegség más dolog. Azt így, vagy úgy, megakadályozhattuk volna. De ahogy mondtad, megtörtént. Egy dologtól érzem magam jobban, *talán harmadjára fordul elő az este folyamán, hogy egyenesen Domonkosra néz* hogy ő hiába bocsáthatott meg, te magadnak sosem fogod tudni. Ahogy talán én sem magamnak. *A hibák segítik az embert, hogy folyamatosan fejlődjön, hogy saját maga számára legyen intő példa. Hónapokat gyötrődött azzal, hogy az óminózus kérdésen kattogjon; mit kellett volna másképp csinálnia? A történelem attól még nem változik, hogy a válasz megszületik, de segíthet, hogy a jövő ne legyen a múlt örökös visszajátszása.
Figyeli a mozdulatsort és raktározza az információkat. Hazugság lenne azt mondani, hogy ezt nem tudta korábban. Nem véletlenül kapta Domonkos pont ezeket a kósza információmorzsákat.*
Honnan ismered? *Nem követelőzik, inkább kíváncsiság csendül a hangjában. Kissé olyan összhatást kelt, hogy nem kötelező válaszolnia, de ajánlott.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #1053 / 2019.07.24. 11:12:53
[Tegnap este - Előzmény: Vöröslő Morion, 2019.07.24. 09:47]

*Maga részéről leginkább fáradt. Nem a beszélgetés teszi ezt, hanem a több évnyi várakozás, amiben voltak napok, amikor eszébe se jutott Morion és az, hogy mit tett vele - és ezzel szögegyenest is, amikor semmi más nem járt a fejében, csak hogy ezért még egész biztosan megbassza a karma. Most pedig ezen a szűkös kocsmában kénytelen osztozkodni mindennel, amit ez okozott. Nem jut eszébe egyetlen szó sem, ami válaszul szolgálhatna Morion felvetéseire. Csendharang nélkül is fájó némaság telepedik a sebekbe, amiket most erőszakosan felszaggattak. Mivel már ígyis véres rogyként néz rá a pultos, ezért minden mindegy alapon, csupán két mozdulattal rendeli ugyanazt, mint Morion. Koccintani biztos nem fognak, de most már érzi annyira nyugodtnak magát, hogy egy pohár whisky már nem fog sem osztani, sem szorozni.
Elmesélhetné Morionnak, hogy nem tudott arról, hogy megfertőzte Orsit. Hogy egyedül volt végig az egy hónapig tartó betegséggel, hogy egymagában volt, amikor átváltozott Budapest utcáin és csak a véletlennek hála, na meg egy kóbor farkasnak hála, hogy nem történt semmi baj - de számítana még ez az egész? Nem akar ebből a fajta felelősségből egy töredéket sem leadni már.*
Nézd, nem tudom, hogy milyen utat jártál be, de változtatni egyikünk se tud azon, ami és ahogy megtörtént. Tudom, hogy az én feloldozásomra pont semmi szükséged, de ezt most már nem szabad tovább hurcolnod magaddal, szerintem.
*Finoman felvonja a vállát, előre tudva azt, hogy ez lehet a pusztába kiáltott szó. Mindenestre most már ő is leenged valamennyit a maró folyadékból, mert a továbbiakhoz neki is szüksége lesz ehhez. Kisimítja a lapot és rábök az arcra, amitől a ólom súlyú nehzéséget érez a gyomrában.*
Sejlának hívják. Lehet többieket is ismerem, de... vannak olyan vérállatok, akikkel tényleg csak állatalakban találkoztam. A szaglásomra könnyebb támaszkodna, ha erről van szó. *Arrébb rakja a poharát, hogy a pulton kör alakban gyűlt vízcseppeket mutatóujjal összekösse.*
Vöröslő Morion
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Vöröslő Morion, Gemmárius #1052 / 2019.07.24. 09:47:06
[Tegnap este - Előzmény: Stelczer Domonkos, 2019.07.24. 08:31]

*Nem siettet, a lába sem jár a szék lécén, árad belőle a türelem. Tudja, hogy javarészt haszontalan és eddig is jól ismert információhalmaz lapul a papírokon, de egyelőre ennél többet nem adhatott. De amint a bürokráci kötelező körei lezajlanak - és persze, ha mindketten maguk elé tudják helyezni az általuk védetteket -, akkor huzamos időn belül elég sötét titkokkal szembesülhet a férfi. De egyelőre a keze kötve van, csak a felszínt kapargathaja, akár kérdez, akár magyarázatot ad.*
Ez nem hivatalos találkozó, ahogy azt gondolom te is kitaláltad már. Nem teszek fel még kérdéseket, nincs hozzá jogom. Már ami a tieidet illeti. *Pár pillanatra csend ereszkedik közéjük, ahogy beúszik újra a tucatnyi kétség és düh apró szikrái, ahogy Orsi neve kirajzolódik a szeme előtt. De nem akar újra elmerülni az érzések kavalkádjában, már elmúlt a tettlegesség ideje.*
Megvan az oka, hogy engem akarnak a szombathelyi Falka mellé... Az elmúlt másfél évet igazgyöngyként tevékenykedtem. *Sokatmodóan pillant le a mappára. z már ennyiből is nyilvánvalóvá vált számára, hogy Domonkost nem ejtették kiskorában a fejére. Analizál, testbeszédet figyel, nem ragaszkodik foggal-körömmel a farkas által biztosított előnyökhöz és ez nagy előny. De a sértett felének mindez nem segít, sőt... csak még nagyobb szálka. Még jó, hogy még vaamennyire ittasan is képes különbséget tenni munka és személyesség között. Az elején még megadta a lehetőséget mindkét részre, hogy az ösztönök, ha csak egy pillanatra is, de átvehessék az uralmat és oldhassák a felgyülemlett feszültséget.*
Beszélni akartam veled, mielőtt megkapod a hivatalos értesítőt. Hogy ne legyen váratlan... egyikünknek se. *Mindig szó nélkül teljesítette a rá kiosztott feladatokat, hisz a rendszerben, nem véletlenül került oda, ahol van, zsenge kora ellenére is. De most, ahogy visszatért és még keresi a régi életében az új helyét... nem épp móka és kacagás a következő feladat. De hisz abban, hogy mindennek megvan az oka. Ezt mantrázva próbálja legyűrni a Domonkossal való közös munka miatti kétségeket.
Ahogy a szavak szép egymásutánban megülnek kettejük között, úgy feszül meg minden izom a testében. Sokáig nem felel semmit, csak rágja az elhangzottakat. Szóval akkor... gondatlanság volt, figyelmetlenség. Nem más. Csak ne burjánzana a gyűlölet saját maga iránt, ami galád módon semmisíti meg azt a pillanatnyi megnyugvást, ami meleg érzetet hagyhatott volna maga után.*
Azt hiszem, akkor saját magamnak kéne leginkább behúznom. *Nem zuhan össze, nem kelti egy megfáradt örgember kisugárzását. Tagjai egyenesek, arca nem sokat árul el, csupán valami furcsa erő és elfogadás sugárzik belőle. Persze, lennének kérdései, bőven. Pontosan mikor, hogyan, miért nem volt egyikük mellette... De a kérdések megválaszolása után sem lesz képes megváltoztatni azt, ami már rég megtörtént. A kérdés, csupán még több felesleges kérdést szülne.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #1051 / 2019.07.24. 08:31:38
[Tegnap este - Előzmény: Vöröslő Morion, 2019.07.24. 00:04]

*Éles figyelemmel követi a mozdulatsort, ami Morion italrendelésétől, a koccintásra emlékeztető mozdulatig, azzal zárul, hogy ismét lecsúszik a whisky a másik torkán. Ez a harmadik, mióta jött. Nem igazán nyugtatja a tény. Az alkohol, ilyen tempóban a legedzettebb ideget is lassú olvadással fenyegeti. Már pedig az energia nem vész el, csak átalakul. Ha most épp visszafogottabb is Morion, az hosszútávon nem jelent számára semmit sem.*
Figyelek. *Amíg az a pálca nem rászegeződik, nem fogja magát automatikusan védekező pozícióba vágni. De valahol mélyen éles figyelmeztetéssel jelez benne az a bizonyos radar, ahogy a csendharang kihallgathatatlan burkába vonja őket. Amíg aurából előkerül a lap, a szobahőmérsékletűre melegedett vizen pihenteti meg a tekintetét és azon járnak a gondolati, hogy hogy a fenébe kerülhetett ebbe a helyzetbe.
Talán kívülről ráérősségnek hathat az alaposság, amivel átnézi a tömör információ tömeget. Nem ragadja meg a figyelmét igazából semmi különös az első lapon. Ám a másodikon, lap legalján öt arc néz vissza rá azzal a hozzátoldással, hogy fedőneveiket kivéve nem sikerült mást felkutatni róluk. A középső nő jégszínű szeme ezen a nyomtatott papíron nem mutat többet tompa szürkeségnél. De Domonkos ismeri ezt a tekintetet, hiszen olyan sokáig tartotta fogva az övét még fiatal korában.
Persze oldalról érkezik a türelmetlen noszogatás, és most már fogalma sincs, hogy Orsi vérfarkassá válásának mi köze ehhez az egészhez, azzal pedig pláne nem tud mit kezdeni, hogy megkapja Moriont gardedámnak a nyakába. Olyan érzése van, mintha egy csomag pinpong labdát dobtak volna a fejébe, a különböző információk most így pattognak a koponyáján belől. Ebből fizikailag egy hosszú sóhaj látszik csupán.*
Na jó. Láttam a jelvényed, benne van a rubint ékkő. Ha legközelebb ki szeretnél kérdezni, legalább dísznek hozd el valamelyik smaragd kollégád a hivatalból. *Sejti, hogy a majd értesítve lesznek már eleve feltételezi, hogy egyrészt szűrt jelentést fognak kapni, másrészt meg hiába, hogy majd megkapja mindenki a csinos A/4-es lapokat a pecséttel meg minden, de ő most akkor is konfidentális adatokat kapott, előre. Hát persze, hogy Morion senkit sem hoz magával ha csak a legkisebb szabályszegést is tervezi.
Ráadásul külön bosszantja, hogy tisztában van vele, a Birtokura áll felette, és konkrétan nem szükséges együttműködnei most. Rendezze le az Árnyékkormány és a Hercegség ezt olyan diplomáciai úton, ahogy eddig is tették. Neki a Falka a családja, és az, hogy Morion szájáról így hallja vissza minimum újra huzalozza benne a Fenevad figyelmét. Szerinte semmi joga olyannak beleszólni ebbe a társadalomba, aki nem tagja - de ezek persze már a saját ellenérzései. Milyen igaz, hogyha kötelezettségéről van szó, akkor ember, ha jogairól, akkor éjlény.
Arra mondjuk kíváncsi lenne, hogy melyikük utálja jobban a közös munka gondolatát: Rion vagy ő? Vagy lehet magától jelentkezett erre a másik? Összerendezi a lapokat, időt nyerve magának, mielőtt válaszolna. Érzi, hogy csípő fájdalom nyilal a mutatóujjába, ahogy a lap alattomosan felnyitja a bőrét néhány rétegnyi mélyen. Nem vérzik. Kívül nem.*
Amikor elment hozzád aznap *nyilván a vallomásra gondol*, az előtte lévő estét nálam töltötte. Akkor történt. *Színtelenné válik a hangja, miközben túlságosan is állatra emlékeztető szemeivel Moriont fixírozza. Érti már? Miért erőszakolja ki belőle azt, hogy olyanba rúgjon, aki amúgyis földön van már?
Fogalma sincs, hogy mit mondott Orsi Rionnak, de most hirtelen nagyon fontosnak tűnik a dolog. Annyira, hogy egyértelmű készenlétben minden izma, a farkas feszes magabiztosságával. És jó előrelátással küld egy mentált a szeretett nőnek azzal az üzenettel, hogy késni fog, lehet hogy sokat.*
Vöröslő Morion
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Vöröslő Morion, Gemmárius #1050 / 2019.07.24. 00:04:04
[+12, Sötétedés után]

*Ahogy lassan lenyugodnak a kedélyek és az eddig őket bámuló kíváncsi szempárok vgére más érdekesség után néznek, rendel magának még egy italt, amibe komótosan bele is kortyol. Ismét ugyanaz a türelem játszik a mozdulataiban, mint ahogy Domonkos érkeztekor.
Csendben hallgatja a másik szavait és közben nem kerülik el a figyelmét az apró változások sem; a nyugodtabb testtartás, mai jelezheti épp a kezdetleges bizalmat vagy épp a belenyugvást. Az őszintébb, nyíltabb értekezést, amivel egy fokkal egyenrangúbbként kezeli. És a legszembetűnőbb mégis az, hogy mindezek, a talán mások számára láthatatlan változások az áthidalt dühnek köszönhetőek.*
Elvetted tőlem azt a nőt, akivel a jövőt terveztem. Miatta vállaltam annyi túlórát, érte akartam a lehető legjobb életet megteremteni mindkettőnknek... ezt vetted el és így éreztem magam. *Úgy emeli a poharát, mintha csak tósztot mondana, majd a maradék ital le is gördül a torkán, amit egy fintor követ.*
De ahogy mondtam, nem ezért vagyok itt. Ez csak a kiinduló ok, de nem az okozat. *A pálcája a mondat végére valahonnan a kezébe került, a mozdulatot is csupán a legszemfülesebbek fedezhetik fel. Egy burkot képez maguk köré, ami mgakadályozza, hogy bárki kihallgathassa őket.*
Magadtól is el fogod mondani, hogy hogyan történt. Ezt olvasd el. *Az aurájából húz elő egy borítékot, nem lehet benne több két A/4-es lapnál. Tömör fogalamzás, inkább csak jegyzetértékűek a feljegyzések, de DOmonkosnak, mint alfának annál többet mondhat.*
Most zárult le egy nyomozás, ami... nem végzősött úgy, ahogy akartuk. A következő pár hét során értesítve lesznek a Birtokurak és a Falkák, engem bíztak meg azzal, hogy a tiédet én kezeljem. Nem vagy régóta Alfa, de sejtem vannak korábbról is esetleges információid, amik érinthették a tieidet. Valamiért elég sokszor jön fel a szombathelyi falka, ha furcsaságokról van szó... *Közben Domonkos neveket olvashat a bűnszervetből, akiket eddig sikerült elkapniuk és az évek során lekapcsolt kisebb bandákról és egy-két említés szintű jelentésről megmenekítettekről és szörnyű végkimenetelről egyaránt.*
Szóval... hogyan történt?
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #1049 / 2019.07.23. 23:11:42
[Sötétedés után]

*Visszafordul a pulthoz és az előző hangból maradt grimaszt az ajkába harapva igyekszik eltüntetni. Két dolog jár csak a fejében: Orsi hangja, ahogy a nevén szólítja és a farkastestben szelt erdő otthonos suttogása. Mindig itt a vége: megrekedve két élet közt. Senkinek sem kívánta, soha. Fáradt sóhajtás szakad fel belőle, ahogy érzi, hogy a düh lassan párologni kezd. Fogalma sincs mi történt, de mintha azt várta volna, hogy kipukkanjon Morinból a méreg, aztán kiderült, hogy ő maga is egy léggömb, ami most hangosan kipukkant - és ezzel valahogy leeresztette a másikat is.*
Fogalmam sincs arról, hogy milyen ember vagy. Hogy mit éreztél három éve és most is csak egy sziluett szélét tapogatom körbe. *Zsebre teszi végre a kezeit, és ezzel vállalja, ha olyat mond, lépés hátrányban lesz egy esetlegesen lendülő ököllel szemben.* De tényleg azt gondolom, hogy nem akarsz részleteket tudni. *Nem fogja hangosan kimondani. Ha talál is valami módot rá, hogy körülírja, akkor is óvatos lesz, mintha tojást akarna kifújni.*
Gondolom azt is láttad, hogy nem tartozik már hozzánk. *Vajon mit következtet abból Morion, hogy nincs már Szombathelyen Orsi, hónapok óta? Fogalma sincs, hogy egy ilyen kartoték adathalmazban hogyan jelölik azt, aki magányos farkasként tölti a Holdas éjjeleit. Főleg, hogy ő azt is tudja, amit ez fekete-fehér lista nem: hogy Orsi találkozott egy másik farkassal, akivel így együtt töltik magányosan a Hold idejét.*
Vöröslő Morion
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Vöröslő Morion, Gemmárius #1048 / 2019.07.23. 22:58:01
[+12, Sötétedés után]

*Furcsa, mennyire másképp cseng bennük egy-egy szó vagy gondolat, mennyire élesen kirajzolódnak az ellentétes nézőpontok. Számára Domonkos az élő megtestesítője annak a szintnek, amit ő soha nem érhet el. Annyit gürcölt mindazért, hogy félig olyan jó legyen Orsi szemében, mint a mellette ülő minden hibájával együtt. De egy valami mégis közös; mindketten meg akarták védeni és folyamatosan szeretni Orsit. Ki így, ki úgy.
A morgás visszhangot ver kettejük között és amit az alkohol jótékonyan tompított, mindazt ez a pillanat tűélessé varázsolja. A düh lassan keveredik a racionalitással és logikával. A vörös köd oszlani kezd és már nem képzel gyermeteg módon egy bazi nagy palacsintasütőt az ujjai közé, ami gyönyörű táncot lejthetne Domonkos arcával. A gondolat kecsegtető volt, de sosem vitte tettlegességig a személyes indulat, sosem akarta komolyan bántani a férfit és nem csak azért, mert a likantróp úgyis segítsgére sietett volna.*
Szerinted hagytam volna, hogy hozzás fusson, ha nem lennék ebben teljesen biztos? Én sem vagyok szörnyeteg. *Most rajta a sor, hogy mondatot elemezzen és lássa, hogy ő miként vélekedik róla. Ebben a percben ő nem más Domonkos szemében, mint egy féltékeny kisfiú. A jelvény még mindig hűvös csillogással fekszik a pulton.*
Két napja tudtam meg, láttam a nyilvántartást. Csak tudni akarom, hogy történt. *Hangja újra nyugodt, kimért, egyedül a pillantása árulja el, hogy mennyire fáj neki is a tudat.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #1047 / 2019.07.23. 22:36:40
[Sötétedés után]

*Valahol muszáj tudatosítania, hogy akármennyire sajnálja a történteket, és nem esze ágában sincs többet belerúgni a másikba, nem tartozik felé a bocsánatkérésen kívül semmi mással. Az már pedig nem lett elfogadva, ahogy a többi próbálkozása sem azt illetőleg, hogy engedje el a témát a mellette ülő. Három év alatt nem múlt ez a szerelem - és ezt is olyan zsigerien érzi át, ahogy az ősellenségek, vagy a sorssal összekötött régi cimborák szokták. Egyiknek sem érzi igazán magukat, hiába tiszták Morion szándékai azt illetőleg, hogy azt az üvegpoharat inkább az arcába építve látná, mintsem a pulton megpihenve.
Az a 'miattad' szócska ebben a kontextusban olyan sokat elárul számára arról, hogy Rion szemében mennyire nem számít semminek, ami azonos szinten lenne egy emberrel. Már pedig ismeri a metódust... Ember nem öl embert, ha annak látja az ellenfelét. Addig degradálja fejben, amíg csupán egy pondró szintjén lesz és többé nem tűnik bűnnek eltaposni. Semmit sem jelent - és ez a legnagyobb fenyegetés minden közül. Mert a harag sem neki szól, hanem Orsinak. Ő most már csak egy nagy mítikus valami, ami minden rossz hozója.
Nem válaszol a kérdés először, ahogy az elharapódzó indulat sem oldja a nyelvét. Ellenben Rion állatias dühe visszhangot talál a Domonkosból figyelő farkasban, és ösztönösen hagyja el a torkát a vérfarkassal sosem találkozottnak is egyértelműen figyelmeztető morranás. Olyan hangos, hogy a pult másik végén támaszkodó is feléjük kapja a tekintetét. Evidens határt jelölt meg ezzel ott, ahol a pohár fájdalmas csikordulással reped hosszant a gemmárius markában. Nem akar magyarázkodni az eszetlen tesztoszteron harc felett, csak mert ő nem a poharán éli ki a feszültséget. Tulajdonképpen az a víz érintetlenül árválkodik, néma bíróként őrködve egy olyan háború felett, ami már ígyis túl sok áldozatot követelt.*
Nem... nem martam be, ahogy te azt elképzeled. Sok mindent hihetsz rólam, de soha nem bántottam Orsit sem így *itt jelenlegi, fizikai valójára mutat*, sem pedig farkasként. És másnak sem hagytam volna ezt. *És persze, hogy egy nagy adag hárításnak hangzik az egész. Hát mi másként hathatna valami, ha azt úgy kérdezik, ahogy Morion tette?*
Vöröslő Morion
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Vöröslő Morion, Gemmárius #1046 / 2019.07.23. 21:41:37
[+12, Sötétedés után]

*A barna folyadék tisztán, selymesen remeg a pohár alján és ezt onnan tudja, hogy a feszült, hosszúra nyúlt pár másodpercig minden idegszálával erre és a pohár strapabíró tulajdonságára koncentrál. Biztosan ellátták törésgátló bűbájjal. Vajon ilyen sok féltékeny férfi jár erre, hogy ez a leggazdaságosabb megoldás? Tényleg nagyon érdekfeszítő...
Tekintete a felé csúszó jelvényre siklik. A fém ezüstös fénye pontosan azt a harcot idézi benne, mint amire számított. Az ital egy hörpintéssel eltűnik a törhetetlen pohárból.*
Nem visszaélés miatt van kint... Nem akarom pont miattad derékba törni a karrierem. *Hangja még mindig feszült, a düh az éltető vérrel együtt rohan az erei kusza hálójában. Lassan az ujjai köze veszi a jelvényt és látszólag szórakozottan kezdi forgatni közöttük. Mikor végre napvilágot látott az affér, nem küzdött tovább, hisz... már azzal a csókkal veszített, ami hónapokkal korábban csattant el köztük. Kilépett Orsi életéből és hagyta, hogy Domonkoshoz fusson, mert ha másban nem is, abban biztos volt, hogy mellette biztonságban lesz a lány, akit minden porcikájával szeretett. Hogy pontosan az a férfi fogj megóvni, aki saját tapasztalattal rendelkezik egy örök életre szóló betegségről. Úgy tűnik szerelemben sosem tudott reális és jó döntést hozni. Sokáig fog tartani, hogy ne saját kudarcként fogja fel Orsi bemarását.*
Sovány vígasz... Hogy történt? *Tudnia kell. A harag marja a torkát, az öklét mágnes módjára vonzza Domonkos arca, de mégis mindezek fölé tornyosul a sanyarú fájdalom, ami három év után villámcsapásként sújtott belé. Az a fájdalom, amiről meg volt győződve, hogy már rég a múlté.*
Vigyáznod kellett volna rá, a kurva életbe! *Nesze neked visszafojtott indulat!*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #1045 / 2019.07.23. 21:15:14
*Senki sem szegezte ezt a kérdést így neki. Nem is feltétlenül érzi úgy, hogy bármiféle elszámolással tartozik Morionnak a témát illetőleg. Mintha hagyta volna! Meg se tudná mondani, hogy a hajszál repedés az ajkán, vagy valami teljesen más okozta a balesetet. Orsi megbocsájtotta... Ma este felejtő ölelésbe bújhat a szerető karok között, amik a megannyi fájdalom ellenére is megbocsátást simogattak felajzott izomtömlői felé. Sziklaszilárdságot kölcsönöz arcára ez az önzetlen szeretet.*
Úgy érzem összemosod a hivatásod és a személyes sérelmeid határát. *Visszatolja a jelvényt Morion térfelére, ha már a szerencsétlen pohár nem bírná tovább az indulatokat. Utálja, hogy bármit mondana, védekezésnek hangzana. Nem tartja fairnek a helyzetet, de nem hajlandó azt sem hagyni, hogy kiugorjon a nyuszi a bokorból. A felszínes higgadtság mögött élénken figyel belőle a farkas. De most erőt merít a fenevad ismerős feszültségéből és az elhatározás az ismerős ragadozó felkészültségét bújtatja a tagjaiba. Periférikusan érzékeli a csapos várakozását. Nem kér alkoholt.
Minden figyelme a mellette ülőre fókuszál. Világ életében analizáló típus volt, igazi megfigyelő, szóval ha a szaglása cserben hagyja, akkor a születettségére figyel meg a testbeszédre. Na, nem mintha Morion ne lenne tankönyvi példája a visszafojtott düh cikkelyének. De azt is tudja, hogy egy gemmáriussal van dolga, aki a látszat százszorosát szorítja vissza, és hogy ez az egész sokkal inkább egy terv része, mint azt ő egyelőre átláthatná.*
Ha tudnám, visszacsinálnám. *Magának szól a vallomás intim igazsága, nem pedig Rionnak. Fogalma sincs róla a másiknak, hogy milyen bűntudattal küzd a megváltoztathatatlan miatt. Hogy az elmúlt évek fogcsikorgatós kínlódássál teltek. Neki sincs elképzelése, hogy mint ment át Rion. Nem akar ítélkezni, mert nincs az életének olyan szegmense, ami ne Orsi körül forognak. Egy párhuzamos idősíkon most egymás helyén ülnek és ő az, aki a nyelvébe harap.*
Vöröslő Morion
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Vöröslő Morion, Gemmárius #1044 / 2019.07.23. 20:39:35
[Sötétedés után]

*Évekkel ezelőtt, annyit hallott erről az emberről. Boldogan hallgatta a történeteket és Merlinre, még hálás is volt az ismeretlen ismerősnek, aki olyan sugárzó mosolyt csalt mindig barátnője arcára, mikor őt elszólította a munka. Látatlanba, fotók és történések alapján szimpatizált vele és ő bolond, még nyugodtabb is volt, ha Orsi vele találkozott, ha ott volt, mikor ő maga a közös jövőjükért küzdött. Hogy most mit vált ki belőle az elé táruló látvány?
Merlin ősz szakállára, hogy kidekorlná a képét!
Lassított felvételként játszódik le előtte, ahogy a barátságos kifejezés helyét átveszik a megkeményedett vonások, ezzel gyönyörű visszhangot kelt az ő hűvös félmosolyának. Igen, így kicsit jobb, a hatás már megérte.
Mielőtt bármit mondana, int a pultos lánynak még egy körért, nagylelkűen esélyt adva Domonkosnak is, hogy megalapozza az elkerülhetetlent.*
Ezt hagyjuk. Nem a múlt miatt jöttem siránkozni. *Fiatalabb, de már nem kisfiú, nagyon rég nem az. Tény, hogy undortó módon szúrta hátba Domonkos, de ehhez mindhárman kellettek. Ha ott lett volna Orsi mellett, ahogy egy rendes párnak kellett volna. Ha Orsi tényleg tiszta szívből szerette volna. Ha Domonkos nem használja ki az ölébe hulló lehetőséget. Kár is ezen rágódni. Azt se tudja, hogy azóta együtt vannak-e még, vagy egyáltalán mi lett a töténet kimenetele. De egy valamit tud...*
Hogy hagyhattad? *Ahogy a szavak elhagyják a száját, a düh úgy lángol fel benne, mint mikor megpillantotta a lány nevét a listán. Megremeg az ital a kezében, látszik, ahogy ujjai elfehérednek a pohár körül. Csoda, hogy nem roppan ketté az üveg.*
Hogy a fenébe hagyhattad, hogy ez megtörténjen!? *Hangja élesebben hasít a térbe, de mégis sikerül nem felívni magukra a figyelmet. Az évek, meg a rutin.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #1043 / 2019.07.23. 20:08:11
*A fém eltéveszthetetlen koccanással ér a fa pulton felületet, és ezzel együtt a hűvös párát könnyező pohár is elé érkezik. Nagyon nagyot tévedett, amikor arra gondolt, hogy ide elég lesz egy mentesvíz. Bal kezének ujjai a pohár oldalára simulnak, a jobbal pedig a jelvényt emeli meg kissé, hogy jobban lássa. Sosem volt alkalma megnézni ebből a közelségből egy gemmárius címerét. Nem forgatja meg, alig egy pár pillanatig tartja, hogy érezze a súlyát, meg az ujjlenyomat mentes embléma hidegét. Semmi sem olyan jeges, mint az érzés, amit a név vált ki benne. Ettől függetlenül nem tűnik úgy, mint aki fülét-farkát behúzná. Az érdeklődés feszesebbé válik rajta, a vonásaival együtt keményedik meg benne valami régi görcs emléke is.*
Akkor azt hiszem nem kell bemutatkoznom. *Elmarad a kézfogás, megül köztük a feszült várakozás. Egy hivatalos személy jelvény villogtatása egy feddhetetlen állampolgárban is elülteti a kételyt, de ami azt illeti neki még akadna is takargatnivalója. Szerencse, hogy a mentálja tiszta a szerencsétlen betegségének hála.*
Nagyon sajnálom Morion... *Általában látszanak rajta az érzelmei, ha akarja, és most is őszinte szégyen költözik a kíváncsi kifejezés mögé, ami eddig rajta ült. Soha nem esett nehezére bocsánatot kérni, és ha fel kellene sorolnia azt a néhány embert, akinek tényleg tartozik ezzel, akkor Rion valószínűleg az első háromban benne is lenne. Tudja, hogy vannak bűnök, amik alól hosszas kanosszajárással nyer bűnbocsánatot az ember, de tényleg ötlete sincs, hogy Rionnak mi hozna enyhülést tőle.*
De fogalmam sincs, hogy mit szeretnél tőlem. *Egyértelműen a jelvényen függ a tekintete, ugyanis legjobb tudomása szerint minimum nyitott eljárásnak kell folynia ahhoz, hogy őt bármivel kapcsolatban kikérdezhesse. És ha a helyszínt figyelmen kívül is hagyja, akkor sem tud semmilyen nyitott ügyről, aminek részese lehetne. Ezzel pedig nem több a hatalmi jelkép a szemében, mint annak műanyagmása, amivel a mágus kölykök játszanak a Mirarx napközijében. Talán szét is tárná a kezét, de kitanult már jó néhány harcművészeti formát ahhoz, hogy tudja, jól védhetőnek kell maradnia. Ezért a kezei jól látható helyen maradnak, semmiképpen sem összekulcsolva.*
Vöröslő Morion
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Vöröslő Morion, Gemmárius #1042 / 2019.07.23. 19:37:20
[Sötétedés után]

*Kár lenne a hiányos, tömör mentált boncolgatni. Több magyarázat is helyt állhat jelen esetben. Talán szemtől szembe akarta látni a nüansznyi reakciókat, a szembesítés velejáróit. Vagy talán nem is akarta, hogy valóban eljöjjön a férfi. Meg akarta magának adni a tiszta lehetőséget, hogy ha a hegy nem megy Mohammedhez...
Hátra se kell néznie, hogy tudja, ki érkezett. Mélyen teleszívja a tüdejét az áporodott levegővel, míg elér a mellette magányosan ácsorgó székhez a szombethelyi falka Alfája. Nem néz oldalra, csak lezseren kortyol egyet az italából, ami annak rendje és módja szerint végigmarja a nyelőcsövét. Kivár.
A hozzá intézett szavakra bólint, de ennél többet még nem kap Domonkos. Se így, se úgy. Megedzették az utóbbi évek és a szakma is megkövetelte magának, hogy bizony majd' minden fronton védje magát, pláne, hogy pontosan tudja, hogy miféle is a másik. Nincs szüksége rá, hogy előre érezzék a következőnek szánt mozdulatot.
A pohár tompa puffanásal éri el a pultot, hogy szabad kezével az eurájából előhúzhassa a jelvényét, amit Domonkos elé csúsztat. A hvös fémen megcsillan a lámpák fénye.*
Vöröslő Morion. Azt hiszem, van miről elbeszélgetnünk. *Hasonló hivatalossággal cseng, mint ahogy tegnap este visszhangozhattak szavai a férfi fejében. De végre elérkezett a pillanat, mikor feltűnően felemás szemeit a másikra emeli és őszintén reméli, hogy a következő pár pillanat megéri majd az utóbbi napok gyötrődését.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #1041 / 2019.07.23. 19:16:50
*Nem mondhatni, hogy gyakran kap ismeretlenektől mentálokat - főleg amiatt, hogy ettől az apjától kapott karóra is védi -, de így jár az ember, ha hagyja lemerülni a varázstárgyát, és elfelejti időben feltölteni. Nem feltétlenül tartja bizalomgerjesztőnek a dolgot, de kisebb gondja is nagyobb, mint hogy visszakeresse a forrást, meg kicsit az is benne van, hogy valószínűleg valami új vérfarkas kér tanácsot, vagy ilyesmit. Azért a falka tényleg tárt karokkal szokott várni minden hasonszőrűt.

És mivel életében képet se látott még Rionról, ezért most mindenféle előre elképzelt forgatókönyv nélkül veszi irányba a szőkét a pultnál, akin kívül alig vannak ketten-hárman ilyenkor - azok is párban, láthatólag senkire sem várva. Ez a legésszerűbb ötlete.
Int a pultosnak, miközben a srác melletti bárszékre hangtalanul ül fel. Vizet kér, nem érzi indokoltnak az alkoholt.*
Szia, azt hiszem te hívtál ide. *Még elkapja a csapos ferde pillantását, hát persze, méterekről üvölt, hogy miféle. A dohos szagot nehezen bírják az érzékeny szervei, bal kézzel óvatosan megnyomkodja az orrát, miközben némileg kutyásan félredöntött fejjel várja, hogy mit mond a másik. Azt besaccolta, hogy nála biztosan fiatalabb a görnyedten is feltűnően vállas srác, szóval a tisztesség végett szabadon hagyja a jobb kezét, hogyha bemutatkozik a másik és kezet nyújt, elfogadhassa. Közben persze az áporodott szag mellett igyekszik magába szívni a másikból áradó érzéseket is, mert ezt szokta, ha idegenekkel kontaktál.*
Vöröslő Morion
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Vöröslő Morion, Gemmárius #1040 / 2019.07.23. 18:56:53
[Sötétedés után]

*Olyan egyszerű más életét élni, piti, szívettépő gondok, gondolatok nélkül. Olyan egyszerű volt csupán a megoldandó problémákra fókuszálni, hitelesnek tűnni. Más élet, más név, mégis rengeteget tanulva önön magáról. Legalábbis két nappal ezelőttig biztos volt benne, hogy nem ugyanaz az ember, aki akár három évvel ezelőtt. Bár hazugság lenne azt állítani, hogy ebben sincs igazság. De elég egy apró mozzanat, ami, mint egy zsupszkulcs ránt egy előre eltervezett helyre, úgy röppent vissza az időben egy adott pillanathoz.
Két napja zúg a feje a már egyként hangzó két névtől és a miértektől. Annyiszor eljátszott a gondolattal, hogy felönt a garatra a meggondolatlanság óvó öleleléséért és az ajtódöngetés után a férfi képét dekorálhassa ki, kiálni a rejtett szobrász tehetségét.
De nem lehet meggondolatlan, nem törheti derékba a karrierjét egy ilyen ember végett. Ember...

Tegnap érkezett Domonkos számára a mentál, kimért, hivatalos stílusban. Csupán egy hely és egy időpont. Ő pedig már vagy egy órával azelőtt a pultnál ült, előtte egy pohár whiskeyvel. Nem néz hátra, még oldalra sem, nem tűnik sem türelmetlennek, sem feszültnek. Csak ül ott, olykor meglötykölve a pohárban az italt, rezzenéstelen arccal.*
Lewis H. Smith
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Lewis H. Smith, Leszerelt gemmárius, a Krimó tulajdonosa #1039 / 2018.01.31. 23:53:36
Szevasz. *Szerencsére nincsenek ilyen súlyos tévképzetei magával kapcsolatban, szóval annak tudja be a megjegyzést, aminek célozva volt. És hagyja, hagy menjen csak a dolgára a másik, elég mazochizmusnak tartja, hogy még önszántából jelenti ki a visszatértét. *

//Hasonlóképp :)//
Wellman Mónika
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Wellman Mónika, Idegenvezető #1038 / 2018.01.31. 23:45:28
- Akkor jó. Mármint, hogy semmi tragikus. *Teszi hozzá gyorsan, de némileg össze kell ráncolnia a homlokát, épp csak egy pillanat, amíg belegondol, hogy ez most lehet úgy jött le, mintha örülne, hogy a másik szingli. Nem csoda, hogy mindig mindenkivel összejön, ez már súlyos. Az üveget persze visszaadja és a székről is lehuppan. Ideje indulni.*
- Akkor majd alkalomadtán benézek. *Jelenti ki mosolyogva, betűr egy tincset a füle mögé - ami azzal a lendülettel jön ki a füle mögül - és egy viszlát keretében elhagyja az épületet.*

/Köszöntem szépen :)//
Lewis H. Smith
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Lewis H. Smith, Leszerelt gemmárius, a Krimó tulajdonosa #1037 / 2018.01.31. 23:34:47
*Ő meg elhúzza a száját. Hát az szívás. A zsebpszichológusa meg persze dolgozik, ahogy összeférceli az infókat, legalább addig se a saját nyomorával van elfoglalva. De azért a kérdésre szinte megkönnyebbülten kell felkaccannia.*
Azom már szerencsére nincs és hála az égnek semmi tragikus.
*Nyilván mert nem mennek egymás idegeire és nem is ölte meg... Egyébként bólint arra, hogy a másik lépne - nem marasztalja. Tudja, hogy a Krimó levegőjéből is megárt a sok. Még akkor is, ha mosásra kell cserélni.*
A jó társaság minden nap itt van. Ha nem, az már gyásznap. *Jegyzi meg csakazértis a helyi alkeszekre utalva. Aztán csak hozzáteszi kis bólintással, esélyesen amikor "visszakapta" az üres kólásüveget.*
A hétvégéket igyekszem nem itt lenni, amúgy teljesen változó.
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!