A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Budapest > Intézmények és hivatalok

Szabó Ervin Központi Könyvtár

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (0)  Könyvjelzők  Régi üzenetek (0)  Események (0)

Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy mivel ma holdtölte van, szíveskedjenek kerülni a nyílt és/vagy zöldövezetes területeket.

hozzászólás megjelenítése.

1043 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Keizer Ilona
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató #1043 / 2023.07.19. 09:50:30
*Gréti felváltva pillantgat a telefonjára, meg a jelekre, amiket a padlóra rajzol.*
Ez nem tűnik biztonságosnak. Biztos jól tartod a kijelzőt? Kellemetlen lenne valami portált nyitni a pokolba, vagy ilyesmi. *Hát igen, nem sokat tud a rúnákról, de úgy képzeli, egy kis áthúzás kihagyása is katasztrofális következményekkel járhat. Gréti taktikájára röviden felnevet.*
Ugye? Meg ha nem tartanak túl sokra, olyan könnyen a szemedbe mondják az őszinte véleményüket az emberek. *A szétcsúszott party-lány álcája – nem mintha ne lett volna igaz – sok hamis hízelgéstől kímélte meg.*
Ez elég jó terv. Nem nagyon fenyegetne a kiégés. *Milyen kár, hogy az ő szenvedélyeiért senki sem adna neki pénzt.*
Most már leginkább csak egy. Előbb-utóbb kiakasztom a gerincem a fogasra, keresek magamnak egy sugar daddyt és onnantól anyagi gondok nélkül hódolok az élvezeteknek. *Tehát fogalma sincs róla, mit szeretne csinálni, de egyszerűbb a szokásos cinizmussal hódítani. Érdeklődve figyeli, ahogy a manaáramlás miatt felfénylenek a jelek.*
Kár, hogy ezeket fel is kell tölteni, nem csak úgy… felrajzolod őket és kész. *A könyvek szépen lassan visszanyerik az eredeti méretüket a térben, és így már a címeket is látja. Óvatos pókerarccal fogadja a plusz információkat: családi mágiák? És valamiféle tartós mérgezés? Elraktározza az információkat, és a szepszisről szóló kötetet mindenféle réveteg ceremónia nélkül magához öleli.*
Tegyük nagyjából a témakörükhöz őket, de azokhoz a könyvekhez, amiket még nem tettek a polcokra. Akkor legalább valaki tuti megfogja őket és rájön, hogy nem itt lenne a helyük. Előbb utóbb meg fogják őket találni, még az is lehet, hogy bejelez majd valami keresőbűbáj, ha még próbálkoznak ilyesmivel. Ezt valami feltűnőbb helyre teszem az orvosi szakkönyvekhez, a betárolásra váró könyvkupacra. A másik esetleg… A másik meg a dimenziók miatt menjen a fizikához. *Elhúzza a száját, de úgy sejti, a ’familiáris mágiák’ teljességgel rejtve marad a talanok előtt. Ha Gréti rábólint az ötletre, el is vándorol a polcok között, viszonylag hamar megszabadulva a terhelő bizonyítéktól. A rúnakört méricskélve már majdnem nekiállna feltörölni valami ronggyal, mikor Gréti két pálcaintéssel eltünteti a nyomokat. Hát így a takarítás is egyszerűbb lenne – valahogy rá kell vennie Lucát, hogy néha varázsoljon, mert gyűlöli a portörlést.*
Akkor megvagyunk? Remélem nem kerül ki az áthúzott arcképem az ajtóra valami örök életre szóló tiltással. Már egészen megtetszett a könyvtár. *Azért még nyafog egy kicsit, amíg megközelítik az ajtót, és gyorsan hátrahagyják a raktárt és a benne fekvő Olivért.*
Menjünk inkább, mielőtt elfogy a szerencsénk. *Ezek után valahogy nem érzi a nyugodt válogatást a kötetek között, de azért felajánlja Grétinek, hogy beülhetnek valahova egy gin tonicra, a közös rablás… vagy inverz-rablás örömére. Micsoda csapatépítő élménycsomag járt a mai délután mellé.*
Péterfy Gréta
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Gréta, Csontváry hallgató, Színművészet #1042 / 2023.07.19. 07:55:05
*Lona megszorítja a kezét, amit hálásan viszonoz. Valami mélyebb sors-emléket szólít meg az együttérzés, mielőtt visszalépnek kettőt és a cinizmus ismerős, biztonságos közegét húznák fel ismét.*
Drink up! *Válaszolja egy félmosollyal, macskákra jellemző elégedettséggel, mielőtt letérdepel a keményföldre. Sallala... most már csak ne nyisson rájuk senki. Készségesen válaszol, hogy ezek ugyanolyan hétköznapi germán rúnák, mint amiket a Martionban tanultak, csak kért egy kis segítséget, hogy varázstárgy biztonságossá tegye. Azt sem rejti véka alá, hogy sokkal könnyebb lett volna átváltoztatással, de azok neki nem annyira fekszenek.*
Bocsi. *Azért megnézi stikában a műanyagon a rúzs árnyalatának nevét és meg is jegyzi gyorsan. Végülis nemsokára Karácsony. Előkapja a telefonját és a Lóritól lementett képet megnyitja. Ezt nem sikerült fejből megrajzolni. Itt-ott maradtak ki jelek. Tiszta szerencse, hogy ellenőrizte magát, mielőtt feltöltötte mágiával a kört.*
Mmm, megvannak az erősségeim. De szeretem, ha lebecsülnek, mert akkor lanyhul az emberek figyelme. Úgyhogy maradjon köztünk ez a véleményed. *Felmosolyog a lányra, bár magát a bókot nem nagyon tudja hova tenni. Az igazi potenciál akkor születhetett volna meg, ha ő is vitae. Így viszont folyton azt érzi, hogy lemarad, mert akik a környezetében lenyűgöző mágusok, mind az elemükkel dolgoznak. Emellett úgy érzi eltörpül, hogy mindenféle mágiában képzett. Hiszen sosem igazán kiemelkedő... nem tarol le városokat például. És egy meridiánnal jól felszerelt csapatban fel sem tűnik, hogy úgy távoljár, ahogy más a füle tövét vakargatja.*
Nem. Az a szenvedélyem. Az más. Nem akarok egy percet sem dolgozni az életemben. Mármint, most is dolgozok, ne úgy értsd, hogy lusta vagyok, vagy várom, hogy kitartsanak. Hanem, hogy azzal szeretnék pénzt keresni, ami közben jól érzem magam.
*Van erre valami mondás, de nem jut eszébe szó szerint, klasszikust pedig csak pontosan illik idézni.*
Miért? Neked hányféle ötleted van a jövődre? *Feltápászkodik, leporolja a térdeit és a manatöltés után már aktiválódik is a rúna. Juhú! A könyvek lassan, nagyjából két perc alatt nyerik vissza eredeti alakjukat. Egyik borító sem túl cirádás, vagy hivalkadó. Az egyik könyv címe "Familiáris mágiák és azok dimenzióközi origója" a másik pedig "Tartós szepszis, a kibővített behatások jegyzéke".*
Na, akkor... Hova is...? *Sarkaira nehezedve körbe fordul a baromira érdektelen helyiségben. Olivér meg horkan egyet, emlékeztetve, hogy időkorlátos a kiütés, amivel megátkozta a srácot.* Valami olyan rejtekhely kell, amit azért nem lehetetlen megtalálni. *Talán pont a kidőlt srác alá kéne pakolniuk a könyveket. A talanok úgysem úgy látják ezeket, mint ők. De közben nem szeretné, ha jó pontokat gyűjtene Olivér, amiért "megtalált" két könyvet, amit égre földön keres a könyvtár.*
Keizer Ilona
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató #1041 / 2023.07.18. 13:06:11
*Olivér is csak egy báránybőrbe bújt farkas, a szép külső mögött rejtőző ragadozó. Évek megszokásait állítják csatasorba Grétivel, amin valami kollektív női sorsemlékezet osztozik – a megfeszülő vállakat eltakarja a mosolyuk, és az a közös hallgatás, hogy nem kérnek ki maguknak semmit.*
Micsoda szerencse. *A fiú nem veszi észre a gúnyt a hangjában, és még így is megugrik a pulzusa a közelségtől, hogy ketten vannak Grétivel. Olivér fejében láthatólag készen áll a fantáziájához tartozó forgatókönyv, és egy rendező alaposságával kezdi őket mozdulatokkal instruálni – a kéretlen tenyér forrón simul az arcára, de a tekintete Olivér helyett csak Gréti búzavirágkék szemeire villan. Valami acélos, hideg él költözik a lány holdpuha vonásaira, ahogy a fókuszeszközt talán kicsit nagyobb erővel tolja a fiú álla alá, mint kellene. A tehetetlen test elől szinte egyszerre lépnek félre, és érdektelenül figyeli, hogy Olivér feje egy könyvkupacon koppan. Reméli lesz valami maradandó nyom - pedig bátorították a fiú figyelmét. Lehet az a típus, aki azért az önnön nagysága mellett azt élvezi, ha a kinézett lányok igazán rajonganak érte. Egy pillanatra azért megszorítja Gréti kezét, amíg az ellentmondásuk ízét élvezi ki a saját nyelvén.*
Ühüm. Mindig egy igazi alfa a megoldás minden problémára. *Biztos csak nem feküdtél még le egy igazi férfivel. Ez volt az egyik fiú válasza, akinek megpróbálta elmagyarázni, hogy nem mindig élvezi az együttléteket. Hát persze. Érdeklődve figyeli viszont, hogy Gréti mit művel a zsebkönyvekkel.*
Áhh, már így is meghívtál Olivér megalázottságának a könnyeire, szóval jók vagyunk. *Legyint egyet, amíg kérdezgetni kezdi Grétit a rúnákról, amiket felrajzolni készül - mik ezek, honnan jönnek, mit tudnak?*
Csak olyan van, amit sajnálok, de tessék. *Legalább a prémium polcról már kicsit lejebb adott, Csillagporos fizetés ide vagy oda – de a szép nude árnyalatú MAC rúzs hamar szétkenődik a padlón, és még így is vissza kell fojtania egy hidegrázást. Uhh, mintha egy feneketlen kútba dobta volna a pénzét.*
Nem tudtam, hogy ennyire jó mágus vagy. *Valamiért Gréti tehetségét is inkább a művészetek felé tette fejben.*
Sosem gondolkoztál semmi másban a színészet mellett? *A lány válla fölött érdeklődve próbálja kibetűzni a miniatűr könyvek annál is apróbb címét.*
Péterfy Gréta
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Gréta, Csontváry hallgató, Színművészet #1040 / 2023.07.18. 11:19:27
*Sajnos a szép külső nem feltétlenül rejt szép belsőt és Olivér úgy tűnik nem először találkozik a reakciójukkal, mert semmi szerénységre utaló jelet nem tesz. A viszolygás, amit ösztönszerűen vált ki a lányokból a fiú nagyképűsége, mind a ketten profi módon álcázzák. Ez nem színészitehetség kérdése, mint inkább a tapasztalaté, hiszen a sokadik ilyen pöcsfejjel van dolga mind a két lánynak. Lona ha meg is akad egy pillanatra, addig Gréti tartja a frontot, aztán megint átveszi a vezetést tőle a lány és már vonulnak is befelé.*
Az egész raktár félreeső. *Mosolyog Olivér és nem felejt el időközönként rá is hátra pillantani. Semmi kétség nem maradt, a fiú agyában mind a két lány játszik. Gréti hátán végig fut a kellemetlen hideg. Ma már sokadjára készíti elő a pálcáját. Olivér közel lép Lonához, két mozgópolcrendszer között nem sok hely van, csak néhány kartondoboz meg egy árválkodó fellépő a falhoz tolva - a sarokban egy szék, amit csak közelebbről vesz észre. Megérinti a barna hajú lány arcát - ebben nincs semmi erőszakos. Sőt, az is maximum tolakodó, ahogy bal csuklójára fog a fiú és magukhoz húzza őt. Mégis kesernyésíz telíti el a nyelvét. Lona arcán szinte szögletesen törnek meg a fények, amik a fejük felől érkezik. Az árnyékok között lát valamit tükröződni magából. Mind a kettejüket eltelíti a múltban érzett leigázottság érzése. Dühös, amiért úgy kell tenniük, mint a hajlítható barbie babáknak, és magára is haragszik, hogy belerángatta a lányt. Gyors mozdulattal Olivér álla alá tolja a pálca hegyét, Venenum. Kiül a magabiztos vonásokra a zavarodottság, mielőtt szédülni kezdene és mind a százkilencven centijével előre dől, rájuk. Egyszerre tolják le magukról a fiút, aki aztán a dobozok közé dől, be is szakítva néhánynak a tetejét. A saját nyakához kapja az ujjait, de nincs ott semmi, csupán egy emlék fantomujjai kapaszkodtak elő a tudattalanból. Összenéznek, a csendbe csak az egyenletes légzés surrogása vegyül.*
Mekkora hülye ez is. Mind elhiszik, hogy előbb-utóbb valóra válnak a pornós álmaik. *Morogja. Olivér egy pillanatig nem gondolt bele, hogy miért akar valójában a két lány bejutni. Meglátta a lehetőséget és leállt az agya. Szerencséjükre?*
Jól vagy? *Kérdezi végül, de Lona csak int neki, hogy minden oké. Na jó. A pálcáját visszarejti az aurájába és előkerül helyette a két könyv, amik egy rágóméretét teszik jelenleg ki. A földre teszi őket (reméli nem túl nagy isten káromlás ez), aztán már rajzolni is kezd. Sajnos a mágikustárgyak attribútum változásai kicsit többet igényelnek tőle, mert nem nagyon ért az átváltoztatásokhoz. De van jó forrása, ha rúna kérdései akadnak.*
Ezek után a vendégem vagy egy... bármire. Bármikor. *A terv egyetlen pontját sem sikerült módosítás nélkül végig vinni és a lány elképesztő alkalmazkodókészségről tett tanúbizonyságot. Suttaság ide, vagy oda, Lona egy hasznos társnak bizonyul.*
Ah, van nálad valami, nem tudom. Rúzs? Amit nem sajnálsz? *Nagyjából az első körnél csonkig törte a sajátját, és alig tudja jó formára maszatolni az ujjával. És ezt bazdmeg még fel is kell takarítaniuk később!*
Keizer Ilona
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató #1039 / 2023.07.18. 08:45:23
[+18]

*Két újdonsült hívőt avathat az egyház, mert hirtelen néma hálaima indul meg a fejében ezért a látványért. Biztos, hogy kell valami hiba a fiúba, nem létezhet ilyen tökéletesség a földön... éééés igen, meg is van, elég hozzá megszólalnia. A túlzott önbizalom arról árulkodik, hogy pontosan tudja, hogy néz ki. A helyi Adonisz lazán nekidől az ajtókeretnek, és ráérősen járatja végig a tekintetét mindkettejükön, mint aki a szemével tervezi lesimogatni róluk a ruhákat.
Egy szép mosoly mögé rejti a viszolygását, bár leginkább azt a korábbi Lonát utálja, akinek épp az ilyen példányok jelentették a jackpot csilingelését. A név már túl sok kellemetlen emléket hoz elő - néhány pillanatra kizoomol, amíg Gréti csuklóból hozza a szégyentelen flörtöt, ami előtt még talán Domi is leborulna. Oké, ideje hozzátennie neki is valamit a dologhoz.*
Utána? *Macskás mosollyal vonja fel az egyik szemöldökét.*
Biztos akad ott bent valami félreeső hely, nem? Egyedül vagy most itt hátul? *Bátran belekarol a fiúba, és nagyon reméli, hogy a munkatársak hiányában Gréti képes lehozni az Ádám féle kábítást - az újonnan eltervezett szexuális szabadságát nem szeretné Olivérrel tesztelni azért, mert Gréti meggondolta magát a kleptomániával kapcsolatban.
Bevezeti a fiút a tömörraktár polcai közé, hacsak Olivér nem makacsolja meg magát, és az ujjai sokat sejtetőn simítanak az alkarjára - ha ő is a mögöttük jövő szőkét preferálná, hát, tough luck.*
Péterfy Gréta
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Gréta, Csontváry hallgató, Színművészet #1038 / 2023.07.17. 21:25:59
[18]

*Mindennek foglalkoznak, csak a probléma megoldással nem. Egészen addig, amíg a probléma egy százkilencven centi magas filmsztárrá nem alakul. Mind a ketten felszisszennek. Az atya, a fiú, a szentlélek... Benne lehet ebben az egy adoniszban. Bár be kell vallania magának, piszkos szőkében jobban preferálná - majd emlékezteti magát, hogy a barnák a típusai, szóval... Nevetgélnek Lonával, mint egy csapat középsulis kislány, akiket először csap meg egy nagyobb adag tesztoszteron, amikor a frissen végzett töri tanár megjelenik. Humoránál lehet a srác, mert velük nevet a színjáték közben. Hihihi, hahaha. Gréti meg csak szemmel próbálja üzenni Lonának, hogy iszonyat gázban vannak, de a lány már bombázza is tovább ezt az enciklopédiákat megsirató férfit.*
Itt a raktárban? Nem tartunk ilyesmit. *Nagyon elégedetten vigyorog rájuk vissza a srác.* Tudjátok az eltévesztett kódoknál bejelez nekünk itt hátul a rendszer. Hogy tudjunk segíteni a munkatársainknak, akik esetleg félreütik azt. *Nyilvánvalóvá válik, hogy nem nézi őket tolvajnak a srác. Sőt, szinte már az felér egy tapogatással, ahogy végignéz rajtuk. Oké. Akkor követik Lona rögtönzött tervét, ugye?*
Igen, tudjuk. Csak nincs meg a számod, úgyhogy valahogy ki kellett csalogatnunk téged... Olivér. *Úgy ejti ki a nevét, mintha már most egy franciaágyon találkoztak volna. Ha nem hazudok a felklipszelt tábla a pólón, akkor tényleg így hívják.* Mikor végzel? Körbe vezethetnél minket előtte. *Bök állával a félhomályos raktár felé, egy ilyen mindent vagy semmit attitűddel. Max kibasszák őket. És akkor leadja valami szeretet szolgálatnak a könyveket, vagy felvásároltatja valakivel, a jó ég tudja. Hirtelen sok más ötlete is támad, mint a titokban visszacsempészés.*
Óó, igen? Megnéznétek? És utána? *Megfeszül picit a srác bőre a szeme körül, ahogy cicázik velük. "Gyerünk már, Olivér! Utána tartunk egy orgiát is, te pöcs", gondolja némi elfojtott agresszióval, miközben kívülről épp olyan arcot vág, mint aki egyszerre nagyon izgatott, de zavarba is jött hirtelen. Még egyszer: hihihi, hahaha. Melyikük fog előbb a srác tricsepszére simítani "játékból"?*
Keizer Ilona
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató #1037 / 2023.07.17. 20:57:43
*Valóban szorult belé némi feminizmus, csak sajnos a legrosszabb helyzetekben szokta elhagyni a testét ez a dacos, szinte rosszindulattal pettyezett vágy az egyenjogúságra. Például amint valami ágymatracot ér a gerince.*
Tudom, Bálint már rég kinyírt volna valami hatalmas állatot, Ádám pedig ellopott volna nyolc másik könyvet, amíg ezeket a szarokat próbálja visszatenni. Domira meg a könyvtáros nők tukmálnák a legértékesebb köteteket, hogy vigye csak haza őket poháralátétnek, de hát ha egyszer olyan szép a mosolya... *Na, nekik most ennél is jobbnak kell lenniük.*
Összezavar, hogy két hármas is van. Mármint akkor ha azok helyet cserélnek, az tulajdonképpen ugyanaz a kód. *Nem zavarja, hogy Gréti valószínűleg nem érti, miről beszél, és a "sokkal okosabb" lány az ujjain számolgatja a lehetséges változatokat, mint egy óvodás. Bravó, ez aztán a szupercsapat!*
Láttad már, hogy nézel ki? *Gréti elérzékenyülve pillant rá.* Nem, ez nem egy bók, de szőke vagy, kék szemekkel. Hahó, simán bekerülsz az árja klikkbe. *Látta a Sons of Anarchyt, úgyhogy Hollywood nyilván felkészítette a börtönbéli bandák világára. Kitárul az ajtó, ő pedig arra gondol, hogy mit tenne most Ádám? Valószínűleg elkábítaná a srácot. Ouhh, úristen, ez a hullámos haj a gyengéje.*
Óóóhelló. *Úgy bökdösi a könyökével Gréti bordáit, mintha újra a gimibe lennének. Éppen a hipster bálkirály áll előttük. Valószínűleg mindketten nagy, ábrándos kék szemekkel pislognak a fiúra, amíg ő fejben matekozik: Grétinél vannak a könyvek, úgyhogy övé a figyelemelterelés feladata.*
Te nagyjából bármiben segíthetnél nekünk. *Csúszik ki a száján. Hupsz.*
Mondd csak, van barátnőd?
Péterfy Gréta
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Gréta, Csontváry hallgató, Színművészet #1036 / 2023.07.17. 20:28:36
*Nagyot szusszan, Lonából nem lehet kiölni a humor vénát, vagy talán pont a helyzet fokozza ezt nála? Mindegy, próbál nem hangosan nevetni, mert így is elég nyilvánvalóan összedugják a fejüket egy fémpanel felett.*
Én meg egyszerűen csak jó gyerek voltam. Lona... a fiúk már háromszor megoldották volna a problémát. Nem hagyhatjuk, hogy lenyomjanak minket. Megszégyenítjük a feminizmust!! *Mondjuk neki talán az egész léte visszaveti az egyenlőségi harcot egy lépéssel, de a bűntársa olyasvalakinek tűnik, akit ez feltüzel. Ettől még sajnos nem találják ki másodjára sem a helyes kombinációt, de a pisszegős, egymásra licitáló sutyorgás zavartalanul folyik tovább.*
És kettőnk közül te vagy az okosabb, szóval... itt a röpke alkalom, hogy megértsd a statisztika szabályait. Van rá három másodperced. *Jaj, kezd kimelegedni. Lerángatná a kabátcipzárját, de Lona a vállára fog, egymás között pingpongozzák az ideget, ebből jó már nem fog kisülni.*
Ja, mint a mekibe. Vártuk a nyugtán a számsort. Na jó. Még egyszer. *Totál elbizonytalanodik. Melyik szám lehet kétszer? A három? A négy? Picsába.* És én?? Egy két lábon járó áldozat vagyok, még azelőtt felmosórongyot csinálnak belőlem, hogy azt mondanám bakfitty!!
*Na jó, egy életük, egy haláluk! Bár nála ki tudja. Már épp a pinpad felé emeli az ujját, amikor egy hosszú zárszóval karöltve feltárul előttük a raktár bejárata. Sajnos nem tanult meg egyikük sem telekinézissel zárt ajtókat kinyitni. Ellenben teknőc Ernő inverz alakja pillant le rájuk. Van köztük másfélfej. A válla kétszer olyan széles, mint nekik. Az állvonaláért megindulna a harmadik világháború is. Sötét, már-már feketébe hajló haja sűrű, félhosszú tincsekben hátratúrva. Kicsit olyan Grease-es a pasi - állapítja meg, mielőtt egy félmosollyal jelezve jókedvét felkérdezi őket ez a könyvtárakban igencsak ritkán látott példány.*
Segíthetek, lányok?
Keizer Ilona
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató #1035 / 2023.07.17. 20:08:17
*Tanácstalanul tárja szét a kezét.*
Mindig mindenben három próbálkozásod van. Népmesék, CSOK, PIN kódok... *Elég hamar lerendezi a kérdést egy erős tippel, aztán a billentyűket szuggerálja, ahogy Gréti filigrán ujjai beütik a választott kódot. Persze nem kattan a mágneszár, csak valami idegesítő pittyegés jelzi a balszerencséjüket.*
Úristen, de béna tolvajok lennénk. Én kivételezettnek születtem Gréti, még egy nyalókát se loptam el gyerekként! *Suttogja indulatosan, aztán beüti az első próbálkozást: 9343. Megint a tiltóhang a jutalma.*
Bahh, ezt a társasjátékokban is utálom. Full szerencsefaktor. És amúgy mindig is utáltam a kombinatorikát, azt se értem, hogy egyáltalán hányféle próbálkozás lehetséges. *Panaszkodik, mert kezd elege lenni a nehezített pályából.*
Na gyerünk, szerencsés harmadik, addig én elkezdem gyártani a sztorit, hogy... azt gondoltuk, ez csak a mosdó? Nagyon jól őrzött mosdó. *Mielőtt Gréti megpróbálná harmadszorra is, a lány vállára fog.*
Gréti, én nem mehetek börtönbe. Viktorral ellentétben nekem kurva szar dolgom lenne ott, rögtön valaki a csicskájává tenne!
Péterfy Gréta
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Gréta, Csontváry hallgató, Színművészet #1034 / 2023.07.17. 18:35:20
Nem, nem a mérgezés. *Rázza meg a fejét, de már egyiküknek sem marad több türelme meg szabad idegszála arra, hogy a kutakodását kivesézzék. Majd talán egy másik nap. Egy buli után? Ha kiderül, hogy a dacos cinizmuson kívül mi másban hasonlíthatnak ők ketten.*
Jól van. Ha megtaláljuk, megadjuk neki a számom. *Biccent a stalkerre, aztán megjátszott nyugalommal masíroznak ki, küldetéstudatukat nem szem elől tévesztve. Lona hűségesen követi, ezt meg kell adnia neki. Ha akadnak is kérdései, azok nem arra irányulnak, hogy lebasszák, vagy arra emlékeztessék, hogy hülye. A lépcsőt mérsékelt lendülettel másszák meg (egyikük sem egy Bíró Ica), aztán szét is válnak, ahogy a tökéletes teknőc Ernőt kinézik. Lemarad a nagy imádatról, amit amúgyis kétségekkel fogadna. Furák a férfiak. Mintha röntgen szemük lenne a mackó felszerelés alá. Időről időre kiderül, hogyha nem töri magát, akkor is jönnek, mint maci a mézre.
Mindenesetre őt most lefoglalja, hogy gyorsan felrajzoljon egy nagyon alapvető rúnát, ami érzékelni fogja a fémen a hőváltozást és segít nekik kitalálni a pin-t az ajtó nyitásához. Aztán visszahúzódik a romantikus-fantasy regények közé és grimasszal olvasgatja valamelyik tinikönyv klisés leírását a hátoldalon. Csoda különleges tizenhatévesek, a világ bajban, stb. stb. Ez nekik egy átlag kedd, helló!
Kilesi, hogy a komikusan kérdőjelbe hajló srác mikor lép le és gyorsan csatlakozik Lonához, aki sajnos nem túl vastag ahhoz, hogy elrejtse őt, ahogy kiolvassa a rúna megfejtését, de most be kell érnie a 164 centi, 40 kilós támogatással.*
A hármast kétszer nyomhatta, mert ott a legnagyobb a megmaradt hő. Négyesünk és kilencesünk van még. Vajon mennyiszer írhatjuk be, mielőtt bejelez a rendszer? *Szórakozottan hunyorog a lányra és az első próbálkozást élből elrontja. Hosszan sípol az ajtó, amitől mind a ketten megmerevednek. Oké... az a baj, hogy ő nem egy nagy illúziómester. Még titokban egy csendharang nem fog ki a másodikba járó kisdiákokon sem, de ennél többet aligha tud villantani. Azt mindenesetre felhúzza.*
Jó, akkor a 3439 nem talált. *Abban biztos, hogy a négyes valahol középen van. De a többinél elbizonytalanodik. Ha pyro lenne bezzeg - de nem az.* Próbáld meg. *Már dobja is a felelősséget Lonának. Raj-ta!*
Keizer Ilona
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató #1033 / 2023.07.17. 13:03:44
[+18]

*A nyelvébe kell harapnia, mert Gréti minél többet magyaráz, annál több kérdése lenne. Mégis miféle manát akar visszavezetni a Fekete-szigetre? Mert nyilván ez a kérdéses desztináció, lévén egyiküknek sincs köze semmiféle másik dimenzióhoz.*
Ugye ez nem a mérgezéssel kapcsolatos? Még mindig érzel valamit? *Szinte aggódónak is tűnhetne, de az attitűdje inkább azt sugallja, ahogy egy pillanatra az égre néz, hogy már elérte a tűréshatárát a random sorscsapásokkal kapcsolatban.*
Match made in heaven. *Horkan fel a hamar megtalált közös halmaz hallatán, aztán próbál természetesen viselkedni, és azt mantrázza magában, hogy ezek csak könyvek. Persze a faliújságon villogó felirat szerint igencsak ritka és nagy értékű könyvek, amiknek az eltulajdonításáért büntetés jár, de akkor is… ez csak egy könyvtár, nem egy bank vagy egy ékszerbolt.*
Oké, akkor raktár. Biztos van egy rakás védőbűbáj, nem? Ugye még rémlik, hogy én sutta vagyok? *Teszi fel a kezét, mint a helyi varázstalan. Gréti csak egy cinkos mosolyt villant rá a válla fölött, és visszafelé indulnak meg a lépcsőn a talan részleg felé. Oké, akkor a védőbűbájokat meg is oldották. A pénzügyi szakkönyvek alatt roskadozó polcok mögött tartanak egy rögtönzött kupaktanácsot.*
Hát ez… egy kimondottan gyászos terv. *Összegzi, de azért eltökélten bólint – legalább gyakorol a karácsonyi bulira. Gréti rámutat egy fiúra, akinek a vállai kissé előreesnek a folyamatos görnyedéstől, vékony testalkat, kötött mellény az ingen, vastagkeretes szemüveg – igazi bölcsész alapanyag. Ez a népe! Megjött! Gréti meglöki a lapockái között, mire majdnem kizuhan a sorok közül, és határozottan megközelíti a fiút. Valami populáris könyv régi kiadását kell keresnie – abból a rongyos példányokat mindig a tömörraktárba száműzik, mert az új csili-viliket teszik a polcra. Rámosolyog a fiúra.*
Szia, ne haragudj! *Sajnos a fiú a feje fölött néz valamit – hátrafordul, és kedve lenne felmordulni, mert persze, hogy a szőke Grétit követi ábrándosan a tekintete. Miért is nem a megelevenedett wet-dream Kalifornia barbiet küldték bájologni? Ja igen, mert ő még mindig nem tud varázsolni. A picsába. Oké, a kedvesség nem jött be.*
Hé, segítségre van szükségem. *Kezd el csettintgetni a fiú arcától 1 cm-re, igazi sznob picsaként. Szegény srác összerezzen, mint aki el is felejtette, hogy az instant szerelme tárgyán kívül valaki más is van a világon.*
Az éj szelíd trónján egy régi kiadását keresem. Ilyen… fekete-fehér borítója volt. A polcokon nincs sehol, megnéznéd nekem kérlek a raktárban? *A fiú hebegni kezd, hogy szüksége lenne a pontos kiadási évre, de ő csak a vállát vonogatja.*
Talán hetvenes évek lehet? Fogalmam sincs, a nagymamám könyvespolcán láttam, muszáj, hogy pont azt a kiadást olvassam. *Erősködik mindenféle logikát nélkülözve, de a hangjában ott lebeg a hisztéria ígérete, ezért a fiú egy megadó sóhajjal indul a raktárajtó felé, közben a nyakát tekergeti a szőke lány után, aki korábban látott. Szegény. Tuti elnyomja majd otthon az asszony. A visszatérő Gréti arcát kutatja.*
Sikerült?
Péterfy Gréta
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Gréta, Csontváry hallgató, Színművészet #1032 / 2023.07.17. 08:15:45
*Elmosolyodik a badass témára, ez inkább a bátyja jellemzője, neki eddig csak a saját vérében fuldoklás ment, túlélés címszóval. Ha Viktor nem lenne, már réges régen alulról szagolgatná az ibolyákat. Bár nézheti ígyis: ha Viktor sosem lett volna, akkor talán megússza életveszély nélkül az elmúlt évet.*
Nem simán. Óvatosan. *Javítja ki Lonát, akit ezek szerint jobban leköt, hogy tiszteletlenül bánt a könyvekkel, mint a tény, hogy potenciálisan bűnrészessé válik, már csak attól, hogy végig hallgatja Grétit.* Nem portált akarok nyitni, ez... inkább arról szól, hogy hogyan vezesd vissza a manát, oké? Anélkül, hogy átlépnél effektíve egy másik dimenzióba. Már ha persze van mit visszakeresni. *Vonogatja a vállát, mintha ez nem lenne annyira problémás, de Lona még mindig olyan arcot vág, mint aki alig hisz a fülének, hogy valaki egyáltalán képes még foglalkozni ezzel a témával. Azt visszanyeli, hogy Lona exe szakot váltott, szóval lehet mutogatni egymásra, de senki se normális. Valójában viszont szerencséje van, mert a magyarázata mellett elsikkad, hogy a második könyv valójában másról szól, és így azt megtarthatja magának.*
Vagy legalábbis hasonló témák érdeklik, mint engem. *Dünnyögi, és reméli, ha stalker az illető, akkor most is nagyon figyel. Leginkább arra, hogy Gréti nem minősítette semmilyen jelzővel. Akkor életben maradhat, ugye?*
Fogalmam sincs, hogy bejutunk-e. De a raktár jó ötlet. A könyvek idekint saját magukat rendezik. Szóval, ha rossz helyre tesszük, a napvégén simán át fog vándorolni a megfelelő polcra, az meg akkor gyanús. De ha a raktárba sikerülne bejutni és valahova elsüllyeszteni őket... bingo. *Aztán ha emiatt kihívnak egy teljes brigádot, hogy irtsák ki a könyvtár szellemeit meg feltételezett démonjait, amik előszeretettel pakolásznak - nos, az már nem az ő problémájuk lesz. A holtteste témájára egy félmosollyal reagál. Ez három hónappal ezelőtt még egyébként is valid szituáció volt. Az Őrségben majdnem otthagyta a fogát. Ha nincs Domi - jut el ismét a gondolathoz -, akkor ma már nem lenne. Lényegében egyik fiú karjából a másikéba szenvedte magát. Na, ennyit ér ő magában. Egy tehetetlen rongybaba, akit a körülmények ide-odalöknek, amíg valaki nem segít rajta végül. Ennél badass-ebb lenne, talán egy csecsemővel elbírna.
Kimasíroznak a mosdóból, és Gréti hirtelen ötlettől vezérelve felfelé indul meg, a talan részleg irányába. Reméli már ennyiből egyértelmű Lonának, hogy mi a terv. Vesszen csak össze a staff: hogyan kerülhetett mágikus tanulmány a talan könyvek salgópolcos raktárába? Talán elsőre nagyobb feltűnést kelt, de úgy sejti ez azért nem egy első eset lenne itt, így összességében mégiscsak megéri kockáztatniuk. Aztán majd minden a következő napokban dől el, hogy a lányok ajtaján kopogtatnak-e a közgemmáriusok, vagy sem.*
Elmondom mit kellene, valamelyik segíthetek Marcit kápráztasd el, pislogj szépen rá és kérd meg, hogy menjen be valamiért a raktárba... Nem tudom miért! Nincs meg fejből a katalógus nekem sem! *Már nincs csendharag, úgyhogy még mindig pisszegve tanakodnak egymás között.* Én előre megyek, teszek egy hőcsapdát a pinpad-re, amin pötyögnek.
*Ki is néznek egy magas, barnahajú, látszólag egyetemista srácot, aki valószínűleg éhbérért melózik részmunkaidőben éppen. Tökéletes! Megindítja Lonát, ő pedig elindul a sorok között a saját tervét megvalósítani.*
Keizer Ilona
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató #1031 / 2023.07.16. 18:01:05
*A visszakérdezésre csak legyint egyet.*
Majd később elmesélem, badass voltál, az a lényeg. *Ugh, ez egy dicséret volt? Valami szerencsés csillag-együttállás és napkitörés összhatása lehet.*
Várj, csak hogy értsem. *Felemeli a tenyerét, mint aki szünetet kér.* Valami hihetetlenül ritka és potenciálisan értékes könyveket te simán összezsugorítottál? Valami azt súgja, hogy ez nagyobb bűn mint egy sima szamárfülezés! *Gyakorlati mágiák. REMEK! Biztosan pont otthoni kísérletezésre valók. Ahogy egyre több információ zúdul ki Grétiből, egyre inkább úgy érzi, hogy teljesen más filmet néznek. Ez nem egy sima kedd problémája!*
Mégis miféle gyakorlati mágiát keresel, ami dimenziókkal kapcsolatos? *Még megvárja a választ erre a kérdésre, mielőtt befűzné azt a szalagot, hogy „nem tanultál semmit a tavaszi fostengerből?”. A harmadik könyv problémája hallatán fújtat egyet, mint akit túlterheltek.*
Oké-oké. A harmadik könyv is probléma, de az nem a mai napé. Most maximum elméleteket tudunk gyártani, de elég fura, hogy megint van valami őrült rajongód vagy stalkered. *Hallgatólagos megegyezéssel mindketten arra a következtetésre jutottak, hogy ez nem véletlen, és mindenképpen rossz ómen.*
Be tudunk jutni valami raktárba? Vagy csak simán tegyük valami teljesen más témakörhöz őket, remélve, hogy nem rúgnak ki ezért a szentségtörésért egyetlen könyvtárost sem? *Szerencsére senkinek sem feltűnő, hogy együtt járnak pisilni, bár a suttogva kiabálás indokolatlanul sok időt vett igénybe – de akadálytalanul visszajutnak a polcok közé.*
Elég sok true crime dokusorozatot nézek, szerintem simán megtalálnám legalább a holttested, hogy a családodnak megadhassam a lezárást. *Hurrá?*
Péterfy Gréta
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Gréta, Csontváry hallgató, Színművészet #1030 / 2023.07.12. 22:16:40
Ne kérj bocsánatot. Viktornak nehéz. Én azt csinálok most is, amit akarok. *Lesöpri azonnal az együttérzést, mert akkor be kellene vallania magának, hogy elég szörnyű hullámokat vert ideát is, ami aznap este történt. Hogy a szíve és az agya csapágyasra jár, egymás ellentétében felőrölve azt a keveset, ami maradt belőle. Tulajdonképpen nem sokat eszik és nem sokat alszik - a teste takarékra állt, de ezt a fajta szimptómacsomagot még ugyancsak ismeri, éppen ezért azt is tudja, hogy véges idejű állapotról van szó. De amit odabent érez, azt a sivár, szürke világot, ami minden gondolatát és érzését homokkal és hamuval fedi be - ez újdonság. Mintha valami meghalt volna odabent. És a félelmetes az, hogy lehet, nem téved. Ezen persze nem segítettek a német orvosok. Az itthoni szerpentáriusok is a vállukat vonogatták. Depressziós - rázták le magukról, írtak fel neki antidepresszánst, amit pedánsan, egyesével, minden este lehúz a wc-n. Mert hogy nem depressziós. Nem tudja persze milyen az - de ez, ami nála történt, az érzetre olyan, mint az élve temetés, szóval tök jó lenne, ha valaki tényleg megnézné, csak egyszer, legalább egyszer... komolyan vennék. De a szülei összesúgnak a háta mögött, hogy hát igen... A fiú. Az nagyon megviselte. És innentől, ha belsővérzése lenne, hólyagosra marná a saját karját, kiszáradna vagy hullani kezdene a haja - az is csak depresszió lehet. Hiszen a berlini "merénylet" hozadékából már rég kivakarták. Azóta legalább háromszor újra generálódott minden kis mana-tartaléka, teljesen tisztán hagyva a szöveteit.*
Mi? Fojtogattam? *Ki az a Lora, tenné fel a következő kérdést, de inkább megrázza a fejét. Anyway. Már éppen elégszer kérdőjelezte meg magát. Biztos megérdemelte a csaj, a franc tudja.*
Most akartam... rendbe hozni. Szóval itt vannak nálam. Össze kellett zsugorítanom őket, hogy beférjenek az aurámba, de sikerült. *Zseniális! A probléma viszont továbbra is adott.*
Mert ezek gyakorlati mágiák. Ha elolvasom, aztán hazamegyek, pont semmire nem mentem az egésszel. *Felsóhajt, amikor a könyvek konkrét tartalmára érkezik kérdés. Most... most kell kitalálnia, hogy megbízik-e Lonában vagy sem.* Igenis-nemis. Van köze a dimenziókhoz, de nem portálnyitogatás szintjén. Csak a működésük, érted? Kis manadinamika kutatás satöbbi, satöbbi. Ezek a globális összecsúszás előtt íródtak. Mondhatni... hipotetikusak, kicsit. De teljes leírásokkal és... el se tudom mondani. A feléhez tök hülye vagyok. Háromnegyedéhez. *Pontosít, mielőtt a harmadik könyvnél úgy fújtat, akár a lovak.*
Hát ezaz! Nem én vettem... ki. *El?* De gyanúsan ugyanaz a kategória, mint amikről én kerestem. A hosszútávú mágikus hatásokról. De ezt végül nem emeltem el. Valaki más viszont igen. *És már a paranoiaméter sokkal hamarabb kibillen, mint korábban bármikor. Neki ne magyarázza meg senki, hogy ez a véletlen műve lenne.* Azt hiszem valahogy vissza kell csennem a két könyvet. Lehetőleg úgy, hogy az itt dolgozókat komplett idiótáknak nézzék, amiért nem találták meg őket korábban. A harmadikkal meg... *Megdörzsöli megint a szemeit. Berlin óta nem sminkelt, nem lőtte be a haját és általában macinaciban meg nagy puffos kabátban közlekedik. Minek töltene időt a kinézetével? Nem kell tetszenie senkinek sem és így annyit nyúlkálhat az arcához is, amennyit csak szeretne.*
Nem tudom. De ha megölnek álmomban, neked legalább lesz némi nyomod. Hurrá! Remélem jók a deduktív képességeid. Na, induljunk meg. *Alias most ezt szépen ketten megoldják, mint a nagylányok.*
Keizer Ilona
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató #1029 / 2023.07.12. 15:10:31
*Az őszinte kedvesség, amivel Gréti a mana-ivásra reagál, meglepi. Gyanakodva keresi, mi érdeke fűződhet a lánynak a biztató szavakhoz, de nincs olyan összeesküvés-elmélet, ami megmagyarázná ezt. Úgyhogy elfogadja annak, ami: jóindulatnak.*
Köszi. Lehet ha… természetesebb módon próbálkozom, jobb lesz. Már ha a rúnák természetesnek tekinthetők. *Ott van az a feloldhatatlan ellentmondás, hogy a genetika őt varázstalannak szánta, most pedig valahogy megragadt a két kategória határvonalán.
Viktor neve egy teljes lélegzetvételig csöndet hoz magával. Nézi a lány karcsú hátát, a vállára omló szőke tincseket, és nem kell látnia Gréti arcát ahhoz, hogy kiérezze a kérlelhetetlen lezárást a hangjából.*
Bocs, hogy felhoztam. Nem lehet ez most egyszerű neked. *Ahogy valószínűleg Viktornak sem az. Főleg, hogy Domitól megtudott néhány veszélyes részletet is a Berlinben történtekkel kapcsolatban. De már régóta jól bánik a titkok valutájával, és még most sem mondja ki, hogy mennyire traumatikus lehetett ez az egész mindkettőjüknek.
Tudja, hogy Luca most Gréti mellé lépne és végigsimítana a hátán, gondoskodó biztatással. Dóri valami olyan mondana, amivel megnevetteti a másikat, és csak a lány zöldes macskaszeme árulkodna arról, hogy mennyire együttérez ezzel a néma, hideg fájdalommal, amit odaképzel a szenvtelen mondatok mögé. Mert ő így érezné magát, és csak ebből tud kiindulni, mert Grétit nem ismeri elég jól. Éppen ezért meg sem kísérli feloldani a lány szorongató feszességét, csak csendesen tudomásul veszi. Elfogadja, legyen ez bármennyire kevés.
Éppen egy aranyszín rúnákkal futtatott kötet felé nyúl, mikor Gréti tenyere bilincsként kulcsolódik rá a karjára, hogy maga után vonja.*
Hé, most mi bajod? *Fojtott sziszegés csak az indulatos suttogás, és meg kell állapítania, hogy Gréti lágyan karcsú alakjában rejtőzik némi erő. Vagy csak az elszánt makacsság ilyen ellentmondást nem tűrő? A bűbájnál kezdi érteni, hogy ez most valami többszörösen titkos lopakodás, de az éledező kíváncsiságát jól palástolja a durcásan összefont karja.*
A titkok temetője vagyok. *Ismétli el a Bálintnak is emlegetett titulusát, és csak felvont szemöldökkel figyeli Grétit.*
Nyugi, még emlékszem, mikor megfojtogattad Lorát, szóval átugorhatjuk ezt a fenyegetőzős részt. *Ajánlja fel szerinte kimondottan segítőkészen, aztán a vallomás hallatán két ujja közé csippenti az orrát, és fáradtnak felsóhajt, majd újra felnéz Grétire.*
Oké. Nem túl okos visszatérni a tett helyszínére, de mivel tök nyilvánosan keresik a könyveket, valószínűleg ügyes tolvaj vagy. Milyen könyvek ezek? És miért vitted el őket? Ugye nem függtél rá az adrenalinra a dimenzió-pityputty miatt? És mit csináltál a harmadikkal, amiért az már nincs nálad? Eladtad a Vinted-en? *Neki ezek után csak kérdései vannak.*
Péterfy Gréta
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Gréta, Csontváry hallgató, Színművészet #1028 / 2023.07.12. 10:38:41
*A mana-ivásról sok minden eszébe jut. Elsősorban az, hogy majdnem elrabolták Zsófit, hogy kiszipolyozzák - és hogy ezért Nola fizette meg az árát, anyai szeretetből és kínból. Két év. Képtelen lenne rá. Ugyanúgy megtenné. Mindkettő igaz. A második a saját csapolása. Piszkos, falig csempézett szoba. Olyan hideg volt, alig bírt levegőt venni. Vállalta, mert úgy tűnt ez az egyetlen opció.*
Sajnálom. Sose ittam még, de úgy gondolom, hogy egy edzett mágust is leterhel egy nagyobb mana-löket. *Olcsó vigasz, pedig komolyan gondolja. Nem Lona gyengeségéről tesz tanúbizonyságot egyik eset sem. Sőt, elmondhatná, hogy ez nagyon bátor dolog. De a nyelve hegyén marad a megerősítés és inkább azon kezd merengeni, hogy rákérdezzen Ádámra, vagy sem. Főleg, hogy Viktor kerül terítékre, amitől úgy érzi láthatatlan sebek kezdenek lüktetni a bőrén. Jobb, hogy nem szemtől szemben beszélnek. Szüksége van egy szívdobbanásnyi időre, hogy kontroll alá gyűrje az önkéntelen arckifejezést, vagy a vére lomha dobolását. Nem válaszolhat erőtlenséggel.*
Semmi. *Ez az első hazugság.* Nem ígértem neki semmit. Találkoztunk és... elmondtam, hogy nem jövök vele haza. Ennyi történt. *Nahát, milyen szenvtelen a hangja. Mintha semmilyen irányba nem lengene ki az érzelmimutató. Végülis kettő levélből kettőre nem kapott választ. Bár talán soha el sem jutott a fiúhoz a próbálkozás. Ez utóbbi lehet szerencsésebb, ha azt veszi, hogy kettejük története véget ért. Könnyebb lesz túllépni, ha érdektelennek tűnik. Talán dühös lesz rá Viktor, annyira hogy soha látni se akarja többé. Így lenne a legjobb.*
Nem vagyunk együtt. Nem is leszünk. *Olyan szárazan ülnek a szavak az ajkain, mint az ősi pergamentekercsek, amiket egyszer lehet elolvasni, mielőtt elporladnak. Most. Most kellene valami, ami elnyomja ezt a kétségbeesést, amit a hajtövétől a kislábujjáig érez. Korábban (azt gondolta) már sikerült leválnia a fiúról. Most mégis úgy tűnik, hogy újratanulja a távolságot. Vajon hányszor lehet elválni valakitől? Mennyi halál fér bele az életbe?
És ha ez egy analóg világ, ahogy a hasára vésett dualista szimbólum diktálja; és minden este ugyanazt álmodja: az egri házat, az Eged-hegyről lecsorgó, a birtok végét körül ölelő kocsánytalan tölgyeket. A padlás régi fagerendáit, amik olyan ijesztően nyikorogtak, mielőtt beépítették volna Daniéknak. Az ablaküvegeken koppanó ágak hangjait, amik csak egy fokkal voltak erősebbek, mint az ujjbegyek tapogatása - az ajtórés alatt beszivárgó, mindent elnémító gyászérzése. A véget-érés fémízű várakozása, mielőtt újra gyerek lehetne, boldog. Akkor vajon mit választanának a fák? Hogy lepréselt levelekként végezzék, vagy nehéz könyvként?
És ezt hányszor lehet megváltoztatni? Lona belép a könyvek közé, szigorú arckifejezéssel elolvassa a nehéz feliratokat. Gréti is az egyik polc felé fordul, letörli a szemhéjáról ezt az égető érzést, mielőtt a belső vívódásairól elvonná a figyelmét egy sokkal gyakorlatiasabb probléma. Ellentmondást nem tűrően rámarkol Lona karjára és maga után húzza a legközelebbi mosdóig. Közben kérdőre vonja őt a másik, de nem mondd semmit, amíg fél kézzel belöki mind a három fülkeajtót, majd a negyedikbe berántja magukat. Az ajtót bezárja, előhúzza a pálcáját és egy csendharangot húz maguk köré - olyat, mint ami kint is működik az olvasóasztaloknál.*
Ide figyelj, de komolyan! Amit most mondok, senki sem tudja, és istenemre Lona, ha eljár a szád tudni fogom, honnan derült ki. *Még a kezében lévő pálcára pillant, ami egyértelműen fenyegető erő. Mintha egy pisztollyal kérne hűséget. Bár Lona inkább csak dühösnek látszik, nem pedig aggódónak, azért biztos benne, hogy súlya van a fenyegetésnek. Lassan leereszti maguk közé a karját, de el nem teszi a fókuszeszközt.* Nálam van két könyv. *Nyögi ki a bűbáj ellenére is fojtott hangon.*
Keizer Ilona
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató #1027 / 2023.07.12. 09:44:38
Hát, mind a kétszer ittam is előtte manát. De irányíthatatlan volt és nagyon fájdalmas is. Egyszer egy komplett patikát romba döntöttünk Ádámmal. Te jó ég, nem is értem, hogy úsztuk meg. Másodszor meg a Kongresszusban varázsoltam... *Elharapja a mondatot, mert az emlékek magukkal hozzák az érzékletek láncát: a varázslány pikkelyes-szúrós szaga a szájpadlásán, ahogy az öntudatlanság peremén táncol a ketrec padlóján, a sajgó fájdalom az egész testében, az a pánikszerű rettegés, ami bizonyította, hogy a túlélési ösztön még mindig nem veszett ki belőle... Elég.* Nem lett jó emlék az sem. *Fejezi be végül sután, és ehhez képest a rúnatetoválások könnyed témának tűnnek. A hatásszünetet a "barátom" előtt szó nélkül hagyja, de azért szuggesztíven megemeli az egyik szemöldökét, egyértelműen elárulva, hogy mi a következtetése.
Gréti szarkasztikus megjegyzésére röviden felnevet, és inkább nem kommentálja, hogy a lány kijelölné a privát szférája határát azzal, hogy csak simán elutasítja a választ. Hallatlan.*
Mi történt veletek Viktorral? Egyáltalán... mi van most veletek Viktorral? *Szinte olyan érzés kimondani a fiú nevét, mintha szellemet idézne maguk közé, pedig Viktor még nagyon is élő. Éppen csak annyira elérhetetlennek és elveszettnek tűnik számára. A szájába harap, mert ez túl direktnek tűnik hangosan kimondva, pedig a saját fejében nem tűnt ennyire indiszkrétnek.
A teremben elkezdi kibogarászni a könyvek gerincét, de valahol a "Lorentz-invariancia" és hasonló kifejezések láttán kezd rátelepedni a csalódottság. Ő simán csak régi, ritka példányokra számított, lehetőleg gazdag illusztrációkkal tele, mint a gyerekkori filmek varázskönyvei. Erre ezt kapja? Pff. Gréti közben a felhívást olvassa.*
Milyen könyveket keresnek? *Pillant a lányra, amíg megkerül egy polcot, és a tábla szerint a rituális mágiák témaköréhez jutott. A könyvek itt már jobban hozzák a vágyott kinézetet, és mintha furcsa suttogás ülne az elméje hátuljában, de akárhogy koncentrál, nem tudja kivenni a szavakat. Hátborzongató.*
Gréti, ezt itt olyan, mint egy horrorfilm kezdete. Nem tetszik! *Kicsit magasabb a hangja? Remek.*
Péterfy Gréta
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Gréta, Csontváry hallgató, Színművészet #1026 / 2023.07.11. 19:06:53
Az mit jelent? Elmeséled? *Zéró másodperc alatt elfelejti, hogy köztük nem annyira baráti a viszony, hogy ilyesmibe belekérdezhessen. De Lona olyan könnyen válaszol, megtévesztően hétköznapivá szelídül a jelenet, amiben ők két egykorú lány, néhány öreg könyv és mélyszínű fapolc között sétálgatva.*
Ó, az enyém... elég aktív. Már nem akaratra, ez biztos. De ha úgy dönt, csinál valamit. Nem tudom mit. *Egyet kell értsen, a magyarázatok nem voltak túl bőségesek.* Van egy kedves... barátom. Ránézett a rúnákra, de sokat nem tudott ő sem mondani. A saját jeleiket használták, amik ugyan hasonlítanak az itteniekre, de mégsem ugyanazok. *Dialektusok - így határozták meg Lórival. Nyilván ha az ember igazán utána menne, kaphatna segítséget. A Kormon meg az ELTE tele öregebbnél öregebb professzorokkal, akik már igazán semmi másra nem vágynak, csak némi kihívásra. De ki akarna górcső alá feküdni?*
A szándékosság. A kiárusítás. *Visszhangozza, az ő keze alatt a díszkötetes kiadások fordulnak meg. Arany betűkkel címezve a tudás, ami már önmagában, egyszer elég sokat nyomott a latba, hogy aztán újra kiadják. Gyönyörű. Lírai. Olyan tanulmányok, amiktől az ember kétszer meggondolja, hogy a saját szavainak lenne-e létjogosultsága.*
Hú, meghoztad a kedvem. *Játékosan a válla mögé pillant, mert Lona nem mellette jön, hanem mögötte, kiszolgálva azt az érzést, hogy tényleg egy körbevezetésen vesz részt.* Próbáljuk meg. Maximum nem válaszolok. *Vagy nem mondok igazat - teszi hozzá fejben, mert úgy látszik az elmúlt hetekben túl könnyen áll a szája az elhallgatásra, vagy a féligazságokra. Minden nap egy hamis mosoly a pult mögött, hazug koncentráció az órákon, vagy üres dicséret a családi asztal körül. Sok hallgatás. Attól megkívánja a beszélgetőpartnere a locsogást. Mit meg nem adna egy kis pörgetőért, hogy gyorsabban teljenek ezek a fajta napok.*
Ezeket nem lehet kivenni. Tudod, esnek szét a könyvek, vagy csak egy-egy példány létezik belőle. Gondolom ez lehet a máguskiadás magasfoka, ha ide kerül az ötszázoldalas tanulmányod. *Mert hogy regény egy sincs, az nyilvánvaló. De manakutatások, komplex dimenzió-vegyített mágiák, lehetetlen bájital kombinációk, többszintes rúnafeladványok - helló! Szégyen, nem szégyen, a legtöbbnek már a címe is kifog rajta.
Itt újra megjelenik a vörös felirat a foghíjas állományról. Három könyvet hiányolnak - áll kisebb betűkkel a felsorolás, Gréti pedig egy pillanatra a homlokát ráncolja. Milyen három?*
Keizer Ilona
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató #1025 / 2023.07.11. 15:47:53
Igen, ezért gondoltam erre én is. Amíg odaát voltunk, egyszer-kétszer próbáltam varázsolni, de... sosem lett jó vége. *Persze az egy üvegcséből ellopott mana volt - bár ahogy Gréti rámutat, talán a bőrén hordott rúnák sem működnek másként.*
Fogalmam sincs. A szakadároknak nem volt az erősségük a részletes magyarázatok szolgáltatása. A tiednél érzel valamit? Luca azt mondja, az övé olyan, mintha néha működne, néha nem. *A mana forrására vállat von.*
Remélem nem valami fekete lyuk-szerű vákuumként szipolyozok mindenkiből. *Mert ha az ő szervezete nem képes megtermelni, akkor csak egy külső forrás maradt. Kirázza a hideg a gondolatra, de a szellős termekre próbálja fogni.*
Ühüm. A szándékosság. *Bólint egyetértőn a "Donát must die" témakörre, nem foglalkozva azzal a kényelmetlen igazsággal, hogy mindig minden történetnek két oldala van.*
Kérdezhetek valamit? Személyeset, ami potenciálisan kényelmetlen is? *Micsoda körbe-óvatoskodás történik. A szigorúbban szabályzott részleg említésére felcsillan a szeme: már cirádás, bőrkötéses borítókat, megsárgult lapokat és ősi, félig-elfeledett tudást vízióját látja maga előtt.*
Persze! *Meg akarja fogni a régi köteteket, belelapozni mindenbe, amibe csak engedélyezett. Ez neki olyan, mint másoknak a high fashion ruhák közötti válogatás.*
Péterfy Gréta
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Gréta, Csontváry hallgató, Színművészet #1024 / 2023.07.11. 13:55:48
Ehhez nem kell túl sok mágia, ugye? Jó kiindulásnak. *Nem tudja, hogy Lona merre hordja a rúnáit, de azt igen, hogy valamennyi mágiát lop a sejtjei közé a felrajzolt rendszer.* Vajon hogy működik? *Teszi fel a kérdést úgy, mintha a filozofálás mellett el lehetne felejteni, hogy a lányról beszélnek - egy élő, érző körforgás rezgéseiről.* Valahonnan bepótolja a manát... de merről? *Csettint egyet a nyelvével, a náluk sok-sok évtizeddel idősebb téglafalak pedig tompítva, szinte barátságos szisszenéssel viszik tovább a hangját. A talan részlegen ezért már rászóltak volna.*
Ugyanolyan seggfej, mint az összes többi. Néhány jófiú kivételével. Azt hiszem a különbség az, hogy a legtöbben tényleg nem tudják, hogy rohadékok. Donát tudott róla, mégsem változtatott. Ez a rosszabb? Gondolom?
*Ebben, nyilvánvalóan, egyet fognak érteni. Na, nem mintha Grétiben túl sok keserűség gyűlne a férfiakkal szemben. Magára haragszik, amikor visszatekint. Csitri - bélyegzi az emlékekben ártatlan, fiatalabb önmagát. A mostanit meg egyszerűen csak picsának hívja, mert úgy látszik ugyanazokat a baklövéseket ismételgeti és soha nem tanul belőlük. Ez pedig nem a férfiak hibája.*
Ehgen... de itt a termeken belül is változik. *Boltívek választják el őket a különböző tematikus polcoktól. Mindenesetre itt az elején keresni nem rossz ötlet, a kezdő komponenstan könyvekből egy valag várakozik a kikölcsönzésre.*
Hát biztos onnan hiányzik, ahonnan nem lehet kölcsönözni. Érdekel az a rész is? *A belsőbb tér felé mutat, teljes készséggel, továbbra is ignorálva a kérdést, ami az ő igényeire vonatkozott.*
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!