A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Budapest > Közterületek

Budapest helyszínei

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (0)  Könyvjelzők  Régi üzenetek (0)  Események (1)

Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy mivel ma holdtölte van, szíveskedjenek kerülni a nyílt és/vagy zöldövezetes területeket.

hozzászólás megjelenítése.

33489 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Lázár Nola
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Lázár Nola, Jósnő #33489 / 2019.02.19. 15:07:55
[Domonkosnál 02.17. kora este ]

*Ő azért kicsit bánná, ha most változna át a férfi. xD Nem igen tudná mit kell csinálni, és ez egyszer eszébe is juttatja majd a jövőben, hogy erről is beszélniük kell. Mármint, hogy mi a teendő...ha baleset történik? Az Armageddont követően már átformálódott személyisége része, hogy szeret mindenre úgy felkészülni, hogy ha meglepetés éri, akkor is a legjobbat hozza ki az improvizációból.
Neki ugyan nincsenek farkas ösztönei és érzékei, mégis rögtön megneszeli, hogy a jelenet első fele némiképp túllépett az intimszférán. Főleg, hogy eddig egy ölelést sem igen kezdeményezett. És oltári butaság lenne tagadni, hogy Domonkos irtó jó pasi. Még tudna mondani másik ötöt, akiktől ráolvadhat a csempére. De mégiscsak azért merészkedett belesimulni a mozdulatba, mert az elmúlt percekben viharosan lüktetett benne a gondoskodási ösztöne. Ez ha párosul azzal, ahogyan önfeladni képes a szeretteiért…akkor produkál teljesen ellentétes viselkedést azzal, amit az elmúlt hónapokban tanúsított.(Mert szereti ezt az embert, nem? Végülis azért jár ide ennyit.) Vagy nem kell megmagyaráznia magának, ugye? Fogalma sincs miért magyarázkodik fejben. Lehet csak azért teszi, mert bódítóan erős a pézsma illat ilyen közelségben. Be kell vallania, nem ez a legkellemesebb aroma, amit valaha érzett. A föld ízeivel, és az avar tapintásának élményével együtt sem. Egy napra az átalakulástól már egészen tömény… és ezzel együtt még sem bánja. Nem olyasmi ugyanis, ami elviselhetetlenül taszítja az embert. Őt legalábbis biztosan nem.

Szeretné nem elfelejteni a képet, ahogy a kád peremére támaszkodva, egyikük a vízben, másikuk a szárazföldön, a kerámia hűvösségével elválasztva, sikerrel összekapcsolódnak a libabőrös pillanatban. Mostanában minden homokszemek módjára kipereg az ujjai közül, és nem tapad meg az emlékeiben. De ez kell, hogy erőt merítsen belőle később. Hiszen épp nem rég beszélt arról, mennyire vágyik valódi pillanatokra, mikor szavak nélkül robbannak a boldogság hormonok. És bár nem tudhatja, célt ért-e a kölyökkutya gesztus, amivel játékosan baráti elköteleződését szerette volna kimutatni, azért azt érzi, hogy a sajgásban egy kicsit vidámabb lett a hibernált Domi. Egy szabad törölközőben szárítgatja a kezét, és felemeli a pultról a fogkrémes dobozt.*
Nézzed már, ez egybe maradt! *Hahahaha! Kész csoda. De ezzel is csak húzza az időt. Valami gyomortájékon húzza-vonja, mert maradni szeretne. Hogy ma este nem a lányával lesz, hanem egy üres kastély-szoba várja, csak még inkább indoknak tűnik.*
Énöhm… *De egy belsőhang azt mondja, ideje mennie. Már csak pillanatok kérdése, és az egyik győz. Csak előtte még a hajával babrál, igazgat ezt-azt a fürdőszoba pulton. Domonkos élénk, szinte világító zöld szemébe néz, aztán a tükörbe és a szőnyegre, ahol az előbb ücsörgött. Az volt, hogy idén jobb döntéseket hoz… úgyhogy tudja mi a helyes. Ideje menni!*
Jéé még nem ettem meg a kajám! *Baszki… *
Tölthetnénk ki teszteket a neten, amíg megeszem, te meg elalszol. Na? Múltkor majdnem százszázalékos lett ”A kilencvenes évek ótvar pop dalszövegei” szaktudásom!
*Most annyitól, hogy nem tartja fel Domit, benne is izgatottan mocorog valami. Könnyebb lenne távozni a magányos kőfalakkal körbe kerített vackába, ha nem lenne már ilyen otthonos a vendégszoba a férfi lakásán. Nem mintha sok éjjelt töltött volna itt, és simán leléphet most is, ha Domonkost elnyomja a fájó álom. És ha este szüksége van valamire? Egy pohár vízre vagy ilyesmi? Na jó nem… megeszi a szaros gyrost, beszélgetnek még kicsit, aztán hagyja pihenni. Ez lesz a legjobb.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #33488 / 2019.02.19. 13:47:52
[Nála, 02.17. kora este - Előzmény: Lázár Nola, 2019.02.18. 23:22]

*Sem a víz, sem a hűlő teste nem mossa el a csontok sajgását. De Nola remekül eltereli a gondolatait, és ezért annyira hálás, hogy szavakkal már fura lenne kifejezni. Úgyhogy megtartja ezt a jóleső felismerést magának és inkább csak élvezi ezt a fajta új figyelmet. Annyi csodás és izgalmas ember van ezen a világon! És most extrán boldog, hogy ezt a nőt is felé sodorta az élet. Minden embernek örül, aki hosszabb, vagy rövidebb időre megállt mellette az életben. És tele van kimondhatatlan köszönettel, hogy minden személy egy külön kis világ, amibe kitüntetés belesni. Domonkos már pedig tudja, hogy milyen értékes az emlékezet, úgyhogy ha már egy csomó rossz és jó dologról lemaradt az életben, akkor ezeket a fantasztikus felismerésekkel teli perceket nagyon szorosan magához öleli és megtartja, hogyha rosszul van, legyen mibe kapaszkodni.
Aztán persze valami összefüggésnek kell lennie a kor és a tapasztalatok között, mert régen azért még könnyebben ragadták el a rossz dolgok. Egy pár ilyennek a nyomát is magán viseli. Az átváltozás felgyógyítja az összes fizikai sérülést, de vannak azok a mágikus hegek, amiket (ahogyan Nola is) post-it emlékeztetőként hord magán. Nem szégyellni való dolgok - már nem azok. Megbékélt az összes csúf dologgal, amit ő tett, vagy ellene elkövettek az évek során. Idővel mindig törlesztett, és ez segített balanszírozni, ha az ideális világa felborult volna.
Élénken figyel Nolára, de az tény, hogy röntgen szeme nincs, hogy a kádon keresztül is megfigyelhesse a mozdulatot. Lehet amúgyis zavarba jönne a homályos jelentéshalmaztól. Jobb így, az egyértelműre figyelni. Igyekszik saját magát is leszoktatni a folyamatos túlgondolásról. Hátra tűri a nedves tincseit az arcából, hogy odaférjen kényelmesen a nő keze. Egy pillanatra gondolt csupán, mégis ahogy elengedi a vékony csuklót, hiába emelkedik el a tenyere a homlokára, a hűvös ujjbegyek nem. Jeges utat simítanak a halántékától az álláig, majd a füle alatt el, a tarkójára. Kikerekednek a szemei, mert ebben a mozdulatban neki van valami zavarba ejtően intim. Tökéletes komforttal simul a kéz a rövid, szinte pelyhes hajszálai közé és ez benne önkéntelenül indítja el a diavetítést, amiben a nők nem játékosságból, vagy barátságos közeledésből kapaszkodtak oda...
Ám nem hagyja túl sokáig Nola, hogy Domonkos félreértsen. Majdnem összeér az orruk hegye, amikor hallhatóan mintát vesz róla a másik. Az eddig magasba vándorló szemöldökei visszatérnek a helyükre, a zavart messzire űzi az izgatott boldogság. Lehunyt szemekkel viszonozza a gesztust, és hirtelen sokkal jobban hasonlítanak a kölyökkutyákhoz, mint felnőtt emberekre. Minden érzéke figyel, a hűvös bőr selyméből meleg esszenciák szabadulnak, boldogság hormonnal, enyhe nyirkossággal, valóságos nyári illatokkal. Esküszik, hogy az illatból tudja, hogy mosolyog a másik, nem leskelődik!
Sokkal élénkebb arckifejezéssel figyeli a sürgölődőt. Nola nem csak mondja, hogy elfogadja minden farkas vonásával, hanem tényleg így van! És ez annyira fontos Domonkosnak, hogyha most kellene átváltoznia, abszolút nem bánná. Ha mindenki így állna hozzá, de legalább ennek töredékeként, akkor biztosan ő maga is sokkal elfogadóbb lenne a saját betegségével szemben.
Levakarhatatlan izgatottsággal túrja át a haját, és itatja fel magáról a nedvességet.*
De hát nem tartasz fel... *Nem erőszakoskodna azzal, hogy maradjon a másik. Elég önző dolog lenne egy anyát a haldokló mellett tartani, nem? :D Meg hát nem szabad túlkapnia sem. Olyan őszintén elégedett most, hogyha itt véget ér az este, akkor is nyugodtabban fog már aludni.*
Lázár Nola
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Lázár Nola, Jósnő #33487 / 2019.02.18. 23:22:54
[Domonkosnál, tegnap kora este]

Ghihiii....*Jót kuncog azon, hogy egy szatír meg egy kukkoló, milyen jól passzolnak egymáshoz. Egyszerűen képtelen vele betelni, hogy Domonkos minden világfájdalmát képes elmosni semmiségekkel, ahogyan a hűs víz hullámzik a tagjain. Istenadta tehetség. És szinte biztos benne, hogy mindenki, akivel csak találkozik megkapja ezt az áldást. Biztonságos öleléseket, meg nagy nevetéseket. Olyan beszélgetéseket, ahol betalálnak a mondatok és utána álomba merülni is kényelmesebb. Nem ismeri a Domit körülvevő emberek 99 százalékát. És innen, ekkora kilométeres távolságból elképzelhetetlennek tűnik, hogy a lakása mindig ilyen üres...hogy nem állnak csapatokban az emberek a bejárati ajtó előtt, hogy sorszámot húzzanak levegővételért a fullasztó hétköznapokból. Kizárt, hogy ezt csak ő érzi.
A gondoskodó reakciótól váratlan hurrikán módjára nyaldossa a melegség a bensőjét. A világvége kínok között is ilyen fontos, hogy kiverte a saját fogát, vagy sem?! Hjajj... Kellemesen fárasztó ez a szünet nélküli figyelmesség. Többnyire pont abba a csillagtengeres univerzumba húzza fel, ahol régen úgy szeretett elbújni a nap minden szakában. Sötétségbe, ahol telepöttyözte az eget a sárga csillagok tengere. Összeszorítja a szemét a mosoly közben, sajognak a frissen szerzett mikrosérülések nyomai, és csak sűrűn bólogat, hogy biztos biztos...minden oké. Nem is lehetne ennél jobban oké. Bár, mióta Dani kilépett itteni életéből, a kék-zöld foltok megmaradnak. Emlékeztetik legalább arra, hogy mostantól mindent egyedül kell helyrehoznia. Talán ennek tényleg most jött el az ideje, hogy ne legyen folyton áldozat.
Nem akarta megbámulni a másikat... nem is volt vele célja. Egyszerűen megakadt a tekintete azon, amit a magyarázattal már teljes egészében remekül lát élesen a led-fényben. A magyarázat közben pedig saját mutatóujjával húz végig mellei között a kád takarásában, szinkronban Domi mozdulataival. Mintha felrajzolhatná ugyanezt a heget. Épp arra gondolt, hogy a nagy öngyógyítások közepette Domonkos testén biztosan nincsenek olyan sejteket felmaró billogok, mint amit ő már annyira szégyell a lapocka alatt. Végülis az övé eltüntethető. De akkor meg kellene tagadnia ami történt...hazudni arról, amit tett. Hirtelen ellenállhatatlan vágyat érez, hogy anyáskodón, szorosan átölelje a másikat. De még mindig nem tudja átlépni a korlátait, és a helyzet sem épp megfelelő. Pusztán a tehetetlen gyötrő együttérzés marad, ami fogalma sincs honnan származik, ha egyikőjük sem tudja mi történt. Talán épp innen...annyira súlyos, már-már megfoghatatlan. Máskor is előfordult már, hogy hisztérikusan vágyott rá, hogy átszakítson valamennyit más életek terhéből. De csöndes felismeréssel konstatálja, hogy ezt egy kezén meg tudja számolni. Egy pillanatig sem gondol a brutalitásra. Domonkos a fertőzés áldozata, és fogalma sincs mit tenne, ha látná egy ilyen helyzetben a férfit. Abban viszont biztos, hogy senki nem engedte be őt ennyire a mély árkokba és szakadékokba az elmúlt években, ahová ő amúgy önként kapaszkodott le. Igyekszik nem reszketni a gondolatra, hogy talán már most jobban ragaszkodik ehhez az emberhez, mint amennyi után nem halálos ítélet a csalódás.

Ahogy tenyeréhez simul a férfi homloka, muszáj újra elmosolyodnia. Annyira sok benne a kutya rezgés, és gesztus. Állát most már baleset nélkül kézfejére támasztja, gyengéden kisimogatja a vizes tincseket Domi homlokából, aztán megenged magának annyit, amivel talán más sem lépne át túl komoly határokat. Ő nem félt eddig tőle, hogy bármivel feszegetnék azokat. Nem húzza el a kezét, ujjaival a férfi állára és tarkójára simít. Addig fúrja az orrát, hogy csak néhány centi távolság maradjon Domiétól és eljátssza, hogy ő is farkas... Halványan mosolyogva szagolgat, mint aki mintát vesz. Csupa játékosság az egész. Szavakba úgyse tudja önteni, hogy milyen fontos neki, hogy már ennyit tud a másikról.*
Pont jó. *Motyogja végül, és megtöri a bennfentes szerepjátékot, mert bár szerinte a férfi homloka és tarkója még mindig süt, de valahol már érzi azt is, hogy ez az egész próbálkozás csak gesztus értékű volt, mielőtt teljesen kerekre hízna a Hold. Feltápászkodik, hogy keressen egy friss törölközőt, és elszáll minden ügyetlenség. Átesett valami tűzkeresztségen. Legalábbis ami nem az ő testi dolgait érintette. Azzal, hogy Domi nem csinált belőle nagy ügyet, tulajdonképpen bolhává is zsugorodott, amiből elefántot csinált.*
Gyorsan bújj vissza az ágyba. Az kényelmesebb lesz, mint a kád! Addig istenemre esküszöm, életben maradok!
*Azé' Dalmának k*rvaélet megírja, hogy a People magazin húsz éve szar contentet szállít a címlapon! Mikor itten van a pörfikt egy köpésre Budapesten?!*
Öhm...nem akarlak tovább feltartani, asszem jobb ha megyek, és hagylak aludni. *A falka misztikumát úgy pótolja agya sötét szegleteiben, mint egy nagyon melós néhány napot. Lehet éppen most is abból rabol el értékes energia perceket. Vagy létezik, hogy ez Domit is feltölti néha? Nem olyan elképzelhetetlen...*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #33486 / 2019.02.18. 22:41:14
[Nála, tegnap kora este +18]

Szatír szatír... te meg kukkoló. *Kiegyezik a barátságos döntetlenben és most már tényleg igyekszik visszafogni azt a fene nagy jókedvét, mert fogalma sincs, hogy mi a határ Nolánál. Ha pedig tovább gondolkodik a témán, akkor arra is rájön, hogy a saját határaiban sem biztos. Az elmúlt évek csendes senyvedéssel, sok-sok szomorúsággal és elfojtott érzésekkel teltek, úgyhogy egy kapcsolat, amiben végre felszabadultan nevethetnek és egzecíroztathatják egymást... hát, maga sem tudja, hogy hol kellene megálljt parancsolnia a pofátlanságnak. Az talán a legfurább, hogy milyen könnyű a lánnyal kijönni. Nem érti, hogy hogyan piszkálhatták a középiskolában például. Mert csendes volt? Mert az előbb magára borított egy egész polcrendszert? Szórakoztató ez a csetlés-botlás, és ha az ember hajlandó egy picit tovább figyelni, akkor megérti, hogy emögött a dinamika mögött milyen bátorság és erő rejlik. Önmagának lenni... Mira sokat tanulhatna a befagyott femme fatale mozdulatok, a szórt fényű illúziók és a tökéletesre hangolt hangsávok között. A legkomolyabban összerakott csalfa-kép se vonzotta annyira, mint az elhagyatott hotel kora délutáni meleg árnyalatai a szeplős arcon...
Ebből az egész gondolatsorból a csattanó tenyér ébreszti fel. Így is tökéletesen érti, hogy mi zajlott le, és ettől ismét mosolygásra áll a szája. Amíg nem karcolja végig az idegeit a fog és a kerámia erőszakos találkozásának magas hangjai.*
Jó ég! *Feljebb tolja magát és már nyúlna a másik állához, de már megy a nevetgélés. Na ez hogy van?? Ezt már így tényleg megszokta? Elég brutálisnak hangzott pedig, és a könnyed szórakozottság is nehezen törli le az aggódást az arcáról. Hát, a kezét mindenesetre visszahúzza maga mellé, nem akarná kéretlenül összevizezni a másikat.* Nem, nem vérzik... de biztosan jól vagy?
*Egészen konyít az orvosláshoz, hiszen a legtöbb farkas verekedés maradandó részét otthon szokták kezelni. Keresett már a mínusz tizenöt fokos hajnalban elhagyott ujjpercet...
A vizes testén pedig nem fog pár cseppnyi hullám. Ezt a nézésével kommunikálja a szárazföldön tanyázó felé. Megmaradhatna egy pozícióban Nola, és akkor talán nem verné szét magát. Mert igen, hallotta, hogy az előbbi helyezkedés közben odakoccant az a térd a felcsempézett kád oldalának... De lehet az ilyen mikro-ütések már fel sem keltik a nő figyelmét.*
Persze, egyenjogúságra törekszem a defekt számlálásban is. *Szóval a duplázott szatír és kukkoló ráta pont jól mutatna a kiértékelésben. Ezt már fapofával közli, mert Nola a mondat közepén, már máshol járt. Domonkos figyelmét pedig élénken leköti, hogy mennyire erősen szuggerálja a testét a másik. Fogalma sincs, hogy hogyan kellene éreznie magát a kutakodó pillantás lassú vándorlása alatt, ám saját magát is meglepi, hogy mennyire természetesen kezeli. Rendben, egy emberi test - nem sokat jelent neki. De illik nem bámulni egymást. Viszont az egyértelmű analízis végeredményét jobban várja, mint hogy ilyesmikre figyelmeztesse szürke szemek tulajdonosát. Egy másodperc, kettő. Az előbbi fröccskölődésből maradt pár csepp kiszabadul a hajából és útnak indul a halántékánál. Mire az állához ér, megszületik a kérdés is.*
Ah. Ez az egyik nem emlékszem esetem. *Mosolygósan pillant át a Nola arcáról tulajdon mellkasára. A szegycsontja alá nyomja a hüvelykujját - itt kezdődik az a nagyon halvány csík, ami a ház semelyik másik szoba-világításában nem látszana, csak a fürdő LED fényei között - és végig húzza középen, a rekeszizom alá.* Elég erőszakos ez az egész likantrópia dolog, de valahogy a legtöbb szörnyűséget mindig emberként éltem át.
*Könnyedén hümmenti el a végét, aztán megdörzsöli a tenyerével az álla alatt megfeszülő bőrt. Úgy tűnik nem ma este akar erről értekezni. Talán kicsit később, amikor a farkastest vonzása nem tűnik ennyire csábítónak. Minél álmosabb lesz, annál messzebb fog sodródni a benne élő fenevad várakozása.*
Azt hiszem megfelelően lehűltem... *Minden kétséget ki szeretne zárni, úgyhogy röviden neki nyomja a kézfejét Nola homlokának. Nagyon lágyan mosolyog, ami szöges ellentétben áll azzal a véres múlttal, amiről már ejtett pár szót. Talán ezért viseli meg igazán a brutalitás - mert az ő személyiségétől alapvetően gigászi messzeségekben nyugszik a tomboló düh, az ölni akarás. Vajon el tudná képzelni a nő Domonkos békés tekintetét a hatalmas farkas arcában?
Eközben valóban kiemelkedne a kádból, és a valami csoda folytán mindenféle csonttörés nélkül tápászkodik fel a barátja (milyen jó is erre gondolni), és még a törölköző átadás is újabb kék-zöld foltok nélkül valósul meg.*
Lázár Nola
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Lázár Nola, Jósnő #33485 / 2019.02.18. 20:39:36
[Domonkosnál, tegnap kora este]

*Úrjézus...annyira egyértelmű. Épp annyira, hogy végül Domi élcelődése segít csak. Amennyire pofátlannak érzi a férfi, Nolában annyival többször oldja fel az érzést, hogy megbocsáthatatlanul idiótán viselkedik.*
Egy szatír vagy, tudd meg! *Már most kényelmes biztonságban húzza be vádliját a feneke alá, és célirányosan kiles tenyere mögül a másik nemesebbik tagjának irányába. Mivel épp szemellenzőnek használja kezét, talán nem látszik a leskelődés. De az, ahogy utána felsóhajt, és lecsapja a kezét a kád szélére... egyismeretlenes egyenlet! Hála égnek! Van rajta GATYA!!!! Puffogva kifújja a stressz oxigénatomokat és rá akarja ejteni homlokát a fürdő alkalmatosság szélén pihenő kézfejére, de helyette lófogait veri csak be. Gyorsan odakap, és fájdalmasan grimaszol Domonkosra. Ma többszörösen, súlyos sérült. Indulás a klinikára! Először vizsgálják ki az orrnyergét, a sípcsontját majd a fogazatot. És végül, jólvan legyen bazmeg, elmegy a dilidokihoz soron kívül.*
Hoooogy?? Mondd már meg, hooogy lehet ilyen béna?! Egy nap...hahaha...egy nap kábé kétezer balesetem van! *Már kínjában nevet együtt Domival, és nem bánja, hogy rajta nevet a másik. Ő is nevet magán. Ezt máshogy nem lehet. A gyengus "áucs" után a jóformán meztelen férfira vicsorog.*
Vérzik?! *Nem...nincs semmi baja. Leszámítva, hogy szegény teljesen debil. Kiveszi az erőt az emberből, ha épp százon pörög a pulzusa. Hogy lehet ilyen természetes a pucérkodás valakinek? Ráadásul előtte? Uhh... legbelül valójában arra vágyik, hogy készíthessen pár fotót a hűtőfürdős jelenet látványáról, aztán elővehesse megnézni, amíg a gyökér kis kölykök dolgozatot írnak, meg kitörik az ablakot a jósgömbökkel. Akkor szusszanna egyet, és eszébe jutna, hogy vannak még tökéletesen szép dolgok a világon! Jó is lenne, de több fura dolgot nem bír el ez az este. És már önmagában mérhetetlen a boldogsága, hogy az ügyetlenkedése, és kínlódása is eufórikus buli hangulatot teremt. Lehet nem is olyan soká újra nevetnek rajta, ha előhozakodik ezzel valamelyikük.*
BUNKÓ! *Szól rá élesen, de még mindig széles vigyorral. Belenyúl a vízbe, hogy lefröcskölje Domit óvatosan. Jesszus, ez merő jég! És ha megfázik? Ilyenkor meg tud fázni? Lehet megint csak túl aggódja ezt is.*
Na tessék...már ott járunk, hogy vetkőzzek le én is. Tudhattam volna. *Neki áll a pólóját feltáncoltatni a hasán, de fele annyi ideig sem jut el, mint Domi. Ő nem mer levetkőzni. Ha beszélne bárkinek Alexről, elmondaná bátran, hogy ledobta a törölközőt a múltkor. Ott is csak az volt a baj, hogy nem volt tétje a dolognak. És fogalma sincs miért számít jobban Domi véleménye, mint egy félig idegen, félig ismerős házas férfié... de mégis csak szorongatja a tény, hogy taszítónak tartaná, amit a ruha alatt lát. Úgyhogy ettől a már abszolút nem vicces gondolattól elszorul a torka. A fél keze a jeges vízfelszínt simogatja. Valahogy ott maradt Domonkos karja és oldala közötti árokban. Érzi, hogy kiül a gesztusaira, hogy ő maga is mélyebb vizekre evezett gondolatban. Feloldódva, kíváncsian végig siklik tekintete a férfi felsőtestén. Valójában...most először látja őt ruha nélkül. Elgondolkodva követi le pillantásával az alig észrevehető halvány sebet, ami szabályszerűen nyílpuska lövedék pontosságával kúszik végig egy csíkban a testén.*
...itt...mi történt?
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #33484 / 2019.02.18. 20:06:30
[Nála, tegnap kora este]

*Nem jut tovább a pólólevételben, leereszti a kezeit, és a gravitáció újra elfedi a hasát. Érzi, hogy feljebb vándorolnak a szemöldökei, ahogy Nola felveszi a zöldfülű szellemirtó arcát a legelső negyedik típusú találkozásánál. Fogalma sincs, hogy bóknak kellene felfognia, vagy sértésnek a döbbenetet - leginkább amiatt, mert egyikre se számított. A heherészésre már enyhülnek a vonásai, de azért még éppen nem engedné, hogy teljesen birtokba vegye az a félmosol az arcát. Túl egyértelmű lenne, hogy nem a nővel szórakozik jól, hanem rajta. Nem sértené meg ezzel az ártatlan közjátékkal, de az már biztos, hogy felkerül a kartonba: a meztelenség tabu. Nehezen érteni ezt az ő helyzetében, de száz százalékosan elfogadó, legyen szó bármiről. Azt gondolta, hogy egy szülés után igazán nem nyújt túl sok újdonságot egy férfitest látványa, de hát vannak konzervatív emberek, és ez így is van jól.
Úgyhogy nem, egy pillanatra sem hiszi el, ahogy Nola játssza a nagy vagányt. Persze, hogy nem zavarja, pont úgy tűnik... Erre már Domonkos sem tudja visszaszorítani az arcára kiülő jó kedvet, és a rá ritkán jellemző játékosság, most kiütközik abban, ahogy nagy lendülettel már húzza is át a fején a felsőt. Gyorsan csinálja, hogy lássa milyen arcot vág minderre a szőkeség, pedig tényleg nem szokott direkt ilyenekbe belemenni. Amíg mondjuk húzza Nolát, sikerül a hálós jelenetet elfelejteni és emberibb maradni. Sőt, embernek maradni. Ez nagy szó, ha már ennyire húzza a Hold.
Még mindig van annyi önuralma, hogy ne nevesse ki a másikat, de érzi, hogy teljesen egyértelmű a vigyora. Bár, a másik tekintete jelenleg az arca közelében sincs. Ha jól számítja, akkor pont azt bambulja, ahogy beleakasztja a hüvelykujjait a melegítőnadrág gumis derekába és... ez valami választópont lehet, mert innentől szó szerint összeomlik valami a szőke tincsek alatt és egy kisebb bomba kapacitásával dönti romba a fürdőszobát a csaj. Ennek már a fele se tréfa! Letesz a nadrágműveletről, hogy inkább két nagy lépéssel a kialakult katasztrófánál teremjen és áldva magát, hogy csak falra szerelhető, akasztós verziót választott, nem pedig olyat, amit most esélyesen tönkre is tehetett volna Nola. Úgyhogy amíg a másik sűrű elnézésekkel, meg egy utolsó homloksimogatással megtámogatott falra mászást eszközöl, addig már pakol is vissza. Mivel a szuperérzékekre sincs szüksége, hogy a zavart regisztrálja, ezért nem kéri el a fogkrémet. Majd visszakerül...*
Jaj nem, semmi gond. Én bocsánat... *Ezt már sanszosan csak az ajtó résből hallani, de próbál elég hangos lenni ahhoz, hogy hallja még az újdonsült briketté égett odakint. Aztán magára maradva egy kicsit szégyelli magát, hogy ennyire sikerült zavarba hozni szegényt... Nem is, azért érzi magát szarul, mert nem is igazán érzi magát úgy. Helyette éppen könnyesre neveti magát, mire magára marad. Nem akarja bántani a nőt, tényleg, de hát csoda, hogy kibírta eddig a kabaré jelenetek alatt. Már nem is tűnik fontosnak a víz, olyan jóízűen kacag. Sokkal jobb gyógyír. Persze, bemászik mindjárt, ha már ennyit szenvedett vele Nola, hogy lehűtse őt.
Aztán úgy dönt, hogy beáldozza az alsónadrágot, és abban merül el. Egyszer vicces volt zavarba hozni a kint toporgót, másodjára már tényleg elég görény dolog lenne. Úgyhogy fülig merül a hűvös vízbe és hagyja, hogy normál méretűre hűtse a testét. Hé, ezt is megoldhatták volna mágiával, ha ért hozzá Nola, szóval úgy veszi, hogy magának csinálta ezt az egészet a másik. Domonkos meg csak kihasználta a lehetőséget.
Nyújtogatja kicsit a nyakát, ahogy tényleg visszajön a nő. Bátor, bátor. Azt gondolta, hogy ez lehet a vége. Elrejti a mosolyát a vízben, de arcon már nem neveti. Nem bunkó, csak kicsit elszaladt vele a ló.*
Nekem tökéletes. Bár ahogy érzem, lehet neked kellene itt lenned helyettem. *Mutat a kádra, és megígéri magának most már tényleg, hogy ez az este utolsó élcelődése azzal a pofátlan mosollyal az arcán. Visszaveszi a komoly figurát és nem ugratja az előbbivel a másikat. Esküszik, komolyan. Csak ezt még nehéz volt megállnia. Meg a következőt is.*
Vagy be is ugorhatsz, ha gondolod. *, ez a vége. Komolyan. A kamasz-vigyor is le fog hervadni egy... húsz perc múlva. Persze még lejjebb csúszik, jól befoglalva a kád minden centijét, abban a tudatban, hogy előbb-utóbb itt hagyja Nola, ha sokáig szívózik.*
Lázár Nola
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Lázár Nola, Jósnő #33483 / 2019.02.18. 10:02:19
[Domonkosnál tegnap este]

*Éppen azon agyal a fürdőben téblábolva, hogy hol is van az a kis méz-színű törölköző, ami általában kéztörlőnek van kitéve. Azzal lehetne borogatást is készíteni a férfinek. De nem akar sokáig matatni, épp a fürdéshez készülődés miatt. Így is látja egy villanás erejéig a sixpacket. A másodperc törtrésze alatt beég a retinájába, mint a vaku a meninblack-be. Will Smith jó munkát végez, mert odafagy a fürdőszoba csempére, és valahol mélyen benne is felébred egy ismeretlen trópusi állatfaj. Ajaj...miről volt szó?*
- Háháháá háááháá...! *A testén kívül nem igazán érti mi zajlik a mozivásznon. Bárgyún nevetgél megint? Hetek óta azon imádkozik, hogy valamely félisten gomboljon már le véletlenül magáról egy inget. Lassan hajlandó lett volna leönteni "véletlenül" egyet...nos...bármivel.*
- Engem? Ugyan már! *Legyint vicceskedve, és lehet csak a poén kedvéért, vagy Domi komolyan gondolja, de nekiáll vetkőzni. Nolát ez megint egy másik dimenzióba szippantja. Valahol gyomortájékon markol rá a helyzet, és egy fájdalmas rándítással kiszakítja a mély bambulásból. Egy "szűzmáriaszentjózsef" sikkantással izomból befordul 180 fokot, de sajnos az ajtó egy lépéssel jobbra található. Így nekiindul annak az anyagból készült hófehér piperetartónak, amin a férfi tusfürdők, meg egyéb fürdőszoba cuccok találhatók. Szerencsére nem sok minden, mert kapaszkodás közben leszakítja az egész berendezést, ami aztán csörömpölve és kisebb robajjal ér földet.*
- Jaj...bocsánat...ne haragudj... *Domonkos még mindig nem meztelen Ettől függetlenül Nola eltakarja a szemét, leguggol, így próbálja összekaparni a szétszóródott dezodor flakonját. Belekapaszkodik egy bontatlan fogkrémbe, és mint akinek ez volt az eredeti célja, vakon, arcát eltakarva a minőségi sensodune dobozával kitapogatja a kijáratot. Közben egyszer még nekihajt a falnak, utána már az orrnyergét is vigyázni kell vékony ujjaival. Az, hogy a "bazmeg" csöndesen elhagyja a száját már végképp felér a Bridget Jones oscar díjas alakításával.*
- Visszajövök, ha már vízben vagy. *Csak reménykedik benne, hogy Domi felvesz egy fürdőgatyát, ha már beköltözik hozzá a fürdőkád mellé. Odakint érzi, hogy talpig önti a forróság, bizonyára vörösebb, mint a ma hajnali napfelkelte. A szégyen bizseregve terjed szét a tagjaiban, és mikor ki mer lesni az előtérben ujjai közül, rögtön Dalma nevét keresi a chat ablakok közül, hogy most azonnal írnia kell neki. De rájön, hogy nem tud mit!!!! Hogy adsz tanácsot a világ legszerencsétlenebb emberének?! Elfog süllyedni. Közben lehet megfullad a tesztoszteronban, ami már átitta sűrűn és összetéveszthetetlenül a Stelczer lakás falait. Azta... lehet a büdös életbe nem volt ennyire készen. Maximum hormonfelhős kamaszéveiben.
Hogy innen hogy lehet visszatérni a fürdőbe, az remek kérdés. Nahh...meg van a türcsi! A borogatós türcsi! Azt most már kisajátítja, neki fog kelleni a fejére!*
- Kész vagy? *Aggódva kérdez be az ajtó résen, és ha helyeslő választ kap, akkor betolat oda, ahol az előbb természeti katasztrófát okozott. Kár reménykedni benne, hogy bármilyen szimptómát el tud rejteni... Domonkos farkas orra úgyis kiszagolja, hogy lángol a bőre, meg szívroham közeli a vérnyomása. A puha kilépőre telepedik, megfelelő mellkas magasságba xD. És mivel nem pillant lentebb, nem derül ki, hogy Domi a hűtőfürdőbe képes volt-e halál pucéran befeküdni, vagy van rajta valami odalenn... Így is mélyeket kell oxigéncserélni. Pedig úgy ül le a kád mellé, hogy még mindig takarja a szemeit.*
- Elég hideg? Tudok rajta hűteni. *Japp...azt Domonkos is tud. xD*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #33482 / 2019.02.17. 23:43:17
[Nála]

*Pedig éppen nem bánná, ha nem a saját nyomoráról lenne szó... Sőt, ha jól van, ha rosszul, akkor is szívesen meghallgatja a jósálmokat, hiszen hozzá is a keleti mágiák állnak közelebb, úgyhogy egy laikusnál éppen két fokkal jobb tanácsot tudni adni - de az érzelmek tudja kiszagolni, nem a gondolatokat. Jelenesetben pedig egyáltalán nem mindegy.*
Köszönöm. *Előre is, természetesen. Addig nagypapis mozdulattal felkel, hogy az ablakpárkányra támaszkodjon és a hirtelen sötétbe forduló eget kémlelje. A tél azért borzasztó, mert sokkal hamarabb sötétedik, és így a Hold is hamarabb ragadja el őt az emberi teste elől. Halkan, bízva abban, hogy az emberi érzékek, meg a csobogóvíz elnyomják a hangját, felnyüszít, ahogy ráásít az a borzalmas égitest. Csak képzeli, de mintha égetné a fény, ami a karjára vetül. Elfogja a sürgető vágy, hogy minél hamarabb kiszabaduljon ebből a házból: el az emberi szagoktól túlcsorduló ruháktól, a bőréből, ami minden órával szűkebb, a fűtés surrogó hangjától, ami olyan idegenül cseng az erdő zajaihoz szokott fülének... és már jó ötletnek tűnik, már látja a fejében, ahogy a fáradhatatlan test keresztül vág a fák között, a társait, a vadászat adrenalinlökete - amikor minden szertefoszlik Nola hangjára. Kitörli a farkasingereket, visszagyűri a bestiát legbelülre. Mintha kábulatból ébredne, megszédül, ahogy elindul. De ez is csak egy csokornyi jelzés, nem kell engednie, ha nem akar. És a fürdőszobába érve már rendesen hálát ad az ujjaiért és a komplex gondolkodás ajándékáráért. Csak a tükörbe pillantva veszi észre, hogy mennyivel zöldebbek a szemei, mint azelőtt. Jó, ezt még rá lehet fogni a hálószoba félhomályára, de a belőle áradó pézsmaszag azért már hagy maga után pár megválaszolatlan kérdést. Most már biztosan tűzforró a bőre.*
Tökéletes, köszönöm. *Kicsit még meg van zavarodva, de egyelőre csak az a fontos, hogy ne kérdezősködjön Nola. Nem próbál rá a vízre, csak beljebb sétál, hogy tényleg megszabaduljon az átnedvesedett ruháktól. A pólónál el is jut úgy hastájékig, amikor eszébe jut, hogy bár neki a meztelenség kérdésköre eléggé személytelenné vált úgy két évtizede, de Nola nem farkas és neki talán még (biztosan) gondot okozna, ha Ádám kosztümbe váltana.*
Áh, bocsánat. Vagy nem zavar, ha levetkőzöm? *Jól van! Viccelődjenek el ezen inkább, addig is elfelejtődik az előbbi közjátéka. Könnyebb is embernek maradni, ha ilyen dolgokra figyel.*
Lázár Nola
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Lázár Nola, Jósnő #33481 / 2019.02.17. 23:00:28
[Domonkosnál]

*Még mindent meg kell tanulnia. Hogy mi a kellemes és mi a kellemetlen. Nem szomjas? Jóllakott? Mindenre odafigyel, és ő aztán tényleg nem kötelességből. Egyszerűen zsigerileg jön a dolog, hogy tenni szeretne. Most mérlegelte csak nem rég, hogy ki az, aki az évek során kihasználta ezt a tulajdonságát, és ki az, aki megérdemelte volna, de valamiért nem kapott belőle eleget. Mindenesetre az új fejezetek kibontása során Domonkos ott ücsörög az első sorban. Bőven... hiszen hónapok óta a férfi az igazi támasza. Éjjel, nappal, hófúvásban, napsütésben. Áh nem is igaz. Ahogy Dalma mondta: ilyen nincs is. De van! Itt döglődik mellette az ágyban. Pusztul kifele, mint akit gyötör a klímaváltozás. Na ha sikerül, a kedvéért szelektív hordja Nola a szemetet. xD*
Óóh, így már értem. *Rácsodálkozón elkerekedik a szeme és bűntudatosan a csuklójára szorít. El kellene hagyni... most is vannak élesedő jósálmai, amikről nagyon szeretne valakinek mesélni. De ez a nap Domonkosról szól, és nem esik nehezére háttérbe szorítani magát. Noha a délutáni digitális étert már telefosta a Kata problémával. Ami igazán nem is probléma, mert a férfi egy mondatban képes feloldani az efféle feszültségeket. Tényleg mindenre van egy fantasztikus válasza. Nolának óhatatlanul az jár a fejében, hogy ha egyszer harminc lesz, vajon ő is ennyire "egyben" érkezik meg erre a világra? Bölcsen és higgadtan? Még emlékszik, hogy visszatérte után volt egy pillanat, ahol rájött: szeretne minél több időt lenni ezzel az emberrel. Mert hát...egyszer csak hasba rúgta a felismerés milyen értékes. Hogy mennyit tanulhat tőle, és milyen sokat szeretne átvenni a gondolkodásmódból. Már annyi idő eltelt, és még semmi olyan téma nem merült fel, amiben ellentétesen gondolkodott volna. Lehet ez is elmúlik egyszer, mint egy házasság... Kiderült azok is a tündérmesékben tartanak csak örökké.*
Jól van. Engedek egy lázcsillapító kád vizet. Szólok, ha jöhetsz. *Mosolyogva bólogat, bedobozolja az ételt, bezárja az ablakot és gyorsan mágiával engedi a vizet, hogy megfelelő hőmérsékletű legyen. Aztán kiabál ha kész. Egy pillanatra visszaverik hangját a falak, és egész nosztalgikus érzése támad. A gyulai ház csak kicsit volt ennél nagyobb. Egy pillanatra gondtalan gyereknek érzi magát.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #33480 / 2019.02.17. 22:47:44
[Nála]

*Benne fele annyi információ, vagy benyomás sem csorog végig, mint a másikban. Igyekszik nem túl sok jelentőséget tulajdonítani semminek, mégis kellően hálás lenni a törődésért. Szereti azt gondolni, hogy ez lehet a legtöbb embernek a legkomfortosabb - már pedig Domonkos szereti, ha a körülötte lévők jól vannak. Nem azért terem ott szuperhősöket megszégyenítő pontossággal és kiállással, ahol szükség van, mert vár érte bármi mást, vagy mert kötelességnek érzi - hanem mert ismeri a magányt, az elhagyatottságot, az értéktelenség érzését, és senkinek sem kívánja. Senkinek sem, de a hozzá közelállóknak semmiféleképpen sem. Bár nincs kimondva, neki Nola az elmúlt hónapok egyik legfontosabbikává nőtte ki magát, és nem azért, mert "megmentette". Ő ezt sem pontosan így látja, de elfogadja, hogy a másik így hívja. Ő ezt a kölcsönös megtartást élvezi úgy igazán, és nem érez bűntudatot sem, hogy újdonsült barátjára ő is támaszkodik, ha úgy esik. Azt reméli, hogy a másik is ezt érzi, és hogy nem csak bemeséli magának, hogy minden alkalommal közelebb engedi őt a nő, hanem tényleg így van. De hát rákérdezni azért nem fog, nem az a típus, legyen akármilyen barátságos is.
Remekül elmereng ezen, amíg visszaér a másik, aztán ezt az apró szorongást is messzire ereszti. Ezt tanácsolná a másiknak is: csak élvezd ki. Amíg mindenkinek jó, addig tényleg kár túlagyalni.
Úgyhogy a pillanatnyi helykeresést is igyekszik egy széles karmozdulattal letudni. Azt jelenti: megosztom veled az ágyam! Hiszen aludtak is itt már együtt. Igazán nem érti a zavart, de nem akar kierőszakolni semmit sem. Hiszen tessék, megfeszítés nélkül is kiszakad pár dolog a másikból, és hát mégis csak jobb az anyának a természetes szülés, mint egy császár, nem?*
Nem akarom, hogy ezt saját magadra vedd. Ez mindig ilyen volt. A szüleim se tudtak segíteni, a tudósok sem, senki. Olyan, mintha azon aggódnék, hogy nem tudom megkönnyíteni neked a jósálmaid. Mind a ketten tudjuk, hogy felesleges energiapazarlás. Helyette koncentráljunk valami teljesíthetőre. *Félreteszi az ételmaradékát. A nyitott ablak mellett úgysem túl feltűnő a jelenléte. Aztán feljön ez az egész testhő téma, amit a homlokára pakolt tenyerével félig-meddig igazol magának. Nem érzi annyira vészesnek, hát persze, hiszen a saját kezével érzékel, ami biztosan sugározza szintén a meleget.*
Igen... *Nem csak szófordulat a betegség, tényleg az.* Várj, ez jó is lsez. Megköszönöm, ha segítesz kicsit lehűteni. Hogy egy kádvízzel, vagy mágiával... *Felhúzza a vállait, odabízza, már előre sokkal vidámabban a gondolattól, hogy megszabadulhat az átizzadt ruháitól. Igen, tényleg jobban értékelné, ha valahogy segítene neki emberi hőfokok közé szorítani a testét, annál hogy zenét kapcsol az extra érzékeny füleire. Brr.*
Lázár Nola
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Lázár Nola, Jósnő #33479 / 2019.02.17. 22:06:11
[Domonkosnál]

*Odakint lehülyézi magát a bénázásért. Domi akkor is magabiztosnak tűnik bizonyos helyzetekben, mikor vélhetően nem az. És különben azért jött át, hogy támogassa. Minden alkalomra emlékszik, mikor a férfi gondoskodón átölelte. Vigyázva arra, hogy megfelelő mód biztonságba érezze magát. És az elsőt leszámítva egyszer sem tűnt katasztrófálisnak. Tulajdonképp csak az első volt fatális pánikroham. Akkor felszakadt minden félelme, és flash-back szerűen záporoztak az emlékek, mikor odaát valaki úgy ért hozzá, ahogy azt nem akarta. Sehogy sem akarta igazán...így nem nehéz erőszakot látni abba, amibe egy cseppet sem passzíroztak. Néha hajlamos elfelejteni, hogy itt már nincs mitől félnie. De legalábbis ebben a házban, ezek között a falak között már abszolút biztonságban van. Maszatol egy darabig a csomagolással, és közben jólesően megborzong az emlékektől, amikor a kórházban nyugtatta őt Domonkos, meg amikor azt halluzta, hogy rájuk törnek az éjszaka közepén delíriumos álomban. Nagyot sóhajt és elhatározza, hogy újabb változásoknak kell jönnie. Saját magában leginkább. Ha már közel engedi magához ezeket az embereket, akkor hagynia kell, hogy közel is jöjjenek. És ha már közel sétál hozzájuk, és úgy érzi meg akarja érinteni őket, akkor nem szabad visszakoznia a félelemtől.
Domi vélhetően nem is tudja mekkora hatással van Nolára, ahányszor csak kimondja milyen erősnek találja őt. Talán annyiszor erősebb is.
Odabenn, ha átadta a műanyag dobozt, akkor tényleg ablakot nyit. Aztán majd mágiával visszazárja, ha nem akar felkelni hozzá. Igyekszik nem toporogni az ágy mellett, amin Domi már széttúrta a kellemes anyagot. Elsüthetne néhány meleg viccet a hősugárzásra, amit Domonkos produkál egy méteres körzetben. De talán van annyira ingerlékeny az efféle viccekre most, mint egy valóban menstruáló nő. Durva, hogy a bájitalok is csak elnyomják kicsit, de akkor is ennyire fáj? A grimaszokról és a mozdulatairól látszik, mennyire szenved. Nolának hirtelen folyamatos mellkas-görcse támad az érzéstől, hogy ilyen nagyon fáj a férfinek átélni ezt az egészet. Soha nem engedte még, hogy ilyenkor látogassa. Nagyon megesik a szíve, mert tehetetlen közben. És hát uborka mentes kaját hozni?! Mi a lófasz az ahhoz képest, mintha meg is tudná szüntetni a szenvedést.
Lassan vívódva saját magával mégis csak leül a másik mellé az ágyra. Se laptop, se tévé... vagyis egyiket nem hozta be, másik meg a nappaliban. Eddig nem okozott különösebb problémát csak úgy ellenni egymás mellett. De most csak várja, hogy Domi befejezze a kajálást, és gondolkodik, mivel lehetne a leghasznosabb. Talán tényleg kényelmesebb lett volna, ha egyedül hagyja. Így kicsit az az érzése, hogy Domi azt hiszi szórakoztatni kell a vendéget.*
Olyan rossz, hogy nem tudok segíteni. *Tereli el a sorozatokról a témát egy kis őszinteséggel.*
Már egészen sajnálom, hogy átpanaszkodtam ezt a redvás délutánt a cseten ahelyett, hogy hagytalak volna aludni.
*Lábával letúrja a takarót a saját oldaláról, jól esik neki a beáramló hűvös levegő, talán a másiknak is.*
Mindig ilyen...lázas vagy közben? Kapcsolhatok zenét! *Jut eszébe hirtelen, és előveszi a telefont, hátha talál rajta valami nyugtató muzsikát.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #33478 / 2019.02.17. 21:47:12
[Nála]

*Hogyne venné észre a kajla-mozdulatot? Egy pillanatig még éppen bele is mozdulna a felkeléssel, de Nola aztán úgy csinál, mintha Domonkos homloka forró lenne, mint egy sparhelt, úgyhogy nem erőlteti. Isten bizony nem bánja, ha hozzáér Nola, főleg ha hideg a keze. Akkor rendesen üdvözölné a pillanatot. De nem történik meg, ő pedig maga is van annyira szorongásos társaságban, hogy esze ágában sincs erre felhívni a figyelmet. Jól megy ez.*
Megköszönöm. *Eszében sincs a macsót játszani. Minek tegye magát? Nincs zsákba kutya a részéről Nola előtt, úgyhogy amíg kilejt a konyhába a másik, ő feljebb nyomja magát, hogy az ágytámlának dönthesse a hátát. Jobb is, meg nem is. Ha valahol fáj, egy pozíció miatt, akkor hiába kerít egy másikat, majd sajog helyette egy másik. Bosszantó és lehetetlen állapot. És neki még el se fog múlni, mint a nőknek! Nem lesz klimax, nem lesznek boldog nyugdíjas évek. Ráncosan is ugyanígy ki fog pusztulni, mint a dínók. Na ez, Merlinre is, nem fair. Pedig férfitársaival ellentétben inkább kihordja az influenzát is lábon, panaszkodás nélkül, de ez... amikor a teste már háromszázhatvan fokban csavargatja a belsőségeit, hát ezt nehéz pléhpofával bírni. Neki nem is megy, most már harmincéve.*
Na és mivel üssük el az időt? Szerintem most már annyi filmet néztünk, hogy lemerítettük a hit'n'run-om, szóval egy fokkal kreatívabbnak kell lennünk. *Közben már bontogatja a műanyagba csomagolt gyrost. És emlékezett Nola, hogy utálja az uborkát! Tudja, hogy hülyeség, de ezek az apróságok szoktak neki a legjobban esni. Persze, tök klassz, hogy átjött segíteni, de az, hogy ezt megjegyezte azt jelenti, hogy a nem olyan egyértelmű kéréseire is figyel. Ráfigyel. És ez olyan szívet melengető, hogy nehezen tudja hova pakolni a fakkok sorában.*
Amennyi időt elpocolunk, lassan sorozatokba is kezdhetünk. *Mert hát tényleg, gyakori vendég itt Nola, amit őszintén nem bán. Hoz egy kis életet, színt a falak közé, amik egyelőre csak Domonkos magányát szokták visszatükrözni.*
Lázár Nola
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Lázár Nola, Jósnő #33477 / 2019.02.17. 21:22:43
[Domonkosnál]

*Kicsit megriad a hangoktól - akár fenyegető, akár nem. Mégis csak állatiasan morognak rá. A tömény illatfelhővel is nehezen küzd meg. Általában amennyire szereti elrejteni Domi ezeket a dolgokat, őt annyira nem zavarja egyáltalán a hétköznapokban. De most úgy nagyjából minden százszoros intenzitással pörög. Tényleg meleg van a szobában. Arra gondol, hogy majd kiszellőztet picit, ha a másik is beleegyezik. Az üdvözlésre végre felolvad kicsit a szorongása, ami konstans állapot. Igazán nem az átváltozás előtt állónak szól. Különben is...tényleg olyan, mint aki menstruál xD. Hasonló kín ül ki az arcára neki is, mikor elfelejti bevenni a bájitalt, és készül leszakadni minden tagja a női bajtól. Ettől mosolyognia kell. Egészen addig, amíg a férfi homloka lábának nem ütközik. Attól kicsit bukfencezik a gyomra, és még nem tudja eldönteni, pontosan milyen olvasatban jó vagy rossz érzés ez. A fordulással szinkronban emeli meg védekezőn a balját. Domi szemét még mindig szorítja, és van abban valami kiszolgáltatott, ahogy véletlenül közel fészkel. Nyilván nem szándékos.
Nola elvesződik a pillanatban, és figyeli a kínlódó gesztusokat. Tétován megindul a keze, hogy rásimítson a férfi hajára, vagy homlokára... de mire csupán az a nüansznyi oxigénatom választja el az érintéstől, Domonkos hirtelen úgy dönt, felül és tovább mocorog. Elkapja a kezét, talán észre se vette a ciki mozdulatot, hogy próbálta taperolni. Jó ég... ooooké, akkor kajatájm!! HUH! Öt perce van itt, és máris jelentkezhetne egy Benny Hill show epizódba. Soron kívül felvennék főszerepre.*
Behozom, ha szeretnéd. *Már pattan is. Végülis azért jött, hogy haszna legyen. Csak a Domonkoséval tér vissza, és kicsit szellőztet, hadd jöjjön be friss levegő. Ő meg majd később eszik, mert most még nem kajás.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #33476 / 2019.02.17. 21:02:35
[Nála]

*Viszonylag rövid időn belül került hozzá nagyon közel Nola, úgyhogy kulcsot éppen nem adott neki, de a rúnát módosította, és ez már nála elég durván komoly előrelépés. A húgának, a bétájának, Orsinak és Nolának van bejárása a birtokára anélkül, hogy aktiválódnának a védelmi rendszerek. Hogy Orsinak miért, hát azt mondjuk nem tudja. Talán ha valami krach beütne a nőnél, akkor legyen valami biztonságos menedéke, vagy ilyesmi...
Úgyhogy a nyitott ajtó ellenére is a legjobb álmot alussza éppen. Amikor az ember egész nap a szétrepedni készülő csontjai felett agonizál, akkor egy hosszabb pihenés nyugalma mindennél többet ér. Éppen ezért kissé nehézkesen ébred, de Nola kitartása nyilván gyümölcsözik. Vagy ilyesmi. Mert hogy nem hazudott a morgással, ami előbb szakad fel, mint az emberi szó - de nincs benne semmi vérfagyasztó, inkább csak figyelmeztető. Aztán feleszmél, és még kevésbé emberi mozdulattal fordul át a másik felé és így neki dönti a homlokát - minek is? Talán a combjának.*
Üdv a farkas barlangjában. *Tényleg sokkal erőteljesebb a föld aroma és a fenyők éles mintája. És nem csak rajta, az ágy is erősen átvette az esszenciát. Ezek a kínzó napok ilyesmikkel járnak.
Arrébb húzódik, mégis jobb ötletnek tűnik felülni. Kicsit talán túl melege van, lejjebb gyűri a takarót, mindezt olyan igazán irritált arckifejezéssel. Mert hogy tényleg minden bosszantja: a meleg, a sötétség, az ajtó résén bevágó sárgás fény, a saját erőteljes illata - Nolát kivéve nagyjából semmivel sem tud megbarátkozni. És ez az arckifejezés, a vállai felhúzásával, a megfeszülő állkapcsával sokkal állatiasabb, mint bármikor. És ehhez még csak méretes fogak, mindent ellepő bunda, vagy hegyes fülek sem kellenek. Pedig mintha az előbbi fintorba vegyült volna egy pillanatra valamiféle vicsor is...*
Jó az illata a kajának. Úgyis farkaséhes vagyok már, együnk! *Az, hogy tud még viccelni, nem rossz pont, akármilyen fáradt, vagy nyűgös magához képest. Ami sem a szavakba, sem a szokásos barátságos hanglejtésébe nem vegyül, csak annak néz ki. Az meg, hogy a konyhában lévő gyrosról van szó, ami a ház másik fele... hát vele ez jár.*
Lázár Nola
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Lázár Nola, Jósnő #33475 / 2019.02.17. 20:36:44
[Domonkosnál]

*Sajnos valamiért egész nap abban volt, hogy szombat van. Pedig már vasárnap. És a bowlingos estét még sem a Stelczer féle budapesti kecóban töltötte este. Úgyhogy ma szeretné pótolni az élményt. Őrült nagy szerencsének érzi, hogy Domi legalább annyira nem igényli a tömegbe járást, amennyire ő szokott tőle ódzkodni. Jót nevettek rajta, micsoda középkori kínzás volt bemenni a Főnixbe a papírjaiért, amit Sopronba vitt át. Azon kívül, hogy szívmelengetően kedves dolognak tartotta a tényt, hogy Domi oda is elkísérte - kicsit mind a ketten szorongásos pánikbetegséggel hagyták el az épületet, mert kétszáz illanási balesetis várakozott mindenhol egy tömeges érkezési pont hibája miatt. Na de! Már ez is történelem. Egyetlen dolog szegi csak kedvét, hogy ma "kimenője van" szülői kötelezettségei alól. Lehet más örülne neki, de ő folyton rátapad a telefonra. Eleinte Rebekával üzengetnek, és a nő halál kedves vele még mindig. Fotókat küldd, indítanak egy videóbeszélgetést is ebéd után. Aztán újra és újra visszatér a Domi chat-ablakba és jókat kacarászik. Még nem tudja, hogy lehet egyszerre megsajnálni valakit, és irtó cukinak tartani, ahogy szenved... de erre ráér a gyros vásárlás után is rájönni. Addig húzza vonja a feladatot, hogy viszonylag későn érkezik meg. Mindenképpen jönni akar, mert most megint nem láthatja majd a másikat egy darabig. És tök jó, hogy egyáltalán ebben az állapotban is fogadja. Lehet csak addig rágta a fülét, hogy a végén ráhagyta? Az ajtóban, már nem olvassa vissza az üzeneteket, hogy külön jelentést társítson hozzá, ami lehet nincs is ott.

Halkan lenyomja a kilincset és belopózik a házba. A rúna már ügyesen átengedi egy jó ideje, nem betolakodó. Egyből a konyhába veszi az irányt, és kutatja a neszeket, de nagyon csöndes a ház. Plusz tényleg irtó nagy a rend. Domi mindig nagyon rendben tartja a kecót! Lepakolja a pultra a szatyrokat, amik a kaját rejtik, majd benyomja a fürdő ajtaját. Hát akkor...biztos a szobában pihen, ugye? Ez a logikus. Ott is félig nyitva az ajtó. A kanapéra dobja a kabátot, egyik válláról a másikra rendezi a haját, és megáll a küszöbnél. Megtámasztja az ajtófélfát és elmosolyodik, mikor meglátja az ágyban fekvőt. Kár felébreszteni. Biztos van itt egy kis vasalni, vagy mosnivaló - pillant hátra. Aztán kis hezitálás után odasétál a franciaágy széléhez, és csak reméli, hogy nem harapja le a fél karját a kutyamorgással durmoló férfi. Lassan, óvatosan ereszkedik az ágy szélére, és az anyukákra jellemző különösen gondoskodó ébresztgetésbe kezd. Halkan szólítja a másikat, nehogy felriadjon.*
Domiii...szhia...megjöttem. *Rrrremek! Még pihenni sem hagyja! Épp mikor ennyire ki van...*
Lázár Nola
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Lázár Nola, Jósnő #33474 / 2019.02.15. 23:47:21
[Oktogon, apróLak holnap]

*Akkor sem vetette volna el a gyereket, ha Kata véletlenül meg meri neki mondani, hogy hülye amiért ez nem fordult meg a fejében. A gyerek apja ugyanis továbbra is vitea...de ettől függetlenül ő sem tudott volna soha az életben ilyet tenni. De ugye már nem 18 évesek, hogy különböző döntéseik milyenségét most mérlegeljék. Az életét feláldozná a lányáért és Zsófi apjáért. Ezt más úgysem érti, csak akinek már van gyereke.*
Abból, hogy már most is rosszul esik, ha valaki nem kifejezetten kedves veled...esetleg megfogalmaz egy kritikát. Hogy akarod hosszú távon a sok negatív élményt feldolgozni, ha már ez is nehezedre esik?
*Miért kellene cukiskodnia? Sosem tette, ezután is hardcore feladatnak tűnik. Az, hogy Danival közös életeseményeit, vagy élményeit kívülről fújja a másik, kötve hiszi. Ahogy azt is, hogy Dani éppen Katának nyílna meg, mikor jóformán senkinek nem teszi. De a probléma épp ott kezdődik valahol, hogy Kata felszínes, és minden vele, érte és miatta történik. Tehát most is azt hiszi, mindent tud és mindent ért. Semmi más oka nem lehet a dolgoknak, a kiindulási pont, mindig saját maga.*
Hát én legalább egyenes válaszokat adok. Tudod vitázni sem a világ vége néha. Előre mozdítja a dolgokat.
*De ugye Katát éppen visszalöki minden, ami nem móka és kacagás. Valószínű ezért törli el az életéből a nehézségek közben azokat, akik már "nem teszik boldoggá". Azért pedig végképp nem kéri a társaságot, hogy egy olyan harmadik embernek tegyenek vele vélt szívességet, akit ez valószínűleg teljesen hidegen hagy. Vagy ha valaha érdekelte is, akkor is rájuk bízta volna, hogy kivel töltenek szívesen minőségi időt. A legnagyobb baromság azért összefutni, hogy egy - egyébként nem jelenlévő személyt - ezzel aztán boldoggá tegyenek.
Összecsapja a tenyerét, mert látja előre, hogy Kata továbbra sem türelmes senkivel és semmivel aki nem alázatos vele szemben. Miért tenné? Senki nem olyan értékes, mint azok az emberek, akik őt feláldozva mindent, előrébb veszik az ő kényelmét. Butaság volt azt gondolni, hogy talán szeretne harcolni az elmúlt barátságért olyan irányába, aki épp sok mindenben elveszítette a hitét, és talán érthető módon nem mindig viselkedik úgy a kínzások és pokoli élmények után, ahogy az elvárható lenne az etikett szerint. Vagy ezt a pszichológia órákon még nem vették az egyetemen...? Na majd legközelebb. Talán idegenekkel, terepen könnyebb lesz gyakorlatozni. Ott végképp dupla ennyi gonoszság éri majd a lányt, de ezek szerint elég biztosan tudja, mibe vágott bele.

Nem kéri meg Katát, hogy töltsön még a borból. Jobbnak látja, ha megy. Eszébe jut, ahogy 18 évesen a másik bocsánatát kérte ragacsos, undorító bűntudattal, amiért beleszeretett a fiújába. Soha nem felejti el, ahogy és amikor a lány megbocsátott neki ezért. Az volt az utolsó emberi dolog, amit a barátnőjétől tapasztalt, és őszintén neki szólt, nem pedig saját magának. Ezzel az emlékkel szeretne hazamenni, hogy ne legyen dühös magára, amiért eljött. Kicsit sajnálja az összes csávót, aki belesétál Kata szeretethiányos hálójába. De biztos lesz valaki, aki körberajongja, és hajlandó saját magát alárendelni nap mint nap. Bár úgy tűnik, akik ezt megtették, azok sem jártak sikerrel.*
Sajnálom, ha megbántottalak. Figyu, ha elfogadsz egy jó tanácsot, legközelebb legyél szkeptikus egy kicsit, hogy az emberek csak kedvesek veled, vagy őszinték is. Mert ha őszinték, sem mindig olyan "flegma parasztok", mint én. De attól az legalább őszinteség. *Ami egy kedveskedő maszatolásnál még mindig jobb. Feláll, hogy a kabátjáért induljon.*
Szívesen találkozom veled, Kata. Amint rám leszel kíváncsi, és valóban Téged érdekel, hogy mi a helyzet velem. De ha ez nincs így, ne erőltessük, mert nincs vele semmi baj.
*Nem véletlenül fogalmazza bele a mondatba ennyiszer saját magát. Itt az ideje ebben is új fejezetet nyitni. Azokra fogja szánni az idejét, akik szeretik őt és figyelnek rá. Rájuk érdemes lesz viszont figyelni. Már se ideje, se energiája színházi kapcsolatokra. Ezzel elköszön és sok szerencsét kíván az új és izgalmas nemzetvédelmi szakterülethez. És ha ettől ítélkező, akkor ezt a jelzőt is szívesen veszi. Reméli rácáfol a lány, és nem fog évek múlva összetörve azon gondolkozni, hogy jobb lett volna belátni, ő fantasztikus lett volna egy szeretetteljesebb, kevésbé honvédségi területen.*
Mátéffy Kata
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Mátéffy Kata, a Szentágothai Dominik Szerpentáriusképző hallgatója #33473 / 2019.02.15. 23:19:11
[Oktogon, apróLak holnap]

*Mindig érdekelte, hogy mit mondanak neki, csak sokáig tartott eljutni addig, hogy meg is fogadja. Ahogy az sem igaz, hogy ő annyira menő lett volna, csupán képes volt emberekkel beszélgetni Nolával ellentétben. Van, aki közvetlenebb és van, aki visszahúzódóbb. Az, hogy Nola kibújt a csigaházából, az igazán jó dolog, de nem érti miért kell felégetnie a házát is utána. Lehet véleménye mindenkinek, csak nem úgy kell elmondani, ahogy teszi. Kata se mondta soha neki, hogy jó nagy hülye, hogy Danival bevállalták a gyereket, bármennyire is cuki Zsófi. Ha mondta volna, akkor ugyan úgy nem hallgatott volna rá a lány, ahogy most gondolja, hogy rá se hallgatnának. Vagy épp, hogy Teóval találkozgatni teljesen felesleges, bármikor is figyelembe vette? Nem igazán.*
Miből gondolod? *Felvonja a szemöldökét, a bort inkább le is teszi, mert a végén még felbuzdul a tőle kapott bátorságtól.*
Francokat nem! *Felcsattan, kissé nevetős mégis szomorú hangszínnel mondva.* Mióta betetted a lában egy flegma paraszt vagy velem... kérdezel valamit és ha válaszolok, akkor az már baj! *Miért kéne egyből azt kérdezgetnie, hogy hogy van a lelke? Úgyse mesél róla, megspórolt egy kört ezzel. Vagy, hogy mi van vele és Danival, tényleg kívülről fújja az egész nyamvadt, szerencsétlen életüket. Danival már átrágta magát, már amennyit elmesélt erről a mély érzésről, ami benne van, de az évek alatt azért sikerült többet kicsikarnia belőle, mint a lányból valaha. Nem akar újra barátkozni, Dani miatt kereste meg, mert szerinte örülne neki a másik. Hát, erre az örömre nincs szüksége.
A kérdésre, hogy miért akart találkozni nem válaszol inkább, mert csak még jobban össze fognak veszni, mint amúgy.*
Mit szeretnél hallani? Várj, nem szeretnél semmit hallani, mert zavar, ha mondok valamit! *Nem fog akkor belekezdeni abba, hogy a semmitmondó közöny annak tudható, hogy nincs túl a másikon és hiába próbál úgy tenni, mintha ő már túllépett volna és nem számítana, igenis számít. De nem szabad erről beszélni, mert Nola véleménye már régóta megvan és nem akarja hallani, már hallotta.*
Lázár Nola
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Lázár Nola, Jósnő #33472 / 2019.02.15. 22:50:30
[Oktogon, apróLak holnap]

*Minek mondja el, ha Katát amúgy igazából nem érdekli a véleménye? Megfogadott valaha valamit, amit tanácsolt neki? Tulajdonképpen az árnyékában próbált meghúzódni, és a népszerű queen bee-n mellett nyerni némi figyelmet a menő emberektől, akik hozzá se szóltak volna, ha akkor nem barátnők éppen.
A némileg felháborodott kérdésnél már tudja, hogy hiba volt eljönni. Először is, nem ő kezdeményezte a találkozást, épp csak bunkóságnak érezte, ha vissza sem jelez. De lehet ha annyiban hagyja, Kata legközelebb megint évek múlva eszmél rá, hogy egy fél élet eltelt, mióta beszéltek. Lehet ennyire hiányolták egymást, tényleg. Óriási hibának éli meg, hogy hagyja kiülni érzelmeit az arcára. Véleménye nem lehet, kritizálni meg tilos. Kata a barátságait mindig is akkor tartotta valódinak, ha mindenki cuki maradt hozzá. Minden más nem fért bele a törődés kategóriába. Már pedig az néha nincs cukormázas vattacsomóba burkolva. De most itt valóban nem erről van szó.*
Úgy értem, hogy záros határidőn belül úgy ki fog csinálni ez a fajta munka, hogy kiskanállal kell felkaparni a betonlapról. *Nem volt ő mindig ilyen, úgyhogy nem is szeretne emlékezni arra a korszakára amikor bűntudatosan mindenbe belesimult. Joga van véleményt alkotni, az bizony nem mindig kritika. Aztán ha nem tetszik a másiknak, nem kell zsebre tenni. És hogy Kata önként választott önpusztító pályát? Hát ez neki már ugyan nem probléma...*
Nem utállak. *Rázza meg a fejét. Van akit utál... az emberek, akik a családja életére törtek. Akik olyan dolgokra kényszerítették, amit soha nem tett volna meg. A gimis barátnője, akit útközben lehagyott nem tartozik ebbe a kategóriába.
Botondra megint csak felvonja a szemöldökét és újra kortyol a borból. Az első pohárral jó gyorsan fog végezni. Kata leghosszabb kapcsolata egyben a legkevésbé érinti meg. Igen fura paradox. De ezen sem lepődik meg.*
És te miért akartál találkozni? ~Ha eddig nem érdekelt, mi a helyzet velem, miért most érdekel?~
*Nem sokan állták körbe a kórházban sem persze... de egy üzenet vagy valami...? Teó kétes érdeklődése is szorosabban fűzi körbe, mint Kata semmitmondó, súlytalan lányos csevegése itt az Oktogonon. Ha megint barátkozni akar vele, ahhoz idő kell, hogy elnyerjék egymás bizalmát.*
Mátéffy Kata
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Mátéffy Kata, a Szentágothai Dominik Szerpentáriusképző hallgatója #33471 / 2019.02.15. 22:39:32
[Oktogon, apróLak holnap]

*Összehúzza magát, megannyi kérdés tódul most a fejébe, de nem egészen érti, hogy miért ment volna el az esze. Megigazgatja a pulcsi alját, felgyűrődött, ahogy ott kucorog. Már az elején kezdődik a szokásos?*
Hogy érted ezt? *Végső soron teljes mértékben érti, csak azt nem, hogy Nola milyen alapon ítélkezik, már megint. Semmit sem változott ezekszerint. Keresi a fejében, hogy vajon mi volt a kiváltó ok, hogy ők összebarátkoztak... akkoriban talán túl naív volt, hogy lássa, milyen is igazából a másik? Ezt a fajta nyersséget nem tudja hova tenni. Mindenki kedves a barátaihoz, ők viszont nem azok, miért ne mondhatná meg, hogy hülye? Ismerik is egymást meg nem is. Danitól sok mindent tud Noláról és Zsófiról, nem fordult meg a fejében, hogy erről kezdjen dumálni.*
Nola, árulj el kérlek valamit... ha így utálsz, miért akarsz találkozni egyáltalán? *Utálná? Nem biztos, inkább csak azt érzi, hogy Nolának valami mély, megbántott érzései vannak irányába, de fogalma sincs, hogy miért. Mesél magáról, mert kérdezik... mit kellett volna tennie? Mondja zavarában, hogy "Jaj, nem-nem, mesélj te! Veled annyi minden történt, mesélj kérlek! Zsófi hogy van, Téged ki bántott legutóbb?" Nolával mindig van valami szar, ami miatt csak újra önutálat van azt meg kivetíti mindenki másra.*
És? *Mi van akkor? Mások is találkoztak vele már. Nem igazán érdekli a dolog. Normális, hiszen ismerik egymást, évfolyamtársak is voltak, nem ismeretlenek egymásnak. Bizonyára még mindig kesereg, reméljük hamar vége, már meg sem lepi. Közönyös a név hallatán.* Ismeritek egymást, nem meglepő dolog.
Lázár Nola
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Lázár Nola, Jósnő #33470 / 2019.02.15. 22:18:56
[Oktogon, apróLak holnap]

*Amíg Kata mókol a poharakkal, a kanapé melletti éjjeliszekrényen piszkálgat egy kis növényt. Addig taszigálja a cserepet, hogy majdnem leesik. Jesszus... vissza kell igazgatnia a helyére, után úgy dönt: istenbizony nem nyúl semmihez. Olyan jellemző itt minden. Mintha a lány jelleme átitatná a falakat és a bútorokat. Sosem tudta önazonossá tenni a helyeket, ahol Danival éltek. A padlásszobát, meg a maróti kiskecót. Főleg, mert folyton azt a bútort kellett bele megvenni, vagy beszerezni ami a legpraktikusabb és legolcsóbb volt. Kíváncsi lenne rá, ha egyszer gazdag lenne, olyan ízléssel válogatná-e a holmit, ahogy azt Domonkos tette a saját lakásában. A tágas terekkel együtt is otthonosnak találja a férfi házát. Ehhez jó enteriőr érzék kell, nem?*
Köszi. *Biccent az érkező pohárra, és Kata testtartásából jön rá, mennyire pasisan ül a kanapén. Előrehajolva, térdeire támasztva alkarját. Lófarokba kötött haja vállára hullik. Ha maradt volna egy kis melle, lehet jobban hozná a csajos hatást. Dehát itt most épp nem kell tetszeni senkinek sem.
Egy egyszerű bemelegítő kérdésre Katus rázúdítja a fél életét. Nola szemöldöke homlokközépig emelkedik és rámered a borára. Megvárja, amíg kifogy a szusz. Szóóóval, semmi nem változott. Öt perc sem telt el, és máris kínlódik a nevethetnéktől*
Nemzetvédelmi szerpentárius. *Morzsolja a szavakat, és a bor fölött összeszűkült szemekkel, hitetlenkedve vigyorog Katára.*
Elment az eszed? *Nem szívesen jósolna a lánynak...úgy evör. Valószínű senki nem mondta meg neki, hogy tök hülye, amiért olyan pályát választott, amivel saját magát erőszakolja meg. Állatmenhely! Vagy Állatorvos...vagy szociális segítő... esetleg egy Mráz-os oktató. Mind jobban feküdne Katának, ahol kapna millió szeretetet, hiszen annyival többre van szüksége a lánynak, mint egy átlag embernek. Erre beáll terepen súlyos mentális sérüléseket szerezni magának. Sok sikert kisanyám! Menj haza...részeg vagy...*
Te tudod... *Emeli a poharat a szájához és hozzá csak grimaszol egyet. Ezzel igazán nem azt akarja mondani, hogy Kata nem képes elvégezni bármit ezen a világon. De felesleges olyan terepen dolgoznia, ami sokkal jobban kikészíti, mint azokat akik erre a pályára lelkileg is alkalmasak és elég érzéketlenek is hozzá. Segíteni millióféle képen lehet. Látott már ilyet nem egyet. Majd ötven évesen rájön, hogy nem ezt kellett volna, de dacosan büszkén elmondhatja, hogy képes volt rá. Ezzel kitörölheti a seggét.*
Jó. *Bólogat az ordas hazugsággal. Eleve az első negyedóra adás megszakítás nélkül Kata jelen élményeiről szólt. Nola pedig máris a roséval kommunikál fejben. Heló, édesem! Egy szombat este mind kettőnknek jár! Fő a prió! Előbb megdumáljuk Katával mi van. Aztán átbeszéljük, Kata hogy érzi magát, utána sor kerülhet arra, mi van Kata exeivel és a jelenlegi csávóival. Aztán hopp! Hogy elrepült az idő! Már ideje is menni. Semmi újdonság negyedik óta! Na nem mintha a saját traumáiról akarna beszélni. De valahol még mindig reménykedett benne, hogy egykori barátnője megváltozott kicsit, és hát... hogy talán nem olyan ego-központú mint régen volt. Esetleg első kérdése lehetett volna az, hogy van a lányod? De ugye a többihez is idő és türelem kéne, ami bizony energiát emésztene fel. Az drága dolog.*
Heti párszor Lenke néninek segítek be, amúgy jóslástant tanítok. Segített összeállítani a tanmentet, mert bár az utolsó évben jártam be segíteni neki, akkor már nagy pocakkal nem sok mindent tudtam belőle profitálni.
*Nem beteg olyankor az ember, csak Nola különösen csökkentett üzemmódban dolgozott. Túl sok minden alakult egyszerre, hogy oda tudjon összepontosítani minden sulis dologra.*
Találkoztam Botonddal. *Rásegít kicsit, esélye sincs, hogy kikerüljék a témát.*
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!