A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Budapest > Intézmények és hivatalok

A gyorskocsi utcai börtön mágikus részlege

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (0)  Könyvjelzők  Régi üzenetek (0)  Események (0)

hozzászólás megjelenítése.

335 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Kálovics Dalma
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kálovics Dalma, ELTE EMK - Mágus módszertan, Átváltoztatástan gyakorló tanár #335 / 2018.09.20. 22:16:07
Nem ajánlottam volna fel különben. *Felszakadozik az udvariasság, ami alól kikandikál már az őszinteség. Egyszerre borzalmasan nehéz, és mégis csak úgy megtörténik, mint az élet megannyi velejárója. Nem emlékszik, hogy mikor aludt el utoljára alkohol, vagy altatók segítsége nélkül, de Balázs varázs-jelenléte hitet ad, még az ilyen lehetetlen elképzelésekhez is.
Épp csak az ujjára ülteti a szempillája végén egyensúlyozó könnycseppet, már indulnának is utána a bajtársai, ahogy megindul a fogadkozás.*
Jaj... *Megengedi magának, hogy fáradtan lejjebb ereszkedjenek a vállai. Nehezen talál a szavakhoz, és még nehezebben rázza meg a fejét.*
Felejtsük el. Én nem is tudom... *Félénken átfogja saját magát, mintha bármikor is el tudott volna rejtőzni a mély-barna szemek elől.* Bizalmatlan voltam. Hülyeségeket csináltam.
*Elég sok minden történt vele is az elmúlt időszakban, de nem akar róluk beszélni. Most nem. Majd, ha Balázst kicsit összeszedték, mert nem lehet elkerülni a tényt, hogy a férfi pórusaiban évek szállásolták el magukat.*
Csak vigyázzunk egymásra, mint régen. *Nem akar sem ígérgetni, sem fogadkozni. Úgyse tudja megtartani, de megpróbálhatnak együtt végig menni egy elképzelésen. A kezeibe veszi Balázs viszonylagosan nagynak számító tenyerét és a sivatagi-dombokon járatja fel-le ujjait. Érzi a fizikai munka nyomait, de azt is, hogy ez a kéz alkotásra és simogatásra termett, nem pedig pusztításra.*
Hogy gondolhatták... *Csak suttogni meri, mert úgy érzi minden félig kiejtett utalás is szúrt sebben forgatott tőr.*
Váradi Balázs
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Váradi Balázs, #334 / 2018.09.20. 21:39:48
*Elhajtotta...hát persze. Megbocsáthatatlanul viselkedett. Felrúgta a barátságuk legszentebb szabályait, úgyhogy mindent megérdemelt az utolsó percig. Úgy érezte, ennek a csöndes büntetésnek sosem lesz vége, és visszagondolva súlyosabbnak tűnik az elmúlt másfél évnyi hallgatás Dalmától, mint amennyit összesen a dutyiban töltött.
A kérdés kicsit szíven üti. Nem jutott eszébe, hogy még valaha mondjuk a lány lesz az, aki magához invitálja. De úgy állt ott a gyorskocsi utca végén, mint aki a semmiben hirtelen nem tudja merre induljon. Őszintén sehová nem akart menni. Akárhová is indult volna, szánakozó tekintetet, és millió kérdést kapott volna. Ha nem otthon találja magát néhány óra múlva, akkor olyan helyen, ahol rögtön feladat van. Szeretett volna még elbújni kicsit minden elől, de a pesti lakását már eladta. Így valahogy ragacsos bűnténynek érzi azt is, hogy a legjobb rejtekhelynek Dalma lakása bizonyul most elméletben.*
...ha nem bánod?
*Megsajnálta őt a lány. Ennek a gondolatnak a súlya ereszkedik kettőjük közé, és idézi fel a napot, ami a börtönbe citálását előzte meg. Danival cseteltek hosszan, estébe nyúlóan. Azt tanácsolta, vessen véget ennek a szenvedéstörténetnek. Hívja el Dalmát egy találkozóra, és mondja el neki őszintén hogy érez iránta. Akkor félelmetesnek tűnt, de legalább egyértelműnek, hogy mit fog mondani, ha a lány igent mondd a találkozóra. Csak egy dolgot nem tudott megértetni Danival, aki valószínű már nem ismeri a kétségeket az ügyben. Hiszen neki az oltárnál igent mondott A Nő. Számára nem létezik a képletben az ismeretlen, hogy a másik bántóan elhúzódik tőle. Nem kér a közeledésből, és szánakozva annyit kér, ne érintse meg sehogy, ha legközelebb találkoznak. Óvatosan kínos távolságot tart, nehogy félreérthetőek legyenek a mozdulatai. Dani ezt nem ismeri, mert hát hogyan is ismerné? Balázs Kata és Danne óta feltételezi, hogy a fiúnak ebben sosem volt része. Vagy csak soha nem mesélt róla?
Végre oldalra pillant, hogy lássa a másik arcát. Éppen letöröl egy kósza könnycseppet a szempillákról, amin megcsillan a nap sugara. Azt hazudta magának, hogy ilyen hosszú idő után nem kavarja majd fel, ha látja ezt az arcot. De tulajdonképpen talán nem is számít. Képes rá, hogy betartsa a szabályokat, ha cserébe nem kell elveszítenie a lányt.*
Örülök, hogy eljöttél. *Mondja végre hangosan az összekuszálódott gondolatok között.*
Kérlek Dalma... ne csináljunk többé ilyet. Soha, soha, soha, soha! Ne veszekedjünk. Ne nézz át rajtam. Ígérem...ígérem, hogy többet nem viselkedem úgy, mint egy idióta! *A szívére teszi a kezét, és elfogadja magában az alkut, ha a másik így akarja.*
Kálovics Dalma
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kálovics Dalma, ELTE EMK - Mágus módszertan, Átváltoztatástan gyakorló tanár #333 / 2018.09.20. 21:22:00
*Nem hozza zavarba Balázst azzal, hogy a zsebkendő ügyén segít. Inkább letörölgeti a saját könnyeit, kómásan még az előbbi intenzív ölelés emlékétől. Elpillant az utca forgalmasabb irányába és eldönti, hogy ezt a túlságosan meleg szeptemberi délután magába zárja a szmoggal, az utca zajjal és még így is a kedvence lesz. A kérdésig sütkérezik az örömben és a megkönnyebbülésben.*
Megkeresett Dani. Elhajtottam, sokszor. De nem hazudott vagy ilyesmi... *Miért tette volna? Mert Édri barátja, hát persze. De Balázsé is - nem számított ez sem.* És most eldöntöttem, hogy eljövök, de azt mondták, hogy kiengedtek én pedig...
*Elmutat arra, ahonnan szaladt. Eszébe se jut, hogy az ilyen információt egyáltalán nem adhatná ki a közalkalmazott. Munkára igénytelen emberekkel van tele a világ, szóval ha valamikor kicsit nyugodtabb körülmények között átgondolja majd ezt az egészet és ez eszébe jut; akkor sem fog meglepődni.*
Hogy vagy? Tudok segíteni? *Bárcsak el tudná törölni a börtön emlékeit! Borzalmas dolgokat képzel el, amiken átment Balázs és úgy sejti, hogy a felét se fogja fel, vagy képes maga elé vizionizálni. Nem is olyan nagy baj.*
Nem lenne kedved ma nálam aludni? *Előbb szalad ki a kérdés, minthogy át tudná gondolni. Valószínűleg egy nemleges válasz jelenhelyzetben jól fejbe kólintaná, szóval némi félsz férkőzik a lelkébe.*
Váradi Balázs
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Váradi Balázs, #332 / 2018.09.20. 21:03:38
*Örökkévalóságnak tűnik, ahogy kiengedi könnycsatornáin ezt a frusztrációt, ami odabenn csak néhány száz méterre a falakon túl felgyűlt. Érzi, ahogy felszökik a vérnyomása, és arcába tolul a vér. Elesetten megadja magát Dalma karjában, és paradox vidám napsütésben igyekszik regenerálódni. Most már kint van. Nincs bizonyíték...
Nagyon lassan megnyugszik a tüdeje, alábbhagy a szűkölés. A lány derekába kapaszkodik, eléri a barna tincsek végét és ujjbegyein érzi milyen puha és selymes. Ahogy abba marad a görcsös sírás, megenged magának még pár pillanatot, hogy Dalma biztonságos takarásába bújva hallgassa fülében a zúgást. Olyan szorosan öleli őt a másik, hogy egy pillanatra összekeveri szívverésük ütemét. És akkor az esélytelenek nyugalmával fogadja a villámcsapás-szerű felismerést, hogy Julcsi óta beledöglik, amikor nincs mellette ez a lány. Veszettül hiányzik a legjobb barátja. A lelkét eladta volna az ördögnek, ha csak egyszer láthatja odabenn a reménytelenségben. Talán minden héten kicsit könnyebb lett volna, ha tudja, hogy mondjuk pénteken jön...és megfogja a kezét. Talán engedték volna, hogy megölelje. Talán nem szólt volna rá az őr, ha egy hónapban egyszer megöleli így, ahogy most is. Gyorsan elhúzódik a sóvárgó gondolat elől. Dalmától is. Még jó, hogy volt nála zsepi, mikor behozták. Milyen férfiatlan...most fújhatja a taknyát az egyikbe. Lehet ennél jobban megsemmisülni? Mindegy..., már minden mindegy. Kezdheti elölről az egészet.*
Neem! Ne csináld! Ne kérj bocsánatot, nem tettél semmi rosszat. Én kúrtam el. *Kifújja az orrát, és egy jó adag levegőt is, hogy visszatérjen felnőtt, jól kontrollált önmagához. Kiváló. Most már nem csak betegnek néz ki, de a szeme is feldagadt, mint egy pisis óvodásnak. Azzal nyugtatja magát, hogy 25 évesen valószínű egy ilyen helyzetben kevesen bírták volna akár eddig is.*
Hogy kerülsz ide? *Merül fel a kérdés, mert hogy Dani állítólag elmondta neki, hogy itt van. De azt is vajon, hogy szabadul?*
Kálovics Dalma
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kálovics Dalma, ELTE EMK - Mágus módszertan, Átváltoztatástan gyakorló tanár #331 / 2018.09.20. 20:49:51
*Ki-beremeg belőle a levegő. Atyus odafent... Hát mindjárt megfullad. Nagy sóhajjal tűzi meg a pihenést, amit egy másik nyöszörgés tör meg. Micsoda?
Újra eláll a lélegzete, csak most nem a kifulladástól, hanem a felismeréstől. A száraz, forró bőr a sajátjához ér, amitől jéghidegnek tótükörnek érzi magát, amely lassan olvadni kezd a tavasz első esőmentes napjai alatt. Amennyire meglepi, legalább annyira összetöri, hogy így látja Balázst. Elfelejti az összes gyerekes dact, amivel eddig olyan megingathatatlanul vizsgálódott. Megszakad, de tényleg megszakad a szíve és már érzi is, hogy neki is könnyek tolulnak a szemébe. Balázs megzuhanása, olyan mintha neki is vele fájna. Csupa-izületté húzza magát a férfi, Dalma pedig az elgyengült könyökökbe kapaszkodik, ahogy az alig egy lépésre lévő padig még pont elhúzza magukat.
Soha nem volt ennyire nehéz és mégis egyértelmű a pillanat. Fél lábát maga aláhúzza a padon, hogy teljesen szembe fordulhasson a férfival. Engedi, hogy a vállához és nyakához fúrja magát a másik - mit engedi? Magához vonja és a tarkóra írt nyugtató körökkel ígér feloldozást a múlt alól. A doh szag alól az ismerős Balázs esszencia csapja meg, ahogy a hajába túr és a kedves szellő felé repíti azt. A bőr sóssága, nyári mozdulatlanság, valami friss, édes-kesernyés illat és nagyon mélyen a pézsma ereje. Reszketegen felsóhajt.*
Bocsáss meg, kérlek. *Nem jut egyelőre tovább. Szörnyen megviseli, de nemcsak ez az élmény, hanem maga a tudat, hogy milyen sokáig tartotta magát... mihez is? Nem emlékszik. Ennyire fontos volt valami, amit egyetlen délután ki tud söpörni. Hát ennyire lehetett fontos.*
Váradi Balázs
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Váradi Balázs, #330 / 2018.09.20. 19:21:41
*Még a nap is vakítja, pedig minden nap kiengedték őket az udvarra. Teljesen kiüresednek a gondolatai. Visszapörgeti az időt, amikor még Martionba járt, és nem voltak maffia problémáik. A fene tudja, ez micsoda. Fojtogatja a torkát a megoldatlanság, és az hogy ami odabenn történt már ki sem törölhető. Nem lehet visszapörgetni az időt. Nem lehet semmissé tenni, hogy elvettek az életéből egy fél hektárnyit. Az első fenyegetést, és a rákövetkező öklöst amit a semmiért kapott egy agresszív izomagytól. A okádék ételt, a vastag mocskot, amit nekik kellett felkaparni nap mint nap. És a megaláztatást, ahogy a börtönőrök a fogvatartottakkal bántak. "Soha ne feledd, hogy semmit nem érsz. Idebenn lehet leszel valaki, de ha kint vagy, már csak egy börtönviselt priuszos leszel."
Fogalma sincs, hogy kell ebből a nyálkás, undorító érzésből kimászni, így még pár pillanatig hagyja, hogy elsüllyedjen benne. Hogy megszorongassa a mellkasát a kétségbeesés.
Aztán minden gondolatot kisöpör a fejéből a felé tartó sűrűn csoszogó sportcipő talpának zaja. Ismerős aura csapja homlokon. Kiszárad az ajka, önkéntelenül felemeli a karját, ahogy a barna borzos tincsek az oldalának fúródnak.
Dalma... Annyit agyalt az elején, és olyan erősen próbálta elfelejteni őt, meg a sok hülyeséget, ami összezavarta a bezártság előtt, hogy most álomszerűen hat, hogy itt van, és megöleli. Megszokta a távolságtartást jó hosszú ideje. De az illatot egymillió közül felismerné. Egy újabb autó zúg el mellettük, ablakában egy pillanatnyi illúzióban egy őzike bújik orrával a kóbor kutyához, míg az nyüszítve, remegő lábakkal engedi, hogy picit tartsák a lelkét.
Szégyen vagy sem, sírni kezd, mint aki megint hat éves kisfiú. Nem rémlik neki, hogy valaha sírva fakadt volna mások előtt. Úgyhogy annyira önkéntelen az egész, hogy ezen most nem is gondolkodik. Dübörög a szíve, kapkodja a levegőt, csöndesen nyüszítve folynak a könnyei. Ahogy távozik a szorongás mérge, nem is lehetne boldogabb, hogy Dalma érte jött. Megint időben menti őt meg... és a franc tudja, hogy csinálja.*
Kálovics Dalma
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kálovics Dalma, ELTE EMK - Mágus módszertan, Átváltoztatástan gyakorló tanár #329 / 2018.09.20. 19:07:02
*Tulajdonképpen ezeréve itt kellene lennie. Valóban megkereste őt Dani, de elhajtotta a bús fenébe először azért, mert Édrivel volt komaságban régen, szóval bassza meg magát. Másodjára már azért, mert pofátlanságnak tartotta, hogy nem tartja tiszteletben a döntését. Harmadjára pedig a Balázs szónál állította le. Arra végül nem emlékszik, hogy hanyadik alkalommal futották a maguk kis köreit, amikor feladta a makacsságát a sráccal szemben, és alávetette magát (hátha így békén hagyja) az akaratnak és végig hallotta. Akkor meg kinevette. Balázs börtönben? Persze. Előbb fog újra hinni a Mikulásban, mint ennek a történetnek.
De nem bírt a kíváncsiságával. Utánanézett és tényleg... Nem is érti, hogy hogyan nem szaladt bele a hírbe. Bár V.Balázs (25) debreceni, kevert származású varázshasználó előzetes letartóztatásba került, egy 22 éves, boszorkány édesanya eltűnésének ügyében. Talán át is futott valamelyik internetes újság hasábjain, de valahogy nem ragadt meg az információ.
És az a helyzet, hogy nagyon szégyelli magát. Nem is emlékszik, hogy miben maradtak, vagy miben nem utolsó találkozásuk után, de azt biztosan tudja, hogy semmi olyan nem történhetett, amiért teljesen hátra hagyná egy ilyen helyzetben.
A gond csak az, hogy az ügyeletes rendőrnő szinte elhessegeti őt azzal, hogy kiengedték. Kiengedték? Mikor, hol van? Mi ez?
Most... ez a válasz. Szinte kivágódik az ajtón, amin alig húsz perce vetődött át. Hogy kerülték el egymást? Máshol engedik ki a rabokat, mint ahol az átlag mágus ki-bejár? Ez mondjuk sanszos.
Bár nem nagy megterhelés, de elkezd körbe rohanni az épület körül, mintha pillanatok alatt eltűnhetne az elhatározása, aztán még szeretné utolérni. Ennek az a vége, hogy mire valóban meglátja az elmélázó Balázst, már csak kettő működő tüdőlebenye marad az öt helyett. Szuszogva, lihegve bújik át hátulról a megvékonyodott kar alatt, hogy a férfi oldalához préselje magát, ölelés gyanánt. Összeszorított szemhéjakkal csak egy "te jó ég!" pihegésére futja, aztán inkább pihen. Meg kitalálja a következő lépést, ha már így meglepték egymást.*
Váradi Balázs
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Váradi Balázs, #328 / 2018.09.20. 18:45:41
*Egy sárga műanyag légmentesen zárható zacskóban van minden, ami a zsebében volt érkezésekor. A telefon, pénztárca, bankkártyával, meg némi kessel... Zsebkendő, nyaklánc amit annó Katustól kapott, és úgy kellett róluk levágni a medált a Balatonon. Továbbra sem kedvesek vele a bent dolgozók, pedig bizonyíték hiányában engedték el. Fél órával ezelőtt beszélt Dani apjával, és kérte, hogy ne küldje érte a fiát. Majd a szülei jönnek. Tudják, hogy végre szabadul. Csak...az igazság az, hogy nem tudják mikor. Sötét karikákkal a szeme alatt sétál az őr mellett a kijárathoz. Ott elengedik, és úgy érzi, mintha valóban csuklóra vert láncok hullanának alá. Lepereg róla a mágia, ami kordában tartotta az övét. Amitől közel fél éve se hangosan, se némán nem varázsolhatott. Ronda mustársárga bőrszíne visszatükröződik egy lelassító kocsi ablaküvegén. Borostás, kócos, és büdösnek érzi magát. Konstans hányinger állapot. Várja a megkönnyebbülést, de nem jön. Már kezdi kapizsgálni a PTSD-t... ezek a katonák hazajönnek a frontról, és még mindig megijednek, ha kidurran egy lufi valahol. Az orrán beszívja a levegőt, és csukott szemmel lassan kiengedi. Meg kellene keresnie a többieket, és folytatni velük a keresést. Beszélni arról, hogy áll a helyzet. Vagy előbb rögtön a rezervátumba menni, és megnézni, hogy mindent jól csináltak-e a fiúk amíg távol volt. De talán mégis az anyját és apját kellene meglátogatnia Debrecenben legelőször. Megmondani, hogy jól van és hogy most már nem lesz semmi baj. Soha nem beszélni arról, ami odabenn történt... Megköszönni Riának, hogy látogatta...
És mégis. Csak áll ott földbegyökerezett lábakkal a szabadság megfoghatatlan fullasztó lüktetésében, és nem indul sehová. Hirtelen nagyon bánja, hogy nem szólt senkinek, hogy jöjjön érte. Még akkor is, ha csak Dani tudja mikor engedik ki... hogy sikerült elintézni, hogy ebben is egyedül legyen? Nehogy valakinek felrúgja a napirendjét?! Mert akkor mi van? Később sül ki a pogácsa? Vagy kihagyja az egyik óráját? Vagy tudja a picsa... A másik gondja törvényszerűen mindig sokkal nagyobb az övénél, és a saját maga által teremtett mártír önfeláldozásban kívánja csak, hogy legalább Opál repülne el felette az égen! Igen, ez az! Jöjjön érte a sárkánya! Hadd meneküljön a levegőbe vele, ott nem zavarja semmi. A repülést talán nem, de a félkarját azért most odaadná egy hamburgerért vagy valami...*
Soltész Ria
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Soltész Ria, a Ópium pultosa #327 / 2018.07.29. 23:14:16
[látogatási időben]

*Most rajta a sor, hogy ráncolja a homlokát mert felfogja, hogy mire fordult a téma. Kétségkívül nem sok dolog van, amiről képtelen beszélni de ez egy olyan. Így kissé zavartan ingatja a fejét mert ehhez nem tud mit hozzáfűzni.*
Nem fogom. *Ennyit tud nyújtani, legyen elegendő a szava és a múltjuk Danival. A következő szavakra elfúló hangot hallat és megdörzsöli picit a felkarját, ami most csupa libabőr lett.*
Hagyd ezt, kérlek! *Nem tudná kimondani Balu előtt azt, amitől egész egyszerűen szentségtörőnek érzi magát. Az egésztől mintha végtelen tenger választaná el. Mintha ez a tenger Danitól választaná el.*
Minden rendben. Nem azért... ragadtam körülöttetek mert belerángattál, egyszerűen csak így érzem helyesnek és ennyi. *Semmivel sem támasztja alá azt, hogy ő és Dani tartanak valamerre. Fogalma sincs róla igazából. Nem is ez a legfontosabb.
Mindenesetre zavarban érzi magát, hogy ez egyáltalán szóba került most. Kíváncsi vajon Dani beszélt-e Balunak arról ami kettejük közt történt? Ha igen az mit bizonyít? És ha nem? Ezeket a gondolatokat kerüli mindig nagy gonddal. Közben az őr köhint egyet és jelzi, hogy ideje lelépnie. Talán egyébként sem tudott volna visszatérni már a fecsegéshez.
Figyeli, ahogy Balu megemelkedik és így tesz ő is, bár továbbra sem tesz nagy gesztusokat. Szeretné azt mondani, hogy majd jön még de csendben marad inkább és csak egy óvatos mosollyal búcsúzik.*
Váradi Balázs
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Váradi Balázs, Sárkánygondozó #326 / 2018.07.29. 22:46:28
[látogatási időben]

Okkkéé...*Bólint. Igazság szerint nem is az ő dolga ez az egész. Az, hogy Dani megoszt vele dolgokat, az más lapra tartozik. A magánélet attól még magánélet.*
Csak...próbáld meg nem bántani őt...amennyire lehet. Vagy nem bántani egymást... *Megint elhessegeti a felelősséget. Hát nem ő volt, aki biztatta a legjobb barátját? Persze akkor még szó sem volt róla, hogy Nola holttestének felkutatására indul a kiszemelt hölggyel. És ha jól rémlik neki ő maga ajánlotta fel Riának, hogy segíthet ha akar.*
Sajnálom, lehet nem kellett volna téged is belerángatnom. De így legalább...látod miért ilyen Dani...amilyen. Érted...talán más nő nem értené ezt meg. Elvárnák, hogy mindig rendben legyen. *Minek magyarázkodik? Ő van a rácsok mögött vagy a kibaszott tettes?!*
Soltész Ria
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Soltész Ria, a Ópium pultosa #325 / 2018.07.29. 22:37:11
[látogatási időben]

*Azért erre nem alapozna, de inkább bölcsen csendben marad és csak egy kicsit lesz feszélyezettebb a mosolya. Danival jól kijön? Égni kezd az ajka és söpri is ki a kérdést a fejéből, mielőtt összecsípné az ideg a gyomrát. Mindig bűnösnek érzi magát amikor eszébe jut ez az egész.. Az, hogy mit akar. Hogy elméletileg az is világos, hogy Dani mit akar. És mégsem tiszta semmi. Nem is várja.
Éppen ezért a kérdés váratlanul éri. Nem tudja, hogy milyen lehetetlenül fogalmazta meg az előbb, amit mondott így olyan az egész mintha Balu csak a fejében olvasott volna.*
Nem igazán tudom. Én csak igyekszem segíteni ebben az egész ügyben, helyzetben meg mindenben amiben tudok. Vagy engedi. *Megvonja a vállát mintha minden csak ennyi lenne. Mintha mindez az elhatározás nem lett volna földhöz vágva, amikor az Ópium hűvös padlóján megkapta azt a régen várt csókot.
Talán nem volt semmi vagy az volt minden, de egyszerűen nem érzi helyesnek, hogy ezen gondolkodik. Fel sem meri idézni. Jobb az egészet semlegesség alá rejteni.
Észre sem veszi, hogy amíg beszél addig folyamatosan a másik mérlegelően csücsörítő ajkát bámulja, mígnem már az összes kis kicserepesedést felméri. Akkor azért elpillant hátra, mondjuk az őrre vagy a falra. Teljesen mindegy.*
Váradi Balázs
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Váradi Balázs, Sárkánygondozó #324 / 2018.07.29. 22:20:23
[látogatási időben]

*Tündérkeresztanya, egy másik univerzumban tündérkeresztapával dolgozik össze, nem? Ahogy Ria kimondja ezt a szót, ökölnyire zsugorodik a gyomra. Néhány hete még együtt horgásztak a rezervátum tavánál. Dani ő és Zsófi. Akkor még azt se tudta, hogy ki ez a nő. Most meg hirtelen szíven üti egy ilyen mondat. Gyorsan ki kell józanodjon.*
Nem fogod megijeszteni, ne hülyéskedj. Imádni fog majd, hidd el. Hiszen jól kijössz az apukájával is.
*Felrémlik benne, mennyit beszéltek az elmúlt időszakban Danival arról, hogy a srác lépjen tovább. És miért ne tehetné ezt Riával? Tökéletes választás. Végülis nem mondott nemet... Balázs pedig úgy erőlteti, mintha ő maga nem érezne némi vonzalmat a nő iránt. Tulajdonképpen ennél többet nem tud már magából odaadni Daninak és Zsófinak. Rács mögött ül, meggyőzte róla, hogy Ria valószínűleg remek pót-mama lenne, és a rezervátumban sincs már hatalma. Most...vagy a franc tudja.
Összefutnak a kérdések a fejében, ami idebenn akár jelentéktelen is lehetne. Csücsörít, és ráncolja hozzá a homlokát.*
Szóval...mi a helyzet veletek? *Összeegyeztetni Dani terveivel a szabadságot? Ahogy a párok szokták?*
Soltész Ria
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Soltész Ria, a Ópium pultosa #323 / 2018.07.29. 22:05:05
[látogatási időben]

Ó, igen, meghiszem azt! De most még ezt a távoli tündérkeresztanya dolgot preferálom. Mármint, alapvetően jól kijövök a gyerekekkel csak kicsit azt érzem, hogy ráfeszültem a dologra. Inkább halogatnám még mielőtt a szívbajt hozom szegényre. *Óvatosan elmosolyodik. Alapvetően ez egész szépen összefoglalja a jellemét.
A kérdésre szusszan egyet.*
Szerintem is az lett volna csak tudod, mindenki szabin van vagy kamu betegállományban. Nem igazán tudok elszabadulni... *Mondjuk ez nem újdonság. Ő aztán a tipik kihasználható munkaerő. Főnöknek, kollegáknak egyaránt.*
Hogy őszinte legyek szívesen mondanám azt, hogy nem, de félek azzal magamra hoznám a rontást. *Aztán tényleg elszáll fölötte egy tündér, füves cigivel a szájában vagy valami olyasmi.*
De lassan rajtam is ott a sor, hogy szabit vegyek ki. Csak szeretném akkor már összeegyeztetni Dani terveivel is, hogy tudjak neki segíteni amiben kell. Meg ilyenek... *Meg legalább addig is majd jól egy levegőt szívnak. Szánalmas, erről nem is nyilatkozik soha a büdösbe. Főleg, hogy ennél sokkal fontosabb dolgokkal kell foglalkozni. Még szerencse, hogy ez nagyon hamar visszarántja.*
Váradi Balázs
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Váradi Balázs, Sárkánygondozó #322 / 2018.07.29. 21:51:55
*Mereven az asztalt bámulja. Olyan maffia üzérkedés folyik sok sok emelettel fentebb, amit Ria fel sem foghat. Hála égnek, mert soha nem volt része benne. És ha kis szerencsével járna Balázs egyszer ebben a rohadt életben, akkor ő sem. Kevesebbért is ítéltek már rács mögé egy éltre embereket.*
Semmi baj. Majd kitalálunk valamit. *Higgadtnak kell maradnia. Inkább megköszöni az eddigi segítséget, és keresi magában a bűntudat foszlányát, amiért Riát küldték be a helyszínre. Ezzel még egy embert bajba sodorva. De kezd érzéketlenné válni.
A fecsegés viszont jól esik neki. Fantázia-játék, mintha tényleg egy kocsmában csevegnének hétköznapi dolgokról.*
Gratulálok! *Zsófi nevét hallva pedig még szélesebbre húzódik a mosoly az arcán. Ő az egyik a testvérein kívül, aki nem jöhet ide, természetes Balázs kérésére. Így a történeteknek nagyon örül.*
Felejthetetlen élmény lesz, nekem elhiheted.
*Nocsak, nocsak! Igazi nagy meló!*
Hogy hogy nem tudtál? Ez izgalmasnak hangzik pedig...neked való feladat. Az Ópiumban már nem érnek meglepetések mi?
Soltész Ria
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Soltész Ria, a Ópium pultosa #321 / 2018.07.29. 21:33:09
[látogatási időben]

Ez annyira... felháborító! *Nem hiszi el, hogy a magasan kvalifikált gemmáriusok képesek ezt megengedni! Ott kell, hogy legyen valami nagyon egyértelmű megoldásnak, amit senki nem vesz észre. Mindig ezt gondolja, de lehet csak azt akarja, hogy egyszerű legyen.*
Egyáltalán mi akadályozza azt, hogy csak kisétálj? Még azt sem tudnák normálisan elmondani, hogy egyáltalán mi miatt tartanak itt! *Kissé szigorúbban néz rá az őr, mire ő hátra dől, feladóan.
Szeretné elmondani, hogy próbált mindent körbe szimatolni, hogy amit tudott felderített de kár is lenne, elvégre nem ment vele semmire. Nem nyomozó sajnos, szóval a rejtély megoldása esélyesen nem rajta áll majd. Ettől függetlenül, ahogy Balu elengedi a kezét máris idegesen ficereg és nem tud mit kezdeni a mancsaival. Lenyomja őket az asztal alá és úgy dönt nem vívja ki azt, hogy még gyanúba keveredjen ő is és csendben marad.*
Nem hinném, hogy ezen a ponton Dani bármitől is megijedne. *Elmosolyodik. Igazából olyan mintha Daniba újra költözött volna valami lendület. Persze nem vonna le messzemenő következtetéseket, de az alapján a kevés alapján amit tapasztalt ezt így talán merné mondani. Talán.
Azért magáról nem beszélne ilyen határozottan félelem terén. Nem mozog otthonosan a terepen.*
Nyertem egy focilabdát. Kisorsolták a kocsmában azok között akik a franciákra fogadtak... mondjuk bíztam abban, hogy pénzt kapok de sebaj, legalább Zsófinak már ilyenje is van. *Sok köze nincs igazából a kislányhoz, de kinek adta volna? Kia Pannája csak babát hajlandó a kezébe venni. Elkényeztetett kis fruska.*
Nem mintha gyakran járnék kocsmába. Vagy szeretném a focit. *Szerencséjére nem tűnik erőltetettnek, hogy vette a lapot és csak úgy fecseg össze-vissza.*
Viszont még nem igazán jött össze, hogy találkozzak vele. Mármint Zsófival. Pedig készülök ám! *Csak hát ő éjszaka elérhető főleg. Épp ezért akad meg ennek az egy témának az apró kis részleteinél mert ha Balu a nagy világ dolgairól szeretne hallani akkor lehet, hogy rossz ajtón kopogtatott. Ő is úgy él mint aki be van zárva. Vagy otthonra vagy az Ópium bántóan erotikus díszlete közé.
Az egyetlen ezeken kívüli programot Dani jelenti és az ő dolgai. Picit elhallgat.*
Nem olyan rég felkértek, hogy segítsek befogni egy macit aki elkeveredett valahol Heves felé. Van egy ismerősöm a vadasparknál és így ja, általa. De végül nem tudtam menni... Nyilván ezért tartott három hétig megmenteni szegényt. *Nyilván. Heh!* Mindenhonnan ez a sztori folyt. *Mondjuk ennek is lassan egy hónapja. Nem hinné, hogy nagyon érdekli Balut. Igazából most ő csacsog úgy mintha nem éppen egy börtönben lennének hanem újra csak egy bögre teával bámulnának a semmibe a kellemesen csípős, szabad levegőn. Szép lenne.*
Váradi Balázs
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Váradi Balázs, Sárkánygondozó #320 / 2018.07.29. 20:47:59
Az a helyzet, hogy itt mindenki tudja, hogy nem követtem el semmit. *Vonja meg a vállát, és lepillant a kezét szorongató női ujjakra. Ápolt, szolidan festett körmökre. Durva, hogy miféle távolságba löki a hétköznapi női pipere dolgoktól a bezártság.*
Azt hiszem valaki bűnbakot keresett. És talált egyet. Csak mondjuk van olyan ismerősünk is, akinek legalább gázos az előélete. *Megereszt egy kínos mosolyt, és elengedi Riát. Értelmesebb lett volna kicsinálni valakit, akiről el is tudják képzelni, hogy gyilkos.*
Ennek örülök. Ne ijedjetek meg a nőtől. Nem a legkedvesebb teremtés, de miatta segíteni fog.
*Ezt is csak egy biccentéssel nyugtázza. Vánszorog az idő, is kint is csiga lassan haladnak a dolgok. Eddig sem volt türelmetlen, de most aztán maga lesz az átszellemülés.
Eszébe jut Dalma. Ha Dani tényleg beszélt vele, és magától sem jött be hozzá a lány, akkor legalább itt lesz ideje elengedni.*
Mesélj inkább kicsit arról, miről maradok le odakinn. A VB-ről mindent tudok sajnos, pedig utálom a focit...
Soltész Ria
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Soltész Ria, a Ópium pultosa #319 / 2018.07.29. 20:34:14
[látogatási időben]

*Hát erre neki egy gondolata sem volt, talán több posztot kellett volna átolvasnia. Mindenesetre az egyértelmű hazugság hallatán picit ingatja a fejét. Nincs mit tenni, egyszerűen csak szívén viseli a helyzetet, pedig neki aztán igazán kevés idő jutott Baluval. Nevetséges, hogy akkor még azt az egy hetet emlegették börtönként...*
Van már valami előrelépés? *Nem tud ő mindent, ez a helyzet, közben meg nem akaródzik elengedni neki a másik kezét, mert picit szeretné ezzel is azt sugalmazni, hogy ideje kiszakadni erre a kis időre a magányból.*
Persze! *Ugyan! Mindenki totál kész van, mi lenne? De biztosan nem fog ezzel jönni, mert egyrészt egyértelmű, másrészt semmi joga panaszkodni. Semmiről. Most így gondolja és egyébként is, tényleg minden dolga semmiség. Igazából nem is forog más körül csak... Dani és Balu.*
Részben meg. Alakulgat. *Igazából az ő részén túl van. Besurrant, kisurrant, senkinek még csak fel sem tűnt elméletileg. Fel sem merült benne, hogy emiatt akár ő is szarba keveredhet mert... Dani megkérte és tényleg tudott segíteni. Nem bánta meg.*
Igyekszem mindenesetre segíteni ahol tudok.*
Váradi Balázs
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Váradi Balázs, Sárkánygondozó #318 / 2018.07.29. 20:11:28
*Ő is megtorpan picit. Ria illata körbelengi a szürke, ódon helyet, és életet lehel ebbe a rövid látogatási időbe. Sajnos nem nagyon borulhatnak egymás nyakába, pedig ha tudná, hogy a nő erre készül, lehet tenne egy öngyilkos kísérletet, csak hogy megint érezzen valami emberit. Idebenn minden nap hat egésznek tűnik.
Finoman elmosolyodik, és biccent, hogy köszöni a kedvességet. Igazából a csoki is jó fizetség idebenn, de a cigivel tenne neki mindenki a legtöbbet. Itt ugyanis azzal tudja megvásárolni magának, amit kell. Például a biztonságot, meg a magányt. Már most több rosszarcú embert ismer, mint egész életében. A quittner téri kapcsolatai...ki hitte volna, hogy sikerül vele tiszteletet kivívni.*
Nem olyan gáz, ne aggódj. * Hazudja, mert egyszerűen kiül Ria arcára, hogy egy halálraítélthez jött. Visszaszorít, mikor a nő megfogja a kezét.*
Ti jól vagytok? Minden ok? Megvan amit kerestetek?
Soltész Ria
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Soltész Ria, a Ópium pultosa #317 / 2018.07.29. 20:03:23
[látogatási időben]

*Idegesen ropogtatja az ujjperceit, amíg kínlódva telnek a percek Balu érkezéséig. Minden kis sejtje megfacsarodik a légkörtől és nem tudja abbahagyni, hogy idegesen kapkodja a szemeit. Nem tudja minek; felmérni a kis látogatási teret, a bent grasszálót vagy csak így jön ki rajta az aggodalom.
Élete minden gondja apró kis semmiség ahhoz képest, ami ezekkel az emberekkel történik. Érthetetlen ragaszkodást érez Balu iránt, aki atyaég, az egyik legkedvesebb ember akit ismer. Nem tudja el sem hinni, hogy mit keres itt?
Azonnal felpattan, ahogy érkezik be a férfi és legszívesebben odarohanna, hogy átkarolja a megkushadt vállakat de... igazán fogalma sincs az itteni etikettről. Mosolyt formál, hogy legalább az ő képén ne az itteni rezignáltság tükröződjön és picit elébe megy a másiknak, hogy legalább a kezét megszoríthassa vagy valami. Nincs nagy veszély, minden cuccot leszedtek róla ráadásul a mágiája olyan szinteken meg van fogva, hogy egy picit suttának érzi magát.*
Hoztam neked pár dolgot. Nem sok mindent, csak amit kitudtam szűrni, hogy... hát, hogy lehet. Remélem segít csak egy picit. *Nem mintha elhinné ezt. Igazából finomságokat hozott, szivacsot, saját tusfürdőt. Egy két dolog ami megengedett és úgy gondolja, hogy segít az ember komfortján, de már hülyének érzi magát... mit segít egy nyomi tábla csoki? De nem jutott jobb az eszébe.
Leteszi magát ahova kell, Baluval szemben és ráfüggeszti a tekintetét a karikás szemekre. Sóhajt egyet.*
Csak... csak mondd el, hogyan segíthetnék neked! *Senkinek fogalma sincs, hogy egyáltalán mit keres itt Balu. Egy rossz vicc.
Mindenesetre feszíti az is, hogy mondjon valamit az ügyről. De nem lehet. Dani külön figyelmeztette erre... De ez szörnyű!*
Váradi Balázs
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Váradi Balázs, Sárkánygondozó #316 / 2018.07.29. 19:35:37
[látogatási időben]

*Bőre most már egészen sárgásba hajlik. Hiába az udvari séták, hiányzik a valódi D vitamin. Hiányoznak a sárkányai. És tényleg igaz, hogy minél több időt tölt rács mögött az ember, annál kevesebbszer néznek rá a szerettei. Kétélű penge ez, mert bár rosszul esik neki, mégsem szeretné, ha elvenné az időt Tőlük. Hiszen annyi minden történik "kint". Most legalább egy életre megjegyzi mit jelent: szabadon döntést hozni.
Az anyja és az apja most is rendszeresen jönnek. De Danit egy ideje nem látta. Talán több mint egy hónapja. Vajon hogy halad a magánnyomozás? Már ennyit sem kellene tudnia róla. Veszélyes lehet. És mivel zéró információt oszt meg az apjával a fiú erről, így Dani faterja Balázs ügyvédjeként sem tud ezekről beszámolni. Arra számít, ma is ő lesz a plusz látogatója, hiszen az anyjáék ma már voltak. Leveszik róla a bilincset a teremben, ahol az előzetesben tartott vádlottak találkozhatnak látogatóikkal. Végig húzza tenyerét sűrű borosta fedte arcán, a gondterhesség jeleként. Ria... Tökéletesen fest, mint mindig. Már-már el is felejtette. Kicsit nyúzott, de még ez is jól áll neki. Mintha egy előző életben töltötték volna el azt az egy hetes kényszerpihenőt. Úgy emlékszik vissza, mintha élete egyik legfantasztikusabb egy hete lett volna. De az is lehet, hogy torz módon tízszer szebbnek lát idebentről mindent, ami elmúlt. Csöndben leül vele szemben, és arra gondol: remélhetőleg nem érződik rajta, hogy idebenn még a zuhanyvíz is büdös.*
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!