Kamaraerdő

Leírás Regisztráció Bejelentkezés Játékostárs-kereső (0) Könyvjelzők Régi üzenetek (0) Események (0)

1094 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás

Aktuális	Révai Kornél, a Kormon Lehel Tehetséggondozó hallgatója	#1094 / 2023.08.07. 12:30:26
	*Ida képes úgy ülni a kanapén, mint aki az angol királynővel készül teázni. Egy darabig a lány kezét figyeli, hogy vajon eltartja-e majd a kisujját a bögrétől, de nem, csak a szokásos unottan megvető pillantásával engedi le a telefont.* Mit csinálsz? *Bök az állával a méregdrága mphone felé, amin annyit pötyög a lány.* Növesztenék én, de mindig lekapod őket. Felesleges energiapazarlásnak tűnik. *Tenyérbemászó vigyorral kortyol bele ő is a teába, aztán megforgatja a szemét.* Mert miért ne? Ne csináljunk már úgy, mintha lehoztam volna a csillagokat az égről, te jó ég. Persze, hogy nem én sütöttem, nem fogok a kedvedért órákat robotolni a konyhában. *Csak megkérte Verát – de az ellenséges hangsúly elég ahhoz, hogy valami szégyenletesnek tűnjön az a csomagocska és a plüss, ezért igyekszik kihangsúlyozni a gesztus személytelenségét (amire az orca valószínűleg megvetően nézne a kitömött szőrös testével.* Nyugi, nincs konyhakötény. De mindegyik süti tetejét megnyalogattam kicsit, szóval nem a szexi szakács énem képe kellene, hogy zavarjon, hanem csak simán a DNS mintám. *Beszáll a csipkelődésbe, és lassan kezd egészségesebb színe lenni az arcának. Ő is rápillant a telefonjára, ír egy gyors üzenetet Lucának, gyanútlanul az igazat arról, hogy merre van éppen és hogy jelentkezik, ha elindult, aztán Ida kérdésére felkapja a fejét.* Anna, a húgom. Mindenáron segíteni akart az ajándékodban. *Összepréseli a száját, mert most hirtelen olyan hétköznapivá válik a jelenet: egész eddig mindig valami célja volt a találkozóknak. Életveszélyes helyzetek, a nyomozás, a túlélés, a bájitalfőzés… most meg csak üldögélnek a kanapén, mintha barátok lennének, de Ida folyamatosan emlékezteti őt, hogy nem azok. Csak egymás néhány titkába bejáratosak.* Mit csinálsz szilveszterkor? *Kérdezi, miután zavartan leengedte az ölébe a bögrét.*

Aktuális	Gazdag Ida, Életművész, a Kormon Lehel Tehetséggondozó hallgatója	#1093 / 2023.08.01. 21:21:10
	*Egyenes háttal, keresztbe pakolt lábakkal várja Kornél ébredését. A világ minden ideje az övé, meg az is segít, hogy ő tisztában van vele, hogy egy fél órára ütötte ki a fiút. Addig ismét előkerül a mahjong, mert a sütihez nem mer nyúlni, ahogy a plüssel sem tudja, mit kellene kezdenie. Mire megjelenik Kornél, négy szintet lépett egyébként sem rossz helyezésében. Leteszi a telefont és átveszi a bögrét. Nagyszerű! A testtartása csak akkor lazul le, amikor regisztrálja a kettejük közötti biztonságos távolságot.* Ezt nekem kellene kérdeznem. Elég szarul viselted a gyógyulást. Talán legközelebb már növeszt magadnak egy pár golyót és nem kell, hogy kiüsselek. *Az arca indifferens marad, ahogy szenvtelenül belekortyol a teába. Hát igen. Bitang jól főzi ezt is.* Köszi. *Emeli meg a bögrét úgy, mint aki nem volt halálbunkó az előbb.* Minek vettél nekem ajándékot? Meg süti?? Mondd, hogy nem te sütötted. Rémálmaimban kísértene a konyhakötényes Kornél képe. *Fintorog, mert minden ami családias az kínosan érinti, így aztán nem is tudja helyén kezelni azt.* Ki írta a cetlire a nevem? *Kérdései azért a zavar-pánik vegyes érzések ellenére is akadnak.*

Aktuális	Révai Kornél, a Kormon Lehel Tehetséggondozó hallgatója	#1092 / 2023.08.01. 10:17:41
	*Lustán integet a kezével, mint aki ellegyezi Ida tiltakozását, akár a füstöt, aki ezek szerint mindenféle kötődés kifejezésétől irtózik. Máskor biztos kihasználná ezt, hogy halálra idegesítse vele a lányt, de a vacogás és a láz elveszi a kedvét az ilyesfajta hobbiktól. A behunyt szeme óvó sötétségében hallja a másik halk lélegzetét, és a mozdulatlanság árulkodó csendjét. Tompán koppannak a múló másodpercek a padlón, mire végre meghallja a ruhaszövet susogását és az ajándékzacskó csörgését. Nem akar ránézni Idára - hogy ez tapintat, vagy önvédelem, még nehéz eldönteni. Azt mantrázza magában, hogy bármi is a reakció, nem számít. És annyira tényleg nem számít, mintha a testvéreiről vagy Lucáról lenne szó - de közben mégis hazugságnak érződik, hogy egyáltalán ne számítana. Végül az, hogy nem érkezik egyetlen savasan maró megjegyzés, már győzelemnek érződik, ezért az egyre hosszabbra nyúló csendben elpárolog a feszültség a tagjaiból. Nincs ereje rámutatni, hogy már sokadszorra használja ki a lány bájitalkészleteit, és "csakúgy" megkapta a lakás használati jogát is egy időre - egy karácsonyi ajándék pont nem hiányzik ezek után. Ida távolodó léptei, majd a pakolászás tompított zajai remek emlékeztetők arra, hogy még él, bár lassan kezd elege lenni a létezésnek ebből a formájából: égő szem, fejfájás és a menetrendszerű fuldokló köhögés. Mikor Ida visszatér, egy kíméletlen nővér szenvtelenségével közli, hogy üljön fel. Az üvegcsét látva vérszegény mosolyra húzza a száját.* Engem is meguntál, és felgyújtás helyett megmérgezel? *Nincs igazi gyanú, mert kérdés nélkül húzza le a bájitalt. Nincs képszakadás, csak valami lassú, lebegős süllyedés, ahogy szép lassan szétárad benne a zsibbadt nyugodtság, amibe az öntudata is beleúszik. Az ébredés olyan, mint az újjászületés - a láz és a köhögés is csak egy rossz álomnak érződik, a tagjaiban csak valami ólmos fáradtság maradt, mint aki túlaludta magát. Az ablaküvegek mögött kövér pelyhekben hull a hó, a magasban formálódó csipkeszerű kristályok fraktális műalkotása az aszfaltra érve azonnal elolvad. Kicsúszik a takaró alól, és a nappali felé indul. Ida a kanapén ül a nappaliban, a hajába vöröses neonfénytócsa folyik be a szemközti épület hirdetőtáblájáról, a színes fény misztikussá teszi a macskavonásokat. Nem szól semmit, amíg a konyhába indul és mindkettejüknek újratölti a teát, ami még mindig forró a bűbájolt kancsó miatt. A lány elé csúsztatja a bögrét a dohányzóasztalra, és leül az ülőgarnitúra távolabbi részére. Idánál a távolságtartás mindig figyelmességnek érződik, nem pedig sértésnek.* Minden oké? *Kérdezi a lányt úgy, mintha nem ő akart volna kimúlni még néhány... perccel? Egy-két órával ezelőtt? Fogalma sincs.*

Aktuális	Gazdag Ida, Életművész, a Kormon Lehel Tehetséggondozó hallgatója	#1091 / 2023.08.01. 09:13:01
	Nem vagyunk barátok. *Vonja össze karjait mellkasa előtt és bár nem tesz most már úgy, mint akit maga a feltételezés is felháborít, azért a tényt mégiscsak tényként kezeli. Nem tudni pontosan, hogy miféle szűkös kritériumoknak kellene megfelelni a barátság mércéjének (ha a halálszorításából való menekülés se juttatja az embert ebbe a körbe, akkor ugyan mi?), de az biztos, hogy Ida úgy irtózik ettől az eshetőségtől, mint a macskák a víztől.* Persze, hogy meguntam. *Ez szintén nem barátság kérdése, hanem a minták felismerése. Kornél figyelmes, ez nyilvánvaló, és az is, hogy az ember önmaga védelmére szokott ilyesmi érzékelést kifejleszteni. A folyamatos monitorozás segít egy lépéssel a másik előtt maradni. Most éppen ez ártatlan viccelődésben jelenik meg, de idővel akár veszélyes is lehet. Bár az elején nem tartotta túl sokra a fiút, idővel mindig bebizonyosodott, hogy nem szabad lebecsülnie az embereket. Még akkor is feszes marad a testtartása, amikor a viseltes ajándéktasak az ölébe kerül. Nem nyúl rögtön érte, csak összezárja combjait, hogy ne boruljon le a csomag. Amíg a háttérben Kornél éppen az életéért küzd (férfinátha pff), ő bizalmatlan méregeti a zacskót. Elég könnyűnek tűnik. De valami csörög benne. Ha ez egy szerelmeslevelet rejt valami bonbonnal, akkor először kinyírja a fiút, aztán saját magát. Persze tisztában van vele, hogy semmi ilyesmitől nem kell tartania, de valamiféle morbid színészkedéssel el kell távolítania magát az egész helyzettől, különben rászakad a törődés ténye, amivel teljesen biztos, hogy nem tud megbirkózni. Végül csak rászánja magát, hogy oda se pillantva kikapja az ajándékot a táskából (mindeközben Kornél zihálása ad karácsonyi háttérmuzsikát a jelenetnek), és hát kéri vissza a szerelmeslevél fantazmagóriát, mert ez rosszabb. Százszor. Ettől hirtelen gyerek lesz. A mellkasában pedig egyszerre elfogy minden hely, ez a langymeleg érzés olyan elárasztó, hogy feszíteni kezdi a bordakosarát. Ez persze kívülről megolvashatatlan érzéssel maszkírozott szobor mozdulatlanság mögé rejtőzik. A tasak leesik a földre, Ida meg csak lassan forgatja a plüssfigurát. Leoldja a delfin nyakáról a papírzacskót, aminek száját egy pillanatra az orrához közel emeli. Áh, frissentartó bűbáj. Még most is olyan, mintha éppen a sütőből vették volna ki. Óvatosan az éjjeliszekrény tetejére pakolja a zacskót, mert enni most képtelen lenne. Talán még kitart egy darabig a bűbáj. Az ölébe ejti a plüsst, majd újra felveszi, aztán végül azt is a süteményeszacskó mellé száműzi. Nehéz erre mit mondania. Úgyhogy végül nem is teszi.* Én nem vettem neked semmit. *Vallja meg a nyilvánvalót, mire Kornél int egyet. Ez jelenthetne bármit, de Ida úgy olvassa: kit érdekel? Végül magára hagyja kicsit a fiút és a nappalinak már csak nevében nevezhető szobában vadul túrni kezdi a készleteket. Össze-visszacsörög az üvegcsékkel, doboz tetők nyílnak és csukódnak, eközben Kornél homlokára kövér izzadságcseppek ülnek ki. Egy jó pár perc telik el, mire megjelenik ismét és csak kézjelzéssel, majd amikor az nem elég, szóban is sürgetni kezdi a fiút, hogy üljön fel. Lázas, nem nyomorék… úgyhogy valóban feltolja magát a fiú és így nem kell Idának feleslegesen tartania a másikat, amíg belediktál egy másik bájitalt. Arra sem veszi a fáradtságot, hogy a nevét elmondja a löttynek. Felesleges is, mert kettő perc múlva már úgy húzza Kornél az igazak álmát, hogy akár ágyúk is dörrenhetnének a feje felett.*

Aktuális	Révai Kornél, a Kormon Lehel Tehetséggondozó hallgatója	#1090 / 2023.07.21. 14:02:07
	Lenne szíved kidobni? Azt hittem átalakítod valami szentéllyé. Esetleg egy kép a falra, amire mindig könnyes szemmel pillanthatsz rá, hiszen ott a legjobb barátod arcképe? Nem? *Ida pont úgy néz rá, mint aki próbál rájönni, miféle drogot fogyaszthat napi szinten, amitől ilyen szintű delúziókba képes ringatni magát. Nevermind. Kivárja azt a két perc csendet, ami a rendszerszintű leállás jele lehet Idánál, és csak néha köhög bele a markába. Ughh, kezd szörcsögni a tüdeje - nagyon reméli, hogy ez nem valami belső vérzés, mert Ida úgy döntött, mégis inkább elteszi láb alól. Inkább figyel a történetre, és magában tartja, hogy Ida ne próbáljon majd esti mesét olvasni egyik unokahúgának vagy unokaöccsének se (statisztikailag tuti van egy-kettő azzal a rakat féltestvérrel).* Long live the queen. *Aztán a sztori plot twist része szerinte éppen a legklisésebb végkifejlet - a jockban mégis vannak rétegek, nahát-nahát, és persze, hogy érdekli őt az izgalmas és veszélyes, nem konzervatívan szép lány.* Pedig most már az is érdekel, miért gyújtottad fel a csávót. *De ezt a mézesmadzagot most csak elhúzták előtte, ő is tudja. Felhunyorog viszont Idára.* El tudlak képzelni queen bee-nek, de gondolom azt is meguntad egy idő után. *Az összpontosítás vonásai rajzolódnak ki az arcán, mert a láz miatt a legegyszerűbb rutin is koncentrálást igényel, de az aurába rejtett ajándéktasak az ujjai közé csúszik. Megviselt és gyűrött - pont úgy néz ki, mint amit tavalyról hasznosítottak újra.* Boldog karácsonyt. *Dobja a lány ölébe, aztán becsukja a szemét, mert már most tudja, hogy ez egy nagyon hülye ötlet volt - erre mondaná Vera, hogy mindig is szerette az ostort. Erről is Maszler tehet meg az idióta tanácsai, hogy Idának csak egy barát kell. De az a csávó az ADHD-s hippi életében még egy húsevő varázsnövényt is nekiállna simogatni azzal, hogy csak gondoskodás kell neki. Bahh. A zacskóban egy kardszárnyú delfin plüss fekszik, a nyakába kötve egy papírzacskónyi házi csokis süteménnyel, amin gyöngybetűkkel áll az Ida felirat - biztosan nem Kornél keze munkája, aki a kézírása alapján akár orvos is lehetne.*

Aktuális	Gazdag Ida, Életművész, a Kormon Lehel Tehetséggondozó hallgatója	#1089 / 2023.07.21. 12:46:38
	Igen. Kényelmetlen lenne, ha ki kéne dobnom ezt az ágyat, amibe belehalsz. *Két térde közé szorítja összesimított tenyereit és várakozik kicsit, hogy mégis miféle segítséget vár tőle Kornél. Fizikailag - semmit. Ami bár kényelmetlen lett volna, de legalább egyértelmű. Ez a "mesélj magadról" olyan amcsi filmes hülyeség, amiben ha lehet még rosszabb. Bár hazudhat is. Mondhat bármit, mert a felkérés csak annak szól, hogy terelje el a figyelmét. Mégis, ebben a helyzetben nem áll a szája a hantázásra.* Mi? Vettél nekem ajándékot? *Sikerült, Kornél! Sikerült! Ida ledöbben és úgy bámul ki az ablakon, mint aki az alig látszódó csillagokból szeretné kiolvasni, hogy mi a baj ezzel a fiúval. Mert most már kevés magyarázat az, hogy szimplán hülye. Valami súlyosabb agykárosodása lehet. Lehet Dante megverette valakivel. Éppen duzzad egy tumor a fejében és ettől talál ki ilyen ordas nagy hülyeségeket. Persze ez egy kedves hülyeség, de akkor is. Most mondta el, hogy nincs pénze meg hasonlók. Egy hülye bájitalt nem akar kiváltani a patikából. Nagyot szusszan és azt se tudja tényleg, hogy mi a fenét meséljen.* Jó, oké. Gondolkodom. *Nem mintha olyan tragikus élete lett volna. Vagy legalábbis nem rosszabb, mint bárkinek. A szülei szeretet enyhén szólva is megkérdőjelezhető, de sose hagyták magára, egyszerűen csak nem figyeltek rá. Na bumm. De éppen ezért nagyon szívmelengető gyerekkori sztorik sem sorakoznak a zsebében. Volt bébiszittyója! Hanka néni. Csípte az öreglányt.* Amikor a Frankába jártam, minden évvégén volt karácsonyi buli. Csak hogy témánál maradjak. Nem is buli volt, inkább bál. Lehetett korcsolyázni, volt bólé, meg egy népszerűségi verseny is. Tudod, a bálkirály meg bálkirálynő. Ötödikben, viccből, kicseréltem a szavazatokat. Én nyertem. És az ügyeletes jock, Bencének hívták, hatalmas balhét rendezett. Letépte a bálfeliratot, felborított vagy két asztalt. Naggyon vicces volt. A barátnője lesírta a sminkjét és csalással vádolt. Ami igaz is volt, de bizonyítani nem tudta egyszerűen. Napokig hallgattam, hogy mekkora rohadék vagyok, blabla. De a plot twist: egy héttel később járni kezdtünk Bencével. Kiderült, hogy az agresszív külső egy nagyon szórakoztató belsőt takar. Akkor szakítottunk csak, amikor véletlenül felgyújtottam a haját. Meg a szemöldökét. De az majd egy másik nap sztorija lesz. Mindenesetre majdnem egy évig én voltam a queen bee. El se hinnéd... Ilyesmire gondoltál? Vagy inkább az első triciklim színe érdekel?

Aktuális	Révai Kornél, a Kormon Lehel Tehetséggondozó hallgatója	#1088 / 2023.07.21. 10:20:15
	*Nem sokat tud a hanukáról, csak az ablakba tett gyertyák szokását ismeri, de Ida egyébként sem tűnik úgy, mint akit nagyon megérintene az ünnep. Kezdi leverni a víz, és szép lassan magára húzza a takarót, és még akkor is rázza a hideg. A csontjaiban kezdődő fájdalom olyan, mint a legrosszabb influenza sajgása, és egyik pillanatról a másikra erőtlenedik el, lüktető fejfájás kíséretében. Hát ez remek. Ida ki-be járkál egy darabig, és aztán valamennyi idő elteltével besüllyed a matrac.* Most csak biztosra mész, hogy ha kinyúlok, akkor időben megtaláld a hullám? *Egy köhögés hulláma szakítja félbe a vicceskedést, mire Ida úgy hajol kicsit közelebb, mint aki egy érdekes kísérleti alanyt lát. Valahol komikus lehetne, hogy mennyire hiányzik a lányból az ösztönös gondoskodás, de most épp ő van rosszul.* Csak... mesélj valamit. Magadról. Hogy jobban menjen az idő. *Becsukja a szemét, és még maga elé motyog.* Ha tudtam volna, hogy nem karácsonyozol, nem hozok neked ajándékot.

Aktuális	Gazdag Ida, Életművész, a Kormon Lehel Tehetséggondozó hallgatója	#1087 / 2023.07.20. 15:45:17
	*Megrázza kicsit a karját, maga elé emeli az óráját. Hm. Egyébként meg kell hagynia, tényleg egész jól bírja Kornél. Sokan a kettő perces határvonalnál már úgy izzadnak, mintha a maraton teljesítményüket a világklasszisok közé próbálnák emelni.* Nincs bajom a karácsonnyal. Csak nem érdekel. Apa zsidó, szóval... boldog hanukát! Most épp ráesik a karácsonyra, de jövőre nem fog. *Mivel női ágon öröklődik a vallás, ezért nem egyértelmű, hogy Ida hol áll a témában, és már nem is tud visszakérdezni Kornél, mert a bájital szinte szószerint letarolja. Ellöki magát a faltól, de nem vág olyan arcot, mint aki nagyon aggódna. Inkább csak nézelődik. Kornél betakarózik, összébb húzza magát. Nem úgy tűnik, mint akinek effektív fájdalmakat kell tűrnie, de a köhögés a lázzal együtt azért igencsak kimerítő. Ida lassan fel-alá kezd járkálni, pedig ő tudja a legjobban, hogy ez még eltart egy darabig. Kisétál a szobából, majd vissza. Aztán megint kimegy, a plafont nézegeti. Tüptüptürüptüp... lassan telik az idő. Egy félóra után bevonul megint és Kornélnak összekoccannak a fogai. Fenébe már. Leül az ágy tövébe, szigorúan megtartva a távolságot. Csak az ágytakarót simítja le, aztán feljebb csúszik... meg még egy kicsit. Kiabálnia azért ne kelljen már!* Tudok... tudok valamit tenni? Hm? Hozzak egy... mit tudom én? Nedves kendőt a homlokodra?

Aktuális	Révai Kornél, a Kormon Lehel Tehetséggondozó hallgatója	#1086 / 2023.07.20. 10:42:16
	[+16] *Ida egy gőzölgő teával vonul be a szobába, ami kezdi aggasztani: egy kezén meg tudja számolni, hányszor főzött neki a lány teát. Egész pontosan ez a második alkalom, és az első egy életveszély lecsengésében történt. Talán ez a gesztus az, amitől végre becsukja a száját, és engedelmesen a díszpárnáknak dönti a hátát - az ágytakarót, ami színben tökéletesen illik a szoba belső dekorjához, nem bolygatta meg. Arra számított, hogy lefekszik 20 percre, kétszer kifújja az orrát, aztán rendben lesz.* Gondoltam, hogy nem érdekel. *Dünnyögi, és nagyjából másfél percig bírja a némaságot.* Nem szereted túlzottan a karácsonyt? Kicsit olyan... Grincs vibeokat kapok tőled. *Összeszorítja a fogait, mikor észleli, hogy égni kezd a szeme, és gyanúsan fázik. Túl hirtelen jönnek a tünetek, a lappangási fázis abszolút kimarad - rázuhan a reszketés, és az a csontokban kezdődő, tompa fájdalom, ami így felgyorsítva pokolinak érződik.* Basszameg.

Aktuális	Gazdag Ida, Életművész, a Kormon Lehel Tehetséggondozó hallgatója	#1085 / 2023.07.20. 09:39:28
	*Mindenre csak a vállát vonogatja. Arra is, hogy Kornél valami másfajta terápiás módszert várt meg a köszönetnyilvánításra is. Úgy tűnik nála nem működik a karácsonyi hangulat, mert továbbra sem hatják meg ezek a gesztusok. Az egyetlen, ami majdnem átüti a pajzsot, az a ház elé érkezésük. A fiú elereszti, majdnem Ida kap utána, ahogy meggörnyed kissé az erőfeszítéstől. De éppen csak megrezzennek az ujjai. Szélcsend támad, az már nem hűti őket. Összepréseli az ajkait, zsebre rejti a kezét. Nagyfiú - emlékezteti magát. Savanyú grimasszal követi a fiút a saját lakásáig. A kulcsot visszakérte már vajon? Ó, úgy tűnik igen, mert Kornél várakozóan félreáll az útból. Beengedi magukat, gyorsan ledobják a kabátot, és már szét is válnak. Ida a konyhába vonul és tanácstalanul megáll kicsit a szoba közepén. Haza kellett volna küldenie Kornélt. Kínlódja ki magának ott. Ehelyett most gondolkodás nélkül forró teát készít, mert később szüksége lesz a srácnak egy kis lélekmelegítőre. Bevonul az egyszerű, szürke bögrével és leteszi az éjjeliszekrény tetejére. Pfuh de nagy szája van a srácnak. Előre támaszkodik a térdeire Ida, amíg nem kerülnek szemmagasságba.* Nem érdekel. És várd csak ki a hatást. *Ezt megígérheti. De már nem hagyja el a szobát, megtámaszkodik az ablak mellett és hosszan fixírozza Kornélt. Nincs kétsége a bájitalát illetőleg. Nagyobb eséllyel zuhan rájuk egy meteor, minthogy ne működjön, amit ő kiad a kezéből.*

Aktuális	Révai Kornél, a Kormon Lehel Tehetséggondozó hallgatója	#1084 / 2023.07.20. 08:07:36
	*A predikcióra csak elhúzza a száját, de úgy tudja, Ida nem rejteget vitae képességeket, úgyhogy azért a temetést még nem áll neki megszervezni - valószínűleg nem érezte meg rajta a közelgő elmúlást, ez inkább afféle wishful thinking lehet. Most megelégszik a passzív dohányzással, pedig megrezzennek az ujjai, mert szeretne rágyújtani, de a torokkaparó köhögés epizódot most kihagyná.* Még semmi más tünet nincs. *Rázza meg a fejét, amíg Ida valami félig-komolyan gondolt gesztussal teszi a jégcsapnak érződő ujjait a homlokára. Túl sok gondoskodás nem rejtőzik benne úgy tűnik. Kivárja, amíg Ida végigtúrja a hordozható patikáját/drogválasztékát, és már nem húzódik fel a hajvonaláig a szemöldöke a készletet látva. Egész megszokta.* Azt hittem, kapok valami olyat, amitől jobban leszek, nem szarabbul. *Persze egy-két óra, aztán mehet is a dolgára? Nem tűnik túl nagy áldozatnak, főleg, hogy még random plázában tülekedést tervez Bálinttal pár lemaradó ajándékért - és persze jó lenne, ha sem Lucára sem a testvéreire nem ragasztana rá semmi kórságot. Úgyhogy a hálátlanság ellenére már rég benne van az ötletben.* Menjünk. Ja és köszi. *Fel is áll, és már nem próbálja meg felsegíteni Idát, a felesleges érintéseket igyekszik a minimalizálni. A fák között megfogja a lány karját, és kicsit nagyobb koncentrációt igényel, hogy az ismerős, macskaköves máguslakópark elé érkezzenek. Leveri a víz még a hidegben is - a térmágia sosem jó ötlet, ha nem 100%-os az ember. A lakás még mindig szép, bár a nappali és a konyha modern berendezéseibe kicsit bekavarnak Ida magán-projektjei, és a különböző, tompán fénylő, krétával felrajzolt rúnák. Megszabadulnak a kabátoktól, aztán a fiolát a keze közé fogva a háló felé veszi az irányt. Leül az ágyra, és fintorral húzza le az italt. Vár egy-két percet, aztán kérdőn szól ki Idának.* Szerintem nem működik. Vagy csak sokkal erősebb a szervezetem, mint holmi megfázás. Nem érzek semmit, azon kívül, hogy retekszar íze volt, ha esetleg érdekel a termékfejlesztéshez némi visszajelzés.

Aktuális	Gazdag Ida, Életművész, a Kormon Lehel Tehetséggondozó hallgatója	#1083 / 2023.07.19. 20:35:08
	*Még az is bosszantja, hogy Kornél megnyerne most egy bingót, ami a válaszreakcióit kutatja. De ez inkább olyan... ismerős mérgelődés. Olyasmi, amivel azért együtt lehet élni.* A faszt. Ki fogsz nyúlni. *Nem beszél azóta se szebben, talán mert sosem fenyegették meg, hogy kimossák a száját. Hagyták, nőjön mint az útszéli dudva, aztán mostanra már nem tudnak neki mit mondani. Elteszi a telefonját, a füstöt úgy fújja, hogy ne Kornélra szálljon. Érdektelen arcot vág az információkra, úgy érzi többet oszt meg vele a srác, mint amire szükség lenne. Egyértelmű, hogy a pénz probléma. A körmét piszkálja, amíg nem ér a végére a fiú, néha kifúj egy nagyobb adag füstöt, a hamu meg csak úgy lehullik közéjük. Fenébe.* És láz? Köhögés? *Hanyagul neki nyomja a tenyerét a srác homlokának, de hát az elfagyott ujjainak bárhol forró lenne a másik bőre. Mindegy, azt fontosabb tudnia, hogy mászik-e ez a nyavalya a felsőlégutak felé, vagy sem. Egy orvosi diagnózisért még igazán elmehetett volna a srác!! De persze csak arra van esze, hogy olcsón megússza vele, meh. Maga elé veszi a hátizsákját és beletúr. Koccan benne ez az, néha kiemel néhány üvegcsét, feliratokat olvasgat. Ez se, az se. Amíg keresgél, egyikük sem beszélget. Kornél már megtanulta, hogyha belemélyed a bájitalokba, nem szabad hozzászólni.* Áhhá! Heuréka. *Színre mint a húgy, szagra sem lesz jobb, de ezt mágusok már megszokhatták egymás között. Az plusz meló, hogy jól is nézzen ki a lötty. És ha csak ilyen általános betegségekre kutyul, nem szokta túl fancyre venni a dolgot. A hallucinogén cuccok bezzeg itatják magukat...* De ne vedd be itt. Nem elmulasztja a szimptómákat, hanem kb. egy-két óra alatt kipörgeti a betegséget. Vigyél el a lakáshoz, leteszed magad egy kicsit, kiizzadod ezt a szart, aztán mehetsz, amerre látsz. *Ez nem törődés! Ha itt a fák között szökik fel Kornél láza 40 fokra, akkor talán ki is pusztul. Majd felboncolják és minden az ő hibája lesz... na még mit nem! Akkor inkább kivárja vele, hogy jobban legyen.*

Aktuális	Révai Kornél, a Kormon Lehel Tehetséggondozó hallgatója	#1082 / 2023.07.19. 19:41:18
	*Igazából csak kíváncsi volt a reakcióra, de a lány az előfeltevéseinek megfelelően jutalmazza egy lesújtó pillantással, és odébb is húzódik. Megjátszott meghatottsággal szorítja a szívére a tenyerét.* Ahh, imádom, mikor ilyen szépeket mondasz nekem. *Szeret egy púp lenni a lány hátán, de a bókok sora csak folytatódik.* De-de, ez csak egy sima megfázás. *Erősködik, mintha a puszta akaratán múlna, hogy fog-e köhögni vagy esetleg még be is lázasodik.* Ugyan, tőled még az ebola is megijedne, biztonságban vagy. *Forgatja meg a szemét, a Főnix említésére pedig elpillant a fák felé.* Van, de erre csak hozzám vágnának egy receptet, és a bájital már nem támogatott. Ez nem krónikus betegség, igazából anélkül is megmaradok valószínűleg. Folyik az orrom, meg valami undorítómód fáj a torkom. *És nem szeretné valamelyik mágikus patikában hagyni azt a kevés pénzét, ami maradt a hónapra.* Kaptam egy új kontaktot, már nem a nagyfőnökkel találkozom a melók előtt. Azt mondta, januárig nem kell mennem a laborhoz. *Tehát most egy darabig nincs plusz bevétel se, de legalább nincs éjszakai futárkodás sem.* Gondoltam megkérdezem, hátha van nálad valami, ami helyretesz. *És persze elintézheti annyival az ellentételezést, hogy "Isten fizesse meg".*

Aktuális	Gazdag Ida, Életművész, a Kormon Lehel Tehetséggondozó hallgatója	#1081 / 2023.07.19. 19:16:39
	*Neki is megcsípi a hideg az arcát, de igazán semmiségnek látszik amellett, ahogy Kornél jelenik meg. Bár a hangját hallja először, nem az arcát látja.* Szia Terminátor. *Feleli, lustán felpillantva a kijelzőről, mielőtt kérdés nélkül és azonnal megizélik a személyesterét. Felszegi az állát, Kornél olyan közel ül, hogy törökülésben tartott combja alá kerül a fiúé és Idát elkapja a libabőr. A kellemetlenféle. Kicsomagolja magát a perec-pozícióból és ezzel legalább egy minimális távolságot sikerül maguk közé ékelnie. A kérdésre negédesen mosolyog, kicsit még oldalra is biccenti a fejét.* Persze, mint kecskének a kés. *Na de most már legalább látja a másikat. A fiú bőrének vörösségét figyeli.* Szarul festesz. Ez tuti nem egy sima megfázás. És most idehoztad nekem a bacijaid. Felettébb értékelem! *Azért nem kel fel, csak ráérősen rágyújt.* Miért nem mentél be a Főnixbe? Nincs társadalombiztosításod? *Nem kérdezi meg, hogy egyébként hogy van a srác, mert látszik rajta, meg amúgyis, mondja ki, ha baja van. Ne kelljen kérvényt benyújtania a szimptóma-listáért.*

Aktuális	Révai Kornél, a Kormon Lehel Tehetséggondozó hallgatója	#1080 / 2023.07.19. 12:47:14
	*Távoljár, és az érkezési pontjától még van egy pár perces sétája mérlegelni a környezetet, mert Ida sosem tűnt egy természetbarát lánynak. Az orra már kivörösödött, nem csak a hidegtől, hanem a folyamatos orrfújástól, és olyan érzés minden nyelés, mintha valaki egy tüzes vasat érintene a torkához. Tudja, hogy estére valószínűleg lázas is lesz - úgyhogy a kétségbeesés rávette arra, hogy megpróbálja Idát használni házi-patikának. A lány a farönkön akár egy tündérre is emlékeztethetné, ha nem egy életunt macska sötét pillantásával fürkészné a telefonja kijelzőjét.* Szia Ida. *Köszön rá, a megszokottnál mélyebb és rekedtebb hangon. Rögtön belesétál a lány aurájába, és pofátlanul leül mellé a farönkre - leginkább csak azért, hogy idegesítse a másikat.* Hiányoztam?

Aktuális	Gazdag Ida, Életművész, a Kormon Lehel Tehetséggondozó hallgatója	#1079 / 2023.07.19. 12:23:31
	*A lakásban nem járt vagy egy hete, és ma, amikor üzenetet kap, hogy Kornélnak szüksége lenne erre-arra, az egyébként is nála lévő készletét nézegeti. Most adott el egy valag holmit. Nagyjából a basic dolgokat, de különleges kívánságok mindig vannak. Felpattint pár üvegcsét, szemre nagyjából méregeti a fiolák telítettségét. Hát... végülis? Lehet mennek vele valamire. Ha nem, majd ugranak egyet a a lakásnak hívott laborig. Visszaüzen, megadja a pontos hely adatokat, mert a merrejársz rajta nem fog, aztán az egyik száraz, kivágott fa rönkjére rendezi magát törökülésben és elszív annyi cigarettát, ahány telelő madarat lát elhúzni az égen Kornél érkezéséig. És közben mahjong-ozik a telefonján, hátha megdöntheti a rekordjait.*

Aktuális	Nemes Káin, a Mana K.Ú.T. tulajdonosa	#1078 / 2022.02.02. 20:01:30
	-A körítést nem valószínű. *Billegeti meg a fejét.* -Tudod változtatni? Az öcsém héja, és pont. Én meg nem értek a lovakhoz. *Tárja szét a karjait, ez van. Aztán felmutatja a hüvelykujját, és Vivi érezheti, hogy mozogni kezd körülötte a levegő, aztán lassan fel is emelkedik. Nem gyors a folyamat, mert nyilván nem akarja a frászt hozni a lányra. Aztán csatlakozik ő is a lebegésben, és meg is indítja magukat irányba.*

Aktuális	Raab Vivien, Démonológus	#1077 / 2022.02.02. 19:43:22
	- Fú én is élvezném, ha tigris lehetnék *vigyorog.* - Voltam macska meg róka alakú, most épp kutya vagyok. Szerettem a macskásabb formáimat *biccent.* - Ez pedig egy remek ötlet. Igyekszem legyőzni a természetes védekezőmet. *Már azt illetőleg, hogy valakire támaszkodjon egy szituációban. Mert repülni önmagától nem fog tudni.*

Aktuális	Nemes Káin, a Mana K.Ú.T. tulajdonosa	#1076 / 2022.02.02. 19:35:44
	-Nem is az , rohadtul fáj. De igazából élvezem az alakomat meg futni is. Most már a szememet is megcsinálták... évekig színvak voltam miután bemartak. Bár sajnos a hőlátásom elvesztettem. *Sóhajt egy aprót, azt hiányzik néha azért. Mit szólsz hozzá, ha elrepülünk Norinához, és megmutatod azt a rúnát...?

Aktuális	Raab Vivien, Démonológus	#1075 / 2022.02.02. 19:24:05
	*Élvezettel követi igazából, ez egy könnyebb élmény, mint a Konorral való futás, de hát a férfi maga mondta, hogy falka tagja, tudja, hogyan idomuljon másokhoz. Ahogy a másik visszaalakul azért azt még megfigyeli magának, de nem bámészkodik azt követően, visszaalakul ő is a tagjait megmozgatva.* - Továbbra sem tűnik túl kellemesnek az egész folyamat.

következő 20 hozzászólás

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!