A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Budapest > Vendéglátás

Vezetéknélküli Szeder (kávézó)

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (0)  Könyvjelzők  Régi üzenetek (0)  Események (0)

hozzászólás megjelenítése.

2647 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Molnár Viktor
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Molnár Viktor, Hangmérnök #2647 / 2019.04.04. 22:08:56
*Igen, ő is így sejti, hogy két rokon világból...ami ennyire kapcsolódik - hiszen ez zene és tánc! - tudnának egymásnak tanítani egysmást. És nem tett le a gondolatról, hogy Szandit táncolni lássa. Az is élmény volt, amennyit eddig megmutatott a lány. Bár ha eljutottak volna addig a szintig, hogy járnak is vagy mi... nem biztos, hogy az a típusú csávó lett volna, aki minden előadást az első sorból néz végig. Lehet a harmadiknál már a telóját nyomkodja titokban. A balettet több mint unalmasnak találja. Persze kivéve, ha feszülős ruciban Szandi táncol előtte a színpadon.*
Fantasztikus ötlet! *Bólogat, mintha ezt most találnák ki közösen először. És nem akarja, hogy úgy tűnjön, mintha bántó lenne a hangsúly, úgyhogy gyorsan meg is toldja.*
Még néhány hónap, amikor nem találkozunk, és lesz egy albumra való...! Majd az lesz a címe, hogy "Sandra". Kajálnák külföldön is. *Mindenféle női névvel kiadtak már dalt. De a mai, amit megmutatott, kénytelen Szandi nevét viselni, mert semmi más nem jut Viktor eszébe. Lévén még nincs hozzá szöveg. Lehet később az is megszületik valami vallomás formájában. Milyen ironikus lenne, ha kiderülne, hogy a lány álom-pasija egyáltalán nem romantikus, és mondjuk egy szerelmes szó nem hagyja el a száját! Hahahaha! Valakinek ez zsigerből jön, mintha könyvből olvasná. Bókolni tudni kell!
Érdeklődve hallgatja hova fejlődött, vagy éppen visszafejlődött Szandi története, mióta visszatért a másik dimenzióból, amiről olyan sokat mesélt Viktornak.*
Igen, ez az egy lehetséges opció van, hogy hagyni kell a picsába. *Kiürül a pohara, úgyhogy csak azt forgatja az asztalon, mikor rájön, hogy igencsak kellemetlen témát talált maguknak. Saját mágus testének börtönében, olyan erőnek emlékével, amit használni már nem tud. Ez a földi pokol. Csak az érti, aki keresztül ment rajta.*
Nem kerestem. Nincs rá szükségem. *Ő már túl rég óta vajúdik ebben. És a szülei is letettek róla, hogy normálisan be tud majd illeszkedni a varázsló társadalomban fogyatékosnak könyvelve. Már azt is külön csodának tartják, hogy még mágus barátai vannak. Bár abból is egyre kevesebb. Talán ezért is kereste Szandit. Ha úgyis egyre több talan barátja lesz...? Akkor egy hozzá hasonló társaságára is vágyhat, ha nem jobban, mint bárki máséra. Melyik mágus csaj örülne egy félkarú fickónak? Már semmire nem jó...
Kicsit lehúzza saját magát a pöcegödörbe, mint minden kibaszott foglalkozáson. Úgyhogy még inkább elrejti azokat a negatív érzéseket, amik elbasznák a bulit. De már kifogyott mára a megnyerő mosolyokból.*
Asszem nekem lépnem kell. Még van csomó dolog. *Ez a visszatérő szófordulata, ami ki tudja mit rejt? Így hát fizet, és egy darabig elkíséri Szandit, aztán buszra száll. Vissza a valóságba.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #2646 / 2019.04.04. 21:39:57
*És ő úgy figyel minden szóra, mintha iskolapadba ült volna. Nem bánja ha Viktor kineveti, esélyesen ugyanilyen tudatlanul tekintete rá ha pliékről és preparációból indított piruettekről kezdene mesélni, és arról, hogy milyen véres harc megy azért, hogy valakiből primaballerina váljék. Nem is gondolná senki, hogy micsoda durva hierarchia működik a balerinák között! Legalább olyan nehéz az élvonalba kerülni mint kiadatni egy lemezt! Ehgen!
De a fárasztó napot követően most jó egy kicsit csak figyelni, ahogy a másikból végre előtör valami, amit szenvedély vezérel. Ahogy mesél a zenéről máris eltér mindentől, amit eddig tapasztalt tőle. Mosolyognia kell, ahogy dúdolni kezd a fiú a maga mély hangján. Aztán, ahogy befejezi a fiú akkor újfent igazán hozzá nem értő módjára, de már sokkal szélesebb vigyorral szólal meg.*
Akkor csináld ezt! Csinálj egy albumot! *Hátradől, mintha nagyszerű tanácsot adott volna, de azért szórakoztatja a másik eltúlzott reakciója is. Tényleg nem akarta lerázni, de véletlenül sem kezdi el győzködni erről a fiút.*
Nem hagytam ott. Vagyis jó, a csoportterápiákra már nem igazán járok, de a külön "foglalkozásokra" még mennem kell. Vagyis javasolták, hogy ne hagyjam abba. *És, hogy a gyógyszerekről se álljon le. Pedig tényleg azt érzi, hogy kiegyensúlyozottabb már! Milliószor. Köszönhetően Levinek, Daninak, Emmának és Ádámnak, nyilván. A fantasztikus négyes! És mégis felmerül néha a kérdés, hogy ha nem szedné a gyógyszert vajon akkor is ilyen biztos lenne a dolgában.*
De a csoportból szinte mindenki lelépett így meg már nincs is sok értelme. Azt hiszem, hogy mindenki szeretne továbblépni és nem visszamászni a gödörbe kéthetente egyszer. *Azért szemmel látható, hogy kicsit letört emiatt. Neki hiányzik az, hogy olyanok között lehetett egy órácskát, akik megértik, hogy mi megy benne végbe olykor-olykor.*
Mióta ott hagytad a Főnixet... kerestél mást helyette? *Nem szeretne személyeskedni sem vagy olyanba kérdezni, amihez semmi köze, de mégis csak ez az, ami összekötötte őket. És ha talán... ha Viktoron is lehetne segíteni? Még arról sem beszélt neki, hogy Danival min ügyködnek. Addig nem jutottak el bizalom kérdéskörben.*
Molnár Viktor
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Molnár Viktor, Hangmérnök #2645 / 2019.04.04. 21:17:15
Nem a dal van kész... *Halkan nevet, mert irtó cukinak találja, hogy Szandi ennyire el van tévelyedve ebben a világban. Bele se akar menni annyira, hogy egy egész albummal kellene házalni. Az egy slágeres előadó is úgy születik, hogy már van előtte száz másik neki.*
Először csak megszületik néhány dallam fejben. *Kirakja fél kezét az asztallapra, míg másikkal a susogós dzsekije zsebében ropogtatja az ujjait. Eljátssza szabad kezével, ahogy leüt néhány dallamot, és halkan dúdol hozzá.*
Utána rápróbálom az ütemet fejben, kitalálom mivel keverem be. Hogy legyen-e rajta más layer is, mondjuk eleinte csak egy gitár draft, vagy esetleg hegedű, ilyesmi... az alapot feljátszom egy normál tempóban, utána a szerkesztő programban tudom gyorsítani lassítani. *Bpm és a többi. Tényleg laikusnak magyaráz, igyekszik ezt is tiszteletben tartani.*
Igazából ha egymásra pakoltam a hangokat, és dobot, akkor utána hetekig el lehet vele játszani, hogy a végén tökéletes legyen. Nahh... ha ebből van egy albumra való, akkor lehet küldözgetni a kiadóknak meg a rádióknak. Ha nincs kapcsolatod, szarnak bele. *Egész kiszárad, most annyit beszélt. Úgyhogy iszik egy keveset és félre is nyel, mikor Szandi azt mondja nem akarta lerázni. Hahaa, na persze.*
Jól van. *Köhög egy keveset, továbbra is nevetgélve. Mondjuk a mai nap margójára írandó, hogy nem könnyű őt lerázni.*
És... végleg otthagytad a terápiát te is? *Valójában azt akarta megkérdezni, hogy érzi magát Szandi mágia nélkül. Észrevette a táskában a pálcát. De nem tette szóvá. Lehet ez régi rossz szokás is.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #2644 / 2019.04.04. 21:06:08
Hát, simán meg van benne a lehetőség! Hogy néz ki egyébként a folyamat? Kész a dal és onnan merre? *Persze, ő máris vinné lemezkiadóhoz, aztán egy dalos turné, nem? Egyébként meg szeret új dolgokat megtanulni, szóval ha Viktor bevezeti a zenei dolgokba az máris király tapasztalat. Mit is mondott egyszer Emma? Ha énekelni is tud akkor... áh, nem sikerül felidézni! Lehet azért mert nagyon mélyre elásta a Viktor iránti rajongást már.
Egyébként is fogalma sincs arról, hogy miért volt úgy megőrülve. Nem is tud semmit erről a fiúról!*
Áh, nem vagyok ennyire pro, hogy koreográfiát gyártsak. De azért köszi a feltételezést! *Odamosolyog, igyekezvén elütni az emlegetést. Nem fog arról a randiról beszélni... hiába volt hihetetlen fantasztikus. Múltidő, bizony! Még, hogy majd táncol a fiúnak.*
Hát, pedig nekem már ez is késznek tűnt. Azt hiszem nagyon laikus vagyok... *Laikus zenekedvelő. Inkább zeneimádó, de részletkérdés.*
Nem akartalak lerázni. *Összehúzza a szemöldökét mert... tényleg nem. Oké, ha bárki akitől tanácsot kért azt mondja, hogy hagyja akkor elengedi a dolgot. De ilyenről nem volt szó és ez valami defekt lehet: kevés embert enged be az életébe. Nem tudja miért, de keveset és azokat nagyon nehezen. Viktor pedig csak úgy becsusszant valahogy, valamikor és abban az időszakban tényleg hihetetlen volt, hogy mennyire eltudta mellette felejteni, hogy mennyire a feje tetején van a világ. Még emlékszik, hogy a kiállítást követően napokig vigyorgott miatta... pedig kevés dolog tette boldoggá. Akkor még. És ha már ott van valaki akkor nehezen engedi kiszakadni is. Bugos kicsit a szocializációs rendszere.
A kérdés meg még név nélkül is meglepi.*
Áh, jól van, köszi a kérdést! Még mindig flegma dög. *Majdnem olyan szeretettel sikerül ezt mondani, mintha Leviről beszélne. Hát igen... Mondjuk ő meg pont nem mer belemenni a macska sztorikba, mert úgy sejti nem valami felemelő a téma olyanoknak, akik nem ismerik Ferdit. Lehet még azoknak sem, akik igen.*
Molnár Viktor
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Molnár Viktor, Hangmérnök #2643 / 2019.04.04. 20:41:44
Óóó azt simán. Megtisztelsz vele. *Legalább tényleg más is hallja, ha a parkban csendül fel, vagy táncpróba alatt.*
Egy nap lehet, hogy mindenki ezt pörgeti majd. *Jegyzi meg félvállról lebiggyesztett ajkakkal. Mintha semmiség lenne az egész.*
Tudod azok a dalok lesznek igazán sikeresek, amiket valaki megihletett. *Csak úgy, minden érzelem nélkül nem lehet slágert írni. Ehhez is még betársulna egy Ella Eyre a refrén erejéig, és Viktor tuti biztos benne, hogy rongyosra játszanák a rádiók.*
Ha kitaláltad...esetleg elő is adhatnád nekem. Jó volt nézni, ahogy táncolsz. *A kiállítást persze nem felejti. Lehet itt múlt időben beszélni, de ezek tartalmas emlékek voltak.*
Vannak...de legtöbb inkább félkész. Még ezen is lenne mit pofozni. Arra számítottam, hogy lerázol, és akkor van még pár hetem csinosítgatni a dalt, amíg meggyőzlek az ellenkezőjéről.
*Ó hát ebben nagyon jó, mint utóbb kiderült. De most még szuperképességeit sem kellett bevetnie.*
Hogy van a macskád? Meg van még? *Hát a nevére nem emlékszik, de amúgy ki nem szarja le? Csak azért kérdez rá, mert szemlátomást Szandi bele volt buzulva a szőrgombócba. Náluk ugye nem lehet állat, tekintve majdnem mindenki allergiás.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #2642 / 2019.04.04. 20:35:07
Azt hiszem akkor nagyon meg kell becsülnöm magam. *Bár a fiú gesztusai tényleg kiismerhetetlenek -főleg számára- azért mégiscsak jól esik neki az, hogy megmutatta ezt a dalt, eltekintve a körítéstől is. Tényleg lehetetlenül jó élmény volt valami egészen újat hallani, amit még soha előtte... és lehet, hogy más sem? Hát az csak a hab lenne a tortán. Ettől még továbbra is feszélyezi az, hogy a fiú egy fél pillanatig sem néz másfelé csak őrá.*
Jól van, szóval csengőhangnak még mehet azért, az a lényeg! *Szórakozottan mosolyog a szottyadt habmaradványon csillogó, dísz cukorkára. Ha tudná, hogy micsoda szinteken elemzi a fiú a reakcióit és mennyivel előre képben van már azzal, hogy mi mit jelent? Lehet beiratkozna valami képzésre hozzá ezzel kapcsolatban. Ő még most sem tudja, hogy mire jó ez a találkozó és ez a dal... azért még megmosolyogtatja.*
Fillérekért azért nem... *Kortyol, aztán visszapakolja a poharát az asztalra, hogy megint ne tudjon mit kezdeni a kezeivel, azon kívül, hogy a pulóver ujját hajtogatja feljebb.*
De tényleg nagyon jó lett. Éés nagyon klassz koreót lehetne rá csinálni. Kapásból Üvegpalota, meg minden! *Felvigyorog Viktorra és szerencsére benne nem ébred fel az, hogy esetleg hiányos a pillanat.*
Vannak ezen kívül kész dalaid? *Nem mintha telhetetlen lenne, csak jó ha a fiú beszél inkább. Bár úgy kell kihúzni belőle mindent...*
Molnár Viktor
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Molnár Viktor, Hangmérnök #2641 / 2019.04.04. 20:11:01
*Ez a dal is szól valamiről, dehát az is előfordulhat, hogy Viktor szándékosan nem mélyed a részletekbe. Helyette reménytelenül élvezi a zavart mocorgást, a váltakozó impulzusokat, amik megállíthatatlanul kiülnek Szandi arcára és gesztusaira. A lány semmit nem tud elrejteni előle. Rögtön észreveszi a kedves kis pirulást és győzelemittas vigyorral nyugtázza ezt is. Bár a dalra érkező reakciót nem tudhatta milyen lesz majd, azért sejtette, hogy a gesztus betalál.*
Ezt terveztem, hogy megmutatom. *Megint megrántja a vállát. Annyira flegma a mozdulat, hogy teljesen elüt minden mástól, ami egyébként közvetlenséget és kedvességet sugároz közben. Ez a kettős érzés nem elképzelhetetlen, hogy kételyeket ébreszt a lányban, de mivel nem kérdez rá semmire, így Viktornak sem kell győzködnie, hogy valóban neki készült.*
Azért légyszi ne töltsd fel. Valakinek még megtetszik és lenyúlja. De tovább küldeni nem tilos. És non-stop hallgatni sem...*Most már meg lehet számolni, hogy egy foga sem hiányzik. Kortyol az italából, és le sem veszi a tekintetét Szandiról.*
Én itt éjjeleket melózok az ajándékodon, te meg fillérekért felrakád a spoty-ra, mi?
*Egyértelműen csak húzza a másikat. Most jönne valami olyan mozdulat, amivel megérinti Szandi kezét az asztal felett. De becsületes nagyfiú, és tiszteletben tartja, hogy a lánynak most már barátja van. Valójában a szilveszteri menekülős jelenet elég egyértelmű jelzés volt számára, hogy Szandi nem akar tőle semmi komolyat. De azért úgy tűnik hagyott elég nyomot, hogy megfejelje vagy két randival, meg egy ilyen találkozással minden után.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #2640 / 2019.04.04. 19:50:30
*Ugyan-ugyan, minden szól valamiről! Elég szomorú ha egy dal bármilyen szinten is mondandó nélküli, de ugye a válasz nem éppen az, amire számított. Vissza is dől a fotelba, ahogy feltűnik neki, hogy izgatottságában már teljes testtel bedőlt a másik felé.*
Ó. *Ráncolja a homlokát és érzi, hogy kezd felforrósodni az arca.*
Köszönöm. *Elcsendesedik ennek az egy szónak a végére is és valami nagyon furcsa érzés ébredezik annak a gondolatnak a hatására, hogy Viktor esetleg tényleg rá gondolt amíg odavolt. Ugyan már! Akkor miért is nem írt egy szót sem? Mert lájkolni azért tudott... Inkább el sem fogja hinni ezt a dolgot és akkor sokkal egyszerűbb lesz. Nincs bűntudat meg ilyesmi. Egyébként is tök hihetetlen!*
Tényleg nagyon tetszik. Tervezel vele valamit? Csak, hogy tudjam, hogy nem kéne idő előtt felcsapnom a netre vagy ilyesmi... *Valaki nem érti meg, hogy ez neki lett írva... hehe. Tuti kamu! Inkább visszaszerzi a kezei közé a kávés poharát, hogy lefoglalja vele magát. Ez olyasmi, amit majd el kell mesélnie Levinek? Máris kínosan érzi magát. Talán tényleg rossz ötlet volt eljönni. Na mindegy... majd lehet felhívja Emmát, hogy felmehet-e hozzá ha itt végzett. Kéne egy kis pátyolgatás... csak reméli ma nem dolgozik a nő.*
Molnár Viktor
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Molnár Viktor, Hangmérnök #2639 / 2019.04.04. 19:25:48
*Egy darabig a kólájával szemez, de aztán sejtelmes pillantással figyeli a lányt, hogyan reagál. Éppen ezt remélte. Az elképedést, vagy a meglepettséget. A bizsergető zavartságot Szandin, amitől kislányos ártatlansága egy szemrebbenés alatt válik olyan vonzóvá, ami csak azokra a fiatal nőkre jellemző, akik egy lépésre vannak a kamasz világból való felnőtt dimenzióba sétálásra. Tetszik neki... ez nem is kérdés. Nagyon, nagyon, nagyon helyes!
Már fülig ér a vigyora, mikor visszaveszi a telót, és visszavágja a zsebébe.
Rákönyököl két kezével az asztalra, és összekulcsolt kezeire támasztja ajkait, onnan motyog kifelé.*
Ez az ajándékod. Neked írtam. Még odakinn...szóóóval ez oridzsinál ömerikai cucc!
*Mit lehet ehhez hozzá tenni? Miről szólna? Szöveg sincs hozzá.*
Csak lepötyögtem a szintin ami jött. Úgyhogy mondjuk azt, hogy Rólad.
*Ki gondolta volna, hogy romantikában ennyire nem is járatlan?*
Átküldöm majd emailben, mert úgy nem romlik a minőség.
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #2638 / 2019.04.04. 19:06:23
*Bár a fiú tényleg nem hajlandó arrébb menni legalább annyira, hogy kényelmesen megférjen ő is, sikerül behúzni inkább félig maga alá a lábát, hogy minimalizálja a kontaktlehetőségeket. Mit számít az a mosoly a fiú arcán? Egyébként sem tudja mire vélni és tényleg, emiatt zavarban is van! Bizonyára ez a magabiztos emberek sajátja, hogy minden gesztusukból kérdések merülnek fel az ember fejében. Lenne mit tanulni...
Ahogy előkerül a füles azt azért elfogadja és be is applikálja; bár egy ideje Levivel már kitapasztalták, hogy az ő fülében nem marad meg ez a fajta csak rásegítéssel. Most is ott tartja, hogy nem ám leessen mert nincs annyi megtakarítása, hogy kiperkálja az árát.*
Mit hallgatunk? *Mire kérdez, addigra felcsendülnek az első dallamok, ő pedig figyeli a másik arcát. Ha a zenei jegyekből nem ébredne valóságra, akkor a fiú félig elfogult tekintete épp elégről mesélne. Úgy figyeli a dallamot, mintha az élete múlna rajta mert kicsit olyan érzés ez, mintha kincset kapott volna. Bár felismeri benne a másik stílusát, amivel eddig annyira nem tudott mit kezdeni, valamiért mégis más. Sokkal-sokkal jobb! Vagy csak ő száz százalékban elfogult.
De ki kérhetné emiatt számon? Ez valami egészen egyedi élmény egy zeneszerető embernek; és bár humorra vette a messenger beszélgetést, most mégis lépések sokasága tolakodik a fejében, a dallamot követve. Pont tökéletes.
Még akkor is elvan kicsit varázsolva, mikor válaszol a fiú, szóval meg sem hallja szinte a pesszimista megjegyzést. Mármint, ki az aki kimegy Amerikába és az érdekli, hogy álszentek az emberek? Kit érdekel? Az akkor is Amerika! Meghalna az örömtől ha kijutna és csak úgy mászkálhatna mert igen, elhiszi, hogy az egy másik világ.*
Atyaég, várj már! Még nem tértem magamhoz! *Picit még bizsereg a karja a jóérzéstől, mialatt kiveszi a fülest. Még nem adja vissza se inkább.*
Ez nagyon-nagyon-nagyon király volt! *Őszintén el van ámulva. Ez már majdnem sértő is lehet... ehehe.*
Miről szól? *Visszaadja mégis a fülest, ahogy a fiú lezárja a mobil kijelzőjét, hogy akkor nem lesz több nóta. Egyébként meg rettenetesen kíváncsi, hogy mi ment végbe a másikban, amíg megkomponálta a dalt!*
Molnár Viktor
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Molnár Viktor, Hangmérnök #2637 / 2019.04.04. 18:46:38
*Ő ennyit nem ügyködik a körülötte folyó dolgokon. A maga ügyleteit is elég kézben tartani, nem biztos, hogy maradna kapacitása más életére. De ez valószínűleg alkati kérdés.
Sokat sejtetően elmosolyodik, mikor Szandi múlt időben beszél és közben nem pillant fel rá. Jelentsen ez bármit. De a mosoly csak szélesedik, ahogy látja a lány zavarát a véletlen rugdosásra, és eszében sincs odébb húzódni az asztal alatt. Felőle aztán annyit dörgölőznek amennyit nem szégyen. Előredől, mert megtalálta amit keresett, majd előveszi a bluetooth fülesét, és átnyújtja Szandinak. A kis hangszórókból elektronikus zene szól. Lassú ütemek, kellemes melódia. Az egész csupán instrumentális, nincs benne énekhang, vagy szöveg. Egyértelmű, hogy ő komponálta. Nem igazán dübörgős diszkózene, mint inkább valami, amit a buszon vagy vonaton hallgat az ember, miközben kimered az ablakon az elsuhanó tájra. Ha a lány levette a fülest, csak akkor válaszol.*
Semmi érdekeset nem fotóztam. Van pár kép a kinti haverokkal a bulikban, úgyhogy az talán nem olyan izgalmas...
*Lemondóan megvonja a vállát, ezzel a témával nem tud igazán szolgálni.*
Amerika egy kicsit más világ. Sokkal királyabb, mint itthon. De meg vannak a hátulütői. Az emberek képmutatásból kedvesek, valójában mindenki faszfej. *Lehet az anyatejjel szívják a műmosolyt.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #2636 / 2019.04.04. 18:30:51
*Az ötven még kevés is, mert sokkal inkább ezerfelé van. Kicsit mindenki dolgát a szívén viseli, ami kedvesen mondva is beteges, de addig talán nincs gond, amíg ez csak fejben működik. A válaszra meg felpillant még mindig kissé felvont szemöldökkel de azért igyekszik megtartani a barátságos mosolyát.*
Múltidőben, igen. *Nem jön zavarba a fiú magabiztosságától még akkor sem, ha tudja, hogy azért ez nem ilyen nagyon egyszerű, ahogy előadja most. Ettől függetlenül azért elég biztos abban, hogy a kapcsolatuk nem fog félremenni valami ilyesmin, elvégre talán csak most értek Levivel a tökéletes állapotba. Most már valóságos az egész és nem is lehetne kiegyensúlyozottabb ebben a kis világban! Ugh. Nyálas és rózsaszín, de kiül egy kis mosoly a képére, mialatt belekortyol az ingyen kávéba. Az sose rossz!*
Igen. *Nehezen, de megállja, hogy még fényezze valamivel a kapcsolatukat. Mert hát nem kell fényezni, tényleg minden oké. Jobb is, hogy nem tudja Viktor, hogy mennyire képes lett volna alárendelni magát annak ha Levi azt mondja, hogy nem örülne a kettejük találkozójának... simán nem jön el! Így meg olyan mintha tök határozott lenne.*
Meeeert, nem is kell ajándékot adnod! *Ez legalább mindig-mindenkitől kellemetlenül érinti és nem csak Viktor velejárója. Figyeli mit mütyürködik a fiú, és igyekszik kényelmesen elhelyezkedni a túl puha, túl elfolyós fotelban. Görcsöl szinte minden izma, mert alig szánt időt a lelazításra. Amatőr! Pont belerúg a másik lábfejébe, ahogy egyszerre nyújtják ki a lábaikat.*
Juj, bocsi! *Ha meg már felnéz a fiú akkor el is kapja a pillantását.* Inkább mesélj arról, hogy milyen volt Amerika! Vannak képeid? Vagy nem szoktál fotózni? *Ő még az országhatárt is csak egyszer lépte át, szóval nem egy világlátott. De majd! Majd halad ezzel is! Vagyis haladnak, majd Levivel! Meg Ádámmal is! Milyen király lesz az összes nyárra beszervezett kirándulás, atyavilág! Szigorúan ebben a dimenzióban...*
Molnár Viktor
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Molnár Viktor, Hangmérnök #2635 / 2019.04.04. 17:38:58
*Éppen azért teszi fel a kérdést, mert Szandi elbambult, és úgy képzeli épp mentált kapott a csávójától. Fogalma sincs, hogy Szandi parallel ötveféle univerzumban pörög, és mindenhol segíteni akar. Igencsak meglepné, ha rájönne, hogy a másik úgy gondolja segítségre szorul.*
Hát mert mondjuk randiztunk, azért. *Ejti ki könnyedén a szavakat. Hátradől, és beleiszik a kólába, amit kért magának.*
Tényleg? Hát az tök jó! *Ezek szerint szegény kis kockának esélye sem volt. Anyu megmondta biztos, hogy mi lesz. Mondjuk Viktornak éppenséggel az is mindegy,ha a Szandi körül lévő pasik pattognának miatta. Ha a lány akar vele találkozni, úgyis ő dönti el.*
Még oda sem adtam az ajándékodat! *Hirtelen kiszélesedik a vigyora, teljesen megfeledkezett róla. De csak a zsebébe nyúl, hogy elővegye a telefont, és azzal bíbelődik egy darabig.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #2634 / 2019.04.04. 17:28:44
*Viccen kívül nem tudja megmondani, hogy megbeszélték-e, hogy ma találkoznak vagy sem, mert ezerfelé áll a feje a próbától kezdve, a jövőheti vizsgáin át, egészen addig, hogy Levi komolyan hotelbe akarja vinni? Ugyancsak, hála Emmának, aki elültette a bogarat a fülében, most ezt is fenntartásokkal kezeli. Eh. Szóval, ahogy meglátta Viktort az épület előtt, már csak egy megfáradt szusszanásra futotta a kedvesre váltó mosoly előtt.
És bár látja, hogy a fiú igyekszik és mikor feltűnik, hogy nem igazán ered meg a nyelve magától, akkor még érdeklődik is... de mégiscsak furcsa az egész. Kicsit zavarban érzi magát mert ott kavarognak a dolgaik a gondolatai közt. Azt sem tudja, hogy akkor ez most mi? Mindenesetre keresi a fiú arcán a jeleket, hogy tényleg kell ő ide és tud... segíteni? Valami vesszőparipa ez, hogy mindenhol ott kell lenni és intézkedni. Pedig már kinőtte ezeket a dolgait! Úgy, ahogy. Mert hát ott van Emma meg Dani is... olyan jó lenne ha megtudná könnyíteni a nőnek ezt az egészet.
A kérdés már az asztalnál éri és rájön, hogy elbambult, bele a habos-babos kávéjába. Az jól is fog jönni! Bár az a sok cukor...*
Miért zavarná? *Kicsit élesebben kérdez rá és nem tudja megállni, még a szemöldöke is felszökik, mialatt elkezdi a kávéba kavarni a habot. Hát nem tudja, hogy mit vár Viktor, de nem fog belemenni a kapcsolati ügyekbe vele. Mondjuk Levi még nem is reagált a mentálra, amit dobott neki... Áh, csak dolgozik! Nincs baj, tuti.*
Mondtam neki, hogy fogunk majd valamikor találkozni. *Megvonja a vállát mintha ez nem olyasmi lenne, amin görcsölni kell. Csak, hogy Viktor tudja mi a pálya!*
Molnár Viktor
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Molnár Viktor, Hangmérnök #2633 / 2019.04.04. 17:13:02
*Nem sok mindent árult el a mai programról. Lévén nem is sok minden gondolkodott. Megint csak úgy, ahogy korábban: sejtelmesen egyszer csak megjelent a táncsuli épülete előtt. Hátratett kezekkel, a korlátnak dőlve várta Szandit, és egy félmosollyal fogadta, mikor összetalálkozott a tekintetük. Különleges adottsággal sikerül úgy viselkednie, mintha nem telt volna el legalább 3 hónap, hogy ő utoljára találkoztak. Hoz magával bocsi-csokit, előre engedi a lányt a bejáratnál, kifizeti a fogyasztást, mindegy mit kérnek. Kényelmes foteleket keresnek egy napsütötte ablakban, és hagyja hadd folyjon a beszélgetés a saját medrében, táncról, suliról, a szülőkről meg mindenről amiről Szandi szeretne beszámolni.*
A barátodat nem zavarja, hogy eljöttél ide velem?
*Kicsit azért kíváncsi mennyire áll biztos lábakon a gerle-pár.*
Váradi Balázs
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Váradi Balázs, Sárkánygondozó #2632 / 2019.02.23. 14:23:29
*Bólogat a hallottakra. Hát ebbe nem fért ő bele soha. Ő sem bánja. Ezzel az egésszel ellenben szereti, hogy a barátait, a szerelmét a családjának érzi. Miért akarna messze sodródni ettől? Még akkor is, ha nem mindig fényes a dolog, ő röghöz kötött. Mindig visszatér.*
És most azt tervezed, hogy maradsz? *Elég nagy ez az ország, bőven elférnek benne. Ki-ki teljesítse az álmát, és egy nap lehet békésebben tud vele meginni egy kávét, elengedve a múlt sérüléseit. Csalóka, vagy tényleg felnőttebbnek tűnik Dan? Kevesebb keserűséget nem érez benne azért, de a hirtelen düh és harag elpárologni látszik. Vagy ha haragszik is a világra, nem mutatja. Bár ettől nem lett érzékenyebb.*
Nem. Úgy érzem az embereknek nem arra van szüksége, hogy a terhükre legyek a rossz döntéseimmel. *Amik ugye a döntés meghozatalának pillanatában nem tűnnek annak. De mindegy is. Csöndben marad, és mozdulatlan. Ez az új terv, akkor nem tud leverni minden porcelánvázát maga körül.*
Ez dicséretes. *Jegyzi meg bólogatva. Végre az első pozitívum, ami a többi embernek is jó. Nem gyulladnak önként a tárgyak Danne körül. A többivel meg simán egyet tud érezni, ezek régen sem voltak másként.*
Egyáltalán nem bosszantasz Dan. *Jegyzi meg magabiztosan.*
És nem akarok számon kérni valamit, ami ezer éve történt. Még ha most sikerült is. Csak nem tudom, hogy kellene úgy viselkedni, mintha barátok lennénk. Régi jó ismerősök. *Mintha az utolsó emlékkép valami olyasmi lenne, hogy üvöltve baszta rá a bejárati ajtót. Fincsi... Lehet voltak brutál kemény harcai a szívéhez közelállókkal...csöndesek és gyilkosak. De valamiért mégis csak sikerült túllendülni azzal, ahogyan ezek az emberek a szeretetüket tudták mutatni felé. Önkéntelenül jut eszébe a szabadulásának napja, az a hűvös nyirkos pad, ahol Dalma átölelte ő meg bőgött, mint egy kamaszgyerek. Ria, amikor olyan sűrűn látogatta és aggódva érdeklődött a hogyléte felől, amikor az utolsó métereket már lefutotta karácsony után a rezervátum bejáratához, hogy megcsókolhassák egymást. És Dani millió hallgatása, míg ő feloldozta lelkét azalól ami éppen nyomta. Felülemelkedett a srác minden szaron, ami vele történt, csak azért hogy ott legyen a barátjának. Ez több, mint amit jelenleg Balázs tud nyújtani bárkinek. És efféle gesztusokra lenne szüksége - jó magasra téve a lécet - hogy újra közel engedjen magához valakit. Főleg, ha már van előtörténet.*
Jobb ha most megyek. Vigyázz magadra... majd beszélünk még. *Ezt nem tudja minek teszi hozzá. Ha a sors nem úgy hozza, kötve hiszi, hogy bármelyikük is keresni fogja a másikat. De tényleg igyekszik legyűrni a múlt haragját, mert semmi értelme cipelni. Csak magának okoz vele bajt.*
Andrássy Anna
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Andrássy Anna, #2631 / 2019.02.23. 14:04:12
* Feszült, talán ezt a szót használná Balázsra, ahogy így elnézegeti. Persze, naná, hogy megint nem értenek valamiben egyet, de ez már csak így szokott lenni köztük, az lenne a meglepőbb, ha nem így lenne. Akkor lenne baj. *
- Engem nem, Balázs. Nekem kellett a levegő változás Martion után, nekem kellettek új emberek. Én kiszakadtam innen és tudtam, hogy ez lesz. Nem tartom a kapcsolatot senkivel és tudod mi van? Nem is bánom. Igen. Várt a König, vár egy új élet, egy másik, amiben ugyanúgy hajtottam, de már felnőttként kezeltek és nem gyerekként. * mély sóhajt. Jó isten, kölykök voltak még, naná, hogy rettegett elköteleződni, hiszen még azt sem tudta, mihez kezd az életével.
Érti a gúnyos mosolyt, azonban a tény attól még tény. Már bele sem kezd, hogy nem lehet minden szarért ő a hibás, ekkora hatalommal nem bír. Balázs elkövette a saját bűneit, megdolgozott azért, hogy most nem szereti magát, de könnyebb azt mondani, hogy a másik a szar, akkor mentesülünk. Na ebből nőtt ki.
- Talán fogok jobban is. * már örülni neki, nem egy feladós fajta és ahol nincs becsukva az ajtó, meg kell nézni mi van mögötte, lehet a semmi, és lehet a minden. Kincsestár vagy a pokol kapuja, nem szereti nem tudni mi vár rá, az ellen nem tehet, azzal dolgozhat, ami kijut. *
- Szóval hibásnak érzed magad valamiben, ami lehet nincs is? * összetett a probléma, a csomó meg gordiuszi, ide szakember kell, nem is Csernus, de azonnal Freud. *
- Jót nem tudsz mondani magadról, mondjuk azt mindig nehezebb. Lássuk. Kitartó vagyok, mindenben. * az anyjától mást nem is tanult, minthogy tartson ki amellett, amit csinál, azért, amit el akar érni és szüljön két gyereket, mert mi lesz így velük?
Mellesleg pedig ez régi tulajdonság, mely benne kering, hiszen mindig is kitartó volt, ezt Balázs is tudja jól, vele is az volt mindig.*
- Lenyugodtam kissé, már tudom uralni a tüzet. * minden értelemben, hiszen a mágia benne kering és sokszor teszi lobbanékonyabbá a természetét is, ez sem titok, talán nem értették, de jelen volt*
- Küzdő vagyok, amolyan igazi. * sokat fejlődött, ha nem is mindenben erőlényre de próbálkozik*
- Elmondod miért bosszantalak annyira?
Váradi Balázs
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Váradi Balázs, Sárkánygondozó #2630 / 2019.02.23. 13:39:34
*Egy darabig még ő is elüldögél a kéretlen terápián, amiben kényelmetlennek tűnő kérdések érkeznek. Miért nem tartja ezeket kényelmetlennek? Az lenne a természetes, ha saját gyengeségeiről nem szívesen beszélne az ember. Talán túl sokszor mondta ki őket hangosan.*
Igen, ismerősnek tűnik. *Neki is van egy jó kis billog a homlokán. Minden alkalommal mélyebbre húzódik, mikor történik valami, és ő több ezer kilométerre teleportál, hogy a lehető legtávolabb legyen A problémától. Kár, hogy saját maga elől nem tud elmenekülni.*
Nem tudom mi a szarról beszélgetünk, de komolyan. Várt a König, és?! Engem kábé ugyanazok az emberek vesznek körül, akik akkor is. És közben ugyanúgy bejárnak a suliba, meg dolgozni. *Tényleg ő cseszi fel Dant? Mert épp fordítva érzi. Dehát manapság nem sokáig tudja tartani az indulatait. Ez lesz a negyedik pont.*
Remélem örülsz neki. *Legalább ennyi boldogsága legyen a mai találkozónak. Megereszt egy gunyoros vigyort, és ha látná magát a tükörben, el se hinné, hogy ilyet egyáltalán megenged magának. Tessék! Mindig akkor volt a legnagyobb harmónia a nőben, ha ő elveszítette a kontrollt. Ha kicsit korábban érkezik meg, minden alkalommal élvezhette volna ezt a kiváltságos - mások számára igen bosszantó - új tulajdonságát.
Sóhajt egyet a viccnek szánt kijelentésre, és elpillant a kocsik felé, amik mellettük szánkáznak a betonon. A vicc fele mindig igaz, nem? Danne sosem adja fel? Valóban nem nehéz túl lenni valakin, aki minden erejével azon küzdött, hogy a másik szívében ne maradjon sok szeretet. Balázs legalábbis így érzi. És soha nem akarná megbántani azzal a másikat, hogy az elmúlt években alig gondolt rá. És ha mégis nem épp a legkellemesebb kontextusban.*
Nem vagyok benne biztos, hogy valóban átlátom ezeket. *Vagy csak generálja. Vagy jól látja-e egyáltalán. Ria folyton emlékezteti, hogy mikor szalad el vele a ló. Ettől görcsbe ugrik a gyomra, hiszen igaza van a nőnek. És egyre távolabb sodródik Dalma is. Daniról nem is beszélve, akit hetek óta nem látott. Lehet eljön a nap, hogy egy üvegablakon próbálja majd átüvölteni a gondolatait, és ha lesz is aki véletlen érti, már azt sem fogja érdekelni.*
Talán inkább most mondj valamit te. Mi a három dolog, amit szeretsz magadban? *Pálinkára délelőtt nem igen vehető, köszi szépen. De majd este ezek után lehet lehajt egyet.*
Andrássy Anna
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Andrássy Anna, #2629 / 2019.02.23. 12:55:24
* A világ két különböző pontján is képesek voltak úgy válni ellentétté, ami még csak nem is vicces. De míg Balázs haladt az úton, amit kinézett magának, addig ő maga is megindult arra. Különváltak, semmit nem tudtak egymásról, nem véletlen, hogy Dórit kereste fel és nem Balázzsal hozott össze egy szöszözgetős találkozást, mint a példa is mutatja, zseniálisan elbeszélnek megint egymás mellett. *
- Mert az, hogy te szeretsz nekem mindig is különleges volt. * újabb ívelt vállvonás, olyan finom franciás, amiben szinte meg sem moccan a válla, de mégis van benne némi lemondás. Azonban Balázsból süt a harag, a megemésztetlen méreg, mely rágja a gyomrát és, hogy neki ehhez mennyi köze van? Szemmel láthatóan akad. Ha más szemszögből nézi, még mindig kiheverhetetlen, legyezgetné is a hiúságát, ha nem éppen vásárra vinné.*
- Ismered azt a teóriát miszerint az emberek félnek boldogok lenni? * ő egy ideje tudja, hogy retteg tőle, hogy ha valami tökéletes, az úgyis elszaródik, így inkább ő tesz egy adaggal a ventilátorba. Azt pontosan tudja. Katalizátor, egy olyan esemény felé, mely be fog következni, ma vagy holnap, de akkor inkább tegnap, hogy máris dolgozhasson ellene. Neki Balázs az a tipikus elveszteni való érték volt, amit csak akkor vett észre, ha már nem bújhatott hozzá, hibázott, ezerszer, megbánta? Nem. Tanult belőle, sokat. Távolságtartóbb lett, nem véletlen nincs kapcsolata, csak kis rövidtávú szexesték. De lehet ezt nem kéne kifejteni, kapna a homlokára egy kurva billogot.*
- Pontosan tudod, hogy nem erre gondolok... * ráhagyja mégis, nem, nem arra gondol, hogy kilógtak, hogy könyvet loptak, hogy söröztek a tetőn és sorolhatná reggelig. A lélekre gondol, arra, ami a természet alapja és amiben ő alapvetően hátrányos helyzetű.*
- Gondold, hogy csak neked? * hát hallgatta ő is eleget. Keresztbe pakolja a lábait, helyezkedik, sőt elhelyezkedik, nem tervez a beszélgetést megszakítani, de lehet Balázs felugrik és itt hagyja a picsába.*
- Ugyan már. Nem volt rossz döntés, pontosan tudod te is meg én is. De tényleg úgy beszélsz, mintha legalábbis tényleg ennyi lett volna. Hiszen rám várt a König, rád a sárkányok. Fiatalok voltunk Balázs, nem csesszél már fel. * igaz még most is bőven azok, de Balázs a múltban él, azt a lányt keresi benne, akit kiöltek az évek, a sok szörnyűség, a sok dráma, a sok szarság, melyen keresztül úszott, ha jó volt, akkor árral szemben*
- Én kiegyensúlyozott vagyok, te vagy hangyaboly. * megereszt egy nyegle mosolyt, nem tervezi felhúzni, vagy nem úgy, de azon már túl vannak, a srácból süt az indulat, melegebben, mint a nap, a tűzzel jól bánik, azt érzi kilométerekről
Biccent, csak hármat, az pont elég lesz így első körben. Végig hallgatja, majd a végére felnevet.*
- Most mit mondjak? Rajtam nehéz túl lenni. * apró kacsintással toldja meg, hogy értse csak viccel, őt pont mindenki rohadtul elfelejti. Numera és ennyi. *
- Nem gondolod, hogy az jó, hogy ezeket átlátod? Tudod, hogy beleszólsz, amibe nem kéne, előny, hogy tisztában vagy vele. Mellesleg, ha te megbetegítesz embereket, nagy szarban van a világ és nem is kávét kéne innunk, hanem pálinkát. * pofátlanul szemléli a másikat. A száj kézzel való kitakarása. Mmmm. Titkok a háttérben, és ha őszinte önmagához, hát rohadtul érdeklik. De Dórit már teljesen megérti, a srác önbevallása szerint sincs túl kettejükön, ami azért vicces és merőben szomorú, mert ő sincs. *
- De halljunk három pozitívat, amit szeretsz magadban. * a kévét meg Balázs fizeti, a terápiáért cserébe, de annyiféle terápia van... ő meg lehetne nőiesebb kicsit és agyalhatna máson, hogy most bajon falhoz vágós szexben lenne része vele, amilyen dühödt. *
Váradi Balázs
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Váradi Balázs, Sárkánygondozó #2628 / 2019.02.23. 12:24:09
*És ha tudná, hogy keresztlánya szülei most felváltva járják ezeket a dilidokikat, és elindultak a fejlődés útján...ő meg szépen lemaradva kullog mögöttük. Szépen lassan elveszítve ezzel Riát és mindenki mást is. Biztos legyűrhetetlenné dagadna a gombóc a torkában. Nem Danne ébreszti rá arra, amit már jó pár éve lát, de a mai délelőtt folyamán faszául felerősödik benne, hogy nem jó úton jár. Na meg az az inverz kép is elég agyfasz, hogy ő dúlfúl, hót' mónikaidegbe, míg az örök intrika Dan nyugodtan ücsörög vele szemben és teljes nyugalomban teszi fel a boncolgatós kérdéseit anélkül, hogy kigyulladt volna a Szeder... Ez hogy a picsába alakult így? Természetellenesnek tűnik.*
Persze, hogy félhettél. *Legyinti le türelmetlenül. Szó se róla, a nagy magabiztosság mögött Danne is bőven volt szorongó kamasz.*
Még érteném is mitől, ha nem mondtam volna el mindennap mennyire szeretlek, és hogy nekem tökéletes vagy. *Hát így visszagondolva azért...ennyi év távlatából átértékelte, hogy neki mi a tökéletes. Minél jobban elharapódzott orrvérzős vitákban találta magát, annál kevésbé érezte, hogy erre van szüksége. Lévén aligha indukált tízből egyet.*
Jézusom hagyjad már...Merlinre... Azokat a szarokat is mind együtt csináltuk, amiket a suliban elkövettünk. *Terel. Mert pontosan tudja Dan mire gondol, és ilyen vizekre nem akar el evezni.*
Anyád nem felejtette el két havonta megemlíteni, hogy milyen tiszta és tökéletes voltam melletted. *Puff, back to the basics. Andrássy anyuka olyan volt, mint egy jeges vödör víz az ember nyakába, körülbelül az első másodperctől. Azóta se találkozott olyan emberrel, aki köszönés előtt képes megsemmisíteni az önérzetét. Ha előtte még létezett olyan. xD Ahh...kiváló emlékek. De tudja sajnos, hogy sokat elvett ettől a nőtől az, hogy milyen családban nőtt fel. Vagy milyenben nem. Ő a sajátját tökéletesnek, és elképesztően csodálatosnak tartja. A veszekedésekkel, és hangoskodással együtt. A szülei szeretik egymást, a testvéreire mindig számíthat, bármi történjen. És talán nem ők a legjobb emberek a világon, de neki azok. A család szentségét, nem mindenki ismerheti meg sajnos. Nem is kérdés, miért törekedett olyan görcsösen, hogy ő is hasonlót alkosson. Eddig remekül megy! :D*
Én nem gondolom, hogy a béke egyenlő az unalommal. Szerintem mindenki szereti a kiegyensúlyozottságot...meg a biztonságot. És ha te ezelől még mindig menekülsz, akkor a legjobb döntést hoztuk. *Ez mondjuk továbbra sem kérdés. Kinyírják egymást hosszútávon.*
Csak hármat? *Szívesen belemegy a játékba, csak fordítva is legyen válaszadás. Az úgy fair. És különben mi veszítenivalója van? Danne ezer éve nem látta. A hozzá közelállók azt gondolják sajnáltatja magát, vagy megpróbálják meggyőzni az ellenkezőjéről. Egyik sem túl komfortos, lássuk be.*
Olyan dolgokba szólok bele, amihez nincs jogom. *Kábé mindenbe és mindenkinél. És mikor azt hiszi törődésnek tartják majd a viselkedést, valójában csak tolakodás lesz belőle.*
Megbetegítem magam körül az embereket. *Nem hiszi, hogy olyan borzasztóan nagy hatása van az életekre. De tisztábban lát dolgokat a karácsonyi beszélgetés óta, amit az anyjával folytatott. Elég sok mindent érintettek...lehet úgyis egy szám a képletben, hogy nem ő felelős az egészért.*
És a harmadik... talán az, hogy az öt évvel ezelőtti szarságokat sem engedem el! *Ez nem igazán jellemző a zenbuddhistákra, nem? Ma már egyértelmű, hogy a legkisebb apróság is elkíséri, és nehezen teszi le azokat a pakkokat.*
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!