[M] Hajnal Jeremiás emlékpark

Leírás Regisztráció Bejelentkezés Játékostárs-kereső (0) Könyvjelzők Régi üzenetek (0) Események (0)

1729 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).
előző 20 hozzászólás

következő 20 hozzászólás

Aktuális	Kuncz Róbert, Blogfilozófus	#230 / 2015.01.11. 16:53:55
	*Egészen jól van: a szemei ragyognak, meg úgy általában is jókedvű, és úgy érzi, hogy először életében kezd sínen lenni. Na nem úgy, mint József Attila. Kesztyűjét leveszi, fütyürészik egy híres dallamot a Traviataból, ahogy átsétál a parkon.*

Aktuális	Nádor Elvira, ELTE-EMK, Mágustörténelem, a Vasmacska Ital Nagykereskedés könyvelője	#229 / 2015.01.09. 18:28:48
	*Bár most is fél, az előző esetekkel ellentétben ezúttal nem veszíti el a fejét. Csupán egy pillanatra fut át az agyán, hogy bocsánatot kéne kérnie, aztán olyan gyorsan el is veti a gondolatot, ha csak nem muszáj, nem fog szóba elegyedni egy likantróppal, pláne olyannal nem, aki nemrég még meg akarta ölni. Mély levegőket véve próbálja magát meg a pulzusát nyugtatni, közben feláll ő is a padról, nincs maradása már neki sem. Aurájába rejtve a könyvet indul meg ő is a kijárat irányába.*

Aktuális	Isaak Volkov, Ügyvédbojtár	#228 / 2015.01.09. 18:15:47
	*Hát ha nem konfrontálják, akkor nem is fog semmit tenni - főleg nem itt, nem hülye -, szóval ha nem szólnak be neki, akkor szépen halad is tovább, ugyan magában morogva, de azt meg nem hallja senki.*

Aktuális	Nádor Elvira, ELTE-EMK, Mágustörténelem, a Vasmacska Ital Nagykereskedés könyvelője	#227 / 2015.01.09. 18:14:18
	*Mikor pár perc múlva felpillant, már nem látja azon a helyen a férfit, ahol megpillantotta. Megkönnyebbülten sóhajt fel, s ezzel egy időben néz el a kijárat irányába is, hogy valóban megbizonyosodjon róla, elmúlt a veszély. És lám, épp őt nézi! Egy egész apró pillanatra találkozik csupán a tekintete a másikéval, rögtön el is kapja. Mély levegőt véve csukja össze a könyvét, miközben abban reménykedik, a férfi mégis tovább halad és nem lesz újabb probléma.*

Aktuális	Isaak Volkov, Ügyvédbojtár	#226 / 2015.01.09. 18:05:18
	*Miután kinyújtóztatta a tagjait, nagy léptekkel indul meg a kijárat felé. Közben szúrja ki a lányt, elsőre fel sem tűnik neki nagyon, de ismerősnek tűnik, össze is szűkíti a szemeit, és lassít. Aztán meg morrant egy halkat, de nem vált a szeme színe sem vagy akármi, csak ez az első reakció, amit kivált belőle.*

Aktuális	Nádor Elvira, ELTE-EMK, Mágustörténelem, a Vasmacska Ital Nagykereskedés könyvelője	#225 / 2015.01.09. 18:00:19
	*A könyvből felpillant, hogy magában visszaismételje az elmúlt két oldal tartalmát, ám tekintete egy rémálmaiban megjelenő alakon állapodik meg. Hirtelen megáll benne az ütő, aztán kényszeríti magát, hogy tekintetét a könyvére irányítsa. De igazából jóformán lélegezni is fél, arról, hogy megmozduljon már nem is beszélve. Talán ha nem mozdul meg, a másik észre sem veszi és elmegy. Tudja jól hogy legutóbb több esze is lehetett volna, hogy ne mérgesítsen fel egy vérállatot, de annyira bepánikolt, és a lehető legrosszabbat hozta ki belőle a félelem: nem gondolkodott.*

Aktuális	Isaak Volkov, Ügyvédbojtár	#224 / 2015.01.09. 17:50:06
	*A kacsaúsztató mellett üldögél egy lánnyal, egészen bizalmi viszony feltételezhető köztük, mert a fülébe súg valamit, amire a lány kuncog elpirulva. Nem sokáig társalognak már, a lány elmegy, ő meg elégedett mosollyal az arcán áll fel, és nyújtózkodik egyet. Nem nagyon néz körül, most elvan a sikerélményével, de őmaga kifejezetten feltűnő.*

Aktuális	Nádor Elvira, ELTE-EMK, Mágustörténelem, a Vasmacska Ital Nagykereskedés könyvelője	#223 / 2015.01.09. 17:41:09
	*Vizsgára készül, s bár nem túlzottan rajong azért, ha ki kell mozdulnia otthonról, most már majd' megbolondult a négy fal között, így végül könyvvel és jegyzetekkel az aurájában nyakába vette Budapestet. Végül itt kötött ki, legalább fel tudta melegíteni a padot, ahol ül és fényt is gyújtott pálcájából, így az olvasásban sem gátolja az időközben beállt sötétség.*

Aktuális	Ugaros Károly, Menedzser	#222 / 2014.10.11. 02:18:03
	[Délután] *Őt sem igazán zavarja most a környezet meg az awwoló tinilányok a háttérben, teljesen sikerült kizárnia a külvilágot. Csillogó szemekkel nézi a gyűrű útját, aztán ad még egy csókot Hektornak.* -Ezt én is megígérhetem. *Suttogja, majd kelletlenül ugyan, de elhúzódik annyira, hogy fel tudjanak állni.* -Gyere, ezt megünnepeljük... *Nyújtja a kezét a másiknak, közben füttyent egyet a kutyának is, és szépen hazamennek meridiánnal, otthon pedig Szmörre egy időre ki lesz zárva a hálóból.*

Aktuális	Karsa Hektor, Szinkronszínész	#221 / 2014.10.11. 02:12:42
	[Délután] *Kicsit azért megijed a hosszú hallgatásra meg a fátyolos tekintetre. Talán... elszúrta? Túl sok túl gyorsan? Azután Karesz megfogja a kezét, és ő benne minden kétség leomlik, minden egyszerre árasztja el, és ő is elérzékenyül. Előredől, hogy megcsókolja Kareszt, nem érdekli, ki nézheti őket. Az ujjait is a a mások tarkójára csúsztatja.* - Szerencsések vagyunk egymással *közben a gyűrűt felcsúsztatja a másik kezére.* -Szeretlek és sosem hagylak el.

Aktuális	Ugaros Károly, Menedzser	#220 / 2014.10.11. 02:03:26
	[Délután] *Az újabb szavakra indul talán újra a rendszere. Nem mintha sokat segítene, mert beüt az, hogy rettentően meghatódik. És ez a kis kiegészítés csak rádob még vagy tíz lapáttal. Egyre fátyolosodó tekintettel tér vissza a mosoly az arcára, hitetlenkedve csóválja meg a fejét - ami még véletlenül sem a válasz. Megfogja Hektor gyűrűt tartó kezét alulról, a másik kezét pedig ráteszi felülről, így néz a szemébe.* -Soha senkit nem szerettem még annyira, mint téged, és soha senkit nem is fogok. És nem is akarok. Te vagy a világ legcsodálatosabb embere, és nehezen tudom elhinni, hogy vagyok annyira szerencsés, hogy pont engem választottál. Szeretném, ha együtt élnénk le az életünk. *Kicsit meg is könnyezi a dolgokat, aztán lassan hajol előre, mert ezt meg kell pecsételni egy csókkal. Legalább.*

Aktuális	Karsa Hektor, Szinkronszínész	#219 / 2014.10.11. 01:53:31
	[Délután] - Te... Ezelőtt férfival sem voltam soha, és te... Nem tudom, felforgattál bennem mindent. Mindent. Rettenetesen gyorsan száguldunk, de tudom, hogy nekem te vagy az a bizonyos ember. Aki miatt mosolyogva tudok kikelni az ágyból minden reggel, és mosolyogva jövök haza. Nem akarok nélküled lenni már. A legcsodásabb ember vagy, akit ismerek. *Nyel egy aprót, miután ezt elmondta, a szája egész kiszárad. És csak türelmesen vár a válaszra a tenyerét tartva.*

Aktuális	Ugaros Károly, Menedzser	#218 / 2014.10.11. 01:47:39
	[Délután] *Bólint, teljes mértékben megérti, és nem is szeretné erről lebeszélni a másikat, csupán azt, hogy ne reménykedjen túlzottan. A szemöldöke még feljebb szalad, amikor Hektor ismét hátrébb húzódik, és már éppen kezdene félni, hogy valami probléma van, de a szavak alapján még véletlenül sem. Ahogy pedig lassan felfogja a dolgokat, szépen elnyílnak az ajkai is. Lepillant a gyűrűre, majd vissza Hektorra, és ezt a folyamatot megismétli még párszor. Be kell töltenie az agyának, mert kissé lefagyott. Hát erre nem számított, az is biztos!*

Aktuális	Karsa Hektor, Szinkronszínész	#217 / 2014.10.11. 01:41:46
	[Délután] - Tudom, de attól még próbálkoznom kell, hogy megértsék. Nem tudom feladni *pillant kis mosollyal a másikra. Mikor szóba kerül a másik kérdés, kicsit jobban elhúzódik.* - Tudod... gondolkoztam. Vagyis pont hogy nem. Mármint... veled minden olyan jó és természetes. És két hónap olyan, mintha egy élet lenne már. És nem akarlak elengedni soha. És tudom, hogy itthon ez másképp működik, de... szeretném, ha a párom lennél. A párom. A férjem, Karesz... *most elég komolysággal az arcában néz a másikra hozzá, hogy ne vonják kétségbe, komolyan gondolja. Nem beszélve arról, hogy az aurájából húz elő valamit. Egy gyűrűt. A tenyerébe fekteti és megmutatja.

Aktuális	Ugaros Károly, Menedzser	#216 / 2014.10.11. 01:36:29
	[Délután] *Továbbra is simogatja a másik haját, miközben immár apró mosollyal az arcán hallgatja.* -Ez nem a te választásod, hanem az övék. Eddig sem akartak teljesen elfogadni, ez meg már sok volt nekik. Nem lenne jó, ha meg kéne játszanod magad. *Nyom még egy puszit az elhúzódó homlokára, majd megemelt szemöldökkel figyel. Az utolsó kijelentésre széles mosoly húzódik a szájára.* -Kettő? Repül az idő, közben meg olyan, mintha már évek óta együtt lennénk. Furcsa... De mit szeretnél kérdezni?

Aktuális	Karsa Hektor, Szinkronszínész	#215 / 2014.10.11. 01:31:20
	[Délután] - Én... nem tudom. Fáj, de ugyanakkor inkább ők, mint te. Úgy értem... szeretlek, veled akarok lenni és melletted boldog vagyok. És önmagam. *Ahogy Kareszt nézi, kicsit elnyomja magát a másiktól.* - Kérdeznem kel valamit. Tudom, hogy igazából... szóval ma van a két hónapunk.

Aktuális	Ugaros Károly, Menedzser	#214 / 2014.10.11. 01:19:16
	[Délután] -Csak tudod, nehogy elfelejtsd! *Belemosolyog a csókba is. Mikor mondhatta utoljára? Két órája?* -Próbáld meg nyugodtan, csak... ne fűzz hozzá túl sok reményt, nem akarom, hogy nagyot csalódj. *Szorosabban öleli a másikat, mintha azzal meg tudná védeni bármi bajtól is.*

Aktuális	Karsa Hektor, Szinkronszínész	#213 / 2014.10.11. 01:14:29
	[Du] - Tudod, hogy én is téged. Minden nap elmondjuk többször is *rövid csók csak.* - A szüleim miatt... szóval gondoltam rá, hogy felhívom őket a hétvégén. Hátha... nem tudom, de hátha...

Aktuális	Ugaros Károly, Menedzser	#212 / 2014.10.11. 01:04:04
	[Délután] *Ki is szélesedik a mosolya, amikor megcsókolja Hektor a nyakát, a válaszra pedig csak komoran bólint. Nem is lovagolna a témán, meg minden bizonnyal mondta is volna a másik, ha valami komolyabb történik, csak így a család témáról eszébe jutott.* -Szeretlek, fordul végül Hektor felé mosolyogva. Ez tuti.*

Aktuális	Karsa Hektor, Szinkronszínész	#211 / 2014.10.11. 00:58:54
	[Du] *Kellemesen helyezkedik be hajtúráshoz. Mikor a van részhez érkeznek, megint megcsókolja Karesz nyakát.* - Nem... nem igen. Csak nagyon futólag *ingatja a fejét Kareszra sandítva.*

előző 20 hozzászólás

következő 20 hozzászólás

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!