Leírás Regisztráció
Bejelentkezés
Játékostárs-kereső (0)
Könyvjelzők
Régi üzenetek (0)
Események (0)
928 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).
![]() |
Lázár Nola, Jósnő | #928 / 2018.12.16. 13:35:46 | |
[2018.12.14.] *Tényleg van nemi kín a levegőben. Olyan érdektelen, hogy eleinte fel sem tűnik neki. Pedig abszolút azért jött, hogy háláját kimutassa. Hogy ha kell, segíthessen. Neki ez az egyetlen eszköze, és semmi más nem maradt az életében, csak a képessége, amivel talán többet tud hozzáadni más életéhez, mint ami eddig benne volt. A jóslatok viszont többnyire nem egyértelmű utasítások, csupán zavaros pocsolya, amiből az igazán tapasztalt okos mágusok tudják mit kell kiszűrni. Nem lesznek benne nevek, csupán ritkán arcok, felismerhető helyzetek. Ria szkeptikusságával pedig semmi baj. Inkább csak sajnálja Nola, hogy ennél többet nem tudott mondani. Számára sem derül ki semmi, hiszen ha mondjuk Lottinak vagy Adának jósolna, sokkal élesebben látná az összefüggéseket, hiszen őket jól ismeri. Elpakolja a kártyapaklit, és nem válaszol semmit egyelőre. Tényleg kimozdítja a széklábának zaja. Ő egyáltalán nem tart Riától, szimpatikus neki. Vibráló kedvesség árad belőle, és látszik rendkívül gondoskodó személyiség. Talán barátnők is lehettek volna az esküvő után, ugye? Ha többet találkoznak. Vajon miért nem...? Valami maradt naivitásából, mert semmi kétség nem tolul efelől gondolataiba. Feláll, hogy magára vegye a kabátját. Hát itt az ő feladata véget ért.* Még egyszer köszönök mindent Ria. *Mondja még tétován. A kártya a zárban landol, hogy ki tudjanak menni. Nola minden jót kíván és elköszön, hogy a hostel előtt illanni tudjon a Pilisbe. Kimerült, és szeretne egyedül lenni.* |
![]() |
Soltész Ria, a Ópium pultosa | #927 / 2018.12.16. 13:14:18 | |
[2018.12.14] *Ez sem az a válasz, ami könnyít az ember lelkén; de már attól is kivan, hogy ez megfordult a fejében. Muszáj önzőnek éreznie magát? Szeretne könnyíteni Nola terhein, de tudja, hogy ez lehetetlen. Mert ugyan ki ő? Nem tudja kizárni sehogy sem, akármennyire igyekszik levetkőzni a szerepet, hogy nagyon is közrejátszik abban, hogy a nőnek ennyire nehéz. Ki van rángatva alóla a talaj, ezt senki nem tudja kezelni! Idővel... Mindenesetre nem engedi kiülni az arcára a mocskos bűntudatot, helyette inkább behúzza maga elé a kezeit. Pörögnek benne a jóslat szavai, de minél inkább átgondolja annál távolibbnak és általánosabbnak érzi. Megfoghatatlan, homályos gondolatok. Talán rátudja húzni az életére de ugyanígy bárki más is megteheti ezt. Ha még Nola is ezt mondja, akkor nyilván nem vele van a baj. Viszont azt sem akarja, hogy ha ne adj' Isten tényleg róla szól, akkor a nő ennél mélyebben belenézzen. Neki a felgyorsuló szívverés egészen más félelmeket kerget a fejébe és kénytelen egy nagyobbat sóhajtani. Ki a rosszat, be a jót. Szürreális az egész. Sokkal inkább menekülne innen, mintsem még tovább húzza a jóslatok vesézését.* Nekem ennyi elég volt, Nola, köszönöm. Nem vágyom rá, hogy helyettem fejtsd meg a világom. *Óvatosan mosolyog, de Nola máshol jár. Más üt szöget, ő pedig véletlenül sem tudja elkapni a gondolatmeneteket. Főleg, hogy ennyire távol vannak egymástól. Még soha nem beszélt ezzel a nővel, mégis többet tud róla mint amennyit szabadna. Pár hónapja még egy testetlen személy volt, nem volt bonyolult az életében kutakodni. Most már ha teheti, szeretne kiszakadni. Retteg ettől a nőtől. Attól, hogy még mikor semmit nem tudott róla is volt oka féltékenységet érezni iránta. Ez alapvetően annyira távol áll tőle, hogy nem akar megint beleesni. Szelektálj, ha valaki hátráltat. Talán tényleg így kellene tenni. De mi van akkor, ha mindenkit ki kell zárnia ezen az elven? Picivel hátrébb tolja a székét, hogy Nola is kizökkenjen a kába elmélkedésből, de nem mond semmit.* |
![]() |
Lázár Nola, Jósnő | #926 / 2018.12.15. 06:46:47 | |
*Nem akar ráijeszteni a lányra, sőt! Lényegében azért "is" van itt, hogy segítsen neki, hálája jeléül. Ha csak egy picit megerősítette abban, hogy például munkahely vagy környezetváltásra van szüksége, akkor már volt értelme. De titokban szeretett volna élesebben látni dolgokat, mert emlékszik. Miért ne emlékezne? Ez nem világvége jóslat, ami önkéntelenül eluralkodik az elméjén, és nyomot sem hagy maga után, ha elhangzott. Szelencébe is lehet zárni a fontosabb jeleneteket, még nem tudja hogyan. Viszont ha rajta múlik, akkor megtanulja. Ideje mint a tenger.* Nem. Ne izgulj, semmi baj. Ez másféle fájdalomra van. *Szeretne Riára szólni, hogy ne eressze a vitea-t ennyire, mert Danira emlékezteti. Valamire, amire a pince zárka legmélyén görcsös reménykedésben vágyakozott. Majd ha...majd ha hazajön, odabújik és teleszívja a tüdejét az energiával, ami a másikból árad. Most akkor inkább nem kérné, köszöni szépen. Végül nem szól semmit, csak lustán a paklira pakolja csontos ujjait. Rutinos mozdulattal a három alap kártya alá pakol még néhányat.* Csak...megnézek még valamit... kicsit sok volt a homályos részlet. *Dünnyögi érdeklődve. Olyan kifejezéstelen, halványan is csak elmélkedő a kifejezés ami az arcára ül, hogy lehetetlen észrevenni felgyorsuló szívverését. Na persze annak, aki nem érzékeli ezeket az életjeleket. Most akkor...melyikőjüknek is szólt a jóslat? Ennyire le van tompulva, hogy a saját kártyáit sem tudja irányítani? Újra átolvassa gondolatban a lapok jelentését. "Negatív események ösztönöznek, hogy változtass." "Biztonságos szerelemre vágysz, a támogatást megkapod." "Szelektálj, ha valaki hátráltat, hagyd hátra." Majd a torony, ami neki is megjelent pár napja. Robbanás. Vagy dördülés? Nem lehetsz egyszerre kinn és benn... Itt és ott.* Van kérdésed? Elárulják a kártyák... *Nagy valószínűséggel. Ha Ria bármit tudni szeretne, ma megpróbálhatják kideríteni. Most viszont Nola is össze van zavarodva. Túl sok tulajdonsággal ruházod fel az embereket...illúziókat kergetsz.* |
![]() |
Soltész Ria, a Ópium pultosa | #925 / 2018.12.15. 01:04:01 | |
*Nos, a figyelmeztetés ellenére is a torkába ugrik a szíve, ahogy Nola írisze kifehéredik. Alig tud odafigyelni arra, hogy mit mond, mert a gyenge kapaszkodás és a másik átszellemült alakja, számára egyáltalán nem olyan jelenet, amit még benyel az ingerküszöb. Na, pont az ilyesmik miatt nem járt még jósnőnél. Aggasztó az egész jelenet. És már csak akkor kapja fel a fejét a hallottakra is, amikor Nola arról beszél, hogy a fájdalom hatalmába kerítette. Nos, igen. Egy párszor. Amikor akarta, gyakorlatilag, ehhez még jóstehetség sem kell, hogy megmondja. De innentől figyel. A mai és tegnapi felismerések után már nem nehéz meglátni a valóságot a másik szavaiban. Furcsa ezeket végighallani, főleg a folyamatos frászban, amit Nola látványa kelt benne. Ez biztosan normális? Az összekapaszkodó kezeik érzetére úgy kell magát visszafogni, hogy a vitae ne akarja minden áron összeszedni Nolát és megsegíteni a fogyatkozó energia készleteket. Nem akar kellemetlenséget ebből. A két kehely leírása már leköti annyira, hogy semmi másra ne figyeljen mellette. Hogyan is van? Szerelem első látásra? Balázsra gondol, a meleg barna tekintetre és ahogy tegnap az előszobában kapaszkodtak egymásba. Hogy van az, hogy az ő szerelme soha nem könnyű? Hogy mindig annyit kell küzdenie, hogy talpon maradjon mellette? Szeretné azt képzelni, hogy eljön majd az idő, hogy Balázs mellett biztonságban érzi majd magát. Ha valamit szeretne tudni a jövőből akkor az az, hogy van-e értelme erre vágyni? Vagy talán jobb így, abban a védekezési folyamatban megmaradni, amit a mai nappal kezdett építgetni. Balázs megértő. Dani is. Beleszakadt, hogy szinte szóról-szóra ugyanazt válaszolta a két férfi. Bizonyítani akarnak. Ő nem vár ilyesmit. Azt szeretné csak, hogy végre újra harmónia legyen. Hogy ne ez a görcsös, idegbajos nő nézzen rá a tükörből hanem a mindenkori elégedett önmaga. Aki nem hagyta, hogy a szerelmi csalódások a földbe döngöljék. Aki nem engedte ennyire lekötni magát. Jó is volt szabadnak lenni. De talán már nem is erre vágyik. Szereti végighallgatni a megoldás rovatot. Nem azért mert minden aspektusa pozitív hanem mert úgy érzi, hogy eddig jutott magától. A megoldásig. Nem kell a falat kaparnia, nem kell értelmeznie, mert a hallottak után egy kicsit elhiheti, hogy most pontosan ott van és azt teszi, amit kell. Halad. Még csak Nola hatalma sem kellett. És tudja, hogy mi az amit le kell rombolni és, hogy merre szeretne építeni. Csak még ki kell mondania. El kell hinnie. Idő kell. Ahogy Nola elengedi úgy koppan az asztalon a keze. Összekulcsolja, hirtelen nem tudja mit mondjon. Vajon Nola emlékszik bármire? Látja, hogy mennyit kivett belőle ez az egész jelenet. Miért akarta?* Tudok segíteni? *Pihennie kellene a nőnek. Sápadt. Beestek a szemei. Már csak amiatt is megszakad a szíve, mert a vitae tátogja a titkon dédelgetett szimptomákat is felé. Tudja, hogy Nola egyáltalán nincs jól. Nem érdekli a jóslás, sem semmi amit hallott. Szeretne távozni, hogy aztán már Nola se kényszerítse a testét olyanra, ami megterheli.* |
![]() |
Lázár Nola, Jósnő | #924 / 2018.12.15. 00:33:17 | |
Remek. Ne ijedj meg kérlek, bármi van. Add a kezed. *Félrepakolja a felső paklit, középre tolja az alsót, és még nem kezd el pakolni, csak megkéri Riát, hogy fújja ki a levegőt, és ne kapaszkodjon nagyon erősen, semmi értelme.* Az első kártya amit kiteszek a jelent fogja leírni. A helyzetet amiben vagy. A második az akadályokat, amik eléd gördülnek ebben a helyzetben. Az utolsó, a harmadik lap a lehetséges megoldások lesznek a jövőben. *Későn érkezett ide, de egyébként is egész nap fáradt, úgyhogy próbálja nem figyelembe venni, hogy legszívesebben már aludna. Megdörzsöli fakó arcát, míg másik kezével Ria ujjaira kulcsol. Még utoljára a másikra mosolyog enerváltan, álmos táskái a szeme alatt picit felgyűrődnek. Aztán becsukja a szemét, és húz. Kiteszi az asztal közepére a kártyát, és mikor legközelebb kinyílik a szeme tejfehér köd lepi el íriszét. Nem néz a kártyára. Holtmerevséggel Riára mered. Rekedtes hangon beszélni kezd a kártyáról, amire sosem nézett rá. * A Három Kard Kártyája. A szerelmi bánat, a megsértett önérzet jelölője. Most hónapok óta, vagy akár évek óta halmozódó apró sérelmek csúcsosodnak ki, már-már haraggá. Talán tudatosan, de valószínűbb, hogy akaratod ellenére tör ki a lelkedből a tűz. Alaposan megsérted a környezetében élőket. De úgy érzed, ennyit igazán törleszthet a sok rosszért, amit el kellett szenvedned. A fájdalom hatalmába kerít, már irányítja a gondolataid és a tetteid. Végig kell gondolnod, hogyan kerültél ebbe a helyzetbe, hol követtél el hibát. Előfordulhat: ott hogy hagytad elmérgesedni a dolgokat. Magadba nézel, és rádöbbensz, túl sok illúziót táplálsz. Túl sok tulajdonsággal ruházod fel az embereket. A negatív események ösztönöznek, hogy változtass. *Új kártya. Az akadályok következnek. Nola továbbra is olyan, mint aki nem a saját hangján szólal meg, de végig finoman kapaszkodik Riába.* A Két Kehely Kártyája. Ez a szerelem, a boldogság, a testi örömök jelölője. Nyugodt, kellemes közérzetre vágysz, nem csak a magánéletben, hanem a munkában is szeretnél boldog lenni. Csak olyan emberekkel megy, akikhez pozitív érzelmek fűznek. Ez a kártya azt jelenti, hogy beteljesültek a vágyak, számíthatsz a támogatásra, felettesed megértésére, együttműködésre. A társaskapcsolatok: betoppan az életedbe valaki, akiről azt hitted, csak a képzeletedben él. Fantáziád szüleménye. A találkozás szerelem első látásra. Mind ketten érzitek, hogy egymásnak születtetek. Ritka, de előfordul. Az is lehet, hogy meglévő kapcsolatban fedezel fel új színt, ami teljesen átalakítja a viszonyotokat. Mélyebb, őszintébb kapcsolat alakul ki. Akár új társat találsz, aki a régit fedezed fel újra, egy biztos: a lényed átalakul ettől az embertől. Megértőbbé, érzékibbé és szerethetőbbé válasz majd. *Utolsó kártya. Most még ennyi is kimeríti, de állja a sarat. Jön a feloldás.* A Torony! Ez a változás kártyája. Robbanásé...átalakulás. Az élet bármely területén gyökeres változásra kell számítanod. Nem könnyű meghozni a döntést, mert talán még te sem tudod igazán, mit kellene tenned. A lelked mélyén érzed, hogy földig kell rombolnod mindazt, amit eddig építettél, hogy a helyébe egy sokkal szebb és jobb világot építs magadnak. Közben sajnálod is a múltat, kötnek az emlékek. Ez a kritikus döntések időszaka, egy átmeneti korszak. Gyökeres változás várható, talán a munkahelyen, költözésben, szerelemben, szakításban. A múlt és a jövő nem tartható fenn egyszerre. Egyszerre nem lehetsz "kinn és benn." Először egzisztenciális ügyekben várható alakulás. Időszerű mindent lerombolni, és ami utána következik fényesebb lesz minden eddiginél. Nézz szét! Mi az ami elavult, mit lehet hátrahagyni. Dobd el ami hátráltat. Olyasmi történik majd, ami arra késztet, hogy ráláss a saját hibáidra, így azoktól megszabadulhatsz. A sors olyan helyzeteket tálalhat, amik felborítják az eddigi elképzeléseid. *Kifogy a szusz, elengedi Riát, és ahogy szeméről leszáll a köd, rögtön a táskájába nyúl, hogy lehúzzon egy kevés bájitalt amit a Főnixből hozott. Nem lesz jobb azonnal, de nem türelmetlenkedik. Ez is kimerítette.* |
![]() |
Soltész Ria, a Ópium pultosa | #923 / 2018.12.14. 23:59:13 | |
Persze, de inkább mindent a maga idejében. *Elmúlik a sajnálkozó pillantás, ahogy terelődik a téma. Persze, sajnálja Nolát de él, itt van: mozog, beszél, tesz-vesz. Innentől már van egy út, amin ha végigmegy felépülhet. Most még nagyon az elején jár, de az eszközök megvannak. És boldoggá teszi, hogy segíthetett ebben, mert nem csak Nolát mentette meg. Figyeli a megfagyott mozdulatot, de nem mer megmukkani. Az egyértelmű, hogy hiába minden, Nola még nincs jól. Nem is tudja, hogy miért húzzák itt egymás idejét? Nem akarja leterhelni a nőt, de hát ő ajánlotta fel a hülye jóslást! Igyekszik mindent eltüntetni az arcáról, mire a másik lepakolja magát vele szembe. Engedelmesen emeli a paklit, bár fogalma sincs, hogyan is kellene, hogy jó legyen. Nola egész türelmesen várja meg, hogy eldöntse honnan veszi fel; mintha lenne jelentősége. Valószínűleg ez igazán nem releváns; aztán lehet, hogy de. Tényleg nem ért hozzá sajnos.* |
![]() |
Lázár Nola, Jósnő | #922 / 2018.12.14. 23:29:30 | |
*Szinte tarkóján érzi megperzselődni a sajnálkozó pillantást. Rohadtul gyűlölte mikor megszánták. A suliban is az volt a tévképzete, hogy ha valaki odajött, szánalomból tette. "Otthon édes otthon! Megjöttem!" - gondolja. Odaát egészen más szerepet osztott rá a sors idővel. Fogvatartójától némi rajongást, a ráhúzott szerepben némi fenyegetést váltott ki, ha tömegek vették őket körbe. De szánni éppenséggel nem szánta őt senki. Látott utolsó remény szikrákat, mások szemében, ha egy-egy "szomszéd" ránézett. Azt hitték különös hatalma van a bábjátékban. Mindenesetre nem szól Riának, hogy ne sajnálja ennyire feltűnően őt. Megrázó lehetett a másiknak...úgy kábé minden. És soha ki nem haló anyai ösztöneivel akkor is gondoskodik, amikor más már a lábát törölné egy félig idegenbe, mert vagy nem számít, hiszen nem ismeri...vagy megteheti mert szörnyű dolgokon ment keresztül és ezek bizony felmentik. Fél pillantásból észreveszi Ria visszakozását.* Ugyan...mindenki tudni szeretné mit tartogat a jövő. *Veti oda félvállról. Megint füle mögé sepri a kócokat, de néhány tincs fáradhatatlanul elszabadul. Kinyitja a táskát, és megmerevedik előtte. Pár pillanatig csak üveges tekintettel nézi a tartalmát, és látja...de még sem érti, mit keres benne. Mit is? Épp csak egy másodperccel ezelőtt...még meg volt a gondolat vége... Óh! Ja igen... kártyát vetni Riának. Akkor ugrik vissza a szalag a lejátszóba, mikor Ria leül vele szemben az asztalhoz. Előkerül végre a segédeszköz. Nem is kérdés, mágikus verzió. * Emeld meg a paklit kérlek. *Nem ad utasításokat, semmi eligazítást. Pedig amikor pénzért csinálta, akkor nagy hangsúlyt fektetett erre a siker érdekében. Riát nem fárasztaná holmi vásári komédia jelenetével. Mind ketten tudják, hogy látni fogja amit látni kell, nem kell hozzá a kábítás.* |
![]() |
Soltész Ria, a Ópium pultosa | #921 / 2018.12.14. 23:04:34 | |
*Tétován moccan beljebb a kérésre és épp csak egy pillanatra áll meg az ütő benne, ahogy Nola kivont pálcával közelít felé. Semmiképp nem tűnik bizalom gerjesztőnek. Viszont a mozdulat elcsuklik a nő pedig higgadtan pakolja félre a fenyegetést. Nem tudja, hogy akkor miért ver annyira a szíve?! Biccent egyet az első kijelentésre, majd Nola tovább fejtegeti. Szóval, emiatt van most itt? Leszakad a mellkasa a megkönnyebbüléstől de gyűlöli is magát emiatt. Nem igazán jut szóhoz, mert mit lehet erre mondani? Ahogy látja Nola arcán a hálát, egyszerre boldog és bűntudatos. Normális ez? Fogalma sincsen, hogyan álljon helyt ebben a szituációban, de mire feleszmél, már összekapaszkodnak. Nola sovány alkata szinte törékenynek tűnik a karjai közt és újra meg újra megszakad a szíve ha belegondol, hogy mit kellhetett kiállni ennek a nőnek.* Örülök, hogy ott voltam és tudtam segíteni. *Megremeg az ajka és igazán csak most tudatosul, hogy mekkora súlya volt annak, hogy Nola aznap eljutott a Főnixbe. Nem is emlékszik belőle sokra, annyira gépiesen cselekedett. Csak azon járt az esze, hogy muszáj helyt állni, hogy teljesíteni kell. Noláért, Daniért, Balázsért. Zsófika... még csak eszébe sem jutott, pedig a legfontosabb mindenki közül. Esetlenül végigsimít még a másik vállán mielőtt elengednék egymást és igyekszik nem jelét adni annak, hogy Nola ajánlatára összeugrik a gyomra. Nem akarja tudni a jövőt. Nem akarja azt sem, hogy Nola belenézzen. De van elég biztos a döntéseiben, hogy engedjen. Kinek lenne ereje nemet mondani?* Belenézhetünk... gondolom, ártani nem árt. Nem értek hozzá. *A reggelizésre alkalmas asztalka, ugyanúgy alkalmasnak tűnik kártyavetésre is, szóval megfontoltan leteszi magát az egyik székre. Szürreális. De igyekszik leküzdeni minden ellenérzést. Nincs oka, nem? Ideje természetesen viselkedni.* |
![]() |
Lázár Nola, Jósnő | #920 / 2018.12.14. 22:13:57 | |
Szia Ria! *Megfordul a nyikorduló ajtó hangjára. Kifejezéstelen az arca, de egy pár pillanat múlva lehúzza magáról a dzsekit, és hanyagul az ágyra dobja. Egy gyors mozdulattal megtörli az orrát, dús-kócos szőke tincseit megkísérli füle mögé parancsolni, és egy pillanatra nyúl csak az asztallapra, hogy odébb tolja a táskát.* Gyere közelebb az ajtótól kérlek. *Még a hangja is életlen, ahogy megszólal. Látta a képet, ahogy a másik ott áll a belülről csukott hostel ajtajánál. Egy pillanatig csak merednek egymásra merengőn. Ria soványságát vizsgálja és kiereszti rá tapogatón a vitae-t. Ő a bársonyosan napbarnított bőrét figyeli, hajának lágy hullámzását a vállain. A szomorú mogyoró tekintetet, ami olyan igéző az emberek számára, hogy nehéz tőle elfordulni. Nos... Nolának nem nehéz. Már minden nagyon könnyű, és minden kevésbé bonyolult. Ha Ria elsétál az ajtó elől, Nola kihúzza dereka mögül aurájából a pálcát és a mágneskártya a kezébe repül. Kattan a zár, a védő mana jótékonyan körbevonja a szobát, ahogy a szolgáltatás ígéri. Most már csak akkor nyílik az ajtó, ha ők azon ki akarnak menni. Egy darabig csöndben ácsorognak. A falnál a kerek asztalka bizonyára a reggeliknek van kitalálva. Két szék, egy ágy. Ósdi bársony sötétítő. Amikor Marótra nézegette a berendezéshez kellő dolgokat, volt egy gyönyörű függöny a boltban. Kispórolták, megvették... benőtték a növények, nem kellett sötétíteni. Ez is elég volt a boldogsághoz. Tétován Ria felé mozdul. Elfelejti letenni a pálcát, úgyhogy hirtelen észbe kapva a táska mellé rakja. Majd újra megindul egy zavart tervezetlenséggel.* Megmentettél. *Egyik keze a farmer zsebébe csúsztatva, másikkal csak gesztikulál, jelen valójához képest igen visszafogottan. Bár kislánynak sem volt harsány, inkább félénk. Úgy érzi ebben a pillanatban hasonlíthat legjobban tizenhatéves budiban sírdogálós önmagára.* Vagyis...ha jól tudom, te hoztál be az Ispotályba. *Mit kell ilyenkor mondani pontosan? Ez nem volt benne a kézikönyvbe.* Neked köszönhetem, hogy még láthatom a kislányom. Nagyon...hálás vagyok érte. Igazán. *Megpróbál mosolyogni, és mikor ezt is úgy érzi, mint aki feltűnő, oda nem illő maszkot igyekszik a cirkuszban fejére cibálni, inkább még közelebb lép, hogy magához ölelje a lányt. Nem sokat találkoztak az életben, de biztos benne, hogy Ria fontos Daninak és fordítva. Ott volt az esküvőn... és...és még talán találkoztak előtte párszor. Bátor jellem, szép lélek. Hogyan köszönhetné meg, hogy ne csak üres szavaknak tűnjön a mondanivaló? Csontos vállai már-már nekikoccannak a másiknak. Ria egészséges teljessége mellett kóró virágnak látja magát kívülről, aki épp csak el nem szárad a mozdulatban. Talán egy nap lesz ez másképp? Most még aligha hiszi.* Vetek neked kártyát, jó? Hálám jeléül...belenézhetünk a jövődbe, ha szeretnéd. *Mondja azután, hogy elengedték egymást. Megint a haját piszkálja, gyors praktikus mozdulatokkal. Nincs benne már semmi nőies. Zombi üzemmódban működik, így sétál a táska felé, hogy kivegyen belőle egy tarot paklit. Természetesen a sajátját.* |
![]() |
Soltész Ria, a Ópium pultosa | #919 / 2018.12.14. 21:49:41 | |
*Otthonhagyta a remegő gyomrát mikor rájött, hogy nincs miért szégyenkeznie. Világ életében, mióta belekerült ebbe a történetbe, tekintettel volt Nolára. Soha nem volt ott amikor nem szabadott. Nem tett olyat, amit nem szabadott. Még mikor Nola két éve eltűnt, akkor is miatta nem tett lépéseket. Mert tudta, hogy Dani hozzá tartozik. Ez az, amit soha nem volt képes elfelejteni. Attól sem ijed meg, hogy egy szállóban találkoznak. Teljesen mindegy. Igazából várja! Azóta nem látta Nolát, hogy összetörve szuszogott a Főnix hófehér kórtermében. Csak reméli, hogy annál mára sokkal jobb állapotba került. Úgy, ahogy sikerül megtartani a magabiztosságát addig, amíg az ajtóhoz ér. Érzi bent a másik tompa rezgéseit. Nem az igazi... Szusszan egy nagyot és a kint hagyott kártya segítségével ő is beljebb kerül. Nagyon igyekszik tartani a mai őszinteséget és nyíltan hozzáállni a nőhöz is, de be kell vallania, hogy egy pillanatig így is elakad a lélegzete, ahogy végigfut a tekintete Nolán. Sovány. Nagyon. A szíve megszakad, a vitae szinte kapaszkodna felé, hogy valahogyan segíthessen. De tartja magát.* Szia, Nola! *Nekibillen a háta mögött záródó ajtónak és úgy dönt kivár. Nem tudja, hogy miért van itt. Mit szeretne a nő? Abban az egyben tényleg biztos lehet, hogy ő lehetetlenül készséges marad egészen a végéig. Ennyit még meg tud tenni.* |
![]() |
Lázár Nola, Jósnő | #918 / 2018.12.14. 20:51:46 | |
*Nem csak hogy kiment a fejéből a születésnapja, de amikor lebeszélte Riával a találkozót, azt is elfelejtette, hogy aznap már van programja. Nem lehet itt 13-án délután, mert épp a lánya és exférje húga tartják benne az életet. Ó! És milyen fantasztikusak mind a ketten! Hiába... a nyugtató, ám tompító bájitalok és a lányok szeretetének páratlan a varázsereje. Úgy telt el a tegnapi napja, hogy különös lendülettel repítette a hostelbe a lába, ahová a találkozót át kellett pakolni. Ria feltűnően készséges, de nem is vár mást. Kíváncsi, ám nem izgatott. A heves érzelmek kiapadtak a mellkasából. Sok ezer kilométer távolságból ismeretlen ismerősként integetnek azok az impulzusok, amik régen felkavarták az állóvizet. A bizsergő ajkai, vágyakozástól reszkető tagjai, mikor Dani csókért hajolt. Hümm...ez valahogy sosem vált rutinná, mint amivel a házasság után fenyegették. Vagy Zsófi aprócska babaujjai, a libabőrős fájdalmas érzés mikor először szoptatta. A dübörgő szíve, ami a félelemtől folyton hajtotta a vértesteket tagjai minden pontjába. Ó nem baj...ha mennie kell ezeknek, menjenek. Ha ez az ára, hogy nem akarnak leállni a szervei és működésképtelenné válni minden földi létre, akkor elfogadja. Most már ez lesz a normális. És a napi két üvegcse bájital. Az egyetlen bőrdzsekijében jön, ami van neki. Hiába a legkisebb méret a nadrág, ez is lötyög rajta, pedig felszedett pár kilót, mióta itthon van. Zsebébe süllyeszti kezeit, gyűrűtlen ujját ropogtatja. Elfelejtette felkötni a haját, ezért folyton az arcába fújja a szél, de nem igazán törődik vele. Hány éves is lett tegnap? Ah végülis nem számít. A pultnál kifizet egy szobát egy estére, bár nem tervezi, hogy csajos pizsipartit tolnak. Egyszerűen nem jutott más privát hely az eszébe, ahol olcsón tudtak volna találkozni. Ez tökéletesen megteszi. Elhúz két fiatal mellett az előtérben, akik arról beszélgetnek, hol lehetne itt olcsó piát venni, mögöttük egy külföldi ázsiai srác a telefonját nyomkodja. Jah...megnézhetné az értesítéseket, de kicsit aggódik, hogy Dani szeretne megint "barátkozni". Küldd egy mentált gyorsan Riának: 23-as szoba. Haha...huszonhárom. Van humora a véletlennek. Nevetne rajta, ha bármi megérintené a mágikus tompaságban. Benyit a szobába, és a kártyát az ajtóra szerelt tokjában hagyja, hogy a másik be tudjon jönni. Leemeli a féloldalas kistáskát, és lepakolja az asztalra. Ad magának pár percet, hogy cipzározás közben megvizsgálja a lepukkant szobát. Pont jó a klíma az ágyipoloskáknak.* |
![]() |
Matusek Rudolf, Játékfejlesztő, programozó | #917 / 2018.11.04. 17:26:32 | |
[Péntek délután] *Valóban mindegy, szóval erre rá is bólint, a megállapításra pedig felnevet.* -De az ám! *Elvigyorodva koncentrálna akor rá a "játékra", a lelkesedésére panasz nem lehet. * |
![]() |
Lehotczki Natasa, Magánnyomozó | #916 / 2018.11.04. 17:14:43 | |
- Tulajdonképpen lehetnél, de nem fordítasz rá energiát. Szóval mindeeeeegy *tárja szét a kezeit teljes látványt nyújtva. És nem forszírozza a témát tovább, mert nyilván látja a pillantást, magához is húzza Rudi egy csókra, a két tenyerét meg a cicijeire húzza.* - Akkor most én leszek a konzol, hm? *somolyog és nem kínozza tovább a másikat a beszéddel, elég lesz az testbeszédben is egy darabig.* |
![]() |
Matusek Rudolf, Játékfejlesztő, programozó | #915 / 2018.11.04. 17:11:06 | |
[Péntek délután] -Úgy nézek én ki, mint aki olyan rohadt válogatós lehet? *Szaladnak fel a szemöldökei mosolygósan.* -De amúgy nem is lennék az. Asszem. *Nem mintha ezen most szeretne nekiállni gondolkodni, mert a lányról lekerül a melltartó, neki meg a fókusza át másfelé.* |
![]() |
Lehotczki Natasa, Magánnyomozó | #914 / 2018.11.04. 00:53:24 | |
[Tegnap du - 16+] - Micsoda hatalmas igények, ezzel leszűkítetted azért a populációt *vigyorog. Mondjuk a felsőt engedi levenni, sőt a melltartót is kikapcsolná, mert mégis. Azután mondjuk szívesen magához húzná a másikat pár rendesebb csókra meg hogy hagy érezze a bőrét a keze alatt.* |
![]() |
Matusek Rudolf, Játékfejlesztő, programozó | #913 / 2018.11.04. 00:41:32 | |
[Tegnap délután] *Szélesedik a vigyora, aztán felhúzza a vállait.* -Igen, egészen egyszerű lélek vagyok. Cicik és popó. Szeretem, amikor egy csaj... feszes? *Talán ez a jó szó rá.* -Az elf fülek sem ártanak, érted... *Tér vissza az a vigyor, aztán csak le is venné a felsőt a lányról, mert azért mégis.* |
![]() |
Lehotczki Natasa, Magánnyomozó | #912 / 2018.11.04. 00:38:26 | |
[Tegnap du] *Elvigyorodik, mert na, ilyen még nem volt. Mármint a szemei elé lebeg egy fél Supergirl és hát vicces.* - Ééén szeretem, ha kicsit más. Valahogy. Meg szeretem, ha élvezik, amit kapnak, hát basszus! *nevet kissé és végig mutat magán.* - Csipázod mondjuk a nagymellű csajokat? Vagy a sovikat vaagy a ducikat? Szőke, barna, vörös? *érdeklődik, mert amúgy tényleg mozgatja. Mondjuk ez nem akadályozza meg, hogy a hajat fúrva kicsit bele is markoljon és vigyorogva hajtsa hátra a másik fejét.* |
![]() |
Matusek Rudolf, Játékfejlesztő, programozó | #911 / 2018.11.04. 00:26:56 | |
[Tegnap délután] -Az nem elég? *Ráncolja is a homlokát.*-Ha olyan a kosztüm, nem baj ha nem kerül le, és látom. *Talán?* -Miért, te mit szeretsz? *Vagy így talán megtudja, hogy mire gondolhat a lány.* |
![]() |
Lehotczki Natasa, Magánnyomozó | #910 / 2018.11.04. 00:23:01 | |
[Tegnap du] - Ez mondjuk helyes *egy mutató fent.* - Meg nem mondtam volna *vigyorog.* - De úgy értettem, hogy szexben. És a cosplaytől eltekintve *ingatja a fejét.* |
![]() |
Matusek Rudolf, Játékfejlesztő, programozó | #909 / 2018.11.04. 00:15:15 | |
[Tegnap délután] -Azt hiszem, azt nem teszem. *De csak hiszi, mert maga sem tudja megállapítani. A kérdésre viszont oldalra billenti a fejét.* -Szeretem a kosztümöket és a szerepjátékot. *El is vigyorodik, mert igazából teljesen testhez álló - és ez a csaj nem úgy tűnik, mint akit ez taszítana - sőt, ránézésre biztosan látott már ennél rosszabbat is. Vagy legalább hallott róla...* |