Balaton

Leírás Regisztráció Bejelentkezés Játékostárs-kereső (0) Könyvjelzők Régi üzenetek (0) Események (0)

1091 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#1091 / 2023.05.22. 10:06:57
	[Siófok - augusztus utolsó hete] Igen, tudom. *A probléma egyértelmű. Az is, hogy a korábbi rossz tapasztalatok most aktívan dolgoznak tudat alatt és az ő szemében Donát sosem lesz ártatlan. Ettől még tisztában van azzal, hogy nincs joga ítélkezni és igaza van Dórinak abban, hogy már évek teltek el. Talán megváltozott a fiú, talán nem. Ahogy a Moriban is kifutottak a konklúzióra: ezt majd az idő eldönti.* Simán többet aggódok ezen mint Dóri. Egyébként meg Donát elmehet a búspicsába, mert elpofázta Korinak is, hogy volt közünk egymáshoz. Minek?! Komolyan… *Rövid és dicstelen kapcsolódás volt az övéké, ami a hangos zenével, élénk fényekkel és lerázhatatlan rajongással kezdődött és valahol a magányos budai falak között ért véget. Nem olyasmi, ami örök pecsétet nyomott a lelkére és az eltelt évek alatt már azt is megtapasztalta, hogy léteznek jóval nagyobb pofonok annál, amit a fiú adott pár éve. Kár emlegetni.* Igen, igazad van. Most úgy tűnik, hogy béke van és ennek nagyon örülök. Őszintén. *Valójában most még vár. Vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy a lány feleszméljen? Még pár óra? Egy hét? Türelmesen kivárja a bizonytalan határidőt, hátha akkor engednek a láncok a szíve körül. Lona végül nem hagyja válasz nélkül, ő pedig megpróbálja állni a lány tekintetét, amikor a “terápia” szó befurakszik közéjük. Lassan bólint az elhangzottakra, amiből kiérződik az óvatos felvetés. Beszéltek már erről korábban, ő pedig azóta sem tudja, hogyan kellene ezt meglépni. Olyan sok minden van, amit az orvosi titoktartás ellenére sem vallana be egy idegennek. Fogalma sincs, hogyan kellene lefolytatnia egy beszélgetést a mentális és lelki állapotával kapcsolatban úgy, hogy közben nem tesz beismerő vallomás. Ráadásul azt érzi, hogy jobban van. Könnyebbnek tűnnek az éjjelek, ebből kifolyólag pedig a nappalok is. Elnyomta a rémálmokat, az emlékei pedig egyre homályosabbak az éjjeli visszajátszások nélkül. Ez jó útnak tűnik a gyógyuláshoz - és nem hajlandó figyelembe venni a vészjelzéseket.* Megpróbálom észben tartani, Lona. Köszönöm. *Halvány mosollyal fürkészi a lány vonásait.* Igazán bölcs vagy, mondták már? *Még ha nem is áll be varázsütésre a változás, most akkor is egy kicsit könnyebbnek tűnik mosolyogni, mert Lona nem ítéli őt el. Sőt, tényleg szeretné hallani a romantikus részleteket, amiktől épp túlcsordulóban van a szíve - amiket ha nem is él újra attól, hogy elmesél, de valóságosabbá válnak. Valami halvány felismerést felkapar, de még túlságosan zavarba hozza az, hogy nyíltan vall az öröméről, így végül nem jön rá, hogy valójában ez a normális működés. Hogy az emberek így szokták átültetni a boldogságot a valóságba. És bár az igazán fontos pillanatokat megtartja magának, végül tényleg beavatja Lonát pár édes-szirupos jelenetbe a fiúval: mondjuk, hogy az elméje képes volt félrelökdösni a tériszonyt is akkor, amikor Kori megcsókolta nyolc emelet magasan. Egyetértenek abban, hogy ez minden létező dimenzióban romantikusnak számít és talán eltekinthetnek attól, hogy némi illetéktelen behatolást kellett véghezvinni érte. Sutyorgósan vitatják meg, hogy hogyan képzelik el a nap további részét addig, amíg Luca átöltözik. Mielőtt még kilépnének a szoba köré fújt buborékból odahúzza magához a lányt. Megpróbálja belesűríteni az ölelésbe a ragaszkodó szeretetét, hátha ő is segíthet valamit: mondjuk elhinni, hogy igenis van helye itt Lonának.*

Aktuális	Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató	#1090 / 2023.05.22. 10:06:40
	[Siófok - augusztus utolsó hete] *Van egy nagyon vékony mappája Bálintról, amibe most bepakolja ezeket az eddig ismeretlen részeket. Azt tudta, hogy Dóri rajongott a fiúért egy darabig - még ő próbálta ráébreszteni a lányt, hogy valakinek a külső tulajdonságaiért áhítozni még nem minden. De Dóri nem mesélt neki az álomszép arcélen kívül sok mindenről.* Hmm. Egy kis világ- és embergyűlölet. Ehhez képest tényleg teljesen kisimult az utóbbi időszakban. *Nem tudja, mi a titok, de kezdi érdekelni. Lehet megteszi Bálintot az életmód gurujának. Persze eszébe jut, hogy a csávó hobbiból 10 km-t fut reggelente, ami azért már sejteti, hogy baj van a toronyban - úgyhogy el is kaszálja az éppen csak megszülető gondolatot.* Az a baj, hogy van history-d Donáttal. Tudod, minden megfogalmazott aggodalom olyan, mintha nem tudnál kívül helyezkedni a saját tapasztalatodon. Dóri könnyen rálegyint, hogy biztos ezért zavar, hiába nézed már más aspektusból ezt az egészet. *Körül kell óvatoskodni, mintha tojáshéjakon lépkedne az ember - legalábbis így képzeli.* Szerintem is az a legjobb, ha először csak arra koncentrálsz, hogy Dórival helyreálljon köztetek minden. A fiú drámával majd foglalkoztok utána. *Szerinte a “hoes before bros” sokkal jobb, (továbbra is cringe) szállóige lenne. A végszóra sikerül igazán érzéssel bólogatnia.* Igen. Tiszteletlennek lenni akkor sem kell, hiába mindig kevesebb a szűrő az agyuk és a szájuk között, ha csak fiúk vannak egyrakáson. De láthatóan nem csak erről szólt a dolog, szóval… *Legalábbis Donát rajongásáról mind meggyőződhettek a parton. Megrántja a vállát, mert ennyi idő után fogalma sincs, milyen súlya lehet annak, hogy kezdődött ez az egész Dóriék között. Luca érzéskavalkádjára hümment egyet, de tudja, hogy ez valami olyan, mélyre épült mechanizmus, amit nem lehet egyetlen, fülledt sátorban történő beszélgetés közben feloldani. De szó nélkül sem szabad hagyni, mert nem véletlenül született meg ez a hangosan kimondott felismerés is.* Szerintem valahol természetes, hogy nehéz lehorgonyoznunk a jelenben. Mostanában gondolkozom, hogy lehet segítséget kellene keresnem. Ahogy Ádám csinálja, neki sokat segít a terápia. *Avatja be Lucát, de kínosan ügyel arra, hogy a lányra bízza azt, mennyire érzi magáénak ezt a gondolatot.* A másik felére meg csak a saját szemszögem tudom elmondani: akármilyen szar helyzetben vagyok, nekem segít, ha mások, akik fontosak nekem, boldogok körülöttem. Még hallani is akarom, mert akkor a része lehetek és kicsit ellophatom magamnak az örömüket. Tudom, hogy ez nem fog megváltozni varázsütésre, de hátha lesz olyan pillanat, amikor eszedbe jut, hogy igenis meg kell engedni magadnak, hogy bármikor boldog legyél, még akkor is, ha közben épp szomorú vagy valaki másért. Nagyon sok mindent tudunk egyszerre érezni. *Ő néha bele is fárad, mikor a komplementer érzések helyett egy ingamozgáshoz hasonlító, viharos ellentétekkel telik meg csurig a lelke.* Áhh, elfogadtam már, hogy ilyen az ízlésed, de továbbra is tartom a véleményem Kornélról. És láthatóan nem fogadod meg az egyébként szuper ésszerű tanácsaimat, úgyhogy akkor legalább a részletekkel szórakoztass el. *Várakozóan néz a lányra, hogy akkor hajrá, itt kellene előhúzni a mocskos kibeszélőt - utána pedig ő is szeretné megkeresni Ádámot.*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#1089 / 2023.05.22. 10:06:31
	[Siófok - augusztus utolsó hete] *Visszagondol a fiúra, a fiatalabb verzióra akinek az arcán a megszokott kamacos dac élesebben rajzolódott ki mint másén. Bálint vonásait mindig feszesen tartotta a harag és a gyász, ő pedig szerette elkerülni a sötéten gomolygó aurát, amit Dóri szívesen figyelmen kívül hagyott az előnyökért cserébe - a világító kék szempár, az izmok, meg a gondosan kócolt világos tincsek elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy sok más lány is így tegyen. Még emlékszik, hogy hatodikban tapadtak a lányok Bálintra, hiába volt teljesen egyértelmű, hogy mindenki hidegen hagyja.* Eleinte Dóri nagyon odáig volt érte, Bálint meg elég durva stílusban próbálta magáról lekoptatni. De nem csak őt, minden más lánnyal bunkó volt, aki bepróbálkozott. Meg alapjáraton is olyan volt, akihez alig lehetett hozzászólni, mert aktívan gyűlölt mindenkit. *Ádám és Gréti voltak azok, akik valahogy átkerültek nála a felhúzott falak túloldalára akkoriban. Luca sosem kereste az utat a fiúhoz, elég volt, hogy néha megkérdeztek egymástól annyit: egyébként mizu? Ennél valamivel közelebb kerültek a Fekete-szigeten eltöltött idő alatt, de még mindig nem jutna eszébe mondjuk programot csinálni Bálinttal.* Hát ezzel kapcsolatban végig őszinte voltam vele. Tudja, hogy nem kedvelem Donátot, de megkért, hogy próbálkozzak, szóval oké, így tettem meg teszek. De még így is hamarabb tudtam meg Koritól azt, hogy elkezdtek randizni, mint tőle. Nem hiszem, hogy lenne értelme aktívan elleneznem a kapcsolatukat mert szerintem csak annyit érnék el, hogy tényleg semmit nem mondana el nekem. *Lona végül visszautal a vitára, amiről meglepő mód még ő is tud. Biccent és megállja, hogy rákérdezzen a konkrétumokra.* Igen, erről hallottam… mondta Ádám, hogy gusztustalan stílusban tanácskoztak arról, hogy kellene megfektetnie Dórit. Már csak ezért megérdemelne egy orrbarúgást. De elvileg megbeszélték ketten. Mikor aggodalmaskodtam szó szerint lekevertek Grétivel, hogy nem volt ebben semmi komoly, csak fiúk közötti vagánykodás. Hát baszódjanak meg. *Most már felötlik a gondolat, hogy Gréti talán nem is mondhatott mást erre. De ekkora távolságból lenne még értelme piszkálni az esetet? Mikor Dóri nyilvánvalóan odáig van most? Nehéz eldönteni, hogy mi lenne a helyes lépés, de az máris sokat segít, hogy valaki egyetért vele. Lona végül helyezkedik, ő pedig nem is tudja tovább kerülni a tekintetét. Egy rövid pillanatig bután vigyorognak egymásra csupán azért, mert egyikük most nagyon boldog. Ettől egy kicsit ő is visszarepül az időben akkorra, amikor még nem öntötte el bűntudat a pozitív érzelmek nyomán. A kedveskedésre csak megforgatja a szemeit, hogy aztán a kérdésen fennakadjon minden édesen egyszerű gondolata.* Nem arra gondolok, hogy az nem illő, hogy összejöttünk… *Messze az a legjobb dolog, ami az elmúlt időszakban történt vele és éppen ettől érzi magát feszélyezve. Most már nem csak ő tudja, hogy valami meg nem érdemelt boldogságot próbál két kézzel magához szorítani.* Csak, amiről már beszéltünk. Még mindig itt kavarognak a Fekete-szigetről hozott traumák körülöttünk és a tegnap történtek után most megint nehéz a jelenben maradni. *Próbálja valahogy körülírni azoknak a nyomasztó gondolatoknak a halmazát, amiket a lány előtt is képes felvállalni.* Nyilvánvaló, hogy ez csak a fejemben létezik. Valami fura elvárás magam felé, hogy ha a hozzám közel állók épp nem felhőtlenül boldogok akkor nekem sem szabad annak lennem. *Nem igazán vár választ vagy jó tanácsot, de jól esik kimondani valamit hangosan abból, ami odabent kavarog. Lona pedig szinte rögtön részletekért rimánkodik, amin kénytelen újra elvigyorodni.* Azt hittem először megkapok majd némi útravalót azzal kapcsolatban, hogy legyek óvatos és csak utána kezdhetek el ömlengeni a részletekről. *Mintha Kornél mellett képes lenne óvatoskodni… jó vicc mikor gyakorlatilag tokától-bokáig odáig van a fiúért.*

Aktuális	Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató	#1088 / 2023.05.22. 10:06:03
	[Siófok - augusztus utolsó hete] *Egy szemforgatással reagálja le azt, hogy kedves lenne, de csendben marad, mert sokkal izgalmasabbnak tűnnek a pletykák Bálintról.* Tahó? Milyen értelemben? *Nagyszájú bunkóságot nem tudna elképzelni a fiúról, talán inkább valami hallgatást, amit néha megtört a cinizmus. Az meg sok ember gyomrát meg tudja feküdni, pedig szerinte ez kimondottan egészséges módja az önkifejezésnek. Donát szinte ismeretlenül is rákerült a fekete listájára. Luca sem hozta meg a kedvét a fiúhoz, és azóta sem történt semmi, ami eloszlatta volna a távolságtartó óvatoskodását vele kapcsolatban - kerüli, mint egy kimondottan hangos és veszélyesnek tűnő darázsfészket.* Nehéz dolgod van, mert akkor vagy jó barát, ha mersz őszinte lenni, de közben meg körül is kell óvatoskodnod, mert nem lehet olyan, mintha fúrnád a kapcsolatát. *Nem irigyli Lucát, mert körültekintően kell megválasztania, mikor milyen formában tudja támogatni Dórit.* Tudok konkrétat. De Ádám ezt meg is beszélte Dórival. És úgy tűnt, ő rendben van vele, úgyhogy… valahol az árnyalja a képet, hogy Donát láthatóan ragaszkodik Dórihoz. De nekem is voltak rossz érzéseim a szándékait illetően. De ennél jobban nem akarok belefolyni ebbe. *Igazság szerint Dóritól, és a hozzá kapcsolódó témáktól is szeretné megtartani a távolságot. Úgyhogy hálásan lép tovább Luca magánéletére a szőke sátánfattyával. Azért kár a szomorú szemű modellfiúért, de csak magában sóhajt fel ábrándosan. Az ágyban elsuttogott titkok visszarepítik valami kamaszos boldogságba, ezért izgatottan fordul az oldalára, hogy Luca arcát is lássa közben - akarja látni azt az idétlen mosolyt, ami mindannyiuk arcára ráköltözik, mikor történik valami sziruposan édes. Még ő sem immunis erre teljesen, és ez valami olyan női sorsközösséget ad, ami már nagyon hiányzott neki.* Hát persze, hogy csak te érdekled, ilyen jó csajt nem is látott még korábban. *Duh, ez azért nem egy nagy felismerés - bár Kornél képességeiben már régóta kételkedik, de ezek szerint van olyan téma, ahol még lehet bízni az állítólagos intelligenciában. Az utolsó mondatra kicsit megütközik.* Hogy érted, hogy nem illő? Miért ne lenne az? Én tudni akarom a részleteket is! *A suttogva kiabálás művészetét gyakorolja, ha már fekve nehéz lenne akaratosan toporogni. Azért a budai elkényeztetett kislány nem kopott ki teljesen a bőréből.*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#1087 / 2023.05.22. 10:05:55
	[Siófok - augusztus utolsó hete] *Megütközik kissé azon, hogy Lona szinte magától értetődően bólint rá a bizonytalan igényeire. Egy reggelben rögtön kettő beleegyezés egészen jó kezdet arra vonatkozóan, hogy néha merjen kérni is. Azért elég valószínű, hogy nem fogja túlzásba vinni, mert megvizsgálva a háttérben futó folyamatokat azért felismeri, hogy akármilyen könnyedén érkeznek is a bólintások, őt még borzasztóan stresszeli ez az egész szituáció. De ezek az apró lépések már a változásért vannak, hogy kicsit egészségesebb képet alakítson ki a kapcsolatokról, ami viszont jó. Vagyis ebben bízik.* Köszönöm. *Lona szavai végül elsimogatják a bőre alá telepedett bizonytalanságot és ebben a percben képes azt képzelni, hogy tényleg kezdenek valahogy összeállni a dolgok. Talán eleget várakozott a gondolat, hogy most már ne érezze úgy, hogy elkiabál valamit vagy csak a gyorsan kapott pozitív hatások húznak ellenzőt a szeme elé.* Ne mondd már, szerintem kedves vagy! *Vigyorog, mert bár nem látja, azért sejti, hogy milyen arcot vág Lona. Mindig ugyanúgy rendeződnek a vonásai, amikor olyan bókot kap, amit nem tud komolyan venni.* De belegondolva lehet Bálint is így volt, hogy "hát, kedves az már nem leszek, de!" és jött az isteni szikra. Gimi alatt még jó nagy tahó volt amúgy, mostanra azért már sokat fejlődött. *Talán ő is rájött menet közben, hogy most már belegabalyodott ennek a társaságnak a követhetetlen hálójába és felesleges ellenkeznie. Vagy csak Gréti volt rá jó hatással - ezen sem lepődne meg. A lány mindenkiből a legjobbat hozza ki. A Donáttal kapcsolatos meglátásra viszont már csak halkan hümment, mintha csak attól tartana, hogy Dóri meghallja amikor valami negatívat mond a fiúra. Nem kísértené meg ezzel az újonnan alakuló békességet... végül aztán mégis sutyorgásba fog, amikor Lona hirtelen figyelmeztetése eljut hozzá.* Persze, hogy vigyáznia kellene vele, ezt magyarázom az elejétől, csak szarik rá. Azt mondta, hogy bárkivel is lenne együtt, benne van, hogy megbántja őt. Erre most mit mondjak mikor végül is igaz? Amikor a Moriban beszéltem Donáttal azt mondta, hogy nem fogja bántani, de annyira... *Elakad a mondatban, mert azt akarta mondani, hogy annyira más lett mellette a lány. De ez túl erős ítéletnek tűnik, így finomít.*...fura hatással van rá. *Újabb sóhaj, de már ki számolja? Valójában fogalma sincs arról, hogyan viselkedik Dóri akkor ha valódi kapcsolatban van, csupán prekoncepciókkal dolgozik az agya. Ezt még saját magáról sem tudja.* Azért mondod, mert tudsz valami konkrétat, Lona? *Egyszerű igen-nem választós kérdés, de azt nem tudja megígérni, hogy nem követi majd több a pontosítás kedvéért. Vagy ez is csupán balsejtelem? Abból van elég Lucánál is.* Szerintem meg elég jól megválogatom, hogy kit költöztetek be. *Azért ezen elmosolyodik. A lány kérdései pedig pont annyira hozzák zavarba, hogy kissé megbánja a megfogalmazást. Talán túl konkrét? Csak mert igazából fogalma sincs, hogy honnan szokás kimondani azt, hogy két ember együtt van. Az már elég, hogy megbeszélik: szeretnének együtt lenni? Az csak valami jövőbeli lehetőség vagy már rögtön upgrade? Érzi, ahogy forrósodik az arcbőre, épp mint egy ötévesnek.* Aznap éjjel, mikor Dórival összevesztünk. Utána elmentünk ketten és...valahogy eljutottunk odáig, hogy sikerült tisztáznunk az összes félreértést kezdve az elejétől. Rákérdeztem Dórira is, de elég egyértelműen kifejezte, hogy csak én érdeklem. *Megdörzsöli az arcát, de nem viszi le a mosolyt a mozdulat.* Szóval még elég friss ez az egész, nem is mondtam még másnak. Mondjuk nem is nagyon lett volna alkalom, csak... ez sem tűnik most illőnek.

Aktuális	Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató	#1086 / 2023.05.22. 10:05:29
	[Siófok - augusztus utolsó hete] *Ízlelgeti magában a szavakat, ahogy próbálja megérteni, hogy Lucánál hol húzódik egy olyan határ, amit ő korábban nem vett figyelembe. Elvégre azt is tudta, hogy Réka mennyire küszködik, mégsem szólt a szüleinek - ezt a bűntudatot nagyon sokáig cipelte magával. Ez is egy ilyen helyzet lett volna? Vajon újra elkövette ugyanazt a hibát, vagy csak ennyire máshogy látja Viktort? Elvégre ő még emlékszik a szőke, vézna kisfiúra is, aki sosem játszhatott vele és Domival. Talán ezek az emlékek végleg eltorzították a percepcióját?* Nem gondoltam, hogy Gréti veszélyben van. De értem, mire gondolsz. Legközelebb, hasonló helyzetben majd megpróbálok valahogy… jelezni. *Bólint egy aprót, mert végül is ezt a tanulságot le tudja vonni a helyzetből. Gréti bátyjának is vallott végül a sátor előtt, és nem szakadt rá az ég, nem jött a hatalmas meteor, hogy kipusztuljon, mint a dínók.* Tudom, Luca. És benned meg is bízom. *Pedig ez a lista elég exkluzív és rövid. Elfekszik a lány mellett, felettük az emeletes ágy felső részének sötétsége húzódik, amire akár azt is tettethetnék, hogy csillagos égbolt. Összesimul a válluk, és egy szoba csöndjében könnyű azt gondolni, hogy újra ketten vannak a világ ellen. Összeszorul a szíve, mikor arra gondol, hogy milyen hosszúnak tűnik az az idő, amíg idegen testekkel takarta be a sajátját, hogy ne érezze magát annyira elárvulva. Rábillenti az arcát Luca fejére, és kicsit könnyebb lesz a lelke már ettől is.* Hát, kedves már nem leszek, de Bálinttól még eltanulhatnám a leszarom hozzáállás kifinomult művészetét. *Tényleg, mi ez a nagy lelki béke a fiúnál? Hol a hullámzó harag és a morcos pillantások? Még az előző idővonalon egyszer látta ilyen kisimult békében Bálintot: Ausztriában, Gréti mellett a kanapén üldögélve. Aztán az este végére visszatért a megszokott, megzabolázott, hideg harag. Szinte nosztalgikusnak érződik a kép. Donát említésére hümment egyet.* Van benne valami… baljós. Nem tudom megfogalmazni, de nem véletlenül nem barátkozik vele senki. Néha még szerintem Viktor se. *Most viszont élesen mar belé a felismerés az előző témával kapcsolatban: hogy nem ártana figyelmeztetnie Lucát, ha nem is akarja mások titkait rábízni.* Dórinak is vigyáznia kellene vele. *Suttogja bele végül a puha sötétbe, hogy aztán röviden felnevessen Luca válaszán.* Hát nem tudom. Azóta már lett egy macskád is. Pont úgy nézel ki, mint aki minden jött-ment embert és állatot befogadsz. Csak mondom. *És arról még nem is tud, hogy az üres szoba is felajánlásra került, mint átmeneti szállás egy újabb kóbor léleknek.* Hogy mi? Mikor? És hogyan? *Gyorsan kutat az emlékeiben, de azon kívül, hogy Kornél néha kiskutyaként odatelepszik Luca közelébe, és gyanúsan sokat csekkolja a lányt, nem vett észre túl nagy változást. Rossz drámára figyel, úgy látszik.*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#1085 / 2023.05.22. 10:05:20
	[Siófok - augusztus utolsó hete] *Nem sokat számít, hogy régről hozott berögződés vagy olyan igény, ami most fogalmazódott meg Lonában, mert a felajánlott kapaszkodó mindenképp sokat jelent. Így már nem tűnik olyan fojtogatónak az őszinteség és a téma sem. A lány nyelvéről pedig egyszerűen gördül le a mentség, épp ahogy Ádáméról az alagútban vagy Dóriéról tegnap este. Jó lenne ha mind olyan könnyen bocsátanának meg önmaguknak is, ahogy egymásnak, de egyelőre ebben kell megnyugvást találni.* Tudom. Azt is tudom, hogy Gréti nem neheztel. *Ez mindenképp segíteni fog abban, hogy mérsékelje a fejében sorakozó, önostorozó gondolatokat, amik egy darabig tudatosan működtek mint büntetés, most viszont kicsúszott már a kezéből az irányítás és így időről-időre csak elöntik. Lona magyarázata pedig éppen olyan könnyed védekezésnek hangzik, ami beillik a sormintába.* Tudom, hogy megbízható vagy, Lona. Talán te vagy a legmegbízhatóbb ember, akit ismerek, tényleg. És nem akarok olyan titkokat tudni, amiket egyébként nem osztanának meg velem... de ez nem is ilyen fekete-fehér. Ha tudnék valamiről -bármiről, ami veszélyezteti Ádámot szólnék neked róla azért, mert tudom hogy fontos neked és mert vigyázunk egymásra. *Próbálkozik kontextusba helyezni az érzéseit, de ebben még esetlen. Azt is nehéz eldönteni, hogy kit próbál meggyőzni most az igazáról: Lonát vagy önmagát? De a lány türelmesen hallgatja amit mond, ez pedig segít, hogy ne kezdjen kapkodó visszavonulásba. Az érintés is segít, hogy Lona nem fejti le az ujjait a sajátjairól akkor, amikor kibuknak az ellentétes gondolatok. Talán most lepakolnak majd még egy alapkövet a barátságuknak azzal ha megértik, hogy ebben nem értik meg egymást. A kijelentésre belepillant a lány szemeibe, megpróbál kifürkészni egy jelet, hogy ez az a pillanat, amikor kiteríthetné kettejük közé a valóságot. Most kellene őszinteségért nyúlnia? Tanmesébe forgatni a saját életének sötétségét, hátha akkor elfogadhatóbbnak tűnik? De a félelem csomót köt a nyelvére, így csak bólint. Ma nem fog még több nyomasztó titkot pakolni Lona vállára.* Én is őrizném a tieid, Lona. *Reméli, hogy valahol kiérzi a lány a nüansznyi különbségeket titok és titok között. Vagy, hogy nem kell árulóvá válni gondoskodás közben. Ahogy Lona a kezére szorít végül közelebb húzza a lányt, egy mozdulattal pedig arrébb is fészkel. Ők ketten kényelmesen elférnek egymás mellett is, de azért nem húzódik el, mikor összesimul a karjuk. Amíg Lona beszél lejjebb csúszik, hogy a vállára hajtsa a fejét, hogy aztán egész közelről horkantson fel a megjegyzésre.* Szerintem senkinek sem egyszerű navigálni ebben a társaságban. Talán... Bálintnak az, mert ő nagyjából mindenre szarik épp. Meg Ádámnak, mert ő meg túl kedves, hogy észrevegye a kényelmetlen helyzeteket. *Utal vissza az elmesélt szituációra.* Ennyi ember között lehetetlenség mindenkivel komfortosan érezni magad. Mármint, nekem is. Donáttól például még mindig a hideg futkos a hátamon, pedig Isten látja a lelkem, hogy próbálkozom. *Az első nap még Lona és Bogi között vagy Kornél pillantásaiban kereste a biztonságot. Végül elég volt egy újabb ésszel felfoghatatlan, érzelmekkel pedig lekövethetetlen esemény ahhoz, hogy feloldódjon a megszokott közegében. Többnyire. Elvigyorodik a lány megjegyzésén és nem mozdul azért, hogy rálássanak egymás vonásaira.* Hát az kurvabiztos, hogy nem költeztettelek volna be magamhoz akkor, ha nem te vagy. *Szívesen belemegy a humorizálásba ha azzal újra ellökheti magától kissé a valóságot. Hogy gyakorlatilag bujkál a szobában azért, hogy ne kelljen Dóri szeme elé kerülnie. Vagy legalább minél később. Egy kilógó cérnaszálban találja meg az új kapaszkodót, ahogy átforgatja a fejében a mondanivalóját, amivel remélhetőleg eltávolodhatnak a nyomasztó titkok hálójából.* Összejöttünk Korival. *Hát ezt igazán szokatlan érzés kimondani.*

Aktuális	Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató	#1084 / 2023.05.22. 10:05:04
	[Siófok - augusztus utolsó hete] *A keze öntudatlanul keresi Lucáét a sötétben, hogy valami fizikai kontaktot is találjon - a mozdulatot még egy régi Lona indítja el, aki Rékával csinálta ezt mindig az éjszakába nyúló beszélgetések során.* Igazad lehet, hogy annyira nem Gréti volt ott abban a pillanatban, hogy könnyű leválasztani róla a történteket. *Dóri után neki viszont könnyebb Lucára fókuszálni és csendben hallgatja, ahogy a lakótársa beszél. Nehéz eldönteni, mit érez a megtartott titok súlya alatt, ami valahogy mégis kibukott. Zavarja, hogy Luca szemszögéből valamiképpen csalódást okozott. De igazából ez egy olyan szokás, ami szépen lassan beépült a testébe és megszilárdult jellemvonássá alakult az évek során. Néha úgy érzi, a csontvelőjében is elhallgatott titkok vannak.* Luca, senki sem vette észre. *Persze ettől nem lesz könnyebb. Mentségnek, olcsó kifogásnak hangzik még az ő fülének is, de közben meg azt érzi, hogy kell, hogy legyenek árnyalatok.* Elhitted, hogy minden rendben, mert Gréti ezt mondta. Nem arról van szó, hogy magára hagytad és nem érdeklődtél. Ez számít. *Számítania kell.* Igen, tudtam. És Gréti is tudta Domitól. Amikor Viktornak volt egy mániás epizódja, még át is mentem hozzá, és megkért, hogy senkinek se mondjam el, de egyébként sem beszéltem volna róla, ha igazán őszinte akarok lenni. *Persze az utóbbi események fényében talán csak a méreg kényszerének engedelmeskedett ő is. De Viktor betegségét akkor sem árulta volna el senkinek. Az a pillanat köt csomót a nyelvére, amikor látta a fiú anyját, ahogy érzelemmentes hangon jelenti ki, hogy a pincébe kellene mennie a fiának. Vagy talán az a tény, hogy túl sokáig látta gyerekként, hogy Viktort a felnőttek mindig nagyobb ívben kerülik ki, mint akik a puszta közelségét is idegennek érzik. Nem akarja sem a mentális betegséget, sem azt, hogy bármi baj van a fiúval még szélesebb körben a világ elé tárni. Csak a szüleik kudarcait viszik tovább a hátukon mindannyian.* Ilyen vagyok, Luca. A te titkaidat is éppen így őrizném. *Még nem jött rá, hogy mik azok a helyzetek, amikor beszélni kell, mert azzal szolgálja mások érdekeit. Most még a diszkréciót összekeveri a hűséggel.* Luca, van különbség önzőség és túlterheltség között. És ismerlek már annyira, hogy tudjam, hogy most mindent félreteszel majd azért, mert Grétinek szüksége van rád. Mert ilyen vagy. *Az ő meglátása szerint Lucát nem lehet azzal vádolni, hogy áldozatképtelen lenne. Luca megnyugtatására kedve lenne elfeküdni az ágyon, és ott maradni valami otthonos összekapaszkodásban, ami leginkább a kölyökkutyák kupacához hasonlítható. De inkább csak megszorítja a lány kezét, amíg próbálja beépíteni a meglátásokat.* Tudom, hogy ti itt vagytok. Csak valahogy azt képzeltem, egyszerűbb lesz navigálni a társaságban. *Kevesebb feszültségre vágyott. Most meg úgy érzi, kettészakad, mert fogalma sincs, hol kellene lennie: Domiékkal vagy Ádámmal? De egy kicsit magára húz Luca takarójából, amíg szusszan egyet.* Értem, hogy nem vagytok elnyerhető jutalmak… de azért valld be, hogy most én vagyok a kedvenced. *Az apró mosoly elárulja, hogy viccelni próbál, és ennyire még nem ment vissza az óvodába, ahol öt percenként új legjobb barátnőt kell kinyilatkoztatni, mert a ragaszkodást még összekeverték a birtoklással.*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#1083 / 2023.05.22. 10:04:48
	[Siófok - augusztus utolsó hete] *Biccent a megjegyzésre, bár forgolódik benne a gondolat. Donát mint gemmárius remekül helytáll amikor arra van szükség, hogy valaki hideg fejjel működjön. De, hogy emocionálisan mi zajlik le a férfiban? Luca nagy összeget tenne arra, hogy semmi és vélhetően mindez lepereg róla. Neki nem a barátai és különösebben talán nem is kedveli őt itt senki, Dórit leszámítva. Abban azért bízik, hogy a lányt képes érzelmileg is megtámogatni, nem csak fizikálisan.* Ő már gyanakodott, hogy valami nincs rendben és ezzel azért jókora megerősítést kapott. Gréti sosem volt agresszív vagy erőszakos. Ez az egész jelenet borzasztó szürreális volt és ijesztő, de nagyon egyértelművé tette, hogy valami nem kerek. Lehet, hogy ez segít neki... de az is benne van, hogy tényleg kemény lány. *Nem tudja, hogy büszkeséget kellene-e éreznie vagy aggodalmat Dóri iránt. Vesz egy nagy levegőt Lona kérdése hallatán, amit aztán benntart addig a pár másodpercig, amíg átgondolja a válaszát. Most kellene borítania mindent vagy soha? De nehezen kutatja ki a szavakat a gondolatai közül, mert minden vádra létezik egy magyarázat is, ha pedig létezik magyarázat, akkor nem sokat számítanak az érzései a végeredményben, nem? Olyankor csupán annyi a teendő, hogy valahogy lenyomja őket a saját torkán.* Van némi bűntudatom, mert ez már hónapok óta zajlik és fogalmam sem volt róla. Nem gyanakodtam… pedig ahányszor csak megkérdeztem, hogy mi van vele, vagy csak annyit, hogy hogy érzi magát, ugyanazt a semmitmondó választ adta, hogy jól van, nincsen semmi, minden rendben… Elmondta tegnap, hogy Viktor bipoláris. *Lona arcáról nem sokat tud leolvasni, de most nem is a sorok között szeretne kutakodni.* Meg azt is, hogy te tudtál róla. Jó lett volna ha mondasz valamit, Lona. Nem a titkaikat kellett volna kiteregetned csak valamit azért, hogy jobban figyeljek Grétire, aki ott élt egy teljesen kiszámíthatatlan nekro mellett hónapokig. *Azt korábbról is tudhatták, hogy Viktor labilis, de az soha nem fordult meg a fejében, hogy annyira, hogy talán képes lett volna bántani Grétit. Ez borzasztó ijesztő felismerése volt a tegnapnak. Keresi a lány szemeiben az érzelmeit, de Lona mindig is ügyesen rejtette el azt, hogy mi zajlik a háttérben. Talán megérti az indokait, talán csak bántják az elvárások, amiket olyan nehezen sikerült kimondania. Annál már közelebb érzi magához a lányt, hogy ez a hallgatás ékeljen közéjük átugorhatatlan távolságot. Azt is érzi viszont, amit Kornél mellett. Nem fair, hogy ő is tartogat egy titkot, ami olyan hatalmas, hogy talán ha kimondja az újraírja a kapcsolati körvonalakat, amiket aprólékosan rajzolt meg az elmúlt időszakban. Úgy tűnik a ma reggel a sóhajoké.* De talán csak levezetem valahol azt, hogy alkalmatlan barát voltam az elmúlt hónapokban. Talán észrevettem volna ha kihúzom a fejem a seggemből, szóval mindegy is. Azt kívánom, hogy Grétinek sikerüljön mindezt feldolgozni és képes legyen továbblépni. Megpróbálok jelen lenni, amikor szüksége van rám, mert ennél többet azt hiszem nem tudok tenni. *Kényelmetlenül érzi magát, ahogy elhallgat. Azt nem tudja megfogalmazni, hogy egyszerre érzi azt, hogy elviselhetetlenül sok minden kavarog benne és azt is, hogy a tegnap estével kiüresedett. Hogy minden további érzelem már illékony árnyék, ami eltűnik ha feléfordítja a fényeket. Talán csak pihennie kellene.* Valameddig biztos elég. *Lona történetét a vita estéjéről végül már csak csendesen, közbeszúrt megjegyzés nélkül hallgatja. Valamiért nagyon távolinak érződik az időpont, pedig hiába történt már annyi minden, akkor is csak két nap telt el. Ahogy a lány a végére ér, még az összeakasztott ujjait figyeli a lábai előtt pár pillanatig, mielőtt felnézne rá.* Nem hiszem, hogy a nyaralás van rád rossz hatással. Frusztrálódtál egy bazi kényelmetlen szituációban előtte hosszú percekig, szóval valahol megértem, hogy nem voltál épp engedékeny hangulatban. És Dóri is... hirtelen. Ő is mondott nekem olyasmit előtte, amiért azt gondoltam, hogy inkább soha többet nem akarok vele beszélni. Nem lehet minden helyzetet jól kezelni meg mindig felülemelkedni. Aki képes erre, az egy kibaszott szent. *Feljebb húzza a vállait, mert ebben aztán ő is képes sorsközösséget vállalni.* Ez a fura versenyhelyzet van rád rossz hatással, amibe Dórival keveritek egymást. Hízelgő, hogy úgy csináltok mintha Ádám meg én is elnyerhető jutalmak lennénk, de ez nem így működik. Mi is ragaszkodunk hozzád, Lona. Azért vagy itt, mert itt vannak a barátaid.

Aktuális	Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató	#1082 / 2023.05.22. 10:04:24
	[Siófok - augusztus utolsó hete] Lassan kezdek hálás lenni azért, hogy Donát minden balhénál jelen van. *Jegyzi meg, igazából csak hangosan kimondva a felszíni gondolatait, amíg Dóri lélekjelenlétét próbálja feldolgozni magában.* Ez fair tőle. Hogy nem Grétit okolja. *A szavak hamuvá esnek a nyelvén, ahogy azzal birkózik, hogy Dóri egyre jobban megszilárduló személyisége talán túl nagy árnyékot vet.* És te hogy érzed magad ezzel az egésszel kapcsolatban? *Mert ezt az egyet már megtanulta, hogy ami az egyik lányt érinti, az igazából mindhármukra hatással van. Furcsa szimbiózis ez, amire a barátság már szinte túl hétköznapi címke. A Viktort érintő kérdésre felsóhajt - nehéz megmondani a fiúnál, mi zajlik a felszín alatt.* Nem hinném. Szerintem inkább elbújni akart, minden és mindenki elől. *Leginkább attól a helyzettől, hogy valaki újra elhagyja őt. De ő sem részletezi azt a rövid beszélgetést, amit hármasban folytattak, mert érzi, hogy Lucával most más csapatban vannak, még akkor is, ha mindketten értik, hogy ebben a történetben valahogy csak áldozatok vannak. Luca a saját tanácsát fordítja ellene, amire csak szusszan egyet.* Igen, mind funkcionálunk. *Belerázódtak a nyárba és talán fokozatosan majd leveszik a saját tettetéseiket.* Ádámmal utána mentünk a vitátok után. Engem vagy látványosan ignorált, vagy szurkálódott, hogy csak azért töltesz velem ennyi időt, mert épp nem vagytok jóban. Ádám egy szent türelmével próbálta terelgetni, én meg szintén próbáltam neki tanácsot adni, bár fogalmam sincs egyébként, minek vagy miért. Aztán egy idő után egyszerűen elegem lett, hogy minek asszisztálok valamihez, amikor az egész mindenkinek kényelmetlen. Úgyhogy gondoltam magukra hagyom őket, de Dóri utánam jött. *Innentől kezd végtelenül kényelmetlenné válni a szituáció, ezért egy sóhajja felfelé pillant, az ágy emeleti részének aljára. Talán Dóri volt, hogy éppen itt aludt a családjával. Ez a lány környezete, és mégis meghívta őt is. Persze erre az ordító hálátlanságára Dóri is készségesen rámutatott.* Elmondta, hogy mi nem állunk egymáshoz olyan közel, hogy velem akarja megbeszélni a személyesebb dolgait. És hogy feszült a helyzet attól, hogy most nálad lakom, meg persze Ádám miatt is. *Szíve szerint a felé eső pléd szélét kezdené gyűrögetni, de inkább összekulcsolja az ölébe engedett kezeit és magára kényszeríti a mozdulatlanságot, ahogy tanulta.* Azt mondtam neki, hogy úgy érzem, haragszik rám azért, mert lakótársak lettünk. Hogy sajnálom, hogy miattam érzi magát rosszul, de most már én is ragaszkodom hozzátok és nem akarok máshogy viselkedni vagy távolságot tartani azért, hogy neki egyszerűbb legyen. *Elhúzza a száját, a folytatást pedig csak elhadarja.* Erre közölte, hogy már nyertem. Enyém a csávó, meg az ikea-bútoros lányszobába is beevett a fene. *Már egy cinikus nevetésre sem futja igazán.* Nem értem, minek vagyok itt. Hogy kinek akarok bizonyítani vagy mit. *Nem sok olyan pillanat volt, amikor felhőtlenül jól érezte volna magát. És az sem segít, hogy ezek a problémák olyan kicsinyesnek tűnnek az előző nap fejleményei után.*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#1081 / 2023.05.22. 10:03:17
	[Siófok - augusztus utolsó hete] Hát nem ez lesz a kedvenc nyári élménye, ha tippelnem kellene, de nagyon tudatosan kezelte az egészet. Donát legyógyította róla a horzsolásokat, meg visszanövesztette a saját haját… *Elfintorodik, mert ez annyira abszurd, hogy hirtelen nehezére esik visszanyelni az enyhén hisztérikus színezetű nevetését.*...de végig mondogatta, hogy tudja, hogy nem Gréti volt. *Ő pedig nem próbált mögé látni tegnap, hogy mennyi ebből a valóság és mennyi a kikényszerített önfegyelem. Reméli, hogy tudnak majd beszélgetni Dórival erről is, ahogy bármi másról, de még érez némi bizonytalanságot a vallomása okán. Tegnap túl könnyen, túl gyorsan oldozta fel a lány a bűne alól, gyakorlatilag még ideje sem volt feldolgozni a hallottakat. Luca még tart egy kicsit attól, hogy mi történik majd amikor eléri a lányokat a valódi felismerés. Mert semmi sem ilyen egyszerű és magától értetődő.* A Bazilika tetejéről? *Felszalad a szemöldöke, de megpróbál óvatosan fogalmazni.* De ugye nem akart ugrani? *Fogalma sincs, hogy mire kényszeríti rá a fiút az állapota. Gréti azt mondta, hogy amikor Viktor épp lent van, az nagyon mélyet jelent. Nehezebbeket dobban a szíve amikor belegondol ebbe, most úgy igazán és halkabban szólal meg, ahogy átfutnak rajta a felismerések.* Jó, hogy nem marad ezzel egyedül. *Ki tudja, hogy mit kezdene a magánnyal ezek után? De ennél jobban nem szeretne átfolyni Viktor történetébe, Lona viszont gyorsan lekeveri önmagát - ahogy mindig teszi. Ez pedig pont annyira ismerős és otthonos, hogy nehezen veszi észre, főleg csak akkor, amikor a lány másként tesz. Lona szavai megülnek kissé a szoba csendjébe, lassan ringva hullanak kettejük közé, ő pedig a matracot bámulja mintha valóban ott lenne kiterítve a hirtelen vallomás.* Én is szoktam így érezni. De éppen te mondtad, hogy az ember sok mindenre tud figyelni egyszerre. Attól még, hogy történnek körülötted ezek a dolgok, neked nem kell meghúznod magad. Végül mindenki éli tovább az életét, mert nem igazán tudunk mást tenni. *Vagy legalábbis ezzel nyugtatja saját magát most pedig megosztja Lonával is az üres szavakat, hátha neki is segítenek egy keveset.* Mi volt Dórival? Elmeséled?

Aktuális	Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató	#1080 / 2023.05.22. 10:02:59
	[Siófok - augusztus utolsó hete] *Bár odakint már nappal van, idebent olyan, mintha még mindig az éjjel fészkelne körülöttük. Besüpped alatta kicsit a matrac, és az ölébe ejtett kezeit figyeli, amíg aprót bólint arra, hogy Gréti hazament. Nem tudja, ő hogy döntött volna a helyében, de valószínűleg ő az egyedüllétben kereste volna önmagát, ha úgy érzi, valahol, útközben elveszett.* És Dóri? Nem viselte meg, hogy Gréti tulajdonképpen megtámadta? *Nem szabad akaratából persze, de a szándéktól függetlenül a sérülések és a fájdalom valóságosak voltak. Vállat von arra, hogy jól van-e - az ő sodródása nem ma este kezdődött, és mindig úgy érzi, hogy a félig begyógyult sebhelyeinek illik helyet adniuk a jelentősebb és aktuálisabb traumáknak.* Igen, rendben vagyok, köszi. *A megszokott hazugság - talán egyikük sincs rendben, már nagyon régóta, csak szeretik színlelni, hátha egyszer igazzá válik.* Domival elkezdtük bejárni azokat a helyeket, ahova Viktor régen sokat járt. Aztán végül teljesen random mód láttuk meg a kocsiját, és a Bazilika tetejéről szedtük le. Szét van esve. Most Domihoz átvittük pár cuccát, és Viktor nála marad egyelőre. *Meséli el a lánynak halkan azt, amit ő végigkövetett. Úgy érzi, nem volt túl sok ráhatása az eseményekre, de mostanában sokszor ezt érzi. Az utóbbi időben csak egy statiszta lett egy tömegjelenetben. Fogalma sincs, mit kellene mondania Lucának - már olyan régóta őrzi mások titkait, hogy a sajátjait sem tudja kiadni a kezéből. De végül érzi, hogy elfogy kettejük közül a hallgatás, és muszáj lesz beszélnie.* Tegnap egy hülye picsa voltam Dórival. Ez az egész nyaralás valahogy…. a legrosszabbat hozza ki belőlem. És úgy érzem, már az tiszteletlen, hogy erről beszélek, mert annyival nagyobb problémák történnek másokkal, tudod? *Fogalma sincs róla, hogy nem csak Grétit, Viktort és Dórit kell belevennie ebbe a sorba, hanem Luca is tett egy hatalmas vallomást az előző este.*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#1079 / 2023.05.22. 10:01:58
	[Siófok - augusztus utolsó hete] *Még halvány mosollyal az arcán néz Kornél után, amikor a két alak helyet cserél az ajtóban. Szíve szerint még visszadőlne az ágyba inhalálni a fiú illatát, amit ott felejtett a párnáján és újrajátszaná a történteket, hogy elodázza a visszatérést a valóságba, amit nagy erőkkel próbált meg kizárni a szobából. De Lona ledobja magát a lábához, így ez a lehetőség elúszni látszik.* Ki tudja? *Az ölébe csúszik a pokróc, ahogy elfelejti tovább szorongatni a puha anyagot amíg felméri Lona fáradt vonásait.* A körülményekhez képest, talán. Gréti már korán reggel hazament. *Megpiszkálja a sebtapaszt, ami már rongyolódik az ujja végén. Szíve szerint a lányra borítana mindent: hogy mit érez azzal kapcsolatban, ami Grétivel történt, hogy mit mesélt el és, hogy mennyire aggódik érte. Hogy reméli, hogy most már mindannyian elkezdenek majd felépülni. De a dacos sértettség, amiért Lona nem beszélt most az ő ajkára is lakatot kulcsol.* Te jól vagy? *Felhúzza a lábait, hogy a lány jobban elférjen az ágy túloldalán az állát pedig a térdére ejti. Arról nem igazán akar tudni, hogy Viktor hogy van. Persze az is lehet, hogy már nem is tudná őt sajnálni, mert tényleg nem lehet ennyi mindent érezni egyszerre. Meg épp nem is akar. Talán nem Viktor mérgezte meg a barátnőjét, de tegnap magára hagyta. És ez a valódi hibája, amiért nem akar belegondolni az indokaiba. Mert Gréti megérdemli, hogy ő legyen a legfontosabb - mindig.*

Aktuális	Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató	#1078 / 2023.05.22. 10:01:43
	[Siófok - augusztus utolsó hete] *A szürreális éjszaka után kissé sápadtan és kialvatlanul érkezik vissza a fiúktól kapott meridiánnal. A kiégett fűcsomók között a sátor felé lépkedve azt próbálja kitalálni, mit mondjon majd Ádámnak - és hogy miért tűnik olyan fontosnak az, hogy a fiú megértő legyen vele. A halasztgatás királynője is lehetne, mert először inkább Lucát tervezi megkeresni, mint a bongyor hajú fiút. A lista tetején - amin a pro érveket gyűjtötte a visszajövetele mellett - ez a két név állt. Halk kopogást tervez a közös szoba ajtaján, de a keze a levegőben lóg, mikor kinyílik az ajtó, és némi szívrohammal kísérve Kornéllal szembesül.* Neked is szia. *A fiú válla fölött legalább kiszúrja Lucát üldögélni az egyik ágyon, aki ránézésre a fagyhalált próbálja elkerülni, úgy be van gubózva. Eloldalaznak egymás mellett, és ő gondolkodás nélkül beül Luca lábához az ágyba. Mintha a Fekete-szigeten lennének a bunkerben - gyorsan kiszorítja az agyából a párhuzamot.* Ennek meg mi baja? *Int a fejével a morgós Kornél után, aztán Luca arcára fókuszál rá.* Minden rendben veletek? *A többes szám sejteti, hogy a különös körülmények miatt most a másik két lányt is belevette az aggodalomba.*

Aktuális	Révai Kornél, a Kormon Lehel Tehetséggondozó hallgatója	#1077 / 2023.05.22. 10:01:22
	[Siófok - augusztus utolsó hete] *A teste szinte észre sem veszi, de már megadta magát a lánynak. Még a dopamin felfutásában is figyel Luca reakcióira, hogy a bőre milyen pontjain kalandozva akad meg egy kicsit a lány lélegzete, vagy mitől lesz libabőrös a tenyere alatti puha bőr. Korábban csak a győzelem érdekelte, a hajsza. Elhódított egy trófeát a személytelenül szenvedélyes együttlétekben, aztán mindkét fél kicsit üresebbnek érezte magát a végén. Még nem tudja, hogyan kellene ezt máshogy csinálnia, de ugyanaz az igény állítja meg a mozdulatait, ami a tónál is megakasztotta. Pedig összerándul benne valami, amikor megérzi Luca ujjait a hátán és a tarkóján. A lány vállának támasztott fejjel próbálja visszafojtani a nevetését.* Nyilván ez történt. Nagyon sok ártatlanság maradt még bennem, amit meg tudsz rontani. És folyamatosan tiltakoztam is közben. *Eleve egy gödörben született, és világ életében mások hátán mászva jutott felfelé. A gyermeki ártatlanság hamar elveszett. Szereti azt hinni, hogy a helyébe némi küzdőszellem költözött. Már az ágy mellett guggol, mikor Luca megjátszott ártatlansággal teszi fel a kérdést, ami rövidzárlatot okoz az agyában. Néhány másodpercnyi néma csend után egy káromkodással temeti a kezeibe az arcát. Ez a nő fogja a sírba vinni. Bár boldog és szép halál lesz, kétségkívül. Még azt is megkapja, hogy kevésbé legyen drámai. Gyönyörű.* Majd igyekszem. De ezt a kevesebb ruhás opciót azért tartsuk az asztalon kérlek. *Feszesre húzott idegekkel egyenesedik ki, és az ajtóban egy meglepődött Lonával kerül szembe. Morog neki valami köszönést, amíg elindul lehűteni magát a fürdő felé - ezek szerint lesz rá ideje, amíg a lányok kibeszélgetik magukat.*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#1076 / 2023.05.22. 10:00:57
	[Siófok - augusztus utolsó hete] *Azon a ponton, ahol Kornélból kiszakad a kedves vallomás, végül Luca vonul vissza az érintések rejtekébe, ahol nem árulkodik a hangjának tónusa arról, hogy még imposztornak érzi magát a jelenetben. Elképzelt már egy olyan jövőt, ahol nem engedi bele magát több boldog pillanatba. Kész volt lekapcsolni magát a valóságról, hogy bezárkózhasson a saját elméjének börtönébe, ahol újra és újra vissza játszhatja a bűnét, lebilincselve a kimerevített kép elé, ahol rábámul egy mozdulatlan testre a porban. Helyette most itt van, két kézzel kap a ragacsos érzelmek után, amiket a fiú ébreszt benne és mindez meg sem fordul a fejében. Akaratán kívül gabalyodott bele ebbe a hálóba - először azért, mert a fiú törődött vele. Érdeklődött iránta és megpróbált érzéseket kipiszkálni belőle. Aztán valahogy átégette magát a felhúzott falakon azzal, hogy kikerülhetetlen volt. Mindenhol megjelent, belemászott a gondolataiba és folyton visszahúzta a valóságba. A tóparton, a csillagok fénye alatt pedig felismert valamit abból, hogy talán ugyanannak a törött tükörnek lehetnek a darabkái ő ketten. Végül a fiú lassan, aprólékosan simogatta rá a lelkére a sebtapaszokat, ő pedig elkezdett hozzászokni ahhoz az otthonos békességhez, amit mellette érez. Most már valami megszilárdult ragaszkodással figyeli a halványkék szempárt, ami olykor mintha ellágyulna, ahogy ránéz, de lehet, hogy ezt már csak képzeli. A fiú az ajkára csókol amikor elbizonytalanodik, ez pedig elmossa a kérdéseit és a háttérben gomolygó sötét gondolatokat, az érintése pedig egyenesen felülírja azokat. Ebben a pillanatban jótékony ködfelhőt vonnak a hormonok minden más érzékelésre. Ha villan is figyelmeztetés a fejében, azt könnyedén figyelmen kívül hagyja, mert elvesződik az ingerekben. Kori tenyere kissé érdes, ahogy végig simogatja a hátának csupasz bőrét, mégis azt kívánja, hogy a testének minden kis porcikáján ott érezhesse. Hosszú percekre elveszik a sóhajok között, és abban, hogy az ujjai szabadon fedezhetik fel a fiú alakját. Ebből jó lassan eszmél, már csak akkor amikor Kornél lefejti magáról a kezeit és őt magát is. Kissé megszeppen, de sokkal inkább attól, hogy milyen könnyen elvesztette a józanságát mint attól, hogy a fiú viszont nem. Hát ez... kínos? Vagy inkább csak szokatlan. Az már egészen biztos, hogy most épp egyáltalán nem ura önmagának. Ez volna tehát az érzelmi túlterheltség? Megköszörüli a torkát amikor a fiú nyakig húzza rajta a pokrócot. A bőre még bizsereg, a szíve pedig hevesen ostromolja a bordáit, ahogy ökölbe gyűri a puha anyagot a mellkasa előtt. A fiú hangja rekedtes, ami nem segít elvonatkoztatni attól, hogy milyen irányba tartottak még egy perccel korábban.* Ooooké. *Elnyomja a mosolyát, amikor Kori a vállának billenti a homlokát.* Ettől most egy kicsit sem érzem úgy magam mintha valami kéjsóvár lennék, aki megpróbálta elcsalni az ártatlanságod. *Suttogósan tájékoztatja a fiút, hogy miféle abszurditásba sodorta, kissé megrezzenve az elnyomott nevetéstől. Nem hajlandó engedni a zavarnak, ami lassan kúszik a bőre alá és kissé már ki is melegedett tőle, helyette bólint a válaszra, épp csak a nyakát nyújtva a csók után. Az ágy közepére mocorog, ahogy a fiú felkel és egymagában is teljesen kitölti a matracot. Képtelenségnek tűnik, hogy eddig ketten fészkelődtek benne, hacsak nem idézi fel az összegabalyodó alakjukat... amit nem idéz fel, dehogy!* Ühm, értem. Legközelebb vegyem le? *A szívverése lassan normalizálódik attól, hogy már nem egymás bőréről vesznek levegőt, így pedig könnyebben bukik ki a pimaszkodás is. Ő is felül az ágy közepén, a pokrócot még mindig ott tartva maga előtt. Nagyon engedelmes.* Jól van, csak legyél egy kicsit kevésbé drámai. *Csippenti össze a hüvelyk és mutatóujját jelezve a "kicsit" mértékét. Csak a fiú utolsó mondata zökkenti vissza a valóságba, a sátor falai közé, a saját testébe, mert az túl ismerős. Volt már, hogy követett valakit ebbe a fürdőbe és ijesztő érzés, ahogy most összemosódik a két jelenet. Kornél az ajtó felé hátrál, ő pedig megdörzsöli a saját karját, mintha azzal levakarná a deja vut. Semmit sem akar megismételni a múltból.* Kint találkozunk. *Kiprésel egy mosolyt, még mielőtt a fiú kinyitná az ajtót Lona előtt. Lona előtt? A lány keze még a levegőben van, mintha épp kopogni készült volna.*

Aktuális	Révai Kornél, a Kormon Lehel Tehetséggondozó hallgatója	#1075 / 2023.05.22. 10:00:42
	[Siófok - augusztus utolsó hete] *Luca minden mosolya még mindig győzelemnek érződik, és ehhez még csak nem is kellett véresre koptatnia a talpát egy verseny alatt, kitartani a végsőkig, lemorzsolva magából néhány darabot útközben, amíg nem marad már senki más, akinek bejelenthetné, hogy nyert. És nem kellett számba vennie azt sem, hogy ő mi mindent veszített el közben. Úgy érzi, Lucáért is küzdenie kellett, ami legalább ismerősnek tűnik. Ezeket a kapcsolódásokat érzi csak értékesnek, de a hasonlóságok itt véget is érnek a korábbi tapasztalatokkal. Még barátkozik azzal is, hogy Luca menedéknek és annak a kevés örömnek a forrásának érződik, ami átitatja a hétköznapjait. Ez valami új: hogy a másik is adni akar. Ijesztően nagy hatalomnak tűnik, amit néha szívesen visszavenne, mert biztonságosabb őrizni, mint elveszíteni.* Hidd el, hogy én vagyok a szerencsés. *A lány ujjai a tarkóján kicsalogatják belőle a vallomásokat, amiket nem szeret kimondani. A gesztusokkal és az érintésekkel könnyebben beszél, de valahol sejti, hogy nem lehet a végtelenségig a némaság anyanyelve mögé bújni. A sátor belseje, az apró szoba hamarosan csak a levegőben lógó, semmihez sem kapcsolódó helyszín lesz, ahogy a fókusza Lucára élesedik ki. A lány gyorsuló légzése olyan érzés, mintha egyenesen a bőrére sóhajtaná az izgatott vágyakozást. Igyekszik még kiszakadni ebből az elárasztottságból, még válaszol is Lucának, de a lány közelebb mocorog hozzá, ezzel pedig végképp elsodorja az önuralmát. Próbálja mantrázni magának, hogy ez egy közös szoba, nulla privát szférával, de nehéz erre gondolni, mikor épp a lány felsője alatt jár a tenyere a háta íves vonalán. De Luca szereti kínozni, mert ahelyett, hogy végre közelebb húzhatná a lány csípőjét magához, megint vissza kell térnie a beszélgetéshez. És egyébként ez továbbra is egy közös szoba. A gondolat elég ahhoz, hogy finoman lefejtse magáról Luca karjait, és a lány mellkasa előtt fektesse őket keresztbe. Hátha így többet takar el abból a tökéletes alakból. Aztán még felrántja a másikra a takarót is, és nagyjából egy rögtönzött kényszerzubbonyba csomagolja Lucát, amíg hátrébb hajol.* Most maradj így egy kicsit, jó? *Ez basszameg pompás, hogy teljesen visszatért a kamaszkorba: céltalanul smárol egy gyönyörű lánnyal, és hozzá mindjárt mehet valami jeges zuhanyt venni. Ez így nem lesz jó. A homlokát a lány vállának dönti, és gyorsan marokba gyűjti a szétszaladó gondolatokat.* Szeretnék elmenni veled a koncertre. És minden predikció ellenére szerintem nem a terem két végéből fogjuk hallgatni a zenét. *Elvigyorodik, amíg egy rövid csókot nyom a lány szájára, és kikászálódik szegény burritoba csomagolt Luca mellől, de az ágy mellett még leguggol a lányhoz.* Először is ez a pizsama nem fair. *A vékony pántos top hirtelen a bűn megtestesítője lett.* Szerezzünk valami reggelit és kávét, mielőtt teljesen hülyét csinálok magamból. *Mert muszáj elhagynia az ágyat, vagy inkább a benne fekvő lányt.* Ha esetleg úgy éreznéd, hogy utánam akarsz jönni a fürdőbe… *Nyitva hagyja a mondat végét, de ez az igazi wishful thinking - mindenesetre úgy érezné, lábon lőtte magát, ha nem próbálná meg.*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#1074 / 2023.05.22. 10:00:24
	[Siófok - augusztus utolsó hete] *A fiú hangja, amiben még körvonalazni tudja a mosoly árnyékát elég ahhoz, hogy ne merüljön el az önsorsrontó gondolatok között. Ez most csak játék, most még lehet nevetni azon, hogy ki tud nagyobbat mondani: hangfelvétel aztán pedig pincébe zárás. És neki is jól esik, hogy ki lehet vigyorogni a tulajdonságainak karikatúráját, mintha nem is létezne a lehetősége annak, hogy egyszer csak, amikor már elfoszlik a szemük elől a rózsaszín köd, akkor majd túlzásnak tűnik, hogy Luca üzenetet vár az éjjeli munka kezdő és végpontjáról. De most csak mosolygósan fúrja az ujjait a szőke tincsek közé, mert épp ezt is megteheti. Túlzás nélkül azt érzi, hogy ebben a szűkös ágyban, a levegőtlen kisszobában épp az övé egy kicsit a világ, mert megteszi magának azt a szívességet, hogy ajtón kívülre szuszakolja mindazt, amit áthozott tegnapról vagy korábbról, ami olyan régóta nyomasztja, hogy már szinte el is felejtette, hogy milyen úgy mozdulni, hogy közben nem húzza le a tagjait a bűntudattól mázsás súly.* Erről szeretnék hangfelvételt. *A fiú türelme pedig ugyancsak ajándék, de nem szeretné a végletekig húzni. Ezt az egyet segített megtanulni Dóri - nem szeretné ha még egy fontos kapcsolatánál azzal kellene szembesülnie, hogy túlfeszíti a megértést. Végtelenséget nem várhat senkitől, ezzel tisztában volt eddig is, csak most kapott egy emlékeztetőt. Vagy inkább egy időkorlátot, amibe belesűrítheti az illékonynak érződő boldogság pillanatait mielőtt még visszasodródna a kezdőpontig.* Szerintem is. Egész egyszerűen mázlista vagyok. *Szélesedik ki a mosolya és nem hagyja, hogy a fiú elmeneküljön a kedveskedő bókok elől. Hiába a mikroébredések, szívesen elviseli ha ahhoz kellenek, hogy újra meg újra visszataláljanak a szoros bújásba. Ettől a nyugtalanság biztonságba fordul, ő pedig visszazuhan valami békés, tompult alvási fázisba a fiú karjaiba kapaszkodva. Nem szeretné túlfejteni ezt az érzést, mert talán nem is tudná, de már előre látja, hogy amikor hazamennek, hiányolni fogja az ágyából a fiú testmelegét. Aztán, a kérdés lecsengésében párássá válik a levegő a kettejük alakja köré fújt buborékban, ahogy Kori pillantása letapogatja a fedetlen bőrét. Már csak ettől szaporábban veszi a levegőt, aztán a fiú tenyere megcirógatja az oldalának vonalát, amitől beszűkül a fókusza a másikra és minden rezdülésére - mert épp nem létezik rajtuk kívül senki más a világon. Ez volna a tökéletes figyelemelterelés? Akkor egy kicsit szeretné kihasználni. Ahogy Kornél végül válaszol, ő már csak egyetértően bólogat. Igenigen, a reggeli nagyon jó ötlet, meg hát a kávé is, csak épp sokkal jobban leköti, hogy elcsenjen még pár percet a fülledt magányuk javára. Közelebb hajol a fiú nyakához, ahonnan még kiérzi a tusfürdő férfias illatát, ami beleég a memóriájába és valószínűleg emlék-idézőként funkcionál majd, talán egész élete során. A jelenet majd elveszti az élességét a fejében, mintha csak régi vhs kazettára felvett videót szeretne lejátszani, de az érzelmi háttér élesen leköveti majd a homályos mozzanatokat: hogy amikor a fiú tenyere végigsimít a gerince mentén, ő vágyakozva sóhajt rá a bőrére, aztán amikor összeér az ajkuk az megszámolhatatlan testi szimptómát generál a bensőjében. Talán egy előző életből ismerősek az érzések, mert ebben a mostaniban még nem tapasztalt hasonlót, ettől pedig egyszerre lesz édes és ijesztő az, ami történik. De ez csak kamaszos évődés, amiben már évek óta nem volt része, így messzire sodródik a túlgondolástól és szórakozottan tereli vissza magukat a tervezgetésbe, újfajta kihívás elé állítva még önmagát is. Ki tud bármi másra figyelni épp most?* Az esti randi áll még? *Úgy dünnyög bele a csókba, mintha eltávolodni pár szó erejéig is nehéz lenne, amíg legalább a nap keretét összerakják a reggelben. Napközben pedig? Ő abban bízik, hogy kicsit elvesznek majd együtt a vízben.*

Aktuális	Révai Kornél, a Kormon Lehel Tehetséggondozó hallgatója	#1073 / 2023.05.22. 09:59:52
	[Siófok - augusztus utolsó hete] Hangfelvételt is szeretnél róla? *Nem érzi meg Luca mélyebb rezdüléseit, hogy valami régi bizonytalanság madzagjába gabalyodott a keze és azt rángatja éppen felszínre a lányban. Pedig ismerős lehetne neki az érzés, ami minden valós vagy vélt rossz tulajdonság mögött már az indokot látja, amiért hátrahagyják. Nem mondta volna, ha ne lenne rendben - de nem érkezik a lány felé szóbeli megerősítés, mert ő boldog tudatlanságban lebeg még valahol azon a ponton, hogy igyekszik belefúrni az arcát a lány nyakába. Nem kerüli Luca tekintetét, inkább csak megkönnyebbül, hogy bármi is történt, Grétiéknek elmondta a másik. Meg tudja érteni, hogy valaki ragaszkodik a titkaihoz, még ha felrémlik neki a tegnap hajnali beszélgetés arról, hogy az elhallgatás tulajdonképpen hazugság. Még küzd ezzel a felismeréssel, hogy a Lucának tett ígérete arról, hogy nem fog neki hazudni, már eleve elrendelve tart a kudarc felé.* A lehetetlenül szar időpont is jó lesz. Majd egyszer. *Ebben tud türelmes lenni: nem bolygatni egymásban a zárlatos szobákat. Nem igényel teljes kitárulkozást sem, neki az is elég, ha megkapja a beengedés résnyire nyitott gesztusát. Addig pedig beéri az innen-onnan összeszedett kirakósdarabokkal, bár Gréti könnyelmű megjegyzése hajnalban egy felkelésről kellemetlenül telepedett meg a gyomrában. A futó csók megédesíti a nehéz témák utóhatásait, a lány hízelgésére pedig elvigyorodik: tudja, hogy túlzó, és kicsit mégis hinni akar benne.* Igen, nagyon szerencsés vagy, hogy folyamatosan bemászom az ágyadba részegen, aztán nem hagylak nyugodtan aludni. *Elvicceli a hajnalt, amikor a nyugtalan alvásból fel-felriadva mindig úgy kapott a lány után, mint az elveszett kisgyerekek a plüssállat ismerős, szintetikus puhaságáért. Ezek megint olyan mondatok, amikkel kikerüli az igazságot: hogy Luca pedig még álmában is meg tudja nyugtatni őt. De most kezd visszatalálni a saját testébe, és ezzel együtt Luca közelsége is más árnyalatokat kap. Az első nap hajnali, fáradt részegségében szinte átzuhant az álmodásba, reggel pedig már egyedül ébredt. Még nem szokta meg azt, hogy már szabad a másikhoz érni, éppen csak a reggel ragacsos fényében a szinapszisok lustán és akadozva működnek az idegrendszerében. Most viszont a félhomály lehetetlenül megpuhítja Luca vonásait, és kezd rájönni, hogy egy ideje a felső vékony anyagának a szélénél simítanak végig az ujjai Luca derekán, a lány meztelen bőrén. Basszameg. A felismeréssel együtt rátelepszik a hormonok indukálta ködfelhő, és hirtelen megváltozik a világ mágneses vonzása: a tenyere elindul a lány oldalán, amíg a szeme szép lassan lecsúszik a sötét szempárból, a telt ajkakra, a finom ívű nyakra és a vékony felsőből kilátszó kulcscsontok vonalára. Még mindig gyönyörű a másik, és a lány karjai még mindig az ő nyakába vannak kulcsolva. Kevesebbnek tűnik az oxigén a sátor szellős falai között, aztán a pár másodpercnyi csend árulkodik arról, hogy valamiről lemaradt. Visszakapja a fejét Luca arcára, és a lány kérdőn néz rá. Picsába. Gyorsan kutat az emlékezetében az elmúlt perc eseményeiről, és félretolja az érzékkavalkádot a puha, napbarnított bőr látványáról, a lány illatáról, vagy éppen ezt a furcsa, ragadozókra emlékeztető várakozást… óh, kigyúl a feje fölött a villanykörte, mikor megtalálja az elhangzó kérdés háttérzaját.* Ööö tervek? *Mondjuk megtanulni gondolkozni a lány mellett - na, az például nem lenne rossz. Kicsit hátrébb húzódik, mintha az segítene, és az a néhány centi képes lenne fellazítani a párásan fülledt hangulatot. Biztos csak a nyári nap.* Gondoltam összeszedem magam, és megkérdezlek, hogy eljössz-e velem reggelizni. Palacsintát. És rendes kávét. Te kaphatsz olyan habos instant-diabéteszt is, az összes sziruppal, amit találnak a pultban. *Ez a sok, egészen összetett mondat csak valami egyszeri csoda lehet, amikor az agyában maradt, két működő agysejt pont jól ütközött össze.*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#1072 / 2023.05.22. 09:59:39
	[Siófok - augusztus utolsó hete] Ühüm, aztán meg majd hallgathatom, hogy micsoda elnyomásban vagy itt mellettem. Inkább biztosra megyek és memorizálom a pillanatot, hogy legyen mit lobogtatnom később. *A fiú most még nevetősen beszél erről, de ez nem oldja fel a bizonytalanságot a lelkében. Az valahonnan mélyebbről fakad, tudattalan és kezelhetetlen olykor. Most még elmosolyodik, később talán visszacseng majd a fülében Kornél hangja, ahogy kiejti azt a szót: követelőző. Vajon ez egy olyan tulajdonság, ami miatt ott felejtik az embert az út szélén? Kori viszont egyelőre úgy tűnik, hogy kibékül a kizsákmányolójával, mert nem lazul az ölelés a derekán, ettől pedig győztesként pillant fel a fiú arcára csak annyira, hogy még elkaphassa rajta a szelídülő mosolyt, amitől minden alkalommal felolvad valami a mellkasában, hogy aztán sziruposan keringjen át a testén. Ennél meg most nem igazán vágyik többre, de a fiú szavai még tovább is kergetik a nyomasztó gondolatainak egy részét. Kornél jól megválogatott szavakkal söpri félre azt az elképzelt sürgetést, ami nap mint nap nyomasztja. Végülis igaza van, mert senki sem méri stopperrel az időt, amit azzal tölt, hogy felépüljön a történtekből. Ha lenne bárki, aki felügyeli akkor most talán azt mondaná, hogy nagy lépést tett előre azzal, hogy betekintést engedett a zárlatos lelkébe. Most még próbálgatja a lépteit, amik valahogy könnyebbek és mélyebbet lélegzik, mert a sóhajokkal enged benne a megfelelési kényszer is. Ízlelgeti még annak a gondolatát, hogy egyszer majd könnyebb lesz és közben igyekszik észrevenni, hogy már most is az. A kérdés mégis csomót köt a nyelvére, mert még a bizonytalan jövőre datálva is ijesztőnek tűnik megismételni a tegnap őszinteségét. Még azok előtt is nehéz volt vallania, akik vele együtt élték át a Fekete-sziget szörnyűségeit és akikben hosszú évek óta úgy bízik mint más a saját vérében.* Azt már tudom, hogy sosem fog teljesen lekopni, szóval mindenképp szeretnék majd beszélni róla neked. Csak még nem megy. Még... *Feljebb mocorog most már, hogy egy vonalba kerüljön az arcuk és lássa a fiú vonásait.*...Grétiéknek is tegnap beszéltem róla először. Ez a tény csak azt vetíti előre, hogy majd amikor neked felhozom az is valami lehetetlenül szar időpontban fog megtörténni. Majd egyszer. *Talán valami visszamaradt mazochizmus kényszeríti, hogy fürkéssze a másik pillantását, hátha felfénylik némi neheztelés vagy sértettség. De Kornél tisztakék szemeiben most csak a saját mikrorezdüléseinek fényjátéka tükröződik.* Én is remélem. *Közelebb fészkel, hogy csókot leheljen végre a fiú ajkára.* Jól leterheltelek már korán reggel, sajnálom. De még félálomban is képes vagy megnyugtatni, ami igazán kivételes teljesítmény. Szerencsés vagyok veled. *Kissé túlzó és némi őszinte hízelgéssel próbálja visszacsempészni a fiú reggelébe azt a békességet, amit megérdemel az éjjeli viszontagságok után. Bár Kornél nem beszélt arról, hogy mi történt vele éjszaka, ő szeretné azt hinni, hogy a saját őszintesége végül majd a fiúban is felold valamit. Csak türelmesnek kell lennie. A türelmi időt pedig szívesen tölti így, ölelésben elveszve a fiú illatával az orrában.* Mi a terved mára?

következő 20 hozzászólás

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!