A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Martion és Marót > Marót

Otthon Maróton

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (0)  Könyvjelzők  Régi üzenetek (0)  Események (0)

hozzászólás megjelenítése.

488 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #488 / 2019.02.06. 22:48:04
[Náluk, tegnap]

*Biccent egyet a hallottakra és ameddig csak a fiú nem húzódik el, ő addig tartja ölelésben.*
Szeretném, hogy ha bármi olyan lesz, amikor tudok segíteni én is, akkor elfogadnád majd. *Dünnyög csak, félig szeretné, hogy hallja a fiú és félig nem. Nem szeretné ha ő is csak a jól begyakorolt, sablon válaszokat kapná meg. Ennél azért jobban ismerik egymást, nem? Ő biztosra tudja, hogy mennyi teher van Levi vállán, tehát igazán nem tűnik fairnek, hogy a fiú még azzal is törődjön, hogy az ő aggodalmát csitítgassa.*
Nagyon előrelátó vagy! *Úgy mondja, mintha a világot fejtette volna meg a fiú egy percben, ellenben a vigyora azért kiszélesedik és láttatni engedi, hogy csak szemtelenkedik. Pedig amúgy tényleg; de ne legyen kérdés, hogy észre vesz minden hasonló figyelmességet.
Azért még a lépcső tetején elengedi a fiú karját, mert nem szándékozik ennyire egyértelműen a szülei tudtára adni, hogy mi a helyzet. Sőt! Legjobb ha nem tudnak semmiről. Még a végén tényleg valami hülyeség lenne belőle, hogy nem jöhet Levi fel a szobájába vagy ő nem mehet hétvégézni hozzájuk. Nem cseszerintené el ezeket az áldásos lehetőségeket ha nem muszáj.
Leül ő is, Levi mellé, az apja pedig még csak most jön felfelé a pincéből, ahol egészen eddig molyolt. Azt sem tudta esélyesen, hogy vendég van. Kedélyesen nyúlna, hogy kezet fogjon a fiúval, amíg az asszony rá nem ripakodik, hogy mosson kezet!! Hát szabad ilyet? Még Szandi is elvigyorodik azon, ahogy az apja fülét-farkát behúzza hirtelen. Nyilván csak a műsor kedvéért...
Nem nehéz kiérezni a Levi felől áramló idegességet, de hirtelen nem tudja mit tegyen. Aztán nem is kell! Amíg az édesanyja az utolsó lépésekkel foglalatoskodik, addig Szandi apukája odafordítja a széket a kettős mellé és nagy mosollyal letelepszik.*
Vártam ám, hogy összefussunk! Mondta Szandika, hogy tetszett nagyon a lemez, de hát jó lenne megerősítened! Életem fő műve! *Legalább olyan színpadiasan tárja szét a kezeit, ahogy Szandi szokta néha és nem nehéz felfedezni már csak a hanglejtésükben is a hasonlóságokat. És nem a lány is valami hasonlót mondott, mikor átadta az ajándékot? Ha eddig az anyja és közte keresték a hasonlóságot akkor rá kell jönni, hogy itt van minden elásva. Azért az édesanyja is előkerül a koszttal közben és miután lepakolt -Szandi meg némi háziasságot magára szedve segített benne- még nekibillen a férje vállának csípőjével.*
Legalább három napig nem láttam a nyomukat sem idehaza, amíg azzal a lemezzel bíbelődtek. *Ez amolyan "becsüld meg magad" megjegyzés.
Mindenesetre valahogy sikerül átlökdösni a kínos perceket beszélgetéssé és Szandi érzi, ahogy a szíve megolvad a szülei igyekezete láttán. Tényleg próbálják megismerni Levit! Nem faggatózva vagy kihallgatás szinten, hanem normális emberek módjára... ah, hát ki számított erre?
És vagy négyszer hangzik el a "köszönöm a meghívást, tényleg" és a "gyere máskor is", mire már muszáj vigyorognia arra a pár szem zöldségre, ami még a tányérján árválkodik. Lehet nem is ízlett Levinek! Mióta megint kemény edzései és próbái vannak, az egész család ráállt az egészséges kajákra. Hát mindegy, most amúgy nem is a kaja volt a lényeg, nem? Hát, ha jól emlékszik akkor sokkal kínosabb vacsora volt az, mikor Viktor jött házhoz. Az jár az udvarlóknak? Mert akkor tényleg nem fogja soha elmondani, hogy Levi és ő is úgy vannak. Sőt, úgyabban.*
A vacsora levezetéseként pedig, az apja még a vetítőről beszél, ami azóta is a HKMben pihen. Emlegeti Ádámot, hogy a srác cipelte el innen; közben Szandira vigyorog. Hűdeciki! Bár lehet csak neki volt ennyire feltűnő. Meg, hogy azzal nyerte el ám Szandi édesanyjának a szívét még annak idején, elsőéves egyetemistaként.
Még mielőtt elfajulna a nosztalgia Szandi eltolja magát az asztaltól és ezzel meg is bontja a kört: mindenki szedelődzködni kezd, ki-ki a maga dolgára.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #487 / 2019.02.06. 22:08:59
[Szandiéknál tegnap]

Tegnapra... *Féloldalas mosolyt villant. Ez a "nyugodj meg, nem lesz semmi baj" már csípőből megy neki. Ahogy az anyját is folyton meg kell nyugtatnia, talán pörfiktre fejlesztette a csitítási képességét. Néha megy, néha nem. Csak kurva fárasztó.*
Ne aggódj emiatt. Ez az én dolgom, és majd megoldódik pikk-pakk. Ott van papa is. Ha nagyon kell, át tud ugrani és elbiceg a postáig. Odafúrja orrát Szandi arcához és lehunyja kicsit égő szemeit. Annnnyira fáradt már... napok óta nem alszik. Vagy az izgalomtól, vagy a feladatoktól álmatlan.*
Menjünk, ha a jövőben sokat jövök ide *márpedig ezt tervezi* lehet nem is baj, ha csak szélnek menet látnak suhanni le meg föl a szobádba.
*Beledől a csókba, már épp rásimítana a puha bőrre Szandi álla és fülcimpája között, de olyan gyorsan véget ér, hogy épp csak érinteni tudja. Aaaarrgghhh... pusztulat vágyik rá, hogy itt aludhasson. Kár kár kár...messze vannak még ettől. Megint az Armageddon sejlik fel előtte, a sok rosszal együtt volt egy irtó jó dolog is benne, amit sosem használt ki, mert ki tudja miért, még idegesítette. Téboly.*
Ne bomolj, gyorsan belapátoljuk és holnap a mindenesben innen folytatjuk. *Mosolyog a másikra és érzi ahogy kimelegszik az arca lefelé menet. Szandi - ahogy karjába kapaszkodik - máris olyan, mint a barátnők legpéldásabbika. Vajon meddig tudják elkerülni a dolgot, hogy feltűnjön a szülőknek. Annyira fosik a reakciótól, meg hogy eltiltják tőle vagy fene tudja... még kicsit óvatoskodna, csak egy kicsit. A konyhából jó illatok szállnak fel. Odalenn az étkezőben pedig ráeszmél, hogy veszettül éhes. Az asztalnál helyet mutatnak neki, és zavarában alig mer ránézni a felnőttekre. Már az is olyan béna, hogy meg kell várni, míg Szandi anyukája kirakja a kaját, és olyankor csak csöndben ücsörgés van, meg semmittevés várakozás közben.*
Köszönöm szépen a meghívást. *Jól nevelt gyerek, előre megköszöni!*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #486 / 2019.02.06. 21:58:42
[Náluk, tegnap]

*Esélyesen sehogy nem működik mostanság a kapcsolat anya és lánya között, de nyilván nem csak az egyik félen múlik ez. Csak reméli, hogy egyszer magától minden helyreáll vagy változik annyit, ami még minden oldalnak kedvező. Tudja, hogy elég nagy igénye van manapság a szabadságra és azt is tudja, hogy a szüleit ez megrémíti. Majd ha hajlandóak lesznek beszélni róla, akkor biztosan találnak kompromisszumot, ahogy Emma is javasolta. Addig meg eltűri, hogy kábé lázadó kamaszként van kezelve, holott marha messze van attól.
Megvárja, hogy a fiú átrágja magát a döntésen, hogy van-e értelme mélyebben belemennie a dologba vagy sem és végül, ahogy elmeséli miről van szó, lassan kifújja a levegőt.*
És meddig kell megoldani? *Akár... ő is segítene ha tudna. Eléggé meg van mondjuk lőve közlekedésügyileg. Mennyire nagyon-nagyon jó lenne egy meridián! Azért azon már nem illetődik meg, hogy Levi ilyesmiben is jártas mert ennyire már be lett avatva.
Úgy ráncolja a homlokát a vacsora gondolatára, mintha kivégzésről beszélnének, de azért a puszik azok bizony puszik és akárhogy erőlködik, a negyedik-ötödik körül már halkan felnevet.*
Nem muszáj egyébként itt maradnod vacsira ha nem akarsz. Tényleg, anyuék sem haragudnának! Nem akarom, hogy kényelmetlenül érezd magad... *Azért már nekiindultak valahogy, de még az ajtónál visszahúzza a fiút, legalább egy csókra. Tényleg, most már nem is lesz rá igazán mód!*
És lehet ha nem megyünk le akkor el is felejtik, hogy itt vagy, képzeld csak el! *Úgy suttogja a fiú karjába kapaszkodva, mintha legalábbis igazi lenne a lehetőség. Jó is lenne!*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #485 / 2019.02.06. 21:14:05
[Szandiéknál tegnap]

*Egy angyal lesz Szandi, mi? Most épp szemtanúja ahogy anyura idegesen villogtatja a szemét a lány, de nem szól bele. Ez nem az ő dolga. Meg nem is ismeri, hogyan működik a nő és a lánya közötti kapcsolat. Ahogy kifordul Szandi anyukája, a lány pedig átkarolja, visszaölel ő is, csak még lassan lemasszírozza homlokáról az idegességet.*
Semmi nem történt, minden oké. *Mintha ezt így kábé már húszezerszer elmondta volna az élete során.*
Vagyis semmi katasztrófa. Csak bosszantó...nem fizetett be egy csekket, meg a hideg-meleg vizet be kellett volna diktálni, hogy ne átalányt számítsanak a rezsibe. De ez volt a múlt hónap közepén... majd intézem én.
*Lemondóan legyint, a csekket lehet Koni is fel tudná hozni, azt muszáj elvinni időben, mert a vízre a túlfizetést visszakapják, de a büntetést egy be nem fizetett fűtésdíjért nem. És hogy miért kell neki tizennyolc évesen ezeket tudni? Akkor már tök mindegy, mikor az ember képben van vele...*
Menjünk le. Anyukádék már várnak. *Talán van abban valami jó, hogy kicsit alacsonyabb Ádámnál. Pont mindenhogy kézre áll Szandi xD. Legalább tíz puszit oszt le, mintha mára ennyi jutott volna. Vacsi közben nem lehet, utána meg ki tudja hogy lesz a búcsúzkodás?*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #484 / 2019.02.06. 20:54:28
[Náluk, tegnap]

*Nem látja, hogy ki a hívó, mondjuk nem is nagyon leskelődik. Még mindig mindennél érdekesebb lekötni az ujjait azzal, hogy a már-már loknira hajazó puha tincsek közepébe tekeri őket. Van ennél mókásabb és egyben izgalmasabb? Mert, hogy szerinte nincs! És közben azért arra is jut kapacitása, hogy a fiú arcát figyelje: az irigylésreméltóan sötét és hosszú szempillák a gesztenyeszín szempár körül, az apró szépséghiba a felé eső szemöldökön. Igazából mindegy, mert a fiú haja általában eltakarja, de még nem is tudja, hogy sikerült?!
Aztán elkapja, ahogy változik a pillanatnyi hangulat, érzi megfeszülni a fiú alakját és egy pillanat múlva már vagy egy méterre sétál. Lépked az ablak előtt, ő pedig először csak felkönyököl aztán mikor már sírást emleget Levi fel is ül. Fogalma sincs miről van szó, de már attól idegessé válik, hogy a másikat is annak látja. Épp mozdulna, ahogy nyílik az ajtó és tényleg, marha jó időzítés basszus!
Olyan célzatosan pislog az anyjára, hogy ne lehessen eltéveszteni az üzenetet: Menjen már ki! Egyáltalán mi ez a divat, hogy nem is kopog? Tök mindegy. Nyeglén válaszolgat, folyamatosan szuggerálva a nőt... aki aztán sóhajtva veszi tudomásul, hogy itt nagy társalgás most nem kerekedik. Annyit mond csak, hogy egy öt perc, aztán mehetnek ha gondolják. Szandi meg egész meglepődik! Biztos, hogy vagy ezerszer megfogja köszönni a nőnek, hogy most először normálisan kezelte a helyzetet; bár azért az ajtót nyitva hagyja.
Ahogy távolabb érnek a léptek Levire pillant és igazából alig fél pillanat mire már ott áll előtte.*
Mi a baj? *Nem mintha túl sokat kiszűrt volna a beszélgetés ezen oldalából: a kulcs az Levi édesanyjának szavai közt lehetett, de azért nem volt nehéz levonni, hogy valami gebaszról van szó. Ha nincs ellenvetés, akkor még a kérdés mellé átkarolja a továbbra is feszült alakot és úgy pillant fel.*
Minden oké anyukáddal? *Ugh. Az hagyján, hogy Levinek sem kedvence a téma, de az ő torkában is gombóc nő, akárhányszor a nőre gondol. Egyrészt mert ha tehetné, akkor addig forgatná az üveggömböt, mígnem Levinek semmi miatt nem kellene aggódnia, másrészt meg, mintha egy hasonló jövő felé tartana ő is... legalábbis ez az egyik ordenáré félelme.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #483 / 2019.02.06. 20:28:57
[Szandiéknál tegnap]

*Az jó kiindulási pont, hogy ne szóljon bele senki. Összeálltak, mint két kicsi legó. Most valamiért úgy érzi jó darabig nehéz lesz szétszedni őket. De egy apró kételkedő kisördög mindig csücsül a bal vállán, amelyik csúnya dolgokat suttog a fülébe. Próbálja elhessegetni. Addig meri csak vinni az érzéki puszik tárházát, amíg neki sem válik kellemetlenné a dolog. Különben is ezen a téren egyre kreatívabb lesz. Muszáj annak lennie, mert ha együtt vannak, akkor most már az azzal jár, hogy mindene ezer fokon ég, leginkább lángol... és szó szerint ezzel álmodik, ha épp nem a valóságban történik meg. Tényleg ilyen, ha szerelmes lesz az ember? Azt mondta neki egyszer az anyja, tudni fogja, ha érzi...
Az, hogy Szandi aggódik érte, külön műfaj. Dobozba pakolja az érzést, hogy bármikor elővehesse ezt is elalvás előtt csak azért, hogy belemosolyogjon később a párnába.
Most meg "mintha párna lenne" szorongatja maga alatt Szandi vékonyka testét, és próbál nem odafigyelni a külvilágra. Ez telefoncsörgés? Faxom...
Mikor már a lány is emlegeti a dolgot inkább csak elemelkedik kicsit, hogy megnézze ki hívja. Hát persze, hogy anya...*
Minden oké? A fiókban... nem ott, hanem a konyhában... azt nem! Azt mondtad, azt elintézed anyu... Jó jó jó. Akkor majd...majd kitalálom és leugrok én érte. Ne sírjál légyszíves, nincsen semmi baj. Megoldom, ígérem...nem, nem késtünk el. Jól van, oké nyugodj meg. Én is szeretlek. Szia.
*A beszélgetés feléig nem mozdul el Szanditól, csak odatartja a telefont a füléhez. Addig is jólesően bizsereg attól, ahogy a hajával játszik a lány. Aztán elkapja az idegsokk attól amit hall, és inkább elemelkedik, kicsusszanva a félölelésből, és az ablakhoz sétál. Mire leteszi a telefont, Szandi anyukája felér, és benyit a szobába. Micsoda időzítés!*
Köszönöm a meghívást, utána tényleg muszáj mennem, mert nagyon korán kell kelni holnap!
*Szabadkozik igazából, azért leginkább, hogy ilyen sokáig maradt. Arra csak bólogat, hogy Bódi anyuka kérdezgeti őket, sikerült-e befejezni a leckét. Hajaj...melyiket? Az egyik még félig sincs begyakorolva.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #482 / 2019.02.06. 19:48:40
[Náluk, tegnap]

Gyönyörű! Meg van beszélve. *Szélesen vigyorog és hé, ő számolja a napokat azóta, hogy először azt mondta a fiú, hogy elveszi majd egyszer. És bizony, már több mint egy hete volt! Mondhat bárki bármit, Emma is kinevetheti százszor mert naiv kislány még, de neki ez a tökéletes jövőkép. Hol érdekli őt bárki más, aki nem Levi? Hiszen élete legfantasztikusabb pillanatait majdnem mindet hozzá tudja kötni... vagyis tényleg mindet! Még emlékszik a visszás érzésre szilveszterről, mikor Viktor éjfél előtt azt mondta, hogy gondoljon az elmúlt év legszebb pillanatára, neki pedig marhára nem kellett sokat járatnia az eszét, hogy beugorjon, ahogy a HKM ezer éves matracán, Levi hátához simulva, összekulcsolt ujjakkal aludtak el. Mindezt a másik fiú karjai közt újraélni, élete legfurább és legkellemetlenebb pillanata volt. Persze, hogy az! Mert nem ott kellett volna akkor lennie! Nagyon nem.
De ez kit érdekel most már? Pláne, ahogy a fiú számára már kellően érzéki csókokat oszt a nyaka mentén! Nem tud olyan nyugton "tűrni" mint az előbb a másik: megkapaszkodik, közel bújik. Átfutnak az ujjai a kusza-göndör tincseken és végigsimít a fiú derekán majd hátán. Ez mind-mind apró kisülésekkel jár, amik miatt lassan kapkodnia kell levegő után, de legalábbis megszakítja a csókot és visszaejti a fejét az ágyra. Az sem tűnt fel, hogy mikor emelkedett meg.*
Nem is új! Eddig is aggódtam érted. *Ő meg nem bánja a pózt, mert azért megfulladni nem fog bele. Inkább szórakozottan játszadozik a szanaszét meredező göndör tincsekkel a másik fejbúbján.*
Egyébként rezegsz. *Ráncba szalad a homloka, mert hát nem is kicsit: Levi mobilja újra és újra felzizzen a beálló csendben. Ettől függetlenül hirtelen egyikük sem mozdul és egy pár percet ki is bír ő is... aztán meg mégsem.*
Lehet, hogy fontos, nem?
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #481 / 2019.02.06. 18:58:54
[Szandiéknál tegnap]

...akkor te Majomné! *Nem számolja a közös napokat, mint a lányok szokták.De azért tudja, hogy túl rövid idő alatt dőlt el, hogy ő ezt a lányt elveszi egyszer. Legalábbis annak, aki mondjuk kívülről látja őket. Mert ő nyakig benne van már jó ideje, és olyan jó mindezt nem lefojtani a saját torkán. Plusz, valami izgalmas melegség önti el, mikor azzal viccelődnek, hogy ők örökre együtt... jah, amíg Szandi rá nem jön mennyi jóhapsi van a világon, akikkel kétszer jobban jár, mint Levivel.
Aztán már csak eldőlnek az ágyon, csöndesen "tűri", hogy érkezzen a puszik, és minduntalan próbálja elkapni a következő igazi csókot, amíg sosem múló lúdbőrzéssel küzd. *
Héj! *Rájön, hogy szívatják őt is. Hát ebben nagyon jók... Meg abban, hogy kolibriszárnyként verje a szíve, hullámokban törjön át bőrén a forróság.
Közben arra fordul, mozdul szinkronban, amerre Szandi is. Tényleg a lány derekára fog, amíg ő nem kerül felülre a nagy helyezkedésben. Bátortalanul simogatja a keskeny csípőt, közben Szandi vállára puszil, hosszan a nyakára csókol, ott ahol a legérzékenyebbnek sejti. Addig egyikük sem beszél, csak próbálja kiélvezni a kettősük magányát, mielőtt bárki belerontana. Ezt viszont több, mint izgatónak találja, így még egy utolsó csókért hajol: Közben a szőke tincsek közé túr, és ha el tud valaha szakadni a puha ajkaktól és Szandi finom illatú bőrétől, akkor már csak fel kell idéznie miről volt szó az előbb. Érzi ahogy kissé kivörösödik az ajka, de még mindig jó hosszan tudná ezt művelni, ha övék lenne a világ minden ideje.*
Aggódni fogsz értem? Ez is új!
*Suttogóra fogja a hangját, és csak annyira áll le a szüntelen cirógatással, amíg összekulcsolódnak ujjaik, ő meg fáradtan elfekszik a másik hasán. Áh őt egy percig nem zavarja, hogy agyonnyomja-e szegény lányt.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #480 / 2019.02.06. 17:43:15
[Náluk, tegnap]

*Még éppen nem válaszol, mert ügyesen helyezkednek, hogy a lehető legszorosabb legyen az ölelés: Levi tartja a derekát, na meg kapaszkodik is, szóval mondhatni stabilan van. Aztán majd szól a fiú ha zsibbad már a lába vagy hasonló, ugye? Tényleg sok hülyeségen gondolkodik, de ez mondjuk pont nem az szerinte. A pontosításra meg, hiába a fiú vigyora, ő csak szúrós pillantással löki meg, lehetőleg annyira, hogy eldőljön a halványlila ágytakarón.*
Majom vagy! *Legördül, hogy ne terpeszkedjen tovább teljes súllyal a fiún -végre!-, aztán egy fél pillanatnyi gondolkodás után mégis csak megtámaszkodik fölötte, hogy aztán apró de annál eltökéltebb csókokat osszon Levi nyakszirtjétől, egészen a füle tövéig, majd végig az arcélen, egészen az álláig. Játssza picit az eszét: a fiú ajkának jobb és bal sarkába is oszt a szeretetéből, ám csókot nem ad még; pedig feltűnik, hogy mozdulna a másik! Maximumra pörög a szívverése és minden egyes becézgetés után bizsereg az ajka. Oké, ez új de igazából nem is rossz! Persze van még hova fejlődni, mondjuk nagyon jó lenne nem zavarba jönni az ilyesmiktől, de nem vár el túl sokat azért. Elvégre megbeszélték, hogy kellenek ezek a korrepetálások...
Levi halk szusszanását hallva pillant csak fel és az mondjuk kellő elégedettséggel tölti el, hogy a fiú arca is kipirult már. Ebben a fényárban nem tudják elrejteni egymás elől, nem úgy mint a félhomályos csókcsaták alatt. Most már ő is mosolyog.*
A macskára? *Úgy tesz, mintha nem azért akciózott volna mert így akarta, hanem csupán szemtelenségből. Holott nagyon is jó lesz majd visszagondolni a pillanatra, ahogy Levi ujjai a derekára szorítottak a csókok alatt...*
De legalább minden nap meg van az edzés a le-föl lépcsőzéssel. Egyébként meg nem is engedlek vissza, te hülye! Jössz itt ilyenekkel, hogy bármi történhet veled... *Ingatja a fejét és marha ügyesen csinál úgy, mintha nem pörögne ezerrel gondolati és fizikális módon is. Inkább arrébb gördül, le a hátára és lehunyja a szemeit.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #479 / 2019.02.06. 15:22:07
[Szandiéknál tegnap]

*Csak reméli, hogy tényleg...mert ha a boltban nem találkoznak, akkor holnap egyáltalán nem találkoznak, és akkor az maga a megtestesült borzalom! Felborzolja a receptorait, ahogy Szandi keze a nyakába kapaszkodik. Nem...egyáltalán nem kényelmetlen! Bár tudná néha milyen hülyeségeken agyal a másik.*
Az is hiányzik, aki benne szokott aludni. *Panaszosan bújik az ölelésbe, és elképzeli milyen jó lenne nem itt hagyni Szandit a vacsora után.*
A macskára gondolok természetesen. *Aztán gonosz kis vigyorral elhajol, hogy lássa a lány arcát erre az ördögi fordulatra.*
Én leköltözök esküszöm, a kutya nem fog hiányolni abból a hálóból a suliban! Különben is a torony mindentől messze van...blöeeeh...
*De leginkább a konyhától. xD Karpenásnak lenni de jó lehet!*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #478 / 2019.02.05. 23:20:53
[Náluk]

*Legalább az azonos, hogy mindketten aggódnak valamin. De ugye ez még marhára az eleje, még csak most lesz egy hete, hogy elkezdődött köztük ez az egész. Most még a legnagyobb problémának az tűnik, hogy hagyján, hogy senki más nem tud róluk, még ő sem igazán meri megnevezni, hogy mi a helyzet. Még Levi sem... "Összejöttetek?-Olyasmi." Szóval valami olyasmi, de akkor nem az. Igen, tényleg, ilyeneken is tud rágódni!*
Mondom, megtestesült angyal leszek. Egy szava sem lehet majd rám! *Természetesen Levi kedvéért, nem másért. Ott lébecolni körülötte a mindenesben vagy csak leülni és együtt végiglapozni egy-egy kincset érő könyvet, amit a cuccok között találnak? Hát neki ez máris nagyszerűen hangzik, ki nem hagyná! Pláne egy kimerítő Főnix kaland után lesz jó kis lélekemelő.*
Vagy Jóslástanon... *Hümmög. Ah, mindig gyűlölte! Olyan megfoghatatlan, hogy az nem tud nem idegesítő lenni, nem? Az tényekre és tettekre épülő órákat szerette, nem azt, ahol mindig homályba forgatott semmiségekről beszélgettek órákon keresztül. Aztán mindig olyan jókat kamuzott össze a beadandóknál, hogy kész téboly! Született jósasszony. Azt mondjuk nem látta előre, hogy pár pillanaton belül tényleg képes lesz a fiú elvonni a figyelmét bármi másról; pláne azzal, hogy csak ilyen sitty-sutty helyezi egyik helyről az ölébe. Okééé.
Megkapaszkodik Levi nyakában újra de alapvetően azért nem igazán mer mozdulni. Jó, ez most új és hát marhára szokatlan: nem nyomja a fiút? Biztos benne, hogy vagy egy évtizeddel ezelőtt ült utoljára valakinek az ölében. Miről is van szó?*
Ahaaha. Biztos, hogy csak az ágynemű hiányzik a kastélyból? *Végére bekapcsolt, na. Ah, magához képest is szétcsúszott.*
Figyelj, én ajánlgattam a közös életet a HKMben, aztán te kezdtél normális ajtóért finnyázni... *Kiszélesedik a vigyora rá, de ettől függetlenül tényleg jó lenne valami megoldás. Mert hát, jóból nem elég, nem? Neki pedig nincs is jobb annál, hogy egymás mellett ébrednek.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #477 / 2019.02.05. 22:51:57
[Szandiéknál]

*Néha fel-felpillant, mert látja, hogy lecke írás közben Szandi őt nézi. Ez csak még több vigyorgást eredményez. A bőre alá kúszik az érzés, hogy ez most már mindig így lesz. Tényleg mindig... (?) Ő nem más srácok ostromló szerelmétől tart Szandi irányába, hanem egyszerűen attól, hogy összekapnak valamin és jó kis balhét csapnak, mint mindig. Már így is guiness rekord minőségű időt futottak, ami a békében együtt létezést illeti.*
Próbáld meg kicsit elviselni a kedvemért, ha puffog. Különben nem enged el hozzám! *Pedig ott van a szomszédban. És ha már elképzelte, hogy ott olvasgatnak, beszélgetnek, akkor nagy csalódás, hogyha nem lesz ott Szandi.
Végül ő sem tudja mit akart mondani a lány, mert úgy tűnik nem ússza meg a vacsorát. Szusszan egyet, mert hát nem is éhes.*
Amit te szeretnél csinálni! Fél óra az valahol rengeteg idő! Mondjuk Mágiatörin végtelen...
*Visszazuttyan Szandi mellé, és játékból előveszi a kiskutya szemeket.*
Utána vissza kell mennem a kastélyba. *Suttogja a lánynak, és amíg térdel mellette az ágyon, hirtelen megfontolásból az ölébe húzza a másikat. Mint egy bűntényt, úgy közli, hogy el kell majd hagyni ezt a szobát.*
Hideg kőfalak... hosszú út a sötétben...bármi történhet velem. És ott nincs is lila ágyneműhuzat. Lehet pedig könnyebben aludnék...
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #476 / 2019.02.05. 22:38:02
[Náluk]

*Oké, oké. Amit a csók után lát Levi, az abszolút megnyugtató lehet, mert hát abban a pár pillanatban még alig tér magához! Úgy pillog, mintha egészen beszűkült volna a látótere és hát, így is van. A fiú mosolya, amit ezelőtt még esélyesen soha nem is látott, beereszt még egy halom lepkét a gyomrába és muszáj a lapra fordítania a tekintetét, hogy ne izzadja párásra a lencsét a szeme előtt. Szóval már nem is emlékszik, hogy olyat mondott egyszer, hogy Levi nem az esete. Most már azt gondolja, hogy ez mindenki esete! De azért na. Még az sem megy ki a fejéből, hogy a lány BIT faktról majd minden nap ott van Levi közvetlen közelében; és még a chaten is írogat?!
Ugh, be kell látnia maga előtt, hogy ez így nem oké. Mármint, nem kezelhet majd így minden lányt, akivel szóba áll a másik, pláne, hogy arról sincs fogalma ki lehet az. De egyébként sem kell aggódnia, nem? Elvégre ő lesz feleségül véve és nem valami random csaj! Azért csak elő-elő téved a téma, mikor épp álmatlanul bámulja éjjel a plafont. Végül is bárkinek adott a lehetőség, hogy rámozduljon Levire... hát Ádámon meg Emmán kívül senki nem is tud kettejükről. Akkor ez mi?
Ehgen, neki így sikerül a leckére koncentrálni, de legalább csendben van addig is, így mégis halad a fiú valamicskét. Az egyébként normális, hogy még annak is örül, hogy ugyanazt az anyagot tanulják? Mert szerinte lassan kóros ez az egész és egyébként is, magához képest is marha gyorsan jutott erre a szintre. Jaj, de béna!
Mire Levi legördül az ágyról, addigra higgadtságot erőltet magára és feltérdel ő is. Heverészni állandóan, az megy, mi?*
Aaha, simán. Azt hiszem olyan három-négy körül érünk haza anyuval Pestről, aztán szabad vagyok mint a kismadár. Hacsak nem morgunk össze itthon megint, de majd nagyon jó gyerek leszek. *Mintha amúgy olyan marha rossz lenne, de tényleg. Pont ezért nem is világos az egész szigor hadjárat! Vajon eljön az az idő majd, amikor ha lemegy a játszótérre nem félnek attól itthon, hogy egy másik dimenzióban ragad? Érdekes kérdés.*
Egyébként... *Pár másodperccel hamarabb kapja a fejét az ajtó felé, ahogy felhangzana a lépcsőtől a kiáltás: olyan fél óra és kész a kaja. Pislognia kell, mert elönti kissé a déjà vu érzés vagyis valami ahhoz hasonló. Fogalma sincs, hogy mit akart mondani, ellenben ahogy lecseng a dolog, összecsapja a kezét.*
Nagyszerű, tehát van fél óránk. *Rávigyorog a táskánál matatóra.* Mit szeretnél csinálni?
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #475 / 2019.02.05. 22:13:19
[Szandiéknál]

*Úgy tűnik, a beszéd is működik néha. Fosni kell a szót, sok sok megnyugtató dolgot mondani. De komolyan gondolja, hogy szükségük lesz egy közös módszerre, mert szorongásokkal bőven küzd ő is. És hasonló módon ahogy Szandi, néha még bűntudatot is érez, amiért azzal megy el az idő, hogy ő nyavalyog. A nyereménye nem csak egy mosoly, hanem maga a csók is. Brrr...mindene beleborzong, kicsit meggyűrődik keze alatt a lap, lassan masszírozzák egymás ajkát, és tök nincs egyikőjük se felkészülve arra, hogy most így az ajtófelé fordulva, bárki rájuk ronthat. Megtámaszkodik az egyik alkarján, hogy kisimogassa a szőke tincseket a szemüveg mögé. Látni akarja a csók után, hogy minden gondránc elsimult. Nem lesz baj. Nem lesz semmi baj - az ő tekintete csak ennyit mondd. Na meg a magabiztos félmosoly. Lehet idővel hozzászokik, hogy olyan dolgokat ígér ebben az esetben, amit maga sem tud biztosan. De valahol a zsigereiben érzi, hogy lehet csak idő kell ennek a történetnek, nem kell feltétlenül emléktörléssel végződnie. Ha a jóisten is azt akarja persze.*
Az nagyon jó lenne. *Felpörög a pulzusa, pusztán attól, hogy itt lehet és válla a másikéhoz érhet. Hogy Szandi odafúrja homlokát a nyakához... jesszus de jó lenne egész nap ezt csinálni. Neki már nem is kéne semmi más, csak ez a szorongató boldogság a gyomrában. Annyira nem merte elhinni, hogy valósággá válik egyszer, hogy őszintén szólva gyanús, hogy most is álmodik. Megpróbálnak mind a ketten a leckéjére koncentrálni. Ötödikes tananyag, ezt tanulja a lány is, így gyorsan megvannak vele. Lefordul az ágyról, és el is pakolja a cuccot, ami már nem kell.*
Holnap ugye bejössz a mindenesbe? Zárásig leszek, hétig.
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #474 / 2019.02.05. 22:03:38
[Náluk]

*Szusszan, hogy hiába minden, Levi azért elmondja. Hát persze, mondja csak, nehogy bennrekedjen! Azért elmosolyodik a dolog felénél és oké, nem képzeli el, ahogy összemelegedik valakivel. Már inkább nem megy bele, hogy szerinte azért az is pont olyan gáz, hogy éveken át titkolt egy életet a nő elől. Pedig hát, ők is össze vannak melegedve! Hehe. Ha nem is úgy mint Danival, de azért van annyi mersze, hogy azt gondolja, hogy fontos része Emma életének ő is. Nem szeretné, hogy a nő úgy érezze, hogy átverte vagy nem bízott benne... vagy ilyenek.
Csendesen engedi, hogy Levi hangja kimasszírozza a görcsöket a gondolatfolyamokból és azon gondolkodik vajon tudja-e a fiú, hogy mennyit segít már csak azzal, hogy itt van mellette? Ez pont olyasmi jelenség, amit már azelőtt is felismert, hogy Emmának megvallotta volna. Meg sem próbálja tehát elnyomni az alakuló mosolyt, ahogy a fiú a mondandó végére ér és kimocorog alóla, hogy a szemébe nézhessen.*
Oké. *Csókért hajol, meglepő magabiztossággal, hogy megpecsételjék a fogadalmat -mehet a többi közé- és épp csak pár pillanattal nyújtja tovább mint az eddigiek. Hogy bejöhet valaki az ajtón? Az most sem érdekli igazán és taláááán a felsőbb hatalmak is engednek ennyi boldogságot a szoba rejtekében.* Benne vagyok. *Kiszélesedik a mosoly, ahogy elhúzódik és a füzet felé biccent.*
Segítsek? Ahogy nézem elakadtál... *Kac-kac, nyilván nem azért mert a siráma lett előtérbe helyezve! De tényleg, nagyon igyekszik, hogy megkapaszkodjon a Levi nyújtotta nyugalomban. Elég lesz akkor aggódni amikor Emma letiltja a közösségin, nem? Hát erre gondolni sem fog, de nem ám!*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #473 / 2019.02.05. 21:43:27
[Szandiéknál]

Dehát az tök más! Figyu, csak képzeld el. Hogy már összemelegedsz valakivel...vagyis ezt most ne képzeld el úgy komolyan, csak elméletben... és mondjuk érted, szóval annak az embernek közben van gyereke, meg családja. Asszem tök érthető, ha ezen kiakad valaki.
*Az nem, hogy Szandit támadja ezért, aki nem szült kiscsákót senkinek, és nem exfelesége egy pasinak sem. Nem is lesz! Ha rajta múlik...*
Dehogy vagy az. Én is nagyon sokáig hurcolom, ha ideges vagyok valami miatt. Mindig találok valamit, amin lehet forogni.
*Ő is nekidönti a fejét, a vállán pihenő Szandiénak és hagyja, hogy elárassza a finom sampon illat.*
Ha te emiatt kattos vagy, akkor én is! Most már legalább mind a ketten együtt lehetünk azok. Szóval kidolgozunk majd valami tervet, hogy nyugtassuk le egymást, akkor is...ha épp összedől a világ, oké?
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #472 / 2019.02.05. 21:19:37
[Náluk]

*Megdörzsöli az arcát, mert persze, van abban valami, amit Levi mond.*
Igen, igazad van. *Hogy magyarázza el azt, amit ő sem ért? Hogy ezek a félelmek csak jönnek és ellepik a tudatát olyan szinteken, hogy nehézzé válik a létezés és mintha a világ szeretne a fejére szakadni? Alig kap levegőt, alig lát. Nem tudja mit kellene tennie, hogy ne így legyen és azt sem tudja, hogy beszéljen-e erről. Jobbnak látja ha hallgat. Még egy titok, amit valahogy magában szeretne legyűrni: nem változnak a szokások.*
Lehet csak a múltkori miatt tartok ettől ennyire. Már azért is csalódott bennem, hogy nem beszéltem Dani gyerekéről. Ez meg így... tudom, hogy teljesen más, nem kell mondanod! *Látja, hogy már épp közbeszólt volna a másik, hogy elemezze a két eset közti különbséget. Tudja ő is, mindenhonnan megvizsgálta már.*
Egyszerűen csak sokáig megmaradnak bennem ezek. Nem tudom miért. Biztos kattos vagyok. *Ráhajtja a fejét a fiú vállára és épp csak kicsit érzi rosszul magát amiatt, hogy hátráltatja épp a tanulásban. Az meg eszébe sem jut, hogy a valamelyik szülő benyithat! Bár ha választani lehetne, akkor inkább az apja jöjjön.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #471 / 2019.02.05. 21:06:34
[Szandiéknál]

*Figyel amíg Szandi beszél, és néha a papírra is ír valamit, de az utolsó tételt muszáj lesz ebéd közben...vagy inkább helyett befejezni, még matek előtt. Nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy nem érdekli mi történik. Csak most már kábé egybefüggően minden nap van valami para, ami miatt Szandi ideggörcsöt kap. Fogalma sincs hogy nyugtathatná meg. Néha az is elég, ha csak itt van, de többnyire semmi sem segít igazán. Nem csukja be a füzetet, de nagyot sóhajt cserébe, ahogy leteszi a ceruzát, ami lustán begördül a hajlatba.*
Nem tudhatjuk. *Mind két kezével felkönyököl, vállukat összeérinti, és egy pillanatra az ajtó felé néz, mintha azt várná hogy most fog benyitni valamelyik szülő.*
De hidd el nekem, az életemre mernék esküdni...hogy nem fog rád haragudni, mert boszorkánynak születtél, és erről nem beszélhettél neki. Ha egyáltalán felfogja mi a helyzet...mármint idővel... akkor nem tudom elképzelni, hogy valaha ezért dühös legyen. Elég abszurd így is, ha belegondolsz. Neked ez a természetes, de ő maximum a mesekönyvekben olvasott erről.
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Magántanuló #470 / 2019.02.05. 20:58:54
[Náluk]

*Ah, már neki is elege van ebből a folyton idegbeteg attitűdből de valamiért semmit nem sikerül könnyedén venni. Valaki tanítsa meg rá, hogy a változások nem hordoznak minden esetben tragédiát, mert amíg így van vele, addig úgy is alakulnak majd. Egyszerűen csak nem akarja már, hogy felboruljanak a dolgok. Legyen minden stabil, minden kapaszkodó a helyén és ne legyenek kátyúk az úton. Elég naiv vágyak de ugyan kit érdekel?
Legalább Levi nem néz rá rossz szemmel emiatt az egész miatt. Elviseli és még állítólag szereti is! Hát hülye ez? Na mindegy, egyértelműen szerencsés fordulat. Igazából csak szeretne olyan normális kamasz lenni, akinek most a legnagyobb gondja az, hogy mit vegyen fel amikor a barátjával találkozik. És nem csak itthoni kapucnisba bugyorkálva nyisson ajtót... Szép világ lenne! Addig is az már biztos, hogy a puszikcsókokölelések soha nem fognak túl sokká válni, sőt! Hát tudja Levi, hogy alapból is jobban igényli ezeket mint a legtöbb ember. Legalább a fiú is kezdi már beérni.*
Nem keresett senki azóta. Ez délben történt. Lehet még mindig ott van vagy már kirohant a világból vagy hát nem tudom. *Ő is inkább a feladatsort figyeli, az legalább olyasmi, amit ért.*
Gondolom nem lesz nehéz kilogikáznia. Azt azért nem hiszem, hogy Dani hozzáteszi, hogy "Ja, amúgy Szandi ugyanaz" de Emma meg nem hülye. Ez az ismerjük egymást a suliból duma amúgy is marhára béna volt. Egyáltalán mikor ballagott el Dani? *Megvonja a vállát, mintha nem a világ borulna meg a mai nappal.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #469 / 2019.02.05. 20:38:05
[Szandiéknál]

*Tudja ám, hogy nem sokáig tart a nyugalom. Érzi a levegőben a vibrálást, hogy Szandi egyáltalán nem nyugodtabb tegnap óta. Bár nehezen jut el a tudatáig, mit kell ezen ennyit aggódni. Hiszen ott sem lesz a becsapódásnál. Ezt csak az ismeri, aki egyszer keresztülment rajta. És Levi abszolút megérti Emmát abban a pillanatban, ahogy a nő is beavatottá válik. Kész trauma.*
Áh kösz! *Megint radíroz, és pótol. Rossz helyen volt a tizedesvessző. Szandinak jobban megy a multitasking. Cserébe a figyelmességért, közelebb hajol, hogy a járomcsontra adjon egy puszit. Ugye ezt nem tudja túlzásba vinni? Hmm... remélhetőleg nem, mert képtelen ráunni a testi kontaktra, amit régen annyira rühellt. Változik a világ.
A ceruza végét rossz szokásként a szájába veszi, amíg gyorsan átpörgeti a következő feladatot. Ezek azért már nem olyan egyszerűek. Kisérettségire készülnek vagy mi fene.*
Ahhha...huhh... és nem keresett azóta Emma? Egyáltalán azt is elmondta neki, hogy te is...? Vagy most éppen csönd van?
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!