A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Martion és Marót > Marót

Otthon Maróton

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (0)  Könyvjelzők  Régi üzenetek (0)  Események (0)

hozzászólás megjelenítése.

399 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Neredin, Negyedik évfolyam #399 / 2018.11.25. 02:50:59
[11.26.]

*Ha nem is feltétlen azért, mert magából indul ki, tényleg nem jut eszébe az, hogy nyíltan rákérdezzen a dologra. Mert ő nem ilyen. Jobban megy az, hogy a fejében legyártson ezer meg egy elméletet, amiket aztán kavargathat mint a rózsaszín fürdőbombát a kád vízben. Nem szeret belenyúlni semmi konkrétba, hogy ha egyszer remekül megmagyarázza magának az összes tapasztalatot.*
Hm? *Lemaradt a mormogásról, gőze sincs, hogy egyébként lehetett-e érteni és csak ő nem figyelt vagy egyébként is valami artikulálatlan álom jelenség volt már ez. Nem figyel fel fedetlen hasfalakra, ellenben neki melege van. Mindig ez történik mikor elálmosodik; nyilván ez is ahhoz köthető, hogy merőben eltér ez a hőmérséklet attól, amit az Armageddonban éltek a bunkerben. A fagyos hideg elől nehéz volt elbújni, bármennyi rongy és kabát csavarodott a testükre. Csak még rosszabb volt. Viszont nincs kedve megmozdulni.*
Persze, hogy nem. Nem is azért mondtam. *Mégis csak szórakoztató a másik morgása egy pontig.*
Akkor visszaszívom. Ha ezt nézzük akkor kész főnyeremény vagyok neked! *Haha. Még röviden fel is nevet, de ez sem egy olyan dolog, amivel kényelmes viccelődni. Igazán nagyon messze van a hasonló jelzőktől, ezt nagyon jól tudja. De legalább ebben tényleg tud segíteni.
Annyira vágyja az iskolapadot! Fogalma sincsen arról, hogyan marad egy darabban a szíve, miután a döntése hivatalossá válik. Most még van idő, még változhatnának a dolgok. Olyan nagy kérés ez? Hány éjszakán keresztül kell könyörögnie, hogy valaki, bárki, meghallja őt? Vissza akar kapni mindent, mert nem érdemelte, hogy elveszítsen bármit. Ezt érzi. És elege van abból, hogy mindez arra készteti, hogy még önszántából is feladjon dolgokat. Mert például azt is tudja, hogy sokkal jobbat tenne Ádámnak ha Dórival és a barátnőjével lógna szombat esténként. Na meg Levinek is... azzal kellene foglalkozniuk, hogy a Martionban újra megtalálják a helyük!
Szusszan egyet és picit megemelkedik, hogy lenézhessen a fiúra.*
Mi a baj? *Még csak világfájdalmas gondolatokat sem tud kitermelni ha Maszler izgága mellette. Segíteni szeretne, innen a nyíltsága. Egyrészt Maszlernak másrészt magának. Az már így elsőkörben is biztos, hogy lecipzározza magáról a pulóverét, hogy ne legyen csatakos.*

//és belefagyunk a melegbe//
Maszler Ádám
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Maszler Ádám, Karpena, Negyedik évfolyam, Diákmentor #398 / 2018.11.25. 02:19:22
[11.26.]

*Somolyog picit azon, hogy Szandi elkerülte a beszélgetést. Majd idővel megváltozik ez is. Addig úgyis járnia kell, amíg mentálisan fel nem épül. Sőt, a vége elvileg az, hogy már tudni fogja magától, hogy most szüksége van-e a beszélgetésre, vagy sem. Ettől persze most Makó-Jeruzsálem távolságban van, de ha valóban szeretne fejlődést látni a lány, akkor előbb meg fog változni az elképzelésre erről.
Egyébként nem rejtegetné, hogy miért kialvatlan, ha megkérdezni Szandi. De tudja, hogy nem fogja, mert magából indul ki, aki nem szeret ilyeneket kiteregetni. Maszlernak ez sokkal könnyebb, nincsenek benne ilyen aggályok, főleg nem a barátai előtt.*
Pfuh, lehet. *Nem tagadja. Sóhajt egyet és belemormog valamit az ágyba. Utána inkább átfordul a hátára és lesimítja a hasán az inget, ami az előbb szemtelenül felgyűrődött egy jó arasznyit szabadon hagyva. Pont tökéletes a szoba hőmérséklete a hosszú ujjú ingben, nem nagyon akar neki vetkőzni.*
Ez sem jelent semmit. *Dohog még egy picit a témán, aztán ha a mellette fekvőnek csukva a szeme... akkor neki is lehet alapon már nem igyekszik kidörzsölni az izmokból a mozdulatot, hanem megengedi magának, hogy felhagyjon a pislogás mímelésével.*
Az a fajta vagyok, akinek ha nem rágják a fülét, képes tenni magasról a tanulásról. Szóval alávetem magam az akaratodnak. *Ez azt jelenti, hogy két nap múlva meg fog jelenni a tanulnivalóval. Addigra már új jegyzetei is lesznek, mert el kell kezdenie bejárni órákra. Már ettől tisztára leveri a víz. Idegesen mocorog picit, nehezen találja a helyét. Fogalma sincs, hogy mi feszélyezi, mert mindentől csak a végtelen álmosságot érzi.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Neredin, Negyedik évfolyam #397 / 2018.11.25. 01:56:46
[11.26.]

Azt azért nem mondanám, hogy nyíltan beszéltem... Vagy, hogy beszéltem úgy egyáltalán. Ez volt az egyik jó dolog benne. *Elmosolyodik. Nem olyan nehéz átlátni a dinamikát abban, hogy az ember jobban és könnyebben szabadul fel a magához hasonlók körében. Mint ő Levi mellett. Nagyon könnyű meghúzni a párhuzamot, csak dacból nem akar belemerülni a témába.
Összetalálkozik a pillantásuk és arra gondol, hogy végülis mind ugyanazokat tapasztalják meg. Ha Levi is és ő maga is szenved éjjelente, akkor Maszler mitől lenne más? Annyitól, hogy pozitívabb ember? Sajnos az sem megoldás mindenre. De nem akar messzemenő következtetéseket levonni egy álmos szempárból. Lehet, hogy teljesen más oka van.*
Javíts ki, de lehet, hogy jót tenne inkább kialudnod magad. *Ha a fiú elszunnyadna a levendulaillatban, nem ő lesz az, aki felébreszti, már csak a tapasztalatok miatt sem. Minden elmélyülő álom egy újabb győzelem. Minden olyan éjjel, amikor tovább jut a nyáladzós, félálomból ad egy kis pluszt a másnapnak. Már csak az a kérdés, hogy ha ennyire fáradt, akkor miért nem maradt meg a kastélyban vagy bárhol, ahol szívesen töltené a délutáni szundítást. Az mindig könnyebb mint az éjszaka, ő ezt vette észre.*
Épp csak nálad vagyok éberebb. *Elmosolyodik. Nem mélyül el a jelenség magyarázatában, hogy képtelen elaludni a kényelmes párnák közt. Beleépült a tudatába az Armageddon kényelme, amikor a két fiú ott volt mellette éjszaka és megjegyezte a tudata az ebben rejlő biztonságérzetet. Bármikor suttogta bele a sötétbe, hogy alszol? valaki mindig válaszolt. Most egyedül van.
Jó, hogy elterelődnek a gondolatai viszonylag hamar.*
Ahh, akkor majd én veszem komolyan helyetted. Gondold meg, mert lehet, hogy azzal rosszul jársz! *Kiszélesedik a mosolya a macska fülei mögött, de ha már így megbeszélték, akkor nem is erőlködik azzal, hogy nyitva tartsa a szemeit. Meg van ennek is a hangulata.*
Maszler Ádám
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Maszler Ádám, Karpena, Negyedik évfolyam, Diákmentor #396 / 2018.11.25. 01:32:36
[11.26.]

*Persze, hogy elkapja. De még Ferdinánd is elereszt egy macska-ásítást. Nagyon komolyan látszik a láncreakció. Bárcsak tudná, hogy az örök pozitív látásmódja, meg úgy en bloc a szórakoztatóan kedves stílusa is ilyen ragadós! Biztosan jól esne neki, na nem mintha ne tudna róla, hogy mennyire fontosak egymásnak. A hármuk barátsága túlélt egy apokalipszist is, szó szerint! És a kezdetben végtelenül cinikus Szandi is egy teljesen más oldalát látja most már. Úgy sejti ez az, ami eddig csak Levinek járt. Nem zavarta akkor sem, sejtette, hogy a héjat bizony fel kell törni. És amíg ez Bagolynak természetesen ment amiatt, mert szörnyen hasonlítanak a lánnyal, Maszler kitartással és végtelen jó általános hozzáállással hozta be.*
Lehet az a lényege, hogy megszokd magad egy ilyen helyzetben és ha nyíltan tudsz beszélgetni mások előtt a terápia vezetővel, akkor utána négyszemközt is gyorsabban ráhangolódsz a társalgásra. *Ebből szempontból nyilván sokkal megterhelőbb az egyéni terápia, hiszen ott csak egyetlen páciensre fókuszál az orvos, míg egy csapatnál azt érezheti az ember, hogy talán nem olyan szűkös ez a figyelem és talán el is bújhat picit az analízis előtt. Vagy valami ilyesmi. Több pszichológia magazint kell elolvasnia, ha tényleg érteni akarja a dinamikát emögött.*
Nem tolakodás. Reméltem, hogy felhozod és nem kell megkérjelek arra, hogy tarts ébren. *Belenevet picit az ágytakaróba, majd aztán elidőzik picit a másik arcán, csak hogy alátámaszthassa, amit mond.*
Egyébként te se tűnsz túlságosan ébernek. *Közben azon jár az esze, hogy mennyire kellemetlen lenne bealudni. Tiszta bunkóság húsz perc vendégeskedés után húzni a lóbőrt. Persze az is tény, hogy Ferdinánd halk purrogása, a puha takaró, a csendes szoba, az altató meleg mind-mind nagyban ráerősít az álomtalan éjszaka hozadékára. Inkább durván megdörzsöli a szemeit.*
Azért nem kapkodom el. *Elnevetgél ezen is, mert semmi újdonságot nem mondott ezzel sem. Jobban belegondolva tényleg csoda, hogy kijönnek Szandival. Egy hozzáhasonló személyiség biztos rettenetesen frusztráló lehet.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Neredin, Negyedik évfolyam #395 / 2018.11.25. 01:08:18
[11.26.]

*Amíg a fiú termel addig ő kényelmesen Ferdinánd köré vackolja magát. Szereti a macska közelségét, a meleg dünnyögését a mellkasánál. Annyira monoton a dorombolás, hogy még ő is ásít; hátha elkapja a fiú. Ez ilyen ragadós dolog, ahogy az önkéntelen dögönyözés is. Egyébként meg nem lepődik meg azon, hogy még a macska is imádja Ádámot. Előbb utóbb mindenki eljut erre a szintre?
Van valami abban az állhatatos kedvességben, ami mellett nem lehet elmenni. Szeret csak úgy megnyugodni a fiú aurájában manapság, ahhoz képest, hogy mennyire idegesítette még az elején. Nem bánja, hogy így alakult.*
Én sem. Igazából korombeliek vannak a csoportban és nem érzem magam olyan rettenetesen dilisnek mint mikor csak egyedül vagyok. Gondolom ez a lényeg. *Prüszköl a macs és össze-vissza forgolódik a lehetetlen piszkálásra, de nem csapja képen a fiút. Hát ez van.*
Ah, ne haragudj, mindig elfelejtem vissza fogni a társasági reflexeim! Csak... Semmi tolakodás, de lassan ki kell peckelni a szemeid... *Nem lehet becsapni pár gyorsabb pislogással. Ennél már azért jobban olvas a jelekből; persze most nem néz oda, hogy lássa a reakciót. Sokkal érdekesebb a macskaszőrt kihúzgálni a puha lepedő anyagából. Egyesével.*
Ühüm, persze. Először azt hittem most is azért jöttél. *Ahogy tudja megvonja a vállát. Az, hogy mikor segít a sulis dolgokban igazán nem rajta áll. Tengernyi ideje van nap mint nap; hogy tanuljon és azon gondolkodjon, hogy hogyan is fogja majd elmondani Levinek, hogy hazudozott neki össze-vissza. Talán nem a bál a legjobb alkalom. Talán egyáltalán nincs erre jó alkalom, nem?*
Maszler Ádám
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Maszler Ádám, Karpena, Negyedik évfolyam, Diákmentor #394 / 2018.11.25. 00:44:02
[11.26.]

*Nem bánja, hogy megjelenik az utánpótlás. Száz százalékos almát tölt a pohárba és vagy két adagot le is húz gyorsan, mielőtt tényleg felköhögi a Saharát. Uh, meg akkor egy ilyen miniszendvicset is lenyom három harapásból. Utána visszahelyezkedik az ágyra, lehetőleg nem rátérdelve/könyökölve Szandira.*
Nem hittem volna, hogy ez fogod mondani. De nagyon örülök! *Mindennek örül, ami a lány gyógyulását segíti. Bár szkeptikus volt a csoportos terápiás dologgal kapcsolatban, most utólag már nem tűnik hülyeségnek. De leginkább azért nem tűnik annak, mert a másik azt mondja.
Ferdinánd kényelmesen kettejük közé vackol és akkor Maszler is megcirógatja a füle tövét. Általában kedvelik az állatok és fordítva is. Persze annyira monoton a mozdulat, hogy a szemei még jobban le akarnak ragadni. A kérdésre azért magára próbálja erőltetni az éberséget.*
Aha. De velem mindig minden oké, szóval legközelebb lehet jobban jársz, ha meg se kérdezed. *Szórakozottan neki nyomja a mutatóujját Ferdinánd orrához. Ez látványosan nem tetszik az állatnak. Többet inkább nem is csinálja.*
Valamikor tudunk majd tanulni? *Nyilván nem most, mert üres kézzel jött. Illetve a kabát zsebében hozott csokoládét, csak elfelejtkezett róla. Biztos ragacsosra fog olvadni a csomagolásában, fúj.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Neredin, Negyedik évfolyam #393 / 2018.11.24. 23:07:37
[11.26.]

*Valószínű, hogy öt percnél nem kell többet várni, hogy az anyukája feljöjjön egy tálca valamivel. Enni, inni, minden vacak csak azért, hogy ellenőrizhesse a helyzetet. Egyébként meg eszébe sem jutnak ilyesmi formulák egyelőre, annyira várta, hogy hazaessenek végre. Az, hogy nem kell maga lennie -és nem az anyja révén- egy teljesen új megvilágításba helyezi a napot.
Amúgy a levendula helytálló lehet. Televan a gardrób kis illatosító szütyőkkel, amiknek kiáramlik az illata. Nagy kamu, hogy nyugtató a hatása és segít az alvásban...
Oldalra pillant, de épp csak amíg beszél a fiú. egyébként meg inkább fürkészi a plafont.*
Nem volt annyira rossz. Sőt, megkockáztatom, hogy vannak egészen jó részei. *Ferdinánd ugrik fel az ágyra, hogy megpihenjen kettejük között. Ah, ezekért a pillanatokért megéri mindig itthon lenni! Végre kezd újra kialakulni a kapcsolat a saját macskájával, szóval azonnal fordul is az oldalára, hogy kényelmesen tudja simogatni a puha szőrpamacsot. Így már nem nehéz észrevenni, hogy Ádám szeme többet van csukva mint nyitva.*
És te? Minden oké? *Nem, neki sem reális, hogy bár Maszler majd el alszik, azért itt dekkol nála.*
Maszler Ádám
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Maszler Ádám, Karpena, Negyedik évfolyam, Diákmentor #392 / 2018.11.24. 22:52:22
[11.26.]

*Mind a kettejüknek göndör akkor a haja, ennyi. Szerinte amúgy is szép a természetesen felugró hullám. Bár nem kérdezte senki sem.*
Akkor jó. *Megszelídíti a vigyort és követi Szandit az emeletre. Reméli lesz valami innivaló, mert lassan vattapamacsokat köpköd fel.
A lila ajtón túl már semmi meglepő sincs. Felfedezi a két nappal ezelőtti rituális kis kört, de inkább az ágyra dől. Mindennek ilyen... lányos illata van. Nem tudja pontosan meghatározni. Levendula? Talán mintha ez az illat és ez a virág név összekötődne a fejében valami régi emlék kapcsán. De az is lehet, hogy teljesen rosszul gondolja, sohasem kötötték le a virágok.*
Na! Meggyónhatod nekem, hogy milyen volt. *Laposakat pislog kicsit, de nem mond semmi olyasmit, hogy fáradt lenne, vagy ilyesmi. A logika sincs meg mögötte: minek jönne el Szandihoz, ha álmos és inkább aludna a kastélyban?*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Neredin, Negyedik évfolyam #391 / 2018.11.24. 22:26:45
[11.26.]

*Bármennyire elfogadó is Maszler, neki már rettenetesen sok ez az anyjából. Nyilván mert a nap minden percében felügyeli, teával kínálgatja és lányos programokat erőszakol rá. Ez egy normális kamaszlány életében egy hónapnak egy vagy maximum kettő napjára korlátozódik szerinte. Mi lesz ha magántanul?
Akármennyire szégyelli magát miatta, már várja, hogy az anyja végre visszatelepüljön a pesti szalonba. Maga akar lenni, ez olyan nagy kérés?!
Ahogy Maszler karbafonja a kezét, elkezdi ő is lehámozni magáról a kabátot, meg a csizmát. Takony az idő, a kapucni meg nem sokat védett a csepergő eső ellen, szóval elég rendesen bongyorodik a haja. Még azalatt válaszol, amíg felköti a loboncot az előszoba tükör előtt.*
Nem azért kérdeztem. Jó, hogy jöttél! *Odamosolyog és kis biccentéssel indul meg a nappalin át a szobája felé. Még odaszól az anyjának, hogy felmennek, hogy ne legyen ebből megint problémázás, de ennél többet nem szeretne már vele időzni. Megváltás, hogy Ádám jött.
Odafent még mindig ugyanúgy vannak a földön a párnák, ahogy szombaton hagyták őket; Levié mellett ott sorakoznak a könyvek, amiket bár szeretett volna elvinni de mégsem tette; meg is feledkeztek róla, mikor az anyukája bedugta a fejét, hogy ideje összeszedni magukat. Azért ott hagyta, hogy majd legközelebbre meglegyenek.*
Ma volt az első csoportos hülyeség. *Lecsuklik az ágyára és nem fél attól, hogy Ádám a szoba közepén toporogna amíg nem kínálja hellyel. Nem először jár már idefent... atyavilág! Pár hónappal ezelőtt még eszébe sem jutott volna, hogy majd beengedi ezeket a fiúkat a hálószobájába. Vagy már csak az, hogy az anyja ezt megengedi?! Fura. Egyébként meg nem szeretne elmélyülni a mai nap részletezésében. Az egyetlen pozitívum, hogy van a csoportban egy srác, aki elképesztő jól néz ki szerinte. Ennek a negatívuma, hogy a csoportban csak dilisek vannak. Na de, ő is az, nem? Elmosolyodik csak úgy magának.*
Maszler Ádám
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Maszler Ádám, Karpena, Negyedik évfolyam, Diákmentor #390 / 2018.11.24. 22:13:32
[11.26.]

*Nem kell sokat várnia, tényleg itt vannak hamar Szandiék. Szélesen mosolyog a megnyert Bódi anyukára és viszonozza az ölelést is, megköszöni a kedves dicséretet és töretlen lelkesedéssel bólogat az összes felsorolt dologra. Nem igényel semmi különös erőforrást odafigyelni két percre. Azért egy félfordulással Szandira is rámosolyog, amíg megközelítik a verandát.
Egyáltalán nem veszi fel a kissé feszült hangulatot. Ellenben annak nagyon örül, hogy a hirtelen megjelenésére se küldik haza, hanem tárt karokkal várják az otthonukba. Ő szereti ezt a végtelen szívélyességet.
Kabát, cipő pakolással kezd, meg hát azért nem vonul beljebb magától, majd Szandi vezet. A kérdésre összevonja a karjait maga előtt és egy picit hümmentősen kezdi.*
Hát, a szokásos vizit. *Természetesen mosolyog és a zsebébe rejti a kezeit. Nem kell ám túlmisztifikálni.* De még most szólj, ha szedjem a sátorfám, mert még kéznél van a cipőm.
*Vigyorog úgy, mint akit tényleg nem lehet megbántani.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Neredin, Negyedik évfolyam #389 / 2018.11.24. 20:06:49
[11.26.]

*Mire az édesanyjával hazaesnek a Főnixből, addigra Maszler már a kapuban van, ami lássuk be, meglepi. Nem figyelte a messengert, hogy írta volna, hogy benéz vagy ennyire komolyan veszi a kétnaponta látogatást?
Hátralöki a kapucnit, amíg az anyukája szívélyesen félölelésbe húzza a fiút, megdícsérve a szép, kockás inget, ami kikandikál a kabát alól. Erre már komolyan csak szemet forgat! A szülők annyira nevetségesen nyálasan tudnak viselkedni, főleg az anyja! Na, ez a nő a lehető legmagasabb fokon űzi ezt a játékot.*
Szia! *Persze, mire ő is beér a fiú látóterébe, addigra már a verandáig jutnak Bódi anyuka pedig a teljes menüt és a mai munkáját is elmesélte a fúnak.*
Anya... Kinyitod és bemegyünk vagy még a heti terveid is elmeséled idekint? *Igazából eddig majdnem összepisilte magát, most meg el is felejtette az ingert. Kösz, Maszler! De az anyja attól lehetne sokkal figyelmesebb vele szemben, nem? Azért csak beérnek, ő meg már csak akkor néz furán a fiúra amikor maguk maradnak az előszobába, mert Kati a konyhába vonul, hogy a bevásárlást elpakolja.*
Beszéltük, hogy... jössz ma? *Tényleg kíváncsi. Talán megint kihagyott az agya? Elkapja egy pillanatra a rettegés, ahogy eszébe jut ez az eshetőség.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Neredin, Negyedik évfolyam #388 / 2018.11.20. 18:51:00
[még éjszaka]

Rendben...köszönöm. *Úgy érzi, hogy annyiszor kimondta már az este folyamán ezt a szót, hogy lassan mindketten besokallhatnak tőle; teljesen jogosan.*
Csak azért a messenger, mert kicsit kellemetlenül érintenek most a mentálok. *Felhúzza a vállát, ahogy megmagyarázza a ragaszkodását. A kérdés viszont megakasztja egy pillanatra. Messze van lélekben a martioni élettől és a lány egyébként is rettenet más közegben mozgott mint ő. Már csak azért is mert ő nem mozgott sokat, maximum Ádám és Levi társaságában.*
Látásból, de amúgy igen. *Egy korosztály. Így, hogy lemaradt az év feléről esélyesen évfolyamtársakká váltak. De ilyen messzemenő következtetéseket most nem vonna le. Viszont Dani pillantása neki egyértelmű, hogy akkor ideje szedelődzködni és kínosan ügyelve a távolságra azért kikíséri a férfit a kapuig. Most már igazán csontig hatol a hideg szóval nem húzza sokáig a búcsút. Még egyszer megköszöni, hogy Dani eljött -mert miért ne tenné?- és pár pillanatig, pontosan amíg el nem tűnik a másik alakja, utána néz. Nem tudja még, hogy mit érez a találkozójukkal kapcsolatban. Hol adott, hol elvett. Manapság minden ilyen.
De legalább egy estén át kitart a bizonyosság, hogy nincs egyedül.*
Péterfy Dániel
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Dániel, ELTE EMK tanulója #387 / 2018.11.20. 18:26:14
[még éjszaka]

*Felveszi a szemkontaktust, mert úgy érzi, hogy nem lépheti át a fizikai érintés szabályait. Attól fél, hogy egy ölelés csak megzáporozza a könnyeket. Úgyhogy csak sután bólint a végére és lassan feltápászkodik. A vendégeskedésnek megvannak az etikai határai, és bár ez inkább egy lopott találkozó, úgy érzi nem kellene éjnek évadján ébren tartani a fiatal szervezetet.*
Bárhogy is lesz, nyugodtan keress meg, ha egyszerűen csak beszélni szeretnél róla, vagy bármi ilyesmi. Manapság egyre ritkábban figyelem a messengert, de időről időre ránézek azért. *Megint picit felhúzza a vállát. Nem nagyon akar pixelhadseregekkel beszélgetni. Személytelennek érzi és ostobának. De azt is megérti, hogy kamasz korában le se tudott szállni róla, állandóan valakivel csetelni kellett. Ugyanezt látja most Grétin is. Tényleg...*
Nem ismered véletlen a húgom? Gréti, szerintem egy korosztály vagytok. *Ha mégis, akkor csak úgy csendes megjegyzi, hogy mennyire paranoiásan pici ez a világ. Lépten-nyomon minden tele van a láthatatlan ismerősökkel.
Mindenesetre tényleg nem akarja feleslegesen húzni Szandi idejét, szóval kissé várakozóan rápillant, hogy szeretne-e még valamit mondani.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Neredin, Negyedik évfolyam #386 / 2018.11.20. 13:14:23
[még éjszaka]

*Nem várja azt, hogy Dani erőfeszítéseket tegyen miatta, így a meglepetés felszárítja hirtelen a könnyeket. Mozdulni sem mer amíg a férfi mesél, olyan szinte érzi a hangján, hogy most valami fontosról van szó. Olyanról, amit nem mesél el az ember a sarki zöldségesnél a kedves idős eladónak. Nem mer válaszolni.
Figyeli a másik vonásait, amik nem árulkodnak kétségekről, pedig mindezek után biztosra veszi, hogy talán ez az ember pont annyira mélyen van mint ő; ha nem jobban. Hirtelen nem tudja, hogy mit gondoljon erről. Tudja, hogy ez nem a sajnálkozás ideje, mert valóban teljesen áttudják tehát érezni egymás helyzetét. Ez világos.
Talán nem volt véletlen a megérzése, hogy Danihoz forduljon. Lehet, hogy igazából csak ezt a történetet kellett most meghallgatnia, hogy tudatosítani tudja: nem csak vele történik szörnyűség az életben. Ettől még nyilván nem könnyebb és nem is fogja tudni ennyivel elintézni, de ebben a pillanatban megnyugtató számára a pillanat. Végre. Elcsitulnak benne a könnyzápor tünetei, picit alábbhagy a gyomrának reszketése, ahogy lassan-szaggatottan kifújja a levegőt. Nehéz!
Nem szeretné egyedül csinálni, a szüleit egyébként sem tudná kizárni. De Ádám és Levi? Soha nem mondta volna el Ádámnak ha nem hallja meg a fiú még a Főnixben. Azóta inkább nem keresi. Nem is akarja tudni, hogy vajon mit gondol erről, hogy sajnálja vagy fel sem fogta egyáltalán, hogy mit beszélt az orvos. Ki tudja? De Levit így szeretné maga mellett tudni. Hogy azt gondolja a fiú, hogy vele is minden rendben. Hogy tényleg-tényleg jó lesz minden. Nem bírná el ha sajnálni kezdené és azt gondolná, hogy van valami köze ahhoz, hogy ez így alakult.
Ahogy Dani hangja csöndre vált, már nem akarja minden áron elkerülni a szemkontaktust. Az emlékezetébe vési a másik szemében látott őszinteséget és bizonyosságot, hogyha majd nagyon sötét lesz, akkor tudjon mihez nyúlni.*
Ezt nem fogom elfelejteni. *Lassan ingatja a fejét és kétségkívül van valami nagyon komoly a hangjában. Mintha egy olyan ember szólalna meg, aki nagyon jól tudja, hogy most mentették meg. Valamitől, valameddig, de tagadhatatlanul. Nem tudja, hogy lesz-e lehetősége viszonozni Daninak azt, amit most tett.*
Péterfy Dániel
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Dániel, ELTE EMK tanulója #385 / 2018.11.20. 12:52:32
[még éjszaka]

*Nagyon távol vannak egymástól. A tapasztalatok és események két külön jégtábláján egyensúlyoznak, bele ne boruljanak a jéghideg vízbe. Ez az üresség tényleg olyan lehet, mint a hipotermia.
Szeretne valami biztatót mondani, vagy bármit, amivel megmutathatná, hogy átérzi. És hogy nem csak egy jól kinéző paksaméta lebeg a szeme előtt, ha felajánlja a segítségét Szandinak.
Beékelődik a csend, ami azt jelzi, hogy távoznia kellene, mégis képtelen rá. Nem fog tudni ma este nyugodtan hazamenni, ha nem tudja, hogy megtett mindent, ami tőle tellett. Az elhatározás nyomán régi sebek szakadoznak fel és szinte öntudatlanul fogalmazza meg a kamaszévei legnagyobb kihívását.*
Tizenhét éves voltam, amikor majdnem megölt a született mágiám. Voltak jelek, de Rózi néni lerendezte azzal, hogy tüdőgyulladást kaptam. Egy vitae. *Komolyan rápillant a lányra, jelezve hogy ezt nyilván senki sem vette be.* De megnyugtató volt hinni benne, hogy csak ennyiről van szó. Aztán persze gyűltek a furcsaságok. Majdnem megöltem egy barátomat. Aztán önmagam is.
*Azaz este, Egerben... Lázas volt és olyan asztmás-fulladásos rohamok törtek rá. Lefeküdt aludni és másnap a Főnixben ébredt.*
Lerúnáztak, mert más különben azonnal reagált a mágiám. Fogalmuk sem volt, hogy mit kezdjenek velem. Hónapokat töltöttem a Főnixben és azóta is vannak pillanatok amikor azt érzem, hogy eluralkodik rajtam. Kontroll-gyógyszert szedek és pszichológushoz kell járnom. Ez most már egy életen át ilyen lesz. *Felhúzza a vállait, hiszen ez van. Ha ez a szükség, akkor meg kell tenni.*
Egy évet Oxfordban töltöttem. Ott rengeteget fejlődtem. Azt hiszem nélkülük nem lennék itt. *És a barátai! A barátok tartották a lelkét, amikor odajutott, hogy nem tudja tovább csinálni. Aztán mégis túl jutott rajta, hála nekik.*
Úgyhogy értem, mi zajlik benned Szandi. Tudom, hogy minden kifordultnak tűnik és hogy nem találod magad benne. Én is el voltam veszve, és csak még jobban kizártam magam körül mindenkit. A szüleim, a barátaim - mindenkit próbáltam elkergetni magam körül. Aztán csak kiderült, hogy nem megy egyedül.
*Átpillant a lány arcára, és csak reméli, hogy nem rombol a történetével, hanem épít.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Neredin, Negyedik évfolyam #384 / 2018.11.20. 12:14:30
[még éjszaka]

*Nem mer felpillantani az ujjai közül, mert tudja mit látna. Mit várt, te jó ég? Hogy majd Dani megjelenik és újra ő lesz a hős, aki azonnali menekülést kínál? Talán csak egyszer van ekkora szerencse az életben. Úgy hallgatja végig a férfit, hogy közben folyamatosan igyekszik visszanyelni a zokogást. Abból is elege van már. Megállás nélkül, minden áldott nap csak bőg a problémákon, ahelyett, hogy megtanulna felnőni. Egyelőre nem látja értelmét mondjuk, ebben az állapotban. Tudja, hogy reagálnia kellene, legalább biccentenie, de lehetetlen nehezen veszi rá magát.
Nem akarja hallani.
A másik halk, nyugtató hangja, benne meghatszorozza az idegességet, pedig hát eddig sem alapfokon művelte. Mit tud tenni? Picit felhúzza a vállát, hogy végre megadja a jelzést és Dani belekezdjen.
Érzi, ahogy szép lassan elzsibbad mindene, ahogy a leírt jövőre gondol. Bármit választ így is-úgy is ez lesz; orvosról orvosra járnak, halomra veszik tőle a vért és mintát. Már így is mindenki akar egy keveset vizsgálatra, mert elég egyedi az eset, de abba senki sem gondol bele, hogy neki ez az élete.*
Értem. *Kihúzza magát, de nagyon nehezen megy. Nem mer Dani szemébe nézni azok után, hogy minden akarata ellenére rápakolta ezt a terhet. Nem érdemelte a férfi; na meg azt sem, hogy még hónapokra vagy évekre ráborítsa a drámát.*
Átbeszélem akkor a szüleimmel. *Szemrebbenés nélkül hazudja, holott tudja, hogy véletlenül sem fogja megemlíteni ezt a találkozást. Már most látja, hogy hiba volt pedig még benne ül a szituációban.*
Köszönöm, hogy... eljöttél. És időt szakítottál rám. *Úh, érzi, hogy kezd elrekedni. Még azelőtt lenne szerencsés elbúcsúzni, mielőtt rátör a zokogás; az a megszokott, ami a csontjait zörgeti a szobája magányában.*
Péterfy Dániel
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Dániel, ELTE EMK tanulója #383 / 2018.11.20. 11:46:58
[még éjszaka]

*Lehunyja a szemeit és az orrnyergére támasztja az ujjait, amíg Szandit hallgatja. Tessék, itt egy újabb tönkrement élet. Túl sok az áldozat ebben a történetben és fogalma sincs, hogy merre kellene előbb segítő kezet nyújtania. Egy pillanatra bevillan neki, hogy erre nem olyan beláthatatlanul régen, egyszerűen csak felhúzott volna egy védvonalat magában és maga mögött hagyja az egészet.
Hiszen, ki mondaná azt, hogy ez az ő feladata lenne? Jobban belegondolva egyáltalán nem kellene ezzel foglalkoznia, vagy éppen a szívére vennie. Semmit se tud erről a lányról. Nem tartoznak egymásnak semmivel sem. Meg hát miért is kellene a saját mentális egészségét veszélybe sodorni azzal, hogy mások problémáit magára veszi?!
De már nem tudom így gondolkodni. Felnéz ismét Szandira és most már nem is rejtegeti a sajnálatot magáról - nem tudná. Ez általában még jobban kiborítja az embereket. Persze gondol arra is, hogy megnyugtató ölelésbe húzza a másikat, hátha segít a teljes összeomlás előtt még, de hát... ez most nem az a helyzet. Két idegen, akiket egy katasztrófa összeköt - ilyen szerepben vajon szabad sírásra ajánlani egy vállat? Valószínűleg nem. Úgyhogy azt teszi, amiben a legjobb: megacélozza az arcát, a gondolatait és összeszed legalább egy alaptervet.*
Figyelj csak Szandi. Szeretném, ha átgondolnád, amit mondok, jó? *Megvárja a jelzést, hogy folytathatja, vagy sem. Komolyan keresi a választ már jó előre is, hátha valami isteni csoda folytán most az egyszer jól olvas az emberekben.*
Ez az előbbi nagyon felszínes volt. Leáshatunk a gyökerekig, de csak akkor, ha úgy érzed, hogy fel tudsz fejben készülni rá. Nem ez a szakterületem, de... Az egyetemen van egy rakat eszközöm, amivel sokkal nagyobb valószínűséggel találok választ erre a betegségre. *Vajon ez a megfelelő szó erre az esetre?*
Nem ígérem, hogy a mintavételek, a szimulációk teljes esettanulmányt fognak adni és hogy száz százalék esély van arra, hogy ki tudunk dolgozni neked egy gyógyszert, vagy terápiát. Azt mondom, így az előbbi vizsgálat után, hogy tüneti kezelést mindenképp találni fogunk. *Ez a lány döntése kell, hogy legyen és persze a szüleié. Hiszen ez egy testileg-lelkileg fárasztó, valószínűleg több alkalomból álló feltérképezés lenne. Sok-sok zsákutcával és akár rossz következtetésekkel. A hibahatár egy ilyen megfoghatatlan incidensre szinte az egeket súrolja. Megéri ennek kitennie magát?*
És ha esetleg úgy döntesz, hogy belevágsz akkor, mivel fiatalkorú vagy még, szükségem lesz a szüleid beleegyező nyilatkozatára. Nyilván legálisan lenne a legjobb megoldani. *Ez nem jelenti azt, hogy nem tudja megoldani fű alatt, de azért ha egy mód van rá, nem ütné meg a bokáját a szakdolgozata előtt.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Neredin, Negyedik évfolyam #382 / 2018.11.20. 09:59:34
[még éjszaka]

*Olyan abszurd a szituáció számára. Amennyire természetes volt a legnagyobb veszélyben a másikba kapaszkodni, most annyira kínosan érinti a közelség és a kérdés is. Természetesen ettől függetlenül; főleg, hogy ő kérte a segítséget, kellően alkalmazkodó képes és eltekint a személyes kínjaitól. Odanyújtja a kezét, ami továbbra is reszket, mert hiába minden, azért reménykedik.
Ahogy a vitae dolgozni kezd, kicsusszan egy sóhaj, mert valóban; ha van kellemes érzés, akkor mindenképp ez az. Úgy érzékeli mintha apró cirógatások futnának végig a testén-lelkén egyaránt és pár pillanatig minden ami megőrült benne, nyugodttá válna. Persze az ilyen csodák nem tartanak sokáig, nem lehet elsiklani az éles váltás felett.
Megrándul és majdnem elkapja a kezét.
Nagyon is ismerős az érzés, az elméje pedig százszorozza már csak a pánik miatt is. Van ennek értelme? Könnybe lábad a szeme a felismerésre, de hamar elfordul, hogy még azelőtt kitörölje, mielőtt a férfi felpillantana. Ez még csak nem is fájdalom volt pedig... Nem kell Daninak még csak egy rezdülést sem az arcára engedni ahhoz, hogy Szandi tudja, hogy mikor végzett. Egymás tükörképeiként mozdulnak, ahogy az ő kezei is visszatekerednek a teste köré. Nem kap diagnózist.*
Azt mondták, hogy hajlamom volt rá és... valami fertőzés okozta. Odaát... *Muszáj nagy levegőket vennie, ha elakarja nyökögni. Nehezen megy, holott nem szeretné a másik idejét húzni.*
Ki tudja, hogy mikor szedtem össze. Még a zárka előtt vagy a... csapolásnál... Mindegy. Nem tudom. *Megdörzsöli a homlokát, hogy valamennyire elfedje a kétségbeesést az arcán. Nem ért hozzá. Hiába olvassa sorra az esettanulmányokat és orvosi cikkeket, egyszerűen nem áll össze a fejében. Mintha csak direkt nem akarná megérteni. Ilyen még nem fordult vele elő.*
Azt mondták, hogy a szervezetem már nem tudja mi ellen kell dolgoznia. Tüneti kezelést ajánlottak, ami... vagy szerencsém lesz vagy nem. Nem tudnak végleges gyógymódot. *A mágiája pedig még a bájitalok lehajtása után is épp csak pislákol. Belehal, ha soha nem lesz a régi! Szipog egyet, mert hiába: nem tudja az összes könnyét megállítani. Így már nem mer Danira nézni, a hintaágy puha párnáját kapargatja. Van rajta valami kosz; talán még málnamag. Lehet, hogy még az ő turmixából löttyent oda a nyáron. Felettébb zavarja.*
Azon gondolkodtam, hogy mivel te is ott voltál, lehet, hogy kicsit jobban átlátod... Igazából, butaság. *Beletemeti az arcát a tenyerébe, mert kezd rájönni, hogy az utolsó kapaszkodókat keresgéli, amik már egyébként sem túl stabilak, hát még ha ránehezedik?! Képtelenségnek tűnt, hogy ez előfordulhat most meg tapicskol benne.*
Sajnálom! *Levire és Ádámra gondol. Hogy talán a karácsonyi bál az utolsó, hogy iskolatársak lesznek mert ha nem válik versenyképessé, akkor felesleges ott erőlködnie. Mindig csak fájdalom lenne, minden vizsga, minden tanóra ha mindig csak az elmélet maradna meg neki.*
Péterfy Dániel
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Dániel, ELTE EMK tanulója #381 / 2018.11.19. 23:13:31
[éjszaka]

*Soha sem az elképesztő empátiájáról volt híres, de az is tény, hogy figyelmesebbé vált az évek alatt. Úgyhogy mégiscsak elpakolja az édességet, bár az a konklúziója, hogy mindez szimpla irritáció, semmi különös. Egyelőre. Még a ruhák miatt látszódó fogyás tényére se csodálkozik rá, hiszen ki lenne az, aki kikerekedve tér haza egy összezuhanó disztópiából?
A lassú indításnál is bőszen kivár. Igen, tényleg elég kevés információval érkezik a szívesség kérés. Biztos nem véletlen ez a balladai félhomály. Komoly kifejezéssel az arcán fordul teljes testével szemben és előrenyúl, Szandi közelebbi keze felé emeli a kezét.*
Szabad? *Hozzáérni, természetesen. Sokkal könnyebb irányítani a mágiát, ha full kontatkban lehetnek, de ennek a legalapabb magyarázatát talán hozzá se kell fűznie.
Az engedéllyel együtt pedig végigkúszik a vitae felszínen kezdve, egészen a mélyebb rétegekig. Hát ez a vizsgálat nem olyan, mint a talanoknál. Gyors, és kifejezetten kellemes. Nem csak hogy elmúlnak a bőr apró hibái, vagy épp szinte érzékelhetetlen sebei, de az izomgörcsök is megszűnnek és úgy általában sokkal hidratáltabb a szervezet. Ha a Főnixben nem született képességűek foglalkoztak Szandival, akkor ezzel az élménnyel már tudni fogja, hogy mi a különbség a két fajta között.
Az egyetemi pszichológia kurzusok nyomán nem kezdi el ráncolni a homlokát, amikor a beható vizsgálat mutat valami elváltozást. Ellenben észrevétlenül varázsol magára egy mágialátást is és talán most egy kicsit kellemetlen lehet Szandinak. Olyasmi érzés, mint amikor hirtelen meghúzzák az ember haját - ezt érzi, csak belül, valahol. Nem a szerveinél, hanem valamelyik összetettebb rendszernél. Ha eléggé figyelt, akkor észreveszi a hasonlóságot ahhoz, mint amikor varázsolni próbál, csak fele annyira sem intenzív.
Visszahúzza a kezét és hosszan kipréseli az eddig visszatartott levegőt. Sok mindent kellett már látnia, de ezzel még nem találkozott. Valószínűleg azért, mert az arányok elenyészőek lehetnek.*
Nem tudom, hogy tudok-e újat mondani neked. *Összefonja a karjait maga előtt, mert tényleg nem tartja sokra a szájtépést.* Mit mondtak? Tudod, hogy mi történt?
*Ha Szandi történetén kívül tud valamivel szolgálni, akkor természetesen meg fogja tenni, de muszáj hallania az erre szakosodott kollégák diagnózisát, plusz a körülményeket - ha azokat egyáltalán ismeri Szandi. Ahhoz természetesen Daninak sem kell kettő percnél több, hogy a csapolás és a manarendszer, azon belül pedig a konkrét szint abberációját összekapcsolja.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Neredin, Negyedik évfolyam #380 / 2018.11.19. 21:59:30
[éjszaka]

Dehogy. *Hümment mellé. Nincs már benne naivitás ezzel kapcsolatban, főleg, hogy tanult a Nolás esetből. Nem mindenki helyez idegeneket a saját biztonsága elé. Talán nem is várható ez el; a lényeg, hogy ha Dani mondana is még valamit ehhez kapcsolódóan, ő lassan ingatja a fejét. Ez most benne megmásíthatatlan, szóval nem fogja semmiféle szép szó elgondolkodtatni Dani igazáról.
Figyeli az előkerülő cukorkát, de az ő gyomra még nem kíván ilyesmit. Sőt, alig valamit. Lötyög rajta az egyszerű, szürke póló és tottyos a fekete farmer szára a combján. Azzal köti le a figyelmét, hogy a térdénél feltorlódott anyagot piszkálgatja, összecsippenti majd arrébb helyezi. Micsoda remek új szórakozás egy létezésre alkalmatlan testben! Rázza kicsit a hideg az M&M's roppanásainál, de átkarolja magát, hogy ez ne legyen feltűnő. Levi és Ádám... annyira normálisnak tűnnek. Mintha tényleg, csak kis idő kellene ahhoz, hogy újra minden rendbe jöjjön. Szeretne egy kicsit hinni ebben, de jelenleg gyűlöl mindent maga körül. A melegvizet, ami a zuhanyból folyik. Az anyja könnyes öleléseit és az orvosok arcát, ahogy azt mondják, nincs mit tenni most. Várnia kell.
Mire?
Csodára talán, de nem a megoldásra. Dani mosolyát látva sem vár feloldozást.*
Csak... te vitae vagy. *Ráharap az ajkára. Nem szeretne ennél távolabbról kezdeni, mert akkor soha nem ér a történet végére. Érzi, hogy remegni kezd a keze, mert ez az a pillanat, amihez mindent köt a továbbiakban. Innen áll vagy bukik, nincsen köztes megoldás. Kifújja a levegőt és elpillant maguk mellé, bele a bokros sötétségbe.*
Szeretném ha megvizsgálnál. És elmondanád, hogy mi van odabent. *A mellkasára nyomja a reszkető kezét. Tudja, hogy a manaszálakat nem fogja érzékelni a másik mágiája, de abban biztos, hogy van valami kézzel fogható nyoma annak, amit a Főnixben mondtak neki. Hogy ha Dani is érzi, akkor talán... nem tudja mit vár. Vagy csak könnyebb lesz kinyögnie, hogy mit tett vele az Armageddon... és Nola? Rosszullét kerülgeti, ahogy eszébe jut a nő mocskos arca, ahogy azt ígéri, hogy megfogja menteni.*
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!