Kamarás ingatlanok (Sopron)

Leírás Regisztráció Bejelentkezés Játékostárs-kereső (0) Könyvjelzők Régi üzenetek (0) Események (1)

474 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás

Aktuális	Orsay Szidónia, Politikus	#474 / 2022.11.06. 17:04:23
	*A továbbiakban már csak némi bor meg a másik egész éjszakás társasága érdekli. Lehetőleg az úriemberség - meg a ruhák nélkül.*

Aktuális	Kamarás R. Loránd, Bróker	#473 / 2022.11.06. 16:43:32
	[12+] - Engem meg te, de hajlandó vagyok meghozni ezt az áldozatot... *Kacc. Nyom még egy futó csókot a másik képére, mielőtt feltápászkodna, hogy kezét nyújtsa a nő felé és felsegítse. Talán míg a maradék bor elfogy az üvegből, még a fürdőruhát is meghagyja a másikon. Tud ő úriember is lenni, ha akar. Legalábbis egy ideig...*

Aktuális	Orsay Szidónia, Politikus	#472 / 2022.11.06. 16:34:41
	- Merő véresen előbb mutogatom magam *nevet fel halkan. Jöhet a fülharapás, bevállalja. Egyebekben nem tudná megmagyarázni, miért volt ennyire nehéz kiengednie az érzéseit. Talán, mert attól tartott, hogy a másik beijed tőle, vagy nem kell neki, ahogy eddig is ez keringett a fejében. Furcsa is kihúzni a fejét a másvilági állapotból, ahogy a megjegyzés érkezik.* - Azért összesírni a párnámat nem fogom, meg fogjuk találni. Világosban. Most a víz jobban érdekel.

Aktuális	Kamarás R. Loránd, Bróker	#471 / 2022.11.06. 15:54:05
	- Szóval te láthatsz merő véresen, de én nem láthatlak könnyek között? Szép... *Játékosan kap fogaival a másik fülcimpája felé, hát menten megharapja itt. Jobban teszi, ha beletörődik, hogy innentől a bömbölés is hozzátartozik a repertoárhoz. Ő meg majd igyekszik megtanulni kezelni, (noha reméli, nem sűrűn lesz rá precedens) példának okáért azzal, hogy igyekszik elterelni a nő figyelmét a kesergés tárgyáról - példának okáért a csókjával, mit épp csak egy fejébe szökő hülye gondolat végett szakít meg, elhajolva kissé Sziditől.* - Viszont van egy kis gond... * Szusszan. Ám még mielőtt igazán kétségbe eshetne a nő hozzáfűzi:* Első idegemben kivágtam valahova a kertbe a gyűrűsdobozt, mikor utánad jöttem.

Aktuális	Orsay Szidónia, Politikus	#470 / 2022.11.06. 15:39:44
	- A sírás egy dolog, a hangos arcodba bömbölés egy másik. Nem akartam, hogy ezt lásd *fújja ki a levegőjét.* - Nincs baj. Már nem lesz. *Jöhet a csók, két kézzel túr fel újra a másik hajába. Szívesen visszamenne mondjuk a melegbe, meg a vízbe, ott a másik igazán elemében van, de nem fog azért elszakadni, hogy ilyeneket közöljön.*

Aktuális	Kamarás R. Loránd, Bróker	#469 / 2022.11.06. 14:51:56
	- Életem... ha előttem sírod el marad, az kevéssé lett volna para, minthogy minden szó nélkül elsietsz, de... ez már így alakult. Azért örülök, hogy nincs baj. *Cirógatja a másik karját, vagy amit épp ér. A fonott szalmaszálra fel kell nevessen, de nem kommentálja (Nem tud fonni.), csak elégedetten viszonozza a csókot, elmélyíteni kívánva azt, nem igazán zavartatva magát, ami a hűvös padlókövet illeti.*

Aktuális	Orsay Szidónia, Politikus	#468 / 2022.11.06. 14:44:41
	-Nem akartam, de... nem akartam belebömbölni a képedbe, visszafogni pedig nem bírtam. Nem akartalak kétségek között hagyni. *Mélyebbet sóhajt, a gyűrűre néz, elmosolyodik.* - Ugye tudod, hogy ha egy fonott szalmaszálat adtál volna is igent mondok? De azért nem sírok, hogy van egy szép nagy gyémánt a közepén *nevet fel kicsit.* - Gyönyörű, persze hogy tetszik *ad most csak egy puszit szájra.*

Aktuális	Kamarás R. Loránd, Bróker	#467 / 2022.11.06. 14:19:42
	*Jóval nyugodtabb a hangulata már, mint amikor belépett a helyiségbe, már-már majdhogynem derűsen pillant a másik felé, engedelmesen fordítva arra a képét, hogy viszonozza a csókot.* - A frászt hoztad rám, te nő...! *Dörmögi fejét ingatva meg, vállai finoman megremegnek a fojtott kis nevetéstől, mi mellkasát rázza meg megkönnyebbülten.* - Legalább tetszik? *Bök fejével a gyűrű felé, némileg könnyedebben itt a súlyos témák közepette.*

Aktuális	Orsay Szidónia, Politikus	#466 / 2022.11.06. 14:14:43
	*Szereti, mikor a másik ilyen közel van hozzá, nyom is egy csókot oda, amit ér.* - Ha bármi történne veled... nem vagyok felkészületlen, tudom, hogy nem vagy életbiztosítás. De a gondolat, hogy elhagysz ezerszer... Milliószor elviselhetetlenebb. *Maga felé fordítja a másik fejét, csókot ad neki.* - Loránd, nem csak a te értelmezésedben. Jóban, rosszban, betegségben, szegénységben, háborúban, éhínségben... akarom azt a súlyt. Téged. Családot. Gyereket, mindent.

Aktuális	Kamarás R. Loránd, Bróker	#465 / 2022.11.06. 13:11:45
	*Fanyar mosoly kúszik a végső konklúzió hallatán a képére, arcát a szőke fürtök közé túrja kissé, elmerülve a közelségben pár pillanat erejéig.* - Én csak... nem akarok én lenni az, aki miatt esetleg padlóra kerülsz ismét. Tisztában vagyok vele, mit jelent neked mindez, a kettőnk dolgai és amennyire megtisztelő, annyira ijesztő is, ismerve a saját hülyeségeimet. Ez *A másik karjára simítva emeli meg a nő gyűrűt viselő kézfejét maguk elé.* egy olyan lépcsőfok, ami után nem nagyon van visszaút az én értelmezésemben. Nem azért, mert ne létezne válás vagy hasonlók, egész egyszerűen, mert innét nem lehet egy bocsi, hülye voltam-mal lerendezni a dolgokat. Mindennek van egy extra súlya valahogy.

Aktuális	Orsay Szidónia, Politikus	#464 / 2022.11.06. 12:35:19
	*Kicsit felnevet.* - Attól, hogy tökéletes vagyok vagy sem, még nem biztos, hogy a te gondolataiddal kompatibilis vagyok. Az érzéseidben tudok olvasni, de olyan bizonytalan vagy velem kapcsolatban. Annyiszor azt hittem, hogy most, utána csak a bizonytalanságot éreztem, és... eleinte csak arra gondoltam, hogy csak pasis berezelés, de idővel... Annyira féltem... hogy újrakezdhetem megint, építhetek egy új életet egyedül megint. Nem vagy olyan könnyen olvasható, mint hiszed.

Aktuális	Kamarás R. Loránd, Bróker	#463 / 2022.11.06. 11:17:32
	*A másik nyirkos teste kellemes hűvöst ad, jólesően józanító, akárcsak az apró csók, mi nyakát éri, s minek nyomán tarkóján finoman égnek merednek a pihék is. Habár türelmetlen természetű, most mégsem sietteti a másikat, hagyja, hogy karjai közt összeszedje kicsit magát. A hallottakra finoman ingatja meg a fejét. Nők...!* - Szidi... negyvenhét leszek decemberben. Szerinted hol találok még egy ilyen tökéletes illetőt, mint te? *Ciccen nevetősen, ahogy lesimít egy ottragadt könnycseppet a másik arcáról, s bár túlzónak tűnhet a kijelentése, őszintén ekképpen gondolja. Mindig is határozott elképzelése volt róla, milyen társat szeretne maga mellé és Szidi áll messze a legközelebb minden eddigi nője közül ehhez a képhez.*

Aktuális	Orsay Szidónia, Politikus	#462 / 2022.11.06. 11:07:33
	*Beleolvad a másik ölelésébe, bújik, kuporodik, ölel, szorít, ami csak lehetséges. Egy kis ideig nem szólal meg, amíg a hangja legalább visszatér, apró, nedves puszit ad a férfi nyakára, így a tartása is könnyebben lazul egy pár perc múlva, hogy majd innen fel is nézhessen kicsit jobban a másikra a könnyen letörlése után.* - Én… azt hittem, hogy ki fogsz rakni. Mielőtt beszéltünk róla, is már frusztrált voltam, féltem, hogy sosem fogunk ugyanott tartani a házasság vagy a gyerek kérdésében, és március óta én… nyáron azt hittem, onnantól annyira féltem, alig mertem hazajönni a munkából. Minden alkalommal, mikor éreztem és láttam a bizonytalanságot, az jutott eszembe, hogy ez lesz az a nap, mikor téged is elveszítelek. Folyton próóbáltam visszatartani, és most, hogy megkérdezted, minden elszakadt…

Aktuális	Kamarás R. Loránd, Bróker	#461 / 2022.11.06. 10:45:55
	*Ahogy megpillantja a másikat a földön kuporogni, önkéntelenül is megereszkednek kissé a vállai, s odalépve hozzá, nemes egyszerűséggel leguggol, majd le is ül a földre mellé. Ha a haragossága el is illant egy pillanat alatt, a kellemetlen tüske ott marad önkéntelenül is benne, de jelenleg nem ezzel foglalkozik. Túllendül rajta, majd a holnap Lorándjának problémája lesz.* - Nem haragszom, csak nem igazán értem, mi van. *Szólal meg csendes higgadtsággal, hogy a hüppögés közepette elhangzó szeretetkifejezést követően nemes egyszerűséggel átkarolja a nőt és közelebb húzza, ölébe vonva, miközben hátát a fürdőszoba falának dönti.* -Én is szeretlek. *Erősti meg csendesen mindeközben, ha az előbbiek tükrében nem lenne kellően nyilvánvaló.*

Aktuális	Orsay Szidónia, Politikus	#460 / 2022.11.06. 10:28:05
	*Azért meglepődik, mikor a kilincset lenyomva valaki érkezik. Shit. Próbálja visszaszívni taknya-nyálát, kisírt szemét, kevés sikerrel, úgy hogy most muszáj lesz elhüppögnie a sorait, amit az előbb mentálban próbált átadni értelmesen.* - N…ne haragudj. S…sajnálom *szippantás is érkezik, beletemeti az arcát a tenyereibe, úgy legalább addig se látják a duzzadó képét. Megpróbál megszólalni, de csak egy hüppögő öh jön ki belőle, úgy hogy igyekszik tudatossá tenni a légzését, az egy kis idő elteltével segít.* - Dzeretlek *teszi hozzá a kezeiből.*

Aktuális	Kamarás R. Loránd, Bróker	#459 / 2022.11.06. 10:10:28
	*Nem, valószínűleg nem segített a helyzeten a másik, sőt. De ezzel kell főzniük immár, ő meg van olyan botor, hogy mikor megérkezik a válasz, azért megpróbáljon benyitni, így hacsak nem vetődik a nő az ajtó útjába vagy kerít oda valami tereptárgyat, biza be is nézne, mi a menekülés oka. Még csak tippelni se mer rá az előbbiek fényében.*

Aktuális	Orsay Szidónia, Politikus	#458 / 2022.11.06. 09:59:52
	*Nem ezt tervezte. Bőven nem ezt a reakciót tervezte, nem így, nem ilyen formán. Az ő fejében nyilván ez nem itt történt, nem ilyenformán, de leginkább az utóbbi időszakban már sehogy, és azt sem gondolta, hogy a feszültség ilyenformán fog kiszakadni belőle. Parasztnak érzi magát, hogy Lorándot így ott hagyta, de nem bírja elviselni, hogy ezt a reakciót lássa és félreértelmezze, nem mintha ezzel sokkal jobbat tett volna. A földre ülvén figyeli azt az ajtót, ami felől a kopogás jön, minden erejével azon van, hogy megfékezze a sírását, de amit egyszer végre megnyitottak, azt nehéz elzárni.* ~Ne haragudj rám, máris összeszedem magam, és kimegyek.~ *ígéri. Hátra is hajtja a fejét, felfelé pislog, hogy elállítsa a vízesést. Azt a tényt mondjuk realizálja, hogy becsukta, de rá nem zárta azt az ajtót, még ha a hanghatásokat nem is ereszti a varázslat.*

Aktuális	Kamarás R. Loránd, Bróker	#457 / 2022.11.06. 09:39:18
	[12+] - Tudom, és pont ettől olyan hihetetlen az egész. *Szusszan apró mosollyal a képén a nő szavaira. Egy olyan világban, ahol a legtöbb dolog feltételhez kötött és valaki mindig valakinek a valakije, kevés ember az, aki feltétel nélkül ekképpen érezzen a másik iránt. Egy kezén meg tudja maga is számolni, hány ilyet ismer. - Nem véletlen olyan kibaszottul bizalmatlan a legtöbbekkel szemben. Az, hogy következő, idestova lassan egy éve tervezett jelenet nem úgy sül el, mint azt az ember alapesetben képzelné, pedig oly gyomrossal rúgdossa vissza ebbe a bizalmatlan körbe, mint annak a rendje. Egy pillanatig fel se fogja, hogy amint felkerül a gyűrű, a csaj hátrál ahelyett, hogy a nyakába ugrana vagy valami hasonló érzelmes kitörést mutatna, egyszerűen elsiet.* - Szidi! *Még utána szól, hangja egyszerre kérdő és értetlen, majd ahogy hallja odabent becsukódni az ajtót. Ez most így mi a fasz?! Hallgatnia kellett volna arra a kis hangra a fejében, amelyik eddig is olyan jól lebeszélte az egészről, de neeem, neki ki kellett tennie mindent az asztalra ma, őszintén, mert az olyan jó lesz. Hát kurvára... Legalább nem nagy plénum előtt történt az egész, ennyi jó van benne, ha már annyira nem jó mentálos, hogy meg nem történtté tegye az egészet. - Még mielőtt a vörös köd teljesen elkapná az agyát a férfinak, hangos levegővétellel merül alá a vízben, hogy felbukkanva kitörölje szeméből, hajából a vízcseppeket és kikászálódjon, maga köré csavarva egy törölközőt, míg egy másikat Szidóniának szánva kapva fel. Nem nehéz a nő nyomára bukkannia a házban, csendharang ide vagy oda. S mikor realizálja, hogy semmit nem hall a mosdóból, bekopog.*

Aktuális	Orsay Szidónia, Politikus	#456 / 2022.11.05. 19:11:48
	*Igaza lehet a másiknak, de valószínűleg találnak közös nevezőt, nyilvánvaló, hogy innentől rajta lesz az ügyön, hogy inspirálódjon.* - Nem kellett semmit tenned az életben, hogy kiérdemelj. A szerelem nem így működik. A szeretet nem így működik. A család sem így működik. *Csendes, finom a hangja, közel is vannak egymáshoz, meghitt is az együttlét. Kicsit felnevet mondjuk ehhez a hozzátételhez. Még az sem igazán lepi meg, hogy megfordítja a másik a helyzetet, az viszont már igen, hogy letérdel. Ismeri a kérdést, érzi a másik idegességét is, és iszonyúan igyekszik spannolni magát, hogy nem most van az ideje a sírásnak. Megfeszül a válla, a gyűrűre rá se néz, nem érdekli. Ha egy szalmából font bigyó lenne se érdekelné.* - Igen *préseli ki magából egy finom bólintással.* - Ne haragudj *slisszol ki a másik mancsai közül, közvetlen a gyűrűzés után, mert muszáj kihúzódnia a vízből, és elsietnie egy mosdóba, ahol becsukhat egy ajtót, és csendharang alatt kieresztenie a mellkasát szorító zokogást. Az összes kétségét, az összes félelmét, a visszafojtott érzelmeit kiereszti, amit nem mer megtenni már jó ideje.*

Aktuális	Kamarás R. Loránd, Bróker	#455 / 2022.11.05. 18:18:30
	*Részéről szívesebben választana olyasmit, ami kettejüknek közösen jelent valamit, kétszemélyes kis falkájuk számára, de pontos elképzelések híján nem bocsátkozik különösebb találgatásokba. Majd ha lesz elgondolás, megterveztetik a mintát egy hozzáértőbbel. Most meg inkább élvezné a másik közelségét, a saját kértelen gondolataival együtt, mik megkörnyékezik itt. Már kevéssé esik nehezére kimondani azt, rákérdezni a bizonytalanságára, mi foglalkoztatja, mint egykor. Hagyja, hogy közrefogják a puha tenyerek borostás képét, feltekint a nőre, miközben tenyere a derekán, gerince mentén simít fel cirógatóan.* - Sosem fogom szerintem megtudni, mivel érdemeltelek ki. *Súgja arra, hogy ő lenne a nő családja, kihasználva a beálló, pillanatnyi csendet, hogy a következő mondat kapcsán önkéntelenül is féloldalas mosoly kússzon a képére. Még jó, hogy szereti. Különben nem tartanának itt.* - Nem fogom hagyni, hogy elvesszél... ezt az egyet megígérhetem. *Nyom csókot a másik ajkaira, s hozzáteszi:* - Én tőled már nem megyek sehova, Szidi, ezt egy ideje jól tudom és... *Gondolva egyet, fordít magukon, hogy a nő üljön a jakuzzi szélének és ő magasodjon fölébe egy fél pillanat erejéig. Sötét pillantása elcsípi a másik világos tekintetét, mielőtt nemes egyszerűséggel féltérdre ereszkedne előtte a jakuzzi vizében. Kissé szűkös a hely és nem is látványos, mint tervezte, de ennél őszintébb aligha lehet a pillanat.* - Remélem te se futsz sehova, mert mindketten tudjuk, hogy úgyis utol érlek, szóval... *Nem kicsit ideges, á, dehogy. Épp csak sikerül megfelelően lepleznie a torkában dobogó szívét, ami kikívánkozik testéből, úgy dübörög, miközben előkerül az ékszeres doboz, benne az arany, kövekkel kirakott gyűrűvel.* - Megtisztelnél azzal, hogy leszel a feleségem?

következő 20 hozzászólás

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!