Jeszenszky kúria - Csíkszereda és környéke

Leírás Regisztráció Bejelentkezés Játékostárs-kereső (0) Könyvjelzők Régi üzenetek (0) Események (0)

474 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás

Aktuális	Hámorszky Honoráta, Sportpszichológus	#474 / 2023.02.12. 20:23:23
	- Ó, igen! Teljesen lemerülök az azalatt a pár óra alatt, amit velük töltök. Komolyan minden elismerésem a kisgyermekes szülőké!*Szélesedik a mosolya. Ő azért még nem tart ott, pedig már teljesen késznek érzi magát az anyaságra, de még nem találta meg az emberét, anélkül ugye meg nehéz lenne és a világtörténelemben csupán egy nőnek sikerült.* - Csak el ne mondd neki, különben míg élsz azt fogod hallani tőle. Kis okoska és tudja, hogyan fordítson mindenfélét a saját javára. Én mondom, politikus lesz abból a gyerekből. *Nevetve kortyol a borba.* - Igen. Jenny meg Soma. Fú.. hát hosszú sztori lesz. *Somolyogva karol bele Lenaba, hogy akkor induljanak meg valamerre közben.* - Mi Jennyvel mindketten a Cerbiattoba voltunk beosztva, évfolyamtársak is voltunk. A fiúk, Soma meg Gavril, három évvel jártak fölöttünk. Mi Jennel már a legelejétől közeli barátok voltunk, a fiúk szintén egymással, így igazából egész hamar kialakult a négyesünk. Nem is volt kérdés, hogy a gyerekeik keresztszülei leszünk. Mi négyen akkor is összezártunk, mikor kiderült, hogy Soma igazából Coxton fia és ez elég nagy port kavart, nem csak az Elitben, hanem az egész román mágistársadalomban.*Picit elhúzza a száját, nem szívesen emlékszik vissza azokra a sötét időkre, arról mondjuk fogalma sincs, hogy Lena még emlékszik-e az esetre, hisz több, mint tíz évvel ezelőtt történt, s ha akkor épp nem itthon élt, nem biztos, hogy elért hozzá a hír.*

Aktuális	Elena Drăgonescu, a Romániai Sárkányrezervátum munkatársa	#473 / 2023.02.04. 11:30:06
	*Át kell gondolnia, mennyi volt az érzéseiből ösztönös óvatosság, és mennyi az előítélet gyanakvása, ami alól talán senki sem immúnis.* Azt hiszem, az elejétől fogva éreztem egy kis kettősséget. De akkor tudtam már jól megfogalmazni, hogy ez veszélyérzet, mikor tudtam, hogy kiről beszélek. *Bólint lassan a nőnek, és csak egy apró mosollyal tudatja, hogy meggyőzte őt a másik az eszmefuttatással. Hajlamos elveszni a részletekben, és olyankor figyelmen kívül hagyni a teljes képet: egyetlen tapasztalás alapján nem lehet egy teljes, sokszínű csoportot beszuszakolni egy szűkös kategóriába.* Hű, akkor gondolom adnak neked feladatot. Nem csoda, hogy ilyen fitt vagy, gondolom négyen négyfelé szaladnak. *Szép család lehet. Honi felvetésére megint mosolyra húzódik a szája.* Gyertek, csak szóljatok előtte, mert akkor elkísérlek titeket. Bastian már most a kedvencem. *Jelenti ki minden meggyőződéssel, pusztán azért, mert a kisfiú ezek szerint szereti a sárkányokat.* Mesélj neked Jenről és... Somáról? Jól emlékszem? *Most már szeretne valamiféle történetet is társítani a sokat emlegetett nevekhez.*

Aktuális	Hámorszky Honoráta, Sportpszichológus	#472 / 2023.01.23. 23:00:51
	*Azért nem csak pszichológus, de barátnő is, Lena halmozottan hátrányos helyzetben van, ha előle akar bármit is eltitkolni.* - Hm...*Ízlelgeti a hallottakat, miközben tenyerén egy nagyobb hópehellyel játszik.*-És ezt azelőtt is érezted, hogy megtudtad a kilétét? Arra gondolok, hogy néha, mikor látom a Bloody-ban van hogy teljesen el tud vegyülni a tömegben, máskor meg... ahogy mondod is, egyszerűen érezni lehet, hogy jobb most távol maradni tőle.*Szóval összességében Honi sem tudja hova tenni azt a férfit. Bár ő személyesen nem is ismeri a birtokurat. A talán diszktértre vállat von. Lehetséges. Szerelemre, szeretetre minden lénynek szüksége van, bár nem szakértő éjlény dolgokban, de bizonyára a vámpírok sem kivételek.* - Szerintem ez a vámpír személyiségétől függ. Biztosan vannak olyanok, akik magányosan elvonulnak, mások hasonszőrűekkel veszik körbe magukat, meg olyanok is vannak, akik halandókkal is érintkeznek. De ne vedd készpénznek amit mondok, nem vagyok vámpír-specialista.*Mosolyodik el a végére.* - Négyen vannak. Két fiú, két kislány. Manu nyolc és fél éves, Bastian tavasszal lesz hét, az ikrek meg januárban töltik a négyet.*Szóval már vannak itt aprónépek, és minikamasz is.* - Ez nagyon jó ötlet volt!*Dícséri meg a barátnőjét. Közben kézhez kapja ő is a saját kis papírpoharát, amit mosolyogva meg is köszön mielőtt Lena felé koccintásra emeli azt.* - Csirió!*Széles a mosolya, ma mintha oda lenne ragasztva, nem lehet lekaparni. Tényleg elemében van.* - Szerintem szólok majd Jennek erről a lehetőségről, hogy vigyük el oda a gyerekeket. Biztosan nagyon fogják élvezni. Bastian most amúgyis áttérőben van az átoktörőből a sárkánygondozóra.*Annyira cukik a gyerekek, mikor már aprón tervezgetik az áloméletüket az álommunkával.*

Aktuális	Elena Drăgonescu, a Romániai Sárkányrezervátum munkatársa	#471 / 2023.01.23. 20:39:46
	*Lesüti a szemét, mikor Honi ilyen könnyen olvas belőle és emlékeztetnie kell magát, hogy ez most nem baj. Normális, ha a barátnője átlát rajta, és ez nem jelenti azt, hogy ettől sebezhető lett.* Úriember, de kicsit olyan, mint egy vadállat közelében lenni. Gyönyörű, de közben érzed, hogy veszélyes. *Hümment egyet arra, hogy nem keringenek pletykák a férfiről.* Talán csak diszkrét. *Honira pillant, kíváncsian, mert ilyen témákról még sosem beszéltek.* Szerinted nem magányosak a vámpírok? *Péter mondjuk úgy beszélt róla, mint aki már rég hozzászokott ehhez a fajta egyedülléthez, ami az örökkévalósággal jár. Elneveti magát Honi felszabadult örömén, de közben irigyli is, amiért ennyire nyíltan fel tudja vállalni önmagát.* Gyönyörű itt a környék, ez tény. *A fények játéka a csillogó havon, a csillagokkal pettyezett ég sötétje - megkapó, ezt aláírja.* Hány gyerek van náluk? *A neveket már sokat hallotta, tudja, hogy a fiatal pár közel áll Honihoz, de mindig csak keresztnéven emlegette őket a nő.* Igen, most több látogató volt a két ünnep között. Elkezdtük egy oktatást gyerekeknek, hogy megismerkedhessenek a veszélyeztetett sárkányfajokkal, a vadon élő sárkányok életével, azzal, hogy mit pontosan egy rezervátum feladata és hasonlók. Nagyon élvezik, van egy kis tanösvény kialakítva rengeteg játékos feladattal. Emiatt most sok szülő a téli szünetben hozta el a gyerekeket. Ritka, hogy ennyire nyíltan engedünk be látogatókat, mert a sárkányok nyugalma a fő szempont, de ez a programsorozat január végéig tart csak. *Nem titkolt céljuk az, hogy egyrészt tájékoztassák már a gyerekeket is, másrészt így a szüleik is bepillantást nyernek a rezervátum működésébe - nincs olyan, hogy túl sok támogatás, mert annyi a feladat, hogy minden dukátnak jó helye van.*

Aktuális	Hámorszky Honoráta, Sportpszichológus	#470 / 2023.01.21. 23:33:29
	-Tudom, hogy jól vagy. Elárult a testbeszéded.*Szélesedik a vigyora. Amúgy picit ferdít, mert az az igazság, hogy ma kb a béka feneke alatt az észlelése (6). Abban viszont biztos, hogy hogyha gáz lenne, már kapott volna róla mentálban üzit meg sürgetőbb lett volna, hogy találkozzanak.* -Igazi úriember. *Somolyog a beszámolót hallgatva.*-Kár, hogy vámpír, különben nem lenne rossz parti.*Nem mintha gondja lenne amúgy az éjlényekkel, nem rasszista, csak nyilván nem tartja ideálisnak, ha egy kapcsolatban az egyik fél halandó, míg a másik előtt ott az öröklét.* -Azt hiszem, ezzel ő is így lehet. Nem hallottam senkit arról pletykálni, hogy afférokba keveredne.*Pillant még el az irányba, ahol pár másodperce még Pétert látták eltűnni, de már a piros kabátból semmit nem látni. A megállapítás hallatán mosolyogva fordul ismét Lenával szembe.* -Inkább a télhez. Azt jobban szeretem. A karácsony túl stresszes. De a tél... *Pixit ismét körbefordul, enyhén széttárt és ég felé tartott kezekkel, majd hatalmas mosollyal vissza a barátnőjéhez.*... az pont hogy csendes és nyugodt. És gyönyörű, nem hivalkodó.*Ide még nyugodtan oda lehet gondolatban biggyeszeni, hogy "mint a karácsony". A kérdésre pici, fáradt sóhaj azért kiszalad a száján.* -Én megvagyok, köszönöm. Csak kemény volt ez az időszak. Csomó rokonlátogatás. Meg szétszedtek Jen meg Soma gyerekei.*Erre az utolsóra azért mosolyog egy picit. Szereti a gyerekeket, de minden elismerése a barátaié, akik bírják még ép ésszel, neki az a két nap is pont elég volt egy időre.* -És neked? Nagy volt a forgalom a rezervátumban a két ünnep között?

Aktuális	Elena Drăgonescu, a Romániai Sárkányrezervátum munkatársa	#469 / 2023.01.20. 15:23:40
	Szó sincs róla. *Mosolyog rá a férfire, tagadva azt, hogy megunta volna a társaságát. Éppen csak Honihoz csatlakozni olyan, mint hazaérni egy hosszú munkanap után. Természetes és cseppet sem mesterkélt - egy vámpír társaságában viszont, akit alig ismer, nehéz elengednie magát.* Épp hogy nagyon kíváncsi lennék arra, mi mindent láttál az évszázadok alatt. De talán egy másik alkalommal tudlak majd rávenni, hogy mesélj róla. *A kézcsókra azért megrebben a szempillája - talán mégis elveszett benne egy romantikus lélek valahol mélyen? De nincs ideje az analizálásra, mert Honival odaérnek egymáshoz, és habozás nélkül húzza ölelésbe a nőt, amiben benne van minden megkönnyebbülése, hogy végre ideért a másik.* Szia! Köszönöm a kérdésed, én is jól vagyok. *Csak megjátssza a sértődöttet, amiért Honi hamarabb érdeklődött Péter után mint iránta, és ő is a piros kabát után pillant.* Igen, személyesen. Bár csak pár perc beszélgetés után esett le, ki ő. *Látja Honoráta tekintetében, hogy ennyi nem lesz elé, ezért engedelmesen sóhajjal számol be címszavakban a történtekről.* Mikor megérkeztem, megszólított. Udvarias volt és segített lejönni a nyaktörő domboldalról ezért a forralt borért. *Megemeli a papírpoharat a kezében, amire Honi pillantása úgy fixálódik rá, mint egy ragadozómadár a zsákmányra. És igen, már húzza is maga után a bódé felé.* Meg sem kell kérdeznem akkor, hogy állsz a karácsonyhoz. *Elmosolyodik azon, hogy a másik úgy néz ki, mint aki egy megelevenedett álomvilágában lépked.* Hogy vagy egyébként? Alig láttalak az ünnepek alatt.

Aktuális	Hámorszky Honoráta, Sportpszichológus	#468 / 2023.01.18. 23:45:18
	*Csak most érkezett meg, de máris elvarázsolta az a csodavilág, amit itt talált. Szerencsére nem telik sok időbe, míg ráakad Lenára, mondjuk valami oknál fogva amúgy is mindig hamar egymásra találnak. Kiszélesedik amúgy is konstans mosolya, ahogy megpillantja a lányt, integet is, miközben megindul, hogy a kettejük között lévő távolságot mihamarabb lecsökkentsék, s vele szemben ugyanígy tesz a barátnője is.* -Sziiiia! Az ott az ifjabb Jeszenszky volt?*Pillant el a távolodó birtokúr után, már csak a piros kabátjának háta villan ki egy-egy pillanatra az embertömegből. Nyilván rögtön a lényegre is tér, amolyan "mindent hallani akarok" mosollyal kiegészítve.* -Havazik! Ráadásul ahogy csillámlik a fényben, arany és ezüst színben játszik. Egyszerűen imádom!*Fel is néz az égbe,az egyre sűrűbben huló hópihékre mosolyogva. Teljesen fel van pörögve. Ennek megfelelően nem is időzik sokat a tél csodáiban gyönyörködve, következő pillanatban már karol is barátnőjébe, hogy a bódék felé irányítsa magukat.* -Azt hiszem, egy ilyenre nekem is szükségem lesz. Direkt nem használtam melegítő bűbájt, mielőtt eljöttem.*Mondjuk az idő amúgy sem annyira hideg, valószínűleg mágiávan van szabályozva ez is, épp csak érzi az ember, ha sokáig van egy helyben vagy ha nincs télnek megfelelően öltözve.*

Aktuális	Jeszenszky Péter, az erdélyi 3-as birtok ura	#467 / 2023.01.18. 23:15:13
	-Megszoksz vagy megszöksz.*Az, hogy elvonulva, kizárólag éjlények között töltse átralévő létezését, kizárt dolog volt a számára. Már életében is folyamatosan a pezsgést kereste. Az meg tény, hogy nem riad vissza a fenyítésektől sem, tud is kismillió módot rá, a mentálistól a fizikaiig, de az is igaz, hogy nem leli különösebben örömét benne, és csak indokolt esetben alkalmazza bármelyik módját is a fenyítésnek avagy a vallatásnak. A gyors elköszönésre aztán felszalad a szemöldöke.* -Szóval végül te untál rám...*Hangja élcelődő, nem úgy tűnik, mint akit vérig sértettek, közben követi Lena tekintetét a barátnő irányába.* -Mint értek.*Mosolyodik el. Ahogy a lány kihúzza a karját, úgy nyúl utána és kézcsókkal búcsúzik, ahogy annak idején nemesúrfikhoz illet.* -Én is örültem.*Néz fel a lányra, ahogy felegyenesedik.*-További jó szorakozást nektek!*Aztán el is lép ő is a bódétől, érzékelte már az előbb is, hogy néhányan a társaságát keresik, Péter meg szereti összekötni a kellemest a hasznossal: kapcsolatokat ápolni, miközben élvezi a körülötte lévő nyüzsgést.*

Aktuális	Elena Drăgonescu, a Romániai Sárkányrezervátum munkatársa	#466 / 2023.01.18. 10:12:24
	*Péter finoman, de emlékezteti arra, hogy talán túlságosan a sztereotípiák mentén gondolkozott. Apró bólintással jelzi az egyetértését, és azt is érzi, hogy ezt a témát jobb nem bolygatni többé. Őt a puszta kíváncsiság vezérelte, de ettől még nem szeretne túl személyes dolgokat kérdezni - nem azért, mert nem illik, hanem mert pontosan tudja, mennyire kényelmetlen tud lenni néhány meggondolatlan kérdés.* Irigyellek azért, amiért ilyen jól alkalmazkodtál ezek szerint minden új helyzethez. Nem csak a beölelésre gondolok, hanem az emberiség változásaira is. Ezt mindig csodáltam másokban. *Az adaptálódási képességük vitathatatlan evolúciós előny, éppen csak úgy érzi, belőle teljességgel hiányzik. Túlságosan beleragadt a saját múltjába, és nehezen találja meg, merre rejlik a kiút. Nem esik nehezére megdicsérni egy vadidegent viszont. Talán azért, mert ő erre szomjazik a leginkább az utóbbi időben: megbecsülésre. Csak elegánsan vállat von arra, hogy nem retteg egy vámpír társaságában. Természettől fogva óvatos, és azt sem fogja elfelejteni, hogy Péter egy birtokúr. Az éjlények társadalmában elkerülhetetlen, hogy bizonyos helyzetekben a hatalommal járó erőszakot is érvényre juttassa valaki ebben a pozícióban. De Péter nem tűnik kegyetlennek, így inkább igyekszik nem okot adni arra, hogy a könnyed társaság bármilyen rejtett oldalát megismerje. Egy köszönöm kíséretében átveszi a forralt bort a bódé előtt, és bőséges borravalót ad a mosolygós lánynak, aki kiszolgálta. Péter háta mögött megpillantja viszont Honit, és a férfit is egyre többen nézik, mint akik alkalomra várnak, hogy beszélhessenek vele - sok az éjlény, érzi az energiáik zabolátlan zubogását a bőrén és az aurákon is felvillannak az árulkodó jelek. Ideje elköszönnie.* Köszönöm, hogy ilyen sokáig kísértél, örülök, hogy találkoztunk. *Megszorítja a férfi alkarját, és végre kifűzi a kezét a másik könyökhajlatából. A kíváncsi tekintetre még megmutatja a másiknak a barátnőjét a tömegben, de ezután egy apró intéssel inkább Honoráta felé indul. Szomjazza az ismerős társaságot, ráadásul a hóban gázolva, a forró és egyszerű italba kortyolva talán úgy tehet, mint aki csak egy hétköznapi lány lenne.*

Aktuális	Jeszenszky Péter, az erdélyi 3-as birtok ura	#465 / 2023.01.16. 21:31:02
	*Mint mindig, most is tűpontosan érzékeli a lány érzelmeit, azt is, hogy elszégyenli magát, zavart, de nem javítja ki, szórakoztatónak tartja ezt a reakciót.* -Ahogy az emberek, úgy a vámpírok viselkedése is különböző. Elvégre, embereknek szüólettünk valamikor mi is. Atyám és köztem is van különbség e tekintetben, ő jóval konzervatívabb.*Lelki szemei előtt meg is jelenik Lénárd, lovagpáncélba öltözve, melynek köszönhetően aprócska, alig észrevehető mosoly suhan át az arcán.* -Az sem mindegy, hogy milyen módon ölelnek be valakit. Én, bár nem választottam ezt a létet, mégis megváltás volt a számomra és egy percig sem bántam meg.*Ennél többet viszont nem úgy tűnik, hogy mondana a beölelésének körülményeiről. Nem is nagyon szokta hangoztatni. Nyilván, aki jobban utána jár, nem titok, hogy vérmedve ütött rajta halálos sebet és Lénárd még épp idejében talált rá ahhoz, hogy megmentse. Hagyja, hogy Lena meg tudja emészteni a hallottakat, nem sietteti a beszélgetést, sejti, hogy nem lehet könnyű, ha nem érintkezik gyakran éjlényekkel az ember. Az újabb kérdésre picit ingatja meg a fejét.* -Az az ember, aki életemben is a legközelebb állt hozzám, a halálban is támaszom. Megtanultam azzal együtt élni, hogy az emberek jönnek-mennek az életemben, már nem visel meg annyira az elvesztésük, mint pár száz évvel ezelőtt. *Nyilván, kivételek azért akadnak időnként, azért Péter szíve sem kőből van, bár jéghideg és közel ötszáz éve nem dobog, de ezt már eléggé személyesnek tartja ahhoz, hogy ne ossza meg a lánnyal. Időközben beérnek a rendezvény területére, itt már egy-egy személy rá is köszön Péterre, akik üdvözlését a férfi minden alkalommal viszonozza - őt még annak idején úgy tanították, Amint köszönnek, ugy fogadd.. Sajnálattal tapasztalja, hogy ez a tanítás már egyre inkább megy ki a divatból.* -Majd azt mondod neki, hogy minőségellenőrzést tartottál, balóban megfelelő lesz-e estére nektek.*Kacsint a lányra, s akkor a Bloody bodé felé kezdi irányítani magukat.* -Ha te nem rettegsz egy vápír közelében, én is jól érzem magam egy csinos és okos lány társaságában.

Aktuális	Elena Drăgonescu, a Romániai Sárkányrezervátum munkatársa	#464 / 2023.01.15. 21:53:17
	*Zavartan lesüti a szemét - úgy érzi magát, mint egy gyerek, aki valami butaságot mondott, ezért kinevetik. Az eszébe sem jut, hogy esetleg őszintén meglepte a másikat. Elpillant az erdő fái felé, az ágak között rejtőző sötétségbe, a tenyere változatlanul Péter alkarján nyugszik, de végül visszafordul a férfi felé, hogy elmagyarázza, mire gondol.* Korábban csak egyetlen igazán öreg vámpírral találkoztam Franciaországban. De ő sokkal sztoikusabb volt. Akkor azt gondoltam, minél öregebb valaki, annál kevésbé tűnik emberinek. Neked még az aurádon sincs nyoma annak, hogy nem vagy halandó. *Csendesen és nyugodtan beszél: próbálja maga mögött hagyni az ijedt kislányt, és azzá a nővé változni, aki lenni szeretne. Már az első név is elég ahhoz, hogy szinte beleszédüljön az évszázadokba, és egy pillanatra rászorít a férfi karjára, amíg próbálja felfogni, igazán, teljes mértékben felfogni, hogy ez a férfi mellette a 16. században született. Figyelmesen hallgatja a másikat, ahogy lefesti ezt az életet, soha nem szűnő kíváncsisággal szemlélve a körülötte folyó történelmet, uralkodók és eszmék felemelkedését és bukását. Neki végtelenül fárasztónak hangzik.* És sosem érzed magad magányosnak? Ha valaki ennyi mindent látott és tapasztalt... hogy találhat még bármiféle kapcsolódást? Egy emberi élet is csak egy pillanatnak tűnhet annak, aki az egész társadalom változását figyelte évszázadokon keresztül. Nem tűnik minden jelentéktelennek? Átmenetinek? *Mindig is félt a halhatatlanságtól. Végignézni, ahogy minden szerette megöregszik körülötte, amíg ő belefagy egy életkorba és mozdulatlanul végignézi ezt. Persze ott a szerviens lehetősége, de egyetlen társ és az örök élet tényleg pótolhatná a családot? Neki már az is elég, ha Crinre gondol, vagy egy olyan életre, ahol a bátyja már nincs. Ki vágyna erre? De nem meri megkérdezni, Péter választotta-e ezt a létformát. Azt végképp nem, hogy vannak-e olyan napok, amikor esetleg bánja. A dicséretre egy őszinte, meleg mosollyal ajándékozza meg a társaságát. Már megtanulta, hogy a külsejét illető bókok felszínesek - akkor változik majd ez a meggyőződése, ha a jövőben végre egy férfi őszinte vágyakozással néz rá és igazán látja majd őt; nem csak a lehetőséget, amit a neve jelent. De amikor valaki egy erősséget talál benne, azért mindig hálás. Talán azért, mert annyira megszokta már, hogy csalódást jelent másoknak.* Ó, én mindenképpen érdeklődő vagyok. *A Bloody Maryt egyébként is kedveli, nem mintha sokat járna oda. Sok a munka és a kötelezettség, de Honi párszor már elhívta őt a szórakozóhelyre. Jól is érezte magát, főleg, mert a léglabdások teljesen őrültek, ha buliról van szó. A meg nem nevezett forralt bor ígérete is elég csábító.* Meg is nézném, talán Honi sem bánja az előkóstolást. Még mindig nem unod a társaságom? *Mert nem szeretné, ha azt gondolná a másik, kötelező őt kísérgetnie, új ismeretség ide vagy oda.*

Aktuális	Jeszenszky Péter, az erdélyi 3-as birtok ura	#463 / 2023.01.12. 18:34:19
	*Van már annyi idős, hogy ne vonjon le meggondolatlan következtetéseket - akár mágiával is kapcsolódhatott egymáshoz a két lány. Ahhoz még nem töltött elég időt Elena társaságában, hogy rájöjjön az asztrál szállra. Az "ennyire"-re érdeklődve vonja fel a fél szemöldökét, ahogy a lányra pillant, hogy aztán a következőre szívből nevessen fel.* -Nyílt... még ezzel a jelzővel sem illettek.*Már ezért is érdemes volt ma alkonyatkor felkelni.* -Szeretek lépést tartani a világgal, és lényegesen könnyebb így, hogy velem együtt változott, mint anno Zrínyinek az Új Zrínyiászban, bár...*ismét félrepillant a éányra, egy félmosollyal*... azt hiszem, neked az a mű nem volt kötelező olvasmány. -Nem udvariatlanság, csak szokatlan. Elég idős vagyok már ahhoz, hogy ne számoljam az éveket.*Azért 25-50 évenként szokott tartani egy-egy bált a jeles nap alkalmából, de nem viszi túlzásba a saját maga ünneplését, sosem volt az a fajta.* - Szapolyai János uralkodása idején születtem, vagy I. János magyar király, lehet így ismered jobban.*Csak hogy azért legyen a lánynak viszonyítási alapja, ha annyira kíváncsi, meg amúgy sem híve a "nesze semmi, fogd meg jól" válaszoknak.* -Sőt. Láttam királyságokat, fejedelemségeket, majd országokat kialakulni és felbomlani, királyokat, nádorokat, fejedelmeket, vajdákat, minisztereket és államfőket születni, felemelkedni, elbukni, meghalni. Járványokat éltem túl, de ami a legmeghatározóbb, láttam magát az ember felfogását, a társadalmat, a kultúrát, az orvostudományt, a technológiát fejlődni. Hatalmas kaland mindezt saját szemmel, és nem a történelemkönyvek alapján átélni.*Mindig hálás lesz a nagybátyjának, az Atyjának, amiért annak idején gondolkodás nélkül ölelte be a balesete után. Ahogy közelednek a sokadalomhoz, az eleinte csak egy-egy ezüstüs vagy aranyos színben csillámló hópehely úgy kezd egyre sűrűbben szitálni.* -A soha veszélyes szó. Meg te sem tűnsz olyannak, aki könnyen feladja.*Péter meg elég jó emberismerő, szóval ebben teljesen biztos. A válaszra ismét elmosolyodik.* -Akkor a Bloody Mary bódéját semmiképp se hagyjátok ki. Isteni eszem-iszom felhozatallal várja az érdeklődőket.*A szokványos vörösbor, forró tea és forrócsoki, mézeskalács, kűrtöskalács mellett mindenféle varászlatos enni-innivaló is van.* -Én csak sodródom az árral. Szeretem, ha nyüzsgés van, és lépten nyomon ismerősökbe botlik az ember, vagy új ismerettségeket köt.*Mutat itt jobbjával a lányra, félmosollyal.*

Aktuális	Elena Drăgonescu, a Romániai Sárkányrezervátum munkatársa	#462 / 2023.01.12. 12:46:53
	- Ohh, érezném, ha itt lenne. *Legyint egyet, és arra számít, Péter azt gondolja, csak valami spirituális női megérzésre hivatkozik. Az igazság az, hogy a közeli ismerősök felszíni gondolatait előbb-utóbb úgy kiismeri, mint a tenyerét. A közelségükkel együtt jár egy sejtés, ami miatt kínos részletességgel van tudatában a hollétüknek. Honi jelenléte ismerős íz lenne a szájpadlásán, ha a közelében lenne a lány.* - Nem tudtam, hogy ennyire... nyílt vagy. *Kicsit keresgéli a megfelelő szót, de a legtöbb vámpír (már a szegényes tapasztalata szerint) inkább kerüli a nyilvánosságot. Péter ehhez képest egészen modern gondolkodású, ha ilyen könnyen beengedi az otthonába a külvilágot. Bár inkább csak a szélére.* - Udvariatlanság megkérdezni, hány éves vagy? *Megfoghatatlannak érzi a másik korát, talán ezért ilyen kíváncsi éppen erre. Persze az is lehet, hogy mindenki megkérdezi ezt előbb-utóbb egy vámpírtól.* - Unalmas lehet mindig ugyan azt látni. *Nem egyértelmű, mire gondol, mégis valami furcsa együttérzéssel pillant Péterre. A programok hallatán picit felnevet, röviden, mint aki már útközben meggondolta magát.* - Soha se mondd, hogy soha. De azért korcsolyázni nem tervezek ilyen nagy nyilvánosság előtt. Érthető okokból természetesen. *Bólogat egyetértőn, de aztán végül finoman vállat von.* - Inkább néző leszek, és a gasztronómiai élményekre fektetek hangsúlyt. *Szépen körbeírta, hogy forralt borral tervez álldogálni a tömeg szélén.* - És te?

Aktuális	Jeszenszky Péter, az erdélyi 3-as birtok ura	#461 / 2023.01.08. 14:53:45
	*Elene édesanyjának nevelése valóban dícsérendő, ha Péter nem rendelkezne ama tulajdonsággal, hogy bármilyen érzést meg tud állapítani, a lény viselkedése alapján valóban nem jönne rá, hogy épp milíen érzelmek dúlnak benne. Így viszont teljesen tisztában van vele, lehetetlen megtéveszteni.* -Na most jöhetnék azzal, hogy "Szerencsétlenségedre nem öregapádnak szólítottál!"*Teljesen komolyan beszél, csak ahogy félrepillant Elenéra, látszik a hamiskás fény a szemében, mintegy elárulva, hogy csak viccel.* -Küldj rá egy Merre jársz-ot, azzal valószínűleg gyorsabban megtalálod a tömegben.*A mentálüzenetet meg nem említi, egy ekkora tömegben, ennyi mágia felhasználásával lehet, hogy az kissé lassabban érne célba.* -Nem fognak. Én csak bérbeadtam a helyet, de az Erdélyi Mágusszövetség szervezte ezt a hacacárét. Szóval szigorúan véve itt mindenki a szövetség elnökének a vendége.*Válaszol Elenának. Tény, hogy ő maga nem nagyon szokott ilyen eseményeket szervezni, max szponzorként beáll egy-egy ilyen mögé, ahogy tette azt most is.* -Van valamilyen program, amire beneveztek a barátnőddel? A korcsolya, gondolom kizárva.*De még van többek között sízés, szánkózás, hógolyócsata, jégszobrászat és hóemberépítés is. Majd lesz egy divatbemutató is a megépített hóemberekből és a közönség fogja eldönteni, hogy melyik hóember lett a legjobb.*

Aktuális	Elena Drăgonescu, a Romániai Sárkányrezervátum munkatársa	#460 / 2023.01.06. 17:13:44
	*Kicsit elmosolyodik a felháborodásra és vállat von.* Jó, ez nem teljesen igaz, egyszer megpróbáltam, csak szörnyen rosszul sikerült! *Úgyhogy azóta lépett életbe a soha többet fogadalma. Az anyja nevelését dicséri az, hogy Péter információira csak szélesen elmosolyodik, de úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és nem fordulna meg vele kicsit a téli csodavilág.* Még a végén zavarba jövök, hogy tegeződünk. *Könnyed nevetéssel üti el a rászakadó tényt, hogy ez a férfi - rögtön nem fiúként gondol rá - akár több száz éves is lehet. Megtorpan a tömeg szélénél, és forgatja a fejét.* Egy barátnőm ígérte, hogy itt lesz, de még nem látom őt. *Honi a megszokott szövetségese lesz lassan már az ehhez hasonló eseményeken.* Nem fognak megsértődni a vendégeid, ha ennyire lekötöm az időd? *Mert valahogy nehéz elképzelni, hogy egy vámpír akkora perspektívát látna az ő társaságában. Persze az ilyen hosszú létezés unalmas is lehet egy idő után.*

Aktuális	Jeszenszky Péter, az erdélyi 3-as birtok ura	#459 / 2023.01.05. 19:22:51
	*A hallottakra meglepetten szalad fel a szemöldöke, pedig tökéletesen érzi a lány érzelmein, hogy nem hazudik.* -Áruld el nekem, hogy lehet, hogy egy brassói lány még életében nem korcsolyázott? Mindha egy csíki azt mondaná, még sosem járt hokimeccsen.*Fejcsóválósan nevetős. Egyáltalán nem számonkérő, inkább csak húzza a lányt. A kérdésre csak féloldalasan elmosolyodik, miközben válaszol.* -Valószínűleg elég sokat nyomott a latban, mikor a meghívókat osztogatták, hogy tőlem kapták a helyszínt.*Elég nagy segítség volt az a Péter részéről, hogy az amúgy parlagon heverő területet jóformán ingyen az Erdélyi Mágusszövetség rendelkezésére bocsájtotta. A kilétéről meg eddig sem hazudott, csak nem tartotta fontosnak a beszélgetésük alatt pontosítani hogy milyen Péter, ahogy a lány sem tette, bár így sem biztos, hogy egy nem helyi mágus tudni fogja, hogy pontosan kié ez a teület. Viszont ahogy egyre közelebb kerülnek az emberekhez, előbb-utóbb úgyis köszönteni fogják.* -Tudod, hogy merre vannak a barátaid?*Feltételezi, hogy nem egyedül jött a lány, vagy ha így is történt, itt várnak rá valahol.*-Akkor körbejárhatnánk úgy a helyet, hogy végül náluk kössünk ki.*Ha már az előbb körbevezetésről volt szó.*

Aktuális	Elena Drăgonescu, a Romániai Sárkányrezervátum munkatársa	#458 / 2023.01.05. 11:08:21
	*Értékeli a megnyugtató mosolyokat - a mimika és a gesztusok a helyén vannak, a fiú modora udvarias, úgyhogy nem tud mibe belekötni. Éppen csak van valami zavaró, felszín alatti hullámzás, feszesre húzott, kirobbanásra kész erőszak íze a levegőben. Túl ellentmondásos. A ketrecbe zárt vadállatok jutnak az eszébe, kicsit Péter is olyan, mint akinek túl szűk ez az emberi csont és bőrketrec a valódi énjéhez. De elhessegeti ezeket a gondolatokat, betudja a sosem szűnő idegességnek, amiért már mindenhol hátsó szándékokat keres, ott is, ahol nincs semmi.* Igen, mindig is különös figyelmet fordított a szórakoztatásomra. *Biccent apró mosollyal a bátyját érintő dicséretre. A testvérére mindig is büszke volt.* Ohh, képzeld, én még sosem korcsolyáztam. *Vallja be, miközben a fiú könyökhajlatába kapaszkodik, és igyekszik odafigyelni a lépteire.* A hóval kapcsolatosan sok jó emlékem van gyerekkoromról, talán csak a nosztalgia miatt tűnt úgy, hogy ennyire hiányolom. *Évszak évszak, szinte mindegy.* Minek köszönhető, hogy meghívtak téged erre az illusztris estélyre? *Mindketten lehagyták a vezetéknevüket, de az itt összeverődött társaság másnak tűnik, sokrétűbbnek, mint a megszokott Elit rendezvények közönsége. Talán okoz neki valami meglepetést a választ - itt nem egyértelmű, hogy csak a lehagyott és eltitkolt családnév lehet a részvételük oka.*

Aktuális	Jeszenszky Péter, az erdélyi 3-as birtok ura	#457 / 2023.01.04. 21:22:00
	*Nem kerüli el figyelmét a lány felkavarodó érzlmi világa, ugye egy megnyerő,megnyugtató mosolyt küld felé. Azért Péter a részéről sosem volt egy vérengző típus, már ami a táplálkozást illeti, épp elég neki a beölelése óta minden egyes alkonyatkor félig kibelezve ébredni. Aztán meg az elmúlt néhány évszázadban már megvoltak a beszállítói. Az viszonyt tény, hogy egy vámpír se veszélytelen, nem kívétel ez alól maga Péter sem, Isten őrizz a haragjától. A kérdésen picit elgondolkodik, a nyüzsgő tömeget szemlélve.* -Hm... jó kérdés. Voltaképpen szép...*Biccent fejével a feldíszített birtokra.*-De inkább azt mondanám, nem különösebben mozgat meg, hogy van-e hó vagy nincs. Persze, belemehetnénk most olyan témákban, hogy globális felmelegedés meg éghajlatváltozások...*Hessint is a kezével, bár olvasott személy - ötszáz év alatt azért van ideje az embernek tanulni -, ebbe a témába most nem szívesen menne bele, meg nem is igazán érzi a sajátjának. A lány emlékei mosolyt csalnak az arcára.* -Kellemest a hasznossal, kreatív bátyád van.*A visszakérdésre picit eltartja a karjait.*-Én csupán olyan egyszerű emlékekkel rendelkezem, mint hóemberépítés az udvaron vagy hógolyócsata... meg a korizás a befagyott tavon!*Azt már nem teszi hozzá, hogy ezek az emlékek csupán 10-15 évesek, és a kislány Borkával születtek. Imádott a gyerekkel játszani és korcsolyázni tanítani.* -Hölgyem, kérése számomra parancs.*Még nyújtja is a karját, hogy bele lehessen karolni. Ami amúgy tényleg nem tűnik egy rossz ötletnek, tekintve, hogy elég síkosnak tűnik a dombról levezető út - de lehet, hogy ügyes kezek azt is ellátták védőbűbájjal.* -Neked hiányzik a tél?*Tér vissza az előbbi témájukra, mamíg végigvezti a lányt a domb peremén, a lefele vezető kis havas ösvényig.*

Aktuális	Elena Drăgonescu, a Romániai Sárkányrezervátum munkatársa	#456 / 2023.01.03. 22:06:13
	*Most először vet egy valóban óvatos és kutató pillantást a társasága arcára. Lehet ezzel tovább viccelődni, de valami különös érzéke megsúgja, hogy van valami áthallásos ebben a beszélgetésben, amit ő nem teljesen ért. Talán az emberiség ősidőkből hozott túlélőösztöne jelzi egy ragadozó jelenlétét számára a finom libabőrrel, ami kiütközik a karján. A mosoly kicsit elsimítja a felkavarodó érzelmi hullámokat, de állítólag Ted Bundy is igen megnyerő ember volt.* Neked hiányzik az igazi tél? *Most már próbálja jobban kipuhatolni a társasága körvonalait, közben viszont tesz egy tétova lépést a tó felé, mint aki már nem biztos abban, hogy kettesben szeretne maradni a fiúval.* A bátyám egyszer befogott egy kutyaméretű hobbisárkányt a szánkóm elé. Repülni tanította, mert meg kellett erősödnie a szárnyainak, ezért kellettem én, mint plusz súly. De leginkább csak imádtam azt a szabadságot, meg ahogy nevetett rajtam. *Mert Crin mosolyai is ritkák, nemhogy az önfeledt nevetések.* Neked? *Visszadobja a kérdést ő is. Picit összeráncolja a homlokát az “atyám” kifejezésre. Olyan ódivatú, de nem teszi szóvá.* Akkor esetleg körbe is vezethetnél, ha már ilyen jól ismered itt a környéket. *Mintha annyira sok látnivaló lenne a tóparton - de egyszerűbb a könnyed flört mögé bújtatni azt, hogy jobban örülne a többi ember közelségének valami megfogalmazhatatlan okból.*

Aktuális	Jeszenszky Péter, az erdélyi 3-as birtok ura	#455 / 2023.01.03. 20:48:46
	-Azért nem árt, ha kicsit kába. Legalábbis attól is függ, a vadász mennyire fitt és fürge... legalábbis gondolom én.*Jelenik meg egy féloldalas mosoly a végére. Nyilván, hajtóvadászaton már vett részt maga is, de azt azért nem mondaná, hogy élvezte a dolgot.* -Akkor még négy hónapig tartott a tél.*Az ő gyerekkorában sem volt ez másként. Csak az utóbbi 5-10 évben lett ennyire drasztikusan fekete a december - meg úgy amblokk az egész tél. Észleli a lány aurájában és érzéseiben beállt változást - a kedves nosztalgiát, fejét picit elbillentve figyeli Elenát, miközben kérdezi:* -Kedvenc gyerekkori téli elfoglaltság?*Neki is van sajátja, bár az már inkább a Borka gyerekkorából, nem a sajátjából - az már túl régen volt, ráadásul azok másféle idők voltak.* -Brassó?*Kérdez vissza meglepett mosollyal.*-A második otthonom. Atyám még mindig ott él.*Ha azt kérdeznék, melyik a leggyönyörűbb város, bármennyire is szereti Csíkszeredát és Udvarhelyt, valószínűleg gondolkodás nélkül vágná rá, hogy Brassó.* -Lebuktam.*Reszelős, mégis kellemes nevetést hallat, ahogy még rá is játszik kicsit, és két karjval körbemutat.*

következő 20 hozzászólás

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!