A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Magyarország > Magánterületek

Venczel rezidencia

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (1)  Könyvjelzők  Régi üzenetek (0)  Események (0)

hozzászólás megjelenítése.

226 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Venczel András
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Venczel András, Befektető #226 / 2019.01.15. 21:50:28
- Valóban kevés van belőlük, de ő azzal dicsekedett, hogy van valami varázstárgya, ami képes bemérni őket. Nem tudom ez mennyire igaz, Mester néha szeret nagyot mondani, hogy lekörözzön. *Vonja meg újfent a vállát.*
- Bár jót nevetnék azon is, ha valaki csak átverte volna. *Vigyorodik el.*
- Ez nagyon kedves tőled Gergely. *Meg aztán érdekes gondolat. Majd később lehet kicsit gondolkodik azon, hogy ő van-e olyan nagylelkű, hogy ő is kívánjon ilyesmit bárkinek... magán kívül, persze.*
- Kaotikus semleges? *Felvonja a szemöldökét. Ilyen megfogalmazásokat se hallott még.*
- Menj csak, pihend ki magad. Én pedig ránézek Reginaldra, szokása ilyenkor felkelni. *Emelkedik fel lassan ültéből.*
Istvánfy Gergely
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Istvánfy Gergely, Csontváry hallgató, Színművészet #225 / 2019.01.15. 12:09:50
- Jó az ízlése, azok elég kevesen vannak, nem? *Egy kicsit bólint is.*
- Nem is ítélkezésből mondtam, cska kimondtam, amit gondolok. Meg aztán szeretném, ha boldog lenne. *Lassan elmosolyodik.*
- Inkább tűnsz kaotikus semlegesnek. Vagy.. talán pont, hogy törvényes semleges? *Egy kicsit elgondolkodik, haogy a pontos kategórián elmélkedik.*
- Viszont én azt hiszem, megyek lassan majd lefeküdni, mert hát holnap még vizsga van.
Venczel András
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Venczel András, #224 / 2019.01.15. 10:46:14
- Szerintem ő még jobban. Rá van cuppanva az erős elemistákra. *Kulcsolja össze ujjait.*
- Nem csak én Gergely. Biztos lehetsz benne, hogy nem csak én. Mondjuk azt, hogy előbb is kihúzhattam volna abból a helyzetből, amibe került, de... vártam egy picit. Nem mondhatta, hogy nem figyelmeztettem előre, hogy mivel jár az, ha figyelmen kívül hagy néhány lényeges dolgot. *Szusszan fel, majd a fiú szavaira széttárja karjait.*
- Lehet, hogy én vagyok általánosan a rossz fiú, de ezen terű kíváncsiságod most én sem fogom kielégíteni. *Mondja egy mosollyal.*
Istvánfy Gergely
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Istvánfy Gergely, Csontváry hallgató, Színművészet #223 / 2019.01.15. 08:47:07
- Ő is gyűjti maga köré az embereket, akár csak te? *Csak finoman elmosolyodik erre a nézésre. Sok szempontból végtelenül naiv, de bizonyos dolgokban egyáltalán nincsenek illúziói.*
- De ha jól értem, itt elsősorban te nem siklottál el felette. *Hümment egyet a szavaira, és kicsit bólogat is.*
- Kár lenne őt csak a kíváncsiságom miatt megbántanom.
Venczel András
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Venczel András, #222 / 2019.01.15. 08:33:51
- Ki nem szereti, ha bókolnak neki? Csak az a más, hogy ki miképp reagál rá. Hisztis jellemének azaz ellenpontja, hogyha jól csinálod, akkor könnyen lekenyerezhető. *Vonja meg a vállát.*
- Csak annyit mondok: ha látsz egy elég nagy, sőt, kifejezetten nagy szürke macskát, akkor a közelben van. Az egyik kis csatlósa kifejezetten jó animágus, ha jól értesültem, először általa környékez meg embereket. *Fejti ki, majd a kérdésre kicsit csöndesen néz a fiúra. Mintha ezzel is sugározná, hogy "rossz kérdést tettél fel".*
- Előttem is akadt bőven problémája, a velem való találkozás után pedig... kapott nem egy lehetőséget, amelyet rosszul használt fel, ezzel megteremtve a saját kis poklát. Lehettem volna vele kegyesebb, nem mondom, hogy nem, de az élet nem olyan, hogyha hibázunk, akkor mindenki elsiklik felette. *Mondta halkan.*
- Értem mire gondolsz, de tekintettel az időd végességére én nem húznám sokáig, ha igazán érdekel a története. Azt hiszem nem haragudna rám, ha én mesélném el, de csak azért, mert túlzottan is lekötelezve érzi magát irányomban. Ha Lőrinc tenné, megeshet kevéssé lenne megértő.
Istvánfy Gergely
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Istvánfy Gergely, Csontváry hallgató, Színművészet #221 / 2019.01.14. 23:36:26
*Kis vigyorral megvonja a vállát, és figyelmét inkább a testvérére fordítja teljesen, hogy maga elé képzelhesse.*
- Teszi ezt egy oktávval feljebb. *Nevetve pillant rá.*
- Ó, az imént fejtetted ki, hogy neked is jól esnek a bókok. Persze.. kinek nem? *Ő aztán már csak tudja.*
- Neked köszönhetően vagy még korábban? *Félrehajtja a fejét.*
- Nem akarom bántani ezzel, és.. nem akarok rossz dologra sem tapintani nála. Ennek így van értelme?
Venczel András
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Venczel András, Befektető #220 / 2019.01.14. 23:30:01
- Micsoda szavak Gergely... *Vigyorodik el, majd mikor jön a folytatás, akaratlanul is felhorkan.*
- Jellemben valamennyire hasonlítunk... egy kicsit. Bár ő még nálam is szabadabb szellem és még nálam is jobban megköveteli a tiszteletet. Meg mint mondtam... igen hisztis. Óvatosan kell vele szemben fogalmazni, mert mindenen megsértődik, vagy félreérti a szavaid és azért sértődik meg. Bár tény, hízelgéssel lekenyerezhető. Mindig is az volt, az ostobája. *Rázza meg a fejét.*
- Ha nem lett volna egy kicsi bizalma se benned, akkor azt hiszem nem hozott volna el hozzám, sőt... látta benned a lehetőséget, mégis... az én játékom veszélyes. De te egészen jól játszottad ki a lapjaid. *Vonja meg a vállát.
A kérdésre kicsit megingatja a fejét.*
- Hol jobb, hol rosszabb. Nem volt egyszerű neki, de bővebben ő mesélhetne róla, ha szeretne.
Istvánfy Gergely
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Istvánfy Gergely, Csontváry hallgató, Színművészet #219 / 2019.01.14. 23:19:53
- Aki aggódik ,az kétszer szenved. *Elmosolyodik a férfit figyelve. Okos gyerek ő, tudatosan enged el olyan dolgokat, amiken már nem tud változtatni.*
- Kicsit olyannak képzelem el, mint téged, csak mondjuk gyerekméretben. *Mutatja is, hogy alacsonynak képzeli az öccsét.*
- Ő olyan kedves.. nem hinném, hogy úgy gondolta, hogy áldozati bárányként hozna ide. Vagy komolyan gondolta, mikor azt mondtam, hogy fél karomat odaadnám egy jó lehetőségért. *Elneveti magát erre.*
- De.. rossz sorsa volt?
Venczel András
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Venczel András, Befektető #218 / 2019.01.14. 23:12:31
- Ez egy igen szimpatikus hozzáállás Gergely, remélem nem is a színészi játékod része, mert nagyon szomorú lennék. *Mondja nyugodt hangon, miközben figyeli a fiú mozdulatait.*
- Nos... ezt a határt úgy értem, hogy tudom, meddig mehetek el ahhoz, hogy ne akarjon megölni. Nem mintha sikerülne neki, de igazán fájna ha megpróbálná. *Csettint erre egyet a nyelvével.*
- Valóban így van. *Biccent lassan, majd jön egy újabb kérdés, amire csak mosolyog.*
- Néhányakkal. De te vagy az első, akit Clemens hozott nekem. Meglepett, hogy maga lökött be az oroszlánbarlangba, miközben tudta, milyen ára van. Néha megfeledkezem róla, hogy már nem az az ártatlan, tiszta lélek, mint amilyennek megismertem. Hányan bemocskolták, mégis olyan tiszta maradt... *Mormolja halkan.*
Istvánfy Gergely
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Istvánfy Gergely, Csontváry hallgató, Színművészet #217 / 2019.01.14. 23:05:36
- Hát.. nálam ennél nem kell tartanod. Megegyeztünk, én pedig tartani fogom magam hozzá. *Haloványan elmosolyodik, hogy utána szusszanva tarkója mögé kulcsolja a kezét, és hátradőljön.*
- És addig is kiélvezem minden másodpercét. *Kétkedve pillant aztán rá.*
- És mégis azt mondod, tudod, hol a határ. Hogy is van ez? *Felül rendesen, és kétkedő pillantással hallgatja.*
- Elég sokáig éltek, hogy meglásd, van-e olyan, hogy végtelen. *Haloványan elmosolyodik, de aztán kicsit összevonja a szemöldökét.*
- Hányakkal kötöttél már az enyémhez hasonló alkut?
Venczel András
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Venczel András, Befektető #216 / 2019.01.14. 22:49:41
- Mindegyiknek azt ígérte, hogyha elmondanak neki bizonyos információkat rólam, akkor kimenti őket az alku alól és megtarthatják mindazt, amit általam szereztek. Nem így történt és a folytatás igen fájdalmas volt a számukra. *Ingatja a fejét.*
- Lehet egy iciri-picirit túlzásba viszem néha. *A kezével még mutatja is azt a picit, de az arcára kiülő vigyor kevéssé teszi hihetővé a dolgot.*
- Afféle útmutató... tetszik ez a megnevezés... *Mormolja magában, láthatóan memorizálja, kétségtelen, hogy ezt használni fogja. Gyakran.
Majd jön a kérdés és szinte olyan megint az arckifejezése, mintha úgy látná, Geri egy újabb nagyon ártatlan kérdést tett fel, valamit, amit ha esetleg jobban végiggondolna, meglátná a szálakat, de... lehet sokat lát a gyermekbe. Így csak elmosolyodik.*
- Szeretnek... úgy vélem így van, mert ha nem így volna, akkor nem engednék, hogy úgy bánjak velük, ahogy bánok és talán nem hunynának szemet nem egy tettem felett. De egy türelem se végtelen, nem igaz? *A kérdés mintha kicsit vészjósló lenne.
Geri kijelentésére újabb nevetésben tör ki, bár jelen esetben ez nem éppen a legmegnyugtatóbb fajta.*
- Nem is értem miért.
Istvánfy Gergely
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Istvánfy Gergely, Csontváry hallgató, Színművészet #215 / 2019.01.14. 21:58:49
- Kár, szívesen megismerném. Mik történtek? *Nevet erre.*
- Komolyan? De hát.. miért? Ennyire megbántódott a húzáson? *Kissé megzavarodva néz rá.*
- Ahogy a történelmet néztem, az csak afféle útmutató. Meg férfiakra nem vonatkozik. *Széttárja a karját erre.*
- Miért, milyen a kapcsolatotok? Mármint.. felnéznek rád, és tisztelnek. De biztos, hogy szeretnek is. *Összevonja a szemöldökét ahogy Lőrincről nyilatkozik.*
- Áh, hogyne. *Elmosolyodik lassan, és nagyon kedvesen.*
- Ambivalens érzelmeim vannak a hobbijaiddal kapcsolatban.
Venczel András
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Venczel András, Befektető #214 / 2019.01.14. 17:55:17
- Nos, amíg én a közeledben vagyok, addig nem hiszem, hogy találkozhatnál vele... hacsak nem meg akarna környékezni valami információ miatt. Volt már rá példa, hogy valamely pártfogoltamon keresztül próbált nyerészkedni... többször is. Egyszer se lett jó vége. *Sóhajt fel, majd elneveti magát.*
- Attól még, hogy én szeretem nagyon húzni ő nagyon nem szeret engem. Ha lehetősége van elkerül. Most képzeld el, hónapokig Erdély környékén sündörgött, könnyedén átjöhetett volna hozzám, sőt, szállása is lett volna... de inkább terrorizálta az erdélyi vezetést, semmit, hogy okos kisfiú módjára segítséget kért volna a bátyjától. *Még egy mély sóhaj.*
- Nos, azért a papoknak is okosnak kellett lenniük abban az időben, hogy a cölibátus kijátszásáról ne is beszéljünk. *Biccent.*
- Igen Gergely, de ők nem a gyermekei... mármint igen, általam lettek vámpírok, de úgy hiszem érezhetően nem egy szülő-gyerek kapcsolat van köztünk. *Szélesedik ki újra a mosolya, nem, nem éppen kellemes formában. Vannak dolgok, amiket jobb, ha az ártatlan lelkek nem tudnak.*
- Most szükségem van rájuk és úgy hiszem nekik is rám. Bár Lőrinc az utóbbi időben próbálkozott a hátam mögött egy-két dologgal, lassan a körmére is kell koppintanom. *Csóválja meg a fejét.
Majd jön Geri kérdése, ami egy újabb ijesztő mosolyra készteti.*
- Mit gondolsz Gergely, mi lett az? Gondolkodj egy kicsit, miféle szerencsejátékra váltottam a kaszinókat. Mivel játszom én most pénz helyett? *Néz jelentőségteljesen a fiúra.*
Istvánfy Gergely
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Istvánfy Gergely, Csontváry hallgató, Színművészet #213 / 2019.01.14. 16:07:17
*Nem is tudja egyszerűen felfogni, milyen lehetett, mikor tízből ténylg csak két gyerek élte meg a felnőttkort.. ami nem tartott tovább negyven évnél. Lassna, félszegen bólint tehát.*
- Szívesen találkoznék vele, igazán elragadónak hangzik. *Elmosolyodik erre a jelemzésre.*
- Csak nem marakodnátok komolyan, ha már végtére is a testvéredként hivatkozol rá. *Elmosolyodik, és kicsit megrázza a fejét.*
- Ő tényleg önálló és talpraesett, megél a jég hátán is. *Nevet erre.*
- Az sem lehetett azért egy 100%-ban kellemes világ, mert hát.. akkor mindenki papnak ment volna, de valamiért mégsem így történt. *Értőn biccent is a szavaira.*
- Utána? Hiszen.. a gyerekek sme élnek örökké a szüleikkel. Feltétlenül számítasz a jelenlétükre? *Érdeklődve biccenti félre a fejét.*
- És mi volt az?
Venczel András
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Venczel András, Befektető #212 / 2019.01.14. 15:55:52
- Voltak, de nem igazán ismertem őket. *Mondja egy halovány mosollyal.*
- Tudod... ő az a személy, aki mondhatni sikít azért, hogy cukkolják és húzzák az agyát. Annyira önhitt kis buta, hogy már néha csak azért szúr ki vele az ember, hogy lássa tombolni. Ő az, aki nagyon ijesztőnek akar tűnni, de... nem megy neki. Nagyon nem. Nem veszik emiatt komolyan, ami sokszor naaaaaagyon nagy gondot tud jelenteni. Ha a kis Mester tényleg berág, az sose jó. De... én cseszegethetem, mert tudom meddig szabad elmennem. *Meséli nagy elégedetten.*
- Ugyan, lehet ő is a maga módján megtalálta a saját hátszelét. *Tárja szét a karját. Ahogy ő ismeri a világot az azt mutatja, hogy puszta tehetségből nem mindig képes az ember egymaga megállni a lábán. Lehetsz akármennyire jó valamiben, ha képtelen vagy elérni a közönségedet.*
- Persze, az orvoslás is fontos volt, ez igaz, de többeket vonzott a másik két lehetőség. A katonaság azért, mert sokak azt hitték dicsőséggel jár és nem gondoltak bele a történet árny oldalába, a papság meg... nem hiszem, hogy részleteznem kell, elég ha az ember elkezdi nézni a Borgia sorozatok egyikét. *Szusszan fel.*
- Igen... de vajon miért döntött úgy, hogy mindenkinek meg kell halnia? Az emberünk egyszerűen megkattant vagy volt ennek valami más oka is? *Érdeklődik, majd a visszakérdésre felszusszan.*
- Jó kérdés. Először dühös lennék. Aztán tudni akarnám az indokokat, hogy miért. Utána... *Elhúzza a száját. Tart tőle, hogy nem feltétlen lenne jó vége a történetnek. Nem véletlen, hogy a két férfit tartotta maga mellett.*
- Ó, régebben állandó vendég voltam arrafelé! Nem volt olyan nap, hogy ne szerencsejátékoztam volna. Aztán... tudod, megkopott a varázsa és találni akartam valamit, ami még ennél is izgalmasabb.
Istvánfy Gergely
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Istvánfy Gergely, Csontváry hallgató, Színművészet #211 / 2019.01.14. 15:39:07
- Nem is voltak igazi testvéreid? *Ezen szinte el is csodálkozik.*
- Az öcséd esetében meg.. miért mosolyogsz ennyire randán? *Elvigyorodik azért, tudj,a hogy a férfi öröme nem mindig jelent jót.*
- Na persze nem én szabályoznám be, pláne nem jól, csak spekulálok. *Szét is tárja a karját.*
- Ő még jobban is. *Nevet erre.*
- Látod? Ő hátszél nélkül is képes elérni, amit akar. *Amennyire örül nővére sikerének, legalább annyira kiérződik most a keserűség a hangjából csak abból a tényből fakadóan, hogy ez a szakma egyszerűen így működik. Annyi a könyöklés, helyezkedés, egymás fúrása, hogy kapcsolatok nélkül nem is lehetne nagyon tovább jutni. Na persze.. minden karriernek megvan ez az oldala, de talán az előadóművészet az egyik legsanyarúbb a helyzete. Ő pedig túllépve büszkeségén belátta ezt, és feltett mindent egy lapra. Pontosabban dobásra.*
- Inkább csak őket nem égették meg. Gondolom az sem ártott, ha van orvos vagy felcser a közelben. *El is mosolyodik egy kicsit.*
- Ha érdekel, előáshatom erről azt a cikket. De.. tényleg nehéz elképzelni, hogy valaki készakarva eltegye láb alól az összes követőjét, mert hát akkor.. ki fogja követni? *Felvonja a vállát ahogy gondolkodik.*
- Miért, mit tennél, ha az egyikük kijelentené, hogy holnaptól szeretne másmerre menni, mint te? *Érdeklődve pillant rá. Hogy ő kötött helyzetben van, az nem is kérdéses - nade ő nem is egy többszáz éves vámpír. Meg aztán.. persze előfordulhat, hogy velük is alkudott, és vesztettek, de a csöndes Clemensben is több van, mint amennyit olykor mutat.*
- Pont te vagy az, akit nem kötnek le a kaszinók? Azt hittem ,hajnalonta zsugázni jársz.
Venczel András
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Venczel András, Befektető #210 / 2019.01.14. 15:09:30
- Nos... olyan szó-szoros értelmében nem. A bátyám már vámpír volt, mikor először találkoztunk, az öcsém... nos, nála én voltam az, aki úgymond megfigyelte még halandó korában. Atyánk sejtette, hogy nem fog a kis drágának minden úgy menni, mint ahogy szeretné. *Egy elég kellemetlen vigyor fut végig az arcán erre a kijelentésre.*
- Végül is, ha jól be tudod szabályozni a tárgyat, akkor beleférhet a történetbe. *Biccent a dologra.*
- Ez jó hír, akkor ő sem egy elveszett eset. Bár más módon, de akkor ő is ugyanúgy képes feltalálni magát mint te. *Mormogja elgondolkodva.*
- Érdekes kérdés. A régi időkben szerintem bőven akadt olyan pap, aki a biztos anyagi háttér és jólét miatt választotta ezt a pályát. Ha nincstelennek születik az ember, akkor sokszor a legbiztosabb az volt ha papnak vagy katonának áll, mert azokra mindig szükség van... még jó, hogy azóta változott a világ. *Bár tény, erre a kettőre továbbra is szükség van, de nem csak ezek jelölik a biztos túlélést.
Láthatóan nagyon érdekesnek tartja a fiú által felvázolt történetet, nagyon figyel.*
- Megdöbbentő, hogy a hiszékenység és vakbuzgóság miket ki nem tud hozni az emberből... *Csóválja meg a fejét.*
- Túl kedves vagy Gergely. Lehet én kötöttem magamhoz őket, hogy ne tudjanak elhagyni. *Mosolyodik el szélesen.*
- Mondjuk, hogy inkább kikopott, meg annyira nem is foglalkoztat. Ez olyan, mint ahogy régebben szívesen jártam kaszinókba, de végül azok is elvesztették a varázsukat. Ha valamiből sokat habzsolsz megüli a gyomrod. Bár hazudtam, mostanság néha-néha elnézek egybe, egyik kedves üzletfelem kifejezetten szereti az egyik ilyen szórakoztatóipari egységet, aztán nem vonom meg tőle ezt a szórakozást.
Istvánfy Gergely
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Istvánfy Gergely, Csontváry hallgató, Színművészet #209 / 2019.01.14. 14:31:07
- Nem ismertétek egymást emberként? *Nevet ezen a képen azért.*
- Mármint.. előre is meg lehet átközni dolgokat, meg felrúnázni, meg ilyenek. Még a suliban elég sok rúnát festettünk, de szerencsére nem kellett feltölteni. *Meg is ingatja a fejét.*
- Azt hiszem, egy nyomozás során is bármikor kerülhet bajba, de hiszem, hogy meg tudná magát védeni, ha ilyen helyzetbe is kerülne. *El is mosolyodik kicsit az említésére.*
- Akkor legalább nekik működnének az eszközök, ha nekem nem is. mindig is érdekelt, hogy a papok elhiszik-e amit prédikálnak, vagy ez a hívek feladata-e. *Ártatlan mosollyal vonja meg a vállát.*
- Ó-ó-ó, mint amit múltkor olvastam! Hogy létrehoztak valamilyen nagyon vallásos települést valahol murikában még a nyolcvanas években, és oda kvázi bárki boldog-boldogtalant befogadtak, színre meg anyagi helyzetre való tekintet nélkül, és aztán az ottani prédikátor az egiyk nap azt mondta, hogy mérgezzék meg magukat az emberek. És azok meg is tették, a gyerekekkel meg csak simán ciánt itattak. Nagyon durva. *Széttárja a kezét, röviden vázolva, hogy mi is a baja úgy általában a mainstreammel és a vallásokkal.*
- Naa, valamiért melletted vannak, még ha esetleg vannak is furcsaságaid. *Legyint erre egyet, mert hát.. végül is ennyi idő után kinek ne lenne?*
- És tényleg nem is érdekel vagy csak kikopott az életedből? Vagy.. azt mondod, hogy a mágia felváltotta? Korábban nem varázsoltál egyáltalán?
Venczel András
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Venczel András, Befektető #208 / 2019.01.14. 13:14:00
- Még a testvéreimmel meg is ejteném, kár, hogy mind a kettőt nagyon meg kellene fenyegetnem ahhoz, hogy eljöjjenek. *Sóhajt fel.*
- Nos, ha a varázslat hosszútávú, akkor lehet gyorsabb, ha csak megemelsz egy tárgyat, semmint elmormolni egy átkot... de ki tudja, minden szituáció függő. Meg ha egyszerre több vámpír támad rád, akkor lehet jobb, ha egy tárggyal tudsz többet semlegesíteni, mint sorban leátkozni őket. Még nem kerültem ilyen helyzetbe, így nem tudom élesben melyik a hatásosabb. Lehet a nővéred jobban rálát erre, bár... ő csak nyomoz, nem? Bár őt is érhetik meglepetések. *Tárja szét a kezét.*
- Pedig milyen mókás elképzelés lenne... a te színészi képességeddel lehet még be is tudnál etetni jó néhány embert. Az emberi elme sokszor határtalan és egy kedves ismerősöm nagyon régen azt mondta: mindenki csak addig létezik, amíg emlékeznek rá. De vajon ez azt is jelentené, hogyha megálmodunk valamit és sokan hiszünk a létezésében, akkor valósággá válhat... jó, nem ebben a dimenzióban, vagy aztán... ki tudja. Hm, nagyon elkalandoztam. *Állítja le a hirtelen jött gondolat folyamát.*
- Pontosan. Én teljesen egészségesnek és épelméjűnek mondanám magam, de lehet Clemens és Lőrinc egészen máshogy nyilatkozna. *Mosolyodik el szélesen.*
- Jó kérdés... mondjuk régen kifejezetten szerettem lovagolni. Idő volt mire megtanultam, megszenvedtem érte és ezért volt számomra egy értéke a dolognak. Kifejezetten szerettem a lovakat is. De... ahogy a mágiát is egyre jobban kitanultam, úgy kezdett a háttérbe vonulni a dolog, meg aztán... nem mindegyik állat van megbarátkozva a vámpírokkal, van amelyik érzékenyebben reagál rájuk. De igen, a lovak és a lovaglás egy ilyen dolog.
Istvánfy Gergely
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Istvánfy Gergely, Csontváry hallgató, Színművészet #207 / 2019.01.14. 12:28:34
- Vagy egy közös, ottalvós koporsóbuli. *Nevet ezen.*
- Nem könnyebb akkor már megátkozni, aztán valami keleti humbuggal rávenni a tárgyat, hogy csak vámpírokra hasson? *Felvonja a vállát.*
- A magam részéről nem vagyok az a bigott típus, szóval szerintem nekem nem jelenne meg a gyémántszarvú koma, se a gidái, és kötve hiszem, hogy bárki ellen is jó lenne, ha én a nevében csinálnék akármit. És ez nem csak a kecskeistenre vonatkozik. *Derűsen nézi, hogy reagál a férfi, imádja a hálás közönséget.*
- Ez érthető, persze mindig bejátszik az a dolog, hogy én nem szenvedek elmebajban, minden percét élvezem. *Kicsit bólogat erre.*
- Hát egy ilyen szakmához gyorsan kell futni, az a tuti. *Kicsit tornáztatja az arcát ahogy gondolkodik.*
- Úgy értem, ami korábban lenyűgözött, de mostmár nem érdekel, mittom.. mint a gőzgépek vagy a görög tragédiák.
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!