A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Magyarország > Magánterületek

[M] Stelczer birtokok

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (0)  Könyvjelzők  Régi üzenetek (0)  Események (0)

hozzászólás megjelenítése.

168 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #168 / 2018.05.15. 00:14:39
[Szombathely - belváros, késő du.]

Aha, erre gondoltam. *Elvigyorodik, de felfogja, hogy itt bizony a férfi ember teste és lelke egyaránt sérült, szóval nem erőlteti a témát tovább.
A felvetésre meg melegség önti el gyomortájon. Nem tudja megmondani, hogy ez pontosan milyen érzelem hozománya, de már rég nem analizálja magát. Örökre csak fejtegethetné.*
Ó, cirkuszban voltam! *Igen? A többire nem mond semmit, mert hát igen. Ezek a dolgok kimaradtak az életéből. Nem tudja azt sem, hogy miből áll egy adrenalinpark. Biztosan valami durva...*
Szóval egyébként nagyon jól hangzik. *Nem néz oldalra, hogy lássa Domi arcát. Azt semmiképp nem szeretné egyébként, hogy olyannak érződjön mintha rászeretne tapadni a másikra. Mármint, persze ha tehetné akkor csak vele lenne, de ez nem ennyire nyilvános dolog.*
De akkor olyan helyeket is kell kitalálni, ahol meg még te nem voltál! *Valószínűleg rövidebb lesz a felsorolás. De szívesen megmutatná Dominak a művészmenedéket például, ahová Dorián vitte el egyszer. Vagy mondjuk megmutatná neki a régi lakása mögötti mini oázist, ahová annyit kijárt még mikor Pestre költözött.
De valamiért ezeket rendkívül unalmasnak érzi.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #167 / 2018.05.15. 00:01:24
[Szombathely - belváros, késő du.]

*Sose volt még ilyen hálás Orsinak, mint most, amikor kiülhet ebből az öt perces csabdából. El is dönti, hogy legyen akármilyen mély ez a szar tó, inkább kiúszik és itt hagyja a hattyút, de még egyszer nem préseli össze magát.*
Persze. Örökre kibéreljük ezt az egy nyamvadt rózsaszín műanyag palackot, nem? *Szusszan egyet erre a borzasztó képre, aztán segít Orsinak elhelyezkedni mellette.*
Akkor szép lassan bepótolgatjuk, mit szólsz? Úgyis itt a nyár, tele vagyok szabadsággal, de egyedül nem mennék nyaralni. *Era meg már nem igazán vele mozdul ki, inkább az erdélyi párduccal mennek nyaralni. Nem veszi a szívére, mert ígyis sokkal többet látja Erát, mint ezelőtt valaha.*
Mit maradtak ki? Adrenalinpark? Bobozás? Vidámpark? Cirkusz? *Biztos van, amik Orsinak sem ismeretlenek, de ha legalább van egy, ami kimaradt a gyerekkorából, akkor Domi biztosan elviszi. Meglepetésből.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #166 / 2018.05.14. 23:53:22
[Szombathely - belváros, késő du.]

Csalásnak érezném. *Azért megjegyzi a lehetőséget, hogy majd ha nagyon elreked akkor legyen mihez nyúlni.
Engedi, hogy Domi mozogjon először mert talán neki nagyobb szüksége van rá és csak utána mászik ő is hátra. Esélyesen jól ki van egyensúlyozva a masina, amúgy meg ha nem akkor legalább nem feleslegesen illegetik magukat a halálcsapda-neon mellényben.*
Ó, pedig azt hittem innentől ez lesz a közös elfoglaltságunk! Még azt is elképzeltem, hogy belekarcoljuk a nevünket meg ilyesmi. *Lemondóan ingatja a fejét és próbál elhelyezkedni a lehetetlenül kemény műanyag aljzaton. Annyira egyébként nem nehéz ha az ember elfogadja a fájdalmat mellé. Mégis, nagyon komfortosan érzi magát. Kicsit fura.*
Valahogy kimaradtak eddig az ilyen programok az életemből. *Igazából ez szomorú. Soha nem járt el, sehova.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #165 / 2018.05.14. 23:44:55
[Szombathely - belváros, késő du.]

Kellemetlen. *Nem fog picsogni, de JÓ ÉG IDE FOG NYOMORODNI. Próbál helyezkedni, de ami szar, az sajnos minden szögből az. Inkább a tekeréssel foglalkozik, addig sem a a seggét terheli, hanem a térdét. Patthelyzet.*
Írd hozzá pluszban, aztán le is húzhatod. Egyszerre látod, hogy nő a lista, ami arra utal, hogy tágul az érdeklődésed, és látod, hogy le is húztál valamit - ettől meg elégedett leszel.
*Tökéletes bakancs-lista instruktor.*
Rendben, üljünk ki. *Nem kell rávenni, csak abban reménykedik, hogy elég súly van a hattyú fejében, így nem az lesz az első, hogy beleborulnak a vízbe, magukkal rántva a műanyag-szörnyeteget.
Felszárítja azért takarásban a vizet. Ne nézzenek ki idiótának a foltokkal. Éppen elég a hattyú.*
Azt hiszem soha többet nem leszek hajlandó senkivel sem ilyenre szállni.
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #164 / 2018.05.14. 23:36:32
[Szombathely - belváros, késő du.]

Ahogy óhajtod! *Igen, egyértelműen remekül szórakozik. Ha valamit, akkor Domit fogja lefesteni, pontosan abban a pózban amibe belepréselte magát. Szörnyű!*
Ezért kettőt kapsz! Atyaég, nem fáj? *Hiába igyekszik, már nem tudja elrejteni a nevetését. Ki tudná? Mikor egy meglett férfi bepaszírolja magát ebbe a fura cuccba?
Azért szorgalmasan elkezdi hajtani a járgányt, hogy ne ragadjanak meg a bajszos mellett és bár kicsit oldalra húz a hattyú, azért jól szuperál.*
Sosem vizibicikliztem még! Sajnálom, hogy nem írtam fel a bakancslistámra, hogy most lehúzhassam. *Legyint egyet lemondóan. Odapillant Domira de a tekerést nem hagyja abba, amíg át nem érnek a tó másik széléhez a fűzfákhoz.*
Azt mondom üljünk ki a hátuljára és akkor talán nem nyomorodsz meg egy életre. *Mondjuk a csupa víz műanyagfelület nem olyan csábító de hé, kaland!*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #163 / 2018.05.14. 23:20:15
[Szombathely - belváros, késő du.]

*Hát, mit van, mit nem tenni. Marad a hatalmas hattyú, ami még rózsaszín is. Lát bentebb néhány párt, ahol a fapofájú, vagy épp remekül szórakozó csávók hajtják a járgányokat az asszony mellett. Idilli.*
Ne is mond. A vízen hívj csak Barbinak. *Szóval a neon undormánnyal beszállnak a rózsaszín undormányba. Bár még ez is jobb, mint azt nézni, ahogy a bajszos csávó Orsit tapogatja. Mert érdekes, rajta már régen menetre kész volt a mellény, amikor Juan még Orsi dereka körül piszmogott.*
Na jó... *Gyerekként nem volt ez ennyire drasztikus. Majdhogynem a füléig kell felhúzni a térdeit. Kérem, ez egy falkavezér. Reszkessen mindenki!*
Most ezért lógsz nekem egy sóspereccel. *Semmi baj, hogy senki se akart idejönni.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #162 / 2018.05.14. 22:38:01
[Szombathely - belváros, késő du.]

Tényleg klassz. Mármint, örülök, hogy végre ilyesmire is tudtunk időt szakítani. *Olyan nagyon normálisnak érzi magukat, mint már rég nem.*
Köszönöm! *Odamosolyog, de inkább maga elé néz. Megszokás, hogy még mindig lesi a földet a buktatók miatt, elvégre itt a szandálos időszak: csetlős-botlós. Volt. Annak idején. Most meg csak figyel és ráeszmél olykor, hogy miféle megszokások épültek belé élete során. Érdekes egyébként megfigyelni magát ilyen téren. Még a fagyija is anélkül fogy el, hogy nem keni magát össze.
Arra egyébként nem számított, hogy ki is hajóznak, szóval némi félsz beleépül még akkor is mikor közlik velük, hogy csak hatalmas-rózsaszín hattyúval tudnak kibiciklizni. Na jó, elvigyorodik Domi arcát látva. Legalább is ő ennek azonosítja be a komolyságot, mert fel sem fogja, hogy bókolnak neki.*
Ne legyél morcos, mert nem megy a járgányhoz! *Még azt sem veszi észre, hogy nyújtja a kezét a mellényes fickó, hogy besegítse. Ugyan már! Megy az ilyesmi már egyedül is, még ha fél is kicsit attól, hogy eltávolodik az egyik lába a hajóval amíg a másik még a stégen van. Ettől mindenki fél!*
Pazar. Mondjuk lehet nem férnek be a lábaid. *Szégyen vagy sem, nehezen nyeli vissza a nevetést.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #161 / 2018.05.14. 22:28:10
[[Szombathely - belváros, késő du.]]

*Semmi sem fárasztja, ha Orsiról van szó. Ahogy az előző hét alkalommal, úgy most is jókedvűen válaszol, hogy igen, volt már itt is.*
Nem vagy idegesítő. Sőt, tök jól esik, hogy ilyen lelkes vagy. Nekem az egész gyerekkorom idekoncentrálódik, klassz érzés megmutogatni ezt-azt.
*Befordulnak a stég felé, s a mellette lévő két bódénál kell megállniuk. Egyszer azért, hogy Domonkos ki tudja fizetni a bérlést, aztán meg azért, hogy életmentő mellényeket tegyenek rájuk. Közben a kis Juan sűrűn bókolgat Orsinak, miközben meghúzza rajta a neon narancssárga borzalmat. Nem fűz hozzá semmit Domonkos, de mintha kevésbé lenne barátságos az arca.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #160 / 2018.05.14. 22:05:51
[Szombathely - belváros, késő du.]

*Érdekes, hogy már lassan egy éve itt éli az életét Domiéknál de még egyszer sem sikerült időt szakítani arra, hogy a városban is körülnézzenek. Nem mintha az ő beosztása annyira szoros lenne; bár most pont vizsgaidőszaka volt, de már annak is lőttek. Így meg kicsit céltalanok a napok.
Hatalmas csúszdákkal telepakolt strand mellett sétálnak el, de nem ez a cél: szerencse mert nem túl erős úszó, hanem a valamivel arrébb levő csónakázó tó, amit kinézett a neten. Igen, nagyon akart idejönni, mert a képek alapján nagyon szép a placc. Ő pedig szeretne egy kis inspirációt, esetleg még festene is utána otthon... az még kérdéses. Valahol Ben után elhagyta ezt a hobbit.*
Itt voltál már? *Mutat a kapott eperfagyijával a strand felé. Legalább a nyolcadik hely aminél felteszi ezt a kérdést és észbe is kap. Felpillant a mellette haladóra.*
Idegesítő vagyok, ne haragudj! *De olyan lelkes! Egészen normális az egész nap. Szinte minden hülyeségét sikerült otthon hagyni és csak jólérezni magát Domonkossal.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #159 / 2018.01.17. 19:35:45
[2017.01.31.]

*Megfeszülnek az izmok a hívás hallatán, de csak botladozva tud belekezdeni a rohanásba. Ebben a testben nem ismerte eddig a magányt, most pedig hiányoznak a társak akik egyenesben tartják futás közben. Nincs kihez mérnie a távot, nincs akinek a légzését utánozhatná; csak maga van és a fékezhetetlen vágy, hogy odaérjen, ahol lennie kell.
Bután kerülget fatörzseket, ágakat; nagy lendülettel, csúszkálva a jeges avaron. Kiégtek az érzékszervei és meg sem fordult még benne a vadászat ötlete. Csak akkor lassít, mikor a jéggel fedett tóhoz ér, ott pedig óvatosan lép rá az egyik mancsával próbaképp.
Ijedten szűköl fel, ahogy a jégfelszínt egy pillanat alatt borítja be millió meg egy kis repedés, ő pedig nem tudja olyan hamar lekapni a mancsát, hogy ne érje egy kevés a tű-hideg vízből. Fájdalmasan rázza le a megfagyott végtagot, de legalább felfedezi a túlpartról rohanó társát.
Mellkason löki a látvány, beleborzong a farkastest, bár nem tudja mi ennek az okozója. Kiürülnek a tudatos gondolatok és csak a vad látvány tudja lekötni, ahogy sebesen rohan felé a másik, vélhetőleg azóta, hogy meghallotta a hívását. Kezdi érezni, ahogy újra kiteljesedik az állapot, ahogy elszivárog a magányos érzés és kocogva indul meg ő is, kikerülve a fagyott vizet, hogy valahol félúton találkozzanak.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #158 / 2018.01.14. 21:06:23
[2017.01.31.]

*Épp valami kecsegtető esszencia ér az orrába, amikor a nem várt válasz megérkezik. Kétségbeesett, túl magas hang. Azonnal beúszik a kép A Lányról és a farkas arcról is. Visszaszól, hívja. Folyamatosan figyel, megindul a válasz hang felé, hátha így hamarabb találkoznak. Alig érnek a mancsai a talajhoz, annyira kapkod és siet, nem érdekli, hogy felveri az egész erdőt. Tőle zeng az egész, de nem tehet róla. Egyrészt a vezér ösztön viszi, hogy segítse a társát, a gyengébbiket, másrészt nem tud szabadulni a lány arcától, a hangjától, az illatától.
Nem emlékszik a nevére. Akárhogy erőlteti a gondolatokat, köd ül az agyán, de azt érzi, hogy fontos. Belekapaszkodik, mert ez valami olyan erős dolog, hogy még az éhségérzését is elnyomja.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #157 / 2018.01.14. 20:37:10
[2017.01.31.]

*Nyomás nehezedik a mellkasára, ahogy egyre kétségbeesettebben igyekszik ki az erdőből. Hiába futott ugyanezeken az utakon már annyiszor úgy, mintha otthon lenne, ebben a testben a csörgő falevelek veszélyt és akadályokat jelentenek.
Minden apró kis életet érzékel talajon és lombok között egyaránt, ez pedig ha lehet csak még ijedtebbé teszi. Fogalma sincs arról, hogy a sötét erdőtől ijedt meg ennyire vagy attól, hogy egyre jobban szédül.
Ezek pillanatok csak, mígnem meghallja a magányos vonyítást és kiszakad valami vinnyogás az összeszorított fogai közül.
A fenébe!
Megtámaszkodik a térdén és ijedten veszi tudomásul a jelenést, mintha hullámzana a bőre, aztán csak a reccsenést hallja és térdre esik.
Kifordulnak a karjai és egész testében reszket, ahogy a Fenevad azonnali reakcióba ugrik a hívásra. Valahol, az emberi tudata egyik szegletében némi elégedettség ver tanyát, de a fájdalom könnyedén tompítja el, mintha ott sem lenne, aztán pedig már nem emlékszik az előbb átélt pillanatokra, a saját ígéretére, csak kifacsartan liheg a feje alatti mohára.
Esetlenül kászálódik fel, vicsorogva veszi a továbbra is idegen testbe való átlépést; a tompán derengő vonyítást, ami átrántotta ebbe az állapotba.
Nem mozdul csak körbekémlel és mélyeket szimatol a fagyott erdő, mély aromáiból, mielőtt elveszetten felvonyítana.
Elkerüli egyelőre a mély őrület, amit az éhség róna rá, vagy talán a társai, akik mindig is vezették eddig, így viszont céltalanul kezd futásba.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #156 / 2018.01.14. 19:59:42
[2017.01.31.]

*Leküzdi a késztetéseit, amik már nagyon messze vinnék az óvatos tapogatózástól. Bár mindene tiltakozik, ő maga is hátrál néhány lépést, hátha el tud szabadulni Orsi vonzásköréből. Mert valahogy mindig ide jut: a lány, akár a halvány lámpabúra mögül világító villanykörte, folyton magához csalogatja őt, az egyszerű rovart.
Felcsúszik tenyere a saját nyakára. Olyan, mintha víz alól hallaná a másik ígéretét, már reagálni sem tud rá. Fogak és karmok tépik fel a belsejét. Csak ezt hallja, kitölti mindenét. A tenyere alatt mindjárt szétszakad az ütőere – illetve valami ilyesmi érzés. Még valahogy eszébe jut, hogy így le fognak szakadni róla a ruhák. Tesz egy utolsó kísérletet, hogy lerángassa magáról a pólót, ám félúton megakad a fülében. Tompa puffanással ér földet, aztán átvedli a bőrét és az életét. A fájdalom legmagasabb foka csupán egy pillanatig tart, utána már bundás alakjában hátrál ki a felsőből. Ígyis beleszakadt. De ez most már nem fontos. Csupán egy perc kell, hogy belerázódjon a testbe. Pontosabban azaz egy perc, amíg kirázza Orsi illatát az orrából, hogy aztán emberi szemmel láthatatlan ösvényt keressen, vadászat céljából.
Elsunnyog néhány lefele hajló, összeakadt ág alatt, hogy aztán a szemébe vágjon a hatalmas Hold. Szobrozik egy picit, körbe fut. Kínozza a magány. Hosszan vonyít az éjszakába, a társait hívja, akik ma biztosan nem fognak válaszolni. Tudja is, hogy hiába csalogatná őket, ők falakkal választották le magukat tőle. Nem is próbálkozik sokáig, hiszen nem vár válaszra – Orsit is a biztos ház rejtekeiben sejti.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #155 / 2018.01.14. 19:26:48
[2017.01.31.]

*Nem érez még csak pillanatnyi feszengést sem, ahogy a másik ajka finoman simít végig a sajátján, de mindenfélét beleszeretne képzelni. Szeretne némi misztikumot társítani a magányos erdőben, vakon tapogatozó csókhoz, a sötétség ismerős vonzásához. Nem szeretné észrevenni az egyre jobban reszkető ujjait sem, amikkel óvatosan végigsimít a másik puha ajkán még mielőtt megszólalhatna.
Kissé szakadozottan tör fel belőle egy sóhaj, ahogy megérti mire kéri a másik.*
Legyen, ahogy szeretnéd. *Bármikor, bármire ezt mondaná. Még a megjegyzés is lehetetlenül semlegesen éri, mert talán azt szeretné.
Talán most szívesen viselné a kitörni készülő Fenevadat ha akkor nem kellene magányos futásra ítélnie Domonkost. Érte megtenné, ha tudná, hogy ez a helyes lépés.
Hátrál valamennyit és elengedi ezen vágyait. Pontosan elég nyílt kérés volt ahhoz, hogy muszáj legyen jól értenie. Domonkos maga akar lenni, ezt pedig el kell fogadnia.
De a benne szunnyadó lény sokkal szívesebben kapaszkodna a vágyaiba és megremeg a gyomra egy pillanatra, mintha csak kifordulni készülne.*
Várlak majd. *Igyekszik szabályosan venni a levegőt, ahogy még egy pillanat erejéig végigpillant a másik arcán és tartásán. Látja a megfeszülő ökölből, hogy már nem sok kell, hogy átbillenjen a férfi, erre a gondolatra pedig kénytelen-kelletlen hátat fordít.
Lehetetlenül nagy erőfeszítésekkel próbálja elnyomni magában az ösztönöket; nem veszi figyelembe, hogy mennyire forog a gyomra és a koponyáját mintha valaki erővel akarná széttépni. Biztos benne, hogy csak távolabb kell érnie, de ahogy megszaporázná a lépteit a sötét erdőben, csak azt éri el folyton, hogy megbotlik vagy felakad.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #154 / 2018.01.14. 18:45:25
[2017.01.31.]

*Nem tudja, hogy tényleg megnyugtatják a szavak, vagy csak nagyon úgy akarja érteni, hogy kisimítsák az ideg szálai mentén gyülekező hullámokat. Halk hümmentéssel nyugtázza a nem várt választ. Először Orsi arcára pillant, utána feljebb csúszik a tekintete, a fénytelen égre. Elég mélyre vájták magukat az erdőben és tényleg csak percekre vannak tőle, hogy a szürkület sötétséggé vaduljon. Mázsás súlyként nehezednek vállaira a csillagok, ez lesz az egyik legnehezebb éjszakája, érzi. Megállítja magukat, kezd túlságosan is megterhelő lenni a sétálás. A bőre alatt valami határozottan megmozdul.
Szembefordul Orsival, ráárnyékol a tejfehér bőrre. Valami megcsillan a lány szemében, de nem tudná megmondani, hogy az első felragyogó messzi csillag tükröződik vissza róla, vagy könnycsepp remeg benne. A saját, mindig-farkas szemeit le kell csuknia, mert bár csak néhány órára kell búcsúznia, de valahogy annyira kínzó, hogy nyíltan nem is tud vele szembesülni. Szabad kezével a másik álla alatti vékony bőrre simít, alig óvatosabban, mintha csak egy pillangó szárnyaival tenné ugyanezt és finom erőkifejtéssel jelzi, hogy emelje meg az arcát. Vakon is eltalál Orsi ajkaiig, amikről könnyed csókkal magához veszi a szavakat, amiket nem mondott ki a másik, és a helyükre suttogja a sajátjait.
Elfolyik minden aranyló fény a fák ágai közül. Helyette a holt-sápadt fotonok töltik ki a szüneteket. Szél támad, de csak annyi, hogy a faágak szellem-leveleit megbillegtesse. Ez Domonkos végszava.*
Azt hiszem… én most már itt maradok. *Reszketegen fújja ki a levegőt, mert élesedő fogak marnak a tüdejébe.* Tudom, hogy láttál már párszor átváltozni és… biztos hülyeség. De örülnék, ha magamra hagynál.
*Már nincs ereje megválogatni a szavakat olyan formán, hogy ne érthesse félre Orsi. Úgyhogy csak utólagosan finomít egy bocsánatkérő mosollyal.*
Plusz, attól tartok, hogy a végén te is átváltozol. *Ilyenkor már tényleg alig választja el a vérállatokat némi mentális hajszál a másik alaktól. És végignézni valaki más átalakulását, nos, abszolút elképzelhető, hogy katalizátorként funkcionálna a vizuális élmény.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #153 / 2018.01.14. 18:11:28
[2017.01.31.]

*Ott felejti a pillantását a másik arcán, ahogy a vonások szinte rezzenéstelenek maradnak és mégis, tudja már, hogy mit jelent ez. Kényszerítenie kell magát, hogy ne nyikkanjon meg valami lehetetlenül együttérző hangon, inkább csak megszorítja valamennyire a másik óriás mancsait.
Tudja milyen kétségek gyötrik Domonkost és tisztában van azzal is, hogy mennyire belefáradt már a szerepbe, amit magára erőltetett az évek alatt.
Azt is tudja, hogy nagyon rövid csak az idő, így kissé meg is illetődik a témaválasztáson. Majdnem el is mosolyodik. Majdnem. Pedig fojtogatja már csak maga a kérdés is és az is amit jelent. Mert valóban, mintha csak véletlenül keveredtek volna egymás életébe és aztán a sors igyekszik folyton útját állni annak, ami nem volt megírva. Még akkor is ha a felek erőteljesen ragaszkodnak a kiszámíthatatlan úthoz.
De igazándiból elég sokmindent feltudna sorolni ha kellene. Hogy mi minden jött közbe rosszkor, hogy milyen sok idő volt mire elfogadja az érzéseit és még akkor is meddig futott előlük. Valószínűleg soha nem fogja eldönteni, hogy mi lenne a helyes döntés. És egyébként is, a legbonyolultabb életszakaszaikban találtak egymásra. Ezt kár lenne elfelejteni. De ez olyan sok gondolat és egyértelmű, hogy már nagyon rég óta rágja a témát. Mindenesetre úgy felel, mintha nem hiányzott volna a kérdő hangsúly a másik részéről.*
Mindig máshol tartunk. *Lehet ezt sokféleképpen értelmezni, de az ő hangjából hiányzik a véglegesség ezen a téren.*
De szeretek arra gondolni, hogy ez csak valameddig lesz így. *Könnyűnek tűnik a vallomás a sűrű csendben. Nem érzi most tolakodónak magát és még csak szégyen sincs benne, ahogy kimondja a szavakat. Tudja, hogy ez már nagyon a legvégső konklúziója egy bonyolult gondolatmenetnek de bízik abban, hogy Domi megérti. Vagy megfogja érteni ha átgondolja.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #152 / 2018.01.14. 17:39:55
[2017.01.31.]

*Fojtogató melegség ömlik végig a mellkasán, ahogy Orsi szóról-szóra azt mondja, amit a maga kis fantáziájában elképzelt. Ez valami olyan dolog lehet, ami az emberi élet különleges évtizedeiben eshet csak meg. Mint egy teljes napfogyatkozás.
Feleslegesnek tartja a szavakat, inkább azzal fogadja el a társaságot, hogy összeigazítja lépteiket a fák közötti út első szakaszánál. Mivel remekül tudja leolvasni az időt a nap állásáról, így inkább szigorúan csak a földet bámulja, és úgy tesz, mint aki csak úgy tud itt közlekedni, ha nagyon koncentrál. Ám hiába ignorálja az idő múlását, ha a csontjaiban már fel-felsajog az átváltozás fájdalmával rokon érzés. De ez még határozottan más – ezzel is nyugtatja magát.
Talán összefagyott a szája a hidegben, de nem válaszol a kérdésre. Nem érzi sem kínosnak, sem bunkónak, hiszen Orsi ismeri már annyira, hogy a némaságával is üzenhessen neki. Nagyjából ugyanazt, mint ami tényleg le is játszódik benne. Persze ebben soha nem lehet biztos, úgyhogy illendőségből megbillegeti a fejét: so-so vagy sehogy. Eldöntheti a lány, hogy melyiket fogadja el.
A talpa alatt fájóan csúszkálnak az összetapadt hó gömböcskék. Amelyik túl nagy, hangos roppanással morzsolódik szét. Emberként nem érez mást, csak a hideg és a közelben lévő tó fagy illatát. Eszébe jut, hogy farkasként nagyon nehéz lesz az első este egyedül: az állatok ösvényeit nagyrészt jótékonyan hó fedi, és illatokból sem jut sokkal több hozzá. Talán a nagyon éles pézsmaillat, ha valamelyik kérődző nem figyelne eléggé és túl közel kerülne hozzá. Őt is elrejti a fagyvilága, de a prédát is. A gyomrába mar az érzés, mintha a lassan elszürkülő levegő nem lenne eléggé figyelmeztető.
Észre sem veszi a vékony ujjacskákat, csak amikor már ösztönből ő is ráfonja ujjait a másik kézfejére. Kendőzetlenül figyeli Orsi apró tenyerét, ami szinte teljesen elveszik az ő hatalmas mancsa alatt. Milyen forró! Már el is felejtette, hogy a lány olyan, mint egy mobilis kazán. Most olyan, mintha a tenyerébe rejtette volna a tikkasztó nyarat. Esküdni merne, hogy ez olyan érzés, ami még a farkast is visszalökte a sötét kis barlangjába.*
Vajon… miért nem jutott nekünk lehetőség. Kettőnkre. *Kérdeznie kéne, de inkább a filozófus tanárok sztoikusságával mormogja csupán. Úgyse fogják megfejteni. De legalább ha egyszer beszélhetnének nyíltan. Így, három év után.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #151 / 2018.01.14. 16:53:30
[2017.01.31.]

Gyerekként is... mindig kirohantam otthonról. Azt hiszem sosem fogom ennél érettebben kezelni. *Félrebillen a feje és valami hasonló fut át a gondolatain. Nem tudja mit jelent az, hogy ennyi bennük a közös, mégsem elég soha semmi. Ilyenkor olyan ijesztő a gondolat, hogy elveszítheti a férfit, hogy inkább meg sem akarja kapni.
Majdnem azonnal rávágja azt, hogy szívesen vele maradna arra az időre, de a felvetés visszatartja. Nyelnie kell egyet, mert hirtelen szárad ki a torka, ahogy elképzeli, hogy egymaga bemegy a másik szobájába. Hogy mindenféle pillantásoktól mentesen vizsgálhatja meg a területet, ami a másik egykori otthona. De nem érezné tisztességesnek.*
Inkább veled maradnék, ha lehet. *Nem mintha értelmezte volna a jeleket, de a kellemesre forduló levegő könnyeddé teszi a döntést. Leengedi a reszkető kezeit és közelebb sétál Domihoz, hogy ha nem küldik fel mégis akkor célzatosan nekiinduljon a fák rejtekének.
Jobban érezné magát ha már nem kellene zavarban lenni a véletlenül kipillantó társaktól. Mintha mindig tilosban járna, amikor kettesben maradnak ezen a területen. Pedig teljesen biztos, hogy senkinek nincs tudomása a dolgaikról a Falkában. Legalábbis ő nem mondott senkinek semmit. Hogyan is tette volna? Ahogy pedig elképzeli, hát úgy Domonkos meg pláne nem.
Csak akkor mukkan meg ismét, mikor már a csupasz ágak között tartanak és kitülemkedő gyökereket lép át.*
Hogy érzed magad? *Sok mindenre utal ezzel a kérdéssel, egyszerűen csak meghagyja a lehetőséget Domonkosnak, hogy arról számoljon be amiről szeretne és ne érezze ezt faggatózásnak. Kíváncsi arra, hogy miért engedte el ennyire a háborús hangulatot a házban? Hogy miként éli meg az első hold magányát? Nem merné egyenesen megkérdezni ezeket. Simán rámondhatja a férfi a legáltalánosabb és illedelmesebb válaszokat is, akkor sem sértődik meg.
Alig észrevehetően csúsztatja a remegő ujjait, a férfi kezéhez, hogy aztán összekulcsolja az övéivel. Fel tudna lélegezni, olyannyira megkönnyebbül az önző közeledésétől.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #150 / 2018.01.14. 16:25:44
[2017.01.31.]

*Sokáig keresi a jeleket Orsin. Valami ki-nem-mondott érzésről vagy gondolatról. Vallomást akar arról, hogy neki is nehéz. Vagy hogy ő is sokat gondol a kettejük megromlott jelenére. Vagy akármiről.*
Azt megértem. Gyerekként is gyűlöltem és most sincs másként. *Bárcsak ne találnának újra és újra olyan közös dolgokat, amik nüánsznyi semmiségeknek tűnnek, ám valahogy mégis többről szólnak. Gyerekkorról, ahol anya és apa „hangosan beszélgettek”.*
Szerintem legjobb esetben még egy órám van. *Ő is az ég aljára pillant, megtanulta már, hogy hogyan olvassa ki az időt a nap járásából.* Használd még ki holnapig az időt. Ha zavar a lenti állapot, menj fel a szobámba. Nyugodtan használhatod, nem szűrődik se ki, se be egyetlen hang sem.
*Szíve szerint sétára és beszélgetésre invitálná Orsit, de már nagyon rég nem teszi azt, amire vágyik. Azért pallist varázsol mind a kettejükre, hátha a néma kérést megérzi a lány – vagy hátha nem. Gyakran már maga sem tudja, hogy mit is szeretne igazán.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #149 / 2018.01.14. 16:12:34
[2017.01.31.]

*Figyeli a pillanatok alatt átfagyó testet és az utolsó lépcsőfokról lelépve már ő is érzékeli a pulóvere alá beszökő fagyot. Próbál nem törődni ezzel, ahogy közelebb sétál. Épp csak egy pillanatra fordul vissza, ahogy az eddiginél hangosabb kiáltás tör ki a házból. Őrület!
Nem sokkal Domonkos előtt áll meg; nem olyan közel még, hogy felfelé kelljen bámulnia rá. Átkarolja magát, hátha egy minimális hőt bent tud tartani az ölelésben.*
Nem bírom a kiabálást. *Ettől függetlenül rámosolyog a másikra, hogy tompítsa egy kicsit a frusztrációt, ami ellepi a házat és kettejüket. Mindig.
Elpillant a lazacszín égre, aztán vissza. Majdnem mindig elfelejti, hogy Dominál ez máshogy működik, most viszont tudatosul benne, hogy mit is zavart meg.*
Már... menned kell? *Némileg zavarban érzi magát, hogy ennél normálisabb megfogalmazással nem tudja megérdeklődni a helyzetet és a karja reszketése sem segít. Bedugja a hóna alá és erősen leszorítja.*
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!