Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Magyarország > Magánterületek

[M] Stelczer birtokok

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (0)  Könyvjelzők  Üzenetek (0)  Események (1)

hozzászólás megjelenítése.

159 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #159 / 2018.01.17. 19:35:45
[2017.01.31.]

*Megfeszülnek az izmok a hívás hallatán, de csak botladozva tud belekezdeni a rohanásba. Ebben a testben nem ismerte eddig a magányt, most pedig hiányoznak a társak akik egyenesben tartják futás közben. Nincs kihez mérnie a távot, nincs akinek a légzését utánozhatná; csak maga van és a fékezhetetlen vágy, hogy odaérjen, ahol lennie kell.
Bután kerülget fatörzseket, ágakat; nagy lendülettel, csúszkálva a jeges avaron. Kiégtek az érzékszervei és meg sem fordult még benne a vadászat ötlete. Csak akkor lassít, mikor a jéggel fedett tóhoz ér, ott pedig óvatosan lép rá az egyik mancsával próbaképp.
Ijedten szűköl fel, ahogy a jégfelszínt egy pillanat alatt borítja be millió meg egy kis repedés, ő pedig nem tudja olyan hamar lekapni a mancsát, hogy ne érje egy kevés a tű-hideg vízből. Fájdalmasan rázza le a megfagyott végtagot, de legalább felfedezi a túlpartról rohanó társát.
Mellkason löki a látvány, beleborzong a farkastest, bár nem tudja mi ennek az okozója. Kiürülnek a tudatos gondolatok és csak a vad látvány tudja lekötni, ahogy sebesen rohan felé a másik, vélhetőleg azóta, hogy meghallotta a hívását. Kezdi érezni, ahogy újra kiteljesedik az állapot, ahogy elszivárog a magányos érzés és kocogva indul meg ő is, kikerülve a fagyott vizet, hogy valahol félúton találkozzanak.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #158 / 2018.01.14. 21:06:23
[2017.01.31.]

*Épp valami kecsegtető esszencia ér az orrába, amikor a nem várt válasz megérkezik. Kétségbeesett, túl magas hang. Azonnal beúszik a kép A Lányról és a farkas arcról is. Visszaszól, hívja. Folyamatosan figyel, megindul a válasz hang felé, hátha így hamarabb találkoznak. Alig érnek a mancsai a talajhoz, annyira kapkod és siet, nem érdekli, hogy felveri az egész erdőt. Tőle zeng az egész, de nem tehet róla. Egyrészt a vezér ösztön viszi, hogy segítse a társát, a gyengébbiket, másrészt nem tud szabadulni a lány arcától, a hangjától, az illatától.
Nem emlékszik a nevére. Akárhogy erőlteti a gondolatokat, köd ül az agyán, de azt érzi, hogy fontos. Belekapaszkodik, mert ez valami olyan erős dolog, hogy még az éhségérzését is elnyomja.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #157 / 2018.01.14. 20:37:10
[2017.01.31.]

*Nyomás nehezedik a mellkasára, ahogy egyre kétségbeesettebben igyekszik ki az erdőből. Hiába futott ugyanezeken az utakon már annyiszor úgy, mintha otthon lenne, ebben a testben a csörgő falevelek veszélyt és akadályokat jelentenek.
Minden apró kis életet érzékel talajon és lombok között egyaránt, ez pedig ha lehet csak még ijedtebbé teszi. Fogalma sincs arról, hogy a sötét erdőtől ijedt meg ennyire vagy attól, hogy egyre jobban szédül.
Ezek pillanatok csak, mígnem meghallja a magányos vonyítást és kiszakad valami vinnyogás az összeszorított fogai közül.
A fenébe!
Megtámaszkodik a térdén és ijedten veszi tudomásul a jelenést, mintha hullámzana a bőre, aztán csak a reccsenést hallja és térdre esik.
Kifordulnak a karjai és egész testében reszket, ahogy a Fenevad azonnali reakcióba ugrik a hívásra. Valahol, az emberi tudata egyik szegletében némi elégedettség ver tanyát, de a fájdalom könnyedén tompítja el, mintha ott sem lenne, aztán pedig már nem emlékszik az előbb átélt pillanatokra, a saját ígéretére, csak kifacsartan liheg a feje alatti mohára.
Esetlenül kászálódik fel, vicsorogva veszi a továbbra is idegen testbe való átlépést; a tompán derengő vonyítást, ami átrántotta ebbe az állapotba.
Nem mozdul csak körbekémlel és mélyeket szimatol a fagyott erdő, mély aromáiból, mielőtt elveszetten felvonyítana.
Elkerüli egyelőre a mély őrület, amit az éhség róna rá, vagy talán a társai, akik mindig is vezették eddig, így viszont céltalanul kezd futásba.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #156 / 2018.01.14. 19:59:42
[2017.01.31.]

*Leküzdi a késztetéseit, amik már nagyon messze vinnék az óvatos tapogatózástól. Bár mindene tiltakozik, ő maga is hátrál néhány lépést, hátha el tud szabadulni Orsi vonzásköréből. Mert valahogy mindig ide jut: a lány, akár a halvány lámpabúra mögül világító villanykörte, folyton magához csalogatja őt, az egyszerű rovart.
Felcsúszik tenyere a saját nyakára. Olyan, mintha víz alól hallaná a másik ígéretét, már reagálni sem tud rá. Fogak és karmok tépik fel a belsejét. Csak ezt hallja, kitölti mindenét. A tenyere alatt mindjárt szétszakad az ütőere – illetve valami ilyesmi érzés. Még valahogy eszébe jut, hogy így le fognak szakadni róla a ruhák. Tesz egy utolsó kísérletet, hogy lerángassa magáról a pólót, ám félúton megakad a fülében. Tompa puffanással ér földet, aztán átvedli a bőrét és az életét. A fájdalom legmagasabb foka csupán egy pillanatig tart, utána már bundás alakjában hátrál ki a felsőből. Ígyis beleszakadt. De ez most már nem fontos. Csupán egy perc kell, hogy belerázódjon a testbe. Pontosabban azaz egy perc, amíg kirázza Orsi illatát az orrából, hogy aztán emberi szemmel láthatatlan ösvényt keressen, vadászat céljából.
Elsunnyog néhány lefele hajló, összeakadt ág alatt, hogy aztán a szemébe vágjon a hatalmas Hold. Szobrozik egy picit, körbe fut. Kínozza a magány. Hosszan vonyít az éjszakába, a társait hívja, akik ma biztosan nem fognak válaszolni. Tudja is, hogy hiába csalogatná őket, ők falakkal választották le magukat tőle. Nem is próbálkozik sokáig, hiszen nem vár válaszra – Orsit is a biztos ház rejtekeiben sejti.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #155 / 2018.01.14. 19:26:48
[2017.01.31.]

*Nem érez még csak pillanatnyi feszengést sem, ahogy a másik ajka finoman simít végig a sajátján, de mindenfélét beleszeretne képzelni. Szeretne némi misztikumot társítani a magányos erdőben, vakon tapogatozó csókhoz, a sötétség ismerős vonzásához. Nem szeretné észrevenni az egyre jobban reszkető ujjait sem, amikkel óvatosan végigsimít a másik puha ajkán még mielőtt megszólalhatna.
Kissé szakadozottan tör fel belőle egy sóhaj, ahogy megérti mire kéri a másik.*
Legyen, ahogy szeretnéd. *Bármikor, bármire ezt mondaná. Még a megjegyzés is lehetetlenül semlegesen éri, mert talán azt szeretné.
Talán most szívesen viselné a kitörni készülő Fenevadat ha akkor nem kellene magányos futásra ítélnie Domonkost. Érte megtenné, ha tudná, hogy ez a helyes lépés.
Hátrál valamennyit és elengedi ezen vágyait. Pontosan elég nyílt kérés volt ahhoz, hogy muszáj legyen jól értenie. Domonkos maga akar lenni, ezt pedig el kell fogadnia.
De a benne szunnyadó lény sokkal szívesebben kapaszkodna a vágyaiba és megremeg a gyomra egy pillanatra, mintha csak kifordulni készülne.*
Várlak majd. *Igyekszik szabályosan venni a levegőt, ahogy még egy pillanat erejéig végigpillant a másik arcán és tartásán. Látja a megfeszülő ökölből, hogy már nem sok kell, hogy átbillenjen a férfi, erre a gondolatra pedig kénytelen-kelletlen hátat fordít.
Lehetetlenül nagy erőfeszítésekkel próbálja elnyomni magában az ösztönöket; nem veszi figyelembe, hogy mennyire forog a gyomra és a koponyáját mintha valaki erővel akarná széttépni. Biztos benne, hogy csak távolabb kell érnie, de ahogy megszaporázná a lépteit a sötét erdőben, csak azt éri el folyton, hogy megbotlik vagy felakad.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #154 / 2018.01.14. 18:45:25
[2017.01.31.]

*Nem tudja, hogy tényleg megnyugtatják a szavak, vagy csak nagyon úgy akarja érteni, hogy kisimítsák az ideg szálai mentén gyülekező hullámokat. Halk hümmentéssel nyugtázza a nem várt választ. Először Orsi arcára pillant, utána feljebb csúszik a tekintete, a fénytelen égre. Elég mélyre vájták magukat az erdőben és tényleg csak percekre vannak tőle, hogy a szürkület sötétséggé vaduljon. Mázsás súlyként nehezednek vállaira a csillagok, ez lesz az egyik legnehezebb éjszakája, érzi. Megállítja magukat, kezd túlságosan is megterhelő lenni a sétálás. A bőre alatt valami határozottan megmozdul.
Szembefordul Orsival, ráárnyékol a tejfehér bőrre. Valami megcsillan a lány szemében, de nem tudná megmondani, hogy az első felragyogó messzi csillag tükröződik vissza róla, vagy könnycsepp remeg benne. A saját, mindig-farkas szemeit le kell csuknia, mert bár csak néhány órára kell búcsúznia, de valahogy annyira kínzó, hogy nyíltan nem is tud vele szembesülni. Szabad kezével a másik álla alatti vékony bőrre simít, alig óvatosabban, mintha csak egy pillangó szárnyaival tenné ugyanezt és finom erőkifejtéssel jelzi, hogy emelje meg az arcát. Vakon is eltalál Orsi ajkaiig, amikről könnyed csókkal magához veszi a szavakat, amiket nem mondott ki a másik, és a helyükre suttogja a sajátjait.
Elfolyik minden aranyló fény a fák ágai közül. Helyette a holt-sápadt fotonok töltik ki a szüneteket. Szél támad, de csak annyi, hogy a faágak szellem-leveleit megbillegtesse. Ez Domonkos végszava.*
Azt hiszem… én most már itt maradok. *Reszketegen fújja ki a levegőt, mert élesedő fogak marnak a tüdejébe.* Tudom, hogy láttál már párszor átváltozni és… biztos hülyeség. De örülnék, ha magamra hagynál.
*Már nincs ereje megválogatni a szavakat olyan formán, hogy ne érthesse félre Orsi. Úgyhogy csak utólagosan finomít egy bocsánatkérő mosollyal.*
Plusz, attól tartok, hogy a végén te is átváltozol. *Ilyenkor már tényleg alig választja el a vérállatokat némi mentális hajszál a másik alaktól. És végignézni valaki más átalakulását, nos, abszolút elképzelhető, hogy katalizátorként funkcionálna a vizuális élmény.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #153 / 2018.01.14. 18:11:28
[2017.01.31.]

*Ott felejti a pillantását a másik arcán, ahogy a vonások szinte rezzenéstelenek maradnak és mégis, tudja már, hogy mit jelent ez. Kényszerítenie kell magát, hogy ne nyikkanjon meg valami lehetetlenül együttérző hangon, inkább csak megszorítja valamennyire a másik óriás mancsait.
Tudja milyen kétségek gyötrik Domonkost és tisztában van azzal is, hogy mennyire belefáradt már a szerepbe, amit magára erőltetett az évek alatt.
Azt is tudja, hogy nagyon rövid csak az idő, így kissé meg is illetődik a témaválasztáson. Majdnem el is mosolyodik. Majdnem. Pedig fojtogatja már csak maga a kérdés is és az is amit jelent. Mert valóban, mintha csak véletlenül keveredtek volna egymás életébe és aztán a sors igyekszik folyton útját állni annak, ami nem volt megírva. Még akkor is ha a felek erőteljesen ragaszkodnak a kiszámíthatatlan úthoz.
De igazándiból elég sokmindent feltudna sorolni ha kellene. Hogy mi minden jött közbe rosszkor, hogy milyen sok idő volt mire elfogadja az érzéseit és még akkor is meddig futott előlük. Valószínűleg soha nem fogja eldönteni, hogy mi lenne a helyes döntés. És egyébként is, a legbonyolultabb életszakaszaikban találtak egymásra. Ezt kár lenne elfelejteni. De ez olyan sok gondolat és egyértelmű, hogy már nagyon rég óta rágja a témát. Mindenesetre úgy felel, mintha nem hiányzott volna a kérdő hangsúly a másik részéről.*
Mindig máshol tartunk. *Lehet ezt sokféleképpen értelmezni, de az ő hangjából hiányzik a véglegesség ezen a téren.*
De szeretek arra gondolni, hogy ez csak valameddig lesz így. *Könnyűnek tűnik a vallomás a sűrű csendben. Nem érzi most tolakodónak magát és még csak szégyen sincs benne, ahogy kimondja a szavakat. Tudja, hogy ez már nagyon a legvégső konklúziója egy bonyolult gondolatmenetnek de bízik abban, hogy Domi megérti. Vagy megfogja érteni ha átgondolja.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #152 / 2018.01.14. 17:39:55
[2017.01.31.]

*Fojtogató melegség ömlik végig a mellkasán, ahogy Orsi szóról-szóra azt mondja, amit a maga kis fantáziájában elképzelt. Ez valami olyan dolog lehet, ami az emberi élet különleges évtizedeiben eshet csak meg. Mint egy teljes napfogyatkozás.
Feleslegesnek tartja a szavakat, inkább azzal fogadja el a társaságot, hogy összeigazítja lépteiket a fák közötti út első szakaszánál. Mivel remekül tudja leolvasni az időt a nap állásáról, így inkább szigorúan csak a földet bámulja, és úgy tesz, mint aki csak úgy tud itt közlekedni, ha nagyon koncentrál. Ám hiába ignorálja az idő múlását, ha a csontjaiban már fel-felsajog az átváltozás fájdalmával rokon érzés. De ez még határozottan más – ezzel is nyugtatja magát.
Talán összefagyott a szája a hidegben, de nem válaszol a kérdésre. Nem érzi sem kínosnak, sem bunkónak, hiszen Orsi ismeri már annyira, hogy a némaságával is üzenhessen neki. Nagyjából ugyanazt, mint ami tényleg le is játszódik benne. Persze ebben soha nem lehet biztos, úgyhogy illendőségből megbillegeti a fejét: so-so vagy sehogy. Eldöntheti a lány, hogy melyiket fogadja el.
A talpa alatt fájóan csúszkálnak az összetapadt hó gömböcskék. Amelyik túl nagy, hangos roppanással morzsolódik szét. Emberként nem érez mást, csak a hideg és a közelben lévő tó fagy illatát. Eszébe jut, hogy farkasként nagyon nehéz lesz az első este egyedül: az állatok ösvényeit nagyrészt jótékonyan hó fedi, és illatokból sem jut sokkal több hozzá. Talán a nagyon éles pézsmaillat, ha valamelyik kérődző nem figyelne eléggé és túl közel kerülne hozzá. Őt is elrejti a fagyvilága, de a prédát is. A gyomrába mar az érzés, mintha a lassan elszürkülő levegő nem lenne eléggé figyelmeztető.
Észre sem veszi a vékony ujjacskákat, csak amikor már ösztönből ő is ráfonja ujjait a másik kézfejére. Kendőzetlenül figyeli Orsi apró tenyerét, ami szinte teljesen elveszik az ő hatalmas mancsa alatt. Milyen forró! Már el is felejtette, hogy a lány olyan, mint egy mobilis kazán. Most olyan, mintha a tenyerébe rejtette volna a tikkasztó nyarat. Esküdni merne, hogy ez olyan érzés, ami még a farkast is visszalökte a sötét kis barlangjába.*
Vajon… miért nem jutott nekünk lehetőség. Kettőnkre. *Kérdeznie kéne, de inkább a filozófus tanárok sztoikusságával mormogja csupán. Úgyse fogják megfejteni. De legalább ha egyszer beszélhetnének nyíltan. Így, három év után.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #151 / 2018.01.14. 16:53:30
[2017.01.31.]

Gyerekként is... mindig kirohantam otthonról. Azt hiszem sosem fogom ennél érettebben kezelni. *Félrebillen a feje és valami hasonló fut át a gondolatain. Nem tudja mit jelent az, hogy ennyi bennük a közös, mégsem elég soha semmi. Ilyenkor olyan ijesztő a gondolat, hogy elveszítheti a férfit, hogy inkább meg sem akarja kapni.
Majdnem azonnal rávágja azt, hogy szívesen vele maradna arra az időre, de a felvetés visszatartja. Nyelnie kell egyet, mert hirtelen szárad ki a torka, ahogy elképzeli, hogy egymaga bemegy a másik szobájába. Hogy mindenféle pillantásoktól mentesen vizsgálhatja meg a területet, ami a másik egykori otthona. De nem érezné tisztességesnek.*
Inkább veled maradnék, ha lehet. *Nem mintha értelmezte volna a jeleket, de a kellemesre forduló levegő könnyeddé teszi a döntést. Leengedi a reszkető kezeit és közelebb sétál Domihoz, hogy ha nem küldik fel mégis akkor célzatosan nekiinduljon a fák rejtekének.
Jobban érezné magát ha már nem kellene zavarban lenni a véletlenül kipillantó társaktól. Mintha mindig tilosban járna, amikor kettesben maradnak ezen a területen. Pedig teljesen biztos, hogy senkinek nincs tudomása a dolgaikról a Falkában. Legalábbis ő nem mondott senkinek semmit. Hogyan is tette volna? Ahogy pedig elképzeli, hát úgy Domonkos meg pláne nem.
Csak akkor mukkan meg ismét, mikor már a csupasz ágak között tartanak és kitülemkedő gyökereket lép át.*
Hogy érzed magad? *Sok mindenre utal ezzel a kérdéssel, egyszerűen csak meghagyja a lehetőséget Domonkosnak, hogy arról számoljon be amiről szeretne és ne érezze ezt faggatózásnak. Kíváncsi arra, hogy miért engedte el ennyire a háborús hangulatot a házban? Hogy miként éli meg az első hold magányát? Nem merné egyenesen megkérdezni ezeket. Simán rámondhatja a férfi a legáltalánosabb és illedelmesebb válaszokat is, akkor sem sértődik meg.
Alig észrevehetően csúsztatja a remegő ujjait, a férfi kezéhez, hogy aztán összekulcsolja az övéivel. Fel tudna lélegezni, olyannyira megkönnyebbül az önző közeledésétől.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #150 / 2018.01.14. 16:25:44
[2017.01.31.]

*Sokáig keresi a jeleket Orsin. Valami ki-nem-mondott érzésről vagy gondolatról. Vallomást akar arról, hogy neki is nehéz. Vagy hogy ő is sokat gondol a kettejük megromlott jelenére. Vagy akármiről.*
Azt megértem. Gyerekként is gyűlöltem és most sincs másként. *Bárcsak ne találnának újra és újra olyan közös dolgokat, amik nüánsznyi semmiségeknek tűnnek, ám valahogy mégis többről szólnak. Gyerekkorról, ahol anya és apa „hangosan beszélgettek”.*
Szerintem legjobb esetben még egy órám van. *Ő is az ég aljára pillant, megtanulta már, hogy hogyan olvassa ki az időt a nap járásából.* Használd még ki holnapig az időt. Ha zavar a lenti állapot, menj fel a szobámba. Nyugodtan használhatod, nem szűrődik se ki, se be egyetlen hang sem.
*Szíve szerint sétára és beszélgetésre invitálná Orsit, de már nagyon rég nem teszi azt, amire vágyik. Azért pallist varázsol mind a kettejükre, hátha a néma kérést megérzi a lány – vagy hátha nem. Gyakran már maga sem tudja, hogy mit is szeretne igazán.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #149 / 2018.01.14. 16:12:34
[2017.01.31.]

*Figyeli a pillanatok alatt átfagyó testet és az utolsó lépcsőfokról lelépve már ő is érzékeli a pulóvere alá beszökő fagyot. Próbál nem törődni ezzel, ahogy közelebb sétál. Épp csak egy pillanatra fordul vissza, ahogy az eddiginél hangosabb kiáltás tör ki a házból. Őrület!
Nem sokkal Domonkos előtt áll meg; nem olyan közel még, hogy felfelé kelljen bámulnia rá. Átkarolja magát, hátha egy minimális hőt bent tud tartani az ölelésben.*
Nem bírom a kiabálást. *Ettől függetlenül rámosolyog a másikra, hogy tompítsa egy kicsit a frusztrációt, ami ellepi a házat és kettejüket. Mindig.
Elpillant a lazacszín égre, aztán vissza. Majdnem mindig elfelejti, hogy Dominál ez máshogy működik, most viszont tudatosul benne, hogy mit is zavart meg.*
Már... menned kell? *Némileg zavarban érzi magát, hogy ennél normálisabb megfogalmazással nem tudja megérdeklődni a helyzetet és a karja reszketése sem segít. Bedugja a hóna alá és erősen leszorítja.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #148 / 2018.01.14. 15:57:47
[2017.01.31.]

*Az elmúlt néhány alkalom magabiztos ténnyé formálta a régóta érlelődő gondolatot: utál farkas lenni. Gyűlöli az átváltozást, a holdat, a fákat és mindent, ami az elmúlt huszonnyolc évben ezekre emlékeztette. A friss gyerekek óta (mert tényleg azok, korban és lélekben is) állandósult a feszültség a holdtölték előtt. Az esetek többségében előrántja a dominánsabbik énjét, hogy elnémítsa a mérgelődőket, de ma olyan fáradtság kínozza, ami apátiával és nihilizmussal fertőzi meg. Már nem akarja csitítani a falkatagokat és ez most eléggé rányomja a bélyeget a hangulatra. Erának is csak úgy szemmel üzen, hogy eszébe se jusson közbeavatkozni - holnap úgyis mindenki át fog változni, addig meg maximum pofozkodnak egyet, legalább nem lesznek annyira ingerültek holnap.
Ám a falka egyetlenjeként kénytelen már ma engedni a Holdnak, úgyhogy átvág a nappalin a fátyol-narancs színben úszó teraszra. Még nem cincálja őt az égitest a másik alakba, de biztos benne, hogy szépen lassan beindul az ismerős mocorgás a sejtek között. Már pedig nem várná meg az erőszakos pillanatot, inkább a hidegre kezd figyelni, hogy kimosson minden más gondolatot, ezzel pedig könnyebb utat adjon a testében lassan hullámzó manának. Ám a kérdés után szárnyra kapó pillanatnyi zavar megárad és jelenné duzzad. Elengedi a betonszürke póló alját és teljes testtel fordul a lépcső felé.*
Khm. Nem, semmi. *Az m-betűk után sűrű pamacsokat ereget az ajkairól. Túl hideg van már mágia nélkül, ezt pedig a karját ellepő libabőr is alátámasztja.* Miért vagy itt kint?
*Az előbb még olyan közel érezte az átváltozás megindulását, de persze… amint Orsi a képbe ér, még a Hold vonzása is eltompul, pedig a nap már vészesen közeleg a horizont felé, hogy aztán alábukva, átadja a helyét sápadtabb testvérének.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #147 / 2018.01.14. 15:24:43
[egyelőre nem tudom mikor]

*A bent uralkodó feszültség elől egész egyszerűen kimenekült. Tányértörő hangulatban ordibáló és csendesen mérgelődő falkatagok. Nem is tudja, hogy melyiket viseli jelenleg rosszabbul. Tudja, hogy ilyenkor könnyen robban mindenki, elvégre nem sokára itt az ideje, hogy az inak és csontok állatias formáikba roppanjanak, hogy puha mancsok érjék a talajt majd éles karmok az elejtett vadak torkát. Összerezzen a gondolatra és remegő kézzel igyekszik kibontani a fülhallgatóján keletkezett csomót. Hasonló ahhoz, ami a gyomrában van már napok óta! Micsoda felismerés! Inkább visszadugja a zsebébe.
Kénytelen beismerni, hogy nem érzi késznek magát erre a holdra. Persze az is igaz, hogy eddig egyszer sem volt éppen felkészült amikor itt tartott de ez most más. Az a remegés, ami reggel még csak a kezeit illette, már szinte az egész testét rázza.
Megdermed a pillanat, ahogy Domonkos kilép a teraszra és határozott, hosszú léptekkel igyekszik lefelé, az erdő felé. Egy pillanatig hezitál, hogy adjon-e bármilyen jelet, ami felhívja a figyelmet a jelenlétére, de amikor a férfi a pólója aljához nyúl, egyértelműen azzal a szánt szándékkal, hogy a hóba hajítsa és eltűnjön az előtte elterülő, saját vadonjában a lábai maguktól egyenesednek ki és egészen a lépcső aljáig viszik. Nem tovább.*
Valami baj van? *Nem kiabál, de látja, ahogy megfeszül a másik válla a kérdés hallatán.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #146 / 2017.07.07. 23:36:41
*Tagadhatatlanul lelkesebben csillannak azok a szemek a jelenet láttán és hempereg egyet mintha csak kéretné magát. Gyors ámbár esetlen próbálkozást tesz arra, hogy a földön való vergődéssel észrevétlenül jusson közelebb. Talán tényleg inkább kutyakölyökre emlékeztetnek a gesztusok, de tagadhatatlanul élvezi, amit művel.
Még így, hogy fejjel ismét feltúrta az avart is, jóval Domonkos előtt köt ki de feltett szándéka egy szökkenéssel áthidalni a fennmaradó távot. Aztán inkább mégsem.
Óvatosabbra veszi a mozdulatokat, ahogy Domonkos mögé pillantva vizslató tekintetekbe ütközik. Nem is érti! Mármint tényleg. Szóval még mindig vannak hiányosságai a falka ranglétrája kapcsán, de azzal eddig nem volt gond, hogy néha-néha meglapult valahol Domi mögött a vadászat utáni csendes pihenőben. Lejjebb lapul és úgy közeledik, mintha nem lenne feltett szándéka az alfa mellé csapódni, egyszerűen csak arra vitte a dolga. Vagy ilyesmi. Oda-oda kap az avarba is, láthatatlan pockok utáni vadászatot mímelve.
Ettől függetlenül most már nem veszi le a szemeit a másikról és nagy cselesen arra gondol, hogy mikor már elég közel kerül majd, akkor vele lesz a meglepetés ereje.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #145 / 2017.07.07. 23:22:00
*Szórakozottan mustrálja a játékosságot. Olyan, mint egy kis kölyök kutya; tanulatlan, formátlan és kajla. Nem baj, mert próbálkozik és ezt mindig is értékelni fogják a falkában. Talán Orsi minden egyes alulmaradást vereségként él meg, a valóság az, hogy így tanítanak ők. Hiába érik tűhegyes fogak és ádáz karmok, seb nem marad rajta. Inkább olyan, mint amikor a szuka arrébb pakolja a kölyköket a tarkójuknál fogva, mert kezdenek idegesítőek lenni.
Egymásra talál a két, túlságosan is emberi szempár a jellegzetes vadállat formák között. Így nyáron túlságosan édesek az illatok és élettel teliek az erdő lakói is - mi sem bizonyítja ezt jobban a hangos prüszkölés. Kissé talán jobban éli bele magát a jelentbe, mert árulkodva csap egyet a farkával. Majd még egyet, aztán még egy párat. Végül tagadhatatlanul átvált farok csóválásba, mintegy újabb barátságos "harcba" invitálva Orsit.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #144 / 2017.07.07. 23:10:58
*Elfelejtődik az olyasmi, mint szülinap, ha az ember puha léptekkel oson a magasba nyúló fák között, követve a társait, akik szakértőkként kerítenek közre bármilyen prédát, ami eléjük kerül. Talán az sem véletlen, hogy eléjük vetül. Olyan kevés képessége van a vadászathoz, csupán csak az éhség hajtja és a szagok. De az is olyan, hogy hol tiszta, hol elvegyül a fenyő és moha között.
Szóval egyelőre nem sikerült tartalmasabb posztot kivívnia, de nem is bánja. Van valami elragadó abban, ahogy a többieket figyeli. Mindenki tudja, hogy hol a helye és mi a dolga. Remek a csapatmunka. Még ő sem tesz rosszat azzal, hogy meglapul hátul; legalábbis egyelőre.
Odasomfordál a többiek közé, belelép a játékos küzdelmekbe, mire le is nyomják azonnal. Apró bogarak másznak a képébe, amiket prüszkölve igyekszik kiszuszogni. Lehet valaki farkasként is allergiás? Milyen gáz!
Kitekeredett nyakkal mered hátra Domonkosra és iparkodik hamar valami tisztesebb pozícióba vágni magát, ahogy észreveszi a figyelő tekintetet. Négy lábra henteredik és eszközöl még néhány szusszantást, hogy a muslicafélék kiszökjenek az orrából.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #143 / 2017.07.07. 22:57:39
*A vadászat utáni elégedettséggel terül el az egyik fenyő alacsony, szúrós ágai alatt. Nagyon csendes az éjszaka, mindenki ütemesen és pontosan cselekedett a bekerítés és a leterítés fázisaiban. Megfigyelőként vesz már csak részt a közösség életében; tegnap már lejárta a saját köreit egymagában az erdőben.
Egész nap Orsi járt a fejében - nem tehet róla. Pontosan tudja, hogy ez egy újabb év, egy újabb összefoglalt történés halmaz. Vajon milyen érzés lehet, hogy a bemarás utáni első születésnapot farkasként tölti a lány? Biztos rossz... Akármilyen gyermeki és egyszerű a gondolat.
Fáradt prüszköléssel hajtja le a fűszálakat maga előtt, szeme folyton követi a lány mozgását. Nincs egyedül; ez jó. Tényleg. Neki adná az egész napját, ha tehetné, de folyton csak a kötelezettségek fogják fura börtönükbe. Még csak boldog születésnapot kívánni sem volt ideje, vagy éppen alkalma.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #142 / 2017.06.16. 19:46:01
*Lehajtja a fejét, ahogy a hátára simul a másik támogatása és talán más helyzetben ennél többre nem is lenne szüksége, most viszont muszáj tőle meggörnyednie. Szívesen kérné Bulcsút, hogy csak engedje el és máris jobban lesz, de egyelőre képtelennek tűnik értelmes szavakat formálni anélkül, hogy elharapná a nyelvét, szóval csak ingatja a fejét és még pár pillanatig támaszkodik a törzsön mielőtt letelepedne rá.*
Csak egy pillanat. *Esélyesen ha addig csendben marad akkor nem hányja el magát a gyomrát rángató hullámzástól. Talán még egyszer sem kellett ennyire küzdenie, hogy észnél maradjon.
Nagy levegőt vesz a nyirkos, árnyékos levegőből mielőtt még sírni is kezdene. Nos, tessék-lássék, ez a jellemzőbbik Orsi, jött is bemutatkozni.
Szinte akaratán kívül libben belőle a mentál Domonkos felé, amin egészen eddig spórolt. Most már szüksége van a segítségre, kétség kívül.*
Kolozsvári Délceg Bulcsú
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kolozsvári Délceg Bulcsú, König Akadémia, Nemzetvédelmi szak, Újságíró #141 / 2017.06.16. 19:10:54
[tegnap délelőtt]

*Megérzi a bajt. Olyasformán, ahogy az a bizonyos kéz a tarkójára ejti hideg tenyerét. Figyelmesen égnek merednek a pihék a karjain meg a tarkóján.
Látott már átváltozást.
Meg hát a pézsma illata és az égő falevelek füstje olyan sajátos esszenciája a farkasoknak, ahogy a fémes illat a vámpíroknak. Igyekszik a lehető legnagyobb törődéssel Orsi hátára simítani a tenyerét; elsősorban ő is mindig másokért aggódik.*
Jól vagy? Tudok... akármit, bármit segíteni? *Az a sípcsont sem hangzott túl jónak, ám ha tippelnie kéne, elég egy átváltozás és hűlt helye lesz. Milyen különleges egy betegség ez.*
Demeter Orsolya
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Demeter Orsolya, Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan #140 / 2017.06.16. 19:05:57
[Előzmény: Kolozsvári Délceg Bulcsú, 2017.06.16. 18:45]

*Erősen botladozik azért ha terelgetni kezdik, ebben pedig nem segít, hogy kapargatja a mellkasát a Fenevad, szűkölve és bosszúsan. Alapvetően nyugodt ember, ennek hála nem túl gyakran számol el a saját kirohanásai után -lévén nincsenek- most viszont kezdi elveszteni a maradék kis morzsáit is az ellenállásának. Egyedül a másik hangja az, ami észnél tartja.*
Ne húzd fel magad! *Visszás, hogy ezt pont ő mondja; de megnyugtatni másokat mindig olyan nemes feladatnak tűnik. Kiengedi az öklét.*
Nem történt semmi gond és ez a lényeg. *Gyengére sikerült mosoly, aztán nekibotlik az idefelé gondosan kikerült fatörzsnek. Épp csak a sípcsontja. Két kézzel támaszkodik meg a törzsön és szusszant.*
De talán jobb ha most már tényleg kivezetlek. *Az a biztos. Amíg még meg tud kapaszkodni a normális légzés és szívdobogás kettősébe.*
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!