A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Magyarország > Magánterületek

[M] Stelczer birtokok

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (0)  Könyvjelzők  Régi üzenetek (0)  Események (2)

hozzászólás megjelenítése.

189 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #189 / 2018.11.21. 21:29:49
[tegnap este]

*Nem tudhatja, hogy mi játszódik le Nolában. Érzi a levegőben a nyugtalanság sós esszenciáját, de ez még nem elengedő ahhoz, hogy rájöjjön mi történik. Talán nem is rátartozik. Csak kellett egy ember, akinek le lehet adni az összes érzelmi hullámot. Ha ez a sarki zöldséges lett volna adott estben, akkor ő. Most éppen Domonkos volt kéznél. Felrémlik benne Era, aki arról beszél, hogy az emberek milyen könnyen kizsákmányolják egymást, éppen olyan értelemben, ahogy szükséges. Nem hisz ebben. Szerinte mindenkinek segíteni kell, aki elfogadja azt. És ha Nola delíriumos álmain át kell evezni, akkor ott lesz. A nő is ugyanúgy ott volt neki, amikor kellett.
Kicsit vicced belegondolni, hogy az elmúlt körülbelül tíz évben nem ismert meg senkit sem csupán azért, mert felvette volna a tárcáját az utcán. Manapság minden emberrel valami egészen új szintről indulnak. Például nem tudná megmondani Nola kedvenc színét, most mégis itt van és egy teljes mentális összezuhanásban áttámogatja. Ilyen például Mira is... Alig várja már, hogy lerázza a farkas bőrt és elkezdjék kipipálni a listás tételeket - nem, nem konkrétan ezt várja. Inkább csak az újra találkozás örömét. Akármilyen érzelmi hullámvasút a nő mellett, vagy pont azért, de nem tudja elképzelni hosszútávon, hogy ne tudjanak egymásról. Lehet mesél majd neki Noláról.
Ma viszont nem valószínű, hogy aludni fog már. Túlságosan is félti a nőt. Ott marad az éjjelre a saját ágya mellett és ha kell újra olvas, vagy elringat, csak ki tudja pihenni a másik ezt a lelkigörcsöt, ami most már fizikálisan is jócskán kifacsarta.*
Lázár Nola
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Nola, Jósnő #188 / 2018.11.21. 20:29:28
[tegnap este]

*Igen, valójában most sincs egyedül. És Bencének sem lehet elég hálás, amiért néhány éjszakára befogadta. De igazából ez sem az otthona. A valódi otthonában, már kényelmetlenséget okoz, bűntudatos tekintetekbe botlik, és bocsánatkérő gesztusokba, amiért nem tudják viszonozni azt, amire vágyik. Végszóra tényleg megint légszomja támad. Valahol olvasott erről egyszer...talán amikor kiderült, hogy Dani lefeküdt a tanárukkal...és annyira rosszul lett tőle, hogy napokig szúrt a szíve. Meg kellett állni a folyosón, és a mosdóban kellett összeszednie magát. Ezt érezhette Kata is? Vagy Teó? Nagy összegben merne fogadni rá, hogy nem. Biztos nekik is összetört a szívük. De azt még be lehetett foltozni. Ott még lehetett húzni egy kis betont a kátyúra. Nola úgy érzi, nála beszakadt az M4-es, és nincs az a közútkezelő, amelyik rendbe tudná hozni. Látomása sem érkezik, ami megnyugtatná, hogy egy nap túlteszi magát ezen. Valószínűleg azért, mert teljesen soha nem is fogja.
Még mindig fuldoklik a sírástól, pedig jól esnek az érintések, még ha először nem is tudatosul benne, hogy pontosan mi történik. Nem érzi szükségét, hogy el kelljen mondani, kiről van szó. Lényegtelen kinek mondta, az volt a fontos hogy végre hangosan felszakadjon valami a nagy önuralom nyomása alól. Pokoli az egész. Oda akar bújni Zsófihoz és Danihoz. Azt akarja, hogy minden a régi legyen...dehát ugye megmondták neki, hogy soha semmi nem lesz már a régi. Hogyan kell elfogadni az elfogadhatatlant?
Az olvasás felénél kezd alább hagyni a hüppögés, nyöszörgés. Erőszakkal veszi rá magát, hogy Domonkos mélyen zengő, érces hangjára figyeljen. Kezén át érzi a testhő melegét, figyelmes-vigyázó mozdulatokkal simogatják. Neki nincsenek ilyen emlékei gyermekkorából, de annyira alfában van, hogy gyámoltalan kislánynak érzi magát tőle.
Kimerült kíváncsisággal hallgatja a történetet. A főszereplő elbeszéléséről jut eszébe, hogy annyi mesélni valója van... rossz emlékek ide vagy oda, egyszerűen azt is ki kell majd mondania egyszer, hogy hány ember vére tapad a kezéhez. Az orvos már a harmadik alkalommal megmondta: a túlélők bűntudatát cipeli. "Miért én? Miért a többiek?" Épp amikor megjelenik Zsombor negédes arckifejezése, ahogy kitolja őt az emberek elé, hogy magasba emeljen egy kék folyadékkal teli ampullát, visszarántja őt Domonkos a történetbe. Kitartó...meg kell hagyni, gondoskodó-kitartó. Alattuk tényleg egy csapat veszélyes vérfarkas bandázik? Mi ez...? Gyerek sírás? Zsófi? Nem... csak képzelődik. Domi csitítja, és megint álomba tud merülni. Vagy lehet most van ébren, és minden amit eddig tapasztalt egy rossz álom. Addig itt marad, amíg ki nem derül. A deriliumos állapotot átvészelve. Angyalokkal és démonokkal. Napon olvadó mézzel, beszélő sáskákkal. És Domonkos megnyugtató hangjával.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #187 / 2018.11.21. 19:55:43
[tegnap este]

*Közelebb gurul a székkel, mert Nola rekedtes hangja nehezen töri át a félhomályos szoba bús csendjét. Szeretné kicsit jobban ismerni a másikat, hogy jó dolgokat mondhasson, hogy megnyugtathassa. De a váltogatott névmásokból nehezen derül ki, hogy ki az, aki nem várta.
Persze meg tudja tippelni. Amikor utoljára ki volt akadva Nola, és beszéltek, akkor Danival volt valami gáz. Utána már csak a nászútról hallott. Akkor boldognak látszott. Fogalma sincs, hogy mi történt, de ígyis megszakad a szíve érte. Megfogja a remegő, izzadó tenyeret és bár nem sokat ér, karikákat simít a száraz bőrre. Bárcsak el tudná mondani, hogy nincsen egyedül, most is igyekszik rávigyázni valaki. De hát mit ér két kedves szó, ha nem attól érkezik, akitől vágyik erre?
A másik kezével a piszkos-szőke tincseket cirógatja és egy szót sem szól, ahogy az előbb sem tette, hogy vékony hajszálak tapadnak a kezéhez. Ha felgyűlt egy adag, összemorzsolja és az asztalára teszi. Egy gombóc, kettő... majd kidobja, vagy valami. Addig pedig had kucorogjanak maguknak.*
Csss, Nola. Megint rosszul leszel. Próbálj meg aludni, jó? Vagy... *Mi lehet megnyugtató? Elhúzódik és átsétál a szoba másik végébe. Fogalma sincs, hogy jól teszi-e, amit tesz. Gyakran nem tudja, hogy hogyan kellene kezelnie az érzékeny emberi lelket.
Mindenesetre, amikor visszahelyezkedik, fél kezét újra simogatásra emeli, a másikkal pedig felnyitja az aktuálisan olvasott könyvét, hogy hangosan folytassa, ahol abbahagyta.*
Kiskorom óta hallom az emberek gondolatait, még akkor is, ha ki sem nyitják a szájukat. Mindenféle mellékes megjegyzéseket kapok el, amelyeket dolgok, állatok, fák, madarak, kövek ejtenek el napközben.Hogy mik ezek a hangok, fogalmam sincs. Amikor végre beszámoltam róla Franci maminak, ő nyugtalankodni kezdett, soit un fléau soit une bénédiction, átok vagy áldás is lehet, ezt mondta. Nos neki tudni kellene, hiszen tele van a feje egymással harcoló angyalokkal és démonokkal. Elvitt az orvoshoz, így találkoztam az üvegben élő Khannal – róla majd később beszélek. A szavak… némelyek úgy ropognak, mint a petárdák a levegőben, mások bennem vannak, és ha figyelek rájuk, hallom, hogy vitatkoznak, vagy hülyeségeket beszélnek. Egyszer ránéztem Nisára, és a hang azt mondta, a haja úgy omlik le a fejéről, mint a történelem. Mi a francot jelenthet ez? Nem tudom. Egyes szavak olyan lassúak, mint a napon olvadó méz. Elli és én láttunk egy sáskát a Diótörőben, éppen szétterjesztette vörös szárnyát, és rázendített: „Olyan káprázatos vagyok! – Én pedig azt feleltem hangosan: – Persze, addig, amíg egy madár meg nem lát.”
*Fura, hogy az ember milyen dolgokat jelez meg a gyerekkorából. Például Domonkosban élesen megmaradt, hogy az éjszakákon, amikor a farkas jelenlététől nyüszített vigasztalhatatlanul, az édesanyja ugyanígy simogatta a haját, az arcát, a nyakát és olvasott. Mindegy volt, hogy mit. De ez a megnyugtató hang végig kísérte egy életen át és most ő maga teszi ugyanezt, remélve, hogy a másiknak is tud valamit jelenteni.*
Lázár Nola
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Nola, Jósnő #186 / 2018.11.21. 18:56:49
[tegnap este]

*Észreveszi a nőt, de vészesen lassulnak a reflexei. Félárbócra ereszkedik a szemhéja, és kiszolgáltatottan hagyja, hogy a férfi felcsurizza a haját. Különböző illatok csapják meg. A jótékony félhomály ránehezedik az elméjére, már semmit nem akar, csak aludni. Mély álomba zuhanni, és abból soha fel nem ébredni. Szeretne ennyi idő után, valami mást is érezni a fizikai és lelki fájdalmon kívül. Szeretné könnyűnek és gondtalannak érezni magát. Elengedni az aggodalmat, és úgy gondolni mindenkire akit szeret, hogy boldogok. Ha nem vele, legalább nélküle is. Elszorul a torka, de ezt már nincs bűvös bájital, ami elsöpörné. Ezek már csak a puszta érzések, amiket egy emléktörlés tudna ismét tisztára söpörni. Akkor pedig maradna a teljes kiüresedettség, mert eltüntetni ezeket az embereket az elméjéből egyet jelentene élete kitörlésével. Edina távozik, Nola feje visszacsuklik a párnára, és némán szántani kezdik a könnyek a bőrét. Sírásba torzulnak a vonásai, egy megtört, ráncos középkorú nőre kezd hasonlítani a pillanat töredéke alatt. Valami fura, gyerekes módon izgul, hogy Domonkos tenyerébe ne maradjon ott egy marék haja, ami az elmúlt hónapban elkezdett hullani. Így is szégyenletesen elhagyta magát.*
Már nem kellek neki...
*Nyüszíti halkan. Csak azért nem beszél többes számban, mert abban reménykedik szívszakadtáig, hogy Zsófi egy nap nem úgy fog vele játszani, mint egy idegen nővel, aki meglátogatja. Egyszer hazatalál anyához, és akkor nem lesz újra egyedül, mint az ujja. Gyűlöli ezt az egészet. Dani előtt sem igazán kérte őt a világ. Az anyja egyértelműen a tudtára adta, hogy ő a becsúszott gyerek, akit kikapartatott volna, ha nem lett volna túl késő hozzá. Bevésték a lelkébe egy életre, hogy rossz döntéseket hoz, mindegy mennyire igyekszik. Felesleges próbálkozni, úgyis csak útban van, mindenki terhére.*
Nekem senkim nincs, csak Ők... csak Ő... nekem... nem mehetek sehová haza.
*A letompult kimerültségben alig bírja követni a saját gondolatait. Ráeszmél, hogy eddig titokban arra várt, hogy Dani megjelenik valahol az ajtóban, a villamoson, a metróaluljáróban, a Főnixben egy terápiás óra után. Kiakad, szörnyen össze van törve, átöleli, hazacipeli. Haza, mindegy hová... ott végig csókolja minden pontját a testén, elsuttogja, hogy szerelmes belé, és ez sosem szűnt meg elszakadni. Biztonságban átkarolja, visszahúzzák egymásra a gyűrűiket. Újra összedobban a szívük, ő pedig felsóhajthat végre, hogy nincs tragédia.
De Dani nem érkezett sem másnap reggel, sem azután. Sem egy hét múlva, és egy hónapra rá sem. Kínosan ügyeltek, hogy a délutáni látogatások alkalmával ne nézzenek egymásra, ne érjenek egymáshoz. Vagy csak Nola vigyázott annyira? Az ajtóban még az elején visszatartotta, de akkor is csak azért, hogy külön hálót ajánljon. Már nem akarja őt... és szemmel láthatóan szenved tőle, de lényeges különbség, hogy inkább ezt választja, minthogy... nincs opció. Ha nem érzi, nem érzi. És ma délután leesett, hogy nem jön. Se most, se máskor. Nem dörömböl az ajtón, hogy viharos vallomások közepette visszakaphassa exfeleségét. Már más történetben van, és ez elviselhetetlen. Annyira elviselhetetlen, hogy csak annyit szeretne: legyen vége örökre. Azt latolgatja, hogy ennyit kerülgetve a halált két év után, hogyan lehetne mégis rátalálni az elmúlásra.*
Amikor nagyon rosszul voltam... befordult a kocsival...és elvitt valahová. Mindegy volt hová, csak mentünk...
*Eltakarja az arcát tenyerével, mert megint megtelnek szemei könnyel, és muszáj hagynia, hogy kicsit rázza a sírás.*
És most felültem a buszra, és azt képzeltem, hogy ott ül mellettem... és a villamosra és a metróra és mindenhová... és nem történt semmi Domi. Elfordultam, és üresek a székek.
*Megállás nélkül törli a könnyeket, fel le hullámzik a mellkasa, ezt a szúró fájdalmat a szívénél miért nem szünteti meg a varázslat?*
Nem lehet üres...nem lehet...nem tudom, hogy kell nélküle lenni. Elszúrtam ezt az egészet, hamarabb kellett volna megszöknöm. Már nem is emlékeznek rám. Kijövök a Főnixből, és nincs ott a kapuban, érted? Azt várom, hogy ott áll, és... és meggyógyít. Nem tudom ezt csinálni, nem bírom.
*Belefordul a párnába, és engedi, hogy tovább folyjon könnycsatornáin keresztül a sós nedvesség. Jó ideje csak gépiesen teszi amit kell. Lenyelte minden pánik gondolatát, mert csinálni kell amit kell. A feladatot el kell végezni. Közben sejtette, csak tudomást nem szeretett volna venni róla, hogy nem sokára kiborul a bili, és akkor már egyáltalán nem olyan könnyű összekaparni a rumlit, amit csinált vele. De ez Dani érkezésének estéje után csak egy veszélyesen ketyegő bomba, ami bármikor robbanhatott volna. Nem kellett, hogy ez a ma este legyen. Bárcsak tudna aludni. Úgy sejti ma éjjel segíteni fog a szer, amit kapott. Talán a tabletták is...talán amíg Domi alszik kiönthetné az egészet, és felhajthatná a teával. És reggelre elmúlna minden elviselhetetlen fájdalom, ami nem hagyja őt funkcionálni.*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #185 / 2018.11.21. 18:26:04
[tegnap este]

*Az ágy mellett van a dolgozó asztala, oda ült most le. Folyamatosan figyeli a nőt, hátha van valami allergiája vagy ilyesmi. Nem tudta volna megkérdezni, szóval csak reménykedett, hogy nem éppen megöli a másikat. Nem orvos sajnos, hogy értsen ezekhez. Igazából a szimptóma felismerésig megy csak neki a dolog.*
Hát... én sem tudom, hogy mi történt veled.
*Vég szóra érkezik Edina. A tömzsi nőn azonnal látszik, hogy tele van szeretettel és figyelemmel. Tálcát hoz, teával, szimpla háztartási keksszel és katonákra vágott szendviccsel. Domi hálásan pillant rá. Mindenki tyúkanyója.
Leteszi a hozott terülj terülj asztalkát az asztalra, aztán közelebb sündörög Nolához. Hajgumit vesz elő és a vaskos, puha ujjak óvatosan összegereblyézik a loboncot és Nola válla fölött összeköti neki, csak úgy kényelmesen, oldalra.*
Szegénykém! Nincsen semmi baj, itt már rendben leszel. *Bátorítóan a nőre mosolyog, aztán Domonkos kezébe nyom még egy adag tablettát, mielőtt kifordulna a szobából. Megköszöni neki a segítséget, aztán a éjjeliszekrényre teszi a hengeralakú dobozkát.*
Mások ettől az adagtól szinte kómába esnek. Elképesztő milyen szívós vagy. *Nyilván az a két év olyan gyötrelem volt, hogy ez szinte meg se kottyan a nőnek. Borzasztónak hangzik. De azért próbál nagyon nyugodt maradni, hátha átragad.*
Lázár Nola
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Nola, Jósnő #184 / 2018.11.21. 18:00:47
[tegnap este +18]

*Nem kell leerőszakolni a bájitalt. Bármit elvesz, amit felajánlanak, csak szűnjön meg az összes szimptóma. Úgy tűnik a legjobb kezekbe kerül, mert itt gyakran előfordulnak rosszullétek. Domonkos nem csinál nagy ügyet a helyzetből, pedig tényleg nekimegy mindennek. Úton útfélen összecsuklik, úgy kell felkanalazni. Ő viszont észre sem vette, hogy a falkatagokon keresztül vágtak át. Jó kis beköszönés. Ilyen hosszú idő után, csoda hogy felismerte Domonkost. Nem ilyennek emlékezett rá. De még nem volt ideje jobban megnézni magának, hogy nem-e inkább elrabolta valaki, mintsem a férfi jött segíteni.
Úgy nyalábolja fel a testét a kád mellől, mintha rongybaba volna. Annak is érzi magát. A varázs-szer jótékony meleg módjára árad szét a nyelőcsövén át a mellkasába, majd a gyomrába. Apró tündérkék a pocakjában, gyógyító csillámot lehelnek hasába, gondoskodón. Pillanatok alatt lenyugszik minden izma, alábbhagy a vibrálás és a görcsösség. Kapaszkodik Domiba, aki úgy ahogy van, még nedves hajjal befekteti őt egy ágyba.
Minden testi tünetét eltüntette a lónyugtató. Úgyhogy végre marad kapacitása rájönni, hogy valójában minden végtag és belszervi fájdalmát a ketté törött lelke generálja. Elkámpicsorodik kábán. Pisztolylövedék módjára találta el amit Domi adott, mintha űzött vad terült volna el a tisztáson. Végre kiengedtek az izmai, és így össze sem kell húznia magát az ágyon, csak elterül.*
Nem tudom...mi történik...
*Mondja halkan, tagoltan. Honnan indult, hova tartott? Ki tudja már?*
Stelczer Domonkos
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Domonkos, Mérnök #183 / 2018.11.21. 17:38:52
[tegnap este]

*Annyira rémisztő volt az üzenet, hogy biztos volt benne, ide kell visszajönniük. Nem tud rögtön a szobába távoljárni, a sokrétű rúnavédelem miatt. A gyönge testet viszont probléma nélkül be tudja támogatni. A ház ilyenkor már bőven tele van a falkatagokkal, szóval biztosan el fogja magyarázni nekik, hogy mi ez a riadalom - de majd csak akkor, amikor Nolát visszahúzta az emberibb állapotba.
Elképesztő önuralmat tud tanúsítani a helyzetben. Azt mondjuk nem fogja tudni megérteni, hogy minek szenved Nola jobbra-balra. Mindenhova beveri magát, és csak nagyobb bajt okoz mind a kettejüknek, mintha kettő percre a seggén maradna.
Kiveszi a nő kezéből a zuhanyrózsát, és maga felé fordítja. Két üveg bájitallal térdel a másik mellett. Amíg Nola kiterítette a gyomrát, nem csak álldogált a férfi és nézte.
Reméli, hogy nem kell leerőszakolnia, de ha mégis, azzal csak Nola jár rosszabbul. Domi ugyanis negyven plusz kilós farkas állkapcsokhoz van szokva, szóval nem nagyon lehet ellene kapálózni.*
Jól van... most már nem lesz gond. *Leáll a pánik, megnyugodnak az izmok, talán fáradtságot érez még Nola. A fájdalomból nem maradt semmi.
Amíg a hűvös porcelánnak dőlve piheg Nola, Domonkos hosszan tanulmányozza a sebeket. Hát ilyen volt. Nem tud semmit sem kiolvasni, idegen nyelven szólnak hozzá az alattomos hegek. Inkább fogja a ledobált ruhákat és ráteríti az inas testre. Egyáltalán nem akasztja meg a félmeztelenség. Egy jó öt percet azért mindenképpen vár, hogy minden hatóanyag kifejtse a hatását, aztán óvatosan a karjaiba veszi a nőt, hogy visszavegye a szobájába és az ágyra fektesse.*
Lázár Nola
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Nola, Jósnő #182 / 2018.11.21. 17:16:53
[tegnap este +18]

*Érzi, ahogy egész testéből kifut a vér. Lüktetni kezd a halántéka, lezsibbadnak az ajkai, és az ujjbegyei. Elönti az egész testét a forróság, és iszonyatos légszomj tör rá. A kortizol gyilkos fekete özvegy módjára szövi át a végtagjait és a szívét. Úgy elszorítja, hogy biztos benne: menten megáll. Küzd a könnyekkel, a légzéssel, a létezéssel. Homályos tekintettel észre sem veszi Domonkost, aki egy pillanat alatt magával rántja a távolba, egészen Szombathelyig. Ott egy idegen helyen, idegen bútorok és holmik között először a földre rogy. Nem bírja megtartani magát. Eddig tartotta, eddig sikerült. Zakatol a fejében a gondolat, hogy vizet kellett volna szereznie, mert olyan, mintha egy marék homokot nyelt volna le. Az előbb még autózúgás, és embertömeg sivalkodása tolakodott tompa gondolatai közé. Ennek látlelete hullámzik a neuronjai között, pedig ide fenn már teljes a csönd. Nyüszíteni kezd a pániktól, hogy nincs tovább. Legyűri valami, ami nálánál sokkal erősebb és hatalmasabb. Remegő tagokkal a fürdőszobát keresi. Beesik egy ajtón, hallja hogy a férfi sietősen követi. Éppen eléri a mosdót, pedig pillanatokkal előtte még biztos benne, hogy kifut az időből. Gyomra kevés tartalma a hófehér wc kagylóra csapódik. Sav marja a torkát, fájdalmas görcsbe ugrik a gyomra, és nem bírja megállni teste a remegést. Elképzeli, hogy gyötrelmesen távozik testéből ezzel együtt valami, amitől meg akar szabadulni. De valójában csak agonizál. Köhögve kiszenvedi ami még menekül belőle. Hosszú, hullámos szőke tincse a szájára tapadnak. Arra sem marad ereje, hogy odébb söpörje.
Nem látja Domit, mert megmérgezve semmi sem éles, és tiszta. Képtelen bármit is mondani, csak kínlódva nyög, prüszköl, szűköl. Még mindig küzd, hogy ne sírja el magát. A mosdótól nem messze kitapogatja a kád szélét, és úgy veszi le a kabátját, mint akin átment egy súlyos teherkocsi. Szerencsétlenül cibálja magáról alatta a maradék ruhaneműt, amíg csak a melltartója marad. Remegő kézzel a zuhanyrózsáért nyúl, és megnyitja a vizet, hogy azzal a lendülettel a kádba hajolva a tarkójára nyomja a forró zuhatagot. Mélyeket lélegzik, de ez sem elég kellemes. Még mindig ki akarja ütlegelni bordáit a szíve, továbbra sem szűnik a szédülés, vérnyomása az egekben. Már csuromvíz a haja, hasán érzi a hideg csempe tolakodó érintését a kád szélénél. Egy pillanatra megint látja magát kívülről, farmerban, bakancsban, félmeztelenül, ahogy fejére zubog a víz. Lesoványodott hátán kirajzolódnak a csigolyák. Fakó bőrén átütnek a kék érvonalak. Ahol lecsupaszította magát, látszik hogy elborítják a mágikus hegek. Ezek már nem tűnnek el vélhetően soha. A bal lapockája kellős közepén egy másik égési nyomnak tűnő jel. Egy hatalmas "K" betű. Akár a tehenek billogja. Addig görnyed a kád fölé, amíg pár pillanat erejéig úgy nem érzi, hogy múlik a gyötrelem. De nem múlik...csak tompul. Lapít, amíg le nem gyengül ismét, hogy átvegye az irányítást felette.*
Kolozsvári Villő
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kolozsvári Villő, Ferfex, Ötödik évfolyam #181 / 2018.11.18. 21:52:12
*Azt mindig tudta, hogy Era sokkal inkább érzi magáénak a Fenevadat, mint bárki más, akit valaha ismert, viszont sosem hitte volna, hogy ez ennyi nehézséggel jár számára. Sokan - köztük valahol ő is -, irigylésre méltónak találhatják, akik nem látnak a dolgok mögé.
Felkészült rá, hogy mélyre próbál ásni, így már Era pillantására is meghunyászkodik. Nem akar ő már most összetűzéseket, tényleg próbál tiszta lappal kezdeni a részéről és nem bonyodalmakat okozni, mint az elején. Nem is firtatja, csak bólint egy aprót. Ezzel is többet mondott a lány, mint arra számíthatott.*
Köszönöm Era. Legfőképp azt, hogy nem zavartál el, abban a pillanatban, ahogy átléptem a rúnákon. *Megenged magának még egy mosolyt, majd feláll.*
Jó éjszakát. *Biccent még egy aprót tisztelete jeléül, majd zsebre vágott kézzel indul meg hazafele.*
Ez az erdő még mindig gyönyörű. *A hangja vele együtt távolodik.*
Stelczer Elvira
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Elvira, #180 / 2018.11.18. 21:42:58
*Hallgatja a lányt és rájön, hogy nem lehet összehasonlítani a mozzanatokat. Őt belülről rágja a Fenevad. Villő kívülről küzd ellene. Mindenkinek okoz fejfájást, pont ez tartja össze őket. Kifúj némi levegőt, de nem kommentálja a hallottakat, helyette úgy néz vissza a lányra, hogy egyértelmű legyen: vékony jégre tévedt.*
Nem mondom, hogy minden a régi. *Ebben az egyben biztos lehet a lány. Sem ő. Sem Domonkos. Sem a Falka. Na meg még abban, hogy ennél több információt nem fog kapni Erától.*
Holnapra elintézem, hogy visszajöhess Domonkoshoz. Muszáj lesz. *Már csak azért is kénytelen hozzáfűzni, mert látja a lány arcán átfutó aggodalmat. Nocsak...*
Kolozsvári Villő
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kolozsvári Villő, Ferfex, Ötödik évfolyam #179 / 2018.11.18. 21:35:09
Furcsa hasonlat... *Azért ez megmosolyogtatja, még ha keserédes is a dolog. Lecsúszott függőnek lett valahol titulálva, nem mintha magára tudná venni. Sőt, igazából ha kicsit boncolgatnánk a témát, még összefüggést is lehetne találni a kettő között. *
A két évem egy része erről szólt... *Akaratlanul is megremeg picit a hangja és nyel egyet, mielőtt folytatja. De utána sokkal magabiztosabban.* Csak kedvesen ott fejlesztő csoportnak nevezték. Bár inkább a lelket próbálják tartani az emberben, több-kevesebb sikerrel... Ez a... defekt képes őrületbe kergetni az embert, ha nincs benne elég akaraterő. De ezt szó szerint értsd. Könnyen csap át féktelen őrjöngésbe, vagy hallottak már olyanról is, hogy egy idő után tudathasadása lett a tagnak. De ez azt hiszem ritkább... *Olyannal nem találkozott, de az előbbivel természetesen igen. Szerencsére profikkal voltak körbevéve, akik pontosan fel voltak készülve ilyen esetekre, így senkinek nem esett pluszba baja.*
Köszönöm, ez jól esik. *Őszinte mosollyal tekint oldalra a másikra, majd picit komolyodik a tekintete.*
És erre...? *Óvatosan kérdez és nem is mer semmi konkrétumot említeni. Hisz ő most csak egy kívülálló, mi köze a bennfentes ügyekhez? Hiába tartotta a kapcsolatot pár taggal, azért vannak protokollok, szabályok, amiket egyikük sem akart átlépni.*
Stelczer Elvira
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Elvira, #178 / 2018.11.18. 21:21:57
*Biccent, de csak nagyon laposan.*
Nincs erre valami csoportterápia? Mint az anonim alkoholisták... *Meglepően szórakozott a kérdés, de tényleg ez merül fel benne elsőre. Nyilván van ilyen és biztos benne, hogy tudnak segíteni egymásnak azok a likantrópok, akik bevállalják. Persze a bájital is egy megoldás.*
Örülök neki. *Sikerül őszintén kijelentenie. Ha másban kevésbé is, ezekben bukik ki, hogy ő maga merre is fejlődött. Talán Villőnek is világos, hogy a kimaradt két év után, itt sem a régi már semmi. A bukott kontroll kezd visszaállni. Mintha minden, még a ház is sokkal békésebbnek tűnne most.*
Kolozsvári Villő
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kolozsvári Villő, Ferfex, Ötödik évfolyam #177 / 2018.11.18. 21:15:06
*Mindenkinek megvan a saját béklyója és mindenkinek a sajátja a legnehezebb... És tény, hogy ő nem tudta helyén kezelni a dolgokat. Mindenki máson segíteni akart és elmenni ezért a végsőkig, de saját magán nem tudott és egyre csak rettegett, hogy mikor lesz egy óvatlan pillanat, mikor nem tudja tartani a kontrollt. Segítséget kérni? Domi próbált, ez tény. És imádta ezért. De látta, hogy mindez mit okoz a családjában is. Főleg Ádámot sosem akarja hasonló körülmények közé taszítani... Aztán már Domonkos mellett sem tudott úgy lenni, mint régen. Valahol minden kisiklott.*
Értem... köszönöm. *Szusszan egy aprót, mellé keserves mosoly suhan át az arcán. Sikerek és bukások. Valahol, talán épp csak tudattalanul próbál Era kegyeibe férkőzni. Lehet ezt sosem növi ki.
Meglepődik a gesztuson és egy pillanattal később már ő is helyet foglal a lépcsőn. Viszont a kérdés az, ami kibillenti a magabiztos komolyságból, amit eddig mutatni akart. Melegséggel tölti el, hogy a lány érdeklődik.*
Nem én vagyok az egyetlen, aki a Fenevadat a teljes valóságában látja, jóformán saját maga helyett. Nem teljes a siker, de képes vagyok már átlátni mindezen és a saját szőke fejemet látni... de így már nincs kifogásom a kócos fejemre. *Elvigyorodik, hogy oldja a dolgokat, vagy csak épp saját magát.*
Kifejlesztettek egy bájitalt, úgymondván segít átlátni az illúzión. Nem tökéletes, vannak hibái, de folyamatosan fejlesztik. Kiindulásnak elég jó.
Stelczer Elvira
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Elvira, #176 / 2018.11.18. 21:01:56
*Hallgatja a lányt, figyeli a megfeszülő vonásokat. Tudja nagyjából a dolog hátterét, de nem gondolhatja azt Villő, hogy csak nála merültek fel nehézségek. Ó maga évek óta jár pszichiáterhez, hogy leküzdje a Fenevad vonzását és ember maradhasson. Nem távoli számára a nehézség fogalma! Minden emberként megtett lépés, elnyel egy életnyi energiát belőle. Folyamatos a küzdelme amiatt, hogy talán túl természetes számára a farkaslét. Viszont mindig képes volt helyén kezelni a Falkát. Ezt mindig, minden tagnak tudnia kellene, hogy ha probléma van, ha a világ fordul az ember ellen, akkor is itt vannak egymásért és megoldást kínálnak. Persze ki ő, hogy erről prédikáljon? Hónapokra hagyta itt a Falkát, mert nem tudott megmaradni Domonkos közelében.
Szóval csak biccent a hallottakra.*
Lesz lehetőséged elmagyarázni a miértjeidet. *Jelenti ki mindezt úgy, hogy egyértelmű legyen: nem rajta múlik Villő esélye. Nem fogja szándékosan hátráltatni, viszont a véleménye mellett kiáll. Kifúj egy kevés levegőt és a lépcsőhöz sétál, hogy letelepedjen. Nem kell sokat várnia, hogy a másik mellé érjen.*
Megkaptad a segítséget? *Halkabban beszél, mert ez már egy olyan téma, amihez nincs köze a bent feszengő társainak. Villő is csak akkor válaszol ha akar, megadja a döntést.*
Kolozsvári Villő
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kolozsvári Villő, Ferfex, Ötödik évfolyam #175 / 2018.11.18. 20:52:51
*Aprókat bólint, jelzésértékűen, hogy érti minden szavát a másiknak és bizonyos mértékig egyet is ért. Arról viszont fogalma sincs, hogy tudja-e a lány, hogy hogyan fordult ellene a Fenevad, akárhányszor csak szembe próbált nézni saját magával. Azért mindezt egyikük se verte nagy dobra, Merlinnek hála. De ha tisztában is van mindezzel, mivel ő farkasként született, azért nehezen értheti meg, hogy mit is jelentett mindez akkoriban a számára. Hisz Erának minden természetes lehet, ami a likantrópiával kapcsolatos, de legtöbbüknek ezt tanulnia kell. Aztán tény, hogy akkoriban nem mentek egyszerűen a dolgok.*
Pontosan azért jöttem most vissza, mert nem "csak" ennyi. Szeretem ezt a közösséget és hiányzott is. Hiányoztatok. De akkor nem tudtam maradni, nem tudtam már szembenézni magammal. Azért mentem el, mert segítséget ígértek. *Van, amiben tényleg sikerült segíteni, van... ami hát nem ilyen egyszerű. Viszont az is tény, hogy akkor még gyerek volt - bármennyire is próbálta elhitetni magával, hogy nem az - és a szülei pedig aggódtak. Választása sem nagyon volt. De nem is döntött volna másképp.*
Stelczer Elvira
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Elvira, #174 / 2018.11.18. 20:42:38
*Nos, ebben máris téved Villő. Nem ő az, aki bármi miatt is fölösleges széthúzást gerjesztene a Falkában, főleg, hogy ismeri a kirekesztett érzést. Ettől függetlenül abban viszont nem téved a szőke, hogy nem fogadná tárt karokkal sem. Ha rajta múlik akkor nem engedi el a távozás következményeit, de természetesen ez nem csak az ő döntése.
Nem lazít a feszes tartásán, sőt, ahogy Villő a mondandója végére ér, mintha még merevebb lenne mint eddig.*
Nem fogok ellened felszólalni, ha ettől félsz, de azt gondolom rólad, hogy ha egyszer ezt megtetted... *Széttárja a kezeit.* Mi garantálja, hogy nem fogod mégegyszer? Nem igazán érzed át a Falka lényegét ha neked mindez ennyi. *Úgy sejti, hogy az ember ilyet nem tesz meg a családjával. Persze nem magából indul ki.*
Kolozsvári Villő
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kolozsvári Villő, Ferfex, Ötödik évfolyam #173 / 2018.11.18. 20:25:28
*Nem naiv fruska, ő is átlépte a bűvös tizennyolcat már egy rövid ideje és ezzel együtt tényleg sikerült komolyodnia is. Tudja jól, hogy sokkal nagyobb esélye van annak, hogy elhajtják, mintsem tárt karokkal visszafogadnák és kíváncsian érdeklődnének hogylétéről. Még ha az utóbbi valami csoda folytán be is következik bizonyos mértékben, így is lesznek páran, akik rosszallóan néznek majd rá - valószínűleg Erával az élen. Ismét a ranglétra legaljáról kell indulnia és kivívni a tiszteletet... sokkal nehezebb lesz, mint elsőre, pedig az se volt sétagalopp. De mégis úgy érzi, hogy mindez megéri. Teljes mértékben megéri.
Hátrébb lép, ahogy Era végre kettejükre redukálja a hallgatóságot. Szusszan egy aprót, mielőtt bármibe is belekezdene. Ez már egy apró pozitívum; komolyan van véve. Félig meddig, legalábbis.*
Természetesen tisztában vagyok vele. Era, nézd... tudom, hogy hirtelen léptem le anno és ezt a részét tényleg nagyon röstellem. A ti dolgotokat se könnyítettem meg mindezzel. De jóvá szeretném tenni. És mielőtt beszélnék Domonkossal, szeretném tudni, hogy te mit gondolsz minderről. *Ezt most úgy mondja, mintha tökéletesen tisztában lett volna, hogy Erát találja itthon. De mentségére legyen mondva, hogy tényleg ebben reménykedett.*
Stelczer Elvira
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Elvira, #172 / 2018.11.18. 20:14:14
*Felszökik a szemöldöke a kijelentés hallatán. Karba fonja a kezeit és úgy pillant végig Villőn mintha keresné a hibát, ami miatt kapásból elutasíthatná. Sajnos, egyébként sincsen hozzá joga, de a lány felállásában nem talál kivetnivalót. Maximum a performansz nem az igazi.*
Gondolom tisztában vagy azzal, hogy ez nem így működik. *Megvonja a vállát és gondol itt a hivatalos folyamatokra, hogy nem lehet csak úgy ki- és beugrálni a Falkába. Mit gondol ez a lány?
Kilép a verandára és behúzza maga mögött az ajtót.*
Domonkos pedig most nincs itthon, hogy ezeket átbeszéljétek. Mindenképp jelzem neki, hogy itt jártál... *Nyilván a férfi máris tud róla, hogy Villő "hazatért". Nem véletlenül van szarrá rúnázva a környék; minden információ röppen, mikor kihez. De bízik azért a bátjya ítélőképességében annyira, hogy nem nyargal most haza a lány miatt, csapot-papot eldobva. Miért tenné? Villő kivonulása a Falkából nem volt éppen jól megszervezett. Az összes papírmunkát hátrahagyta, Domonkos nyakába. Mintha nem lenne egyébként is elég dolga. Most pedig... a pofátlanság netovábbja szerinte, de nem tisztje kommentálni.*
Kolozsvári Villő
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kolozsvári Villő, Ferfex, Ötödik évfolyam #171 / 2018.11.18. 20:05:07
*Őszintén szólva azért is tudott egy hatalmasat nyelni és idejönni, mert azért ha nem is rendszeresen időközönként, de beszélgetett pár falkataggal. Szívmelengető volt azért a tudat, hogy volt, aki hiányolta, meg a jó kapcsolat jópárakkal megmaradt. Ugyanígy tért haza kintről is, sokakkal tartja a kapcsolatot. Bár... ott nem volt ennyi dráma és folyamatos történések a Falkán belül. Talán ez is eléggé hozzásegített ehhez.
Ahogy Era nyit neki ajtót, az egyik kő legurul a szívéről. Talán jobb is így, hisz sejti, hogyha a háta mögött történne a dolog, akkor valószínűleg nem a hűvös távolságtartást tartaná célravezetőnek Villővel szemben. Így viszont kevesebbek az esélyei. Igazából bármelyikükkel ugyanolyan messze lenne a kitűzött céltól.*
Szia Era. *Apró mosoly szökik az arcára, ahogy végignézi a lányt. Akármilyen irracionálisnak is tűnhet, ő azért örül, hogy láthatja. Sokat köszönhet a lánynak, ezt nagyon is jól tudja.*
Nem fogok kertelni, úgyis tudod, hogy miért jöttem. Szeretnék újra csatlakozni a Falkához. *Nem követelőző, de magabiztos. Sokat fejlődött, mind emberileg, mind farkasként. Avatatlan szemnek nem tűnne fel semmi, de érezhetően megadja a tiszteletet Erának, minden gesztusával. Tisztában van a pozíciójával.
Viszont azt meg kell hagyni, hogy egyáltalán nem zavarja a dolog, hogy a verandán folytatják le a diskurzust. Mindennek megvan a maga oka.*
Stelczer Elvira
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Stelczer Elvira, #170 / 2018.11.18. 19:51:54
*Kétségkívül ő volt az, aki a legboldogabb volt Villő távozásakor. Cseppet sem hiányolta a minden lében kanál farkaslányt, a lehetetlen kapaszkodását és a megfejthetetlen pillantásait a bátyja irányába. Hülye ha azt gondolta, hogy senkinek nem fog feltűnni. Viszont mint mindig, idővel kiderül, hogy mindenki ad valamit a közösséghez.
Talán emiatt nyit ajtót. Vannak sarkalatos pontok, amiket nem tud elnézni Villőnek, de mégis... mindig ott volt, ha bárkinek szüksége volt rá. Ezt sem szabad elfelejteni.
Nekibillen az ajtófélfának és nem veszi le a pillantását a másik arcáról.*
Miben segíthetek? *Nincs ölelkezés, sem boldog viszontlátás. Dermedt a pillanat, ahogy Villő kint, a Falka bent.*
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!