A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Más dimenziók > Átjárható dimenziók

Armageddon

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (0)  Könyvjelzők  Régi üzenetek (0)  Események (0)

hozzászólás megjelenítése.

241 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Péterfy Dániel
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Dániel, ELTE EMK tanulója #241 / 2018.11.18. 01:53:24
[10.24. alt.jelen]

*Pont elindulna, amikor megállítják az emberek. Beragad a szusz, egy maréknyi, talán annyi sem, de mágusok. Biztos tőlük szakadtak át...? Kit érdekel! Senki sem érdemli meg, hogy itt maradjon.*
Igen... igen ez az. *Arrébb áll az útból, hogy a riadt alakok valami emberfeletti akaraterővel sorban átbújjanak, anélkül, hogy fellöknék egymást. A legvégén ér át, amikor biztos benne, hogy nem maradt senki.

A homok forrósága jól esik neki. Soha nem érezte magát ennyire fáradtnak. Törtek be hatalmas sárkányokat Balázzsal, megküzdött a saját maga ellen forduló vitaevel, szétvert egy halom börtönszökevényt és mégis... Ez a legborzasztóbb az eddigi útjaiból.
Nem sokáig álldogálnak, megnyitja a Főnixbe az átjárót. Sose látott még ennyi megnyomorított embert. Van, aki hangosan sír, mert alig hiszi el, hogy végre hazatérhet. Négy nap - csupán ennyit vett el az életéből. Itt olyanok is vannak, akik hosszú hónapokat, sőt akár éveket szenvedtek végig - mint Nola! Valami fájdalmas rágja magát a zsigereiben a gondolattól.
Gyorsan terelgetnek át mindenkit, mert a nap kegyetlenül fel fog ülni az égre, és akkor biztosan nem ússzák meg. A biztonság érdekében most is vállalja az utolsó szerepét. Jól teszi, mert még a pyro ellenére is hólyagos vörös foltok jelennek meg a karján és a tarkóján, amolyan búcsúajándék az Armageddontól.
Nincs már ereje a vitaevel lehűsíteni a sebeket. Tulajdonképpen annyira fáradt, hogy nem is érzi. Az utolsó lélekjelenlét morzsákat arra használja, hogy bezárja maguk mögött a kaput és Merlinre! Apró cafatokra tépi a leveleket. Azt kívánja, hogy soha többé ne lépjen át ide ember.
Kivétel nélkül mindenkit beterelnek a Főnixbe. Talán csak Jázmint nem látja, de lehet őt már kezelik? El se tudja képzelni. Egy marék eltűnt ember, pont a kórház elé... Körülbelül tíz perc múlva már itt is lesznek a gemmáriusok, ha jól sejti.
Addig is szétválogatják a társaságot: a fiatalkorúak és a sürgős ellátásra szorulók azonnal kezelést kapnak, a többiek kint várakozhatnak. Az egyik szabad széket elfoglalja, összefonja az égett karjait maga előtt és a falnak dönti hátra a fejét. Csak kettő perc... kettő percet kér, hogy félálomba húzhassa magát, kizárva a körülötte kopogó cipőtalpakat és szakmai kifejezéseket. Csak kettő perc csukott szemmel, és az örömmel, hogy a saját dimenziója levegőjét szívja.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #240 / 2018.11.18. 01:38:38
[10.24. alternatív jelen]

*Zsombor azt persze nem tudja, hogy az egyetlen beépített embere, már a csak kettőjük által használt titkos kijárat túloldalán várakozik az árulókra. Fájdalmasan felnyög, de ez is nevetésbe fullad. Egészen addig, amíg Dani varázslatára ő is úgy megfagy, ahogy odalent az őrök vezetője. Eldől, mint egy krumpliszsák és kifejezéstelenül mered a semmibe. Közben a folyosó futószőnyege cuppog a lábuk alatt, már-már elképesztő a holdvíz mennyiség idáig is felért. Ádám és Levi sikeresen megtalálják a járatot, és át is lépnek rajta. Elölről kezdődik a végtelenített szituáció. Újra egymásra találnak Szandival, értetlenkednek egy sort, Dani ismét neki indul a bőrszíjas karórával, és így tovább. Mindeközben a férfit tényleg egy pillanat választja el attól, hogy immár két választott borítékkal visszatérjen, na meg a pufidzsekivel. Az egyik a Főnixbe szól, a másik Marótra. Egészen pontosan módosítva már jó ideje a Quittner térre. Péterfy Dániel, ő rajta a címzett. De semmiképpen sem Nola, Balázs, vagy Ria. Senki, aki Daninak fontos. Az Ő neve virít rajta, az Ő címével. És ezzel világossá válhat, hogy ki volt valójában a célpont.
Mielőtt átlépne a járaton, észreveheti, hogy ázott, megviselt alakok gyülekeznek az ajtó előtt. Van köztük egészen pici gyerek is. Kamaszok, és felnőttek. Ha megpróbálná letapogatni őket, egyértelmű hogy mágusok. Sikerült vajon kiúszniuk idáig?-
Ez a kijárat? *Kérdezi az egyik lány ideges rémülettel, reménykedve abban, hogy jó embert találtak meg. Reszketve előre lép, és bevallja, hogy aeromágus. Idáig tartotta a szuszt, egyesével hozta fel az embereket. Ennyit sikerült, a többiek talán végleg odavesztek. Tovább emelkedik a vízszint, most már az elsőn is bokáig ér. Most egy kisebb marék menekült reméli minden porcikájával, hogy Dani lesz a megmentőjük, és hamarosan hazamehetnek. Annyi időre mindenesetre feltartják a férfit, hogy a túloldalon el tudjon indulni vissza az időben ismét.*
Péterfy Dániel
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Dániel, ELTE EMK tanulója #239 / 2018.11.18. 01:26:03
[10.24. alt.jelen]

*Nem rezdülnek a vonásai. Hogy ezek súlyos információk? Kétségtelen. De azt is tudja magáról, hogy az elmúlt időszak acélidegeket csiholt belőle, és az ingerküszöbe valami elképesztő mód megugrott.
Az utolsó nagyon gonosz monológ úgy érzi, hogy átcsorog a hallójáratán és most is csak azt szűri, ami fontos. Leereszti a pálcát. Nem lesz rá szüksége. Az aurájába pakolja a levelet, utána pedig lehúzza a nyakából a kártyát és a közelebb álló fiú kezébe nyomja.*
Menjetek át a másik szobába. A fotelek mögötti ablakhoz érintsétek és menjetek ki rajta. *Nem kell sokat gondolkodnia egyik fiúnak sem, hogy hogyan jussanak ki. A vitae a földre rántja Zsombort, aki hangos csattanással a térdére érkezik.
Ha lenne elég ereje, akkor most biztosan megbüntetné legalább azzal, hogy nyaktól lefelé bénán kelljen végignéznie a könyvtár és úgy az egész társadalom széthullását. Pont eleget kivett belőle ez az egész, hogy hiába próbálja, nem sikerül kicsiholni az erőt hozzá. Helyette akkor egyszerűen mély álomba nyomja Zsombort. Olyasmibe, amit csak mágiával lehet megszüntetni.
Visszalép és felmarkolja a Főnix borítékját. Oda kell mennie a gyerekeknek. Az arcához nyomja az ujjait. A Holdvíz sem mosta le a száradt vért róla. Nagyon lassan átsétál a szobába a fiúk után. Nincsenek már itt. Jól van. Az óráját figyeli, amin lehetetlenül a lassan moccannak a mutatók. Borzasztóan fáradtnak érzi magát. A kintről érkező sikoltozások lassan halnak el, és ha nem azok, akkor Zsombor szavai járnak a fejében. Így kell bűntudatot ébreszteni, nem?
Visszaáll az óra az eredeti állapotba. Ez a vége, tényleg? Bizonytalanul várakozik még egy kicsit, mielőtt tényleg a portálhoz lép. Most már nem akadhat össze a múlt és a jelen.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #238 / 2018.11.18. 01:02:37
[10.24. alternatív jelen]

*Levente teljesen lefagy. Ma már teljesítette a teljesíthetetlent, és fogalma sincs ki a fickó. Csak amikor Ádámból kibukik, hogy már meghalt a fickó, akkor pakolja össze, hogy ez Zsombor. De ez mégis hogy lehet? Ha meggyőződtek az ellenkezőjéről?*
Le vagyok nyűgözve. Komolyan. *Folytatja a férfi kellemetlen lassúsággal. A többieknek most tűnhet csak fel a törzsére tekert géz-anyag. Csupa vér mindenhol, talán ettől ilyen görnyedt a tartása. Fegyvertelennek és leszedáltnak tűnik. Két nappal az incidens után tényleg úgy fest, mint egy élőhalott. Pedig feltételezhető, hogy gyógyító látta. De semmiképpen nem életmágus.*
Nem mondhatnám, hogy ezt előre lehetett látni. Pedig Nola ebben nagyon tehetséges. De gondolom ezt már tudod, és ezért vagy itt. Egy kicsit elkéstél. *Erőtlenül felnevet, mintha ez az egész nagyon vicces lenne. Aztán leesik neki, hogy mennyi infó hiányzik a férfinek, hiszen továbbra is kemény, de mégis értetlenkedő egy-két elrejthetetlen mimika.*
Ó... hát tudod... soha előtte nem volt ilyen jó Királynő egyik sem... pedig azt hittem haszontalan lesz a számunkra. Semmi extra nincs benne. Mire megyünk egy jósképességgel? Nekünk itt arra nem sok szükségünk van, még kontroll alatt sem tudja tartani igazán. Dehát úgy tűnik neki bejött. Aznap éjjel, mikor lementünk Marótra, Téged és a lányodat kellett volna áthoznunk ide. Egy erős vitea mágus... na az vitathatatlanul jól jött volna most is. *Úgy beszél, mint akinek már elmentek otthonról. Nyilván képtelen megemészteni, ami jelen pillanatban történik a birodalmával.*
De valahogy sikerült elintéznie, hogy ott hagyjátok mind a ketten a családi fészket, épp mikor megérkeztünk! És mit találtunk otthon? Ezt a síró, picsogó roncshalmazt, alacsony mágia szinttel, zéró potenciállal... szomorú. A mai napig nem fér a fejembe, hogy ha látta, hogy mi következik, miért maradt ott?
*Tovább elmélkedik hangosan és egy lépést tesz előre, hogy ne maradjon a küszöbön kívül.*
Erős nő, ezzel nem vitatkozom. Kicsit meg is kedveltem őt...Rekord ideig bírta, és elképesztő kitartással. Ez volt benne a legjobb, tudod? Ha elgyengült, azt mondogatta, hogy rá fogsz találni. Na nem ám úgy, mint aki ebben reménykedik. Inkább, mint aki retteg tőle, hogy nem maradsz távol. Hogy egyszer csak besétálsz a csapdába.
*Zsombor láthatóan élvezi a mono-beszélgetést. Ez legutóbb is jól ment neki.*
Látom, nem csak erős, hanem okos is. Veled kapcsolatban már csak az elsőt tudnám igazolni. Mert innen már senki nem jut ki élve. Az egész épületet lezártuk. Tehetsz velem bármit, senki nem fogja tudni kinyitni az ajtókat.
*Széttárja a karját, mint aki éppen megadja magát. Ha vannak is emberei, azok jelenleg biztosan a saját bőrüket mentik valahol.*
Péterfy Dániel
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Dániel, ELTE EMK tanulója #237 / 2018.11.18. 00:46:33
[10.24. alt.jelen]

*Ő is hallja a szomszéd szobából a hangokat. Legalább tudja, hogy merre járnak a történetben.
Átfut a címeken, a Főnix megragadja a figyelmét, de ekkor sorsszerűen lehullik az egyetlen olyan levél, ami igazán hozzá köthető. Elnehezednek a mellkasában az egyenletes dobbanások. Felemeli és az üzenet... Mintha valami hideg folydogálna a csontjai üregeiben - ilyen érzés. Leengedi a kezét, amiben a levelet tartja, csak hogy maga elé emelje a pálcáját a férfival szemben. Mindenki gyanús ezen az átkozott helyen, és ezen nem segít Ádám elfúló hangja sem:*
Zsombor! De... láttam, hogy meghalt. *A levegő után kap a srác miközben kipréseli a szavakat. Daniban pedig csak a meghalt szó visszhangzik. Hát, nem sokat tud a halálról, de azt igen, hogy sokkal jobban kedveli azokat, akik a haláluk után, nos... halottak is maradnak.*
Mit akarsz? *Vajon jól működnek a megérzései, amik arról üvöltenek benne, hogy ez a főgenyó?*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #236 / 2018.11.18. 00:34:08
[10.24. alternatív jelen]

*Hallani lehet, ahogy némi idő elteltével elhalnak az emberek léptei. És mintha Jázmin magyarázna valamit. Bár nem biztos benne, hogy megismerné a hangját.*
Itt kell lennie! Egy ablak...átjáró...egy portál a városon kívülre. Azon kell átlépnünk.
*A szomszéd szobából szűrődnek át a hangok, ez most már tuti. Ha Dani jobban megvizsgálja a borítékokat, láthatja, hogy mindegyikre egy cím van ráírva. Ahogyan a sajátján Nolával és Zsófival belakott egykori maróti lakásuk címe áll. Többnyire ismeretlen helyszínek. De többek között ott van a Főnix és egy iskolai cím is. Amikor Dani széttologatja a borítékokat, az egyik véletlenül a földre hullik. A Basilisk postai címe szerepel rajta. A benne lévő pergamen szerű papíron pedig a következő üzenet olvasható: "Zárd el a születettektől. Végső esetben a kiiktatás engedélyezett. Tűnjön balesetnek."
Ekkor rájuk nyit egy ismeretlen férfi. Először csak felméri a terepet, tekintete lesiklik a borítékokra, amit Dani tart a kezében. Aztán a két fiúra. Ziláltnak tűnik, és idegesnek. Őt sem kímélte a támadás. Egy pillanatra úgy néz Danira, mint aki tudja, hogy kicsoda a férfi.*
Mondta, hogy visszajössz érte.
Péterfy Dániel
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Dániel, ELTE EMK tanulója #235 / 2018.11.18. 00:21:59
[10.24.]

*Hát ezt nem hiszi el. Valahol a közepén vág bele a mondandóba.*
Menjél már! *Felcsattan és valóban előrébb lökdösi Levit. Az istenverje meg, hogy még neki áll magyarázni. Lehet Ádámmal jobban járt volna, nem tűnik ennyire szószátyár típusnak haha.
Aztán akármennyire hadakozott Levi, csak sikerül a terv és még borzasztóan büszke is magára. Nem bánja, megveregeti a vállát futtában. Látja, sőt a mágia is igazolja, hogy kicsit böte a srác, szóval megérdemli, hogy örüljön a sikernek.
Még kitart az izgalom az irodában is. Alapvetően csak tettre készen, megfeszülve akart figyelni, de ha Levi beletúr a lapokba, akkor azt Dani megneszeli. Felismeri a hasonlóságot. Pont annyira gyanús a dolog, hogy jó maga is megkerüli az asztalt, hogy a polchoz férjen és széjjelebb lökdösi a borítékokat. Nem akar mindbe egyesével belenézni, valami szignifikánsat keres. Ádám is megáll mellettük, de őt annyira nem köti le egy kupac papír.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #234 / 2018.11.18. 00:14:07
[10.24. alternatív jelen]

*Az utasításokra leveri a víz. Érzi, ahogy teljesen levörösödik, és kétszáz lesz a pulzusa.*
ÉN?! Meg vagy húzatva? Haver...nekem tök béna a lábam, sántítok meg minden. Nem tudom, feltűnt?
*Akkor már inkább Ádám. De mér nem Dani?! Tényleg lökdösni kezdik. A torkában dobog a szíve. Ádám biztatóan bólogat neki, hát sokra megy vele, köszi. Ő...akinek kint kéne őrködnie. Faszér' jött be mindenki. Már a tömegtől is teljesen le van sokkolódva. Bizonytalanul megindul a tömeggel szembe, annyira fosik, hogy leesik a lépcsőn, hogy a végén tényleg majdnem megbotlik. Szemben megindul a csorda, és próbálnak a vízszint emelkedés elől menekülni a népek. Levi el sem hiszi, hogy ő indul el Szandiért. Most már csak az dübörög a fejébe, hogy több fronton megy a dulakodás, és senki nem vette észre szegény barátját a merülésben. Amikor elég mélyen jár, megszaporázza mozdulatait és lebukik a víz alá. Olyan tiszta a kék folyam, hogy látja a víztükrön keresztül a szőke fürtöket lebegni, mintha csak fátyol vonná körül a lányt. Arca békés, mozdulatlan. Halálra rémiszti Leventét. Odalent elkapja Szandi csuklóját, és közel húzza. A hóna alá nyúlva kiemeli a vízből, a lány pedig rögtön köhögni kezd. Ragacsos, nehézkes ez a pillanat és Levi jócskán bele is feledkezik. A víztől a lányra tapadt hajszálakat, kisöpri az arcából. Atyavilág...mintha hetek teltek volna el, mióta bezárták őt oda. Nem lett volna szabad elengednie őket egyedül aznap este. Neki is jönnie kellett volna, és akkor...és akkor nem tudja mi lenne, de lehet nem ez. A feje fölött elhúz az átok, ügyesen eltalál egy férfit, aki a dulakodás kellős közepében van. Nem látja pontosan mi történik, csak hogy Dani küldte az átkot. Szandi kissé magához tér, és egymásra néznek. BASSZAMEG! Azt mondták ezt az egyet kerülje el!! Elengedi a lányt és a tőle telhető leggyorsabb tempóban iszkolni kezd felfelé, a ritkuló ember sereg között.*
Sikerült!! *Lihegi, győzedelmi diadal és stressz keverékét regisztrálva a mellkasában. A szomszéd szoba elég sötét, és nyirkos. Semmi barátságos nincs benne. Iroda szerűségnek tűnik. Ott is akad jó pár a fiolákból. Levi kíváncsian megközelíti őket, és az egyik kredencen feltornyozva megvizsgálja a kipakolt borítékokat, és mellettük hagyott megsárgult lapokat. Éppen olyanok, mint amilyen Dani portálkulcsa. Nincs belőle sok, de amennyi van, azon érezni, hogy körül lengi a mágia. *
Péterfy Dániel
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Dániel, ELTE EMK tanulója #233 / 2018.11.17. 23:59:03
[10.24.]

*Pont azon jár az agya, hogy fogalma sincs, melyik fiút kellene küldeni. A zsigerei Levit súgják, de ki tudja, hogy hogyan választott eredetileg?
Ekkor jelenik meg a kis minden lében kanál és ha már így alakult...*
Most kell lemenned. Nem nézel senkire, egyenesen Szandiért mész felhúzod oda *elmutat a kőlépcsősor tetejére* és azonnal vissza ide. Érted? Pontosan ezt kell csinálnod. Gyorsan, gyerünk!
*Nem nagyon ad esélyt Levinek hadakozásra, vagy bármi másra. Ha nem mozdul, Merlinre esküszik hogy meglöki a lépcső felé, csak haladjon már!
És miközben fél szemmel azt nézi, hogy hogyan gázol át a Holdvíz masszán Levi, már készíti a pálcáját. Nagyon rémisztő fentről végignéznie a dulakodást. Ha akkor nem értette meg Jázmin félelmét, akkor most biztosan másként fog tekinteni az egész jelenetre. Kívülről már-már azt mondaná, hogy szükségtelenül erőszakos volt ez az egész - persze neki minden ilyen interakció valahol teljesen idegen és túlságosan is... csontig hatoló.
Ahogy Jázminra fog a nagydarab őr, kiegyenesedik a korlát mögött és ráirányítja a pálcáját. Gyorsan és pontosan, nehogy saját magát találja nyakon. Az átok tökéletes másaként az előbbinek jön létre. Dani azonnal elfordul, mert emlékszik, hogy itt a pálca után kotorászva azonnal felpillantott. Nem láthatja meg az arcát.
Elvileg most kell ideérnie Levinek, és ha Merlinek ez így történik, akkor már tereli is át magukat a folyosó irányába, konkrétan a társalgó melletti szobába. Nem akarja, hogy elsodorja magukat az emberek tömege, akik felfele taposnak.
Most már persze azon jár az agya, hogy az a puffanás... az mi volt. Ha lehet egy tippje, hamarosan megtudja.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #232 / 2018.11.17. 23:46:46
[10.24. alternatív jelen]

*A megfelelő pillanatra mi? Hát ők itten már hónapok óta a megfelelő pillanatra várnak, és már marhára elege van belőle. Mind nyúzottak és fáradtak. Ha valaha tényleg kényelmes ágyon fog aludni, lehet soha fel sem kel. Mindent egy tömör masszának érzékel. A pánikot, ami szépen lassan, mint egy zümmögő, nyugtalan, zuhanó méhkas rajzik el mellettük. Valami történt. A lefelé haladó ember tömegek arról pusmognak, hogy nincs meg a királynő. Heuréka idióták. Ők nyitották ki neki jó pár nappal ezelőtt az ajtót...Vagy talán már Szandiról beszélnek? Nyilván...de akkor ez azt jelenti, hogy Szandi kint van? Szeme sarkából, a rejtekhelyről látja, ahogy a magas fekete férfi az asztalra kapaszkodik, és csitítja a tömeget. Aztán az ordenáré nagy durranás, recsegés ropogás. Ádám felugrik, ő meg inkább meghunyászkodva, reflexszerűen még mélyebbre csúszik Dani mellé. Ők is kapnak a nyakukba a holdvíz zuhatagból. Fogalma sincs róla, hogy Dani már másodjára nézi ezt végig. Bár Ádámot lekussoltatták, ő magára erőltet némi bátorságot, és kidugja az orrát a pillérek között. Meglátja, amiről szigorúan letiltották. Szandi eszméletlen, ernyedt testét egy pufidzsekis pasas kezében. A csávót épp ököllel próbálják agyonütni és Szandi szőke fürtjei egy pillanat alatt eltűnnek a víz alatt. Levi riadtan rámarkol az egyik pillérre.*
Ott van! *Mondja fojtott hangon a többieknek.*
Elmerült a vízben! *Ez volt a jelzés Daninak, hogy induljon és mentse meg a barátjukat. Hiszen úgy fest senki nem merül le érte!!*
Péterfy Dániel
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Dániel, ELTE EMK tanulója #231 / 2018.11.17. 23:38:45
[10.24.]

*Bíznia kell az időben, a fiúkban, a múlt linearitásában és mindemellett önmagában. Hogy megfelelő időben és helyen lesz.
A megbújásig furcsán zökkenőmentes minden. Egyszerűen csak lekuporodnak és hosszú ideig várnak. Vagy csak Dani érzi így? Figyelmesen úgy helyezkedik, hogy a testvérek ne lássanak le a földszintre. Csak Daninak kell látnia. A kérdésre fáradtan sóhajt fel. Egészen eddig nem érezte, hogy mennyire leszívta az energiáit ez az egész menekülés, ám most, amikor van néhány perce megpihenni, mázsás súlyokat érez a végtagjain. Mióta itt van, alig alszik és ez az este sem segít ezen. Ez lesz az a fáradtság, amit sohasem fog tudni kipihenni.*
A megfelelő alkalomra. *Halkan mormogja maga elé és csak várnak... szinte túl sokáig. Újra és újra az órára pillant, amin alig-alig vánszorognak a mutatók a pókhalásóra zilált üveglap alatt.

Aztán egyszer csak megtörténik a hangos repedés, és a mágia elroppantja a drágán edzett üveget. Ádám, mint valami ostoba bakfis felpattan mellette. Merlinre! Visszarántja a földre és feléjük fordul, hogy a szemükbe nézzen: tudják csak, hogy nem viccel.*
Maradtok, amíg nem szólok. *Közben Dani persze kicsit kijjebb csúszik az árnyékból. Pontosan tudja, hogy mikor kell előre küldenie Levit és hogy az átok, ami Jázmint megmentette sem az égből pottyant le oda. De ez most egy érzékeny tánc, ahol pontosan jókor kell jó helyre lépni.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #230 / 2018.11.17. 23:23:56
[10.24. alternatív jelen]

*Dani úgy fest, mint akin átment egy traktor. Nem egy kistraktor, hanem a rendes bálázó, nagy. Felteszik a kérdéseiket, de nem kapnak választ. Mintha iszonyatosan sietni kellene. Nincs idő magyarázkodásra. Ádámmal összepillant és igyekszik mind kettőjük vakon megbízni ebben az idegenben, aki megígérte hogy hazaviszi őket. Ígéretet tesznek rá Ádámmal, hogy bármi meglepőt látnak, nem fognak megállni, és nem bámészkodnak, nem szólnak senkihez. De ez mind miért?! Ha ez kell, hogy kiszabadítsák Szandit, az se érdekli, hogy Jázmin sehol sincs.
Követik a férfit, átmásznak utána a titkos bejáraton, ahol először találkoztak Zsomborral. Levinek fogalma sincs, hogy követik Dani saját lépteit. Iszonyat fáradtnak érzi magát, de pulzál benne az adrenalin. Mikor a lépcsősor mellé érnek viszont nem lefelé veszik az irányt. A férfi egyből felfelé tereli őket, hogy a jobboldali kanyarban megbújjanak, és a kőkorlátot tartó pillérek között figyeljék az eseményeket. Csöndben behúzódnak mind a hárman.*
Mire várunk? *Jó jó, az volt, hogy nem kérdez, de tudják, hogy szegény Szandi a pince szinten várakozik.*
Péterfy Dániel
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Dániel, ELTE EMK tanulója #229 / 2018.11.17. 23:16:22
[10.24.]

*Nem búcsúzkodik vagy ilyesmi. Reményei szerint az elmúlt másfél óra eseményei, amik most a jelenbe interpretálódnak zökkenőmentesen fognak alakulni. Figyelmesen végighallgatja Jázmint és... Talán aggódik érte? Vagy az bántja, hogy nincs biztosítás arra, hogy mindez sikerül? Nincs ideje kitalálni. Felkerül az óra és Danit a megfelelő pontra állított mutatók belefagyasztják a helyére. Elmosódnak az arcok, visszafelé mozdulnak körülötte a sziluettek. A nap visszabukik a horizont mögé, ezer csillag vibrál a feje felett, homokszemek táncolják körbe. Amikor megáll a jelenet, a bőrére ül a hűvös levegő. Két órája van.

Szerencsére élesen rémlik neki, hogy hogyan néz ki az egész könyvtár, szóval úgy öt percet vár, mielőtt távoljárna a főbejárat mellé. Nem akar kint gyülekező alakjukkal találkozni. Összehúzza magát, amikor megérkezik. Még látja magát, ahogy Jázmin mögött belép. Egy másik életnek tűnik. Elpillant az irányba, ahol a fiúk maradtak és mentált dob feléjük: "azonnal gyertek ide". Megkapják a képet is a könyvtár megfelelő oldaláról. Csak várnia kell, hogy megjelenjenek. És reméli, hogy nem tesznek fel keresztkérdéseket Jázminról, a kabátról, meg a véres arcáról. Tényleg! Hiába forrt össze a repedt csont, ha még mindig úgy néz ki, mint aki harci festést visel.*
Maszler Ádám
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Maszler Ádám, Karpena, Negyedik évfolyam, Diákmentor #228 / 2018.11.17. 23:05:19
[10.24.]

*Akkor itt rajta kívül mindenki összerakta? Nem kérdez bele, csak nagyon lassan pórbálja saját magában felemészteni. A férfi eltűnése után kínzó másodpercek következnek, és csak arra figyel, hogy Szandit támogatóan magához szorítsa, ha már úgy döntött, hogy a vállának dönti az arcát.*
Most akkor hogy oldja meg, hogy ne fusson bele saját magába? *Már ha jól érti, hogy mi zajlik. Vagy teljesen rossz fele gondolkodik, de az se baj, csak valaki foglalja össze, mert mindenki szereti balladai félhomályba rejteni a mondanivalója felét. Aztán tőle meg senki se várja el, hogy normálisan felfogja! Magyar ember, magyar szóból, ugyebár. Meg néma gyereknek akurvaannyát anyja se érti a szavát.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Neredin, Negyedik évfolyam #227 / 2018.11.17. 22:57:10
[10.24.]

*Nagyon lassan állnak össze a hallottak a fejében, sőt! Úgy dönt, hogy a mentális épsége mi? érdekében egyelőre inkább kapaszkodik meg abban, ami biztos. Hogy ott vannak mind a hárman. Hogy talán most elhihetik, hogy karnyújtásnyira van az otthonuk. Nagy levegőket vesz, hogy ne fulladjon bele az események feldolgozásába.
Figyeli, ahogy Jázmin beszél. Hall minden szót, de meg sem próbálja a helyére pakolni. És mégis... kezd valami összeállni. Elvégre valóban, hogyan máshogy lehetne egy ember egyszerre két helyen? Semmi értelme, szóval nyilvánvaló. Ezen a helyen csupa olyan dolog megesett már velük, amire korábban nem is számítottak volna.
Csendben marad, de ahogy Dani távozása közeledik, benne úgy kezd fokozódni a rosszullétig kergető aggodalom. Mi van ha...
Bár fokozatosan egyre melegebb lesz, őt mégis kirázza a hideg.
Még annyit mondani sincs ideje, hogy a férfi vigyázzon magára, mire már hűlt nyoma lesz. Jázmin várakozó állásba helyezkedik, mellette pedig mind a két fiú megfeszül. Tudja, hogy pillanatokon múlik minden, hogy ez a nyamvadt ajtó amire mindenki rászegezi a pillantását, de ő nem bírja ki ha nem jelenik meg Dani.
Belebillen Ádám vállába, hogy még csak véletlenül se kelljen a saját szemével figyelnie az eseményeket. Haza akar menni. Arra vágyik, hogy mindannyian épségben haza keveredjenek végre. Még Jázmin is... Mit bánja? De legyen már vége.*
Domján Levente
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Domján Levente, Ferfex, Ötödik évfolyam #226 / 2018.11.17. 22:38:07
[10.24. ]

*Ádám egyik oldalról, Levi a másikról karolja át Szandit. Most esik csak le neki, hogy nem sokára...nem sokára haza mehetnek?! Ez komoly?*
Hehehehe...ő is pont ezt mondta odaát! *Bárgyún röhögve mutat Danira, marhára össze van zavarodva. És akkor hirtelen összepakol mindent egy pillanat alatt. Az a Jázmin, akit a vízben vergődve láttak, tulajdonképpen egy múltbéli Jázmin? Vagy a jövőbeli? Valaki tudja ezt követni? Nem értette, miért nem mehet oda hozzájuk. Vagy miért nem beszélhet Szandihoz. De le is szarja az egészet magasról, ha végre hazamehetnek. Piszkosul hiányzik az anyukája. A régi ágya, a régi élete. És most semmit sem tart fontosabbnak annál, minthogy épségben vannak mind a hárman.*
Ez komoly? *Az órára pillantva összepuzzle-ozzák hogy miről van szó. Nyilván biztonságosabb, ha Dani egyedül megy, de neki most még a saját -egyébként egyáltalán nem alacsony - IQ-jához képest is kell egy kis idő, hogy ezt feldolgozza.*
Orosz Jázmin
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Orosz Jázmin, Elveszett lány #225 / 2018.11.17. 22:33:52
[10.24. ]

*Feltenne egy rakás kérdést, de a szusz is benne marad. Figyeli az összekapaszkodó kamaszokat. Merlinre...de jó lett volna így felnőni. Lehet ez az egész szörnyűséges kaland ragasztotta ezt a három embert ennyire össze, mégis belesajdul a szíve a látványba. Neki miért nem járt ki ilyesmi? Miért kell mindentől és mindenkitől távol rekednie? Megint csak a pillanat tört részéig marad ideje magával foglalkozni, mert ahogy a fiúk elárulják mi történik, ő is szépen lassan összerakja. Danival összepillantanak és biccent. Vissza kell mennie. De ha valóban ő maga van az átjáró másik oldalán, akkor érthető mire vár azzal kapcsolatban, hogy keresztül lépjen rajta. Jázmin gondterhelten kifújja a levegőt, miközben egymás pillantásából mindent kiolvasnak Danival.*
Rendben van. *Ledobja hátáról a zsákot és a mélyére túr.*
Ha ott vagy, nem beszélhetsz a könyvtárban senkivel, nem láthatnak meg, és ne avatkozz bele semmibe. Hozd be a két fiút, lehetőleg azelőtt, hogy szétverjük a vitrineket, akkor még nyitva lesz a bejárat. Ha mentált küldesz nekik, tudni fogják hová kell érkezni.
*Végre kezébe akad amit keres. Egy karóra. Régi rozsdás csattal, foszladozó bőrszíjjal és betört számlappal. Reméli működni fog, mert ez jelenleg a legértékesebb lopott cucca. Ínséges időkre tartogatta. Ha ezt eladja, feltölthet vele egy olcsó meridiánt és jó messzire elutazhatna vele. De most úgy fest nagyobb szükségük lesz rá. Ha nem adja oda Daninak, kisétál a múlt béli önmaga a jelenlegihez. Ha meglátják egymást megborul az idő, és összezavarnak mindent. Ha nem adja oda, Dani nem tud visszamenni a portálkulcsért, és nem tudja ide visszahozni a fiúkat, és nem tudnak hazajutni sem. Nos...ha működik, néhány pillanatot kell csak várniuk a homokban. Az idő viszont nem játék. Így dupla stresszel gondol az egészre, mert hát ugye...rajta is van felelősség. Ennek most így kell történnie.
Dani karjára applikálja a régi órát.*
Adok hozzá plusz két órát, ha bármi történne. Ha tudsz távoljárni, gyorsabban odaérsz a könyvtárhoz. De a fiúk biztosan gyalog jönnek majd, bárhol is voltak, mikor betörtünk.
*Magyarázza óvatosan. Fejben kalkulál, ő ebben a legjobb. Leakasztja a nyakából a belépőkártyát. Zsomborén kívül ez nyitja csak az ablakot. Sírhatnékja van tőle. Hát ő maga adta oda? Neki kellett odaadni Daninak, hogy aztán éppen ebben a pillanatban újra ki tudja nyitni, ha ő bezárná? Könny szökik a szemébe, titkon remélte, hogy Zsombor mégis él... *
Légy óvatos, és vigyázz, hogy senki ne vegyen észre! *Ezt a nyomatékosság kedvéért még egyszer elmondja. Ha Dani készen áll, benyomja a karóra pici gombját, és a férfi eltűnik. Működött. Ha Dani időutazása során sikerrel jár, akkor az azt jelenti, hogy tulajdonképpen pillanatokon belül ki kell lépnie az ablakon, és indulhatnak is haza. Ha nem...hát akkor Jázminnak fogalma sincs mi fog történni. Addig feszült figyelemmel merednek az átjáróra, immár négyesben.*
Péterfy Dániel
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Péterfy Dániel, ELTE EMK tanulója #224 / 2018.11.17. 22:21:08
[10.24.]

*Soha nem történik vele ilyen. Az utolsó pillanatig nagyon kiszámítja a lépéseit, szinte mindenre tervet gyárt, lehetőséget keres, és pont most, amikor annyira fontos lenne, lemarad fejben és a kabáttal együtt a levél is ott marad. Érzi, hogy lesápad, mert már tudja, hogy vissza kell mennie. Muszáj lesz.
Ekkor azonban olyan sok minden történik, hogy már megint csak az intuícióra hagyatkozhat. Bár nem sokkal öregebb a két lánynál, ösztönösen védeni próbálja őket mindentől. Zsófi óta szinte újraprogramozódott benne a gondoskodás kérdésköre.
De a két fiú az csupán, akik nem hogy megnyugtatják, de csak még több zavart okoznak az éterben. Vagyis úgy tűnik, de ahogy lassan megmozdulnak a fogaskerekek... tulajdonképpen ez egy egyszerű Sherlock-eset: ha kizártad az összes lehetséges magyarázatot, akkor az utolsó lesz a megoldás, legyen akármilyen lehetetlen is.
Átpillant az átjárón és anélkül, hogy hosszan magyarázkodna vázolja a tervet.*
Vissza kell mennem a kulcsért ~lehetőleg anélkül, hogy szétzilálnám az időkereteket~, a kabátban maradt. *És hát nyilván ne más menjen érte. A horizontra pillant, ami fölött átütnek az első napsugarak. Minden perccel nő egy fokkal a hőmérséklet. Sietniük kell.*
Maszler Ádám
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Maszler Ádám, Karpena, Negyedik évfolyam, Diákmentor #223 / 2018.11.17. 22:13:49
*Rögtön kiszúrja a csapatot, de őszintén előbb Szandit akarja közre fogni, bőven elég lesz utána rákérdezni, hogy amúgy mi a leborult szivar végét keres itt Dani. Dani, aki elvileg mögöttük jött. Vagy mi?
Még félig az ölelésben van, amikor Bagoly átadja az információkat és sűrű bólogatással jelzi a dolog valóságtartalmát. A fél keze Szandi vállán pihen tovább, hogy aztán szusszanjon egyet és hátra pillantson a járatra.*
Mi a szar van akkor? *Nem ő fogja megfejteni a sztorit. Egyelőre amúgyis lefoglalja az öröm, hogy végre megint rendben van a triójuk! És bár nagyon kócos és félig cipőtlen Szandi, de egészen úgy tűnik, hogy nem kínozták meg fogalma sincs, hogy ez a vitae hatása.*
Bódi Alexandra
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Bódi Alexandra, Neredin, Negyedik évfolyam #222 / 2018.11.17. 22:06:22
[10.24.]

*Ahogy Jázmin átlép, már nincs sok visszakozása, szóval a szükségesnél kicsit nagyobb lendülettel feszül neki az ablaknak. Szinte kizuhan Jázmin után és a levegő változás már megemeli a komfortját. Persze még így is hálás azért, hogy Dani nem felejt el odafigyelni rá. Igyekszik hihetően kijelenteni, hogy rendben van. Persze Jázmin szavaira torkába ugrik a szíve.*
Nem mehetünk el Levi és Ádám nélkül. *Szinte pánikban rázza máris a fejét. Nem, bármit vállal de azt nem, hogy a két fiú nélkül menjen innen bárhová is. Jázminra már oda sem pillant inkább, szóval ha kicsit jobban odafigyelne, akkor feltűnne neki a Dani arcán átfutó felismerés. Persze ilyesmire most nincs idő. Mintha semmire nem lenne, annyira gyorsan pörögnek az események.
Nem látja, hogy mi történik, ami miatt újra Dani háta mögé kényszerül, de ismerősek a hangok, amik odaszűrődnek hozzá. Kipillant és ennyi elég, ahogy a másik kettő kiszúrja, szinte azonnal egymás karjaiban vannak neki pedig sziklák szakadnak le a mellkasáról. Most már tényleg, teljesen készen van arra, hogy elmenjenek ebből a pokolból; az sem zavarja, hogy pár pillanatig fulladás veszélyezteti.*
Dani végig itt volt. *Furcsa úgy beszélni a férfiról, hogy ők nem mutatkoztak be egymásnak igazából. Most tudta meg a keresztnevét. Dani. Örökké hálás lesz neki, de jelenleg ettől a plusz információtól már végleg megcsömörlik. Kell még befogadni valamit? Mert ő teljesen a végén van már mindennek lélekben.*
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!