Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Világ > Magánterületek

Lucheni-villa [San Cataldo, Olaszország]

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (0)  Könyvjelzők  Üzenetek (0)  Események (0)

hozzászólás megjelenítése.

120 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Hadrian Lucheni
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Hadrian Lucheni, Üzleti tanácsadó #120 / 2017.06.21. 22:37:42
*Ő lenne meglepve holmi pironkodás láttán, éreztén. Hanem helyette érkezik egy fricska, amin felhorkanva húzza le az ital maradékát, a megüresedett poharat pedig a szemközti dizájnos dohányzóasztal felé röppenti kezéből a mágia.*
- Az nem terem csak úgy. Capisce? Pizza, pasta, da Vinci...! *Utánozza le - na jó, kicsit rájátszik - a lány iménti mozdulatsorát és hanghordozását.*
Aufberger Mária
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Aufberger Mária, a Kormon Lehel Tehetséggondozó tanulója #119 / 2017.06.21. 22:11:06
*Hajoljanak csak, hajoljanak. Nem a pirulós fajta, inkább csak belemosolyog a dologba, de közben mindezzel párhuzamosan laza kacsacsőrt formázva a kacsójával jártatja meg kicsit a levegőben, és ha már duma:*
Spagetti luigi vespa...
*Lelkére meg? Az mi? Megemel a szemöldökeit a feltételezésre is... mintha nem az imént kapott volna sokkot. az már egy előző élet*
Más lennék, mielőtt megvénülök.
Hadrian Lucheni
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Hadrian Lucheni, Üzleti tanácsadó #118 / 2017.06.21. 21:42:46
- Határozottan. Általad viselve, miközben... *Széles vigyorra húzódik képe, ahogy közelebb hajolva súg gyengébb lelkületű hölgyek számára arcpirítót a lány fülébe, hogy nevetve húzódjon el.*
- Metafora volt bambina, nehogy a lelkedre vedd! *Mennyivel egyszerűbb volna úgy különben.*
Aufberger Mária
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Aufberger Mária, a Kormon Lehel Tehetséggondozó tanulója #117 / 2017.06.21. 21:25:37
*Mosolyra húzza az ajkait, ahogy ő továbbra is zavartalanul szemléli a másikat. A második megjegyzésre, hogy ő bármire "ugrana" direktül komponáltan simít végig még mindig a poharat is tartó kacsója mutatójával a másik arcélén*
Awh... azt hiszed jól áll a vörös. *kígyó* Egyébként sem vagyok a cseléded. *Mintha csak gondolatot olvasna... pedig hát kettejük közül, pont nem abban menő*
Hadrian Lucheni
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Hadrian Lucheni, Üzleti tanácsadó #116 / 2017.06.21. 21:11:44
*Felnevet erre, kissé hátra vetett fejjel, hogy utána az italba kortyolva előtt jegyezze meg:*
- Nem igazán az én stílusom, úgyhogy ezt amolyan félsikernek veszem most. *Szórakozottan tekint el a másikról, miközben iszik, majd legalább ugyan ilyen lazasággal fűzi tovább a gondolatmenetet:*
- Bezzeg, ha azt kértem volna, hozd ki a vörös ingemet, egyből ugrottál volna. *Vagy legalábbis cselédért küldet.*
Aufberger Mária
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Aufberger Mária, a Kormon Lehel Tehetséggondozó tanulója #115 / 2017.06.21. 21:07:19
*Ő meg ha épp nem kortyol akkor is a nagy kis szája előtt tartja a poharat, fölötte pillant el a kérdő ábrázatúra, és egy darabig nem is válaszol, csak lassan lögybölgeti körbe a tartalmát a kristályban.*
Késpárbajba nem sétálok be köntösben.
Hadrian Lucheni
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Hadrian Lucheni, Üzleti tanácsadó #114 / 2017.06.21. 20:54:55
*Nincs ellenére a fészkelődés, ellenben a finom kis kuncogást észlelve megemelkednek szemöldökei, kérdőn pillant a lányra. Mire vélje ezt most, kérem?*
Aufberger Mária
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Aufberger Mária, a Kormon Lehel Tehetséggondozó tanulója #113 / 2017.06.21. 20:51:51
*Elemelve picit az apróbb ujjait a a pohár peremétől legyint egy kicsit lágyan. Nem fog emiatt jelenetet rendezni. Sokkalinkább a virgácsait a másik combjain keresztbe, ahogy a Hadrian keze alatt a hátát jobban fordítva a kanapé kartámlája felé.
És a megjegyzésre leginkább felkaccan kicsit, meg belekuncog a pohárba, ahogy kortyol.*
Hadrian Lucheni
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Hadrian Lucheni, Üzleti tanácsadó #112 / 2017.06.21. 20:40:37
- Nem lett volna szabad ide hozniuk őt, nézd el nekem. *Kér bocsánatot a kettős nevében. Vagy a sajátjában? Ki tudja, nem is lebbenti fel a jótékony homály fátylát a dologról, csupán elmosolyodva dől a kanapé támlájához a koccintást követően, karját átvetve a másik háta, válla mögött. Innét tekint oldalt a lányra.*
- Az is fontos, hogy ne essen bajod.
Aufberger Mária
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Aufberger Mária, a Kormon Lehel Tehetséggondozó tanulója #111 / 2017.06.18. 23:25:31
Nem igazán lényeges, nekem most inkább az volt a baj, hogy először láttam az orrom előtt. *Veszi át tűnődően lassú mozdulattal a pohárkát. Minél több szó esik a témában, annál könnyedebbnek tűnhet. Azért sok - alapvető esetben nem előnyként értelmezhető, de nyilván - alapot ad neki ehhez, hogy volt szerencséje elsőkezi tapasztalatokhoz az anyjuk kapcsán. Igaz, ott nem egyedül nyitotta a zárat.
Felpillant a másikra a dorgálás kapcsán*
Fontos, hogy ne legyenek illúzióim, most mondtad. *Azért a cinikus szemöldökemeléshez még nem érzi teljesen nyeregben magát, de várakozván akármi ellenérvre billenti el az állát, miközben odakoccintja a poharát a másikéhoz.*
Hadrian Lucheni
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Hadrian Lucheni, Üzleti tanácsadó #110 / 2017.06.18. 23:13:32
- Ha ez könnyít a dolgon, Benito tudta, mit vállal azzal, hogy úgy akart kilépni, hogy közben információt szivárogtat ki olyanokról, akik jobb szeretnek ismeretlenek maradni a köz számára. *Két pohárral lép oda Marcsihor, az egyiket neki nyújtja, a másikkal mellette foglal helyet.*
- Ez utóbbit pedig neked kell tudnod. De az fontos, hogy ne legyenek illúzióid. Ez nem valami romantizált maffiózó sztori... *Ingatja meg fejét kissé.* És máskor, ha azt kérem, menj be, az nem egy választható opció. *Emeli a poharát a lány felé koccintásra. Ennyi jár az elhunytnak.*
Aufberger Mária
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Aufberger Mária, a Kormon Lehel Tehetséggondozó tanulója #109 / 2017.06.18. 23:00:40
A halott pasason kívül? Mondjuk, hogy miért békéltem meg veled és az egésszel együtt ilyen könnyen... kérek.
*Ha már kérdezték - nyilván, hogy addig se Hadrian beszélték - úgy őszintén is válaszol. Szépen manikűrözött körmös mutatóját tűnődve érintgeti tulajdon ajkához.*
Hadrian Lucheni
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Hadrian Lucheni, Üzleti tanácsadó #108 / 2017.06.18. 22:51:08
*Részéről, amíg a másik távolabb lép, hogy bevegye a helyiség kanapéját, megszabadul a mellényétől és ingje nyakánál is megoldja a felső gombot szusszanva. Magán érzi a tekintet, de nem sieti el a reagálást rá.*
- Mi jár a fejedben? *Érdeklődve lép a bárszekrényhez. Whiskey-t emel ki belőle.*
- Italt? *Az igényeknek megfelelően tölt magának/maguknak. Jég is van mellé.*
Aufberger Mária
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Aufberger Mária, a Kormon Lehel Tehetséggondozó tanulója #107 / 2017.06.18. 22:44:45
*A felismerés, hogy a kérdést tette fel rosszul, egyelőre még elkerüli. Helyette inkább akkor hagyja hogy csókot leheljenek a harmadik szemére, és valóban megindul befelé a villába. Igaz, hogy még rendesen jó az idő idekint, de fél kacsóval azért összefogja azt a köntöst.
Az pedig, hogy kérdezne bármit is, az első körön túl... láthatóan most elkerüli az inger. Legalábbis addig, míg be nem érve a legközelebbi nappaliként funkcionáló helyiségbe, ki nem lépve a cipőjéből nem telepedik fel a kanapéra. Rendesen ideillő, ahogy megtámasztja kicsit az állát a karfára könyöklésében, kicsit összehúzott szemekkel figyeli a másikat. *
Hadrian Lucheni
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Hadrian Lucheni, Üzleti tanácsadó #106 / 2017.06.18. 22:29:28
- Ha van egy kis eszük, akkor a legközelebbi temetőbe. És tényleg. *Fordul szemközt a másikkal, csókot nyomva homlokára, s aprót biccent a megjegyzésre. Megy. A kölykökkel ráér akkor foglalkozni, ha visszaette őket a fene - vagy utánuk kell menjen.*
Aufberger Mária
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Aufberger Mária, a Kormon Lehel Tehetséggondozó tanulója #105 / 2017.06.18. 22:17:14
*Ha fel is emelik az állát, a tekintete a távozókat követi le, még mielőtt eltűnnének. Utána pillant fel a férfira.*
Hová viszik? Tényleg magát ölte meg? *Szimpla kérdések, a másiknál kicsit összemorcolja gondolkodva a szemöldökeit... mert megint, mintha meg se hallotta volna, amit a másik kérdezett... vagy mégis* Ha te is jössz.
Hadrian Lucheni
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Hadrian Lucheni, Üzleti tanácsadó #104 / 2017.06.18. 22:11:05
*Mikor a másik bújik, akkor mozdul, szabad kezével simítva arcélére, finoman emelve meg állát, hogy felfelé tekintsen rá a leányzó.*
- Biztos nem szeretnél bemenni? *Fürkésző, érdeklődő a pillantás, mit felé vet. Közben a srácok is tovatűnnek hullástól, miután elértek oda, ahonnét megengedi ezt a területen levő védőmágia.*
Aufberger Mária
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Aufberger Mária, a Kormon Lehel Tehetséggondozó tanulója #103 / 2017.06.18. 21:57:01
*Igazából tökéletesen nyugton marad ezek után, ha egyelőre nincs is más a férfi felől részére, minthogy a tartózkodásában is maradjon a kezében a kacsója és ő maga mellette, ahogy a két tejfölösszájú nekilát a munkának.
Nem bírja mondjuk nézni egy idő után, ha sokat szerencsétlenkednek. Akkor egyszerűen Hadrian vállához simítja az arcát. Mert, ha már így körbefonta a karját, erre a mentsvárra csak igényt tart, hogy ne kelljen holmi morális iránytűvel itt most foglalkoznia a meghurcolt halott miatt.*
Hadrian Lucheni
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Hadrian Lucheni, Üzleti tanácsadó #102 / 2017.06.18. 21:47:24
*Nem is engedné maga elé, mellé a másikat, ami azt illeti. De szerencsére nincs szüksége rá, hogy visszafogja. Épp csak oldalt sandít a lányra, mikor csuklójára fog az. Nem szól és az összekulcsolódó ujjak kedvességében is van valami hűvös, "ráhagyó" nemtörődömség. A nyugalom bástyája eme jelenetben, ki tudja, mi járhat fejében... Az egészen biztos, hogy a két srácnak is éppen olyannyira új és megrázó a jelenet, mint a lánynak. Nehézkesen mozdulnak, bizonytalanul az utasító szóra.*
- De ne a tengerbe. Az totál amatőr. *Fűzi tovább Marcsi mondatát. Szerencsére dolgozik a fiúkákban a kötelességtudat annyira, hogy a tettek mezejére lépjenek. A kérdések ráérnek később is.*
Aufberger Mária
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Aufberger Mária, a Kormon Lehel Tehetséggondozó tanulója #101 / 2017.06.18. 21:35:47
*Kiéli mára minden bizonnyal a végzet asszonya imázsát. Mindez persze tart addig, míg Hadrian nem kerül a közelébe. Csak épp annyit lép előre a helyéről, hogy közvetlenül a válla mellől - mögüle lessen ki az egyedül maradt olaszra.
És azért a pálcavéggel hirtelen szemközt kerülvén azért csak ráfog elsőre a férfi csuklójára... aminek a szorítása nagyon lassan enged csak, ahogy realizálódik, hogy még a nevét is tudta ennek a boldogtalannak, és így halálozott el előtte. A szorítás lehet enyhül, a szapora szívverése ellenére is, de most egész felületével kúszik a tenyere a másikéba, ahogy ő maga is közvetlen simul Lucheni mellé, nyilvánvalóvá téve, hogy azért nem egyértelműn hétfő reggel hangulata van.
Kicsi még, ilyenkor tökéletesen látszik, ahogy egymástól elnyílt ajkakkal pillant fel a másik tökéletesen nyugodt arcára, majd mellette el a két "fogdmegre" is.
És ami még tökéletesen nyilvánvaló lehet Hadrian számára, az az, hogy mennyire igyekszik nem rontani semmilyen vélt vagy valós imázst, ahogy a szabad kezének mutatójával a srácok felé mutat. Csak közvetlen közelről érezni a reszelősséget a hangja tetején*
Ha még láttok, tüntessétek már el innen...
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!