A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Születésnap
2014.04.21. 13:20:37

2004. április 4-éről 5-ére virradó éjszaka egy korszak kezdete gyaníthatóan szinte mindannyitók életében, még ha akkor nem is tudtatok róla.

Folytatva az alapítók és az addigi vezetők, tanárok munkáját, az akkor alig pár héttel korábban megalakult ÁlomVilág Alapítvány támogatásával, a korábbi Harry Potter rajongói oldalak helyén ekkor jött létre a mai formájára emlékeztető Martion Szerepjáték (akkor még Martion Mágustanoda néven).
10 év telt el tehát, és ezt ünnepeljük most, 2014. áprilisának első hétvégéjén. Boldog Születésnapot, Martion!

Név szerint képtelenség lenne mindenkit kiemelni és mindenkinek külön köszönetet mondani, de ezúton szeretnénk kifejezni, hogy hálásak vagyunk mindenkinek, aki akár csak a legrövidebb ideig is részt vett ennek a csodálatos álomnak az építésében.

Örömmel vennénk, ha a Martionos életetekhez kapcsolódó történeteket, régmúltba vesző emlékeket megosztanátok velünk és egymással ez alatt a hír alatt.

A születésnap megünneplésére két eseménnyel készülünk nektek:
  • az első április 4-én, pénteken (este) lesz, a Martionban, egy öregdiák-öregtanár találkozó - nyílt nap. A Martion kapui feltárulnak és szeretettel várnak mindenkit, aki az iskola tanulója vagy dolgozója volt valaha is (természetesen a jelenlegiek sem lesznek kitiltva, sőt, az igazgató tanításmentes napot rendelt el a nyílt napra). Hír: Öregdiák és öregtanár találkozó, nyílt nap
  • a második április 5-én, az ezévi Hercegségi bál a vámpírok és más éjlények, illetve vendégeik számára, erről itt olvashattok bővebben: Vámpírbál

Megosztás a Facebook-on
Hozzászólások
Mirci, felnott | 2014.04.02. 16:23:25
Hihetetlen olvasni, hogy már ennyi ideje megy az oldal. Abba még hihetetlenebb belegondolni, hogy 2005. 03. 11 volt a napja annak, hogy regisztráltam. 9 éve... Egy évet persze kihagytam, mikor sok emberrel a saját hülyeségem miatt kaptam össze, de annyira hiányzott a játék, hogy félretéve a büszkeségem, bocsánatot kértem mindenkitöl, és visszakértem a törölt karakterem. Persze ez is már csak B terv volt, mert létrehoztam egy illegális multit is, hogy játszhassak anélkül, hogy tudnák ki vagyok, de nem volt járható út. :)
Röviden persze nem lehet leírni az elmúlt évek élményeit, pedig nem is jártam igazán találkozókra, táborba meg soha... Viszont megannyi dolog örökre megmarad.
Sosem feledem, hogy regisztrációmkor még éppen csak megkaptam az elsö otthoni számítógépem, és nagyon benne voltam a különbözö oldalakra nicknéven regisztrálásban, ennek köszönhetöen, mikor megérkeztem, még "bogic@16" néven futottam. :D Természetesen nem szeretek elöre elolvasni semmit az oldalak használatáról, így mások világosítottak fel, hogy mi is van... Álmatlan éjszakák követték egymást, hogy mi is lehetne a megfelelö karakternév, míg végre megszületett...
A sok-sok év alatt rengeteget tanultam az órák tartalmából, jobban kezdtem fogalmazni, szebben, választékosabban írni, beszélni. Nagyon sajnáltam, amikor megszüntek az órák, hisz a sok tanulás mellett nagy kikapcsolódás volt beülni egy egy Lau uralta órára, hiszen mindig mindent tudott (:D), vagy megírni egy valag házit, amik közöl csomó nulla pontos lett, annak ellenére, hogy nem netröl volt. Meg kellett tanulnom elfogadni, hogy valakinek más a véleménye, és nem tudok mindig kiállni az igazamért. A nulla pontos házik is képesek személyiségfejlesztésre. :)
A kezdetekkor még imádtam, hogy mindig tele volt a kh, hogy lehetett nyáron hajnalig házikat írni, hogy megszerezzük a házkupát, vagy javítani, ha éppen TS voltál. Szerettem várni, hogy végre kiderüljön, mi volt a táborban, és ki is nyert. Persze mindig bosszús voltam, de akkor is szerettem várni.
Remek volt az összes nagymodul, amiben részt vehettem. Persze sosem sikerült bekerülni a megoldó csoportba, hogy a nevem örökre fent maradjon az útókornak, de a „mellék küldetésekkel“ is böven jól tudtam szórakozni. Föleg, amikor Cé Téglának használt pár alkalommal. ;)
Nem felejtem soha, hogy egyszer Budapestre ment az osztályom kirándulni, és pont akkor volt egy találkozó is. Amint ezt pedig megtudták a Lortonosok, képesek voltak 10 percért átutazni fél pestet, csak azért, hogy találkozzanak velem! Velem, aki azelött sosem volt találkozón... Vagy éppen, mikor életem 2., legújabb telefonjával ültem a buszon, megörülve ennek pedig pár nappal elötte megadtam a számom Nikonak. Pont akkor is találkozó volt, és felvéve a telefont csak egy hatalmas ordítás, fene tudja kiktöl és hányan voltak, hogy: "Szia Mirci!" Jól estek, még akkor is, ha apróságnak tünt.
Nikoval régen rengeteget játszottam, volt, hogy versenyeztünk, hogy "ki tud többet rizsázni, hogy kiérjen a hozzászólás a képernyöböl."
Béla bá GYNT óráján pedig egyszer büntetést kaptam, amiböl végül cikk lett a VV-be, mert annyira jól sikerültnek ítéltetett a büntetö dolgozatom, hogy Mc kirakta, hogy mások is röhögjenek...
A régi idökböl megvan még Rohen, akinek idején minden Lortonos azon poénkodott, ha sietni kellett, hogy "rohenek, màris".
Csak néhányatokkal találkoztam személyesen, de imádtalak titeket egytöl-egyig.
Mindig úgy éreztem, hogy van egy csapat, aminek tagja vagyok, s még akkor is, ha úgy érzem, hogy senki nem akar velem játszani, nem kedvelnek, nem tudok beilleszkedni, vagy nem is akarnak bevenni egy klikkbe, akkor is volt mindig valaki, aki elhitette a depressziós kis lelkemmel, hogy fontos vagyok...
Nehéz tíz (9...8...) évet összefoglalni, de azt tudom, hogy seggnyalás nélkül hálás vagyok mindenért. Hiába próbáltam meg más játékokat, hiába alakult át az egész, hiába hagyták el a játékot általam nagyon szeretett emberek, mégis mindig itt kötöttem ki. Vannak, akiket azóta is barátomnak mondok, s a fészbukos ismeröseim fele is belöletek tevödik össze...
Remélem még ugyanennyit megélünk! :)
Köszönöm nektek, mindenkinek!

//Bocsánat a nem megfelelö ékezetekért, még mindig nincs magyar billentyüzetem, és nem vagyok hajlandó másolgatni a karaktereket. :D//
Válasz erre
Bella, felnott | 2014.04.02. 15:24:29
Boldog Szülinapot a Martionnak!
Én 2007. február 3-a óta vagyok tagja a közösségnek, s bár az elmúlt években voltak hosszabb-rövidebb inaktív időszakaim, mindvégig meghatározó volt az életemben az oldal, a szerepjáték. A játéknak köszönhetően tanultam meg helyesen írni, normálisan fogalmazni. Sosem felejtem el, kilencedikes voltam, első színjátszó kör volt. Jobban mondva a "válogató". Enyém volt a narrátor szerepe, a kulcsszavakból imporvizálnom kellett. Én meg olyan szinten körülírtam, hogy a végén az egyik végzős csaj megkérdezte, hogy szoktam írni? Én meg büszkén mosolyogva rávágtam, hogy nem, csak szerepjátsszom. ^^
Aztán idén szeptemberben, mikor bemutatkoztam egy kisebb közösségben, megemlítettem, hogy évek óta szerepjátszom. A félév során mindegyikünk kellett készítsen egy előadást, kérték, hogy az enyém ezzel kapcsolatos legyen. Még életemben nem sikerült ennyire jól egy előadás sem! :D Kérdeztek, nevettek, látszott, hogy érdekli őket a dolog. Egy másik előadásom témája pedig a gyógynövények voltak. Ha évekkel ezelőtt nem kapom meg Béla bácsit, s vele együtt a GYNT-t, valószínűleg, sosem érdekeltek volna különösebben a növények. Most sem állítom, hogy nagy szakértőjük lennék, mert van még hova fejlődni, de azért egy-két helyi növényről tudom, hogy gyógyhatású, holott a legtöbb ember sima gyomnak nézné.
Az elmúlt 7 év alatt számtalan oldalon megfordultam már, próbálkoztam több-kevesebb sikerrel saját oldallal is, de végül mindig ide tértem vissza, mert valahogy itt az igazi a játék.
Még mindig emlékszem a legelső játékomra, akkor még Isabella Nagra volt a karakterem, elsős ferfexes. Nagy volt a tömeg a KHban, még Dorottya is tiszteletét tette, a nagyobbak, tapasztaltabbak offban és belső üzenetben láttak el tanácsokkal. Donna volt az egyik prefektus, ő nagyon sokat segített. Aktívan jártam órákra is, írtam szorgosan a házikat. A GYNTt utáltam, mert sosem kaptam rá pontot, Manassé indoka mindig az volt, hogy másoltam, pedig nagyon igyekeztem ám! Ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy fél év múlva már enyém lesz a tárgy, valószínűleg hülyének nézem. De megtörtént a csoda, 2007. szeptemberében v októberében megkaptam Béla bácsit. Nagy kihívás volt egy pont száz évvel idősebb, férfi karakter kijátszani, de minden percét élveztem, ráadásul ezeknek a játékoknak köszönhetően rengeteget fejlődtem. Időközben a karaktereim is cserlődtek, elment Isa, jött Hanga, aztán elment ő is és hónapokon keresztül csak Baltó volt.
Talán diákként Baltazárral játszottam a legtöbbet, vele kapcsolatban maradt fent több emlékem is. Egyik egy pár évvel ezelőtt április elseje, mikor mindenki más bőrében találta magát. Azt az egy-két napot nagyon élveztem, végig is játszottam. Fura volt a saját karimmal találkozni a folyosón. :D Aztán volt egy neredines nyílt nap is, főzőversennyel. Négy fős csapatok kellett jelentkezzenek. Fogalmam sincs, hogy hogyan alakult, de Baltazár is bekerült egy lánycsapatba, sejthetitek, hogy inkább csak hátráltatta a lányokat, mintsem segítette volna őket. Pedig nagyon lelkes volt ám! Meg is lett az eredménye, a verseny végére tetőtől talpig csupa liszt volt a gyermek. :D
Hangával csak pár hónapig játszottam, de hozzá a táncórákat, a színjátszóköröket és a ferfexes pompom csapatot tudom kötni.
Akivel még rengeteg szép emlékem van a régi időkből, az Béla bácsi. Valószínűleg Ti nem voltatok ezzel így, de én imádtam az öreg minden egyes óráját! Kettő különösen emlékezetes maradt a számomra, mindkettő harmadikos óra volt, Deláékkal. Az egyik egy TRZ, vulkánt mentünk nézni, a kis kópék meg előreszaladtak, hiába intette őket az öreg, hogy a kráterbe ne merészkedjenek bele, mire ő is felért, az összes ott játszott. :) A másik egy GYNT óra volt, szintén kirándulás, ha jól emlékszem, az Aggteleki NP Baradla barlangjában voltunk. Hogy is mit el nem műveltünk! :D
Az elmúlt egy évből is maradtak emlékezetes játékok, leginkább a Nimó-Hajni-elszabadult sárkányos. Azt annyira élveztem! Nimródom természetesen már kevésbé. ^^ Elé nagy sokk volt a sutta lelkének a dolog, de túltette magát rajta. :) Aztán emlékszek még az első Nola-Zolta játékunkra, Maróton volt, még valamikor április végén szerintem, abban a játékban vált előttem is világossá, hogy milyen karakter is lesz Zolta.
Itt azt hiszem, le is állok, még mielőtt nagyon elkapna a gépszíj. ^^ Sajnálom, hogy élőben még csak egy-két személlyel volt alkalmam találkozni. Tudom, hogy minden évben ezt mondom, de remélem, egyszer már én is eljutok egy nyári táborba. :D
Köszönöm az elmúlt hét évet, azt hogy van az oldal, hogy felvidít, ha minden más balul sül el, hogy olyan embereket ismerhettem meg általa, kiket a barátaimnak tekintek. Szóval kösz mindent, és csak így tovább! ;)
Aki meg elolvasta ezt a hatalmas szöveget, jutalmul kap egy képzeletbeli, Béla bácsi-féle fejre barackot.^^
Bella
Válasz erre
 

Friss hírek (összes)
Utolsó órák
  • Jelenleg nincs olyan friss óra a saját évfolyamodon, aminek még nem oldottad meg a házi feladatát.