A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
A Martion Krónikái

A Martion története és eseményei

Karpena Zsolt naplótöredékei

Karpena Zsolt naplójából



Nem akartam hogy szavaim megmaradjanak az utókornak, mégis, okulásul. Gyilkos. Gyilkos. Gyilkos.

Bűn árnyékolja az életemet. Vezeklésem nem maradhat abba, míg élek... próbáltam már megölni magam. Hitvány élet. Az átkozott penge a szívemet nem találja. Soha.

Megöltem. Tudom. Láttam a két szememen keresztül, az én ujjaim, az én gondolataim, és mégsem tudom, miért. Mi az? Mi az? Mi az? Az én ujjaim. Méreg csöpög közöttük. Miért akartam?

Menekülni kell, elbújni, rejtőzve a homályba, az erdőbe. Bevetni magam a többi árny köze. Olyanok, mint én.

Már vannak jó napok, ahogy most, amikor nem facsarodik ki a kezeim körül a penna, nem zúg vihar a koponyámban, és tisztább szemmel látok. De vannak rossz napok. Sötétek, mint az éjszaka. Keserű órák.

Jó nap. Nóra megtalált, puha kezét nyújtja. Kihúzott a sötétségből, felkarolt a bűnös magányban, istápolt, mint régen, mikor még nem árnyékolta semmi a kedves ifjúságot. A bölcsessége, jóakarása emelt föl, és hiába taszítottam magamtól, mondván, csak árthatok neki, a szelíd kitartása végül csitított a lelkemen. Hitt bennem, és nekem elég volt, ha ő mondja: Ártatlan.

Utaztunk manán és gyalogszerrel a Mátrába. Biztos hely – azt mondta. Mindeddig minden világos volt, de most valami nincs jól, gyenge lett, mint a harmat, én is érzem az öregségét, ami eddig távol járt. Ő azt mondta, tudja mi az. Egy doboz. Ő majd gondol vele.
Én másként hiszem. Én vagyok. Az örök méreg, ami talán nem is a kezeim közül, de belőlem jön, az fertőzte meg.

Meghalt ő is. Tudtam. Menekülök. Tanácsa szerint. Ő is tudta, én is tudom - azért mert üldözni fognak. Menekülj, fiam, menekülj. Az erdő sűrű, elrejt, messze kéne menni, de nem tudok, gyilkos vagyok, megöltem, énmiattam halt meg. Énmiattam halt meg. Megöltem.

A lábaim már nem bírták tovább, és felkarolt az úr, kit Zsigmondnak hívnak, bűnöm terhétől még itt sem szabadulhatok. Két élet. Két élet. Árnyék vagyok megint.

Minél több időt töltök el a falak közt, amit érzésem szerint egy nálamnál is romlottabb, hatalmas erő hálóz be, egyre nyilvánvalóbbá válik, amit a szolgák suttogásai is megerősítenek bennem: Rosszul döntöttem mikoron elfogadtam a felém nyújtott, istápoló kezet.

Minek is menedék a magamfajtának. Sorsom rendelte így hogy hamis kezek közé tegyem kárhozott lelkemet. Elmegyek, hátrahagyva minden gondolatot.

Olvasták: 2306

Vissza

Korábbi VarázsVilágok

1961. július 8.
2011. augusztus 12.